Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-07 / 217. szám, péntek

Befejeződött a genfi értekezlet (Folytatás az 1. oldalról) ez a munka? E kérdésre a választ megkapjuk, ha tárgyilagosan értékeljük a tanácskozás eredményeit minden egyes megvitatott kérdésben." A. A. Gromiko legelőször is a berlini kérdéssel foglalkozott, ahol a szovjet küldöttség nézete szerint sikerült elérni a felek álláspontjának kézzel fogható közelebb hozását. Alig férhet kétség ahhoz, hogy értekezletünk előbbre jutott a nyugat-berlini kérdés reális megoldásában. Az értekezleten folytatott eszmecsere alapján - állapította meg Gromiko — valamennyi résztvevő megegyezett abban, hogy az illető egyezményt szigorú időhatárokkal kell korlátozni. Ez a Szovjetunióra nézve elvi jelentőségű, mert nem írhat alá olyan okmányt, amely állandósítaná a jelenlegi megszállási rendszert NyugatBerlinben. Nagy jelentőségű az, hogy a NyugatBerlinről szőlő egyezmény olyan határozatot fog tartalmazni, miszerint Nyugat-Berlinben nem szabad semmiféle nukleáris fegyvert és rakétát elhelyezni. A berlini kérdés megtárgyalásánál a tanácskozás valamennyi résztvevője abból indult ki, hogy nem szabad megzavarni azt az életmódot, amelyet a nyugat-berlini lakosok kiválasztottak maguknak. A. Gromiko megelégedettségét fejezte ki afelett, hogy a tanácskozás során elismerték a felforgató tevékenység és ellenséges propaganda beszüntetésének szükségességét. Ha az értekezlet munkájának ered ményeiről szólunk és megállapítjuk az álláspontok közeledését számos kérdésben, természetesen nem hunyhatunk szemet afelett sem, hogy az értekezlet résztvevőinek nézeteiben, fegyes döntéseiben még mindig nagy eltérések mutatkoznak. Azon kérdések között, amelyekben a résztvevő felek nem jutottak közös álláspontra, A. Gromiko leglényege sebbnek-a nyugat-berlini idegen haderők létszáma csökkentésének kérdését tartja. A. Gromiko kifejezte továbbá azt a reményét, hogy a három nyugati hatalom kormányai a jövőben az eddiginél reálisabb álláspontra helyezkednek. Jelenleg teljes ötévi időtartamra javasolják az egyezmény érvényességének meghosszabbítását. Ebbe a Szovjetunió tgjmészetesen nem egyezhet bele. Az egyezményből eredő kötelezettségek teljesítése feletti ellenőrzés formájának és módjának kérdése megkívánja az utólagos tanácskozásokat. A. Gromiko azután azokkal az eredményekkel foglalkozott, amelyeket az értekezlet a német békeszerződés kérdésében ért el. Utalt arra, hogy a német békeszerződés megkötésének halogatása lehetetlenné teszi a legutóbbi háború következményeinek teljes elhárítását Európában, ami bonyodalmat idéz elő számos állam közötti kapcsolatok terén és több európai nemzetre veszedelmet jelent. A Szovjetunió külügyminisztere megállapította, hogy az értekezleten folytatott részletes és alapos eszmecsere megerősítette olyan békeszerződés megkötésének szükségességét, amely biztosítaná Németország békés fejlődését és a német népnek egyenrangú helyet biztosítana a többi nemzet között. Ha tehát összefoglaljuk a tanácskozás konkrét eredményeit, arra a megállapításra jutunk, hogy azon problémák alapos és nyílt megtárgyalása, amelyek kivizsgálásával kormányunk megbízott bennünket, elősegítette e problémák megvizsgálását. Számos nézeteltérést küszöbölt ki és pontosabban rávilágított az egyes felek álláspontjára. Ez magában véve is értékes, mert lényegesen megkönnyíti az eddig elintézetlen kérdések megtárgyalását és megoldását. Ezzel azonban a dolog távolról sem nyert megoldást. Számos kérdésben közelebb jutottak az álláspontok egymáshoz, amint azt közleményünk helyesen megállapítja. Emellett azonban természetesen helytelen lenne észre nem venni, hogy az értekezlet résztvevői között továbbra is fennállanak ellentétek, még a fő elvi kérdésekben is, amilyen például a német békeszerződés és a két német állam közeledésére vonatkozó tárgyalás. A szovjet kormány úgy véli, hogy ez annái inkább kötelezi az értekezleten képviselt államokat, hogy új erőfeszítést fejtsenek ki aziránt, hogy kölcsönösen