Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-15 / 225. szám, szombat

A s ünneplő Korea A koreai nép ma emlékezik meg ** felszabadulásának 14. évfordulójáról és felszabadítóiról, a derék szovjet katonákról. ÁUamünnep ez a nap. 1945. augusztus 15-én virradt a szabadság napja Korea népére, mely az évekig tartó japán megszállás után végre szabadon fellélegezhetett. A szovjet parancsnokság kiáltvánnyal fordult a néphez, hirdetve az örömhírt: „Korea polgárai! Hazátok szabad lett, de ez csak az első lapja Korea történetének ... Most minden tőletek füag." A szovjet hadsereg felszabadító szerepe lehetővé tette, hogy a felszabadult nép kezébe vegye a hatalmat: az ország északi és déli városaiban megalakultak a néphatalmi szervek. A nép legáldozatosabb fiai, a kommunisták előjöttek az illegalitásból és a nép élére álltak abban a törekvésében, hogy saját elképzeléseik és vágyaik szerint rendezzék be az ország életét. A koreai nép magáévá tette a kommunisták országépítő programját. Míg az amerikaiak által megszállt déli részen az amerikai megszálló hatóságok akadályozták a demokratikus fejlődést, az ország északi része népi demokratikus irányban fejlődött. A demokratikus fejlődés eredményeképpen 1948-ban megalakult a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a koreai dolgozók igazi állama. Az ország a felvirágzás útjára lépett. Csak az 1950-ben kitört testvérgyilkos polgárháború akadályozta meg fejlődését. A hös koreai nép kiállta a legsúlyosabb megpróbáltatásokat. Az imperialisták számos balsikerük és erkölcsi bukásuk miatt, s nem utolsósorban a Szovjetunió és a haladó közvélemény nyomására végre 1953-ban megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. Nagy feladatok vártak a koreai népre, hogy rövid iddn belül behegessze a háború ütötte sebeket és gyors ütemben fejlessze népgazdaságát. Ezt a célt szolgálta a hároméves terv, melynek sikeres teljesítése lerakta az 1957—61-es első ötéves terv alapjait. Az ötéves terv arányait néhány szemléltető adat is bizonyítja. Az ország 1961-ben 9 milliárd 700 millió kilowattóra villanyáramot fejleszt majd az 1957. évi 5 milliárd 100 millióhoz viszonyítva, ami 190 tó-os növekedést jelent. 12 millió tonna szenet (500 %-kal többet), 670 ezer tonna acélt (190 <!'o-ka! többet). 2 millió tonna cementet (350 %-kal többet), 630 ezer tonna műtrágyát (330 ló-kai többet) és 200 millió méter szövetet (260 %kai többet) fog termelni 1961-ben 1957hez viszonyítva. E nagyvonalú terv megvalósítása a dolgozók lelkes alkotó munkájától függ. A feladatok teljesítésének eddigi eredményei sikerrel kecsegtetnek. 1957-bon az ország ipari termelése 44 Vokál növekedett. Befejezték a mezőgazdaság szocializálását. A koreai nép természetesen nem önerejéből éri el szép sikereit. Alapkő a szovjet—koreai barátság, mely konkrét, kézzelfogható segítségben nyilvánul meg. Eltekintve a nemzetközi értekezleteken nyújtott erkölcsi-politikai segítségtől, a Szovjetunió hatalmas anyagi-műszaki segítséggel is támogatja Korea szocialista építését. íme néhány ékesszóló adat: a Szovjetunió az 1953—57-es években 605 millió rubel értékű gépet és berendezést szállított és műszaki segítséget nyújtott Koreának. Ezenkívül 113 600 tonna kőolajipari terméket. 134 800 tonna feketekohászati hengerelt árut, 122 100 tonna műtrágyát, 113 300 köbméter gömbfát. 