Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-08 / 187. szám, szerda

Vildg frnktdrjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. július 8. szerda 30 fillér XI. évfolyam, 187. szám Megkezdődött a nagy kenyércsata Igen, az idei bőséges termésbetakarítás nagy s nehéz csatája tulajdonképpen e napokban kezdődött meg, mert a repce és az őszi árpa aratása olyasféle „terepszemlének" mondható, amelyen az aratással egyidőben ellenőrizni lehet a felkészültséget s azt, mennyire üzemképesek a kombájnok, az aratógépek. Jó is, hogy a természet törvényei szerint a repce és az ősziárpa aratása után néhány napig szünetelhet a munka, így jut idő még egyszer a gépek ellenőrzésére, hogy a mostani nagy munkában a gépek esetleges üzemzavara miatt ne legyen már fennakadás. Hát ilyen a természet, olykor kedvez a földműveseknek, olykor nem, mert bizony például most a mostoha időjárás — csaknem mindennap esik az eső — hátráltatja a betakarítási munkákat. A parasztember viszont jól ismeri a természet „kilengéseit", az időjárás szeszélyeit, s tudja, hogy ha csupán az időjárásra bízná és tőle várná a terméseredményeket, bizony igen bizonytalan nappalok és éjjelek várnának rá. Éppen azért, mert az élettapasztalat, a sokévi gyakorlat megtanította arra, hogy a természettől nem várhat könyöradományokat, most is így gondolkodik: bár az egész tavaszon kezünkre játszott is az idő, most tudjuk meg, mégis csak rajtunk múlik, a mi munkánktól függ, hány mázsa búzát takarítunk be majd a föld hektárjáról. így van ez, ezekben a napokban is szívós munka vár a föld művelőjére, hiszen az idei termést is akkor lehet igazán bőséges terméssé „nyilvánítani", ha a gabonát mind egy szemig minél gyorsabban betakarítottuk a földről. A gyors munkán azonban .nem azt kell érteni, hogy „kivegyük a földműves zsírját" e néhány nap alatt. A sietség, az idejében végzett munka több búzát, több jövedelmet jelent, s ebből haszna van mind az egyénnek, mind a társadalomnak. A gyors munka nem is jelent ma már oly megerőltetést, mint régen, amikor — ha veszélyben volt a kulák gabonája — a szó szoros értelmében látástól sötétedésig hajtotta az aratóját, nehogy a szempergéssel sok búza menjen kárba. Hajtotta? Talán nem is kellett így cselekednie, hiszen „hajtotta" a szegény arató sajátmagát, mert a kenyeréről, az egész család egész évi mindennapijáról volt szó. S az arató ment kora hajnalban a tarlóra, vágta a sűrű rendet verejtékezve, mert tudta, ha a gazdának egy mázsa a vesztesége, ő is veszít tíz kilót. Tíz kiló búza, hát oly sokat jelent ez? Akkor bizony minden aratóember igazán küzdött, megszenvedett minden szem gabonáért, s mivel a gazdával kötött egyezsége így szólt: minden tizedik mázsa az övé, s ha ezek szerint annyit akart keresni, hogy a marokszedőnek és a kévekötőnek járó 2—2 mázsa gabona kiadása után magának is maradjon valami, reggeltől estig bizony jó pár százszor kellett suhintania a kaszával, hogy fogyjon az álló búza, sokasodjanak a kévék a földön. Most másképp vari minden. Ha valaki siet, magának siet. Ha a parasztember korán kel fel, magának van haszna belőle, hisz minden szem megmentett gabona elsősorban is a szövetkezetek és tagjai jobblétét szolgálja, még olyan értelemben is, ha azt mondjuk — s ez az idén sem lehet másképpen, mint a múlt években —, hogy a cséplőgéptől az első gabonát az államnak. Mert másképpen el sem képzelhető a szocializmust építő társadalom. A mi rendszerünkben az egyén jóléte mindig attól függ, mennyivel járul hozzá munkájával a javak előteremtéséhez. Hát lehet-e a hús árát csökkenteni, ha a mezőgazdaság magas önköltségi áron termeli a hús kilogrammját, vagy ha nem teljesíti a húsbeadási