Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-25 / 204. szám, szombat

A nagy filmfesztivál előtt Augusztus 3-án felvonják árbocaikra a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál jelvényével díszített zászlókat. Ezen a napon nyitják meg ünnepélyesen a filmfesztivált a luzsnyiki Lenin Stadion SportpaíÖ"-' tájában. A filmeket a Kreml Színházban mutatják be. A fesztivál célja — amint az eddigi közleményekben olvashattuk —: megjutalmazni a legjobb filmalkotásokat, továbbfejleszteni a különböző országok filmművészei közti együttműködést, megszilárdítani a népek közötti barátságot. A filmfesztivál jelszava: Humanizmus a filmművészetben, béke és barátság a népek között. A Moszkvai Filmfesztiválon minden, országnak joga van egy nagy játékfilmet és két rövidfilmet bemutatni. A fesztivál zsűrijébe a különböző országok filmművészetének kimagasló képviselői kerülnek. Harminckilenc ország, máris közölte, hogy elfogadja a meghívást, és részt vesz a fesztiválon. Három ország nem hivatalosan vesz részt, s csak egyes filmcégekkel képviselteti magát. Ezek az országok a Német Szövetségi Köztársaság, Argentína és Libanon. Az Egyesült Államok filmjeit versenyen kívül mutatják be. A fesztiválon több mint negyven ország filmjeit vetítik majd le. A moszkvai fesztiválon részt vesznek a fejlett filmgyártással rendelkező országok épp úgy, mint az olyan országok, ahol a filmgyártás még nagyon fiatal. Az indiai, olasz, francia, japán filmeken kívül láthatjuk majd Bolívia, Guinea, Irak és Tunisz filmjeit is. A szervező bizottság tiszteletbeli vendégként nagy csoport kimagasló művészt, művészeti vezetőt hívott meg a fesztiválra. Köztük van Todor Dinov, a Bolgár Filmművészek Szövetségének titkára, Arthur Watkins, Nagy-Britannia filmproducerei szövetségének elnöke, Floris Luigi Ammanati, a velencei filmfesztivál igazgatója, Konstantin Prisnja román művelődésügyi miniszterhelyettes, Jacques Flaud, a francia filmközpont főigazgatója, Abel Gance rendező, Nicole Courcel filmszínésznő, Dawn Adams, Georges P. Frogesre, a filmproducerek nemzetközi szövetségének elnöke, stb. Számos országból delegáltak képviselőt a zsűribe. Ausztriát Holm Welte, Magyarországot Nádasdy Kálmán, Hollandiát Joris Yvens, Indiát Imal Roj, Lengyelországot Jerzy Toeplitz képviseli. A fesztivál ideje alatt a vendégek megismerkednek a szovjet főváros nevezetességeivel, a moszkvai filmgyárakkal, a szovjet filmművészekkel. A vendégeknek bemutatnak számos olyan kiváló szovjet filmet, amelyet eddig még nem játszottak külföldön. Augusztus 15-én a Film Napja alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeznek. A szovjet filmművészek tevékenyen készülnek most a vendégek fogadására. Remélik, hogy a moszkvai fesztivál hagyományossá válik és hozzájárul majd az igazán demokratikus, humanista és művészi filmgyártás elveinek megszilárdításához. Jelena Baumann, a Szovjetszkaja Kultúra munkatársa Ludwig Turek: IDOMÍTÁS Sport a képzőművészetben A sport az ókorban az antik művészet elsőszámú ihlető forrása volt. Gondoljunk csak Miron „Diszkoszvetőjére", Polikleitosz „Doriphorosz"ára, vagy az ephezoszi atléta-szoborra, és mindjárt megértjük, milyen fontos szerepe volt a testnevelésnek a görög művészetben. Ismerve a műveket, azt is el tudjuk képzelni, hogy mennyi időt tölthettek a görög szobrászok a gimnáziumokban atléták mozdulatainak tanulmányozásával. Ez az érdeklődés érthető is, hiszen a mozgás a legszembetűnőbb életmegnyilvánulás, és így az életből fakadó, '--az élettel foglalkozó művészet nem mellőzheti. A sport esetében a ritmikus mozgás, — amely már egymagában is esztétikai értéket jelent —, kultivált emberi testtel van kapcsolatban, amely a szépség, — mint fogalom kifejezésének további lehetőségeit rejti magában. Mindezek ellenére sajnos megállapíthatjuk, hogy művészeinknél jelenleg, a sporttal foglalkozó alkotásokat szinte kuriózumként könyvelhetjük el. Ezt a hiányt részben pótolja az a kiállítás, amely keretében két művész, Greiner Szibill és Jozef