Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-15 / 194. szám, szerda

A genfi értekezlet második részének első ülése Andrej Gromiko beszéde Visszatértünk Genfbe és ú.ira ta­lálkozunk e teremben, hogy foly­tassuk a tárgyalást és igyekezzünk megtalálni a fontos kérdések általá­nosan elfogadható megoldását, hisz megtárgyalásuk érdekében hívtuk össze a külügyminiszterek értekez­letét. Be kell fejeznünk a tárgyalá­sokat a Németországra vonatkozó kérdésekről és mindenekelőtt lépése­ket kell kidolgoznunk a veszélyes berlini helyzet felszámolására, mert ez az európai béke sorsát illetően állandó aggodalmakra ad okot. Más kérdéseket sem tárgyaltunk le, me­lyeket a tárgyalások folyamán egyes részvevők előterjesztettek, és ame­lyeknek a nemzetközi feszültség eny­hítése és a béke megszilárdítása szempontjából szintén nagy jelentő­ségük van. Gromiko elvtárs megállapította, hogy a június 19-i szovjet javaslatok által kiváltott eredeti reakció még előítéletektől terhelt előzetes számí­tásból ^red és hogy később Nyugaton is erősödött az a nézet, hogy a szovjet kormány új kezdeményezése erősíti a megegyezéshez fűzött re­ményt. A szovjet külügyminiszter ja­vasolta, hogy az értekezlet ott foly­tassa munkáját, ahol abbahagyta, te­hát a június 19-i szovjet javaslatok tárgyalásával és megemlítette e ja­vaslatok fő tartalmát. Javasoljuk — mondotta —, hogy a négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország kös­sön egyezményt Nyugat-Berlin ideig­lenes statútumáról. Ez az egyezmény a következő kérdésekre vonatkozó megállapodásokat tartalmazná: _ A három nyugati hatalom nyugat­berlini fegyveres erőj létszámának és fegyverzete mennyiségének leszállí­tása a jelképes állományra; a Nyugat-Berlinből kiinduló, az NDK és más szocialista államok el­len folytatott ellenséges propaganda­tevékenység és aknamunka beszünte­tése; atom- és rakétafegyverek elhelye­zésének tilalma Nyugat-Berlinben. Az erre vonatkozó kötelezettségek teljesítését a Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország képviselői­ből e céira alakított hizottság ellen­őrizhetné. Megegyezés esetén meghagynák a Nyugat-Berlinnel összekötő útvonal használatának eddigi módját Gromiko megállapította, hogy ezek a szovjet javaslatok jelentős mérték­ben figyelembe veszik a tárgyalás többi részvevőinek álláspontját. Ha összehasonlítják a szovjet kormány Berlinre vonatkozó javaslatait az USA, Anglia és Franciaország kormá­nyainak június 16-i javaslataival, ki­tűnik. hogy egyes pontok nem nagyon térnek el. Ha a nyugati hatalmak kormányai valóban óhajtják a meg­egyezést, ennek alapját a szovjet javaslatokban megtalálják — mon­dotta Gromiko. Gromiko megjegyezte, hogy a kül­földi csapatok létszámának jelképes állományra való leszállításáról,' to­vábbá a nukleáris és rakétafegyverek Nyugat-Berlinben való el nem helye­zéséről szóló egyezmény lényegesen enyhítené a berlini és az európai feszültséget. A Nyugat-Berlin területéről az NDK és a többi szocialista ország el­len folytatott ellenséges propaganda és aknamunka beszüntetésére vonat­kozó szovjet javaslattal kapcsolatban Gromiko kijelentette, hogy a nyu­gati hatalmak javaslatai e kérdést is érintik, de elfogadhatatlan formá­ban. Javaslataik valójában kiforgat­ják a dolog lényegét, mivel szemmel­láthatőan megkísérlik, hogy egyen­lőségjelet vonjanak a kelet-berlini és a nyugat-berlini helyzet között, már­pedig Nyugat-Berlin a szó szoros ér­telmében rendszeres aknamunka, kártevékenység és kémkedés köz­pontjává vált azzal az országgal szemben, melynek közepében fek­szik. Gromiko ^ezután rátért arra, amiben a Szovjetunió és a nyugati hatalmak ál­láspontjai a berlini kérdésben különböz­nek: az USA, Anglia és Franciaország a nyugat-berlini megszállási rendszer meg­őrzésére, pontosabban mondva meghosz­szabbítására törekszenek, míg a Szovjet­unió a