Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-25 / 204. szám, szombat

A természet ,selejtje 5 + Az élővilágban megnyilvánuló • célszerűségről, kialakulása és mű­T ködése okairól már előző cik­+ keinkben szólottunk. Foglalkoz­t zunk most a természetben előfor­^ duló célszerűtlenséggel is. Be­« szélhetünk-e ilyesmiről? hitvédők állást foglalnak e kérdésben. Nézzük meg ho­gyan? A középiskola számára ké­szült „Alapvető hittan"-ban például a következőket olvashatjuk: „A célszerűségből vett istenérvet legkevésbé sem gyengítené az a tény, ha a számtalan célszerűség mellett egy-két célszerűtlen esetet lehetne megállapítani, éppoly kevésbé, mint ahogyan egy remekmű értékét nem csökkentheti a szövegbe csúszott egy-két sajtóhiba." A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy valóban csak egy-két kivételről van-e itt szó, vagy pedig egészen másról? Először ejtsünk egy-két szót a cél­szerűség viszonylagosságáról. E jel­lemzés alatt azt értjük, hogy az élő­lények felépítése csak abban a kör­nyezetben célszerű, amelyben kiala­kultak. A sarki állatok kis hőleadó képességű fülei és végtagjai is csak a jelenlegi életkörülmények között célszerűek. A célszerűség viszonyla­gossága időben is érvényes, és az idővel változó életkörülmények ugyan­úgy célszerűtlenné teszik az egykor célszerűt, mint ahogy a jövő új fel­tételei is új alkalmazkodást kívánnak a most élő szervezetek utódaitól. Közismert az a tény, hogy az új életkörülmények korlátozottsága mel­lett, például az oroszlánok, a csim­pánzok vagy gorillák legfeljebb re­zervátumokban bírják ki hosszabb ideig. De hátha — vethetné ellene valaki — ezek csak szórványos esetek és lehetőségek ? Van-e azonban töme­ges bizonyítékunk a célszerűtlenség jelenségére? fan bizony. Erre kultúrnövé­nyeink szolgáltatják a leg­szemléltetőbb példát. El lehet-e kép­zelni célszerűtlenebből termő nö­vényt a kukoricánál? „Csőtermése" szoros és többszörös burokba van zárva. Ha természetes úton lehulla­na, a benne levő magvak tömegesen csíráznának ki és szétbonthatatlanul összegubancolódva pusztulnának el. A kukorica jelenlegi formája az ber segítsége nélkül villámgyorsan megsemmisülne. Vajon nem ez len­ne-e a sorsa a többszöri permetezést, metszést, gondos kultúrát igénylő al­mafának? Mi történne a gyomnövé­nyek támadásának kitett búzával, burgonyával? Ha fenn tudnának ma­radni, erre csak annak árán lenné­nek képesek, ha az emberi kívána­lomnak megfelelő minden célszerű­séget levetnének magukról. S talán valami isteni célszerűség jelei ala­kulnának ki rajtuk? Nem, pontosan az a célszerűség, amely a külvilág és fajta — és a fajták egymás kö­zötti kapcsolatának viszonylatában alakul ki a természetes kiválogatódás során létrejött célszerűség. Hogy a kukorica példájánál marad­jak, természetes körülmények között a legjobb kultúrfajták is bizonyosan kipusztulnának. Legfeljebb olyan nö­vények maradhatnának fenn, ame­lyeknek csövei csak kevés szemet tartalmaznak és azok is kevés védő levéllel lennének burkolva. Ezenkívül feltétlen előnyös helyzetbe kerülné­nek a csöveiket korán lehullató egye­dek, vagy éppenséggel azok, amelyek valamilyen módon azt a tulajdonsá­got szereznék meg, hogy elpergetik magjaikat,, A kukorica tehát, ha egyáltalában fennmaradhatna a ter­mészetben, az ember szempontjából a legcélszerűtlenebb formában ma­radna fenn. Ám vegyünk egy másik példát. Ha a búza