Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-31 / 241. szám, hétfő

Jbtd fflüéafáem a fšsmmst.." /I hosszú folyosóra talán ötven szoba nyílik. Valamennyiben dolgoznak most. Megállok a 121-es számú ajtó előtt. Egy írógép kattogása hallatszik ki, s belevész a morajló üzem visszhangzó dübörgésébe. Olyan érzése van az embernek, mintha a feje fölött, vagy itt kint az épület tövében zúgnának, zakatolnának a gépek, pedig a gyár eléggé távol esik innen. A szemközti ablakból fel lehet mérni az egész telep roppant nagyságát. A hűtökéményból gőz párolog. Az alumíniumkemencék bádogos kéményei hol szürke, hol égszínű füstöt pipálnak, de megállás nélkül. Ki is gondolta volna, hogy ez a falu egyszer majd hatalmas gyárat kap, amelyben mindenkinek szántak egy munkahelyet, aki csak szegény, vagyontalan e környéken. Mert mi is volt itt még 15—20 évvel ezelőtt? A kúposai püspöki birtok, a kőbánya, néhány zsírosparaszt meg a szegénység. A püspöki birtokra és a kőbányára kevesen kellettek, de a szegénység annál többnek az otthonában felfedezhető volt. Vándorok éltek itt, akik többet voltak külföldön, mint otthon. Vándorkereskedők, akik a maguk készítette portékával bebolyongták az egész országot, ha meg akartak élni a régi világban. Véres verejtéket kívánt minden falat kenyér. A gyárban most éppen műszakváltás következik. Többezres tömeg hömpölyög a kibetonozott széles gyárúton. A gyárkapu előtt autóbuszkaraván. Kirándulók? Nem. Munkába jöttek. Ma Žiar nad Hronomnak hívják a községet. A gyárat pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés Üzemének. 121-es szobában közben már abbamaradt a gépírás. Barátságos arcú férfi fogad. Szőke haja kissé kócosan lóg a homlokába. — Ondrej Mudroň technikust keresem. — Én vagyok, tessék. Hellyel kínál. Elmondom, miért jöttem. Szabadkozik: — Magamról nem szívesen beszélek. Harcoltam a felkelésben, igaz, de voltak ott nálam nagyobb hősöle is. Cigaretta kerül a parányi kerékasztalra. Az illatos dohányfüst megoldja a nyelvét. — Idevalósi? — Nem. Liptovský Hrádokon születtem, apám vasutas volt. A felkelés aktív résztvevője. Ezt fűzte hozzá, hogy azonnal megérsem: hogyan lépett érintkezésbe a felkelőkkel. Tehát apja révén. — A felkelés előtt a bratislavai elektrotechnikai iskolába jártam, azelőtt favágó voltam. Iskolába azért mentem, hogy ne kelljen berukkolnom. A harmadik osztályból kerültem a felkelőkhöz. Már augusztus 21-én mint 23 éves fel voltam fegyverezve. — Azután Makarov alezredes második brigádjába kerültem s harc közben bejártam az egész Liptó-völgyet — és Poprád vidékét is. Legnagyobb tetteink emlékei is innen származnak. Leginkább talán a repülőtéri akciónk maradt meg bennem. Elmondom, hoA gyan vettük be a mokragyi repülőteret, mely a Magas-Tátra tövében terült el. — 1945. február 15e volt. Három raj kapta a parancsot, hogy el kell foglalni a repülőteret, erős német védőállásai ellenére. Tudtuk, nem egyszerű dologról van szó. Hideg volt. Az ablakok, ahogy a házakat kívülről láttuk, jégvirágosak voltak s szemöldökünkre vastag zúzmararéteg fagyott. Északkeleti csípős szél fújt, hordta a havat. Az én osztagomban 36 ember volt, a kelet és nyugat felől támadóban szintén annyi. Északról többen segítettek. A tüzérség távolról lőtte a repülőteret, amíg mi meg nem közelítettük. ~Deggel, pontosabban hajnalban fél háromkor indultunk el az