megszállási rendszer felszámolását követeli, mert ez Németország és egész Európa helyzetének orvoslására égetően szükséges. Ha értekezletünk részvevőiben Ilyen nézetkülönbségek merülnek fel, a kiin­dulópontot abban találhatják, hogy meg­egyeznek Nyugat-Berlin ideiglenes statú­tumáról és nyomban halaszthatatlan gya­korlati lépéseket tesznek arra, hogy elő­segítsék a nyugat-berlini és a németor­szági helyzet enyhülését. A legutóbbi szovjet javaslatok is ilyen megoldást ja­vasolnak. Az ideiglenes egyezmény érvényessé­gének időpontjául másfél évet jelöltünk meg, tekintettel arra, hogy az össznémet bizottság ez alatt az Idő alatt hasznos munkát végezhet és megteremtheti a7 általános német kérdés, tehát a berlini kérdés békeszerződés megkil-ítése alapján való egyszerű megoldásának feltételeit. Javaslatainkban ajánljuk, hogy az egyezményben megjelölt határidő letelte után abban az esetben, ha az össznémet bizottság nem ér el pozitív eredménye­ket ez alatt az Idő alatt, újabb tárgyalást tartsunk. Ezzel kapcsolatban néha felve­tődik a kérdés: vajon azt jelenti-e ez a javaslat, hogy az egyezmény részvevői által elfogadott határidő letelte után csak egy út lesz — a Szovjetunió egy­oldalú akcióinak útja? Pedig jól tudjuk, hogy az Ideiglenes egyezmény érvényes­ségének lejárata után javaslataink sze­rint ismét tárgyalni fogunk. Ha a szovjet kormány csak a Nyugat­Berlinnel szembeni egyoldalú akciókra lenne tekintettel, akkor mindjárt meg­kezdhetné az akciókat. De mi ezt nem tesszük, hanem javasoljuk, hogy közö­sen dolgozzuk ki Nyugat-Berlin ideigle­nes statútumát, javasoljuk a négy nagy­hatalom képviselőiből álló különleges szerv megalakítását, mely ellenőrizné azoknak a kötelezettségeknek teljesítését, melyeket az egyezmény aláírói a Nyugat­Berlinben foganatosított intézkedésekkel kapcsolatban magukra vállaltak. Hruscsov elvtárs szovjet miniszterelnök nemegy­szer hangsúlyozta, hogy előszeretettel lát­juk a kérdésnek az USA, Anglia és Fran­ciaország kormányaival közös megegyezés alapján történő megoldását. Néha azt halljuk, hogy jobb volna egyáltalán nem beszélni a határidőről. Ez azonban azt jelentené, mintha azt kö­vetelnék a Szovjetuniótól, adja beleegye­zését Nyugat-Berlin megszállásának örö­kös meghosszabbításához, amibe nem egyezhetünk bele és soha sem egyezünk tele a már említett okok miatt. Ha va­laki így teszi fel a kérdést, azt jelenti, hogy minden lehetséges megegyezés alapját lerombolja. Az össznémet bizottság megalakításáról való megegyezés azt jelenti: segítjük mindkét német államot olyan kölcsönös együttműködés megteremtésében, mely le­hetővé tenné közös álláspontok kidolgo­zását a német békeszerződés megkötésé­vel kapcsolatos kérdésekben. A nyugati hatalmak képviselőinek ellen­vetéseivel szemben, melyek a Szovjetunió által javasolt össznémet bizottság egyen­lőségi elve ellen irányultak, Gromiko kije­lentette, hogy a kérdésnek egyedül olyan megoldása a helyes, mely egyik Íe4et sem juttatná előnyös helyzetbe a másikkal szemben. Más szóval az egyenjogú tár­gyalófélek minden más tárgyaláshoz ha­sonlóan mindkét félnek egyenlő jogokat és lehetőségeket kellene élveznie. Gromiko ezután beszélt arról a lehető­ségről, hogy az össznémet bizottság nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ami tekintettel az Adenauer-kormány jelenlegi álláspontjára, — mellyel már régen a két német állam közeledése ellenfelének hír­nevére tett szert, — egyáltalán nem zárható ki. A német békeszerződés megkötése fel­adatainak időszerűsége ezzel nem csökken­ne, sót ellenkezőleg, még jobban fokozód­nék. Gromiko hangsúlyozta, nem lehet a vég­telenségig nyitva tartani a német kérdést, melynek megoldása azért szükséges, hogy létrejöjjenek az igazi tartós európai béke feltételei. A szovjet küldöttség vezetője végül kijelentette: A szovjet javaslatok azt bizonyítják, hogy