Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-04 / 183. szám, szombat

N. Sz. Hruscsov beszéde az SZKP KB plénűmán Az ország békés erőinek további fejlődéséért, a technikai haladásért a népgazdaság valamennyi ágazatában (HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDÉNEK ELSŐ RÉSZÉT LAPUNK TEGNAPI SZÁMÁBAN KÖZÖLTÜK, AZ ALÁBBIAKBAN BEFEJEZŐ RÉSZE KÖVETKEZIK). Figyelmet kell fordítani a berendezések megújítására. Meglátogattam a Szovjetunió népgazdasága sikereinek kiállítását, ahol a legjobb típusú gépek és készülékek, láthatók. E kiállításon azzal kapcsolatban, hogy a Központi Bizottság plénuma a műszaki haladásról tárgyal, pavilont létesítettek, amelyben az elavult típusú berendezéseket gyűjtötték össze, olyan típusokat, amelyek még számos üzemükben megtalálhatók. Elvtársak, ez olyan látvány, hogy az ember gutaütést kaphat tőle. Pedig ezeket a rossz, özönvíz előtti szerszámgépeket és készülékeket, amelyeket e kiállítás bemutat, üzemeink készítették, ahol kommunisták is dolgoznak. Eme üzemek pártszervezetei nyilvánvalóan számos jó határozatot hoztak, olyan határozatokat, hogy a szívük is nevetett belé. De a termelésben az ember legszívesebben sírva fakadna. Ha így fogunk dolgozni, akkor bizony még sokszor feleslegesen fogunk izzadni, de ha átorientálódunk és ezeket a gépeket újakkal pótoljuk i— mily óriási lehetőségek nyílnak előttünk! Hisz egyes gépek már olyannyira elévültek, olyanok, mint a mai gépek ükapjai. Nyilvánvalóan ki kell gondolni valamilyen rendszert a berendezések megújítására. Ilyen rendszerünk eddig még nincs. Ezzel a problémával külön kell foglalkoznia az automatizálás és gépgyártás újonnan alakult állami bizottságának. Az ember azonban egyedül semmire sem képes. Rendszerre van szükség, még pedig fontos rendszerre: az üzemektől a népgazdasági tanácsig, az Állami Tervbizottságig és a Minisztertanácsig. Elvtársak! Az egész kérdés most abban van, hogy gyorsabbá váljék előrehaladásunk, mert ez gyorsabb lépést jelent a kommunizmus felé. Amint ezt a lovaglásnál mondják — és Szemjon Mihajlovics Bugyonnyij jól tudja: itt az ideje felkészülni a menetelésre — meg kell patkolni a lovakat, mert másképp csúszkálni fognak. Jól meg kell patkolnunk a lovakat és ezek a lovak — az új berendezések. Fel kell hívni a tudósokat, feltalálókat, ésszerűsítőket és munkásokat, hogy gyorsabban pótolják az elavult berendezéseket újakkal. Nem fogunk lemaradni, most a plenáris ülés után még konkrétabban kell dolgozni. Talán meg kell majd rendezni a népgazdasági tanácsok értekezletét és a népgazdasági tanácsok értekezletére elmennek a Központi Bizottság elnökségének tagjai is. Ha ezeknek a kérdéseknek megfelelő figyelmet szentelünk — ezzel nagyon sokat teszünk. Rakétát lőttünk ki a világűrbe és a gépipar fogyatékosságait talán nem volnánk képesek gyorsan kiküszöbölni? Ugyanez érvényes az építőiparra is. A lakásépítésről Kucserenko elvtárs itt sok jót mondott. Az ipari építés terén még mindig komoly fogyatékosságok vannak. Be kell vonni a munkába az ipari ijzemek tervezőit és építészeit, akiknek hibájából nálunk annyi típusú üzem van, hogy az ember nem győz rajta csodálkozni. Ez vonatkozik a házakra is. Sok a tervező és ha közelebbről megnézzük, azt látjuk, hogy az egyik terv a másiktól gyakran csak apróságokban különbözik. Mire van az embernek szüksége? Kényelmes helyiségekre, jól elhelyezett konyhákra és más helyiségekre. Épp e szempontból értékeli az ember a házak tervét. És most a csillárokról. