Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-22 / 263. szám, kedd

HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDE a Twentieth Century Fox filmtársaság stúdiójában tiszteletére adott ebéden Johanston úr! Asszonyom/! Önhöz fordulok, drága görög testvérem! (Hruscsov elvtárs Spiras P. Skourashoz, a Twentieth Century Fox filmtársaság vezetőjéhez, fordul aki előtte mondott beszédet). Igen uraim, az oroszok régóta testvéreiknek nevezik a görögöket, mert az oroszok részt vettek a Görögország felszabadításáért a törökök ellen vívott háborúban. Azt is meg kell említenem" hogy hajdanában, az ókorban az oroszojc a görögöktől -vették át a keresztény egyházi szertártásokat s így tehát bizonyos értelemben véve testvérek vagyunk Krisztusban is. (Derültség a teremben, taps). Szememre vethetik, hogv hitetlen vagyok De hisz nemcsak a magam nevében, hanem egész népünk nevében beszélek, nálunk pedig hitetlenek és hívők keresztények, mohamedánok és más felekezetű emberek >s vannak. Az amerikaiak minden öszejövetelükön e szavakkal kezdik beszédeiket: Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy én is így kezdjem. Hölgyeim és uraim! (Taps). Köszönöm Johnson úrnak, hogy meghívott e találkozóra. Nagyon őrülök, hogy találkozom az Egyesült Államok szín- és filmművészetének e teremben képviselt színejavával. Azt hiszem, hogy velem együtt örülnek ennek a kíséretemben levő elvtársak is, akik velem együtt jöttek az Egyesült Államokba. Ki kell jelentenem, hogy kissé más szellemben készültem beszédemre, de Spiras Skouras úr elrontotta fogalmazványomat. (Derültség, taps). Nem olyan irányban terveztem beszédemet, mint amilyen irányt Skouras úr követett beszédében. Valaki még azzal gyanúsíthatna, hogy életmódunkat jöttem propagálni önök közé, hogy önöket, ily kiváló amerikaiakat a magunk oldalára akarom édesgetni. Pedig hát én ezt szívesen meg is tenném. Aki akar, jöjjön el hozzánk, megvendégeljük önöket orosz pirogival! (Derültség, taps). De ha már arra terelték a«$zőt, hogyan kerül a népből származó ember a legmagasabb helyre, engedjék meg, hogy válaszoljak önöknek. Skouras úr kijelentette, hogy egyszerű szülőktől származik. Mi volt Ön Görögországiján.. (Skouras azt válaszolja, hogy 12-éves korától bérmunkásként dolgozott). Ez természetesen hatott rám és tisztelettel adózom Önnek. De ezzel még nem kápráztat el. Szeretné tudni, kj vagyok? Alig tanultam meg járni, máris dolgozni kezdtem, 15 éves koromig a földbirtokosok borjait és juhait, majd teheneit legeltettem. Igy telt el életem 15-éves koromig: Ezután egy német tulajdonban levő üzemben dolgoztam, majd francia tulajdonban levő bányában. Dolgoztam vegyiipari művekben, melyeknek urai belgák voltak, most pedig a nagy Szovjetunió kormányának elnöke vagyok. (Viharos taps.) Egy hang a teremből: Ezt nem tudtuk!) Hruscsov: Még ha tudták is volna. Nem szégyellem múltamat. Minden becsületes munka, bárminő is legyen, tiszteletet érdemel. (Taps.) Nincs tisztátalan munka. Csak az ember lelkiismerete lehet tisztátlan. (Taps.) Minden becsületes munka tiszteletet érdemel. Skouras: Hány miniszterelnök van Oroszországban ? Hruscsov: Hány elnökük van önöknek? (Derültség, taps). De én válaszolok önnek. A Szovjetunió kormánya áll ott fenn és én lettem a Minisztertanács elnöke. Ezután következik 15 szövetségi köztársaságunk és minden egyes köztársaságnak van saját kormánya. Tehát 15 miniszterelnöke van a Szovjetuniónak. Ezenkívül