a szovjet kormány továbbra is mindkét fél álláspontjának összeegyeztetésére és az értekezlet sikerére törekszik. Jogosan várjuk, hogy a nyugati hatalmak kormá­nyai készségesek lesznek a kölcsönös megértésre és a legutóbbi szovjet javasla­tok hatásos mag tárgyalásának útjára lép­nek, ami lehetővé tenné, hogy értekoz­letünk végre megkezdje a konkrét hatá­rozatok kidolgozását. Á. Ä. Gromiko angol közéleti tényezőket fogadott Genf (CTK) - A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere július 13-án délelőtt fogadta Hewlett John­son Canterburyi érseket, a neves közéleti tényezőt és Gordon Schaf­fert, az angol békevédők bizottságá­nak elnökét, akik A. A. Gromikónak átadták John Bernalnak, a Béke-Vi­lágtanács elnökének Franciaország, Nagy-Britannia, az USA és a Szov­jetunió külügyminisztereihez intézett kiáltványát, mely rámutat arra, hogy az egész világ várja a genfi tanács­kozások eredményeit. A kiáltvány ki­fejezi azt a reményt, hogy az ér­tekezleten rövidesen eredményre jut­nak és semmi esetre sem fogják megengedni, hogy a csúcsértekezlet gyors összehívásának útjába akadá­lyokat gördítsenek. H. Johnson és G. Schaffer A. A. Gromikónak átadták a londoni Tra­falgár téren június 28-án tartott népgyűlés résztvevőinek határozati javaslatát. A népgyűlésen mintegy 30 ezren vettek részt. A határozati javaslat az angol kormányhoz inté­zett azon felhívást is tartalmazza, te­gyen kezdeményezést a hidegháború beszüntetésére és az együttműködés felvételére a Kelet és Nyugat között. Ä nyugati külügyminiszterek különtanácskozása •".enf (ČTK) - A nyugati hatalmak az USA, Anglia, Franciaország és ugat-Németország külügyminiszte­rei a kedd délelőtti órákban az ame­rikai küldöttség genfi szálláshelyén különtanácskozásra jöttek össze. A miniszterek a másfél' órán át tartó ülésen, a Francé Presse jelentése szerint, megtárgyalták a miniszterek plenáris és esetleges zárt tanácsko­zásain való német képviselet kérdé­sét, valamint a bonni kormány em­lékiratát, melyet a múlt hét végén juttatott el a három nyugati hata­lomhoz. A berlifii és német kérdés megoldására tett szovjet javaslatban ajánlott össznémet bizottság meg­alakítására vonatkozó emlékiratában az Adenauer-kormány szembehelyez­kedik az NDK és az NSZK egyenlő képviseletével. Ehelyett a négy nagy­hatalom bizottságának megalakítását javasolja, melynek „védelme" alatt a bonni kormány állítólag hajlandó volna „korlátozott kapcsolatot fel­venni" az NDK kormányéval. A délelőtti különtalálkozó után Brentano nyugatnémet külügyminisz­ter bejelentette, hogy a nyugati hatalmak miniszterei kedden 17 óra­kor ismét összejönnek. Á New York Herald Tribúne Washington „érzelmeinek" megváltozásáról New York (ČTK) - A New York Herald Tribúne keddi számában a genfi külügyminiszteri tárgyalásokról szóló kommentárjában Walter Lipp­man azt írja, hogy Washingtonban a napokban „megváltoztak az érzelmek, és most közel állanak a angoloké­hoz" és általában '„változás állott be a politikai légkörben". A kommentá­tor szerint a változások Gromiko úr június 28-1 nyilatkozatának gondos tanulmányozásából következnek, ami elősegítette Herter államtitkár ama félreértéseinek tisztázását, hogy „a szovjet álláspont ultimátum jellegű fenyegetésre épült". Lippman továbbá megállapítja, hogy az amerikai sajtó nem tolmácsolta híven Gromiko nyilatkozatának tar­talmát, és ezzel tulajdonképpen be­ismeri, hogy az amerikai sajtó igye­kezett megtéveszteni a közvéleményt. Hozzáfűzi azonban, hogy s külügymi­nisztérium bizonyára jól ismerte a nyilatkozat teljes tartalmát. A hír­magyarázó cikke végén bizonyos Op­timizmussal tekint a genfi tárgyalá­sok eredményeire, márpedig nézetei gyakran közel állanak a hivatalos helyek nézeteihez. Sikertelen nyugatnémet provokáció Bonn (ČTK) - A nyugatnémet kormánynak hétfőn nem sikerült az a kísérlete, hogy kétperces