Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-28 / 207. szám, kedd

PMWwm&wwéwwÉm^ iZlU szó Elővették a kaszát is A csákányházai határban is nagy a sürgés-forgás. Már több mint egy hete, hogy a falu /szövetkezetesei megkezdték az aratást. A jobb fek­vésű sík területeken két kötözőgép, a hegyesebb részeken pedig kézierő­val arat a tagság. Kezdetben az idő­járás is kedvezett az aratóknak, az utóbbi napok során azonban már an­nál kevésbé. A naponta meg-meg­újúlő esőzések nagyon hátráltatják az aratási munkálatokat, de a csá­kányházi szövetkezeteseket a mos­toha idő nem csüggeszti el. Amint a nap előbújik a felhők mögül és a föld megszikkad, újra munkához lát em­ber és gép. Ä napokban egy újabb aratógép érkezését várják Csákány­házán, amelyet a füleki traktorállo­más dolgozói küldenek a szövetkezet megsegítésére. Csaba Zoltán, Ragyolc Megérdemlik-e az előnyöket? Bratislavában történt, a Szlovák Nemzeti Felkelésről nemrég rende­zett tudományos értekezleten. A Szlo­vák Nemzeti Tanács épületében a gyűlésterem előtti széles folyóson várakoztunk kedves vendégeinkre, egyes partizánalakulatok volt szovjet parancsnokaira. Szeretettel fogadtuk őket. Köztük voltak Jegorov és Kio­ltó v parancsnokok, a Szovjetunió hősei, akik szívélyesen üdvözölték régi ismerőseiket. Láttam, amint Klokov elvtárs éppen összeölelkezett egy ismerősömmel, régi harcos tár­sával. Nagy az öröm, hiszen évekig nem látták egymást. Szó szót köve­tett, felcsillantak a szemek, amikor sok mindenre visszaemlékeztek. Vszevolod Ivánovics Klokov elvtárs a háború után a géppisztolyt töltő­tollal cserélte fel. Történész, és elő­szeretettel foglalkozik a Nagy Hon­védő Háború s a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeivel. Megmutatja a partizánharcokról szóló, tavaly meg­jelent cikkgyűjteményt, melyben kö­zölték a szlovákiai partizánharcokra emlékeztető írását is. — Látod Emil, itt rólad is írtam! i— mutat a könyvre Klokov elvtárs közös ismerősünkhöz szólva. — Nem feledkeztem meg arról az esetről sem, hogyan fogtad el azt a náci alezredest.,. Nagy tisztelettel néztem ismerő­sömre. Ki gondolta volna erről az udvarias, szerény megjelenésű kul­turális dolgozóról, a „könyvmolyről", hogy ilyen tettre volt képes?! Ez a beszélgetés nem hagyott nyugton. Kíváncsi voltam az esetre. A napokban fel is kerestem ismerő­sömet, Emil Kniežát, a bratislavai Központi Népkönyvtár igazgatóját, hogy megtudjak egyet-mást arról a történetről, melyről V. 1. Klokov, a Szovjetunió hőse tett említést Knieža elvtárs emlékezett. Idézem szavait: „1944 október elején felhivattak partizánzászlőaljunk törzskarára. Po­litikai biztosunk bemutatott Klokov kapitánynak, aki a dandárfőparancs­nokságról látogatta meg csapattes­tünket. Előbb a zászlóaljparancs­nok megkínált vodkával, majd így szólt: — Remélem már kipihented ma­gad nyelvre" lenne szükségünk, éjp., fogolyra! — mondotta. — Ez nagyon fontos feladat t—> tette hozzá Klokov. Megértettem... De csak Utána tudatosítottam, hogy ez nem megy oly könnyen. Már több mint egy hó­napja voltam a felderítőjárőr tagja, de eddig ilyen akcióban nem vet­tem részt. M Szóval élve kell elfogni? > kérdeztem. — Hát hogyan másképpen? — csó­válta a fejét megrökönyödve a ko­miszár. Bosszantott á dolog, nehogy félre­értse kérdésemet. Elhatároztam, hogy