Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)
1959-08-18 / 228. szám, kedd
Őrségváltás után Éppen akkor értem Csízbe, amikor a szövetkezet teljesítette gabonabeadását. Magában véve ez a dolog kevésbé lenne érdekes, ha egy kissé nem ismernénk a közelmúltat, egyet-mást, ami a szövetkezetben történt. Nem éppen dicsekedni való, de valóság, hogy a szövetkezetben ezelőtt nemigen vigyáztak a közös vagyonra. Következménye az lett, hogy a tagság hónapokig nem látott egy fillért sem a munkája után. H. Tóth István, a szövetkezet új elnöke mondta ezt el, olyan megjegyzéssel, nyugodt lelkiismerettel hozzátéve még azt is, írjam meg, ma már javulnak. — Jobban megbecsülik az emberek egymást — tette hozzá. Visszhangot kerestem az állításra, igazolást, s megtaláltam több oldalról is. Először a cséplőgépeknél, ahol a kezelőszemélyzet ugyancsak szorgoskodott a gép elindításán. Láttam, segítik egymást, idegességnek, káromkodásnak nyoma sem volt. Az asszonyok már várták, hogy induljon a gép. Apró, jelentéktelennek, természetesnek látszó dolog, mégis sokatmondó. Az a vállalás is, amit a szövetkezet új vezetősége tett, hogy a közös ügyet rendes kerékvágásba viszik, tettekben formálódik valósággá. Egyénenként is. Valami zajlik a lelkekben, fortyog, alakul. Az egyén is érzi, ő is valaki, akit nem szabad mellőzni. Példa rá az a kis epizód, amely a tyúkfarmon történt. Talán szándékosan, talán sietségből mellőztem a telepet, s valaki utánam kiabált: — Ide is jöjjön el! Bántott a dolog. Gondoltam, lenézve érezheti magát az asszony, esetleg meg is sértődött. Kézfogás, beszélgetés után tapasztalom, hogy nem így áll a helyzet, csak éppen Volacsek Jánosné is olyan szövetkezetesnek tartja magát, mint bárki Csízben. Érzi, a közösnek egy dolgozója, valaki, akivel számolnak, s aki szintén számol a többiekkel. Mikor alaposan széttekintek, látom, többszáz kacsa, csirke, tyúk van a farmon. A lányával gondozza a szárnyasokat. Minden külön kérdezés nélkül arról kezd beszélni, hogy a vezetőség alaposan megemberelte magát s ez idén úgy megy a munka, mint még soha. Ez az egyszerű asszony józan eszével a valóság alapján méri fel a helyzetet. Amit a vezetőség állít, a meglevők, a látottak alapján ő is igazol. Mégis, honnan a változás, milyen} erők szóltak közbe, hogy a zajlás után; így alakul a helyzet Csízben? Gembicky János és Bonfanti Béla l elvtársak adnak erről felvilágosítást.} Gembicky János élvtárs, a JNB( instruktora, Bonfanti Béla elvtárs, a / pártszervezet elnöke olyan emberek a\ faluban, akik elfoglaltságuk mellett el-) jártak csépelni, dolgoztak a többiekkel,<J ha a helyzet úgy kívánta. Ahogy hallottam, Gembicky János elvtársnak1 még a fia is segített a szövetkezet-) ben a nyári munkálatokban. Tapad-e aztán ebből a jó példából 1) a szövetkezetesekre?! Feltétlenül! Amikor az irodában jártam, egy) asszony jött be azzal, — hogy me- < gyünk-e hát dolgozni. Eső után volt, <j már hajtotta a munka. Az előzményekről hallottak alapján, meg a látottak után érdeklôdterň Bonfanti Béla elvtársnál a dolgok alakú- < lásáról. Egy tervet tett elém. — Látja, ez a szövetkezet munkaterve. Egyúttal a mi tervünk is, a X helyi nemzeti bizottságé is, minden \ kommunistáé a szövetkezetben. Az együttműködés eredményét láttam, kezdve a jól berakott kazlaktól, az épülő s a már felépült házakig, a hatvanyolcezer korona értékű vállalásig, amit a szövetkezetesek tettek a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának tiszteletére. Röviden