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a csillárokat nem azért gyártják, hogy szépek legyenek és díszítsék a lakást, hanem azért, hogy nehezek legyenek. Minél nehezebb csillárokat gyárt az üzem, annál nagyobb a bevétele, mert termelését a termékek tonna súlyával mérik és értékelik (Derültség a teremben), és ezért az üzemek több pud súlyú csillárokat gyártanak, teljesítik a tervet, de kinek kell ez a terv, kinek világít? Minél jobban túlszárnyalja az üzem a tervet, annál több rezet fogyaszt, amit pótohii lehet vassal és fával is. Hang a teremben: Műanyagokkal. N. Sz. Hruscsov: Az adott esetben vasról beszélek. Vasból gyönyörű dolgokat lehet készíteni. És most a bútorról: Számos fogyasztó most nem akarja a mi szovjet bútorunkat vásárolni, külföldit keres. Miért? Mert racionálisabb. A bútorgyár tervét nálunk rubelekben állítják össze. Ezért a gyár számára előnyösebb egy masszív karszékei készíteni, amely nehezebb és így drágább is. A bútorgyártók a karszékre hozzáragasztanak ezt is, amazt is és mindez pénzbe kerül! A tervet formálisan teljesítik, de kinek kell az ilyen karszék? Ha egyszerű székekre van szükség, tudják-e, hány ilyen széket kell gyártani, hogy teljesítsék a tervet? És ezért a gyárban így mérlegelnek: karosszék vagy szék? És a karosszék — mint mondják — a maga javára billenti a mérleget. Emellett mindenki megérti ezt, mindenki sokat beszél róla, de ennek ellenére a karosszék győz. Súly szerint terveznek nálunk számos gépipari terméket és ezért az állványok a szükségesnél kétszerte nehezebbek és a túl nagy súly ismét a terv teljesítéséhez járul hozzá. Olyan új feltételeket kell teremteni, amelyek az embereket a termelés jobb megszervezésére, jobb, ésszerűbb típusok és modellek megalkotására ösztönözik és vezetik. Visszatérek az építőipar kérdéseire. Ügy tudom, hogy az adminisztratív és gazdasági épületek építésére 300 típusos terv létezik. Mi a különbség ezekben a tervekben? Az egyiken az ablakok boltívesek, a másikon négyszögletesek. Számos esetben csak ebben van eltérés! És mit lehet erről gondolni? Kinek felei meg az ilyen típusos tervezés? Teljes hatalmunk van az ésszerű gazdálkodásra, de ezzel néha nem tudunk élni. Kell azonban elvtársak, hogy erős akaratunk legyen és letorkoljuk azokat, akik túlságosan sokat okoskodnak. A Központi Bizottságoknak, a területi és kerületi pártbizottságoknak, a minisztertanácsoknak, a kerületi és területi végrehajtó bizottságoknak gazdaságosan kell az építkezéshez közeledniök. Nálunk a lakások naoyon gyorsan, szó szerint folyamatosan épülnek. Azt hiszem, hogy egy év, másfél év múltán a lakóházakat éppúgy fogjuk egybeszerelni, mint az autókat. A- lakóházelemek gyártásának kazettamódszere és a vibrációs hengerelés, amit Kozlov mérnök dolgozott ki, nagy dolog. A vibrációsán hengerelt készítményeket egyaránt felhasználhatjuk ipari épületek tetőzetére vagy faltömbök céljaira is. A vibrációs hengerelést szélesebb mértékben kell bevezetni. Elvtársak! Szeretném még felhívni a figyelmüket egy kérdésre. Több százmillió rubelért vásároltunk berendezést a vegyiipar és más ágazatok számára. Ügy tűnik, elvtársak, hogy ha gépeket vásárolunk s aranynyal