tervet? Éppúgy nem lehet olcsóbb sem a kenyér, sem a liszt, ha a szövetkezetek most, amikor már a sok eső miatt sürgőssé vált az aratás, nem fogják meg istenigazában a kaszanyelet. A kaszanyelet? — mondhatná valaki. A kombájnok világában? Igen, a gép mellett szükség van most minden szorgos kézre, hiszen a termés olyan, hogy sok helyütt csak kézzel lehet levágni, mert a rossz időjárás megdézsmálja a gabonát. Kár minden szemért, mert az ország kenyeréről van szó. Persze ez nem úgy értendő, hogy az idei aratás dönti el, lesz-e elég kenyere az országnak vagy sem. Vagyunk olyan erősek, hogy még gyenge termés sem befolyásolhatja a kenyérellátást. Viszont oly gobanatermés, mint az idén van — sikeres betakarítással — nagyban hozzájárulhat az életszínvonal további emeléséhez. Azt mondottuk, hogy nálunk a jólét a közös munkából fakad. Ez úgy is értendő, hogy a csallóközi szövetkezeti paraszt számára nem lehet közömbös, teljesíti-e a tervét az ostravai bányász, vagy fordítva, az aratás sikeres befejezése nemcsak a mezőgazdasági dolgozó ügye, hanem mindenkié, minden emberé. S amint a gyakorlat mutatja, nem is közömbös, hiszen akkor, amikor a bányákban munkáskézre volt szükség, ment a falusi fiatal vagy brigádra, vagy állandó munkára. Éppúgy segít most az aratásbari a város, az üzemi dolgozó. És ez így helyes, mert akik nem így gondolják, azok a más munkájából szeretnének jól élni. Az az üzemi dolgozó is nagyon téves nézeten van, aki azt mondja: az én munkámat elvégzem, mi közöm nekem az aratáshoz. Pedig van köze, s kell, hogy köze legyen. Valamikor j úgy volt az szokásban, hogy ha a falusi fiatal el is került a szülői háztól és városban lelte meg munkahelyét, aratás idején vette ki szabadságát s ment az apjának segíteni. Hát miért ne segítene most éppúgy az üzemi dolgozó, hiszen ha több lesz a búza, az ő élete is jobb lesz. Mennyi érték válna a tűz j martalékává, ha tűzvész idején | mindig csak az menne oltani, aki[ nek a háza ég, a szomszédok viszont ölbetett kézzel néznék, mondván: nem az enyém, oltsa el maga. örvendetes, hogy ez nincs így, s még örvendetesebb, hogy üzemi dolgozóink többsége megértette, mi most a feladata és a párt felhívása nyomán százával jelentkeztek, hogy segítenek hűséges szövetségesünknek, a parasztságnak . v; Aratunk ... Arat tehát a falu és a város. Igen a város is, mert a közös ügyért közösen kell megküzdeni, s mivel az aratás is az ország ügye, sikere attól függ, mennyiben fog össze az ország népe és milyen gyorsan kerül a magtárba az új ken-'érnek való. Újabb szovjet-rakétát lőtte

k ki a felső rétegek kutatására Moszkva (TASZSZ) — Mint ismeretes, a Szovjetunióban évek óta különböző magasságba kilőtt, egy lépcsős rakéták segítségével rendszeresen kutatják a felső légrétegeket. Az előző kísérletek során nagyon értékes tudományos adatokat szereztek, melyek új szempontból világították meg a felső légrétegeket és a bennük lejátszódó folyamatokat. A sajtó erről híreket közölt. 1959. július 2-án, moszkvai időszámítás szerint 6 óra 40 perckor a felső légrétegek tudományos kutatási tervének megfelelően közepes hatósugarú újabb egy lépcsős geofizikai rakétát lőttek ki. A rakéta berendezést tartalmaz a nap képe ibolyántúli részének, az ionoszféra összetételének, a mikrometeorikus állomásnak, a különböző magasságokban észlelt légáramlatok irányának és sebességének tanulmányozására, továbbá felszerelték a légkör sűrűségének, nyomásának, hőfokának és összetételének különböző magasságokban történő megállapítására szolgáló készülékekkel. Az állatok életfunkcióinak nagy magasságokban való tanulmányozására két kutyát (Otvazsnaja és Sznyezsinka) és egy házinyulat helyeztek