11 millió 900 ezer méter pamutszövetet, 23 millió 400 ezer rubel összegű gyógyszert és egészségügyi berendezést szállított Koreának. A többi szocialista ország, elsősorban Kína is jelentősen hozzájárul Korea szocialista építéséhez. Hazánk az 1955-ben kötött egyezmény alapján 113 millió rubel értékű gazdasági és műszaki segítséget nyújt Koreának főként a Hocsongan, Csoncshongan és Pucsongan folyókon épülő vízierőmú lépcsők építésében. Korea népe a szocialista tábor és elsősorban a Szovjetunió erejére támaszkodva biztosan tekint jövőjébe, mint azt Kim Ir Szen elvtárs kijelentette: „Mi. koreai kommunisták győzelmünk legszilárdabb biztositékának tartjuk kölcsönös elvtársias segítségnyújtásunk és együttműködésünk, barátságunk és szoros szövetségünk szilárdítását a Szovjetunióval, az első szocialista nagyhatalommal, a béke és a szociális haladás támaszával, valamint a Szovjetunió vezette szocialista tábor országaival." Hruscsov és Eisenhower kölcsönös látogatásának külföldi visszhangja MOSZKVA (ČTK) - A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE MÉG MINDIG NAGY FIGYELMEI SZENTEL HRUSCSOV ÉS EISENHOWER KÜSZÖBÖNÁLLÓ LÁTOGATÁSÁNAK. NAGY ELÉGEDETTSÉGÉT FEJEZI KI A KIS ORSZÁGOK ÉS A GYARMATI ELNYOMÁS ALÓL NEM RÉGEN FELSZABADULT ORSZÁGOK SAJTÓJA. Nem nehéz megérteni, hogy az ázsiai és afrikai államok, elösorban pedig az arab és kis országok sokat j nyernek, ha a Szovjetunió és az USA kapcsolatai megjavulnak, írja a bejrúti An Nida. A nemzetközi kapcsolatok megjavulása elősegíti az egyes országok kereskedelmének bővülését és a szocialista országok .részéről a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtott segítség növelését. A brazil sajtó kommentárjaiban rámutat arra, hogy a latin-amerikai orEgyezmény a koreaiak hazatelepítéséröl Japánból Kalkutában. augusztus 13-án egyezményt írtak alá a Japánban élő koreaiak hazatelepítéséröl. Az egyezményt Kaszahi. a japán vöröskereszt alelnöke és Li Il-gjon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vörös keresztjének alelnöke írták alá. Ľzen egyezmény a Genfben áprilisban megkezdődött tárgyalások eredménye, A hazatelepítés az egyezmény alaírása után három hónapon belül kezdődik meg. (ČTK) szágoknak és különösen Brazíliának bizonyos következtetéseket kell levonniok a küszöbönálló látogatásokból külpolitikájukra. Az Al Libij című líbiai lap nézete szerint a nemzetközi feszültség enyhítésére tett minden lépésnek a gyarmaturalom elleni harc fokozódását kell elősegítenie. Senki se várja, hogy a küszöbönálló találkozó az összes vitás kérdések megoldását fogja eredményezni. Még sok az akadály a megegyezés útján, állapítja meg a Dziennik ludowy című lengyel lap. Kétségtelen azonban, hogy a két óriás, a Szovjetunió és az USA képviselőinek megbeszélései elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését. A béke hívei és a jóakaratú emberek örömmel fogadták a látogatások hírét. Az embereket már kifárasztotta a hidegháború és az általa előidézett gazdasági bajok. A népek békére és az államok barátságra vágynak, szögezi el az Izrael-Szovjetunió Barátsági Ligája elnökségének Tel-Avivban kiadott nyilatkozata. Az amerikai sajtó az USA külpolitikájának megváltoztatását sürgeti A népi Koreában a nampoi fémöntöde 50 éves múltra tekint vissza. A fegyverszüneti egyezmény megkötése után rövid időn belül helyreállították az arany-, ezüst- rézfeldolgozó részlegeket. A japán megszállás idején csak félkészárukat gyártott az üzem, mely most kibővült és kész termékeket gyárt. A képen: A rézfinomító Foto: ČTK — VTK New York (ČTK) — A Saturday Rewiew című amerikai hetilap azt írja, ho.qy „a második világháború vége óta a közélet nem volt olyan helyzet tanúja, amely anynvira igéretteljes lett volna, mint N. Sz. Hruscsov Küszöbönálló látogatísa az USA han és Eisenhower szovjetunióbeli útja. Ezek a látogatások tetőpontját jelentik a hivatalos tényezők, tanítók, tudósok, nevelők, orvosok és művészek kölcsönös látogatásainak". « A Nation című hetilap Hruscsov és Eisenhower kölcsönös látogatásával kapcsolatban fontolóra veszi az eddigi amerikai külpolitikát. „Dulles. mint