fizetünk értük, ha rendszeresen olyan berendezéseket vásárolunk, amelyeket mi nem termelünk, vagy pedig elavult típusok alapján termelünk, a következőképp kellene eljárnunk: megvesszük a berendezést és azonnal üzembe helyezzük, hogy ne heverjen kihasználatlanul. De hogyan bánnak néha az ilyen berendezéssel? Az utóbbi három év alatt a külföldön több ezer különféle gépet és műszert vásároltunk. Az újkujbisevi olajfinomító üzemben a behozott gépekből olyan berendezést kejl összeszerelni, amellyel a sztalinogorszki üzemet nyersanyaggal látják el. A berendezés már megérkezett, de lényegében még nem szerelik. Ennek következménye az lehet, hogy a sztalinogorszki üzemben ezt a részleget nem helyezik üzembe. Tavaly november óta hever kihasználatlanul a dnyepropetrovszki üzem gumiabroncs-üzeme számára külföldről behozott berendezés. Már rozsdásodni kezd, de a vegyipari bizottság mindeddig nem végezte el a technikai dokumentációt. Érthetetlen, mire szükséges itt a technikai dokumentáció? Hisz az üzemet teljes technológiával vásároltuk. Az archangelszki népgazdasági tanács kotlaszi cellulózegyára számára az 1955—1956-os években Svédországban és Finnországban kartonozógépeket vásároitunk. Ezeket a gépeket csak az 1961-es év negyedik negyedében helyezik üzembe! Számos ilyen tény van elvtársak! Ez büntetendő eljárás. Ebben a Külkereskedelmi Minisztérium, az Állami Tervbizottság és a népgazdasági tanácsok bűnösök. Ha vásároltunk valarnilyen berendezést, akkor készítsék elő az építkezést, de ne csak előkészítsék, hanem kezdjék is el úgy, hogy mihelyt a berendezés megérkezik, azonnal szerelni lehessen. Biztosíthatjuk ezt? Természetes, hogy biztosíthatjuk! Mégsem lehet, hogy megvesszük a berendezést s amikor megérkezik, csak akkor kezdünk mérlegelni mit s hogyan tegyünk. Ez, ismétlem, büntetendő eljárás. És most néhány megjegyzés a textilipar címére. A Központi Bizottság és a Minisztertanács által előkészített javaslatokat Koszigin elvtárs megvilágította beszámolójában. Annak idején csaknem minden eszközt a nehézipar fejlesztésére fordítottunk. Ez teljesen helyes volt. Most is gyorsabban kell fejlődnie a nehéziparnak mint a könnyűiparnak, ezt tűzi ki a terv is. Most fejleszthetjük a könnyűipart, fejleszthetjük a közszükségleti cikkeket gyártó ipart anélkül, hogy ez a nehézipar kárára volna. Még gyorsabban kell fejlesztenünk a vegyiipart. Talán szükséges lesz az üzemekben, az intézetekben és a népgazdasági tanácsokban, ahol vegyi berendezéseket gyártanak és a vegyészet fejlesztésén dolgoznak, bizottságokat létesíteni. Az új dolog különös figyelmet érdemel. Embereket kell kijelölni, akik figyelemmel kísérik, hogy a berendezéseket idejében és jó minőségben elkészítsék, hogy a megrendeléseket a meghatározott határidőben teljesítsék. Ha a népgazdasági tanácsok nem tartják be a határidőket, amelyekre a szerződésekben kötelezték magukat, nem helyezhetjük majd üzembe a tervezett objektumokat. Ha az egyik népgazdasági tanács nem szállította le az alkatrészt, a másik ezen alkatrész nélkül nem szerelheti be a gépet. Pontosság, szervezettség és felelősség — ezek a jó munka törvényei. A Központi Bizottságon meg kell határozni azon emberek csoportját, akik szüntelenül figyelemmel kísérik a vegyészet gyors fejlesztéséről hozott határozatok teljesítését. Országunk sok vegyi készítményt