szólva, teli tüdővel lélegzik, él a falu. A hangszóróból hirdetés röppen. Hallják a járókelők, a fürdővendégek, a hírt elviszik másfelé is. A szövetkezetesek filmet is készítettek a munkájukról. Egy-egy arc, egyegy mozzanat mókás és nevettető, de egészbenvéve szép, dokumentum, amely emlékeztet. Az idei aratásra, cséplésre, amely Csízben sem volt könnyű, de közös erővel mégsem volt nehéz. (~d) AZ ÚJ SZO Harcban a termésért A losonci járásban augusztus 5-ig a gabonabegyüjtést csak néhány százalékra teljesítették. Egy hét alatt több mint 30 százalékkal növekedett a gabonabegyűjtés teljesítése. Augusztus 12-ig a Nové Hony-i EFSZ is teljesítette a gabonabegyűjtést. Tomášovce is célba ért. Az eredmény eléréséhez nagy segítséget nyújtottak a brigádmunkások. Köszönet illeti a posta dolgozóit, akik rendszeresen részt vettek a betakarítási és cséplési munkákban. Segítettek a közbiztonsági szervek dolgozói is, akik közül 24 brigádos veti részt a munkákban. A többi községből is szép eredményeket jelentettek a brigádosok munkájáról és testvéri segítségéről. Maguk a Értékes felajánlás A tomašovcei szövetkezet elsőnek tel- i jesítette a losonci járásban a gabonabegyüjtést. Egy hét telt el azóta. A többi szövetkezet is követte példáját, második . a pilisi, harmadik a losonci lett s utánuk < következik a többi szövetkezet, amelyek ' ugyancsak igyekeznek a begyűjtéssel. | A szövetkezetek a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy a gabonabegyüjtést augusztus J 20- és 25-e között 100 szazalékra teljesítik. i S L. Losonc ' Új munkamódszerrel a nagyobb eredményekért A "bősi szövetkezetben nagy gondot okoz a sertéshízlalás, mert a beadásra kerülő sertések hizlalása sok időt és kiadást jelent. Elhatároztuk tehát, bevezetjük szövetkezetünkben az automatikus hizlalást módszert. Mint minden újdonság, a sertésetetők sorában ez az új módszer is kétkedésre adott okot. Viszont mindjárt az első hónapban megmutatkozott az új etetési módszer előnye s annyira megtetszett, hogy ma a sertésetetők között az a vélemény uralkodik: jó lenne az önhizlaló módszert minden hizlaló helyen bevezetni. Összehasonlítás céljából bemutatunk néhány példát: Somogyi József sertésetető júniusban 288 sertést etetett moslékkal, napi 0,22 kg súlygyarapodással. Keresett összesen 312 koronát. Júliusban önetetö módszerrel 299 sertést etetett napi 0,91 kg súlygyarapodással, egy-egy sertésnél. Ebben a hónapban 1017 koronát keresett. Fodor István mindkét hónapban kizárólag moslékkal etetett. Júniusban 336 sertésnél 0,22 kg súlygyarapodást ért el darabonként és naponként, júliusban 425 sertésnél 0,39 kg súlygyarapodást darabonként és naponként. Keresett 347 koronát. Itt látható a nagy különbség. Természetesen az említett adatok még mindig nem dicséretre méltók. Tudjuk, hogy vannak szövetkezetek, ahol sokkal jobb eredményeket érnek el. A mi szövetkezetünk niég gyönge, nálunk még a munkaegység is csak 13 korona. Hogy az etetési alapot biztosítsuk és eredményt érjünk el, ehhez még nagyon sok fejtörés, sok jó munka kell. Ján Paldauf, Bős szövetkezeti dolgozók is szerveztek vasárnapi brigádokat. Tőrincsen a Csemadok helyi csoportja szervezett vasárnap brigádnapot. 