autonóm köztársaságaink kormányainak is vannak elnökei. Önöknek meg mennyi van belőlük? (Derültség, taps). Skouras: Kétmillió elnöke van társaságainknak. (Derültség a teremben). Hruscsov: Jelen van itt Tyihonov elvtárs. Álljon fel, kérem! Ki gazdagabb önöknél Amerikában, mint e férfi? Hogy ki ő? Hajdani munkás, ma pedig kohómérnök. Most a dnyepropetrovszki népgazdasági tanács elnöke. Óriási kohászati műveket igazgat. Öriási vegyipari üzemeket igazgat. A dnyepropeftovszki népgazdasági tanács adja az országnak a Szovjetunióban kitermelt vasércnek'több mint a felét. Nos, Skouras úr, talán kevés ez Önnek? (Derültség). Skouras: Ez monopólium! Hruscsov: Igen, monopólium, de népi monopólium! Tyihonov elvtársnak nincs saját tőkéje. Minden, amit igazgat, a népé. (Taps.) Ezért nem vitatkozhatnak önök arről, kinek vannak nagyobb lehetőségei, nekünk-e vagy önöknek, e téren nem tromfolnak le minket. Itt van Jemeljanov professzor, atomeró szakértőnk. Ki ő? Hajdani munkás, elvégezte a főiskolát, kohász lett. Most nagy tudós, atomerővel foglalkozik. Itt van két elnökünk, s ilyen elnökökből millióink vannak. Mellőzzük inkább, uraim, azt a kérdést, hol jutnak a legmagasabb helyekre az emberek. Az önök szempontjából ez lesz a legjobb. (Derültség a teremben, (taps). Ezzel kapcsolatban egy orosz közmondást szeretnék idézni: dobbal nem fogsz verebet. Nem ülünk fel önöknek! (Derültség). Amerika szép, nagy népe derék. Annak idején a világ minden népe csodálta Amerikát. A leghaladóbb és legtermelékenyebb termelési folyamatot a futószalag-rendszerű termelés adta a világnak. A forradalom után feladatul tűztük ki, hogy tanulni fogunk az amerikaiaktól. Mérnökeinket önökhöz küldtük, hogy tanuljanak. Intézeteikben és egyetemeiken tanultak, egyszerű munkásokként dolgoztak a Ford Müvekben és más gyárakban. Gépkocsiiparunkkal most Sztrokin mérnök, a szovjet kormány minisztere foglalkozik. Egyik legjobb gépkocsiipari mérnökünk. Ö Fordnál dolgozott és Ford nagyra becsülte őt, felajánlotta, hogy maradjon nála. Ha az öreg Ford élne, megmondhatná, mit ér tanítványa. A Vörös Zászló Munkaérdemrenddel tüntettük ki Cooper ezredes amerikai mérnököt a dnyepri vízierőmű' építésében adott tanácsaiért. Az első ötéves terv éveiben százával dolgoztak iparunkban amerikai mérnökök. Köszönjük ezt önöknek és hálásak vagyunk segítségükért. (Taps) Legyenek büszkék sikereinkre, mint ahogy a jő tanító vagy tanár ~is büszke arra, ha munkáját az a jutalom éri, hogy tanítványa méltó, a tanítójára. Tanultunk önöktől, s nem kell pironkodniuk tanítványaikért, hanem büszkék lehetnek rájuk, mert most önöket akarjuk utolérni. (Élénkség a teremben, taps). Látják, hogy a mi embereink értelmes tanítványok és nem holmi tompaelméjú fajankók. {Derültség, taps) Az=" első ötéves terv éveiben, arrtfkor segítettek hazánk első traktorgyárának felépítésében, nem voltak még tapasztalataink és két évig nem tudtuk megindítani a gyár munkáját. Amikor Ford segített felépíteni a gorkiji autógyárat, sok gépet összetörtünk, míg végre megtanultunk autót gyártani. Most pedig mi, az önök volt tanítványai rakétát bocsátottunk a világűrbe. A szovjet felségjelet vivő rakéta pedig elérte a Holdat. (Viharos taps). Nem vagyunk rossz tanítványok! (Élénkség a teremben, taps). Az önök országában azonban egyesek még mindig azt hajtogatják, hogy a Szovjetunióban állítólag szolgasorsban élnek az emberek. De milyen rabszolgarendszer ez? Biztosíthatja-e