Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-02 / 212. szám, vasárnap

szQ pobtAiAbö NEM VILÁGOT RENGETŐ Egy műszak alatt 160 mázsa GABONÁT KICSÉPELNEK Nálunk Szetén az idei aratási és csép­lési munka igazán kenyéresatának nevez­hető, hisz a szövetkezeteseknek nemcsak a sáros munkával, hanem az időjárással is küzdeniük kell, hogy eredményesen betakaríthassák a termést. A nyárelei eső­zések és szélviharok mintegy 30—35 hek­trányi területen megdöntötték a gabonát. De olyan alaposan, hogy a Galagonyás­dűlőben majdcsak az iszap alól kellett t kézikasza hegyével kikaparni a búzát. Később pedig beköszöntött a zivataros időjárás. A múlt héten nem egy olyan nap volt, hogy aggódó tekintettel vizs­gálták a felhős eget, de aztán ahogy csak tehették, midjárt Indultak aratni. Természetesen kaszával. A gépek ilyen­kor leálltak, mert a felázott talajon moz­dulni sem bírtak, de a falu népe kaszá­val aratott. Még a vasárnapokra sem ügyeltek. Amikor e sorokat írtam már a harmadik vasárnap aratott a falu népe. 45 kasza vágja az árpát a Mank-hegyen. Jó munkát végeznek ott, azonnal kévek­be kötik, félkeresztekbe rakják és g»­reblyézik az árpatáblán a termést. Közben azonban nem szünetel ; más munkaszakaszon sem a szöevtkezet mun­kája. A kertészetből nap nap után indít­ják útnak az uborka, paradicsom szállít­mányokat. A dohányt is törik. Rendben folyik a tarlóhántás. Vetik a keverék­takarmányokat. Mindezeket a munkákat csak úgy tudta azonban eredményesen megszervezni a szövetkezet vezetősége, hogy a helyi agi­tációs központ hathatós segítségével mun­kára mozgósította " a falu népét, a leg­idősebbektől kezdve a legflatalabbakig. Dolgozik nálunk mindenki. A tanítónő éppúgy, mint a postásnő, aki a levelek kébesitése után azonnal munkába áll. Csépeljünk két műszakban A miksi szövetkezeti tagok versenyfelhívása A losonci járás déli részén befejezték az aratást. Egyes szövetkezetek tényleg dicsé­retes munkát végeztek, fgy pl. a pilisi szö­vetkezet rekord idő alatt, mindössze 8 nap alatt 84 hektáron végezett — brigádmunka nélkül is — az aratással. Aratás után azon­nal hozzáláttak a csépléshez. Egyben fel­ajánlást is tettek, hogy a cséplést és a begyűjtést augusztus 8-ig elintézik. A tamasi EFSZ a gabonabegyüjtést már nappali és éjjeliben 101,6 százalékra teljesítette. Július 29-ig 12 vezésére. és fél vagon gabonát adtak be a tamasiak. A cséplőgéptől azonnal a raktárba szállí­tották a kicsépelt gabonát. Az állami fel­vásárlásra még 385 mázsa árpát kell ad­niok. A tamasiak ezt is beadják, mihelyt kicsépelik. A mikai EFSZ tagjai a község lakossá­gával egyetértésben és a HNB segítségével július 30-án versenyre hívták fel a lo­sonci járás összes EFSZ-eit és HNB-it a cséplési munkáknak 2 műszakban — történő megszer­Liberec környékén páratlan termés mutatkozik A múlt vasárnap, hogy jó idö volt, fe­leségemmel Libverda fürdőre és Fridhmt nevű kisebb környékbeli városkába láto­gattunk el. Nagyon szép ez a vidék. Bol­dognak éreztük magunkat, hisz már ré­gen itt-tartóíkodÍMk éfTriSg* e$y 'Sb/an szép nyárban nem volt részünk, mint az idén. A^,,nyitott* vonat ablakából étiéin győztük szemlélni a szép szabad termé­szetet, amit egy nagyvárosban lakó gyári munkás nem mindig