50 brigádmunkás vett részt a behordási és cséplési munkákban, közülük 35 Csemadok-tag. Jelsöcön a fiatalságé volt a szó. A jelsőci fiatalság a tánccsoport kezdeményezésére éjjeli brigádot szervezett. Az éjjeli cséplésnél 35 q árpát csépeltek ki. Jelsöcön a nyáron a szövetkezet is jobban megszervezett munkával látott az aratáshoz. Nem restelték elővenni a kaszát sem, hogy segítségül siessenek a gépeknek. Szinte éjjel-nappal folytak az aratási, behordási és cséplési munkák. Kalondán is jó munkát végeztek a vasárnapi brigádmunka keretében. A kalondaiak két műszakban csépelnek. Említésre méltó a védnükségi üzemek közül a Poľana Opatová, amelynek dolgozói majd minden alkalommal szabad idejükben 3t)—35-en részt vettek a nyári munkákban. Ugyancsak említésre méltóan dolgoztak a HNB alkalmazottai is Losoncon. Részt vettek a behordásnál, cséplésnél, lentépésnél is. így például vasárnap 65 q gabonafélét csépeltek ki. Szanyi / József, Losonc Értékelik munkájukat A tornaijai járásban már egy hete befejezték az aratást. Ebben a munkában a szövetkezeti dolgozókon kívül a védnökségi üzemek dolgozói, hivatalnokok, a hadsereg és iskolák is kivették részüket. Csak a JNB dolgozói 2500 órát dolgoztak le a járás több szövetkezetében. Nehézségek mutatkoznak több EFSZben a terménybehordásnál és a cséplési munkálatoknál. Több EFSZ-ben nincs megfelelően megszervezve a munka, a hordás és a cséplés. Több helyen az agronómusok sem fejtenek ki olyan munkát, amely a cséplési munkálatok gyors elvégzésére irányulna. A terménybehordást csak 60 százalékra teljesítették, a cséplést pedig 55 százalékra. A terménybehordás és cséplés menetének megsegítésére segítséget kapott a hadseregtől a méhi, keszi, alsófalusi és az oldalfalvi szövetkezet. Ez ideig a járás területén 484 ha tarlókeveréket vetettek el, a 368 hektár lent már kitépték. Abafalván járási aratási koszorút készítenek, amelyet a KNB-nek adnak a begyűjtés teljesítése után. Kartik László, Tornaija Olcsóbb az olaj, mint a te j Ez a traktor tejet fogyaszt. Naponta legkevesebb 12—14 litert. Egy rendes traktor ennyi motorolajjal 100 kilométert is megtesz. Mit szóltok hozzá, besenyői gazdák, nem drága üzemanyag ez? Bizony, elmaradtok a szomszéd faluk mögött, ha még sokáig gondolkoztok, hogy belépjetek-e a szövetkezetbe. Pedig nem sok ész kell hozzá, hogy valaki megértse: olcsóbb az olaj, mint a tej. Ezért az eke elé a traktort kell „befogni", a teheneket pedig az istállóba, hogy tejet adjanak. -A gazda, aki hatja őket, a szövetkezeti, gépe kkel dolgozzék, úgy többet tud termelni és jobban tud élni. V. Veselý, Nyitra a követelés, hogy ellenőrizzék a termelést és az áruelosztást, államosítsák az árulók és az ellenséggel együttműködő személyek vállalatait. Ezek az intézkedések már távolabbi célt követtek és a társadalmi felszabadulást igyekeztek megvalósítani. A felkelés alatt szerfölött fontos esemény volt, amikor kiadták a jelszót: „A föld azé, aki megműveli". Ez a jelszó megerősítette a munkások és a parasztok szövetségét és biztosította a munkásosztály hegemóniáját a felkelésben. Dr. Štvrtecká beszámolója további részében foglalkozott a csehek és a szlovákok államjogi viszonyával, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés idején úgy oldottak meg, hogy a teljes egyenjogúság alapján szabályozták a Szlovák Nemzeti Tanács helyzetét és jogkörét. A beszámolók mellett az értekezleten több tartalmas korreferátum is elhangzott. Jaroslav Šole ezredes a szlovákiai partizánmozgalom kérdéseivel foglalkozva részletesen elemezte a párt politikai és szervező munkáját a fegyveres harc előkészítése során az 1942-ik és az 1943-ik évben. Jaroslav Šolc abból a tényből indult ki, hogyan befolyásolták a szovjet hadsereg győzelmei a fegyveres harc megindítására