Mazan mutatják be sporttematikával foglalkozó műveiket. Sajnos, az elégtelen propaganda következtében csak kevesen tudtak az említett tárlatról, pedig az valóban megérdemelné a nagyközönség figyelmét. Különösen Greiner művésznő alkotásai, — ezek a dinamikus rajzok, és pasztellvázlatok — jogosultak az érdeklődés fölkeltésére. A művésznő figyelmének központjában mindig a mozgás, a lendület és az ezzel kapcsolatos ritmus pillanatnyi megörökítése állt. Ismertük eddigi vázlatait, melyeken különféle táncok és táncosok jellegzetes mozdulatait ragadta meg, de csak most nyílott először alkalom arra, hogy részletesebben, egy önálló kiállítás keretén belül ismerkedjünk meg alkotásaival. Munkáiban megörökítette az utóbbi évek jelentősebb sporteseményeit. Eddigi fő érdeklődési köréhez, a tánchoz aránylag közelálló motívumokhoz nyúlt, amikor a műkorcsolyázó Európa-bajnokság pillanatait örökítette meg. Képein valóban megmaradt az elegáns mozdulatok minden szépsége, A CSISZ nagyszelmenci helyi szerJvezetének színjátszói a napokban nagy sikerrel mutatták be Gárdonyi Géza A bor című színművét. A darabot Balogh István tanította be, s munkájáért a szereplőkkel együtt minden dicséretet megérdemel. (n. m.) * A Csallóközaranyosi Nyolcéves Magyar Tannyelvű Középiskola kulturális csoportja a minap az aggok otthonában lépett fel egy jól sikerült kulturális műsorral. Az otthon lakói nagy tetszéssel és örömmel fogadták a fiatalok jól összeállított műsorát. (cs. m.) * 1 4 Párkányi Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskola tantestülete a napokban jól sikerült kultúrműsort rendezett a helyi művelődési otthonban. (p. j.) * Leon Kruczkowsky, a közismert lengyei író befejezte drámáját, amelynek „A szabadság első napja" a címe. A darab cselekményének színhelye Németország, a háború utolsó napjaiban. Főszereplői lengyelek. akiket német fogságban ért a zabadulás. A DEFA Filmgyár sorra megfilmesíti Brecht műveit, a nemrég nálunk járt Berliner Ensemble művészeinek előadásában. Ebben az évben a Courage anyó filmváltozata készül el. egy pillanatban megörökítve a lendületes mozdulatok egész sorozatát. Ez a lendület és elegancia van meg a „Gilletti" elnevezésű rajzban. A Romanov-táncospárt bemutató pasztellvázlat kitűnően fejezi ki a két táncos mozdulatainak kicsiszolt összjátékát. A vázlatból szite kicsendül a zene ritmusa, melyet pontosan követnek a kifinomult mozdulatok. Az egyes műveknél, annak ellenére, hogy gyors vázlatjellegűek, igényes kompozícióról és harmonikus színmegoldásról is beszélhetünk. Itt említhetjük föl a „Karikás lányok", továbbá a „Fölvonulás a Spartakiádra" elnevezésű vázlatokat. Az ejtőernyős világbajnokság eseményeinek megörökítésével szintén értékes alkotások születtek. A magasból aláhulló színes sjtőernyők csoportosításával rajzain a pillanat nagyszerűségének megfelelő formai monumentalitást is sikerült elérnie. A „Súlydobó" elnevezésű vázlatában ť .. A világ könyvkiadásának egyötöde, vagyis 1,1 milliárd kötet a Szovjetunióban került kiadásra. 1963-ig ez a szám eléri majd az 1,6 milliárd példányt. * Anna Frank naplóját Arkansas államban egy újsütetű fajvédő egyesület fekete-listára tette, mint a nyilvánosság érdekei ellen irányuló művet. * Maxim Gorkij és Lev Tolsztoj szépirodalmi műveit fordították legtöbbet idegen nyelvekre, amint ez az UNESCO statisztikai kimutatásaiból kiderül. Makszim Gorkij születésének 91. évfordulója alkalmából Moszkvában „Gorkij Művei Idegen Nyelven" címmel kiegészítő kötetet adnak ki — a 44 különböző nyelven megjelent 6470 kiadásáról — a nagy író összes műveihez. * Dramaturg-könyvtár címmel rendkívül értékes sorozatot ad ki a Moszkvai Művészeti Kiadó. Tíz év alatt mintegy száz kötetnyi színdarabot jelentet meg a klasszikus és mai irodalom legkiválóbb alkotásaiból. * A Weimari Goethe Múzeum újabb emléktárgyakat szerzett meg a nagy író egykori hagyatékából. A tárgyak között szerepel egy szekrény amelyet Adele Schoppenhauer képmása díszít — továbbá egy értékes festmény, antik