engedhet meg magá­nak. Mivel én is paraszti családból szár­mazom, elfogott a vágy, eszembe jutottak szülőfalum gyermekkori emlékei és kissé elgondolkoztam. Gondolataim a múltban jártak, amikor még apáink hoszú keskeny földeken, úgy­szólván éjjelt nappallá téve dolgoztak, még sem tudtak rendes termést elérni. Ma azonban gépekkel megművelt, jól trá­gyázott a föld, olyan a gabona, hogy cso­dálkozom, mire képes ez a hideg, kavi­csos, meszes talaj. Ma a legelő, a rét több takarmányt ad, mert jól megtrágyáz­ták, tavasszal megfogasolták, eligazítot­ták. Nő a fű, a sarjút rövidesen kaszál­hatják. A legelőkön százával legel a göm­bölyödő fiatal marha, juh. Észre lehet itt is venni, hogy az emberek értékelik pártunk politikáját. Most már nem me­nekül a földtől a fiatalság sem. A vala­mikor nehéz munkái ma gépek helyettesítik. A szaktudást az állami ingyenes isko­lák adják, szórakozást a községekben a kultúresték, ahová gyakran a nagyvá­rosi színészek is ellátogatnak. Igy lehet dolgozni. A fiatalok tudják, miért és kiért dolgoznak. Mozi, televízió van itt már minden faluban, könyvtárakról, egyéb művelődési otthonokról nem is beszélve. Csak kevés még a munkás. Toborozzák őket a köztársaság minden részéről, kü­lönösen a fiatal házasokat, akik azonnal családi házat kapnak, bútorra kölcsönt és vagy ötezer korona készpénzt, hogy meg­alapozhassák az életüket. Jönnek is. Maholnap itt is aratnak. Szép a termés. Már titokban fenjük a markunkat mi gyári dolgozók is, hogy a szabadság ide­je alatt mi is megfogjuk a kaszát. Nem sajnáljuk szabadságunk pár napját ráál­dozni. Hisz egészséges, szabadban töltött munka ez. Legalább tüdőnket, fejünket kicsit kiszellőzzük a gyári fojtott levegő­től. Meg aztán mégis kötelességünk ke­nyerünket megmenteni, ha már a termés jónak ígérkezik. Bacigál Mihály, Liberec A miksi szövetkezetesek egyben kötele­zettséget vállaltak, hogy az idei cséplési munkákat 10 nappal előbb fejezik be. A miksiek felhívtak minden EFSZ-t, a védnökségi üzemeket, az ifjúságot, a nobi­ottság tagjait, valamennyien kapcsolódjanak be a kétváitásos cséplési munkába. „Mi. miksi szövetkezetesek — írják fel­hívásukban — ezzel köszöntjük a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóját. A miksiek már az első éjszakai műszak­ban 40 mázsa búzát csépeltek ki, amiben segítséget nyújtott nekik a védnökségi üzemük, a . vendéglátó ipar losonci dolgozói is. SÓLYOM LÁSZLÓ, Losonc Az ő érdekük is Abafalván a Csehszlovák Vörös­kereszt helyi szervezetének tagjai vasárnap, július 26-án egésznapos brigádban vették ki részüket az aratásból és ígérték, hogy a továb­biakban is kitartóan segíteni fog­nak mind az aratási, mind a csép­lési munkákban. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt a CSISZ­ről és a többi tömegszervezetröl. Mintha az országos felhívást nem hallották volna, pedig tudhatnák, hogy legfontosabb feladatunk ma a termés betakarítása. Bari Jenő, Abafalva Horváth Feri állatorvostan-hallgató sem tölti ölbetett kézzel nyári szabadságát. Arat. Még az iskolások is dolgoznak, csakhogy szemveszteség nélkül kicsépel­hessük a gabonát. A többiek a magtisztí­tás körül szorgoskodnak, seprővel, lapát­tal. Pedig néha nagyobb a szerszám, mint a gyerek. A