elfogadható megoldás jöjjön létre. Azt, amire nézve a miniszterek nem tudtak megállapodni, meg lehetne tárgyalni és oldani a csúcsértekezleten. És így értekezletünk nem csekély munkát végzett. Ez a munka kétségkívül hasznosnak bizonyult. Nagyon jól ismert az a tény, hogy értekezletünk folyamán a nemzetközi megállapodás ellenzői eléggé igyekeztek meggátolni az értekezlet munkáját. Ismeretes, hogy kik ezek a megátalkodott borúlátók? Nem leplezek le semmiféle titkot, ha megmondom, hogy elsősorban bizonyos nyugat-németországi körökben kell keresnünk a nagyhatalmak közötti közeledés meggátlására irányuló politika gyökerét. Mindez további bizonyíték arra, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének útjába szándékosan gördítenek akadályokat. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az értekezleten megvitatott kérdések megoldást nyerjenek. A miniszterek értekezletének eredményeiről résztvevői jelentést nyújtanak be kormányaiknak, amelyek kivizsgálhatják az elért eredményeket és határozhatnak az értekezlet napirendjén szerepelt problémák további megtárgyalására nézve is, ahogyan megállapodtunk, meg kell egyezni az időpont és hely tekintetében, ahol a külügyminiszterek értekezletét ugyanolyan összetételében felújítjuk. A mi álláspontunkat az ideiglenes egyezmény kérdésében az szabja meg, hogy létrejön-e határozat a két német állam közvetlen tárgyalásaira nézve a békés elintézés és Németország egyesítésének érdekében, vagy pedig ez a kérdés továbbra is nyílt marad és továbbra is fennáll majd a jelenlegi állapot, hogy az NDK és NSZK között nem folynak politikai megbeszélések, bár ezek szükségessége napról napra halaszthatatlanabb, különösen a békeszerződés kérdésében. A Szovjetunió javaslataiban ez a két kérdés - az NDK és az NSZK közötti tanácskozás, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó ideiglenes egyezmény — természetszerűen öszszefügg. Nem szabad elfeledkezni arról, hogyha az össznémet bizottság munkája vagy pedig a két német állam közötti megbeszélések a számukra nézve elfogadhatóbb formában lehetőséget teremtenének a német békeszerződés megkötésére, ez a berlini kérdés végleges elintézését is jelentené. Gromiko ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmak által az értekezlet első szakaszán előterjesztett javaslatok az össznémet bizottság gondolatát, valamint Németország két része képviselőinek a politikai kérdésekről szóló tanácskozásai gondolatát tartalmazták. És ha most az USA, Nagy-Britannia és Franciaország azt javasolják, hogy az említett kérdések a genfi értekezleten képviselt 6 állam tanácskozásának tárgyát képeznék, ez arra mutat, hogy e hatalmak távolról sem mondottak le azon szándékukról, hogy beavatkozzanak olyan kizárólagosan német ügyekbe, mint amilyen Németország egyesítése és a német államok közös álláspontjának előkészítése a német kérdés békés megoldására. Dr. L. Bolz beszéde Genf (ČTK) Dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere beszédében rámutatott arra, hogy a külügyminszterek 1ÍJ59. évi genfi értekezlete új kísérletek kezdetét jelenti a háború utáni korszak nemzetközi kapcsolatainak terén, azon tanácskozások új időszakának kezdetét, amelyek valamennyi vitás nemzetközi probléma megoldására irányulnak. Dr. Bolz hangsúlyozta, az értekezlet munkájában nagy jelentőségű volt az a tény, hogy az értekezleten kezdettől fogva részt vettek a német képviselők. A nyugati hatalmak a németek meghívásával erre az értekezletre végre beismerték, hogy a Németországot érintő kérdések megtárgyalása és megoldása nem lehetséges a két német állam részvétele nélkül. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság küdöttsége azon törekvésének ellenére, hogy megállapodást érjenek el minden megtárgyalt kérdésben, nem lehetett pozitív határozatra jutni két okból: elsősorban a nyugati -hatalmak nem voltak hajlandók helyes következményeket levonni álláspontjukból. Amikor a két német állam részt vett az értekezet munkájában, nyilvánvaló voit, hogy nemcsak lehetséges, hanem szükséges is megkötni a békeszerződést mindkét német állammal. A nyugati hatalmak azonban a genfi értekezleten szembehelyezkedtek a német nép ezen elvitathatatlan jogával. Másodsorban a két német állam küldöttségének viselkedése és állásfoglalása a külügyminiszterek genfi értekezletén megmutatta a politikai céljaikban és módszereikben mutatkozó különbséget. Az NDK küldöttsége az értekezlet sikerére és a helyes megoldás elérésére törekedett. A Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége azonban békebontónak és a pozitív eredmények kerékkötőjének mutatkozott. Dr. Bolz a nyugatnémet küldöttség ezen álláspontját két példával jellemezte: a négyhatami bizottság megalakítására vonatkozó javaslat megtárgyalásánál, amely bizottságnak közös álláspontot kellett volna kidolgozni a német békeszerződés kérdésében, és a két német állam közös bizottsága megalakítására vonatkozó másik javaslat megtárgyalásánál, amely bizottságnak közös német álláspontot kellett volna kidolgozni a békeszerződés kérdésében. A bonni kormány elutasította mind a két javaslatot és a két német állam közötti tárgyalást. Az NDK külügyminisztere ezután NyugatBerlin kérdésével foglalkozva rámutatott arra, hogy' nem lehet örök időkre fenntartani a megszállási rendszert NyugatBerlinben. A genfi értekezlet ezt világosan megmutatta. A probléma elvi megoldása lenne Nyugat-Berlinnek demilitarizált, szabad várossá változtatása. A szovjet küldöttség és az NDK küldöttsége azonban hajlandó megállapodni a berlini kérdés ideiglenes megoldásában. A nyugati hatalmak azonban ragaszkodnak megszállási jogaik állandósításához és ezzel lehetetlenné teszik a megegyezést. Dr. Bolz beszédének befejező részében hangsúlyozta, hogy a genfi tárgyalások hasznosak voltak és fontos előfeltételt jelentenek az egyezmény elérésére a további tanácskozások folyamán. Ezért ma itt azzal a biz«nyossági érzéssel búcsúzunk, hogy mindent megtettünk, ami népünk érdekében szükséges volt, reméljük, hogy ez meghozza gyümölcsét és hozzájárul azon kérdések megoldásának megkönnyítéséhez, amelyeket nem lehetett még elintézni. Ezt várjuk tanácskozásunk folytatásától az értekezlet munkájának felújítása után és ezt | várjuk a csúcsértekezlettől is. Ch. Herter beszéde Christian Herter, az USA államtitkára beszédében röviden összefoglalta a genfi értekezlet második fázisának lefolyását és összehasonlította a két félnek az egyes megvitatott kérdésekben, főképp Berlin kérdésében elfoglalt álláspontját. Kijelentette, hogy a nyugati hatalmak hajlandók elfogadni az ideiglenes megállapodást Nyugat-Berlin statútumáról azzal a feltétellet, hogy ha teljesítik követeléseiket, amelyeket azon 5 pontban foglalt össze, s ezeknek a Nyugat az értekezleten folytatott tanácskozások során nagy jelentőséget tulajdonított. Az első pontban —' a nyugati hatalmak nyugat-berlini fegyveres erői létszámának kérdésében — Herter ugyanúgy, mint a tanácskozások folyamán hangsúlyozta, hogy nyugati hatalmak nem hajlandók csökkenteni a létszámot a jelenlegi 11 000 főről. Fő érvként felhozta, hogy az ideiglenes megoldás érvényességi idejének letelte után az a veszedelem állhatna elő, hogy a nyugati hatalmak kénytelenek lennének Nyugat-Berlinből további haderőket kivonni, úgyhogy Berlinben egyáltalán nem rendelkeznének katonai egységekkel. Második pontban — a Berlinben állomásozó haderők felszerelésének kérdésében — a négy hatalom egyetért abban, hogy Nyugat-Berlinben nem szabad sem nukleáris, sem rakéta fegyvereket tartani. Herter megjegyezte, hogy ebben a dologban bizonyos eltérések mutatkoznak a közös álláspont megszövegezésében, azonban ezek az eltérések kiküszöbölhetők. Herter a Nyugat-Berlinbe vezető utak kérdésében is lát lehetőséget a két tárgyaló fél álláspontjának közeledésére és a megállapodásra. A többi pont főképpen az össznémet tanácskozások. valamint Nyugat-Berlin megszállása kérdésének elemzésében — a megszállás alatt az USA, Nagy-Britannia és Franciaország csapatainak jelenlétét értve Herter rámutatott arra, hogy a Nyugat kérlelhetetlenül ragaszkodik negatív álláspontjához, amely az értekezleten a megállapodás elérésének akadályát képezte. Ezen elemzés után az USA államtitkára beszédének befejező részében kijelentette, hogy vannak ugyan ellentétek a felek álláspontjai között, azonban úgy véli, hogy az értekezlet munkája hasznos volt, mert megmutatta azokat a pontokat, amelyekben lehetséges volna elérni a berlini probléma megoldását. Herter kifejezte azt a reményét, hogy az értekezlet résztvevői felújítják tanácskozásaikat abban az időpontban, j ahogy kormányuk majd megállapítja. 