Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-22 / 232. szám, szombat

TIZENÖT EV MÚLTÁNCSEHSZLOVÁKIA NÉPE a Szlovák Nemzeti Felkelés tizenötödik évfordulóját ünnepli. Ha ma visszatekintünk az azóta eltelt másfél évtizedre, látnunk kell, hogy ezt az időszakot népünk olyan tettekkel tette emlékezetessé, amelyek méltók az emberiség legdicsőbb korszakához. Csehszlovákia társadalmi elrendezése alapjában megváltozott. Hazánk népe valóra váltotta az emberiség nagy eszményeit, forradalmi módon úgy formálta át társadalmát, hogy többé ne a töke, az uralkodó burzsoázia érdekei döntsenek benne. Köztársaságát az igazi, népi demokrácia alapelvein építette fel, s a közeljövőben véghezviszi a szocialista országépítés nagy művét. Mindez azt jelenti, hogy népünk következetesen megvalósította azokat az eszméket, amelyek a nemzeti felszabadító harc mozgatói voltak, s amelyekért harcot hirdetett a Szlovák Nemzeti Felkelés. Melyek is voltak ezek az eszmék, amelyeket zászlajára írt fasisztaellenes szabadságharcunk s amelyeket először a felkelés felszabadult területén vittek győzelemre? S hogyan váltotta valóra ezeket az eszméket Csehszlovákia népe a CSKP vezetésével a fasizmus felett aratott győzelem után? A Szlovák Nemzeti Felkelés nemzeti és demokratikus forradalmunk kezdetét Jelentette. Ekkor vették át a hatalmat az illegalitásban született forradalmi nemzeti bizottságok, s általuk a dolgozó nép. Minden forradalmi erejüket a fasizmus ellen, a Csehszlovák Köztársaság felszabadulásáért folytatott harcnak szentelték, s mikor nemzeteink számára felvirradt a szabadság, a nemzeti bizottságok forradalmi múltjuk szellemében minden erővel munkához láttak a népi demokrácia felépítéséért. Az első időben, amikor hazánk földjén még dörögtek az ágyúk, a keleti felszabadult terUleteken a nemzeti bizottságok fő feladatuk, a harcoló csapatok szükségleteinek biztosítása mellett gondoskodtak a közlekedési vonalak helyreállításáról, az éhező lakosság ellátásáról, megtisztították a közéletet az árulóktól, egyszóval a társadalmi rend alapvető megváltoztatásának eszközeivé váltak. A nép azért vette kezébe a hatalmat, hogy valóra váltsa a felkelés célkitűzéseit nemcsak politikai, hanem gazdasági életünk újjárendezésében is. Az 1944 — 45-ös évek legfontosabb forradalmi intézkedése az államosítás volt; megmutatta, hogy nemzeti és demokratikus forradalmunk nem rekedt meg egy helyen, hanem továbbfejlődik, hogy végül eljusson a győzelmes szocialista forradalomig. A nemzeti és demokratikus forradalom programja, a kassai kormányprogram még nem vetette fel az államosítás követelését. Ez a szocialista forradalmat jellemző követelés azonban nem volt idegen dolgozó tömegeinktől, a felkelés idején a sirki és železniki dolgozók léptek fel vele. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS alatt a munkásosztály kommunista pártjának vezetésével állást foglalt természetes szövetségese, a parasztság követelései mellett is. „A föld azé, aki megműveli" — hangoztatja a felkelés harci jelszava. Néhány hónappal később az elsőnek felszabadult kelet-szlovákiai területen a kisparasztok és falusi nincstelenek földet kapnak. 1945. tavaszán százan és százan életükben először szántanak a maguk földjén. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején kitűzött és a kassai kormányprogramba foglalt követelések következetes valóra váltásáért a felszabadult köztársaságban egyedül a kommunista párt tett meg minden tőle telhetőt. A felszabadulással a harc még nem ért véget, az ellenség vereséget szenvedett ugyan, de meg nem semmisült. Különösen Szlovákiában igyekeztek a megmaradt fasiszta erők zavarni a dolgozó nép békés erőfeszítéseit. Ezek a fasiszta ludák elemek összeszűrték a levet a burzsoáziával, amely nem vette komolyan a kassai kormányprogramot, bár politikai pártjainak képviselői odafirkantották alája a nevüket. Igyekezett gátolni a népi demokratikus rend felépítését, az államosítást, a földreformot és védelmébe vette azokat a bűnösöket, akiknek a népbíróság előtt lett volna a helyük. A nép, a felkelésben edzett harcosok" újból harcba szálltak, hogy megvédjék fasisztaellenes küzdelmük vívmányait. 