csenddel azt a látszatot keltse, hogy a nyu­gatnémet lakosság támogatja béke­ellenes politikai irányzatát és a genfi külügyminiszteri értekezlet megtor­pedózására irányuló törekvéseit. Az Adenuer-kormány egyenesen elren­delte, hogy a nyugatnémet hivatalok hétfőn délben két percre szüntessék be a munkát és minden újság öles címekkel ugyanerre szólította fel a lakosságot. A dolgozók azonban megtagadták részvételüket a provokációban, és mint az AP ügynökség írta: „A mun­ka rendesen folyt". Sőt számos Üzemben a munkások képviselői hangsúlyozták, hogy nem szabad hallgatni, hanem támogatni kell a genfi értekezletet. Négy állam bányászai a genfi értekezlet sikeréért Berlin (ČTK) - Az NDK, Nyugat­Németország, Lengyelország és Cseh­szlovákia bányászai lauchammeri ösz­szejövetelükön levelet Intéztek a genfi értekezlethez, melyben remé­nyüket fejezik ki, hogy a miniszte­rek az emberiség békevágyát tekin­tik majd tárgyalásuk alapjául. Az a rendellenes helyzet, hogy 14 évvel a háború befejezése után még nem kötötték meg a békeszerződést Né­metországgal, és Nyugat-Németor­szágban a revansista körök egy har­madik világháborúra készülnek, ko­molyan veszélyezteti az európai bé­két, s ezért véglegesen fel kell szá­molni — írják a bányászok. Faradzsallah Hela elvtársat, Libanon Kom­munista Pártja Központi Bizottságának tit­kárát Damaszkuszban, az Egyesült Arab Köztársaság szíriai területének fővárosában letartoztaták. Hela letartóztatása a libanoni közvéleményben nagy felháborodást keltett, mert Libanon Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára a nép körében köz­ismert, mint törhetetlen imperialistaellenes harcos, aki elszántan küzdött az arab nemzeti felszabadítás ügyéért. (ČTK) Bagdad, az Iraki Köztársaság fővárosa. Az Iraki Köztársaság első évfordulójának nagyarányú ünnepségei Bagdad (ČTK) - Július 14-én reggel hat órakor 21 ágyúlövéssel, gyári szirénák bugásával és harang­zúgással megkezdődtek az iraki nép forradalma és a köztársaság kikiál­tása első évfordulójának ünnepségei. A nagy ünnep előestéjén a mun­kások befejezték a díszemelvények és a diadalívek összeállítását, a köz­társasági hadsereg csapatai pedig több mint 4 kilométer hosszú út­szakaszon a díszszemlére készültek. Az egy hétig tartó ünnepségeket Kasszem miniszterelnök a július 14-e kiállítás megnyitásával nyitotta meg. Az évforduló napján első ízben röppent a magasba a köztársaság új / zászlaja. Üj pénzt hoztak forgalomba, melyen a volt király arcképe helyett a köztársaság felségjele áll. Az iraki szakszervezeti dolgozók, ma manifesztációs felvonulást ren­deznek. Az ünnepségek folyamán lerakják az új bagdadi egyetem alap­kövét. Az Iraki Nemzeti Egységfront nyilatkozata Bagdad (ČTK) - Az iraki nem­zeti forradalom első évfordulója alkalmából az Iraki Nemzeti Egységfront politikai bizottsága nyilatkozatot adott ki, melyben három politikai párt és népi szer­vezeteik nevében forró üdvözletét küldi az egész népnek, a hadse­regnek és a köztársaság vezéré­nek, Abdel Karim Kasszemnek. A Nemzeti Egységfront kijelenti, hogy mindenkor híven fogja őrizni a köztársaságot, védelmezni fogja a forradalom eredményeit és küzdeni fog az imperialisták cselszövései el­len. Az iraki hazafias erőket egyesítő Nemzeti Egységfront aktív részt vett a forradalom előkészítésében, az imperialista uralom megdöntésére mozgósította és vezette a népet. A forradalom győzelme után az egyesült nemzeti erők visszaverték az összes imperialista cselszövése­ket. Amikor az imperialisták tudato­sították, hogy nyílt akciókkal nem szerezhetik vissza régi iraki pozíciói­kat, szakadást és összetűzéseket pró­báltak előidézni a hazafias erők között. A nyilatkozat ' megjegyzi, hogy az imperialisták cselszövései bizonyos sikerrel jártak és eredmé­nyük a reakciós elemák áruló tevé­kenységének fokozódása volt a nem­zeti erők ellen. Az