kap. Ezeket fel kell dolgozni, szöveteket és más dolgokat kell belőlük készíteni. Az e célokra szolgáló berendezéseket meg kell vásárolni. Külföldön vásárolunk már új típusú gépeket, de gyorsabb ütemben kell bevezetni a termelésbe azt, amit feltalálóink készítettek. Fel kell használni mindazt, ami új. Nagy munkát végeztek a vegyiipar szakaszán Csehszlovákiában és az NDK-ban — e tapasztalatokat át kell vennünk Korszerű gyárakat kell építeni és a régiekben pótolni a berendezést. Koszigin elvtárs mondotta, hogy van olyan gyárunk, amely gazdaságosan, szellőztető berendezéssel, hőmérséklet-szabályozóval és jó mesterséges világítással épült. Ez a gyár olcsóbb, mint azok, melyeket a régi tervek alapján építettünk. Moszkvában mielőbb ilyen gyárat akarunk építeni, hogy erről a népgazdasági tanácsok példát vehessenek. Külföldön a gyárépületek építfsénél már lemondtak a régi szerkezetekről és így sok eszközt, sok időt nyertek az objektumok üzembehelyezésénél. Már nemegyszer beszéltem a beruházások összpontosításának jelentőségéről. Nálunk még mindig számos objektumra forgácsolódnak szét az eszközök, elégtelenül gondoskodunk arról, hogy az új üzemekben gyorsabban induljon meg a termelés. Lépéseket kell tenni abban az irányban, hogy az épülőben levő objektumokat idejében helyezzék üzembe. Az építkezés idejét nem lehet 8 — 10 évre kitolni. Nálunk gyakran kitolódik az építkezés ideje és ezért késedelmet szenved a termelés megindítása is. A kapitalisták nem járhatnak így el, mert veszteség érné őket, de mi néha 10 — 15 évig építünk egy üzemet és pénzelünk olyan apparátust, • amely nagyon improduktívan dolgozik. Ez nem helyes! Ebben a lokálpatriotizmus nyilvánul meg. mert mindenki igyekszik építkezést kezdeni: legalább megkezdeni és a jövő évben talán majd több pénzt adnak. Miért törekszenek erre? Az ilyen vezető dolgozóknak ezért lakolniok kellene, mert elkezdenek építeni egy objektumot, egy másik objektumot és az államnak ebből semmi haszna. Az ilyen jelenségek ellen szigorúan kell eljárni, mert károsítják gazdaságunkat. Célszerűbb három-öt évig visszatartani valamelyik objektum építését és azután két év alatt befejezni. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogyha elkezdünk egy építkezést, be kell terveznünk a befejezést is és be is kell fejeznünk, még pedig konkrét s nem valamilyen távoli határidőben. Ha elkezdünk egy építkezést pénzelni anélkül, hogy minden szükségest előkészítenénk az építkezés gyors befejezésére, akkor jobb, ha az építkezést el sem kezdjük. , Dimsic elvtárs beszélt itt az indiai bhilai kohókombinát építkezésének tapasztalatairól. Ezen építkezés számára a kohóüzem tervét a tervezők másfél-két év alatt elkészítették és azután szakembereink az indiaiakkal szoros együttműködésben az üzemet rövid idő alatt felépítették. Ukrajnai építészeink hat hónap alatt- felépí'tik a legnagyobb nagyolvasztókat. Még rövidebb idő alatt építettük fel a martinkemencéket és más fontos objektumokat. Fel lehetne .még sorolni számos jó példát, amelyek arról tanúskodnak, hogy építészeink fontos termelési objektumokat gyorsan és nagyon jól felépíthetnek. Ha mindent kidolgoznak, megfontolnak és előkészítenek, akkor a munkások produktívabban dolgoznak, az építők kollektívája harmonikusabban, szervezettebben dolgozik és az építkezés gyors ütemben folyik. így