1 Halaszthatatlan feladat: szabadítsuk meg az emberiséget az atomháború veszélyétől Hruscsov elvtárs üdvözlő levele a hirosimai konferenciához Hirosima (ČTK) — Augusztus 5-én Hirosimában megkezdődött atom- és hidrogénfegyver betiltását és a lefegyverzést követelő nemzetközi értekezlet plenáris ülése. A megnyitáson 15 ezren vettek részt. Az értekezleten 27 ország köztük Csehszlovákia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok — küldötte is részt vesz. Nyikita Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvözlő levelet intézett az értekezlethez. Levelében ezt olvassuk: az V. 98 A szovjet néphez közel áll és érthető az értekezlet fennkölt és nemes célja: az atomfegyverek betiltásának kivívása. A szovjet kormány bel- és külpolitikájában mindenekelőt az ember jólétéről és jövőjéről gondoskodik. Következetesen és kitartóan küzd a „hidegháború" állapotának megszüntetéséért, a béke és a nemzetközi együttműködés tartós biztosításáért. Abból indulunk ki, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békében élhetnek, versenyezhetnek, de nem a lázas fegyverkezésben, hanem lakóházak, iskolák, kórházak építésében és a nép jólétének növelésében. Ez kötelességük is. Ezért halaszthatatlan feladat, hogy megszabadítsuk az emberiséget az atomháború veszélyétől. A szovjet küldöttség most az atomfegyver-kísérletek haladéktalan beszüntetését szorgalmazza, amiben fontos lépést lát az atomfegyver teljes betiltására és kivonására az államok fegyverzetéből. A szovjet emberek szilárd meggyőződése, hogy a japán nép a világ békeszerető embereivel egyetemben hozzájárul a béke megszilárdításához, az államok baráti együttműködésének fejlesztéséhez. A szovjet nép reméli, a Hirosima és Nagaszaki atombombázását átélt japán nép nem tűri, hogy atomfegyverrel fegyverezzék fel országát, amire bizonyos japáni körök törekednek. A távol-keleti béke és Japán biztonsága megszilárdításának érdekeit legjobban az biztosítja, ha Japán kilép a kívülről reá kényszerített tömbből, ha megszünteti a területén elhelyezett idegen támaszpontokat és a független politika, a semlegesség politikájának útjára lép. A távol-keleti helyzet lényegesen megjavulna, ha éppen Távol-Keleten és a Csendes-óceán egész térségében békeövezet, elsősorban atommentes övezet alakulna ki. A szovjet nép reméli, hogy az értekezlet támogatni fogja egy ilyen övezet kialakítását. Az amerikai atomkísérletek újabb áldozata A Tokiói Rádió jelentése szerint a napokban atomsugárzás következtében meghalt az amerikai atomfegyver-kísérletek további áldozata. Hirokiti Nagano a japán tengerészet ama hajója legénységének mely tavaly nyáron a csenatomkísérletek övezetébe kevolt tagja, des-őceáni rült. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság iparvállalatainak dolgozói két évvel a határidő előtt teljesítették az ország 1957—1961. évi első ötéves gazdaságjejlesztési tervének feladatait. Az állami és siövetkezeti iparvállalatok termelésének terjedelme 1956-hoz viszonyítva 2,9-szerte növekedett. A képen új esztergagépeket szerelnek a hicshoni üzemben. (A Vietnami Sajtóiroda felvétele) A moszkvai csehszlovák üvegkiáilítás túlszárnyalta az amerikait Moszkva (ČTK) — Már második hete tart Moszkvában az amerikai kiállítás. A Manyezsben rendezett csehszlovák üvegkiállítás számos résztvevője is látta. Élményeiket a látogatók könyvében írt bejegyzéseikben örökítették meg. Az amerikai kiállításról fáradtan és csalódottan távoztak, a