1947 őszén a szlovák partizánok ismét fegyveresen indulnak a hegyek közé, hogy felszámolják a fasiszta elemekkel, sőt sokszor a Demokrata Párt funkcionáriusaival egv húron pendülő benderista bandákat. A DOLGOZÓ NÉP ismételten óva intette a burzsoáziát. „Ha Szlovákiában nem javul meg a helyzet, ha nem hozzák rendbe a közellátást, nem távolítják el a fasiszta elemeket és tovább halogatják a földreformot, újból éreztetni fogjuk, a nép erejét, akárcsak 1944-ben" - ehhez hasonló levelek és táviratok érkeztek 1947 őszén a Megbízottak Testülete és a kormány címére, ilyen szellemben szóltak a szlovákiai dolgozó nép képviselői a népgyűléseken, majd később; 1947. október 30-án az üzemi bizottságok kongresszusán. 1944. forradalmi napjainak szelleme még nagyon Is elevenen élt, s megfélemlítette a reakciós burzsoázia képviselőit is. Amikor a felháborodott parasztok betörték az ún. Demokrata Párt elnökének kapuját, az urak rádöbbentek, hogy többé nem téveszthetik meg a dolgozó népet, nem vehetik el tőle, amit vérével szerzett. 1948 februárjában Csehszlovákia népe a nemzeti felszabadító harc és a Szlovák Nemzeti Felkelés vívmányainak védelmében meghiúsította a reakció államellenes puccskísérletét. Megmutatta, hogy a dolgozó nép jogaiért vívott harcot továbbviszi, nem engedi, hogy megfosszák küzdelmének gyümölcseitől. Az elmúlt tizenöt esztendő alatt Csehszlovákia népe hazáját szilárd szocialista gazdasági renddel bíró erős állammá építette. Hazánk képe úgy megváltozott, hogy alig lehet ráismerni. Ahol tizenöt évvel ezelőtt az inség és a nyomor volt az úr, ott ma új, korszerű gyárak, vízierőművek, népművelési otthonok, sportstadionok állnak. Másfél évtized alatt százszámra épültek az iskolák azoknak a gyerekeknek, akik egykor értetlen s mégis könnyes szemmel nézték atyjukat, amikor búcsút mondott a családi otthonnak és az erdőre ment, a partizánokhoz. Napról napra változik, szocialista arculatot ölt a szlovákiai falu is, elsajátítván a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás formáit. Eltűntek a béres kunyhók, zsellér viskók, s helyettük utcahosszat épültek a villaszerű, kényelmes, lakályos otthonok. A föfdbirtokosok eltűntek, mint a tavalyi hó, az egybeszántott határban szabadon, a maguk gazdáiként szorgoskodnak a szövetkezeti parasztok. Nemzetek életében tizenöt év nem sok idö. Az elmúlt másfél évtized hazánkban mégis annyi változást hozott, hogy évszázadokkal ér fel. Különösen Szlovákiára érvényes ez, amely elmaradt, nyomorgó országból modern iparosított országgá alakult át. Ennek a változásnak a gyökereit ismét a Szlovák Nemzeti Felkelésben találhatjuk meg, melynek egyik vezérgondolata az volt, hofly a Csehszlovák Köztársaságot a következetes nemzeti egyenjogúság alapján állítsák helyre, vagyis ez az egyenjogúság nemcsak politikai, hanem gaAiasági téren is érvényesüljön. Szlovákia iparosításának alapjait akkor raktuk le, amikor népünk az új, népi demokratikus köztársaságért szállt harcba. Országunk iparosításában nagyszerű eredményeket értünk el, s még nagyszerűbbek a közeli jövő tervei. A CSKP XI. kongresszusa feladatúi tűzte ki, hogy belátható időn belül kiegyenlítsük Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvonalát, ami azt jelenti, hogy Szlovákiában újabb gyárak, vízierőművek épülnek; e terv része a nagy kelet-szlovákiai iparvidék felépítése is. AZ ELMÚLT TIZENÖT ÉV forradalmi változásai lépten-nyomon igazolják, hogy népünk leghűségesebb, legodaadóbb barátját és támaszát találta meg a Szovjetunióban, amely akárcsak a felkelés harcainak idején, az országépítés éveiben is a legnagyobb segítséget nyújtja nekünk. A Szlovák Nemzeti Felkelésben a szlovák nép félreérthetetlenül állást foglalt a cseh néppel való testvéri együttélés gondolata mellett. Másfelől a cseh munkásosztály segítsége, a két nemzet testvéri együttműködése nélkül elképzelhetetlen volna Szlovákia iparosítása, hazánk nagyszerű gazdasági fellendülése. A szocialista országépítés nagy művében hazánk valamennyi nemzetisége részt vesz. Ez a testvéri összefogás, a proletár nemzetköziség szelleme a Szlovák Nemzeti Felkelésben is elevenen megnyilvánult. Csehszlovákia a területén élő valamennyi nemzet és nemzetiség édes egy hazája lett. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a nemzeti felszabadító harc és a Szlovák Nemzeti Felkelés vezetője volt, tovább vezeti Csehszlovákia népét a szocialista országépítés befejezése útján. Vezetésével következetesen valóra váltjuk azokat a célokat, amelyekre dolgozó népünk a múltban törekedett. A szocializmus felépítése logikus következménye azoknak a harcoknak, amelyeket népünk a fasiszta megszállás sötét éveiben vívott. A szocialista Csehszlovák Köztársaság, a cseh és s> szlovák nemzet s a területén élő többi nemzetiség boldog otthona, a munkások és a parasztok állama ma a legszebb, legméltóbb élő emlékműve a szabadságért vívott forradalmi harcoknak, a dicső és győzelmes Szlovák Nemzeti Felkelésnek. MARTA VARTIKOVÄ T. rantišek Bella már 58 "eves. Tömzsi, szélesvállú, fürge mozgású ember. Arcbőrét egészséges rózsaszín pír vonja be. Látszik rajta, hogy élete javarészét az erdőkben töltötte. Erdész volt. A felkelés kezdete előtt a Podbrezovához tartozó štiavničkai településen lakott. Akkor 43 éves volt, meglett férfi, két gyermek apja. Ilyen korban és családi viszonyok között nehezen határozza el magát az ember megszokott életmódjának megváltoztatására. František Bella mégis ezt tette. Pedig abban az időben még nem volt kommunista, csak a felkelés első napjaiban lett azzá. Eletét, családja életét is kockára tette, amikor nagyobb fiával, a 16 éves Vladimírral együtt fegyvert ragadott a fasiszták ellen. Miért tette? Ki ösztönözte erre az elhatározásra? Maga az élet. A szabad élet utáni vágy. Podbrezová munkáskörnyezete, a kommunisták Petkoék és a többiek. A vasgyár elnevezése is, mely akkor így hangzott: Gőring Werke. Hogy lehet az ember a maga ura, ahol a fasiszta német parancsol?! Neki is, mint a többi becsületes embernek, választania kellett. František Bella a szabadság mellett döntött. Az ellenállást szervező kommunisták már jóval a felkelés előtt bevonták az illegális munkába. Már 1944 tavaszan a Trangoš hegyen levő menedékházban élelmiszert halmoztak fel. Ebben ö is segédkezett. Előre tudták, mire kell ez nekik. S nem kellett sokáig várniok a támadás kezdetére. Augusztus első napjaiéiban a Prašivá hegy fölött vöröscsillagos gépmadár szállt el s ekkor a jašenicei havasi legelőre „égből potytyant" partizánok ereszkedtek le ejtőernyőjükkel. A hír futótűzként terjedt el: itt vannak az orosz partizánok! Bella megbízatást kapott, másodmagával keresse fel Prašivá új lakóit. Legyen összekötő. A gondos feleség kolbásszal, szalonnával, kenyérrel és itallal töltötte meg hátizsákját és motorkerékpárra ültek. Az egyik hegyi tanyán . találkoztak a szovjet emberekkel és a velük jött szloSzívvel — lélekkel Évfordulókon, ünnepnapokon sok szfvbőljövő, meleghangú üdvözlet hangzik el. Ig.y van ez most, a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordullóján is. Az egykori felkeők, partizánok nemcsak, hogy visszaidézik emlékezetükbe a nemzeti felszabadító harc dicső napjait, de meg is emlékeznek harcostársaikról. A breznói- járás volt partizánjai sok üdvözletet küldtek a Szovjetunióba s onnan is sok megemlékezés jött címükre. Az ilyen üdvözletek olvasásakor meghatottságot érez az ember. Mennyi szeretet és igaz barátság rejlik a sorokban. Mihajl Mojszejevics Glider, a II. csehszlovák partizánbrígád vott politikai biztosa írja: „emlékszem Ľudovít Bortelre, František Bellára, Ludovit Belušra. Alexander Kaliskira s a többi elvtársakra, a fáradhatatlan szervezőkre és bátor pártdolgozőkra akik egész ielküket beleadták az ellenség elleni közös harcunkba. Nehéz meghatározni, hogy kezdődött tevékenységük s hol ért véget. A párt nevében állandóan a harctéren voltak s mindent megtettek az ellenség