kell a munkát megszerveznünk. Most pedig szeretnék a színes fémek megtakarításáról beszélni. Ebben a kérdésben lankadt a figyelmünk és az állam emellett sok arannyal fizet pl. a rézért, amelyre népgazdaságunknak nagy szüksége van. Ebből a rézből gyakran a legkülönfélébb ostobaságokat gyártják és az Állami Tervhivatal ezt a termelést tervezi. Pedig sok mindent abból, amit ma rézből készítenek, műanyagokból, alumíniumból, vagy kevésbé fontos anyagokból lehet gyártani. Csökkenteni kell a hiányos színes fémek fogyasztását és szigorúbb ellenőrzést kell bevezetni felhasználásuk felett. A pártszervezeteknek gondosabban kell ezt ellenőrizniök, meg kell akadályozniok a hiányos színes fémekkel való pazarlást ott, ahol mással lehet őket helyettesíteni anélkül, hogy ez a termékek rovására menne. Elvtársak! A termelés komplex gépesítésének és automatizálásának kérdése központi kérdés és plenáris ülésünk fő kérdése. Ezt a kérdést azonban csak helyes munkamegszervezéssel lehet jól megoldani minden egyes üzemben vagy építkezésen. A termelés gépesítése és automatizálása feltételezi a munkások munkájának tökéletes megszervezését. Számos üzem munkamegszervezése azonban lényeges fogyatékosságokat mutat. A munkásokat úgy kell nevelni, hogy kötelességük teljes tudatában dolgozzanak, hogy munkájuk magas fokúan termelékeny legyen, hogy az emberek igyekezzenek jobban kihasználni munkaidejüket. A munkára meghatározott órákat produktív munkának kell kitöltenie. A termelésben olyan légkörnek kell uralkodnia, hogy ne tűrjék el a dolgozók lelkiismeretlenségét. Ha valamelyik munkás ölbetett kezekkel fecseg, elvtársainak kötelessége, hogy a munkahelyen közvetlenül megmondják neki, hogy szomszédjának, a lelkiismeretesen dolgozó másik munkásnak rovására él. Üzemeinkben erélyesen harcolni kell a pazarlás, a rendellenesség, a fegyelmezetlenség, a naplopók és a munkakerülők ellen. A termelés komplex gépesítése és automatizálása magasabbfokú munkaszervezést tételez fel. Kell, hogy minden egyes dolgozó tudatában legyen a termelési norma teljesítéséért, a termékek minőségének növeléséért és az önköltség csökkentéséért viselt nagy felelősségének. Még a gazdaság racionálisabb irányítása mellett is, amikor a tudomány és a konstrukciós munkák fejlődése új produktív gépek, szerszámgépek létrehozását biztosltja, amikor nagymértékben bevezetjük a folyamatos vonalakat és számos termelési eljárás automatizálását, akkor is az első helyen az ember fog állani, akitől a munka szervezettsége és pontossága függ. Végeredményben minden az embertől függ, mert ha az automatikus vonalat olyan ember kezeli, aki fegyelmezetlen, a termelésnek óriási kárt okoz, sokkal nagyobbat, mint ha egy gépnél dolgozna. Ezt az emberekbe mindenképpen bele kell oltanunk. Ezért elsősorban példás fegyelefíínek kell uralkodnia, A dolgozókat a kommunista öntudatosság szellemében kell nevelni. Plenáris ülésünkön munkások és munkásnők, a termelés kiváló újítói beszéltek. Ilyen emberünk milliószámra van — fiatalok, komszomolisták, párttagok és párton kívüliek. Állandóan dolgozni kell az emberek körében, és itt nagy feladatok hárulnak pártszervezeteinkre, szakszervezeti szövetségeinkre és a Komszomolra. A mai feltételek között felelősségük a közös ügyért mérhetetlenül megnövekedett és munkájuknak jelentősen meg kell javulnia. Elvtársak! Az