Alacsony-Tátra felől északnyugati irányba. Erős hófúvás volt, úgyhogy sokat nem láthattunk magunk körül. Mindössze a fák és társaink alakja homálylott elő, mert eléggé széthúzódva meneteltünk. Reggelre kicsit lecsillapodott a hóförgeteg, de így sem láttunk sokat, míg meg nem virradt. Többnyire mellékutakon, ösvényeken vonultunk a fák között, nehogy meglepetés érjen. De ez mégis bekövetkezett. Hét óra felé járhatott az idö, amikor észrevettük, hogy előttünk emberi alakok mozognak. Először nem tűnt ki, sokan vannak-e vagy kevesen, félkört alkottak s mind közelebb jöttek. Bennünket a fák között nem vehettek észre. A lélegzetünk is elállt, amikor felismertük őket. Németek voltak. Nem lőttek. A távolság közöttünk mindöszsze pár lépés volt. A harcot mi kezdtük el. Mivel már előbb széthúzódtunk és ők tömör csoportot képeztek, még mielőtt szétugorhattak volna, legnagyobb részüket lelőttük s a többit bekeríetettük. Közülünk senki sem esett él. Azután már óvatosabbak voltunk. Az előbbi csapat — véleményem szerint — egy járőr lehetett felderítő úton. A harc színteréhez ekkor már közel voltunk. A németeknek jó állásaik voltak, minket a fák óvtak. Csapataink egymás után érkeztek, úgyhogy a németek egységét, mely körülbelül 700 föböl állott, fokozatosan csoportokra osztottuk és este tízre szünet nélküli harc után elfoglaltuk a repülőteret. Csapatunk parancsnoka Leonyid Leonov politikai komiszár volt. Hősiességével valamennyiünknek példát mutatott. Mindenütt elöl harcolt, de mi sem voltunk vajból. Nagyon szerettük. Igaz, hós ember volt. Teljes ütemben folynak a brnói mintavásár előkészületei (ČTK) — A brnói kiállítási tér- I kiállítása. Az egyik ilyen kiállítási ségre naponta érkeznek az I. nem zetközi mintavásár további kiállítási részei. Az ipari palotában gyors ütemben halad a Szovjetunió kiállításának megrendezése. A Szovjetunió életét szemléltető hatalmas méretű képekkel díszített csarnok közepén felállították már a szovjet mérnökök és munkások kiváló alkotásait. Az elmésen összeálított, nagy teljesítőképességű megmunkálógépek, nyomdagépek, valamint egyéb gépi berendezések mellett a ZIL, Csajka, Volga és Moszkvics védjegyű személygépkocsik legújabb modelljei is láthatók. Pezsgő élet folyik a H-pavilonban, ahol a Német Demokratikus Köztársaság kiállítását rendezik, mely fölött a kurimi fémmunkások vállaltak védnökséget, akik állandó kapcsolatban vannak a német elvtársakkal, s műszaki segítségben részesítik őket. A kilátótorony alatti G-pjvilonban, ahol főleg mérőműszereket és elektronikai eszközöket állítanak majd ki, fokozatosan alakot ölt Kovo külkereskedelmi vállalatunk rész a következő szövegű táblával van megjelölve: „A Krížik árammérők 75 évre visszatekintő hagyománya kezeskedik a mérések pontosságáról és megbízhatóságáról". E pavilon másik szárnyában a komoranyi központi műhely dolgozói az utolsó próbákat végzik a legkorszerűbb bányadiszpécser-berendezéssel. A köralakú Z-pavilon belseje napról napra változik. E pavilonban külkereskedelmi vállalatainkon kívül a kapitalista országok 11 cége is kiállítja termékeit. Az angol cégeket az Exico társaság, 40 svájci céget az EMACK társaság képviseli. Helyükön állnak már a Torinóból érkezett „Fiat" gépkocsik is. A Jugoszlávia számára fenntartott kiállítási helyen „Puch" védjegyű motorkerékpárok láthatók. Csehszlovákia e pavilonban többek között