Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-24 / 203. szám, péntek

Megjelent Klement Gottwald Müveinek Gyors egymásutánban jelen­nek meg magyar nyelven Is Klement Gottwald müvei. Még ez esztendőben kiadásra kerül a napokban megjelent XII. kö­teten kívül a XIII. és XIV. kö­tet is, amivel - a cseh kiadás­hoz hasonlóan — egyelőre le­zárul a sorozat. A XII. KÖTET a közvetlenül a má­sodik világháború befejezését követő év anyagát öleli fel. Ez az idő a párt tevékenységében, így Gottwald elv­társ életében, politikai munkájában is a nagy feladatváltozás kora. A húsz esztendős küzdelem után. melyet a párt - 1929-től Gottwald­dal az élén — a hazai reakció ellen folytatott és az 1938-től a német fa­sizmus ellen vívott élet-halál harc győzelmes befejezése után — Cseh­szlovákia Kommunista Pártja törté­nelmében először jutnak az ország­építő feladatok túlsúlyba. De amint már az előző korszakok­ban is voltak a pártnak pozitív jel­legű feladatai, még a burzsoá köz­társaság keretén belül is, a burzsoá­ziával folytatott harc közepette is, — elég, ha a hitleri'' veszély felvo­nulása idején folytatott következetes honvédelmi politikára utalunk, — ugyanúgy 1945. május 9-ike után is az országépítő feladatok közepette voltak igen jelentős, sőt mondhatjuk döntő jelentőségű akciói a pártnak, amelyek a burzsoázia kétségbeesett támadásainak visszaverésére irányul­tak a felszabadított hazában. A Gott­wald elvtárs vezette párt nagy poli­tikai tudása és művészete éppen ab­ban állott, hogy mindig megtalálta, mi a dominális tényező, és milyen­nek kell lenni az aránynak a látszó­lag ellentétes jellegű, de egy célt, Csehszlovákia dolgozó népének teljes győzelmét szolgáló politikai feladatok terén. Hogy ezt pártunk, éppen Gott­wald elvtárs vezetésével, nagyszerűen oldotta meg, hogy jól értékelte az eseményeket s ennek alapján jól lát­ta előre a fejleményeket, ezt szemlél­tetően bizonyítja Klement Gottwald Műveinek most megjelent XII. kötete is. Mindjárt e kötet első írása bizo­nyítja ezt a megállapítást. Időrend­ben tulajdonképpen még a XI. kötet-, be tartozna', de csak, utólag . találták meg a sžôvSgét, a XL kötet megjele­nése után. Arról a beszédről van szó, amelyet Klement Gottwald 1945. ápri­lis 8-án, három nappal a Kassai Kor­mányprogram elfogadása után a párt funkcionáriusainak értekezletén, Kas­sán mondott. Ugyanaznap, közvetle­nül az értekezlet előtt a CSKP ideig­lenes Központi Bizottsága első ülését tartotta hazai földön. Gottwald elv­társ ott mondott beszámolójának szövege mindmáig azonban nem ke­rült elő. A PÁRT FUNKCIONÁRIUSAI előtt mondott beszéd azért is különösen érdekes, mert Gottwald elvtárs nyíl­tan elemzi az osztályok új erőviszo­nyát a felszabaduló országban. Rá­mutat arra, mennyivel kedvezőbb a haladó erők és a munkásosztály helyzete most, mint volt a Csehszlo­vák Köztársaság megalakulása óta bármikor, vagy mint akár a nyugati felszabadított országokban, például Franciaországban vagy Belgiumban, XII. kötete aho! a burzsoázia — jogfolytonossá­got hirdetve s a nyugati burzsoá hadseregek szuronyaira támaszkodva — át tudta menteni uralmát és ha­talmát a felszabadulás utáni időkre is. Gottwald többek között ezt írja. „Londonban csehszlovák államta­nács volt, kormány és államelnök. Az államtanácsot elvtársaink érdeméből feloszlatták. A kormány, amelynek roncsai érkeztek meg csupán Kassá­ra, már a vonatban, még szovjet te­rületen kénytelen volt beadni le­mondását és azok közül, akik a foly­tonosságot fenntartják, egyedül Be­rieš maradt meg. Számos más ország­ban nem így történt. Franciaországban például a burzsoázia kormányostól érkezett haza, élén de Gaulleval, ha­zahozta államtanácsát, s ma ezek az intézmények Párizsban tovább ural­kodnak, törvényességre és jogfolyto­nosságra hivatkoznak." Az osztályerők viszonyának kedve­ző alakulása ellenére Gottwald reá­lisan látja a helyzetet és ezt mond­ja: „Üjból és alulról kezdünk építeni. Azt jelenti-e ez, hogy már eljött az idő, amikor legközelebbi célul a Szovjet Köztársaságot, a szocialista államot tűzhetjük magunk elé? Nem! Ellenkezőleg, súlyos stratégiai