szövetkezet vezetősége igazán pél­domutatóan dolgozik. Nemcsak irányítja, szervezi a munkát, hanem ha kell, ka­szát ragad. Sántha Gyula csoporvezető maga ls aratott. Segyevi Jenő bácsi, az elnök pedig etette a cséplőgépet. Vasár­naponként a könyvelőséfl dolgozói is a határban dolgoztak. Semmi csodálatos sincs tehát abban, hogy a mi szövetkezetünk a zselízi járás községei közül a nyári munkálatok leg­utóbbi értékelés során az ötödik helyet tartja. A cséplőgép szüntelenül zúg. Egy- mű­szak teljesítménye átlag 150—160 q szo­kott lenni. Bizony ez nero megvetésre méltó teljesítmény. A gép mellett dolgo­zók is jól járnak, mert napi 3 munka­egységet is megkeresnek, de a szövetke­zet is jól jár, hisz napról-napra több és több mázsával gyarapodik a raktári kész­let. A terméseredmény elég jó, őszi­árpából a tervezett hektárhozamot eddig átlag 4 mázsával lépték túl. Minden jól megy tehát. A jelek azt mutatják, hogy az ide) kenyércsata, a rossz időjárás ellenére is a szövetkeze­tesek győzelmével ér majd véget. Hrubják Emil, Szete Tevékeny asszonyok Az Érsekújvári Helyi Nemzeti Bizottság mellett működő nöbizottság nagy segítsé­get nyújtott az EFSZ-nek az aratási mun­kálatokon. Meggyőzték az EFSZ-tagok hoz­zátartozóit. és más háztartásbeli asszonyo­kat is, hogy kapcsolódjanak be a termés betakarításáért folyó nagy munkába. Július 28-ig az aratási munkákban naponta 200 asszony vett részt önkéntes brigádon. Az önkéntes vöröskeresztes nővérek az aratási munkálatok idején mindig kéznél voltak, s ahol szükség volt rá, azonnnal segítséget nyújtottak. Még az iskolások is segítettek az aratás­ban. Az I. számú EFSZ-ben július 28-ig 110 hektár búzát. 151 hektár árpát és 10 hektár rozsot arattak le. 27-én járásunk­ban elsőként ez a szövetkezet teljesítette beszolgállatási kötulazettségét. A II. számú EFSZ július 28-ig 100 hektár búzát és 420 hektár árpát aratott le. Melisek Erzsébet, Érsekújvár Hét éves a baracai szövetkezet A tornaijai járási Baraca község­ben 1952. augusztus 9-én alakult meg az egységes földművesszövetkezet, ami nagy változást hozott a község életébe. A szövetkezet fennállásának 7 éves évfordulóját most a bő ter­més betakarításának ünnepével kötik össze. A szövetkezet megalakulása óta nagymértékben emelkedett a la­kosság életszínvonala, amiről a sok villaszerű, szépen berendezett ház is tanúskodik. Azóta vezették be a kö­ségbe a telefont, a falu utcáját ki­kövezték és villanyt kapott a lakos­ság. Az ifjúság a szövetkezet kultúr* házában élvezi a televíziós műsort.. Trelaj Imre A SZLOVÁK NEMZETI FELKELES 15. évfordulója tiszteletére A Banská Bystrica-i kerület dolgozó né­pe méltóan felkészül a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának megünneplé­sére. Az évforduló tiszteletére a füleki járás szövetkezeteiben több kötelezettség­vállalást tettek. A fülekkovácsi szövetkezet például vállalta, hogy ez idén terven felül még 100 mázsa sertéshúst adnak be, to­vábbá 20 000 liter tejet és a gabonabegyűj­tést augusztus közepére teljesítik. Vállalá­saiknak az értéke 208 000 korona. A buzitai szövetkezet a Szlovák Nem­zeti Felkelés 15 évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy terven felül 50 mázsa marha­húst, 21 mázsa