a Králové Pole-i gépgyárban készített beruházási tárgyakat állítja ki. Nagy érdeklődésre számíthat egy komplett szénsavgyár már felállított modellje, melyet a dečíni üzem dolgozói készítettek. A hosszú harc nagyon kimerített. A repülőtéren nagy mennyiségű lőszert, üzemanyagot, négy teher- és 6 személygépkocsit, élelmet és fegyvert szereztünk készleteink feltöltésére. Egységünk kitartott a harcban — egészen a szovjet hadsereg megérkezéséig. Én mindvégig azért harcoltam, mert teljes szívemből gyűlöltem a fasizmust. Gaztetteit már mint gyerek éreztem. Családunkat — apám tevékenységéért — üldözték. Bátyám később mint pilóta a felkelés elején elesett. A család többi tagja mind harcolt a felkelésben. Elbeszélésében nem zavartam meg. Most azonban megkérdeztem: — Ma hogy érzi, megvalósult, amiért harcoltak? — Nálunk igen. S ennek örülök, de ami Nyugat-Németországban történik, az nyugtalanít. — Az iskoláit befejezte? — Igen. Utána Prágába, majd Magyarországra kerültem, ahol ezen alumíniumgyár építéséhez szereztem képesítést. A gyár üzembehelyezése óta itt dolgozom mint beruházási felelős. — Milyen érzés ilyen nagy gyárban dolgozni? — Megelégedéssel tölt el. A ma sokat nyújt, nemcsak jó keresetet, de békés, biztos családi otthont és amikor erre gondolok, boldognak érzem magam. A mikor a szobából kiléptem, az írógép ismét zakatolni kezdett. Hány hős dolgozik ebben a gyárban! Egyszerű emberek, mint a többiek. De lelkükben érzékenyebbek és körültekintőbb, figyelmesebb a magatartásuk. Tudják, mi a béke és mi a háború!. SZABÓ GÉZA AZ ÚJ SZÓ T.'tisztelet emléküknek ! A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója alkalmával Bakti községben a rimaszombati járásban emléktáblát lepleztek le ünnepélyes keretek között. Usiuk Ján hadnagy, a Ján Zižka partizánbrigád parancsnokának emlékét örökítették itt meg, akit a fasiszták 1944. november 3-án Čeladmán meggyilkoltak. * Lipócon is kegyelettel adózott a lakosság a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben hősi halált halt harcosok emlékének. Koszorúkat helyeztek el a főtéren levő emlékműre, melyet az itt született és t944ben elesett Ondrej Denko, Ján Kaszár és Július Antal tiszteletére állítottak fel. Az ünnepély után a szabadtéri színpadon kultúrműsorral ünnepelték a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóját. R é t h y István, Rimaszombat A Szlovák Nemzeti Felkelés harcosa századunknál Az elmúlt napokban Klimko ezredes, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik harcosa eljött közénk és a 15 évvel ezelőtt lezajlott eseményekről mesélt nekünk. — Sok harcban vettem részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. 1944. október 10-én azt a parancsot kaptam, tegyek jelentést rövid időn belül a táborzóhelyünktől nem messze tartózkodó ellenség léiszámá-ól. A felderítés nem ment simán. Ekkor verekedtem első ízben a fasisztákkal. Megsebesültem, de a feladatot teljesítettem. — Később új feladattal bíztak meg. Tizenhármán indultunk el egy hidat a levegőbe röpíteni. Értesülésünk szerint a hidat csak egy SS-legény őrizte. Felderítést végeztünk és kiderült, hogy nem egy, hanem négy SS-legény teljesít őr szolgálatot. Űj tervet kellett készítenünk. Mindent csendben, lövöldözés nélkül kellett csinálnunk. Megvártuk, míg a két-két őr a híd végére ér és megfordul. Ekkor hirtelen két oldalról reájuk vetettük