régi vágású diplcmata — ír.ja a cikk — mindig a háborús megoldás mellett tört lándzsát. Ezt a politikát azonban az idö és a technika kiküszöbölte." A. R. Lewis a New York Post című esti lapban uavancsak birália Dulles erőpolitiUáját. ..Dulles kijelentette, hogy az EgyeHammarskjöld örömmel fogadta a kölcsönös látogatást Hammarskjöld. az ENSZ főtitkára csütörtökön egy New Ýork-i sajtóértekezleten az USA és a Szovjetunió vezetői közötti látogatással kapcsolatos kérdésre ezt válaszolta: „örülök, hogy D. Eisenhower, az USA elnöke N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke között közvetlen kapcsolat jött létre és kölcsönösen meglátogatják egymást. Mint mindenki, én is remélem, hogy e találkozó tartós eredményekhez vezet." (ČTK) Az amerikai szakszervezetek harca a monopóliumok ellen NEW YORK PÉNZÜGYI központjában, a Wall Streeten egy épület áll, az úgynevezett „Sarokház". Ez a ház a főhadiszállása a John P. Morgan Társaságnak, a világ egyik legnagyobb pénzügyi intézményének. A Morgan-ház azon 70 társaságának aktívái, amelyek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állanak 65,306 millió dollárt tesznek ki. E társaságok egyike az United States Steel Corporation mammuttársaság, melynek vagyona 3 milliárd 700 millió dollár s amely 232 ezer munkást foglalkoztat. Ezek a munkások, a többi 11 acéltársaság dolgozóival együtt összesen 500 000 személy, július 15. óta sztrájkolnak és az Egyesült Államok leggazdagabb és legkönyörtelenebb munkásnyúzó iparmágnásai ellen harcolnak. A sztrájk kitörése előtt tíz héten át e munkások szakszervezeti szövetsége megkísérelte, hogy az acélmüvek tulajdonosaival új szerződések megkötéséről tárgyaljon, amelyekkel helyettesítették volna azt a hároméves szerződést, melynek érvényessége július 1-én járt le. A szakszervezeti szövetség vezetői egyre csökkentették követeléseiket arra törekedve, hogy kompromisszumos megoldást érjenek el s elkerüljék a sztrájkot. Végül felajánlották, hogy megelégszenek a bérek felemelésével és néhány olyan javítással, melyek a monopolistáknak pontosan 15 centbe kerültek volna munkaóránként. Az acélmű-tulajdonosok azonban hangosan és közönyösen állandóan nemet mondtak. Morgan és társai egyáltalán nem ajánlottak fel semmit, s világosan látható volt, hogy elhatározták, megkísérlik szétzúzni az acélipari munkások szakszervezeti szövetségét azon aljas támadás keretében, amely most indult meg a szakszervezeti szövetségek ellen az Egyesült Államok egész területén. A monopolisták a nyilvánosság előtt azzal mentegetik eljárásukat, hogy a legkisebb béremelést sem hajlandók megadni, hogy nyereségeik nem engednek meg ilyen béremelést, és hogy fel kellene emelniök

(az acélárakat. A hazafiság leplébe burkolózva azt állítják, hogy ez inflációt jelentene s ezért az amerikai gazdaság nemzeti érdekében utasítják el a béremelést. Eisenhower elnök, akinek legközelebbi személyes barátai és tanácsadói közé tartozik az egyik legnagyobb acélmilliomos, az acéltársaságok segítségére sietett azzal, hogy az országot szüntelenül óva inti az állítólagos és indokolatlan inflációs veszélytől. Igaz, hogy a múltban az acélmágnások a béremelést mindig a fogyasztókra hárították, magasabb árak formájában; és a béremeléssel kapcsolatos 1945-tól 6 sztrájk volt. A szakszervezeti statisztikák azt mutatják, hogy a béremelésre fordított minden egyes dollárért a kapzsi monopolisták 3 dollárral emelték az acél árát s ezáltal a valóságban ők maguk idéztek elő inflációs irányzatot. TÉNY AZ, hogy az acéltársaságok könnyen fizethetnének magasabb béreket a munkásoknak, s még így is mesés nyereségeket zsebelhetnek be az ebben az iparágban uralkodó rendkívül nagyfokú kizsákmányolás következtében. Nézzük