kerámiák és könyvek. Greiner Szibill két rajza az izmok és értelem maximális összpontosításának pillanatát örökítette meg. Figyelmét természetesen nem kerülte el sem a jégkorong-világbajnokság, sem pedig a Csehszlovákia — Írország labdarúgó-mérkőzés, amikor a kapuk előtt lejátszódó d "ámai pillanatokat, vagy pedig az egyes játékosok jellegzetes vonásai; vetette papírra néhány lendületes vonallal. Vázlatszerű, takarékos kifejezési formája párhuzamban van a tartalommal és megfelel a moz lulatsorozatok pillanatnyi megörökítésének. A kiállítás másik része — amelyen a sporttémák szobrászati alkotásokban tükröződnek, — sajnos alacsonyabb színvonalú. Az egyes munkák, („Kerékpáros"-plakett, „Labdarígó", „Kosárlabdázók"), ha nem i:> állítjuk rögtön, hogy a giccs határát súrolják — de elnagyolt, kevés ízléssel megalkotott munkák benyomását keltik, amelyeket inkább tarthaturk tömegcikként gyártott emléktárgynak, mint színvonalas művészi alkotásoknak. Néhány mű azonban mégis bizonyítja, hogy a szobrásznak vannak képességei színvonalasabb müvek étrehozására is. Az „Asztaliteniszező" elnevezésű műve nagyon jó -nozdulatmegfigyelésről tanúskodik, a „Birkózókat" pedig az érdekes kompozíció következtében említhetjük pozitív példaként. Mindenesetre a kiállításnak ebben a részében a művek io_ényesebb összeválogatása az ügy előnyére vált volna. Jankovich Imre A Rajna balpartjának egy kopár pontján tucatnyi nehéz amerikai gépkocsi állt meg egy terjedelmes, több löréssel ellátott betonjedezék közelében. Magasrangú USA-tisztek gyülekeztek itt, hogy egy véletlenül nagy fontosságú eseménynek lehessenek tanúi, Sót, egy cingár, fehér kefebajszos öreg generális olyan megjegyzést is tett, hogy amit itt néhány perc múlva látni fognak, az a legjobb lesz, amit ezen a téren a világ nyújthat Feszülten figyeltek az urak a folyam másik partja felé, ahonnan a csodának jelentkeznie kellett. Mintegy tíz perc múlva a másik oldalon egy csónak jelent meg, melynek orrában a csoda jól megtermett német juhászkutya alakjában öltött testet. Egyenesen állva tekintgetett körül okos szemével. Az összegyűlt tisztekről tudomást sem vett és miután rövid idő múlva elegáns, szép ívben partra ugrott előkelő magatartásával akkor sem vette figyelembe az amerikaiak csodálatát, barátságos hívásukat. Kísérője és idomítója, egy rövid bőrnadrágos, kajlalábú emberke katonásan meghajolt az öreg tábornok előtt és egy géppel írt papirost adott át neki. Az öreg hatalmas szemüveget rakott karvalyorrára és olvasni kezdett. Minél tovább olvasott, sűrű ráncokkal telerótt arcán annál nagyobb elragadtatás látszott. Majd a bajszán kétoldalt végigsimítva eltüntette az elragadtatás kifejezését, hogy ünnepélyes, nagy horderejű komolyságot erőltessen magára. Valamennyi tiszt az öreg tábornok nyitott száját figyelte, amíg az végre két rövid köhintés után beszélni kezdett: „Uraim, abban a ritka örömben részesülünk, hogy munka közben láthatjuk most ezt az Ajax von Torfenstein nevű német juhászkutyát. Ez az állat képes egy 20 kilós különleges aknát kétszáz méter távolságról a terep természetes adottságainak fedezete alatt ahhoz a betonbunkerhez vinni, ahonnan automatikusan irányított éles védőtűz fogadja. Meglátják, milyen kiváló ösztönöknek teszi majd tanújelét. Az akna szállítása az erődhöz minden akadály ellenére sem tart tovább 170 másodpercnél. Utána a gyújtás felrobbantja az aknát, amely szétveti a bunkert. Hangsúlyoznom sem kell, hogy az ilyen jól idomított és megbízható kutyák az USA hadserege számára nagy fontossággal bírnak és ezért a próba dönt majd arról, szolgálatba állítjuke ezeket a használható állatokat, vagy sem. Uraim, kérem figyelmüket!" E szavak után a tábornok a kutyához lépett, megvakargatta a bundáját és bátorító szavakat intézett hozzá: „Ajax, mutasd meg, mit tudsz, légy bátor, hiszen jó ügyért halsz meg!" A tisztek egy homokdombra vonultak vissza, mintegy 400 méterre a betonfedezéktől. Onnan a hullámos, mindenféle árkokkal és cserjékkel tarkított gyakorlóterep jól