iraki nép azon­ban megtalálta az imperialista hódító Az Egyenlítői Afrika elutasítja az Uniót Franciaországgal Kairő (ČTK) - Zakarja Nimr Ju­sef, a csádi nemzeti felszabadító mozgalom kairói képviselője a július 14-iki sajtóértekezleten elutasította az Egyenlítői Afrika és Franciaor­szág unióját és állást foglalt a fran­cia egységek azonnali kivonulása mellett Csádból, hangsúlyozva az Egyenlítői Afrika teljes független­ségének és egységének követelmé­nyét. Jusef beszédében új választások^ kiírását követelte az ENSZ felügye­letével. Ázsia és Afrika valamennyi országát felszólította, támogassák fo­kozottabb mértékben a nemzeti füg­getlensége eléréséért harcoló Egyen­lítői Afrika nénét. A szónok élesen tiltakozott a franciák szaharai atom­fegyverkísérletei ellen, mely kísér­leti terület legnagyobb része Csad földjén fekszik. tervek elleni harc egyedüli helyes útját: a Nemzeti Egységfront vissza­állítását és további megerősítését, ami megfelel a köztársaságot és a forradalmi vívmányokat védelmezni kívánó milliók óhajának. Átszervezték az iraki kormányt Kairó (ČTK) - A bagdadi rádió jelentette, hogy az Iraki Köztársa­ság kormányát hétfőn újjászervez­ték. Három új minisztériumot: köz­ügyi, kereskedelemügyi és köz­munkaügyi minisztériumot létesítet­tek. A közügyi minisztériumot dr. Naziha Duleimi asszony vezeti; ő az első iraki nő, ki kormányfunkciót tölt be Irak történelmében. Ibrahim Gubba dr. gazdaságügyi minisztert a mezőgazdasági, reformügyi és kőolaj­iparügyi minisztérium vezetésével bízták meg. A megszüntetett gazda­ságügyi minisztérium feladatainak nagy részét Mohamed Habibapn pénzügyminiszterre ruházták át. A hétéves terv vezérkara Moszkva (ČTK) - A Trjočhgor­naja manufaktura üzem fiatal mun­kásai Komszomol szervezetük kez­deményezésére megalakították a hét­éves terv vezérkarát. Ez az ifjúsági központ a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plenáris ülésének határozata szellemében gondoskodik az ifjúság tömegmoz­galmának fejlesztéséről az új tech­nika elsajátításáért. A vezérkar leg­közelebbi feladata, hogy gondoskod­jék a legfárasztóbb eljárások gyors gépesítéséről és azoknak a dolgo­zóknak előkészítéséről, akik az au­tomatikus gépsorozatokon fognak dolgozni. A Trjochgornaja manufaktúra üzemben az automatizálással és a komplex gépesítéssel biztosítani akarják, hogy a hétéves terv végéig az üzem évi termelése 30 millió mé­terrel emelkedjék. A munkatermelé­kenységet 70 százalékkal fokozzák. Az ifjúság nagy feladatot tűzött maga elé. A jövő év végéig 500 fia­tal munkás további szakképzést nyer. Minden harmadik fiatal dolgo­zó újítóvá válik. Mindannyian a technikai alapiskolákban, főiskolák­ban vagy pedig az új technika is­kolájában fognak tanulni. Kormányellenes felkelési kísérlet Hondurasban Nyugati hírügynökségek egybe­hangzó jelentése szerint vasárnap kormányellenes felkelés tört ki Hon­durasban. Mint Washingtonból jelentik, az amerikai külügyminisztérium hondu­rasi nagykövetségétől úgy értesült, hogy Tegucigalpában a rendörpa­rancsnokság épülete környékén va­sárnap reggel heves harc folyt. Az amerikai nagykövetség közlése sze­rint a megmozdulást Armandó Ve­lasquez volt vezérkari főnök irányí­totta. Velasquez ez év májusában már szervezett felkelést Ramon Vil­leda Morales elnök rendszerének megdöntésére és 500 felkelő élén felvonult a nyugat-hondurasi De Gracias városa ellen. Akciója azon­ban kudarcba fulladt és Velasquez Costa-Ricába menekült. A vasárnapi kísérlet szintén meg­hiúsult. Mint a szűkszavú hírügynök­ségi jelentések közlik, a fővárosban folytatott tűzharcnak 25 halálos, il­letve sebesült áldozata van. A kor­mánycsapatok tüzérségi erők segít­ségével leverték a felkelést. Az AFP úgy értesült, hogy Velasquaez­nek ezúttal is sikerült külföldre me­nekülnie. ÜJ SZÓ 95 * 1959. július Ifr

Next

/
Thumbnails
Contents