csak például az United States Steel Társaságról szóló adatokat. A tavalyi év válságos esztendő volt, és a társaság kapacitásának csak 60 százaléka dolgozott. Az adók kifizetése után azonban a 301 millió dolláros nyereség egyike volt a legnagyobb nye-»* reségnek, amelyet valaha is elértek. Ebből az összegből 115 milliót újból beruháztak a vállalatba és 164 millió dollárt pedig osztalékokra fizettek ki, s ez a társaság történetében eddig a legnagyob osztalékot jelentette. Maguk az osztalékok — amint a társaság beismeri, —, 866 dollárt tettek ki egy munkásra számítva. Az osztalékokról szóló eme adatok alapján — s emellett szem előtt kell tartanunk, hogy olyan évről van szó, amikor alacsony volt a termelés — könnyen kiszámíthatjuk, hogy a társaság minden nehézség nélkül nagyobb béreket fizethetett volna. Tizenöt cent órabéremelésnél egy munkás béremelése évi 312 dollárt tett volna ki, ami egy munkás után számítva még mindig 554 dolláros nyereséget nyújtott volna, vagyis a kizsákmányolás igen magas fokát jelentette volna. Ezek azonban az 1958-as évre vonatkozó számadatok 1959-ben az United States Steel Társaság, amely már csaknem teljes kapacitással dolgozott, az első negyedévben 102 millió dolláros nyereséget jelentett be, ami 428 millió évi össznyereséget jelent. A második negyedév adatai még nem ismeretesek, de valamennyi pénzügyi szakember azt várja, hogy a nyereségek a legnagyobbak lesznek a társaság fennállása óta. Ugyanígy a többi acélipari társaság is nyereségtöbblettel diszekszik. Ugyanakkor azonban egyhangúlag kijelentik, túlságosan szegények ahhoz, hogy felemeljék a munkások bérét. IGAZI SZÁNDÉKAIKAT megmutatták a tárgyalások utolsó napjaiban, amikor bejelentették egyetlen feltételüket, amellyel hajlandók egy kis béremelést nyújtani. Azt a feltételt szabták, hogy a szakszervezeti szövetségek mondjanak le sokéves keserves és súlyos harcok árán kivívott jogaikról, az' acélművek munkafeltételei kialakításában való részvételük jogáról. Egyszóval, a monopolisták jogot akarnak nyerni arra, hogy a munkaütemet fokozhassák a szakszervezeti szövetségek beleszólása nélkül, úgyhogy a munkások bérük felemelését azzal fizetnék meg, hogy az eddiginél még intenzívebben és gyorsabban kellene dolgozniuk. Világos, hogy e követelmény elfogadása mindannak megsemmisítését jelentené, amit a szakszervezeti szövetség 1936, vagyis megalakítása óta kivívott, az acélmágnásoknak pedig lejtöve tenné, hogy ismét feudális urakként uralkodjanak. Dávid Mc. Donald, a szakszervezeti szövetség elnöke kijelentette, hogy a társaságnak ez a követelménye a munkásokat „rabszolgákká" tenné; a sztrájkőrségekben lévő munkások, akiket meginterjúvoltak a New York Times riporterei, szintén haragjuknak adtak kifejezést. Jaké Haefler detroiti acélmunkás kijelentette, hogy „a társaság igyekszik eltörölni a szerződésnek azokat a feltétcicit, amelyek ésszerű munkafeltételeket biztosítanak. Ha ez bekövetkezik, a munkásoknak nem lesz jobb soruk, mint a rabszolgáknak." Egy másik sült Államoknak folvtatnia kell a hidegháború és a nyomás politikáját, hogy a S70vietunió összeomolják. Ez az elképzelés. hanasúlvozza a cikk írója, természetesen esztelen volt. A Szovjetunió nemcsak z tudomány és a nevelés terén, hanem az életszínvonalat illetőleg is haladást ér el." Ez a cikk is sürgeti az amerikai külpolitika megváltoztatását és helyesli a vezető amerikai és szovjet államférfiak tervezett látogatását. Kuba cukrot szállít a Szov etuniónak A kubai kereskedelemügyi minisztérium augusztus 13-án • bejelentette, hogy Kuba egyezményt kötött a Szovjetunióval, melynek alapján még az