a feladatot mindenképpen teljesítem. A politikai biztos be sem várta a feleletet. Valamit jegyezgetett harci naplójába és máris nyújtotta felém a szôseget, hogy írjara alá. „Köte­lezem magam, hogy a felderítőjárőr többi tagjával együtt élő foglyot ej­tünk, akit beszolgáltatunk a IX. Le­nin zászlóalj törzskarának." Aláírtam. Ez volt életem első kötelezettségvál­lalása. Láttam, hogy a parancsnokok sokat várnak ettől az akciótól. Mindent meg­fontoltam és megtettem az előké­születeket. Öt fiatal ügyes partizánt választottam ki a felderítő osztagból: a szélesvállú, liptói születésű Baži­kot, a telefonista Jurkót, harmadik­nak egy Vlastimil nevü brnói cseh mozioperatőrt és még két utekáci üveggyári munkást. Este elhagytuk a blatnicai völgyet, megkerültük Turčianska Blatnica községet és az éj leple alatt csen­desen belopődzkodtunk Karlová fa­luba. Csend honolt mindenütt, ko­rom sötét volt, mert az új hold még nem jött föl, csak a csillagok tün­dököltek a sötét égboltozaton. Megálltunk az első faluvégi háznál, S bekopogtattunk, miközben lövésre készen tartottuk géppisztolyainkat. — Nyisson ajtót! — t szóltunk be a házba. A gazda megrettenve kinyitotta és fellélegzett, amikor megismert. - Hát maguk azok! - kiáltott fel. Örült, hogy partizánokat látott maga előtt és nem a gyűlölt nácistákat. Behívott a konyhába és készségesen tájékoztatott bennünket mindenről: hol vannak a németek, mikor járnak a járőrök, milyen irányban történnek a csapatmozdulatok. Megtudtuk azt is, hogy a hadosztály törzskara Prí­bovcén, a földesúr birtokán tartóz­kodik. Ez gondolkodóba ejtett és elhatá­roztuk, hogy valamelyik járőrt vagy autót megtámadjuk. Sokáig várakoztunk az országút menti erdőben. Nedves fűben men­tünk tovább. Párával volt teli a leve­gő. Mošovce és Karlová között meg­álltunk. Jóval a falu mögött kukori­caföldet találtunk, ami ezen a vidé­ken — Túrőcban — ritka. Behúzód­tunk a kukoricásba és az út felé fordultunk. Nem sokáig feküdtünk, amikor motorzúgást hallottunk. Karlová felől szürke személyautó közeledett. Kiugrottam az árokból. Céloztam a géppisztollyal és meg­rántottam a ravaszt. A gépkocsi megállt, a védőüveg szilánkjai csö­römpölve hullottak le. A gépkocsi­vezető kiszállt, felemelte karját, mintha megadná magát, a másik ke­zében levő pisztollyal felém lőtt. Fülem mellett süvítettek el a go­lyók. Ekkor a másik oldalról Vlasti­mil avatkozott be, a sofőrt lőtte le, majd a tisztet vette üldözőbe, aki a krumpliföldre menekült. Jurko nem­sokára visszatért a német tiszt sap­kájával, hamar elintézte. A másik tiszt - láttam, hogy ma­gasabb rangú törzstiszt lehet — megsebesült és az autóban maradt. Tanakodtunk, hogyan vigyük le- a völgybe. Ekkor Jurkó örömteljesen felkiáltott: — A motor rendben van! Tudok kocsit vezetni! Ügy is történt. A legnagyobb se­bességgel száguldtunk a völgybe, őr­ségünk, mely német kocsit, a sofőrt német katonasipkával fején látta kö­zeledni, megállította autónkat. Csak­hamar megismertek, kezünket szo­rongatták s tovább engedtek. Feladatunkat teljesítettük. Ekkor már foglyunk iránt kezdtem érdek­lődni. Tudtam németül. Faggadtam. — Hogy hívják? — Bruno Rose, alezredes. — Mi a funkciója? — A Tatra páncélos hadosztály fő­intendánsa vagyok. — Tyű az áldóját! - mondta Jur­ko. — Életemben először viszek autón ilyen magas sarzsit! Ez aztán igen.. Nem akármilyen .