magunkat, Gyorsan elintéztük őket és tíz perc múlva a híd már a levegőbe repült. Majd arról beszél Klimko elvtárs, miképp sebesült meg másodszor is. Egy úiabb felderítö-út alkalmával betért szlovák és francia partizántársaival egy öreg erdész házába. Kis idö múlva SS-leyények zörgettek, figyelmeztetve az erdészt, hugy tegyen jelentést, ha valami gyanúsat vesz észre. Be nem jöttek ugyan, de pár perc múlva körülkerítették a házat és szörnyű harc kezdődött. Klimko elvtárs és két francia partizán az ablakból kiugorva egy hóval belepett krumplisgödörbe ugrottak. Klimko mindkét lába súlyosan meg sérült. A németek mindent feldúltak, de partizánokat nem találva, ismét elvonultak. A két francia partizán vitte vissza Klimko elvtársat a parancsnokságra. Egy medvebarlangban, minden orvosi felszerelés és morfium nélkül amputálni kellett lábait. Kibírta, de a győzelemig már ha-cban nem vehetett részt. Később a kassai •kórházban másodszor is vágni kellett h lábából. Mülábai vannak, de ezt senki sem hinné. Nem vonult nyugdíjba, továbbra is katona, és dolgozó népünk fiaiból hősöket nevel. Lábai hiányát, úgy_ mondja, nem. érzi. Még táncolni is eljár. El is hisszük neki, mert beszélgetésünk egész ideje alatt állt. Kezes József, őrvezető Aratóünnepély Ragyolcon A ragyolci szövetkezetben közel három hete, hogy befejezték az aratást. A termés jó volt. Az átlagos hektárhozam a múlt évinek csaknem a kétszerese. Vasárnap, augusztus 23-án tartották meg a szövetkezeti tagok első nagy aratóünnepélyüket, mely igen mutatós, színpompás felvonulással vette kezdetét. A menet végighaladt a falu fő utcáján s a volt urasági kastély nagy kertjébe vonult. Itt a HNB alelnöke intézett meleghangú beszédet az egybegyűlt szövetkezeti tagokhoz és a többi ünneplő közönséghez. Majd a szövetkezet elnöke méltatta az EFSZ munkásságát, azután megszelte az „új kenyeret". Közben a zenekar iš elfoglalta a helyét, s míg az ünneplők a megterített asztaloknál fogyasztották a kitűnő gulyást és a frissen csapolt sört, a táncolni kívánkozóknak már húzta is a talpalávalót. A népmulatság a késő éjszakai órákig tartott. Csaba Zoltán, Ragyolc A HOSSZÚ ELET TITKA KIT NE ÉRDEKELNE az a kérdés, hogy mi a hosszú élet titka. Hány ember lenne boldogabb a világon, ha tudban élnek száz éven felüli emberek, mint Örményországban és a hideg északi éghajlat mellett is jó egészségnek örnú, mi módon lehetne egy-két évtized- , vendenek. A kijevi gerontológiai és exdel kitolni az öregkort és a halált. ; perimentális patológiai kutatóintézet dolKülönösen most, amikor nálunk a kapi- '• gozói komolyan foglalkoznak a korai talista kizsákmányolás után új, boldog öregedés okaival is és főleg azzal, hokorszak nyílt népeink életében, amikor gyan lehet elkerülni a korai öregedést. napról napra növekszik a dolgozók jóléte, bizony még 90—100 éves korban is nehéz az életnek búcsút mondani. Pedig 90—100 év a legmagasabb korhatárnak i számít, és az emberek túlnyomó része még azt a korhatárt sem éri el. A vallás idealisztikuson az isten akaratával magyarázta a korai halált. Ennek ellenére azonban már a középkorban is akadtak orvosok, akik nem hittek a vallás ámításában és a korai halál okát nem az isten akaratában, hanem az emberek rossz szociális életkörülményeiben, betegségekben látták. Ebben teljesen igazuk volt. Mert hiába fog akármilyen forrón is fohászkodni