irányuló törekvéseket. Az SZLKP Központi Bizottsága már 1941ben kidolgozta a „Harci Jánošík-osztagok alapszabályzatát", amely Szlovákiában a partizánmozgalom fejlesztésének szervezési irányelve lett. Ennek a statútumnak az alapján már 1942-ben megalakultak Szlovákia területén a kommunisták szervezte első igazi partizáncsoportok, nevezetesen a „Janko Kráf'-csoport a KisKárpátokban, a „Sitno"-csoport, amelyet Ladislav Exnár vezetett Közép-Szlovák'lában, Kelet-Szlovákiában pedig a humennéi járásban Boros Pál csoportja. A szlovákiai partizánmozgalom 1942-ben megindult ígéretes fejlődését azonban megakasztotta a burzsoá-nacionalista Husák és Novomeský ténykedése az SZLKP vezetésében 1943-tól kezdve. Husák és Novomeský ellenezték a partizánmozgalom továbbfejlesztését, azzal érveltek, hogy ne ingereljük fölöslegesen a németeket, akik megszállhatnák Szlovákiát. Az SZLKP Központi Bizottsága a „Harci Jánošík-osztagok alapszabályzatán" kívül kidolgozta a Vörös Gárdák alapszabályzatát is; ezek a Vörös Gárdák ugyancsak harci osztagok voltak, de hatáskörük a városok, illetve üzemek területére szorítkozott. 1944ben a partizánmozgalom rohamos fejlődésnek indult, s ennek következtében a Vörös Gárdák helyett egyes városokban és falvakban helyi partizáncsoportokat szerveztek, amelyek minden eszközzel, ha kellett, fegyverrel is támogatták a nagy partizánbrigádokat. J ozef Škultéty alezredes korreferátumának címe ez volt: „A szlovák hadsereg keletkezése és megsemmisülésének okai". Találóan jellemezte az ún. szlovák állam hadseregének összetételét, a tisztikarban uralkodó viszonyokat, valamint a fasisztaellenes mozgalom létrejöttét a hadseregben. Konkrét példák alapján rámutatott, mennyire elevenen élt a szlovák hadseregben a Csehszlovák Köztársaság helyreállításának gondolata. j A szlovák katonák túlnyomó többsége ellenezte a Szovjetunió ellen indított háborút és felhasználta az első adódó alkalmat arra, hogy átállhasson a szovjet hadsereg oldalára. A keleti arcvonalra kivezényelt biztosító- és gyorshadosztályban is létezett fasisztaellenes mozgalom, és nagy hatással volt a katonákra. Hogy mennyire gyűlölték a szlovák katonák a keleti fronton megindított háborút, bizonyítja az is, hogy 1943-ban tömegesen álltak át az ukrán partizánok és a szovjet hadsereg oldalára. Skultéty alezredes szemléltetőn megmutatta, hogy Hlinka Szlovák Néppártja fokozatosan teljesen elvesztette befolyását a hadseregre, s ezáltal a hadsereg megszűnt a fasiszta állam támaszául szolgálni. A kommunisták egyre hathatósabban megszervezték a szlovák nép ellenállását a fasizmussal szemben, és ez az ellenállás volt az igazi oka a szlovák hadsereg megszűnésének, még mielőtt megszűnt volna az az államalakulat (az ún. szlovák állam), amely ezt a hadsereget létrehozta. A szlovák katonák 1944 augusztusában javarészt csatlakoztak a felkelőkhöz és tevékenyen részt vettek a felkelés harcaiban. Ezekről a harcokról beszélt korreferátumában dr. Miroslav Kropilák egyetemi magántanár. Ámde az egész hadsereg nem állt át a felkelők oldalára. Ez a megálllapítás elsősorban arra a két hadosztályra érvényes, amelyeket 1944 nyarán helyeztek át Kelet-Szlovákiába. Hogy miért nem kapcsolódott be ez a két hadosztály a felkelésbe, arról Ján Tóth, a Szlovák Nemzeti Felkelés Banská Bystryca-i múzeumának igazgatója beszélt korreferátumában. Az anyag részletes vizsgálata és tanulmányozása arra a következtetésre juttatta, hogy a fő ok, amiért ez a két hadosztály nem