„nyelvet", hanem „hadosztálynyel­vet" kerítettünk kézre. Bruno Rose­nél sok mindent találtunk a gépko­csiban: egy dobozban katonai fel­jegyzéseket és a hadosztály külön­féle okmányait, ékszereket, órákat, pisztolyokat. Most már csak egy kí­vánságo^n volt, hogy az alezredes legalább addig éljen, míg elvisszük a törzskarba. Parancsnokaink örömükben átölel­ték bennünket, s megcsodálták fog­lyunkat. — Hitlerre hasonlít, még bajsza és frizurája is hasonló! — mondta nevetve Vszevolod Ivánovics. A komisszár vodkával kínált meg, ami igazán ízlett. A zsákmány híre eljutott egészen a partizán-vezér­karba. Aszmolov ezredes magához hivatott és megdicsért, megjutalma­zott, ami további tettekre buzdí­tott ..." — így történt... — mondta sze­rényen Knieža elvtárs, amikor elbe­szélése végére ért. Grek Imre Egy héttel ezelőtt a komáromi járás­ban az utolsó községbe kapcsolták be ün­nepélyes keretek között a villanyt. Hor­ná Ves lakosai ugyanezen a napon vet­ték át az új postahivatalt. Ala pedig Maié Krstenani községet kapcsoltuk be *z au­tóbuszhálózatba. Ezzel járásunk min­den községében van autóbuszjá­rat. A lakosságnak már nem kell kilométereket gyalogolnia munkába, vagy bevásárlás céljából, a gyermekek a téli hidegben autóbusszal járhatnak iskolá­ba. Így van ez nálunk is — mondják sokan. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre kevesebb az olyan község, amelyiket va­lamikor „isten hátamögötti" fészeknek neveztek. Ma a bíróságon jártam s ott egy egyé­nileg gazdálkodó kisparaszt a beadási kö­telezettség teljesítéséről vitatkozott, egy A tornaaljai járásban Hubo község hatá­rában egyemeletes épület áll, amely ez­előtt a pénzügyőrök lakásául szolgált. 1958 novembere óta azonban ebben az épület­ben helyezték el a nyugdíjasok otthonát. Itt élek én is, mintegy negyvened ma­gammal, akik Szlovákia különböző vidékei­ről kerültünk ide. Legtöbben közülünk Nem veszett kárba a nap Nagyszaláncon a múlt vasárnap a HNB felhívására mindenki felkészült, hogy se­gítsen az aratásnál. Az idő azonban el­romlott, esett s nem lehetett aratni. A szép számban összejött brigádosok a HNB vezetőive! együtt úgy határoztak, hogy kihasználják az időt és megkezdik a már régóta tervezett emletes kultúrház építését. Nagy kedvvel dolgoztak a bri­gádosok, keverték a cementet, hordták az alapba és szépen teltek az alapnak kiásott gödrök. Nagyszaláncon már 1950-ben megalakult az EFSZ és a lakosság most kultúrális téren is eredményeket akar felmutatni. A szalánci ifjúság úgy tartja, hogy a kultúrház felépítésével meglesz minden előfeltétele a gazdag kulturális munkának, és ezért a fiatalok valamennyien szorgal­masan dolgoztak a brigádon. A HNB vezetősége úgy tervezi, a kul­túrház még ez évben tető alá kerül, hogy jövőre már maradéktalanul teljesíthesse küldetését. Mindez azonban attól is függ, milyen mértékben kapcsolódik be a köz­ség lakossága a brigádmunkákba. Iván Sándor, Kassa déseivel. Ennek a jó munkának a bi­zonyítéka többek között az is, hogy a múlt évben a szarvasmarhák sűrű­sége 100 hektár után 11-gyel emelke­dett, az év elejétől pedig 5-tel. Jú­lius l-ig az egységes földművesszö­vetkezetekben 100 hektárra 59 szar­vasmarha jut. Vannak azonban olyan szövetkezetek is, ahol a szarvasmar­haálllomány a járási átlagon felül van, mint például Tanyon 76, Mile­novicén 74, Rakotyáson, Sokolcén 70, Izsapon 72. Ez a helyzet azonban nemcsak ezen az egy gazdasági sza­kaszon mutatkozik meg, hanem általá­ban a járás egész gazdasági helyze­tében. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol jól működnek a falusi pártszervezetek, ahol törődnek a ká­derek helyes széthelyezésével és a falusi pártszervezet megerősítésével, ott az eredmények is napról napra szebbek. Ezért a falusi pártszerve­zetek túlnyomó többségében ragasz­kodnak ahhoz, hogy az EFSZ-ben mű­ködő kommunisták ügyeljenek a rendszeres munkaszervezés és a falusi pártszervezet megerősítésével, ott az eredmények is napról napra szebbek. Ezért a falusi pártszerve­zetek túlnyomó többségében ragasz­kodnak ahhoz, hogy az EFSZ-ben mű­ködő kommunisták ügyeljenek a rendszeres munkaszervezés és a munkamegosztás betartására az EFSZ-ekben és az állandó munkacso­portokban. Ezért kell széthelyezni a kommunistákat az egyes szakaszokra, s felelőssé tenni őket a szakasz munkájáért. Ezért kell megmagyaráz­ni a pártba belépő dolgozóknak pár­tunk tevékenységének céljait. Szigeti József, a nagymegyeri járási pártbi­zottság titkára. másik passzus nélkül adtá el az állatját, egy harmadik pedig feketén pálinkát égetett stb. Ekkor jutott eszembe: — Megérdemlik-e az ilyen emberek, hogy a munkásosztály és a parasztság verejtéke árán villanyáramot kapjanak, hogy vadonatúj Ikarus autóbusz kösse össze falujukat a várossal? . Hiszen egyetlen egy rendszer sem áldozott annyit a nép élet- és kulturális színvonalának emelé­sére, mint éppen a mienk. Mennyi becsületes ember látja egyes felelőtlen egyének ténykedését, s csak vál­lat rándít: -» Nem az én ügyem. Pedig sok helyen még segítene a nevelés, a szép szó. S ahol ez sem segít, ott a nevelés szigorúbb eszközeit kell alkalmazni. S eb­be minden becsületes polgárnak be kel­lene kapcsolódnia. BUDA FERENC, Kameničná özvegy, öreg ember, akik nem is álmóil­tunk arról, hogy valaha ilyen gondtalan öregségben lesz részünk. Pánik elvtárs vezetésével hat kedves al­kalmazott gondoskodik rólunk. Nemcsak az-: zal törődnek, 'hogy jó ellátásunk legyen, ha­nem fáradságot vesznek, hogy életünk al-: konyát minél kellemesebbé tegyék. Gon­doskodásuk az élelmezésben ií meglátszik, mely úgy mennyiségileg, mint minőségileg kiváló. Ruházattal és 'lábbelivel is jól el­látnak. Az otthonban mindenütt példás tisz­taság uralkodik. A szobákban függönyök, szőnyegek, mindenkinek külön szekrény, szépen letakart kényelmes ágy, puha pap­lan teszi kedvessé a környezetet. Az otthon gondnoksága előfizeti a Prav­dát, az Új Szót, a Roháčot, a Smert és a rádiőújságot, amelyekből tudomást szerzünk a bel- és külpolitikai eseményekről. Ott­honunknak könyvtára is van és a rádió is szórakoztat. A közeljövőben mozivetítő­gépet kapunk, amelynek már előre örü­lünk. A nyugdíjasok házához tartozó föl­decskén egy kisebb gazdaságot létesítet­tünk, ahol krumplit, kukoricát, babot ter­melünk. Ezzel egyrészt elszórakozunk, más­részt pedig hozzájárulunk konyhánk' ellátá­sához. Van 3 hízó sertésünk is, me­lyeket ételmaradékokon nevelünk. Nem volt még olyan rendszer, amely az öregekről úgy gondoskodott volna, mint ahogy azt a mi szocialista rendszerünk te­szi. Ma valamennyiünknek