vagy bármilyen más kultúr­növény magvait elvetjük, azok csak­nem egyszerre keliiek ki. A termé­szet szempontjából nehéz ennél cél­szerűtlenebbet elképzelni. Hiszen ha a növény összes magvai egyszerre csíráznak és kelnek ki, mindnyáju­kat egyszerre fenyegeti az a veszély, hogy a természeti körülmények eset­leges kedvezőtlen változása követ­keztében egyszerre elpusztulnak. S valóban, a vadon élő növények kul­túrába vételének egyik jelentős aka­dálya, hogy magvaik sohasem csí­ráznak egyszerre, hanem az egyszer­re beérett magok csírázása sokszor évekig is elhúzódik. Ennek a tény­nek az a magyarázata, hogy azok a növények, amelyeknek magvai egy­szerre csíráztak, feltétlenül kipusz­tultak, mert a millióéves fejlődés során biztosan adódott olyan hely­zet, amikor kedvezőtlen időpontban csíráztak ki s így teljesen és egy­szerre megsemmisültek. Ami tehát kltűrnövényeinknél követelmény, az a természetben feltétlenül célszerűt­len. ultűrnövényeínk célszerütlen­sége tehát szemmellátható. De hát ezeket az ember alakította ki. Ám vizsgáljuk most meg azt, hogy lehet-e célszerűtlen az is, ami a természetben^az ember mestersé ges beavatkozása nélkül keletkezett Amióta a jelenlegi élővilág kiala­kult, közülük seregnyi ősi élőlény tűnt el a földről. Az őslénytan (pa leontológia) tudománya „lapozgatja a Föld egykori korszakainak könyvét és ábrái közt olyan élőlények csont­jait, lenyomatait s egyéb maradvá­nyait találja, amelyekről még ma sem tudunk eleget. Örmótlan ször­nyek, furcsa átmeneti formák, ame­lyek életképesek s célszerűek voltak évmilliókon keresztül, majd a válto­zó körülmények miatt célszerűtlen­né váltak és pusztulniok kellett. S beszélhetünk-e célszerűségről ama „élő kövületek" esetében, ami­lyenek azok a furcsa állatok és nö­vények, amelyek a fejlődés zsák­utcáit jelentik. Ennek fennmaradása csak azzal magyarázható, hogy olyan elszigetelt, életközösségekben éltek, amelyek el voltak zárva az életre­valóbb, a körülményekhez célszerűb­ben alkalmazkodott lények versenyé­től. Ilyenek pl. a kacsacsőrű emlős, az ivadékgondozás primitív formáit űző erszényesek, a Galapagos-szige­tek óriási gyíkjai stb. S mit mondjunk az olyan célsze­rűtlen berendezésekről, mint az élő­lények csökevényes szervei? Vagy hogy az embernél maradjunk: milyen célt szolgálnak az ujjak között az úszőhártyamaradványok és a fülmoz­gatő izmok? Célszerűtlenségük nyil­vánvaló, de még mennyivel inkább az olyan szervekké, mint a szív két felét embrionális állapotban össze­kötő Botall-vezeték, amely ha olykor nyitva marad, súlyos szívbajok oko­zója. Mi a célszerű a vakbél féreg­nyúlványában? Avagy mennyire cél­szerűek az úgynevezett fantomfáj­dalmak, amelyek elvesztett végtagok vagy szervek fájdalmait sugározva csapják be az embert? Nem hiszem, hogy célszerűeknek lehetne nevezni az úgynevezett visz­szaütéseket, tehát azokat a jelensé­geket sem, amikor ősi, már régmúlt formák mutatkoznak az utódokon. A teljes szőrrel borított emberi test, rajta öt-hat emlőpárral, az ember valóságos úszóhártyái a kéz ujjai kö­zött, nemcsak hogy csúnyák, hanem célszerűtlenek is. Különben számos olyan jellegze­tessége van még az emberi szervezet­nek, amelyeknek célszerűtlensége szembetűnő és az isteni teremtés cél­szerű bölcsességével semmiképpen sem magyarázható meg. Tudvalevő pl., hogy a szív felé haladó vénákban billentyűk vannak, amelyek megaka­dályozzák, hogy