a mexikói vagy dél-afrikai bányász, hogy hosszúra nyújtsa életét isten, ha a bányatulajdonos a nagyobb nyereség vágyától hajtva még annyi éhbért sem fizet nekik, amennyi minimális életszükségletük fedezésére elegendő lenne. így aztán a rosszul táplált ság, a rossz lakásviszonyok, a 12—14 órás munkanap, a munkahely rossz levegője aláássa a dolgozók egészségét, sietteti a végkimerülést, a halált, növeli a csecsemőhalandóságot, a járványos betegségek számát. A szocialista államokban a legnagtjobb kincs az ember. Jólétének növelésére irányul a párt és a kormány minden igyekezete. És ez a gondoskodás az ember átlagos életkorának meghoszabbításához vezet. A Szovjetunióban például ma már az átlagos életkor eléri a 70 évet, a csecsemők halandósága a régi cári uralom idejéhez viszonyítva pedig egy hetedére csökkent. A jólét tehát legjobb módja annak, hogyan hosszabbítjuk meg az emberek átlagos életkorát. A szocialista államokban a tudomány is aktívan foglalkozik ezzel a kérdéssel. Számos kiváló szakorvos vizsgálja az élet bonyolult fiziológiai folyamatát, a magas életkort megélt emberek táplálkozását, testi és szellemi képességeit, életmódját, hogy a sok példából következtetéseket vonhassanak le. KIJEVBEN tavaly tudományos kutatóintézetet létesítettek, amelynek dolgozói az állatokon végzett kísérleteken kívül statisztikai adatokat is feldolgoznak. Igy példáid ez az intézet a Szovjetunió valamennyi 80 éven felüli polgáráról adatokat gyűjt össze feldolgozásra. Az eddig összegyűjtött adatok elemzésével megállapították, hogy a hosszú életnek nem az éghajlati viszony a fő tényezője. Eddig ugyanis azt vélték, hogy az emberek Örményországban élnek a legtovább, mert itt a legkedvezőbb az éghajlat. A statisztika szerint azonban a zord északon, Jakutiában is ugyanolyan számNemrég Bratislavában járt Pavel Marcsuk tanár, a kijevi kutatóintézet igazgatóhelyettese, aki már huzamosabb ideje foglalkozik a korai öregedés elkerülésének kérdéseivel, oz életkor meghosszabbításának problémájával. Ittlétekor megkértük, a szovjet tudóst, hogy tájékoztasson az intézet munkájáról, de főleg az eredményeiről. — Sajnos, ezzel a kérdéssel a világ orvostudósai még keveset foglalkoztak — mondotta Marcsuk tanár. — Ezért ez a szak még nagyon fiatal és az emberek iránta való nagy érdeklődéséhez viszonyítva eredményei még nem kimagaslóak. Az emberi szervezet öregedésének okai még máig sincsenek pontosan feltárva. Létezik százféle elmélet az öregedés okait illetően, llja Mecsnyikov orosz tudós az öregedés okát a szervezetben lerakodó szerves mérgeknek tulajdonítja, amelyek a baktériumokkal kerülnek a belekbe. Mások az öregkor beálltát a fermentek elfogyásának, az anyag, az oxigéncsere meglassulásának, a sejtek elhalásának, a mirigyek elgyengülésének tulajdonították. Vannak tudósok, akik az öregedés okát az idegrendszer sejtjei számának csökkenésében látták. Az említettek közül azonban sokan összetévesztették az okot a következménnyel. Mert az említett jelenségek az öregkor következményeinek számítanak. A legrugalmasabb elmélet szerint az öregedés egy egész sor jelenség a szervezetben, amelyben főleg u fehérje csere minőségének változása kerül előtérbe. Ezáltal csökken az anyagcsere, az oxigén, a vízszükséglet, a bőr szárazzá, vékonnyá és ezért ráncossá válik, és az egész szervezet valamennyi részében, szövetjében