el a rakétában. Otvazsnaja már harmadszor utazott a felső rétegekbe. A tudományos berendezés és az állatok súlya összesen több mint kétezer kilogrammot nyomott. A rakétát a szokott módon lőtték ki. Egy különleges berendezés lehetővé tette, hogy a rakétának a tudományos berendezést és a kísérleti állatokat tartalmazó része visszatérjen a földre. Előzetes adatok szerint a kutatási programot teljesítették és értékes adatokat szereztek. Első ízben nyertek adatokat a könnyű légköri gázok összetételéről. Az állatok egészségesen értek földet. Ugyanazoknak az állatokank többszörös kilövése lehetővé tette olyan adatok szerzését, melyek megmutatják, hogyan alkalmazkodnak az állatok a rakéta viszonyaihoz. Oj adatokat nyertek arra vonatkozóan, hogyan viselkednek az állatok a Föld vonzóerejétől mentes környezetben. Az így szerzett anyagot feldolgozzák és tanulmányozzák. Az új szovjet rakéta kilövésének visszhangja New York (ČTK) - A Francé Presse hírügynökség Washingtonból jelenti, hogy a két kutyával és egy házinyúllal nagy magasságba kilőtt, a felső légrétegeket kutató szovjet rakéta nagyon élénk érdeklődést keltett az amerikai tudományos szakkörökben. Az amerikai tudósok szerint nem első eset, hogy a Szovjetunió állatokkal sikeresen végzett hasonló kísérleteket. Az Otvazsnaja kutya már háromszor tett hasonló repülőutat a világűrben. A rakéta sikeres kilövése és az állatok épségben való visszatérése a Földre igazolja, hogy a szovjet tudósok megoldották azt a nehéz problémát, melyet a rakéta fejének a Föld légköri rétegein való keresztülrepülése jelentett - állapítják meg az AFP jelentése szerint az amerikai tudósok. A tudományos berendezés és az állatok összsúlyából az USAban arra következtetnek, hogy a szovjet rakétát nagyon erős motor hajtotta. J. ZONOV szovjet rakétaszakértő, aki részt vesz a New York-i szovjet kiállításon, hétfőn egy sajtónyilatkozatban kijelentette, hogy az állatokkal együtt kilőtt szovjet rakéta körülbelül 500 kilométeres magasságot ért el. Zonov megjegyezte, hogy a Szovjetunióban már többször végeitek hasonló kísérleteket állatokkal, de kisebb magasságban (körülbelül 200 kilométerig). A rakétát merőlegesen lőtték ki, úgyhogy az állatok a kilövés helyének közelében értek földet — jelentette ki a szovjet tudós. Ejtőernyővel értek földet, de a szovjet tudósok a Földre való visszatérés más módjával is kísérleteznek. Ennél a módszernél az állatok a rakéta fejének belsejében maradnak. A szovjet tudós még hozzáfűzte, hogy e kísérletekkel meg akarják állapítani, hogyan lehet megvalósítani az ember visszatérését a világűrből a Földre. Zonov arra utalt, hogy az egyik lehetőség a sűrű légköri rétegekben kilőni az embereket a rakétákból és ejtőernyővel bocsátani le a Földre. A végleges döntés azonban még nem történt meg. A New York-i szovjet kiállításon filmet mutatnak be a két kutyával kilőtt szovjet geofizikai rakéta világűrbe bocsátásáról. Hírek a tarlóról Elérkezett az idő, amikor minden perc drága A rat az ország. Hazánk külön böző tájairól érkeznek a hírek: aratunk, sokat ígérő a termés, nem marad üres a magtár... Nagy jelentőségűek e szavak, mögöttük az életszínvonal további emelkedésének körvonalai bontakoznak ki. Az igére tteljes szavak mögött azonban mint felemelt ujj, ott áll az intő figyelmeztetés is: elérkezett az idő, amikor minden perc drága. A galántai járás szövetkezetesei például 12 napra tervezték az aratást. Ez a terv, de valamennyiük gondolatában ott áll a kérdés: nem lehetne-e hamarább?. Aratnak, csépelnek A kosúti szövetkezetesek az esős napok után, alighogy kisütött a nap, kissé megszikkadt a föld, a kalász, máris munkához láttak. Munkához fogott a