Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-14 / 193. szám, kedd

Jobban megy a verseny, ha közelebb kerül az élethez A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója tiszteletére szervezett szocialista verseny a kékkői bányák Háj-aknájában nagyszerű munkasikereket hozott. A versenyszellem magas színvonalának számos megnyilvánulásával találkozhatunk ebben a lendülettel és lekesedéssel teljes időszakban, az űj munkaerkölcs példáit mutatják fel vájárok, technikusok és a többi dolgozók. Reggel hat óra. Pavel Misál elvtárssal, a pártalapszervezet bizottságának tagjával pártokmányokat, pontosabban jegyzőkönyveket tanulmányoztunk, amikor a szomszéd irodahelyiségből, a következő beszélgetésre lettünk figyelmesek. — Tegnap milyen volt az eredmény? — 102 százalék. — Az akna egyenes folytatása hogyan halad? — Jól folyik a munka. Közel vagyunk a szénhez. Ondrej Šuhaj elvtárs, a Háj-bánya vezetője beszámoltatta az aknászokat, a műszakok vezetőit, ahogy .mondják, „raportozik". Sorra veszi valamennyi munkahelyet. A kérdések, feleletek egyhangúságát itt-ott kemény felelősségre vonás és határozott utasítás töri meg. És ezt így csinálja minden reggel. A raport végeztével az újságíró kérdez és a bánya vezője felel. Elmondja, milyen adósságuk volt egy évvel ezelőtt, hogyan kezdték az évet. S a lemaradást nemcsak pótolták, de tízezer négyszázhatvanöt tonna többletre is szert tettek. Ehhez még hozzátehetjük, hogy jóval olcsóbban termelnek, mint az előző .években. — Hogy miként fordult jóra a bánya sorsa? — ismétli meg a kérdést Suhaj elvtárs - a múlt évben munkahelyhiány volt, az emberek alig tudtak mozogni a zsúfoltság miatt Bányászaink pedig azt vallják: „jó munkahely, — sok sz'én". Ezért a feltá'ásra, elővájásra fektettük a fősúlyt. Sikerült is változtatni a helyzeten. Jelenleg munkahelyeink egyharmad része tartalék. Azért ma sem bízzuk el magunkat. Hallhatta az elvtárs a tegnapi pártbizottsági illésen s a reggeli raporton, most' is főleg az elővájási feltárási munkát „forszírozzuk". A bánya vezetője elmondta azt is, hogy a raport csak akkor járhat eredménnyel, ha a vezetők állandóan járják a bányát, ismerik a földalatti problémákat, a helyszínen adnak tanácsokat és ellenőrzik a kiadott utasítások végrehajtását. Ez az intelem az újságíró számára is megszívlelendő. Éppen ezért a munkafegyelmet, amely szintén az eredmények egyik fontos forrása, már a helyszínen vizsgáltuk; A • fegyelem valőba,n példamutató. Springo Rudolf és társai, akik a szocialista munkabrigád címért harcolnak, de a többiek is, megvárják a váltást. Azt vallják: „egy percig sem állhat a szállítószalag". Nincs is a bányában 100 százalék alatt teljesítő, nincs a munkában válogatás. És alig van igazolatlan hiányzó. Mindez nem a „geológiai viszonyok", hanem kitartó, szívós nevelőmunka eredménye. Amikor Springo Rudolf, a kiváló vájár egy évvel ezelőtt a bukovici aknából a Háj-bányába került, majdnem éjjel-nappal a föld gyomrában rostokolt. Dolgozott és figyelte az embereket, a munka menetét. Bizony előfordult, hogy egyesek fél műszakot is végiglazsáltak. A CSISZ-szervezet is szunnyadozott; alig hallatta hangját. De Springo elvtárs nem mondott le arról, hogy a pártszervezet segítségével megfordítsa a helyzetet. Tele vidám életkedvvel, magával ragadta a fiatalok túlnyomó részét s ma nemcsak a nagyobb kereset fűti őket, hanem szakmai és politikai tudásuk fejlesztésével, a munkatermelékenység növelésével harcolnak a szocialista