csehszlovák üvegkiállításről nagy művészi élménnyel, a kiállítást létrehozók művészi érzéke és ügyessége iránti tisztelettel távoztak. „Nézzék meg az amerikaiak az önök kiállítását, hogy megismerjék, mire képes egy valóban szabad nép, igazán szabad országban!" Nyüzsögnek az ehhez hasonló bejegyzések a látogatók könyvében. Hasonlóképpen nyilatkoznak a látogatók az egyes kiállított tárgyakról is. Gromiko elutazott Genfből Genf (ČTK) — Gromiko szovjet külügyminiszter és a külügyminiszterek genfi értekezletén részt vevő szovjet küldöttség tagjai augusztus 6-án, helyi időszámítás szerint 9 óra 10 perckor elutaztak Genfből. A szovjet külügyminisztert a svájci hivatalok képviselői, N. Korjukin, a Szovjetunió svájci nagykövete, és Carapkin nagykövet, az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről tárgyaló értekezlet szovjet küldöttje kisérték ki a genfi repjülőtérre. Gromiko külügyminisztert L. Bolz, az NDK külügyminisztere és számos svájci diplomáciai képviselet vezetője is kikísérte. Gromiko külügyminiszter elutazása előtt kijelentette: — A genfi külügyminiszteri értekezlet nagy és hasznos munkát végzett. Az európai népek és a béke szempontjából nagy jelentőségű tárgyalások tüzetes megtárgyalása azt eredményezte, hogy a tárgyaló felek álláspontjai bizonyos mértékben közeledtek egymáshoz és számos kérdésben már kialakulnak a megegyezés lehetőségének körvonalai. Az értekezlet résztvevői között azonban egyes kérdésekben még mindig lényeges ellentétek vannak. Nézetünk szerint ez még jobban kiemeli annak szükségét, hogy az érdekelt államok tovább törekedjenek kölcsönösen elfogadható megoldásokra. Genfet elhagyva a szovjet küldöttség nevében köszönetet szeretnék mondani a svájci szövetségi szervek és a kantonok szervei képviselőinek az értekezlet résztvevőiről való gondoskodásért és a genfieknek az értekezlet irányában tanúsított figyelmességéért. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere Genfből hazatérőben csütörtökön Prágában megszakította útját. Rövid városszemle után a Černín-palotában Viliam Široký miniszterelnökkel, Jirí Hendrychhel, a CSKP KB titkárával és a Külügyminisztérium vezető dolgozóival barátságos beszélgetésen vett részt. Ezután Gromiko elvtárs a kiíldöttség tagjaival repülőgépen Moszkvába utazott. ri A VDK külügyminisztériuma a laoszi helyzetről Hanoi (ČTK) — A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma szerdán nyilatkozatot adott ki az amerikai imperializmus által Laoszban előidézett komoly helyzetről. A VDK külügyminisztériuma felszólítja a Laoszra vonatkozó genfi egyezmények teljesítéséért felelős államokat, hogy tegyenek azonnal intézkedéseket a laoszi Nemzetközi Felügyelő és Ellenőrző Bizottság tevékenységének felújítására. A VDK kormánya erőteljesen tiltakozik az ellen, hogy az amerikai imperialisták beavatkozzanak Laosz belügyeibe. Tüntetés Venezuelában Caracas (ČTK) — Külföldi sajtóügynökségek jelentése szerint kedden a munkanélkidiek Venezuela fővárosában viharos tüntetést rendeztek, mely a tüntetők, valamint a rendőrség és a katonaság összecsapásával végződött. A tüntetést azután rendezték, hogy a kormány bejelentette: elhatározta, hogy hatálytalanítja a munkanélkülieknek nyújtott segítség tervét, mivel R. Betancourt köztársasági elnök bejelentése szerint augusztus végével nincs fedezet e terv megvalósítására. A terv hatálytalanításáról szóló hír nagy izgalmat keltett a munkanélküliek körében. Mintegy 5 ezren gyülekeztek a kormányépületek előtt és tiltakoztak a kormány intézkedései ellen. A rendőrség könnyfakasztó gázzal próbálta szétkergetni a tüntető tömegeket. A tüntetők köveket hajigáltak a rendőrökre. A lázadás elnyomására katonaságot küldtek ki. A Reuter hírügynökség jelentése szerint két rendőr életét vesztette, 236 személy megsebesült. Rómulo Betancourt venezuelai köztársasági elnök az esti órákban bejelentette, hogy az államszövetség körzetében, valamint Miranda és Szuore államokban 30 napig felfüggesztik a gyülekezési jogot. ÜJ SZÖ 3 * 1959- augusztus 1.;