utóbbi években a párt számos fontos intézkedést tett az ipar és az építészet irányításának átszervezésében, a mezőgazdaság irányításának megjavításában, a szövetségi köztársaságok és helyi szervek jogainak bővítésében. Mindez hozzájárult az irányítás demokratikus centralizmusa lenini elvének további szilárdításához, a tömegek alkotó kezdeményezése és aktivitása sokoldalú fejlesztéséhez, az óriási tartalékok teljesebb felhasználásához, a gazdaság valamennyi ágazatának újabb fejlesztéséhez, a nép élet- és kulturális színvonalának szüntelen emeléséhez. Ezek az intézkedések nagy jelentőségűek azon feladatok teljesítésében, amelyeket a kommunizmus építése hoz magával. Ugyanakkor a párt Központi Bizottsága nemegyszer rámutatott arra, hogy minden téren szilárdítani kell és a legszigorúbban meg kell őrizni az állami fegyelmet, 'hogy megengedhetetlen a lokálpatriotizmus, a beruházások és anyagi források helyi szükségletekre való önkényes felhasználása és a kooperált szállítások terveinek nem teljesítése. Kádereink a kommunista építés ügye iránti hűség és magas fokú öntudatosság szellemében nevelődtek. Rendületlenül betarják a párt- és az állami fegyelmet s minden erejükből a nép javáért dolgoznak. Sajnos azonban vannak még a párt-, szovjet és gazdasági szervekben olyan vezető dolgozók, akik megszegik a párt és az állami fegyelmet. Miben nyilvánul ez meg? Engedjék meg, hogy felsoroljak néhány tényt, amelyek a szovjet törvények durva megsértéséről tanúskodnak. A murmanszki terület vezető dolgozói pl. önkényesen megváltoztatták az ipari árucikkek és élelmiszercikkek kiskereskedelmi árait, jóllehet tudtak, hogy nincs joguk ilyen dolgokban dönteni. A novoszibirszki terület vezető dolgozói tavaly becsapták az államot a gabona felvásárlásánál. A párt Központi Bizottsága szigorúan megbüntette a murmanszki és novoszibirszki terület vezető dolgozóit e durva fegyelemsértésért. Beszélni kell az olyan felháborító esetekről is, amikor egyes gazdasági vezető dolgozók későn teljesítik más népgazdasági tanácsok számára szolgáló termék és anyagszállítás feladatait, egyes dolgozók nem igazodnak az országos érdekekhez, túllépik jogaikat és teljhatalmukat, úgy cselekszenek, mintha a törvények számukra nem volnának érvényesek —

1 azt csinálok, amit akarok elv alapján járnak el. Az arhangelszki népgazdasági tanács gyakori figyelmeztetések ellenére .rendszeresen nem teljesíti feladatait a fa, deszka, és a standard lakóházak más népgazdasági tanácsok számára való szállítása terén levő feladatait. Másrészt azonban saját gazdasági körzetében nagy mennyiségű ilyen anyagot szállított terven felül. Az SZKP KB nemrégen megállapította, hogy a kelet-kaukázusi népgazdasági tanács tavaly a színesfémkohászati vállalatok forrásaiból s azok további kibővítésének rovására jelentős eszközöket fordított be nem tervezett munkákra. Vannak olyan tények, amelyek lokálpatriotizmusról és az állattenyésztési termékeknek az össz-szövetségi alapokba való beadási rendszere megsértéséről tanúskodnak. Engedjék meg, hogy felsoroljam az egyes köztársaságokat. A Kazah SZSZK a hústermékek felvásárlásának tervét az első félévben, július 1-vel 111 szálékra, az össz-szövetségi alapba való beadások tervét 28 százalékra, és a helyi ellátási tervet 95 százalékra (Folytatás az 5. oldalon) ftj SZÖ 4 * 1959- július 4.