kapcsolódott be a felkelésbe, a londoni csehszlovák kormány politikája, az ún. katonai államfordulat, államcsíny politikája volt, amely ki akarta használni a szlovák hadsereg tisztjeit. így történt, hogy ezek a tisztek, bár egyetértettek a német hadsereg elleni harc kihirdetésével, amikor kenyértörésre került a sor és bekövetkezett a döntő pillanat — elárulták az ellenállási harc ügyét és hűek maradtak a fasiszta kormányhoz. A történészek értekezletének elméleti színvonalát emelte a tartalmas vita is, elsősorban a szovjet történészek és a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőinek felszólalásai. A. I. Nycdorezov, a történettudományok kandidátusa hangsúlyozta a csehszlovák történészek munkájának nagy fontosságát, hisz a nemzeti felszabadító harc kérdéseivel foglalkozó tanulmányaik túlnőnek a nemzeti történelem keretein és hozzájárulnak a második világháború történetének feldolgozásához. Azok a tapasztalatok, amelyeket nemzeteink szereztek az imperializmus ellen vívott harcukban, okulásul szolgálnak más népeknek, amelyek mindmáig az imperializmus igájában sínylődnek. Ezért a csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harcának tanulmányozása nagy nemzetközi jelentőségű. A. I. Nyedorezov hangsúlyozta a fasisztaellenes csehszlovák nemzeti felszabadító harc nagy történelmi jelentőségét, mivel a mi népünk volt az első Európában, amely megindította ezt a harcot, kereste és kipróbálta formáit, szervezési módszereit. Ezt a mozzanatot külön ki kell emelni a jugoszláv és más közírók revizionista nézetei ellenében, ők ugyanis megpróbálják tagadni a csehszlovákiai kommunisták ellenállási harcát 1941 előtt. A. I. Nyedorezov felszólalásának további részében foglalkozott az ellenállási mozgalom legfontosabb megnyilvánulási formáival, a sztrajkmozgalommal, a termelés szabotálásával és a fegyveres harccal: E formákban látta a csehszlovákiai ellenállási harc sajátosságait, amelyek a lakosság összetételéből és az ország ipari fejlettségéből következtek, valamint abból, hogy a munkásosztály Csehszlovákia társadalmában jelentős helyet töltött be. A sztrájk és a szabotázs a csehszlovákiai proletariátus hatalmas fegyvere volt. A. I. Nyedorezov foglalkozott Szlovákia belpolitikai helyzetével a felkelés előtt és megcáfolta azokat a helytelen nézeteket, amelyek szerint a felkelés időnap előtt tört ki. 1944 nyarán Szlovákiában megvolt a forradalmi helyzetnek minden adottsága, a nép nem akart többé régi módon élni, megalakította saját népi szerveit, a fasizmus pedig egyre inkább elvesztette lába alól a talajt. A nép felháborodása elérte tetőfokát, amikor Tiso behívta a német hadsereget, hogy csináljon rendet Szlovákiában. Szlovákia népének 1944-ben már új vezetője volt: a kommunista párt. Mindezek a mozzanatok Szlovákiában olyan forradalmi helyzetet hoztak létre, amely fegyveres felkelést szült. I. G. Sztarinov, a történettudományok kandidátusa felszólalásában a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségével foglalkozott, és ezzel kapcsolatban az általános harctéri, hadászati helyzetből indult ki. A Szlovák Nemzeti Felkelés abban az időben tört ki, amikor a fasiszta Németország a szovjet hadsereg nyári offenzivájának végén a harctéren súlyos vereséget szenvedett. E vereség következtében a szovjet hadsereg messze előrenyomult Románia és Lengyelország területére. A fasiszta Németország igyekezett felhasználni azt a természetes gátat, amely a szovjet hadsereg Európa szívébe iránvuló