sertéshúst és 5000 tojást ad be, továbbá 65 vagon takarmányt és 300 köbméter silőtakarmányt készít. Az aratást augusztus 12-ig befejezik. A vállalások ér­téke 101 ezer korona. J. UHUIN, Fülek az a hír, amely a napokban jelent meg a sajtóban arról, hogy eddig a dolgozó parasztság 270 millió korona értékű gépet vásárolt, de a maga módján, a falvak életében roppant nagy eseménynek számít­ható. Hát miért, hiszen a falusi ember tudja értékelni a gépek munkáját, saját bőrén tapasztalja, mily nehéz testi munkától mente­síti őt a kombájn, a korszerű ka­pálógép, a répa- és burgonyasze­dő gép. Hát ha nem értékelné, nem is vásárolna gépet. Ez így igaz, efölött nincs, nem is lehet vita. Itt most arról kell beszélni, ho­gyan jutott el a föld müvelője idáig, hogy először megkedvelte a gépi munkát, másodszor pedig rendelkezik oly mennyiségű anya­giakkal, hogy gabonakombájnt, cséplőgépet vásároljon. Kijelent­hetjük: az anyagi alap forrása a közös nagyüzemi gazdálkodás, de a szövetkezeti gazdálkodás tette lehetővé azt is, hogy a paraszti gondolkodás, gazdálkodás évszá­zados maradiságát két vállra fek­tethessük, úgy hogy a kétkezi munkák mellett a gépi munkát il­lesse az előjog. Pillantsunk csak vissza egy kis­sé a szövetkezeti gazdálkodás első éveire. Mily meggyőzésbe került, amíg a dolgozó parasztok „elfo­gadták", hogy traktorral jobban lehet szántani, és éppoly egyenle­tes magágyat készíthetünk vele, mintha lóval szántottuk volna fel a földet. Nem ment egykönnyen a dolog, mert ha „elfogadták" is az érveket, hiszen meggyőződtek ró­la, hogy ha jó szakember ül a kor­mánykeréknél, sokkal jobb trak­torral szántani, még mindig akadt kifogás. Drágán dolgozik a gép, sokkal jobb, ha saját fogatokkal műveljük a földet. Ki ne emlékeznék azokra az időkre, amikor megjelentek az el­ső gabonakombájnok a határban. Arcfintorgatások, gúnyos meg­jegyzések fogadták. • Becsmérelték a munkáját, mond­ván; magas a tarló, egyenetlenül arat, sok szem marad a kalászban, no meg a jó ég tudja, mennyi el­lenvetést találtak a kombájnara­tásra. Persze a traktorállomások dolgozói, a kommunisták nem hagyták annyiban a dolgot, mert tudták, hogy a gyakorlat, az élet az ő igazukat bizonyítja s úgy megszerettetik a parasztsággal a gépet, a kombájnt, hogy főhet majd a fejük akkor, ha egy nyáron minden szövetkezet kombájnnal szeretne aratni. Előrelátásukat igazolta az élet, mert bizony né­hány esztendő múlva be is követ­kezett az, amitől tartottak. Meg­indult a harc a kombájnokért. Bizony, valóságos harc volt ez a javából. Sokszor egyes szövetke­zetek a becsületes út megkerülé­sével, a traktorosok, a kombájn­vezetők „különdíjazásával" szeret­tek volna ehhez a becses ördöngös masinához hozzájutni. Mert ki tu­dott volna ellentállni a termésbe­takarítás eme nagyszerű formájá­nak. A kombájn mellé alig kell néhány ember, egyszerre arat, csépel, s ha hosszú a föld, egy fordulóban 40-50 mázsa tiszta búzát csurgat a teherautó pótko­csijára. A kombájn néhány esztendő alatt úgyszólván fogalommá vált a falusi dolgozók világában. Bizony, mennyi átok, szitkozódás hangzik el az idén is as időjárásra, mert egyedül az ő szeszélyéinek „kö­szönthető", hogy elö kellett venni újra a kaszát, mert a vihar „ le­hengerelte", összecsavarta a bú­zát, s nem lehet kombájnnal arat­ni. Mester István, a cséfai szövet­kezet elnöke is úgy képzelte, alig néhány nap alatt végezhetnek az aratással, hiszen a kombájn úgy felfogja majd a búzát, az árpát mint az éhes cápa a halakat. Per­sze tudják Cséfán is, nem a gép, nem a kombájn az oka, hogy nem így lett, hanem az idei bolond idő­járás húzta keresztül tervüket. A gép áldott jó dolog a mező­gazdasági munkák megkönnyíté­sében — így beszélnek ma már falun a gépről, a gépi munka elő­nyéről. Persze a múlt években még akadtak ily nézetek: Igen jó dolog ez a gép, de még jobb volna, ha mi saját magunk vehetnénk mog őket, egyszerűbb volna a szervezés, nem volna oly sok ki­fogás a traktorállomás ellen. Ad­dig, amíg a szövetkezetek nehe­zen álltak meg saját lábukon, az állam igyekezett ebben a formá­ban, a traktorállomások útján se­gíteni a fellendülés útján a kö­zösségeket. Miután azonban a szö­vetkezetek túlnyomó többsége megerősödött mind politikai, mind gazdasági tekintetben időszerűvé vált, hogy a közös gazdaságok gé­peket vásároljanak, hiszen a szö­vetkezeti mozgalom évtizedé fennállása alatt az anyagi alapokat is megteremtették ehhez. S mert az államnak nem áll ér­.dekében; hogy a gfcpek eladásáVöí hasznot húzzon a szövetkezetek­től, igazán hozzáférhető áron adja el a traktorokat és mindennemű mezőgazdasági gépet a szövetke­zeteknek. összehasonlításképpen hadd hozzuk fel néhány gép árát. A München előtti köztársaságban egy kévekötőgép 13 ezer koronába került, ma a szövetkezet csak 5780 koronát fizet érte. Egy auto­mata-cséplőgép (öt ember kiszol­gálója) 12 ezer koronával olcsóbb, mint azelőtt. A párt, a kormány ­ígéretéhez híven — mindig segí­tette és segíti a mezőgazdaságot. A munka megkönnyítésére az idén is sok gépet kapott a falu. Az igé­nyek azonban rohamosan nőnek, s talán egy-egy gép (a répakom­bájn) még nem a legtökéletesebb. Megvan azonban minden alapfel­tétele annak, hogy rövidesen e te­kintetben is megfelelő géfet kap a mezőgazdaság, s úgy mint az aratást ma már jól bevált kom­bájnnal végezhetjük, a répasze­désnél is megoldjuk e problémát, a gép itt is könnyebbé teszi majd a betakarítási munkákat. MÉR Y FERENC VIRRADAT UTÁN A jó munka eredménye Dióspatonyban a kö­zeli napokban befejezik az aratást. A szövetke­zet már 100 százalékra teljesítette a gabona­begyűjtést. Beadnak még 10 vagon sörárpát. A szövetkezetben jól dolgoznak a fiatalok. Ott látjuk őket az állat­tenyésztésben, etetnek fejnek. A legjobb dol­gozó közülük Lukács Emília, aki nagy körül­tekintéssel végzi a reá bízott feladatot. A cséplőgépeknél is dolgoznak fiatalok. Horváth Júlia elvtársnő példát mutat a töb­bieknek. A szövetkezet do­hánytermése ez idén nagyon jól sikerült, Már egy szállítmányt át is adtak a komáromi dohánybeváltónak, ki­logrammonként 15 ko­ronát kaptak érte. A dohánytermelőcso­portban Bodis Mária és Érsek Mária végzett ki­váló munkát, mindket­ten CSISZ-tagok. Hor­váth Károly dohányker­tész nagy szakértelem­mel irányítja a csoport munkáját. A kocsisok is kitesz­nek magukért. Lelkes Géza már a kora haj­nali órákban hordja a gabonát, aztán a csép­lőgépeknél is megállják a helyüket. Nagy segít­séget nyújtott a szövet­kezetnek