munkabrigád címért. Nem véletlen tehát, hogy az első félévben bányafa, robbanóanyag és egyéb anyagok szakszerű kihasználásával 54 975 koronát takarítottak meg. — Vigyázni kell minden fillérre — így vélekedik Papp László vájár, a brigád egyik agja — mert jól gazdálkodik az állam. Aztán egymás után sorolták fel, hogy a hetedik árleszállítás után mennyivel élnek olcsóbban, mi mindent vásárolnak a megtakarított pénzért. Az egyik bútordarabokkal, fotelekkel, párnázott székekkel egészítette ki a lakásberendezését, a másik új rádiót, szőnyeget, vagy televízort vásárolt. Közös és egyéni terveiket sorolták fel, megvannak győződve, hogy azokat csak együttesen, a munkában jő együttműködéssel oldhatják meg. A brigád tagjai fiatalok ugyan, de nem eg'észen friss sütésű bányászok. A legtöbbjük már három-négy éve jár a föld alá. A bányásziskolában tanultakat és a gyakorlatban szerzett tapasztalataikat, higgadt, megfontolt munkafogásaiAz EFSZ-ek szociális alapjairól A

szövetkezeti gazdálkodás döntő fölényt ért el hazánkban s egész közelinek tekinthetjük azt az időpontot, amikor egész mezőgazdaságunkban teljes győzelemmel befejezzük a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést. EFSZ-eink legnagyobb része egyre szebb eredményeket ért el; tagjai öntudatos munkája nyomán napról napra erősödik, szilárdul a közös gazdálkodás. Az egységes föidmüvesszövetkezetek fejlődésével, gazdasági és politikai megszilárdulásával egyidejűleg egyre nagyob jelentőségre tesznek szert a különféle szövetkezeti alapok, köztük a szociális alap is. Ez utóbbi igen fontos eszköze az EFSZ tagjai anyagi biztosításának. Az EFSZ-ekben a szociális alapot a mintaalapszabályzat 14. szakasza alapján létesítik. Ezen alap célja, hogy pénzeszközöket összpontosítson a szövetkezet tagjainak olyan betegsegély vagy járadék folyósítására, melyet népgazdaságunk építésének jelenlegi szakaszában törvényhozás útján még nem tudunk biztosítani. Röviden úgy jellemezhetjük tehát a szociális alapot, hogy ez a szövetkezeti betegés járadékbiztosítás megjavítását szolgálja. , Szövetkezeteink a szociális alapot teljes pénzjövedelmüknek legalább 5 százalékával dotálják. Mindenekelőtt a szövetkezet gazdálkodásától, jövedelmének nagyságától függ tehát, mennyi pénzt tudnak a szociális alapban összpontositai.i és milyen formájú és összegű juttatásokat tudnak fizetni tagjaiknak. Azt a tényt, hogy az EFSZ-ek egyre jobban megértik a szociális alapok jelentőségét, bizonyltja az 1958. évi dotálás, amikor -Szlovákiában a szociális alapra 54 millió 864 ezer koronát juttattak a szövetkezetek. (Ebbe az összegbe azonban nincs beleszámítva 14 járásnak ezen a téren elért eredménye.) Legszebb eredményeket a žilinai és a Ban. Bystrica-i kerületek szövetkezetei érték el a szociális alapoknak egy szövetkezeti tagra eső átlagosan 723, illetve 533 korona összeget kitevő dotálásával. Vannak azonban EFSZ-ek, ahol ennél jóval * magasabb összeget juttattak a szociális alapokra. Szlovákiában számos olyan EFSZ van, ahol a szövetkezetesek betegbiztosításának fedezésén kívül munkaképtelenség esetén bizonyos összeget fizetnek ki a tagoknak. Sok helyen bevezették a családi póltékot és külön összeggel pótolják a szövetkezet elöregedett tagjainak öregségi járadékát. Az sem megy ritkaságszámba, hogy az új házasoknak elég nagy összegű ajándékot adnak. Egyes szövetkezetekben bevezették, hogy a mezőgazdasági tanonciskola tanulóinak havonta bizonyos stipendiumot juttatnak. S az említettek