feletti győzelem érdekében .. A négy említett elvtárs közül felkerestük František Bellát, Banská Bystricán él, a kerületi nemzeti bizottságon dolgozik. vák hazafiakkal. Jegorov kapitány volt a parancsnokuk. Bella csodálattal nézte őt, a sovány és magas férfit, a nyilt arcú, vidám, tréfaszerető, félelmet nem ismerő embert és társait. Csodálta a 71 lövetű tárcsás automatafegyverüket. Mielőtt tanácskozni kezdtek volna, igazolniok kellett magukat. Bella társa feltépte kabátját s a bélés alól kihúzta pártigazolványát. Örömükben összeölelkeztek. - Mit várhatunk tőletek? - kérdezte Jegorov. - Mindent! - Civil ruhára, élelemre, összekötőkre és .emberekre lenne szükségünk ... - Minden meglesz! - De megbízható embereket... - Nem is küldhetünk olyanokat, akik árthatnának nekünk ... - felelték Belláék. „Mindent a frontért, a győzelemért!" — ez volt Jegorov jelszava s Belláék eszerint cselekedtek. Mielőtt elbúcsúztak volna, hogy küldetésük teljesítésére induljanak, Bella megnyitotta hátizsákját; átadta az élelmet. Jegorov cigarettával kínálta őket. Bella n zsebébe csúsztatta az „orosz" cigarettát. - Miért dugod zsebre? kérdezte a partizánparancsnok. - Hogy megmutassam az embereknek. Így előbb hiszik el, hogy valóban itt vannak a szovjet partizánok ... Jegorov egész doboz cigarettát nyomott a markába. Augusztus derekán értekeztek meg szintén légiúton a II. partizánbrigád vezetői, harcosai. Belláék pedig szervezték az embereket s a partizántáborokba küldözték őket. Szárnyat kapott a partizánmozgalom. Tisoék elrendelték az erdőfésülést, a partizánvadászatot. Belláék az erdőben „megagitálták" a katonákat, akiknek Jano Parobek volt a vezetőjük. Az egész egység átállt a felkelőkhöz, 26-án este ezek a katonák Breznóba mentek, ahol ártalmatlanná tették a Hlinka-gárda vezetőit. Még a felkelés „hivatalos" kitörése előtt megszólalt a podbrezovai vasgyár szirénája. Ez volt a megbeszélt jel, a környéken a felkelési harcok kezdete. A munkások elűzték a németeket és hatalmukba vették a gyárat. Bella elvtárs is a forradalmi nemzeti bizottság tagja lett. Ezután már gyorsan peregtek az események. A munkások valamennyien fegyvert akartak fogni. Ezt nem engedhették meg, csak a fiataloknak adtak fegyvert. A harcolni akaró idősebb embereket alig tudták meggyőzni, hogy rájuk a gyárban van szükség, hogy a felkelőknek szükségük van az üzem termékeire. Végül is maradtak s az üzemi bizottság vezetésével dolgoztak. A zvoleni vasutasok az ö acéllemezeikből készítették a páncélvonatokat. Amikor a túlerőben levő németek „elnyomták" a felkelést, a hegyekbe visszavonuló partizánok, Belláék csoportja és mások is megkezdték a partizánalakulatok újjászervezését és ott ütötték a fasisztákat, ahol csak tudták. — Azzal dicsekedtek a fasiszták, hogy elnyomták a felkelést, - emlékezik most a 15 év előtti eseményekre Bella elvtárs. — Ez nem volt igaz. Mi kezdettől a harcok végéig a helyünkön maradtunk. A mi egységünk 1944. október 25-től a felszabadulásig a Bystrá és Horná Lehota közötti térséget állandóan a kezében tartotta. Teljesítettük főparancsnokunk, Aszmolov elvtárs utasításait, rajtaütésszerű támadásokat intéztünk a németek ellen. Megsemmisítettük a partizánvadászatra kirendelt fasisztákat. Hírszerzőink az elfoglalt falvakat járták. Alexander Kalinsky megsemmisítette a németek telefonvezetékeit... A harc a hegyekben tovább folyt. A hegyek a mieink voltak ... M

ennyire igaza van Clider elvtársnak, amikor azt írta, hogy a fáradhatatlan szervezők és pártdolgozók egész lelküket beleadták az ellenség elleni közös harcba, így volt ez a valóságban! A párt nevében, a párt zászlaja alatt vitték az ádáz ellenség elleni győzelmes harcba a népet. Igy született meg drága szabadságunk. S a legnagyobb elismerés, amit csak kaphatott érdemeiért Bella elvtárs, a kitüntetés, a Vörös Csillag Érdemrend, melyet a nemzeti felszabadító harcukat oly áldozatosan segítő Szovjetunióból küldtek számára. PETRÖCl BÁLINT Szabó Gyula: Hajnali támadás (fametszet) ÜJ '70 5 * 10

59- augusztus 20.