Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)
1959-09-26 / 267. szám, szombat
/El Napi nyolcvan tonna olaj helyett évi nyolcvanöt kiló URÁNIUM Bemutatjuk a ,,Lenin" jégtörőhajó berendezéseit Az atomenergiával hajtott Lenin jégtörő hajó jelenleg próbaútját végzi. A hajó vízkiszorítása (vagyis súlya) 16 000 tonna. Hajtőgépeinek összteljesítménye 44 000 lóerő. A ha. jótest teljes hoszsza 134 méter. A hajótest teljes szélessége 27,6 méter. Szabad vízben való sebessége 18 csomó, tehát óránként 33 kilométert haladhat. szerkezet a láncreakciót 0,6 másodpercen belül leállítja. A védelem olyan, hogy a 8 órás munkaidőre maximálisan megengedett sugárdózisnak csak legfeljebb egy tizedrésze érheti a dolgozókat. A rádióaktív szennyezettségű anyagok tengerbe való ürítése nemzetközi szabályok szerint történik. Kén/elem és biztonság A hajó kormányállásából a hajó üzeme távvezérléssel irányítható. Az egyes munkahelyeket zárt folyosókon lehet elérni. Az egy- és kétszemélyes kabinokat légkondicionáló berendezéssel, hideg-meleg vízzel, G. Pereligin, az atomenergiával hajtott jégtörő madkormányosa munkahelyén. harri ? Miért éppen jégtörő hajó Szerencsés kézzel választottak a szovjet tudósok és műszaki szakemberek, amikor első atomhajtású hajójuk típusaként a jégtörő hajó mellett döntöttek. A jégtörők az északi jeges vizeken a hajózó út jégtől való megtisztítását végzik. Ezeknek a hajóknak a teste különlegesen nagy szilárdságú (például a Lenin orr részén levő acéllemezek vastagsága 52 milliméter). így a hajó képes arra, hogy a jégmezőre ráfutva önsúlyával összetörje az összefüggő jégfelületet. A Lenint felszerelték melegvíz-ágyúkkal is, amelyekkel a hajózó út a jégtől megszabadítható. A jégtörő hajó szolgálata csak akkor lehet eredményes, ha huzamosabb ideig tartózkodhat a szabad tengeren és munkájának elvégzésében nem korlátozza a hajón tárolható tüzelőanyag mennyisége. A Lenin 85 kilogrammnyi 5 százalékra dúsított urániumkészletével egy évig hajózhat üzemanyag-pótlás nélkül! Ezzel szemben egy 20 000 lóerős tankhajó napi üzemanyagfogyasztása 80 tonna olaj! A tervesés feladata A tervezésnek meg kellett találnia azt a reaktortípust, mely a hajózás számára megfelelő: súlya és mérete a lehető legkisebb és üzembiztonsága megfelelő. A másik problémát az élettani védelem megoldása jelennagynyomású vizet melegíti fel. Ez egy hőkicserélőn keresztül elgőzölögteti a másodlagos körben levő vizet. Az így nyert gőz jut a gőzturbinákba. A Lenin három reaktora együttesen csak maximális erőkifejtés esetén működik, általában azonban csak kettő van üzemben. A reaktorok négy turbogenerátort működtetnek. Az egyenáramú generátorok feszültsége 1200 volt. Ezek energiája a hajó három csavarját forgató három elektromotorhoz jut. A középső csavart hajtó motor 19 600 lóerő teljesítményű: a súlya 180 tonna, 7,3 méter hosszú és 4,4 méter átmérőjű. A két szélső csavar hajtóteljesítménye egyenként 9800 lóerő. A hajó teljes erőkifejtésénél a hajócsavarok 330 tonna erővel tolják a hajót. Az élettani védelem A sugárvédelmet a reaktort teljesen körülvevő cementkôpennýel oldották meg. A hűtőközegbe kerülő A hajókolosszus orr-részének égnek emelkedő hatalmas felépítménye. napfény-lámpákkal szerelték fel. Filmszínház, könyvtár, klubhelyiség és zeneterem, fürdőszobák és zuhanyozók szolgálják a kényelmet. Az Innen irányítják a bonyolult szerkezeteket és gépeket. rádióaktív anyagok komoly veszélyt egészségügyi részhez orvosi rendelő, jelentenek. Ezért mind az elsődle- sugárzásmérő berendezés, kórterem, ges, mind a másodlagos körben su- s ebészet, fogászat stb. tartozik. Ultgárzásjelző érzékelők vannak elhe- rarövi ci- rövid- közép- és hosszúlyezve amelyek riasztóberendezése- hullii mú'rádióadó-vevő, nagy hatosukét működtetnek. A szabalyzoberen- . , . „ j „„ ä„ Ä„ „u^i... dezés önműködően biztosítja, hogyha ?