korántsem merítik ki a szociális segélynyújtás összes formáit, melyeket EFSZ-eink már ma nyújtanak tagjaiknak. Leghelyesebb, ha az EFSZek a járási nemzeti bizottságok munkaerőügyi, egészségügyi és szociális osztályaival szoros együttműködésben határozzák meg a juttatások formáit és magasságát, nehogy sor kerüljön a szociális alapok erejét meghaladó kifizetésekre. A szövetkezetek ma már a szociális alapok jelentős összegeivel gazdálkodnak. A múlt évben (azon 14 járás kivételével, ahonnan nincsenek megbízható adatok (Szlovákiában az EFSZ-ek 32 millió 220 ezer koronát kitevő összeget fizettek ki a szociális alapból tagjaiknak. Tekintélyes összeg ez. Nagyon fontos azonban, hogy a szociális alapokkal a lehető legcélszerűbben gazdálkodjonak. A szociális alapok nagy jelentőségét a legtöbb EFSZ tagsága megértette. Nem mondhatjuk azonban, hogy már mindenütt megértették. Számos olyan szövetkezetünk van még, ahol hiányzik a szociális gondoskodás eme fontos eszköze. Márpedig ezen el kell gondolkozniok az illető szövetkezetek tagjainak. .Hiszen elsősorban saját érdekeikről, minden egyes szövetkezeti tag legsajátabb érdekéről van szó. (g-l.) kat csak az aknászok tudják igazán értékelni. Mesterien értik a veszélyes omlások, szakadások elhárítását. Szakszerűen, biztonságosan dolgoznak a fejtések kamráiban. Ha kell, az idősebbeket megszégyenítő bátorsággal és keménységgel néznek szembe a bányászok legnagyobb ellenségével, a vízzel és a futóhomokkal. Al>posan megatnulták a bányászat minden csínját-bínját. Még egy dologról kell szólnunk, amiről Suhaj elvtárs nagyon szerényen beszélt. A bánya vezetői ugyanis szíves és önzetlen segítséget nyújtanak minden hozzájuk forduló bányásznak. Átadják tudásukat, tapasztalataikat, hogy kevesebb erőfeszítéssel túlszárnyalják eddigi eredményeiket. — Néha valósággal meg kell agitálnunk a kételkedőket, az óvatoskodókat — mesélte Rek elvtárs, a pártalapszervezet elnöke — hogy merjék alkalmazni az újat, a jobbat. Például az acéltámok alkalmazását a megszokott faácsolás helyett. Az egész dologban csak az a bökkenő, hogy a szakszervezet, a műhelybizottság mindebből alig veszi ki a részét. Ezt a véleményt osztják különösen a föld mélyén dolgozó bányászok. Ok már csak azért sincsenek megbékülve a műhelybizottsággal, mert nem eléggé értékeli munkájukat. A kiváló üzemben, ahol annyi nagyszerű bányász és műszaki vezető dolgozik, mint látható, nem élnek még eléggé a verseny hatalmas lehetőségeivel^ Pedig a szakszervezeti munka megjavítása a jó bányán is sokat lendíthet. Persze, azért a műhelybizottság támogatása híján is versenyeznek. Ennek legékesebb bizonyítéka a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójára tett elhatározásuk határidő előtti teljesítése és újabb kötelezettségvállalások születése. Springo Rudolf és társai például megegyeztek abban, hogy havonta 50 tonna szenet adnak terven felül és gazdaságosabb anyagfelhasználással 2100 koronát takarítanak meg. Termelési célkitűzéseiket úgy valósítják meg, hogy a bányászok egészségét óvják, kulturális igényeiket mindjobban kielégítik s a bányaszellöztetési beruházásokat maradéktalanul megvalósítják. Természetes; "Püpala AndráSék sem akarnak lemáradnf"a 2235-as munkahelyen és összemérik erejüket, tudásukat. Hasonlóan Ján Lehocky csoportja is a 2234-es vágatban. Rek elvtárs, mint jó pártfunkcionárius gyűjti az ilyen adatokat, elhatározásokat és ha meg nem értéssel, nehézséggel találkozik, intézkedik. A pártbizottság