a vér visszafelé ára­molják. A billentyűk tehát csak azok­ban a' vénákban indokoltak, amelyek­ben a vér függőlegesen felfelé halad. A vízszintesen haladó bordaközi vé­nákban mégis találunk ilyeneket. Viszont a szívhez vezető fő vénák­ban egyáltalán nincs billentyű, pedig ez az ér függőlegesen felfelé viszi a vért és itt meg van a visszafelé áramlás veszélye. Tehát ez a beren­dezés is tökéletesen célszerűtlen. Lé­tét csakis úgy magyarázhatjuk, hogy az egykor négylábon járó őseink ma­radványa ez a szervezetünkben. Hi­szen az, ami a négylábonjárásnál vízszintesen helyezkedett el, az két­lábon járó embereknél függőleges — és fordítva. z egyházi • érvelés képviselői gyakran felvetik, hogy szór­ványosan előfordulnak célszerűtlen­ségek is. De célszerűtlenség, mint tömeges jelenség nem fordul elő. Mi a helyzet e kérdést illetően? A célszerűtlenség gyakori-e a ter­mészetben? Vegyünk egy példát. A természetben sűrűn előfordulnak torzulások. Az ilyen tulajdonságok megjelenése többször volt az ember mesterséges kiválogató tevékenysé­gének kiinduló pontja. Gondoljunk csak egyes galambfajták kialakításá­ra. A természetes kiválogatódás fel­tételei között azonban az ilyen tulaj­donságok nemcsak hogy nem eléggé szolgálják az élőlény fennmaradását, hanem gyakran végzetesek számukra. Bár nem egészen e kérdésünkhöz tartozik, mégis ide sorolnám az olyan korrelatív, azaz más jellegekkel min­dig kapcsolódó tulajdonságokat, ame­lyek hátrányosak az élőlényre. Ilyen pl. hogy a fehér és kékszemű macs­kák mindig süketek. Mi ebben a cél­szerű? Arról is szólnék, hogy a célszerűt­lenség a természetben csaknem olyan tömegjelenség, mint maga a célszerűség. Milyen szempontból ve­tem ezt fel ? Mindenekelőtt annak bizonyítására, hogy az élőlények zö­me természetes elöregedése előtt pusztul el, vagy még akkor, amikor az ivarérett kort el sem érte. Ez abból következik, hogy az élőlények kölcsönös kapcsolatukban egy-egy táplálékláncolat részei: versenytár­sak, zsákmányszerzők és zsákmányok e láncsorozatban. Fennmaradásukat és pusztulásukat a leggyakrabban hajszálnyi előnyök vagy hátrányok eredményezik, illetve idézik elő. Jog­gal feltételezhetjük, hogy idő előtti pusztulásuk oka a felépítésükben megmutatkozó hajszálnyi célszerűt­lenség, ami éppen megsemmisülésük által igazolódik. Igaz, hogy a tömeg­nyi élőlény pusztulása magasabb fo­kon célszerűnek bizonyul, mert le­hetővé teszi, hogy a fajnak azok az egyedei maradjanak fenn és szapo­rodjanak tovább, amelyek e hátrá­nyokkal nem rendelkeztek. Így aztán nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek kedvezőbb, tulajdonságaikat át­származtatják utódaiknak és ezáltal válik a faj tökéletesebbé. De ilyen módon csakis az élővilág önszabályo­zása, tehát a természetes kiválogató­dás szemszögéből szemlélhetjük a kérdést, semmiképpen az istenalkotta célszerűség szemléletéből. indabból ugyanis, amit a fen­tiekben a célszerűtlenségről megállapítottunk, a személyes és tu­datosan teremtő isten léte megma­gyarázhatatlan. A vallás tanítása sze­rint ugyanis isten mint alkotó is tö­kéletes. Ám lényével, a ráruházott tulajdonságokkal, semmiképpen sem fér össze a teremtés hibáinak az a halmaza, amelyről beszéltünk. Az még elfogadható lenne, mint ahogy a hittankönyv is említi, hogy egy­két szórványos hiba előfordul, mint­egy kiemelve az egész alkotás nagy­szerűségét. Az azonban, hogy a hibák