talán a rabszolgarendszer a tudomány és a művészet oly rendkívül nagy felvirágzását, mint hazánkban? Róma kultúrája éppen úgy, mint Görögország kultúrája, tisztelt Skoura úr, elpusztult, mert az emberek erejét, akaratát és szabadságát guzsbakötő rabszolgamunkára épült. A tudomány és a művészet csak akkor érheti el teljes felvirágzását, ha az egyéniség és a társadalom a lehető legszélesebb körű szabadságot élvezi. (Taps). Mi azonban másképpen értelmezzük e kérdést, mint önök. Önök azt mondják: Az emberi energia, gondolkodás és kezdeményes fő mozgató ereje a nyereség, vagy ahogy önök mondják, a business. Mi egészen mást állítunk: A fő mozgató erő az ember tudata, annak tudata, hogy szabad, hogy magára, legdrágábbjaira, a társadalomra dolgozik, hogy a termelőeszközök a társadalom, s nem az idegen munka kizsákmányolásán nyerészkedő egyes személy tulajdonában vannak. Önök ellenzik a mi felfogásunkat, mi viszont az önökét. Mitévők legyünk tehát? Éljenek önök a kapitalizmusban konszerjeikkel és mindazzal, amijük van. Ne segítsék „az úr eltévedt báránykáját" — a szovjet népet, mely a szocializmus építésének útját választotta. Annál jobb önöknek, minél előbb hajótörést szenvedünk és visszatérünk a kapitalizmus kebelére. Mi okuk van tehát a nyugtalankodásra, ha úgy látják, hogy helytelen úton haladunk? (Derültség). Teljesítették polgári kötelességüket. Megmutatták nekünk, hogv olyan úton haladunk, mely az önök nézete szerint szakadék, amelybe beleesünk. Ennyi elég, köszönjük a figyelmeztetést. Én azonban azt mondom önöknek, hogy semmilyen szakadékot, hanem fényes távlatokat, az emberiség jövő boldogságát látom. Önök közül valaki úgy vélekedhetne, hogy nem fogok fel bizonyos egyszerű dolgokat. Ez persze az ő dolguk. Viszont nekem is jogom van, hogy ezeknek az egyéneknek megmondjam: Még nem értek meg arra, hogy megértsék az újat, azt, hogy mi az a kommunista építés. Hol keressük a kiutat a jelenlegi helyzetből? Csatával oldjuk meg talán e kérdést. Régebben így oldották meg a kérdéseket. De akkor- sokkal egyszerűbb volt: Az emberek ölre mentek, kitépték egymás haját, vagy bajuszát; s később kinőtt a hajuk, kinőtt a bajuszuk. De most önök tudják, hogyha egy új háború kezdődne, nem tudom, lenne-e, ami újra kiserkenne. Mint ahogy az oroszok mondják: Ha elvesztetted a fejed, ne sirasd a hajad!" (Derültség, taps). Éppen ezért, uraim, mi azt mondjuk: Éljünk békében! (Viharos taps). Bízzák az időre, hogy eldöntse, kinek van igaza, s kinek nincs. Az idő a legjobb ítélőbíró. Hölgyeim és uraim! Nem akartam itt politikai beszédet mondani. Skouras úr volt az, aki mindjárt osztályélt adott a beszédnek. (Derültség).' Nem akartam. Kellemes dolgokat akartam mondani önöknek. Azt akartam mondani, nagyon örülünk, hogy találkozunk önökkel. Hisz tudják önök, hogy nálunk a Szovjetunióban is rendkívül becsüljük és szeretjük a szellemi munkásokat, önök pedig nemcsak egyszerű szellemi munkások, hanem a legnemesebb, mondhatjuk ékköves művészet, a nagyon finom, igazi művészet dolgozói és ezért különleges figyelmet, finom érzést és melegséget igényelnek, mint az orchidea, melynek megfelelő nedvre, fényre és melegre van szüksége. Nem tudjuk elképzelni, hogyan haladnánk előre hazánkban, ha nem neveltünk volna fel saját értelmiségünket és nem fejlesztettük volna kultúránkat minden irányban. Enélkül értelmetlen lett volna az új társadalom építése. Eszembe jutnak a polgárháború egyes epizódjai, találkozásaim