valóban a bánya szeme, füle és szíve. Ott segít, ahol arra a legjobban szükség van. A szakszervezeti funkcionáriusokról már említettük, hogy kevés kötelezettségérzettel végzik a rájuk bízott feladatokat. Náluk a baj fő forrása, hogy meglehetősen hiányosak üzemgazdasági ismereteik. Nincs mindegyikük tisztában a mutatószámokkal, illetve nem tudják ezeket az agitáciőban megfelelően felhasználni. Belák Pál, a műhelybizottság elnöke szavaiból (akivel a pártbizottsági ülésen találkoztunk) akarva-akaratlan is kicsendült, szívesebben látná, ha más bajlódnék helyette a versennyel. Ügy látszik, a felsőbb szervek nem magyarázták meg jól Belák elvtársnak, hogy nem helyes, ha minden munkát egymaga végez. Hiszen jő munkamegosztás nélkül egyetlen vezetőség sem dolgozhat eredményesen. A műhelybizottság tagjainak kezdeményező készségét persze az elnöknek kell fejlesztenie. A soron levő feladat csakis közös erővel vihető sikerre. Biztosabban halad majd a nevelőmunka, ha megvalósítják a szakszervezetben is a kollektív vezetést. Helyes, ha a pártbizottság sokkal nagyobb gonddal, figyelemmel tanulmányozza a jövőben a műhelybizottság munkáját s megtanítja a helyes munkamegosztásra, a kollektív vezetés alapelveire, gyakorlati módszereire. ERDÖSI EDE Vadászvendéglő Bratislavában (ČTK) A bratislavai Nemzeti Felkelés utcában megnyitották Szlovákia — a maga nemében — első vadászvendéglőjét. A Raj 2 vállalati Igazgatósága ezt a különleges vendéglőt a lakosságnak nyújtandó szolgálatok megjavításának és szakosításának keretében létesítette. A vendéglő egyben a Vadászok és Természetvédők Szövetsége több mint 703 bratislavai tagjának vadászklubja is. Berendezése kényelmes, falait ízlésesen vadászemlékek díszítik, melyeket a szövetség tagjai ajándékoztak. Szlovákiában is megkezdődött CL (tő/i/ÖZük flblllíLZtiú-dij-CL Vasárnap a Magas-Tátrában és öt szlovákiai kerületi székhelyen, Bratislavában, Nyitrán, Žillnán, Banská Bystricán és Prešovon megnyílt a dolgozók jubileumi X. filmfesztiválja. Először szombaton Kassán hangzottak fel a nyolc napig tartó fesztivál harsonajelei. A fesztivál keretében dolgozóink 18 filmalkotást tekintenek meg. Bratislavában az ünnepi díszbe öltözött Várudvari Szabadtéri Színpadon nyitották meg az év legnagyobb filmeseményét. Szürkület után felhangzottak a harsonajelek és a bratislavaiak lelkesen üdvözölték a szovjet filmküldöttséget: Ľudmila Marcsenkot, az Otthon című film főszereplőjét és Juríj Csuljutyin rendezőt. Vasil Bil'ak, az iskola- és kulturális ügyek megbízottja üdvözölte az SZLKP KB irodájának, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a Megbízottak Iestületének, valamint a bratislavai konzuli testületnek megjelent tagjait. Megnyitó beszédében rámutatott a dolgozók filmfesztiváljainak magasztos küldetésére. A csehszlovákiai dolgozók filmfesztiváljai a legnagyobbak és világviszonylatban páratlanok. A béke eszméjét és a népek barátságának megszilárdítását szolgálják. ? Jurij Cslujutyin szovjet rendező ezután tolmácsolta a szovjet filmművészek őszinte üdvözletét és hálásan megköszönte a csehszlovákiai dolgozók szeretetét, amellyel a szovjet népnek és filmművészetének adóznak. Ezután bemutatták a szovjet filmgyártás nagyszerű alkotását, Solohov és Bondarcsuk filmjét, az Embersorsot. A film hatalmas művészi élményt gyújtott a- első fesztiváli est nézőközönségének. Nyitrán, a zobori Szabadtéri Színpadon Fábry Zoltán rendező Édes Anna című szociális drámájával nyitották meg a