igazi otthona van. Sebők Lajos, Hubo. Megalakították a HESZ helyi szervezetét A péterfalai ifjak az elmúlt napokban a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordu­lójának tiszteletére megalakították a Hadsereggel Együttműködök Szövetségé­nek .helyi szervezetét. Mire megkezdődött az alakuló gyűlés, harminc jelentkezési ív volt a kezemben, az új szervezetnek már harminc tagja van. A fiatalok meg akarják tanulni a katonai szolgálat papjait, hogy bevonu­lásuk után a kiképzésnél ne az utolsók között legyenek. Bálint Lajos, Péterfala Étik a gyümölcs — felkészülnek a konzervgyárak A meleg nyári napok gyorsan érlelik a gyümölcsöt, az uborkát, a zöldpaprikát. Konzervgyárainknak alaposan fel kell ké­szülniük a hamar romlandó „anyag" fel­dolgozására. Ezért hazánk valamennyi ke­rületében megrendezik azon befőttes üve­gek egyszeri összegyűjtését, amelyekből részben hiány mutatkozik. A gyűjtést a Zdroj, a Jednota s a Gyümölcs- és Zöld­ségárusító Vállalat e célra kijelölt eláru­sítóhelyeinek gondjaira bízzák. A legké,­sőbb 1959. november 1-én véget érd egy­szeri összegyűjtési akció keretében fehér és barna, hibátlan, tisztára kimosott szagtalan befőttes üvegekét vesznek át. Az átvett üvegekért a következő árakat fizetik: Imra jelzésű fél 1 0,25 Kčs, 1 1 0,40 Kčs, 4 1 1.— Kčs; uborkásüvegek 1 1 0,40 Kčs, 2 1 0,60 Kčs és 5 1 1.— Kčs. Az elárusítóhelyek dolgozói minden átvett üveg után 0.10 Kčs rendkívüli jutalmat kapnak. Mindnyájan tudjuk, néha bosszantó ta­pasztalataink alapján, hogy a háztartá­sokban évek hosszú, során át felhalmo­zódik a különféle „hasznavehetetlen" be­főttes üvegek nagy mennyisége. Porosod­nak, helyet foglalnak »I, végül pedig pincébe, padlásra kerülnek, feledésbe me­rülnek. Nos, polgártásainknak most al­kalmuk nyílik arra, hogy „tehermente­sítsék" háztartásaikat és egyben támo­gassák konzerviparunkat, mely a közélel­mezés számára jő minőségű, ízletes, olcsó befőttekről, uborkáról, csalamádéról stb. gondoskodik. Vállalatai kötelesek a gyűj­tés feltételeinek megfelelő befőttes üve­gek minden mennyiségét átvenni. Az ösz­szegyűjtött üvegeket az érdekelt vállala­tok szállítják rendeltetési helyükre. A gyakorlatban valósítjuk meg a CSKP KB határozatát a falusi pártszervezetek munkájáról A párt és a kormány határozatai­nak megvalósítása attól függ, hogy mennyire sikerül ezeket megértetni a párttagokkal és a pártonkívüli dol­gozókkal és felsorakoztatni őket a program végrehajtására. E döntő fel­tétel megteremtésében igen nagy feladatok várnak pártunk falusi szer­vezeteire. Hogy falusi pártszervezeteink be tudják tölteni felelősségteljes fel­adatukat, szükséges, hogy munkájuk során állandóan foglalkozzanak a CSKP Központi Bizottságának a fa­lusi pártszervezetek munkájáról szó­ló határozatával. A nagymegyeri járás falusi és az EFSZ-ek mellett működő pártszerve­zetei döntő többségükben eredményes és jó munkát végeztek eddig. Nagy politikai, gazdasági és kulturális győ­zelmekre vezették a járás dolgozó népét, főleg ebben az évben. Ez azért volt lehetséges, mert a falusi pártszervezetek képesek voltak gyor­san, teljes sikerrel a CSKP határo­zata alapján felsorakoztatni a párt­tagokat és minden dolgozót. Nézzünk csak néhány példát: A CSKP KB határozata hangsúlyoz­za, hogyha emelni akarjuk a párt­irányítás