és beszélgetéseim a hajdani cári Oroszország értelmiségével. Amikor levertük és a Fekete-tengerbe űztük a fehérgárdistákat, a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttem. Egységünk Kubány földjén állomásozott. A ház, melyben laktam, egy művelt családé volt. A háziasszony a nemesi családok lányainak péter'vári intézetében nevelkedett. Amikor házukban laktam, bizonyára még érezhető volt rajtam a szénszag. A háziakon kívül más értelmiségiek is laktak ott: jogász, mérnök, tanító, zenész. Mi, vöröskatonák érinkeztünk velük. Amikor megismerkedtek velem, kommunistával. látták, hogy nemcsak nem táplálkozom emberhússal, hanem egyszerűen éhezem, hogy néha még kenyerem, sincs, de azért nemcsak, hogy senkitől nem veszek el egy falat kenyeret, hanem még csak nem is kérek. Kezdtek becsülni. A háziasszony meggyőződött róla, hogy mi bolsevikok egyáltalán nem vagyunk olyanok, mint amilyeneknek ellenségeink lefestettek. A régi értelmiség tagjai egyre jobban meggyőződtek arról, hogy a kommunisták becsületes emberek, nem egyéni nyereségvágy hajtja őket, hanem mindenki javát szívükön viselik. Akkor még faragatlan, műveletlen munkások voltunk, de meg akartuk szerezni a műveltséget, meg akartuk tanulni az állam irányítását, fel akartuk építeni az új társadalmat és minden erőnket e cél elérésére szenteltük. Emlékszem, hogy a háziasszony akkor megkérdezte tőlem: Mondja, érti egyáltalán a balettet. Hiszen maga közönséges bányász. Én pedig, bevallom őszintén, akkor valóban semmit sem értettem a balettművészetből, mert nemcsak nem láttam balettet, de még egy balettáncosnővel sem találkoztam az életben. (Derültség.) Ahogy népiesen mondják, még nem tudtam, hogy mire jó az. (Derültség.) De mondtam magambanVárjatok csak, mindenünk lesz, még balettünk is. Az igazat megvallva, ha akkor megkérdezték volna, hogy tulajdonképpen mi mindenünk lesz, lehet, hogy még azt sem tudtam volna megmagyarázni, de szilárdan hittem, hogy a jövőben jobban fogunk élni. Lenin pártja oltotta szívünkbe ezt a hitet. Most én kérdem önöket: Melyik országban a legfejlettebb a balettmüvészet? Önöknél? Nem, hisz önöknek nincs állami opera- és balettszínházuk. Színházaik ciak a gazdagok alamizsnáiból élnek. Nálunk azonban az állam adja a pénzt a művészet fejlesztésére. Az egész világ elismeri, hogy a balettművészet a Szovjetunióban a legfejlettebb. A mi büszkeségünk, hogy amikor balettegyüttesünk Amerikába látogatott, érdemlegesen tapssal és dicsérettel jutalmazták. S hol van színmüvészetünk, drámánk? Nem akarok dicsekedni, de kérjenek tanácsot lelkiismeretüktől és mondják meg, hanyatlik-e avaqv a felemelkedés útján halad ? Hát filmművészetünk? Különböző az ízlésünk, de egy a valóság: filmjeink díjakat nyernek nemzetközi filmfesztiválokon. E díjakat a művészetben jártas objektív emberek adományozzák filmjeinknek. Éppen most nyert díjat nemzetközi # filmfesztiválon Az embersors című film, a filmművészet gyöngye, melyet M. A. Solohov kitűnő író elbeszélése alapján forgattak. Anyagi téren is jól gondoskodunk értelmiségünkről: Határozottan nem kell orvosokhoz járniuk azért, hogy kimerültség ellen kezeljék őket, ám gyakran járnak orvosokhoz, hogy szabadítsák meg őket felesleges héjuktól. (Derültség.) Ez nem rossz jel! Igazolhatja ezt a köztünk levő híres orvos, Markov professzor. Művészeinknek nemcsak megérdemelt anyagi díjazása van biztosítva. Legjobbjaik érdemrendeket. Lenindíjat nyernek. Ez fejezi