filmfesztivált. Tízezer néző üdvözölte Kovács Károlyt és Bors Ferencet, a magyar filmművészek küldöttségének tagjait. A Banská Bystrica-l Béke-Színpadon A tizenkettedik órában című szlovák filmmel nyitották meg a fesztivált. A film a szlovák nép hősies antifasiszta időszakából meríti tárgyát. Az első fesztiváli előadásnak több mint ötezer részvevője tiltakozó levelet küldött a görög kormányhoz és a kerület dolgozói nevében szabadságot követelt Manolisz Glezosz görög hősnek. A prešovl szabadtéri moziban A denevér légiraj című DEFA-filmmel nyitották meg a dolgozók filmfesztiválját.A megnyitáson a vietnami filmművészet küldöttségé is részt vett. A filmet tízezren tekintették meg. , Žilinán a serdülő ifjúság problémáival foglalkozó Útkereszteződések című cseh lélektani filmet, a Magas-Tátrában, Ő-Tátrafüreden pedig Jiŕí Trnka, Szentiványéji álom című bábjátékfilmjét mutatták be | az első fesztiváli előadáson. Az emberszeretet és igazmondás nagy íilmje z Embersors-ról bizonyára nálunk is sokat írnak és beszélnek majd, akár a szovjet kinematográfia tavalyi nagy sikeréről,, a Szállnak a darvak-ről. Igen szerencsés ötlet volt, hogy idén itt Bratislavában a dolgozók filmfesztiválját ezzel a filmmel nyitották meg, amély messzehangzóan hirdeti, hogy az az alkotás a legbecsesebb, amely igazmondásával és mély emberiességével felemel és megrendít. Amikor tavaly a lapok hírül adták, hogy Solohov elbeszélés-remekéből film készül, nem kételkedtünk, hogy Szergej Bondarcsuk, ez a kitűnő szovjet művész, aki évekkel ezelőtt emlékezetes Othello alakításával lepett meg, Andrej Szokolovot, az Embersors hősét felejhetetlenül viszi a néző elé. De elgondolkoztunk azon, vajon sikerül-e Bondarcsuknak, mint a tervbe vett film rendezőjének a solohovi mondanivaló lényegét, a minden szenvedésen felülkerekedő emberséget, a háború iszonyatos sebeit viselő szovjet ember lelki nagyságát a film nyelvére hiánytalanul lefordítania ? Solohov elbeszélése eszményi alapja egy jő forgatókönyvnek. Lélegzetfojtóan izgalmas, ahogy a sokat megpróbáltatott Andrjusa a sofőrnek vélt írónak - mialatt a folyónál a kompra várakoznak - két óra alatt elmondja egész életét, fiatalságát, házasságát és munkás éveit, amelyeknek a hitleri betörés vet véget. A négy [háborús esztendő küzdelmekkel és i mérhetetlen szenvedésekkel van teli; \ Andrjusa kétsfer is megsebesül, azitán nejjfyvenkettő májusában a fasiszták fogságába esik. Rabsága első i éjszakáján embert kell ölnie, megfojt egy árulót, aki kommunista szakaszparancsnokát fel akarja jelenteni a németeknek. Az iszonyú tett után alig eszmél, kivégzések tanúja, majd munkára hajtják, mint egy igavonó barmot. A poznani fogolytáborból szökni próbál, mindenáron vissza akar jutni övéihez, de a negyedik nap, amikor már biztosságban érzi magát, rendőrkutyák felfedezik egy zabföld közepén. Fegyháznál rosszabb rabélet és tengernyi munka következik: hol szenet bányász, hol földet túr vagy követ tör, mindenütt embertelen körülmények között. Aztán mocsarat szárít, a Ruhr-vidék bányáiban raboskodik, végül ráragyog a szerencse: autót bíznak a kezére. Amikor autójával a front közelébe kerül, körmönfont ravaszsággal sikerül átvágnia magát az arcvonalon. Üjra szabad ember, ám a háborúnak még nincs vége és neki még fenékig kell ürítenie a keserűség poharát/ Kórházi ápolása harmadik hetében megtudja, hogy voronyezsi házacskája bombát kapott, felesége és két kis leánya a repülőtámadás áldozata lett és ő fogsága két évében „halottakkal beszélgetett". De váratlan öröm is éri: elveszettnek hitt Anatolij fiától levelet kap. Kapitánnyá léptették elő, ütegparancsnok és hat kitüntetése van, írja a fiú. Andrej éjszakánként öregember módjára álmokat sző: vége a háborúnak, megházasítja a fiát és ő is ott fog lakni velük, barkácsolgat és dajkálja unokáit. Ez az álom azonban nem válik valóra, a győzelem napjának reggelén egy német mesterlövész leteríti Anatolijt és ő már csak a koporsójában láthatja viszont... Azt hinnéd, hogy ennyi szenvedés és ennyi bánat összetöri a legerősebb embert is, de Andrej ősz fejjel és rossz szívvel tovább rójja útját, míg egy nap Ványuskávíil hozza össze a sors. A fiává fogadja az apátlan-anyátlan árvát és e naptól a szíve megkönnyebbül, ellágyul, pedig kemény kérget ötvözött rá a fájdalom. ajon a film nyelvén elmondhatő-e ez a sűrített keserv és fájdalom, mely végül oly nagyszerű emberséggel feloldódik, hogy az olvasó szeme nem maradhat szárazon. Solohov írásremekében nincs egy felesleges jelző, zavaró sallang. Vajon a film meg tudja-e őrizni a krónika drámaiságát és szívet szorongató érzelmességét, anélkül, hogy egyetlen képében érzelgőssé válna? Az aggályok mind elsöprődnek már az első jelenetek láttán. A filmben nem szerepel az író, — Andrej asztalos szomszédjának, Ivan Timofejevicsnák meséli el élete folyását —; mindössze ennyi a változás, máskülöben hiánytalanul és oly forró drámaisággal peregnek előttünk az események, hogy minden szíven üt és kicsalja könnyeinket, mint maga a szűkszavú elbeszélés. Különösen a fogságot ecsetelő képek megrendítőek, semmi sincs felnagyítva, eltúlozva, — így történt, így igaz, hiszen magad is tudója vagy, eleven tanúja voltál a fasiszta háború szörnyű embertelenségének. Solohov-Bondarcsuk embersége muzsikál és átsüt a borzalmakon. Az a jelenet; ahol Andrej szembekerül Müllerrel, a hiénalelkületű táborparancsnokkal, a filmművészet csúcsa. Adnrej tudja, hogy percek múlva meg kell halnia, az éhségtől alig áll a lábán, de nem kell az odavetett konc, ravaszul és egyben fejedelmi büszkeséggel érezteti, hogy orosz ember, akinek gerincét nem lehet megtörni és ak

;ből hiába igyekeznek állatot csinálni. Nincs ebben az Andrej Szokolovban semmi rendkívüli. Ezrével, százezrével vannak hozzá hasonlók, mégis óhatatlanul érezzük, hogy élete és sorsa nagy példaadás: a tisztának, az igényesnek, a becsületesnek és mindenekelőtt a jónak példaadása. Amikor Andrej élete történetének végére ér, felejthetetlenek a szavai: Tudod, rendetlenkedik a szívem, ki kéne cserélni a dugattyúját — vallja a maga sajátos sofőri nyelvén. — Néha úgy összeszorul, úgy sajog, hogy sötétbe borul szemem előtt a világ. Attól félek, hogy egy éjszaka álmomban meghalok és halálra rémítem a fiamat... Nappal keményen tartom magam, egy jajszó, egy sóhajtás nem röppen ki a számon, de ha éjszaka felébredek, csupa víz a párnám a könnyeimtől." ILfünnyes a néző szeme is, és vairír lami boldogító érzés tölti el, hogy olyan mély élményt kapott, melytől kitágult előtte a világ; érzi a megtartót, az előrevezetőt, a nemeset, a harc és az új élet értelmét, amelyért az Andrej Szokolovok anynyit szenvedtek, az Anatolijok pedig az életüket adták. Az Embersors a mi filmünk, a ha- , ladó világ nagy művészi tette. Büszkék vagyunk, hogy a mi rendünk alkotta és megmosolyogjuk, hogy a túlsó oldalon, az újjáéledő fasizmus oldalán megdöbbenéssel vegyes ellenszenvet és riadalmat szül. EGRI VIKTOR ŰJ SZŐ 5 * 1959. júöu* 14