a védnökségi üzem 101 brigádosa is Patasl István, Dunaszerdaliely A z országút mentén aranysárga kalász­tenger kacér hullámzással végzi har­matfürdőjét, s friss napsugárba törülkö­zik. A tábla végén aratógép karja inte­get. A túlsó oldalról cséplőgép búgása hallatszik. Igazi nyári korareggel. A szomszéd dűlőn, mint alvó bányá­szok feküsznek a levágott kévék, melye­ket dalos ajkú leányok ébresztgetnek, s hangyaszorgalommal csomókba horda ­nak. Megállok, s gyönyörködöm e pano­rámában — pirkadás, kalászerďó, éltető munka. Vajon kik lehetnek e korakelők? Fe­léjük indulok. Távolról úgy tűnik, mintha csokorba kötött tarka vadvirágok virra­dati táncukat lejtenék. Öröm rájuk nézni. Amint közelebb érek, megelevenednek e csokor tagjai, s barnára sült leánycsopor­tot köszönthetek. Életvidám diáklányokra bukkantam Bra­tislavátöl mintegy 15 km-re, az Ivánkái Állami Gazdaság földjein. Bratislava és Kassa küldöttei ők — filozófus- és me­dikusnövendékek. A tizhónapos szellemi helyett — zöldellő kukorica —, répaso­rok, búzakévék. A szélső sorban két sötét hajú, bogár ­szemű kislány szorgoskodik. Megszólítom őket. Beszélgetés közben megtudom, hogy kassai diákok: Pataky és Rácz Gizella. Kí­váncsiskodom munkájuk felől, melyről készséggel tájékoztatnak. — Lezártuk a tanévet s a sikeres vizs­gák után nagyon jól esik ez a „testgya­korlat" — jegyzi meg miruiiárt az első Gizella. — Az egész hónapot itt töltjük, is­merkedünk Szlovákia fővárosával, környé­kével. Oj környezet, új emberek, ez szá­munkra érdekes,' — így toldja a beszéd fonalát a másik Gizka. Érdeklődésemre elmondják .napi prog­ramjukat. Ha napsütéses, száraz idö van, reggel i órától dolgoznak. Munka után fürdeni járnak, sportolnak, kultúrtevé­kenységet fejtenek ki, sétát rendeznek a környéken. Ellátogatnak a rusovcei és Čierna Voda-i gazdaságban dolgozó diák­társaikhoz. Megbeszélik munkasikereiket, átadják tapasztalataikat, élményeiket. lányok munkájáról. Általában jó az ered­mény. A heti teljesítmény mindig 110 százalék körül mozog. A hátunk mögött kocsi zörög. A gaz­daság vezetője reggeli körútját végzi. A jó gazda szemével öleli át az egész határt. A brigádosokról őszinte megelége­déssel nyilatkozott. Fő a munkakedv és a teljesítmény, s máris tovarobog. Körülöttünk sokasodnak a búzakeresz­tek. Egy pacsirta csattogó dalával a ma­gasba emelkedik, s onnan lesi a daloló fiatalokat, a lelkesen dolgozó ifjúságot. Bizakodva nyújtom búcsúzásra kezem. S azzal a gondolattal hagyom el a szor­gos csoportot, hogy ők lesznek azok, akik segítenek eltörölni a munkások és az ér­telmiségi réteg közötti különbséget. Meg­becsülik a kérges kezű dolgozókat, s bi­zonyára szívvel-lélekkel tanítják, gyógyít­ják majd őket. A távolból még visszatekintek, s ők dalt küldenek felém .., Czlovák, magyar aikú fiatalok ajká­éról száll a dal, kik egészséges lég' munka után egyhónapos fizikai munkára TS'őzben hozzánk jött Borodovčán Via- körben dajkálják a testvéri egyetértést, jöttek. Zárt falak, könyvek után — sza- ^ dimir brigádvezető közgazdászhall- s közösen egyengetik a szebb holnapot. bad mező, kapanyél. A száraz betűsorok gató, akitől teljes tükörképet kapok a K. J. ÜJ SZÖ 5 * 1959- augusztus 1.;

Next

/
Thumbnails
Contents