ki a nép és a kormány irántuk megnyilvánuló nagy tiszteletét. Jöjjenek el hozzánk, nézzék meg hazánkat, beszélgessenek művészetünk és irodalmunk dolgozóival. Büszkék vagyunk rájuk. Itt ül Mihail Alekszandrovics Solohov doni kozák, aki a Csendes don, az Oj barázdát szánt az eke és más qyönyörű műveivel öregbítette hazánk hírnevét. Most pedig válaszolok görög barátom egyik kérdésére. Mellesleg, Skouras úr, nem haragszik meg rám, ha ilyen fesztelenül fogok önnel társalogni? Egyszerűen baráti érzelmekkel viseltetem ön iránt. De ha önt ez sérti, kérem, bocsánatot kérek, és felhagyok e fesztelen hangnemmel. Skouras: Megtiszteltetés az számomra, hogy egy nagy ország miniszterelnöke veszekszik velem. Hruscsov: Nem veszekszem önnel csak vitázom. Vendég vagyok és a vendég nem veszekedhet vendéglátójával! (Derültség a teremben, taps). Különben, ha ezt veszekedésnek nevezi, akkor ön kényszerítette ki. (Derültség, taps). Beszélt arról a segítségről, melyet a polgárháború után az 1921 —1922-es szörnyű éhínség éveiben nyújtottak a szovjet embereknek, amikor az éhezők megsegítésére megalakult az ARA amerikai szervezet. E bizottság elnöke Hoover .volt. Jól emlékszünk rá és köszönjük önöknek. Ám ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom, hogy egy „de"-t mondjak. Ez a ,,de" az, hogy népünk nemcsak arra emlékezik jől, hogy Amerika az ARA közvetítésével segített minket és hogy ily módon ezreket mentett meg az éhhaláltól a Volga mentén, hanem arra is emlékszik, hogy az Októberi Forradalmat követő súlyos időkben amerikai katonák tábornokaik parancsnoksága alatt szovjet földön partra szálltak, hogy segítsék a szovjet rendszerünk elien harcoló fehérgárdistákat. Nem egyedül szálltak partra. Velük együtt japánok, Ogyesszában franciák is partra szálltak, s jöttek a németek, akik a szovjet Kaukázust is elérték. A burzsoá Lengyelország fegyveres erői urai lettek Kijevnek és angol csapatok is partra szálltak. Sok európai tőkés ország, valamint Amerika és Japán harcba vetette csapatait, hogy rátámadjanak fiatal szovjet államunkra, hogy megfojtsák forradalmunkat. v Bele tudja-e magát élni akkori helyzetünkbe? Az első világháború, majd a polgárháború koldusbotra juttatott minket. Bányáinkban szünetelt a munka, üzemeink álltak. Éheztünk, nem volt ruhánk, mezítláb jártunk. És mi történt? E szörnyű nehézségek ellenére szétszórtuk ezredeiket, tengerbe kergettük az öszszes beavatkozókat, felszámoltuk a fehérgárdistákat. Miért említem ezt? Egyszerűen azért, mert ha akkor az önök és szövetségeseik csapatai nem szálltak volna partra, egyszerűbben számoltunk volna le a fehérgárdistákkal, nem lett volna polgárháború, nem szegényedtünk volna le, nem éheztünk • volna. Akkor pedig nem lett volna szükség rá, hogy az ARA-n keresztül, melynek tevékenységéről, most említést tett, segítsenek a szovjet népen. Ám ennek ellenére, ily helyzetben is köszönjük az amerikaiak segítségét. Oroszországi fegyveres beavatkozásuk a legkellemetlenebb jelenség, mely országaink kapcsolataibarf valaha is előfordult. Hisz mi azelőtt sohasem harcoltunk Amerika ellen, katonáink sohasem léptek amerikai földre, de az önök katonái jártak szovjet földön. Ez a helyzet, uraim! Kérem elnézésüket a mondottakkal kapcsolatban. Biztosítom önöket, nagyon rövid és nyugodt beszédet akartam mondani. Lehetetlennek tartom azonban a hallgatást akkor, amikor valaki a tyúkszememre lép, még akkor is, ha párnát tett rá. Nem hagy