«u J^Z^^Jl^T^ Pavel Ponomarjov, a jégtörő hajó parancsnoka tette. Az egész berendezést érintő fontos követelmény volt az is, hogy az esetleges üzemzavarok távol a szárazföldtől, a tengeren is elkerülhetők, illetve javíthatók legyenek. A mindenütt jelenlevő úgynevezett szabad neutronok hasadó anyagba (U 235) ütközve láncreakciókat indíthatnak el. A hasadáskor keletkező neutronok azután tovább viszik a láncreakciót. A láncreakció során keletkezett szabályozott hőenergiát a reaktorokban állítják elő. A Leninnek három víznyomásos reaktora van. A maghasadáskor keletkezett hőenergia az elsődleges körben levő növekszik a reaktor hőfoka, csökkenjék a láncreakcióból felszabaduló hőmennyiség. Ha ez a rendszer gos mélységmérő szolgálja a hajó biztonságát. A navigációs eszközök is a legmodernebbek, a hajónak valamilyen "okból nem működne, egy százállomásos telefonhálózata van. A különféle berendezések működtetését több mint 500 elektromotor végzi, az elektromos kábelek hossza meghaladja a 300 kilométert. A reaktorok, a gőzgenerátorok és az élettani védőberendezések (beleértve a betonköpenyt is), súlya együtt 3017 tonna. Ez, figyelembe véve a rendkívül kis súlyú üzemanyagkészletet, igen kedvezőnek mondható. A jégtörő klubhelyisége. (TASZSZ - felvételek) ŰJABB ÉRDEKES RÉSZLETEK a holdrakéta irányításáról és a röppálya kiválasztásáról A moszkvai Pravda Kiemelkedő hozzájárulás a tudomány fejlesztéséhez címmel, nagy tudományos cikkben, sok eddig ismeretlen érdekes adatot közöl a holdrakéta fellötógépek végezték el. A számításoknál figyelembe kellett venni a Föld és a Hold vonzóerejének változásait s azt is, hogy a Föld vonzóereje a sarkok és az egyenlítő között is változik a földrajzi szélességgel. - - ~i m...-, i-i-i , ... < A F°Id lapultsága miatt szükséges korrekvéserol. Ebből vettük az alanti rész- ; ciókat se m , ehetet t elhanyagolni. Beleszólt leteket. ; még a rakétapálya kialakításába a Nap !{ vonzóerejének pályazavaró hatása is. Nekifutás, szabadrepülés f A nekifutási szakasz időtartama csak , _ .,<• , , i néhány perc volt. Ez alatt a rövid idő alatt A holdrakéta palyája két szakasz- a rakétát az elöre kiszabott k e„ et t ból állt. Az első, a nekifutási szakasz ideje alatt a rakéta motorjai működnek, sebessége egyre növekszik: az első szakasz végén éri el a célbajutáshoz szükséges sebességet és annak irányát is. A második szakasz a szabadrepülés szakasza. Ez akkor kezdődik, amikor a műszertartály leválik a rakéta utolsó fokozatáról. A műszertartály leválasztását mechanikus szerkezet végezte. A műszertartály ekkor nem nagy, de meghatározott erejű és irányú kisegítő lökést kapott. A szabadrepülés szakaszában a rakéta sebessége állandóan csökkent, elért egy legkisebb értéket és ettől kezdve a Hold vonzóerejének érvényesülésével sebessége állandóan növekedett és a Holddal való találkozás taqíani. Ezt a rakétában elhelyezett — a nekifutási idő teljes tartama alatt működő — irányító berendezés biztosította, amely