atrofikus változások mennek végbe. AZ ÖREGSÉG 60—65 éves korban időelőtti és nem normális. Ebben a korban sokan érelmeszesedésben, vagy tüdőtágulásban szenvednek, amit az öregkor elkerülhetetlen kísérőjének tekintenek. Pedig ez nem igaz. Ezek a jelenségek különböző betegségek következményei. A normális fiziológikus öregedésnél még száz éven felül sem szokott az érelmeszesedés előfordulni. A normális öregedésnél a szellemi képesség sem csökken, a testi erő és munkaképesség pedig nagyobb mértékben megmarad. Ha az öregedés tehát már 60—65 éves korban kezdődik, úgy ez csakis a szociális életkörülmény, járványos betegségek, iszákosság, vagy munkából eredő külső befolyás következménye lehet. — Ezek szerint tehát hány évig élhet az ember, normális öregedés mellett? — kérdezem Marcsuk tanártól. - Mecsnikov a 100 éven aluli halál bekövetkezését idö előttinek vélte, és Pavlov tudósunk is ugyanezt állította. Bohomolec tanár a 150 éves kort is normálisnak minősíti. Hisz az állatoknál a korhatár eléri a 6—7 generációt. A Szovjetunióban például Ejvázov kolhoztag 151 évig élt jó egészségben és a tavalyi moszkvai mezőgazdasági kiállításon a kolhozban elért kiváló munkasikereiért aranyéremmel tüntették ki. Az öreg, ha már igy nevezzük, nemrég még fiatalosan lovagolt, dolgozott, sőt még táncolt is. Legidősebb lánya, aki mint fejőnő dolgozik a kolhozban, 104 esztendős. Ejvázov kolhoztag néhány héttel ezelőtt halt meg 151 éves korában. HOGYAN ÉLJÜNK tehát jó egészségben sokáig ? — A hosszú élet nagyon sok tényezőtől függ, de számunkra ma már elérhető. A jó egészség, a hosszú élet elsősorban a szülök egészségétől, a járványos betegségek elkerülésétől, a test üdültetésétől, az ésszerű életmódtól, a rendszeres és jól beosztott munkától, táplálkozástól, testneveléstől stb. függ. Nagyon fontos például a testnevelés u szabadban, a jó, egészséges álom. Sokan a pihenést tétlenül feküdve képzelik. Ez semmi esetre sem hosszabbítja meg életünket. Ellenkezőleg, pihenni a napon, szabadban, kirándulás közben vagy sportolás közben kell. A Szovjetunióban például tudományos elemzés alapján minden üzemben bevezettük délelőtt 11 órakor a rövid néhányperces testnevelési szünetet. Ez a rövid 6—7 perc sokkal nagyobb pihenést jelent az idegrendszernek,' mint például az egyórás ebédszünet. És ilyen rövid testnevelést a munka előtt és után is végzük az üzemekben. A munkások már úgy megszokták a 11.órai testnevelést, mint reggel a fogmosást. A 3000 munkásnál nagyobb létszámú üzemekben külön testnevelési oktató működik. De ismétlem, az egészség főleg a napon, a természetben, a sportban, a test állandó edzésében és az okos táplálkozásban rejlik. Ne öltözködjünk otthon melegen, mert így hamarabb megkapjuk az influenzát, a náthát. Még annyit akarok hozzátenni, hogy maga a szocialista rendszer és a kommunizmus egyúttal az életkor meghosszabbítását is magárai hozza. — Még egy utolsó kérdést, tanár elvtárs. Hány éves ön? — Hatvan már elmúltam, de még ma is sízek, korcsolyázom, naponta gyalog járok be az intézetbe, nyáron minden szombat délután és vasárnap csónakázni járok és kirándulni. EZ MEG IS LATSZIK Marcsuk tanáron, mert senki sem mondaná ma 40 évnél idősebbnek. Ami pedig a hosszú élet titkát illeti, azt hiszem, hogy Mar csuk tanár tanácsai legjobban válaszolnak erre a kérdésre. HORVÁTH SÁNDOR ÜJ. SZÓ 4 * 195

9- augusztus 28.