ilyen tömege jelentkezzék és az a természetben elterjedt általános je­lenség legyen, nem fér össze a sze­mélyes, teremtő és mindenható is­ten fogalmával. Hiszen az isten eb­ben az esetben nem lenne tökéletes, hanem egy olyan selejtgyártó, aki a legrosszabb üzem legrosszab mun­kahelyén sem állná meg a helyét. Ezért nem fogadhatják el a hit­védők a természet valóságos képét, s ezért próbálják tökéletessé idea­lizáim. A valóság azonban ennek ellenére is valóság marad. S ha az isteni fo­galom nem fér vele össze, ez csak azt bizonyítja, hogy az isten fogalma kívülről becsempészett és nincs he­lye a természetben, a valóságban. Istennel semmit sem lehet megma­gyarázni. Meg lehet azonban magyarázni a jelenségeket a tudománnyal. Meg­magyarázható a célszerűség létre­jötte, mint az élővilág önmozgásárjak, állandóan megújuló egyensúlyának a szüntelenül változó körülmények­hez való alkalmazkodásának eredmé­nye. Meg lehet magyarázni a célsze­rűtlenséget, mint egy százmillió éves fejlődés lerakódását, mint e fejlődés hulladékát, mint azt a nyersanyagot, amelynek felhasználásával az élővilág önmozgása az alkalmasabbak fenn­maradását biztosítja. || lyen értelemben olyan dialek­Sl tikus összefüggés bontakozik ki előttünk, hogy a célszerűtlenség a feltétele a természetben található célszerűség létrejöttének. (Az Élet és Tudomány július 5-i számából.) IÚJ szó Éljünk az új lehetőségekkel A Csehszlovák Rádió nagy rejtvénypályázata A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfor­dulójára a Csehszlovák Rádió nagy rejt­vénypályázatot hirdet, amely alkalomból értékes díjak kerülnek kisorsolásra: mint televízió és rádiókészülékek, fényképező­gépek, üdülésre szóló utalványok, stb. A pályázat a szlovák nyelvű adásban augusztus 1-én kezdődik és augusztus 20­án ér véget. Minden relációt kétszer su­gároznak. Egyszer délelőtt 10 óra 5 perc­kor, másodszor este 19 óra 30 perckor. A pályázat első kérdése a szlovák nyelvű adásban augusztus 1-én délelőtt 10 óra 5 perckor fog elhangzani a Bratislavai Rádióból, összesen tíz kérdésről van szó, amelyekre mindazok, akik a kérdés el­hangzása előtt lejátszott kb. 20 percig tartó kisebb jelenetet, elbeszélést vagy karcolatot figyelmesen végighallgatják, könnyen megfelelhetnek. Nem szükséges előre jelentkezni a pá­lyázatra. Mindenki, aki a tíz kérdés közül nyolcat eltalál, részt vesz a pályázaton, ha a válaszokat levelezőlapon augusztus 20-a után egyszerre beküldi a Csehszlo­vák Rádiónak. A levelezőlap baloldalán nevét írja a feladó, a címe alá pedig személyazonossági igazolványának számát. (Például 04567—RM57.) A jobboldalra pe­dig a rádió címét: Československý rozhlas, Bratislava, Zochová 3. A másik oldalra egyenként a tíz feleletet kell írni. gr. A pártnak és kormánynak az új begyűjtési rendszerre és az új begyűjtési árakra vo­natkozó határozata nagy visszhangot kel­tett a zselízi járás földművesei körében. Több szövetkezetben rendkívüli taggyűlést hívtak össze és ismertették az új rendelet jelentőségét. Másutt az összegyűlt tagság előtt a JNB instruktorai számoltak be az új rendeletről. Egybehangzó jelentések szerint az elő­zetes számítások alapján egyes szövetkezet jövedelme 200—250 ezer koronával fog emelkedni. E számításoknál az 1958. évben elért eredmények szolgálnak alapul. Ha efahez még hozzávetjük azt. hogy az 1960­as évben szövetkezeteink a termelést lénye­gesen