áttekinthető volt. Az alacsony, rövidnadrágos férfi a kutyával kb. kétszáz méterre megközelítette az erődöt, meghúzódott egy árokban, ahol az aknát a kutya hátára erősítette. A tisztek a dombról látcsövekkel figyelték a helyet, ahonnan a kutya a betonerőd elleni támadásra indul. Néhány perc múlva a lőrések okádták a tüzet és a homok felcsapódásán, valamint a'í bokrok mozgásán tisztán volt látható, hogy éles töltényekkel lőnek. Alig hogy elkezdődött a pokoli lárma, a kutya előbújt rejtekhelyéről, s a talajmélyedéseket, bokrokat fedezékül használva, óvatosan futott a bunker irányába. A dombon nagy volt az izgalom. A tábornok ráncos arcán újra boldog elégedettség mutatkozott. Emelt hangon mondta a tiszteknek: „Ilyet még a világ nem látott! Egyszerűen fenomenális! Figyeljék csak, hogyan kerüli ki a kutya a gépfegyverek szórását. Fantasztikus! Egyetlen gyalogosunk sem tudná utána csinálni. Odaviszi az aknát a bunkerhez, hátával a falhoz tapad és teljes lelki nyugalommal bevárja majd a robbantást. Gyönyörű!" A tábornok lelkendező magyarázata kűrben néhány másodpercre leengedte a látcsövét. Kísérői udvariasságból s feljebbvalójuk iránti tiszteletből ugyanazt tették. De amikor látcsöveiket újra szemükhöz emelték, a kutya eltűnt. Valahányan voltak, mind kutatni kezdték a terepet. Talán valamelyik bokor mögött, vagy egy árokban bújt el néhány másodpercre? Közben azonban a dolog idegesítövé kezdett válni, mivel a másodpercmutató veszélyesen közeledett a meghatározott időpont felé. — „Goddam, hová bújt az a bestia?" — izgult a tábornok, aki idegesnek látszott. Figyelmüket újra az előttük fekvő gyakorlótérre és a betonfedezékre összpontosították. Huszonöt másodperc, rövid félperc múltán a robbanásnak be kellett következnie. „Az a bestia valamelyik lyukban lefeküdt aludni: Még húsz másodperc és mennydörgés ébreszti fel a másvilágon!" — próbált viccelődni a tábornok úr és nevetése ideges mekegésnek tűnt. A tisztek kötelességszerűen ugyancsak nevettek. De a nevetéstől nagyon gyorsan elment a kedvük és pánikszerű félelem lett úrrá rajtuk. Egy másodpercre mindnyájan kővé meredtek. Az aknával felszerelt kutya hirtelen világosan kivehetően egy talajmélyedésból bukkant elő, mintegy 150 méterre tőlük. Egy másik kutyát, nyilván egy szukát kergetett, melyet az egyik amerikai tiszt hozott magával és az autóknál hagyott. Ez az állat a különösen felpakolt, tolakodó udvarlótól való félelmében uránál igyekezett menedéket találni, s nyílegyenesen a tisztek csoportja felé száguldott, mágnesként vonzva maga után veszélyes lovagját. Mint az űzött vadak, úgy menekültek a tisztek. A tábornok nem jutott el messzire, valamibe megbotlott és hasra vágódott. Senki sem törődött vele. Különös látvány volt a magas kitüntetésekkel teleaggatott tisztek őrült menekülése. Az üldöző azonban a nehéz akna ellenére is gyorsabb volt és egyre közelebb ért. A menekülők lényegesen csökkenthették volna a veszélyt, ha szertefutottak volna. De valahányan voltak, mind a Rajna felé rohantak. A meredek parton néhányan el is vágódtak. Meg sem kísérelték, hogy fölegyenesedjenek. Egyszerűen a folyóba gurultak. Ebben a pillanatban géppisztoly ropogása volt hallható. Az egyik gépkocsi vezetője leterítette az aknás kutyát. Néhány másodperccel később az akna felrobbant. A talaj megremegett és földdel kevert véres kutyacafatok röpültek a levegőbe. A csuromvizes társaság a piszoktól félig betemetett tábornok körül gyülekezett. Szegény öregnek annyi ereje sem volt, hogy föltápászkodjék. A halálos rémület kifejezése még mindig ott ült ráncos, maszatos arcán. Prüszkölni kezdett. Ijedtségében-csak a száját tátogatta, s amit végre hosszú hallgatás után ki tudott nyögni, csak ennyi volt: „Ezekben az átkozott német kutyákban sem lehet bízni!" Az alaposan megviselt, gyűrött, mocskos tiszturak kocsiba ültek és eltűntek. SOMLÓ MIKLÖS fordítása A nemsokára mozijainkba kerülő, nagy sikert aratott fesztiváli magyar film, az Édes Anna egyik jelenete. ÍĹ

J

J SZÖ 8 * 1959. július 21.