nyugton; méltó társ akarok lenni és méltó magyarázatot akarok adni hazám, népem, államom, ideológiánk védelmére. Végül szeretném ismét szívélyesen megköszönni meghívásukat hazájuk meglátogatására, és kijelenteni, hogy én és elvtársaim elégedettek vagyunk amerikai látogatásunkkal. Ám lehetetlen, hogy eltitkoljam bánatomat, bizonyos csodálkozásomat egy körülmény fölött. Az Egyesült Államokra mindenkor úgy tekintettünk, mint erős, jól szervezett államra, népére pedig mint magas kultúrájú népre. Ellátogattunk városukba. Élnek itt olyan emberek, akik a művészet krémjét képezik, ahogyan őket önök nevezik: filmcsillagok, élnek itt gyári munkások, egyszerű amerikaiak, különböző foglalkozású emberek. Szeretnék velük találkozni, megnézni, hogyan élnek, dolgoznak és pihennek. S most képzeljék el a helyzetet. Én, szovjet ember, a Szovjetunió miniszterelnöke meglátogattam önöket. Amikor idejöttem, előkészítették útiprogramomat és megmondták, hogy mit nézhetnék meg önöknél, hova mehetnék. Többek között tervbe vették az önök Disney földjének, a Disneylandnak meglátogatását. Most azonban hozzám jöttek és Igy szóltak: A Disneylandba nem mehet. (Derültség). Miért? Talán rakétakilövő-berendezések vannak most ott? (Feltörő nevelés). Nem, mondják, nézze, nem mehet oda, mert - csolák-csňdája .— ha elmegy oda, az amerikii hivatalok nem tudják garantáld személyi biztonságát.. De hát mi van ott? Kolera, vagy pestis tört ki, hogy megfertőződhetnék? (Derültség). Vagy banditák kerítették hatalmukba Disneylandot és megölhetnek? Hisz olyan derék legények vannak rendőreik között, hogy szarvánál fogva ragadják meg a bikát és' a banditákkal is nagyon jól el tudnak bánni! Én tehát azt mondtam: De mégis szeretnék elmenni abba a parkba és megnézni, hogyan pihennek az amerikaiak? (Taps). ök erre: Tegyen, ahogyan jónak látja, de ebben az esetben nem garantáljuk biztonságát. Mitévő legyek tehát? Emésszem el magam? (Derültség). Ilyen helyzetben vagyok én, a i önök vendége. Egyszerűen nem tudom felfogni. Nem is fogom tudni megmagyarázni népemnek. Ha akarnak, jöjjenek el hozzánk, bárkit elkísérünk, sétálhatnak utcákon, parkokban és én garantálom, hogy a tisztelet és üdvözlet szaván kívül idegen vendég mást nem hall a szovjet emberektől. Mit mondhatok USAbeli utam szervezőinek? Ügy véltem, szervezett gazdaságuk van. Biztonságom garantálása pedig nem abban van, hogy zárt autóba ültessenek, hogy megfőjek a nap sugaraiban. Azt hittem, szabadon járhatok majd országukban, találkozhatok amerikaiakkal. De itt azt mondják, hogy ez lehetetlen. Az ügynek ily fordulata mély sajnálatot ébreszt bennem, s nem tehetem, hogy ne fejezzem ki sajnálkozásomat. Önök azt mondják: Ez valamilyen elégedetlen vendég. Én azonban ahhoz az orosz szabályhoz tartom magam: legyünk barátok, de mondjuk meg az igazságot. Ez pedig ne zavarja baráti kapcsolatainkat. Nagyon kérem elnézésüket, hogy kissé izgatottan, felhevülten beszéltem. De ehhez bizonyos mértékben az itteni hőmérséklet is hozzájárult. (Derültség). Ezenkívül feltüzelt Skouras úr. (Derültség, taps). Ha valami olyasmit mondtam, ami nem egészen kellemes az önök fülének, ha elszóltam magam, úgy, hogy kissé kellemetlen volt önöknek, kérem bocsássanak meg. Beszéd közben csak az önök, népük, elnökük, Eisenhower iránti jó érzés és tisztelet vezérel. Köszönöm figyelmességüket. Köszönöm, barátaim. Köszönöm Johnston úr, (Viharos, hosszan tartó taps). ÜJ SZÖ 19 * 195?- szeptember 12.