előrenyomulásának útjában állt — a Kárpátok hegyláncát, hogy ott jelentéktelen erők bevetésével erős védelmi vonalat építsen ki és a felszabadult erőket a déli és északi arcvonalra vesse. A Szlovák Nemzeti Felkelés meghiúsította ezt a tervet, s a német parancsnokságot arra kényszerítette, hogy a déli és az északi frontról hadosztályokat vonjon ki a Kárpátok megvédésére a felkelők és a krosno-duklai hadművelet során előnyomuló szovjet hadsereg ellenében. A fasiszta Németország a felkelés következeiében elvesztette a Szlovákia területén áthaladó közlekedési vonalakat, amelyek a déli arcvonalat kötötték össze az északival. Nagy vonalakban ez a felkelés katonai jelentősége. A. SZ. JEGOROV, a Szovjetunió hőse, a szlovákiai I. partizánbrigád egykori parancsnoka kritikailag értékelte a csehszlovák történészek munkáját a Szlovák Nemzeti Felkelés törtenetének feldolgozásával kapcsolatban. Rámutatott annak szükségére, hogy nagyobb mértékben és konkrétabban méltassák a nép részvételét a felkelésben s a nép alkotó kezdeményezését. Tanulmányozni kell a partizánmozgalmat teljes egészében, összetettségében és el kell kerülni a helytelen leegyszerűsítéseket. Nézete szerint Szlovákiában többféle partizáncsoport létezett: voltak csoportok, amelyek kizárólag partizán harci taktikát alkalmaztak; más csoportoknak a szervezete és taktikája közelebb állt a hadsereg taktikájához és szervezetéhez; voltak továbbá csoportok, amelyek segédszolgálatokat végeztek, az utánpótlásról gondoskodtak stb. Voltak végül olyan partizáncsoportok, amelyeket a helybeli lakosok alakítottak, s ezeknek a támogatása lényegesen hozzájárult az egész mozgalom kiszélesedéséhez különösen akkor, amikor a partizánok visszavonultak a hegyek közé. A. Sz. Jegorov végezetül hangsúlyozta, hogy a szlovákiai partizánmozgalom nagy hatással volt a szomszédos országokban kibontakozó fegyveres ellenállási harcra is. V. I. Klokov, a Szovjetunió hőse, a Jan Žižka-brigád parancsnokának egykori helyettese a szlovákiai partizánharcok során szerzett tapasztalatairól beszélt, valamint a szlovák hadsereg részvételéről a felkelésben. Felszólalása végén felhívta a csehszlovákiai történészek figyelmét arra, hogy tanulmányozni kell a kommunistáknak a partizánosztagokban végzett politikai-nevelő munkáját. Az említett elvtársakon kívül a tudományos értekezleten számos csehszlovák történész szólalt fel, s állást foglalt a tézisekkel, illetve egyes részleteikkel kapcsolatban. A tudományos értekezlet megmutatta, hogy bár nem csekély munkát végeztünk eddig a Szlovák Nemzeti Felkelés történetének feldolgozása sqrán, mégsem elégedhetünk meg az elért eredményekkel, ellenkezőleg, szorgasan tovább kell folytatnunk munkánkat, hogy minden tekintetben felhasználjuk a Szlovák Nemzeti Felkelés vívmányát és hagyatékát államunk egységének megszilárdítására és annak érdekében, hogy ifjúságunkat szocialista hazafiságra neveljük. BOHUSLAV GRACA, az SZLKP Párttörténeti Intézetének igazgatója. *) A SZERK. MEGJEGYZÉSE: Graca elvtárs cikkében elemezett tézisek a Szlovák Politikai Könyvkiadó gondozásában „A Szlovák Nemzeti Felkelés — Csehszlovák népe nemzeti felszabadító harcának jelentős szakasza" címmel szlovák és magyar nyelven már meg is jelent brosúra formájában. Ez a jelentős kiadvány az előadók és a propagandisták számára nagy segítséget nyújt a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójával kapcsolatban végzett népnevelő munkájukban. ÜJ SZÖ 5 * 1959' au-flusztus .11