növelni akarják, akkor világos, hogy ez a jövedelem még sokkal magasabb lesz. Több szövetkezetben arról is szó volt, hogy az új rendelkezés után emelni lehet a munkaegység értékét. Nézetünk szerint ez nem volna helyes. Az első és legfonto­sabb intézkedés a szövetkezet továbbfej­lesztéséhez szükséges szilárd anyagi alap megteremtése. Erre különösen a gyengéb szövetkezetekben van nagy szükség. Az új rendelkezés módot ad arra, hogy a tagság fokozotabb mértékben bekapcso­lódhasson a munkák megszervezésébe, és jobb feltételek megteremtésével, új agro­technikai eljárások bevezetésével, s a me­zőgazdasági gépek ésszerű kihasználásával nagyobb terméseredményekea érhessenek el. Ez különösen 'a nemrég megalakult szövet­kezetekre vonatkozik és azokra, amelyek még a termelésben nincsenek a kellő szín­vonalon, mint például Garamvezekény, Tergenye, Kural, Lekér és még több olyan szövetkezet, ahol még a mai napig sincs meg a tervezett sertés- és szarvasmarha­állomány. Elsősorban ezen hiányosságok pótlása szükséges. Nem másodrendű kérdés azonban a takarmányalap biztosítása sem. Az új rendelet az életszínvonal eme­lése szempontjából is nagy jelentőségű. Azonban még sok a tennivaló. Ezek közül a legfontosabb az, hogy növeljük a szö­vetkezeti tagság anyagi érdekeltségét. Rá kell vezetni a tagolj a közös tulajdon fogalmának helyes értelmezésére, hogy a szövekezet vagyona ne legyen a csákiszal­mája, mert ez fékezi a szövetkezet fejlő­dését. A napokban a damásdi EFSZ elnökével, Bracson István elvtárssal beszélgettem az új rendeletről. Nagy megelégedéssel nyi­latkozott róla és többek között a követke­zőket mondta: „Amikor a tagsággal is­mertettük', mit jelent ez az új ren­delet, olyan viharos taps zúgott fel, hogy percekig beszélni sem lehetett. A mi tagságunk becsületesen dolgozik. Azért tu­dunk betegségi segélyt és családi pótlékot fizetni a tagoknak, amit bizony még kevés szövetkezet mondhat el a járásunkban." Most már a szövetkezeti tagokon a sor; bizonyítsák be, hogy élni tudnak az új le­hetőségekkel. Andriskin József, Zselíz Segítenek a diákok A Rimaszombati Tizenegyéves Magyar Iskola felsőbb osztályos tanulói még a múlt tanév befejezése előtt különféle bri­gádmunkák elvégzésére kötelezték magu­kat. Ezek között szerepel az is, hogy a Srobár utcában levő iskola udvarén egy műhelyt építenek az iskola részére. Az iskola épülete előtt a járókelők mostanában naponta láthatják a szorgal­masan munkálkodó fiatal lányok és fiúk csoportját. Kocsikon hordják a diákok a sajátkezüleg kitermelt kavicsot és homo­kot, tisztítják a bontásból kikerült tég­lákat, már az alapot is kiásták. Ügy keze­lik a csákányt, lapátot, ásót a kacagó vidám fiatalok, mintha évek óta ezzel dolgoznának, hiába, meglátszik a szocia­lista iskola nevelése, az új dolgozó ember formálása. De nemcsak itt, hanem bármerre a já­rásban, minden munkálatnál ott láthatjuk diákjainkat. A kisgömöri bekötő üt építé­sénél az aratásnál; mindenütt derekas munkát végeznek. S ha eljön az új isko­laév, büszkén mesélhetik majd egymásnak, mi mindent tettek a nyári szünidő alatt a szocializmus építésében. Réthy István, Rimaszombat Gépesítik a munkát A füleki járásban van Dél-Szlovákia egyik legrégibb kőbányája, az ország­szerte jól ismert sátorosi andezit­kőbánya. A feljegyzések szerint a bányá­ban a munka a múlt század közepetáján, 1856-ban vette kezdetét. Azóta nagyot változott