szövetkezet arató-gépe, de a szövetkezeti tagok is kaszát fogtak. Csupán szombaton öt hektárról vágták le az őszi árpát s hétfőn már egy cséplőgép is munkához látott, ömlik a gépből a drága mag. A szövetkezetesek jó munkáját gazdagon visszafizeti a föld. Szerintük őszi árpából elérik a 28-30 mázsás átlag hektárhozamot. Versenyben A vízkeleti szövetkezetesek szintén szombaton fogtak az aratáshoz. Az említett napon 3 aratógép kezdte meg a munkát. A traktorosok és a gépkezelők versenyre keltek azért, hogy ki arat le az idén több gabonát. A verseny eredményeit a szövetkezet vezetősége rendszeresen értékelni fogja. Hétfőn délután keresztekbe rakták az őszi árpakévéket. A cséplőgépet is kivontatták a tarló szélére, s tegnap már meg is indult a gép. Jelenleg még csak az árpa ért meg kasza alá. A jó gépek segítségével a jelenlegi feladatokkal még könynyebben megbirkóznak. Pár nap múlva azonban már a búzát is lehet vágni. Ekkor lesz aztán igazi aratás. Kiváló a termés Polák Kálmán, a vezekényi szövetkezet elnöke büszke arra, hogy szövetkezetük az idén már a járás élenjárói közé tartozik. Az elért eredményben nem kis érdeme van a szövetkezet elnökének, aki már a járási szövetkezeti konferencián kijelentette: Hogy milyen lesz az aratás, az döntő mértékben tőlünk, szövetkezeti tagoktól függ. S az aratás igazán gazdag az idén Vezékényen is. Polák Kálmán szavai szerint hétfőn estig 13 hektár őszi árpát és 8 hektár tavaszi árpát arattak le. A termés igen jónak ígérkezik. Polák Kálmán 32 mázsás átlagos hektárhozamra számít. Horváth Ferenc kombájnos azt erősítgeti, hogy elérik a 33 mázsás átlagot. Kívánjuk, hogy neki legyen igaza. Segítenek a fiatalok Ä tallósi szövetkezetben már teljes ütemben folyik az aratás és cséplés. Eddig 21 hektár ŐÖZÍ árpát és 30 hektár tavaszi árpát arattak le. Levánszky Károly elnök szerint az ifjúság is bekapcsolódott az aratásba. De ha netán kételkednének, meggyőződhetnek róla — teszi hozzá mosolyogva. A falu végén ötven hektáros parcellán aranylik az árpa. A túlsó felén három aratógép dolgozik, az innensőn 18 fiatal kézi kaszával fogyasztja a termést. Vezetőjük Mandáic Frigyes, a helyi CSISZ-szervezet titkára. Napbarnította arcán, mosoly fut keresztül, amikor a fiatalok munkájáról beszél. Kell most a munkáskéz. Ezt mi fiatalok is tudjuk. Ä tallósi fiatalok még az aratás előtt vállalták, hogy a magtisztítást és szárítást öt éjjelen keresztül elvállalják. A valóságban azonban többet tesznek. Nem ígérték, de vasárnap mégis csépeltek. A kézi aratásra sem vállaltak kötelezettséget, de amint látjuk, mégis megfogták a kaszát, mivel az idő sürget. Hétfőn több mint 5 hektárról aratták le kézzel az árpát. A marokszedő lányok kévékbe kötötték a termést, a kévéket keresztekbe rakták. A tallósi fiatalok szorgalmát kell, hogy a járás többi fiataljai is kövessék. Nagy tétért indult Éjfél felé jár már az idő. A szenei szövetkezet szérűjén azonban serényen folyik a munka. Két cséplőgép tisztítja a kombájnokkal aratott gabonát. A cséplőgép zúgása lágyan szűrődik be a szövetkezet irodájába. Az elnök is ott van. Röviden számol be az eddigi eredményekről. Azt mondja: Harminc hektárról learattuk, elcsépeltük a repcét. A tervezett 15 mázsa helyett 21 mázsát fizetett egy-egy hektár. Az őszi árpa is jól fizet. Laci fiam, aki kombájnos, a délután éppen azt mondta, hogy árpából is meglesz a 32 mázsás átlag. sz. i. Testvéri segítséget kap a kombájn a szentpéteri határban, ahol az aratásnál az Üsti nad Labem-i kerület Lounyi GTÄ-jából egy komplett aratóbrigád segédkezik. A 18 tagú brigád, amely kombájnosokból és traktorosokból áll, két nap alatt 40 hektár őszi árpát aratott le. Füle L. (ČTK) felv.