a földi elektronikus számítógépek által kiértékelt adatok alapján vezérelte a rakétában elhelyezett kormányzó elemeket. Az egész célrairányítás néhány percig tartott, de a másfél nap múlva bekövetkező célra irányult. A nekifutási szakasz után a rakétát már nem irányították. Ekkor a rakéta pályájának kialakításába már csak a világűr tagjai, jelen esetben a Föld, a Hold és a Nap szóltak bele. A távirányítás A Holdba való eljutás biztosítására tehét a nekifutási szakaszt kell felhasználni. A2 ezt követő szabad repülési szakaszban már irányító hatást a rakétára nem lehet gyakorolni. Ennek a célzás szempontjából a . következő hatása van: ha a nekifutási pillanatában elérte a másodpercen- 'i szakasz végén a sebesség a kiszámított kénti 3,3 kilométert. értéktől körülbelül tízezred résszel tér el, A felbocsátást elméleti kutatások ' e z. a HoIddal va l° talalkozas kiszámított - „ l í eimeieti KutatasoK helyétöl 250 k i| ométeres ei térést jelen t. es technikai számítások előztek meg H a a sebesség iránya a nekifutási szakasz a legkedvezőbb kilövés feltételeinek wégén a kiszámított iránytól csak egy fokmegállapítására. / g: percnyire tér el, ez a találkozási pont 200 | kilométernyi eltolódásával jár. A Hold felA Hold elérhető ... A Hold elérése rakétával elvben bármely napon lehetséges, a Hold bármely állásánál, a Föld körüli keringésnek bármely szakaszában. Azonban a számítások azt mutatták, hogy a rakéta felbocsátása a Szovjetunió területéről energetikai szempontból akkor a legkedvezőbb, amikor a Hold földkörüli pályájának legmélyebb szakaszán halad. Ekkor a Hold a Föld egyenlítője alatt 18 fok mélyen van. Ebben az esetben a rakéta induló szakaszának iránya a Föld felszínéhez viszonyítva a legkisebb szögű lehet. így a Föld vonzása következtében fellépő sebességcsökkenés is a legkisebb, tehát adott üzemanyag-mennyiség mellett ebben az esetben lehet legtöbb a hasznos teher. Ha ezt a legkedvezőbb időpontot bármi okból nem lehet igénybe venni, ez a hasznos teher rovására megy. Szerencsére néhány napos eltolódás nem okoz a hasznos teherben jelentős csökkenést. Minden holdhónap folyamán lehet találni egy olyan, körülbelül egyhetes időszakot, amelynek folyamán a rakéta Holdra indítása a legkedvezőbb feltételek mellett történhet. A kozmikus rakéta repülése esetében a találkozás időpontját oly módon választották meg, hogy a Holdhoz való közeledés abban a periódusban történjék, amikor a Hold a láthatár fölött a lehető legmagasabban van. Ebben az esetben a rádióösszeköttetés és a megfigyelés feltételei a legkedvezőbbek. Miért másfél nap? A számítások eredményeként kiderült, hogy a rakéta indításának pillanatában a Holdnak — a Szovjetunió területére vonatkozva — a horizont alatt kell lennie, pályájának legmélyebb pontja közelében. Ilyen esetben a Holddal való találkozáIlyen esetben a Holddal való találkozásnak a Szovjetunió területéről való megfigyelhetősége fél, másfél, két és fél stb. náp múlva a legkedvezőbb. A félnapos rüpidö azonban rendkívül nagy indítási sebességet követel, ami a mai technikával még nem valósítható meg. Viszont két és fél vagy három és félnapos rüpidö technikailag szintén megoldási nehézségeket jelent. (Viszonylag lassan és hosszú ideig égő rakéta-üzemanyagra lenne szükség. Az ilyen lassú indítás irányítástechnikai szempontból is kedvezőtlen, mert ebben az esetben a találkozás helyének megállapítása csak nagy