a világ, megváltoztak a körül­mények itt is. A sátorosi kőbányának, amely országos viszonylatban ma egyike a legjobb mi­nőségű követ termelő üzemnek, 160 dol­gozója van. A bányának ritkán volt annyi kiváló képességű szakmunkása, mint ma. Ilyenek a mindig élenjáró Bandur Jó­zsef, a munkásmozgalom régi harcosa, továbbá Kovács Ferenc, Bodnár István, Oláh János, az idősebbek, Hegyi Jenő, Kovács Károly és mások a fiatalok közül. Nagyrészt az ő munkájuknak köszönhető, hogy a kőbányák közötti termelési ver­senyekben a sátorosi kőbánya mindig si­kerrel állta meg helyét. Még a közelmúltban is a kő lefedését az üzemnél emberi erővel, csupán kézi munkával végezték. S hogy ez a gyakor­latban milyen verejtékes munkát és mennyi időt vett igénybe, azt csak az tudja igazán, aki valaha is részt vett ebben a munkában. Nem így van azon­Pionírok barátsága A CSISZ komáromi járási vezetősége jú­lius 20-án ünnepélyes keretek között avat­ta fel a csallóközaranyosi pionirtábort, amely kellemes vidám szórakozást és nyaralást biztosit hazánk ifjú építőinek, A CSISZ-vezetőség baráti kapcsolatba lé­pett a CSISZ prerovi vezetőségével. E ba­ráti viszonyt csereakciókkal még jobban elmélyítik. Ilyen csereakció keretében jú­lius 20-án prerovi pionírok érkeztek csalló­közaranyosra, hogy megismerkedjenek e szép dunamenti vidékkel és szívélyes baráti légkörben töltsenek el 14 napot. A preroviak meghívására Komáromból ugyancsak 20 pionír utazik majd a prerovi úttörő táborba. Ratimorszky Gyula, Komárom ban ma már. A bánya gépesítése terén szép eredményeket értek el, s e nehéz verejtékes munkát ma az 1 köbméteres báger, a két teherautó és egy buldózer segítségével könnyebben végzik. A gé­pesítés gyors iramban folyik tovább. Az utóbbi időben, helyeztek üzembe öt kis­kockákat készítő gépet, amely amellett, hogy a munkát megkönnyíti, a munka­termelékenységét is fokozza. S arhety számításba jöhető munkarészleg gépesí­tésére még nem kerülhetett sor, az csák az új transzformátorház lassú ütemü építésének tulajdonítható. A bánya terv­teljesítésében az utolsó hónapokban ész­lelhető lemaradást szintén a transzfor­mátor körüli huzavona idézte elő. Re­mélhetőleg azonban a transzformátorház is rövidesen felépül és a villanyáram se­gítsége a bánya további gépesítését és az üzem tervteljesítésének emelkedését vonja magával. A mostani kőbányával szemben fekvő Bükkréti hegy térségében egy újabb fiók­üzem létesítését tervezik. Ez a kornyék dolgozói számára újabb munkalehetősé­geket, népgazdaságunknak pedig több jó­minőségű követ jelent. CSABA ZOLTÁN, Ragyolc Vigyázunk az aratók egészségére A síkabonyi EFSZ-ben jól szervezték meg a munkabeosztást, így gyorsan ha­ladnak az aratási munkálatok. Kombájn­nal aratják az őszi árpát, zúg a cséplőgép is. Az őszi árpa után azonnal megkezd­ték a többi gabona betakarítását. A szövetkezeti tagoknak nagy segítsé­get nyújtanak a brigádosok. Valamennyi tömeg szervezet bekapcsolódott az aratás­ba, hogy a gabona mielőbb biztos fedél alatt legyen. Mi, egészségügyi dolgozók arra vigyá­zunk, hogy jó egészségben, a legkisebb sérülés, illetve munkaerőveszteség nélkül haladjon az aratás. Csibrei Anna, Síkabony. MZ . í : • : - - - J"' Ä®"' «' -:- :WSs»««i mÍ**** wroaawatRA^^aijs^tfc, :,, • , A nyári hónapokban a bratislavaiak ezrei keresik fel a szenei tavakat. ÍĹ J J SZÖ 5 * 1959. július 21.

Next

/
Thumbnails
Contents