1 idén 170 ezer tonna cukrot szállít a Szovjetunióba. • •••••••••••• acélműben, Morrisvillében az egyik munkás az acélmunkások harcos szellemében kijelentette: „A vállalat vezetősége már egy éve harcra vágyik. Az ördögbe is, miért ne mérkőzhetnénk meg velük?" A lapoknak általában be kell ismerniök, hogy ez a nyílt támadás a szakszervezetek és a munkafeltételek ellen még jobban feltüzelte a munkásokat, mint a béremelés elutasítása. ÁLTALÁBAN mindenki előtt kezd világossá válni, hogy ez a harc nemcsak a béremeléséért folyik, hanem e szakszervezeti szövetségnek, az egész ország harmadik legnagyobb szövetségének a léte forog kockán. Míg az acélmunkások a sztrájkörségek első vonalában állanak, valamennyi szakszervezeti szövetség veszélyben forog azon munkásellenes törvények következtében, amelyekről most tárgyal a kongresszus. Az aluminiumgyártó társaságok is éppen most utasították el 32 ezer munkás jogos bérkövetelését és teljesen lehetséges, hogy ezáltal ezek a munkások is sztrájkra kényszerülnek. Morganék az acélmágnások vezető tényezői, míg az aluminiumgyártó iparban Mellonéké a vezető szerep, akik egy másik multimilliomos munkásellenes csoportot képviselnek. Mellonék 10 milliárd 50 millió dollár vagyonnal rendelkező társaságot ellenőriznek. Morgánékkal és a többi finánctőkével együtt egy síkon harcolnak az amerikai szakszervezeti szövetségek megsemmisítéséért. De az acélipari munkásokat, valamint az alumíniumipari dolgozókat támogatják testvéreik, a többi iparág dolgozói, akik tudják, hogy ez a támadás az ő szakszervezeti szövetségeiket és életszínvonalukat is veszélyezteti. Most már nem beszélnek „népi kapitalizmusról", az osztályharc a szakszervezeti gyűléseken és a sztrájkőrségekben folyik, ahol a munkások feketék és fehérek egyaránt egységesen követelik annak a mérhetetlen gazdaságnak legalább egy töredéket, amelyet naponta verejtékükkel, két kezük munkájával teremtenek a monopolisták számára. GEORGE LOHR• A pekingi kultúra-palota a dolgozók gyermekei számára nyári sátortáborokat rendezett be a kínai főváros nagy parkjaiban. Képünkön az egyik táborban lakó gyermekek láthatók, amint vezetőik kíséretében a Paj Haj park taván csónakáznak. ČTK — Újkína felvétele. Újabb amerikai mesterséges hold Augusztus 13-án Bandenberg légi katonai támaszpontról Thor-rakéta segítséfével egy újabb „Discover V." mesterséges holdat lőttek fel, melynek súlya körülbelül 770 kg. NARAIR SZISZAKJAN professzor, a Szovjet Tudományos Akadémia biológiai osztályának vezetője a szovjet biológusok nevében határozottan tiltakozott a francia kormány tervezett szaharai atomrobbantási kísérletei ellen. (ČTK) A GENFI Nemzetek Palotájában az amerikai küldött elnökletével további ülést tartott a nukleáris kísérletek megszüntetéséről táravaló háromhatalmi értekezlet. (ČTK) FAVZI, az EAK külügyminisztere és Hamud jordániai külügyi államtitkár helyettes tárgyalásaik során megegyeztek, hogy a két ország a közeljövőben helyreállítja tavaly júniusban megszakított diplomáciai kapcsolatait. (ČTK) AZ AIR INDIA International indiai légiforgalmi társaság és a csehszlovák légiforgalmi társaság kölcsönös fizetési egyezményt írt alá Csehszlovákia és India rendszeres repülő-összeköttetésének bevezetésével kapcsolatban. A TÚ 104-es csehszlovák repülőgépek augusztus 29-án kezdik meg a rendszeres közlekedést Prága és Bombay között, Kairó és Bahrein-szigeteken keresztül. (ČTK) A SZOVJETUNIÓ Legfelső Tanácsának elnöksége Vlagyimir Jerofejevet, a Szovjetunió EAK-beli nagykövetét egyben jemeni követté nevezte ki. (ČTK) JAPÁN középső részén augusztus 14-én reflgel újabb tájfun dúlt, amelyet hallatlan erejű felhőszakadás kisért. A kiáradt folyók 30 000 házat döntöttek romba. Több ezer ember lett hajléktalan, számos út és vasútvonal megrongálódott. (ČTK) ÜJ SZÖ 3 * 19

59' au-flusztus .11