színvonalát, akkor a párt­szervezetek élén politikailag szilárd éfc čatmsztslt kommunistáknak kell ällniok, továbbá célszerűen kell széthelyeznünk az összes falusi kom­munisták erejét és gondoskodnunk kell a falusi pártszervezetek egész­séges gyarapodásáról. Ügyszintén szó van arról, hogy a falusi pártszerve­zetek befolyásának minden szakaszon — elsősorban az EFSZ-ben való erő­södése — Összefüggésben van a párt­szervezetek szociális összetételével. Ha összehasonlítjuk a nagymegyeri járásban a tagjelöltek felvételének számát, akkor megállapíthatjuk, hogy ugyanazon időszak alatt ez évben 14 jelölttel többet vettek fel, mint ta­valy. A Központi Bizottság határoza­tai teljesítésére vall az is, hogy az 1959-es év első felében 107 munkást és EFSZ-tagot vettek fel, ami a tag­jelöltek létszámának 88,42 százaléka. Ez az alapszervezetek és a járási pártbizottság nagyobb aktivitásáról tanúskodik. Ezt azért is mondhatjuk, mert a pártszervezetek többségében az a szabály, hogy a felvétel előtt a jelentkezővel hosszabb időn át foglalkoznak idősebb kommunisták, akik segítik őt a párttagjelöltségre való előkészületben. De a pártvonal megismerése magá­ban véve még nem elegendő a fel­adatok teljesítésére. Szükség van eh­hez a szervező munkára, amelyet a pártalapszabályzatban leszögezett alapelvek Irányítanak. A pártalapsza­bályzat fogalmazza meg a gyakorlati párttevékenység módját, a pártépítés szervezési formáit és a pártélet sza­bályait. Mindennek alapja a pártszer­vezetek, minden egyes tag és tagje­löit munkája. Az a követelmény, hogy a párttagjelölttel meg kell ismertet­nünk a pártalapszabályzatot, nem azt jelenti, hogy megtanítsuk a tagjelöl­teket a pártalapszabályzat egyes cik­kelyeinek gépies elmondására, ha­nem, hogy ösztönözzük őket a cik­kelyek megértésére, neveljük őket arra a tudatra, hogy rendszeres párt­és társadalmi munkát kell végezniök. Közelebb kell hoznunk az alapsza­bályzatot a tagjelöltekhez, hogy ez vezérfonal legyen mindennapi tevé­kenységükben. A nagymegyeri járásban a medvei falusi pártszervezet az első félévben 11 párttagot vett fel, a csilizradványi falusi pártszervezet 10-et, a balonyi és az ekecsi pártszervezetek 6—6-ot. A kolozsnémai falusi pártszervezet a második félévet mindjárt 12 tag­jelölt felvételével kezdte. Ezek az elvtársak mindnyájan részt vettek a pártoktatásban. Megszervezték szá­mukra a CSKP történetének körét és egyéb alakulatokat. Ezekben az oktatás egész ideje alatt egyebek kö­zött a pártalapszabályzattal is fog­lalkoztak. Azoknál, akik ezen iskolá­zás után léptek a tagjelöltek sorai­ba, megvan az előfeltétel, hogy jó párttagok lesznek. A CSKP KB-nak a falusi pártszer­vezetek munkájára vonatkozó hatá­rozatának teljesítése megmutatkozik gazdasági téren is. A falusi és az EFSZ-ek mellett működő alapszerve­zetek minden szakaszon biztosítani tudták a párt vezető szerepét, ami kezesség arra, hogy a CSKP XI. kongresszusának irányelveiből eredő feladatokat a nagymegyeri járás tel­jesíteni fogja. Például az elmúlt években a nagymegyeri járásban mindig nagy gondot okozott az állat­tenyésztés. A CSKP KB határozata őta falusi pártszervezeteink nagy kö­rültekintéssel és felelősségteljesen foglalkoznak az állattenyésztés kér­Igazi otthonunk van UJ SZŐ 4 * 3059. július 28.

Next

/
Thumbnails
Contents