eltéréssel lehetséges.) Ezért volt célszerű a mintegy másfélnapos röpidüt választani. A repülési időtartam kiválasztása meghatározta a rakétának az indítási szakasz végére szükséges sebességet. Amit még figyelembe kellett venni A rakéta mozgásának pályaszámításait, mind a nekifutási szakaszban, mind a szabadrepülés szakaszában, amikor a rakéta hatóműve már nem működik, rendkívül gyorsan dolgozó eletkronikus számiszínével való találkozási pont helyét lényegesen befolyásolja az utolsó fokozat hajtóműve leválásának helye is. A felsorolt hibalehetőségek, valamint a rakéta indításának idejében levő esetleges pontatlanság kedvezőtlen hatása összegeződve jelentkezik. Az egyenlítőről könnyebb A Hold sugara 1740 kilométer, azért a második kozmikus sebességgel haladó rakéta sebességében az eltérés nem lehet több, mint másodpercenként néhány méter. A nekifutási szakasz végén a sebesség irányának hibája nem lehet több egytized foknál. Ilyen szigorú féltételek rendkívül nehezen teljesíthetők. Az is nehézséget okozhat, hogy a Szovjetunió területéről rakétát feljuttatni a Holdba sokkal nehezebb, mint például a Föld egyenlítői övezetéből. Számított és intézkedett A kilövés pontos betartása kapcsolatban van azzal a ténnyel, hogy a rakéta pályasíkja a Föld forgását követi, mint egy óriási óramutató. Az indítási időben való tíz másodperces hiba a Holddal való találkozás helyében 200 kilométeres eltérést okoz. A második szovjet kozmikus rakéta felbocsátása a tökéletes indítási rendszerről és az automatika kifogástalan voltáról állított ki bizonyítványt. Indításának ideje a legkedvezőbbtől csak egy másodperccel tért el! A kozmikus rakéta repülésének fontos kelléke volt a mérő- és számító szolgálat bonyolult rendszere, amely nemcsak vette az adatokat, hanem tüneményes gyorsasággal kiszámította a pályaelemeket, ezenfelül cselekvóleg beavatkozott a rakéta pályájának kialakításába is. (A pályaelemeket az előre kiszámított pályához igazította.) Üj mérési eljárások A fentiekben a mozgás kialakításában és a találkozási pont helyzetének meghatározásában döntő szerepét játszó leglényegesebb tényezőket ismertettük. Ezeknek meghatározásában rendkívüli gyorsaságra és igazi csillagászati pontosságra volt szükség. A csillagászat szokásos meghatározási munkái optikai megfigyelésekkel történnek. Ezek a rakéta esetében, már annak kis méretei miatt is, használhatatlanok. A szovjet tudósoknak teljesen újszerű mérési és pályaszámítási eljárást kellett kidolgozniuk, amire eddig még nem volt szükség. Az optikai csillagászati megfigyelés rendkívül lassú. A légköri viszonyok erősen befolyásolják, már egy felhő is elronthatja a megfigyelési lehetőséget. AJ ilyen kicsiny objektum — mint a rakéta — számára' a csillagászati látcsövek szinte használhatatlanok. Mindezeket a nehézségeket a modern rádiótechnika lehetőségeinek felhasználásával győzték le. A rakéta űrben való helyzetének meghatározását a Földön elhelyezett rádióvevőkkel és azok földrajzi helyzetének rendkívül pontos meghatározásával biztosították. Ez volt az egész mérőrendszer alapja, amely a földi rövidtávolságú alapvonalakból követte végig a rakétát, s ennek alapján számították ki, hol fog tartózkodni egyes időpontokban és mikor érkezik meg. A rakéta 34 órás útját szinte másodpercre pontosan tette meg. Olyan teljesítmény ez, amire a földi vi» szonyok között példa nem volt, TJJ SZÖ 570 * 195 9. szeptember 20.