hiba volna, ha pártunk ilyen közvetlen cé­lokat követne. A kedvező helyzet ellenére legközelebbi célkitűzésünk nem a szovjetek, hanem valóban kö­vetkezetes véghezvitele demokrati­kus, nemzeti forradalmunknak ..." Nehéz megindulás nélkül olvasni azokat az írásokat, amelyekkel a kö­tet tulajdonképpeni tartalma kezdő­dik: a felszabadulás első napjainak, első heteinek megnyilvánulásait. A felszabadulás okozta kitörő öröm hangja mellett ott van azonban min­dég a gottwaldi intelem: Ez még nem a végső győzelem, sem otthon, sem világméretben. Nekünk, a dolgo­zóknak kell felépítenünk a tönkre­tett országot. A cseh és a szlovák nép történelmében először ura az ország és saját maga sorsának, a kommunista párt először kormány­párt. A felszabadulás utáni első hetek mérlegét Gottwald elvtárs az 1945. június 23-iki brnói népgyűlésen mon­dott beszédében vonja meg és is­merteti a Kassai Kormányprogram értelmében megvalósított történelmi változásokat. A kötet számos, nyomtatásban el­ső ízben megjelenő beszédet és írást tartalmaz, illetve olyanokat, amelyek kerületi, járási vagy üzemi lapokban jelentek meg és a szélesebb nyilvá­nosság nem ismerte őket. Első ízben jelenik meg hiteles szöveggel Kle­ment Gottwaldnak emlékezetes, 1945. augusztus 12-én Zilinán Szlovákia Kommunista Pártjának konferenciá­ján mondott beszéd-. Itt leplezi le először kétségbevonhatatlan tények alapján a szlovákiai központi hiva­talokban is basáskodó demokrata párti vezetők reakciós tevékenységét, de egyben megadja azt is, mi a te­endő: 1. Meg kell szilárdítani és ki kell szélesíteni Szlovákiában a nemzeti egységet. 2. Meg kell szilárdítani a nemzeti bizottságokat és meg kell javítani munkájukat. 3. Erősíteni kell a párt egységét. Ily módon — hangsúlyozta Gott­wald elvtárs — az új Csehszlovák Köztársaságban felépítjük a boldog Szlovákiát! Igen jelentős Klement Gottwald­nak a párt prágai kerületi funkcioná­riusai számára rendezett tanfolyamán 1945. július 9-én megtartott előadása, amelyben marxista-leninista elem­zését adja a csehszlovákiai nemzeti és demokratikus forradalom adott fejlődési szakaszának. AZ 1945-ÖS ESZTENDŐ őszének egyik legfontosabb forradalmi intéz­kedése a nemzeti gondnokság alá vett kulcsjelentőségű vállalatok államosí­tásának kérdése. Gottwald elvtárs, a párt vezető funkcionáriusaihoz ha­sonlóan, számos üzemi és népgyűlé­sen magyarázta ennek az intézkedés­nek jelentőségét a munkásosztály végső győzelmének szempontjából. A reakció megingott hatalmi helyze­tében, nem meri nyíltan ellenezni az államosítást, de igyekszik minden eszközzel annak kereteit csökkenteni, időpontját elódázni. Mint tudjuk, e tekintetben éppen Beneš játszotta a legfőbb szerepet. Annál nagyobb volt azután Cseh­szlovákia dolgozó népének öröme, amikor az 1945. október 25-én a prá­gai Vencel téren közel félmillió dol­gozó előtt tartott beszédjéuen éppen Gottwald elvtárs bejelenthette Mind­azon vállalatok államosításáról szóló törvény életbeléptetését, amelyeknek elvesztése a csehszlovákiai burzsoá­ziára halálos csapást mért s amelyből már soha nem tért magához. 1946. esztendő elejének eseményei sorában igen jelentős az a levél, amelyet Klement Gottwald fogalma­zott meg és amelyet a CSKP Közpon­ti Bizottsága intézett a párttagokhoz az év március hó végén megtartandó VIII. pártkongresszus előkészítése tárgyában. A március 29-én meg­nyíló kongresszuson Gottwald elv­társ tartja a 'beszámolót. „A mai helyzet, a párt politikája és akciós programja" címmel. Beszédében ér­tékeli az egész, a VII. kongresszus óta eltelt sorsdöntő évek fejlődését, különösképpen azonban a felszabadu­lás óta eltelt országépltő munka módezereit és eredményeit. A kong­resszuson tartott zárószavában — s ezzel fejeződik be a XII. kötet anyaga — Gottwald elvtárs magát a kongresszus jelentőségét is elemzi és azt az országépítő munkának pártirányításában, a párt gyarapodó és vezető szerepében, a pártnak az egész dolgozó néppel való szoros kapcsolatában, valamint a párt egy­re jobban elmélyülő nemzetközi kap­csolataiban látja. AZ EGÉSZ XII. KÖTETEN vörös fonálként húzódik végig pártunk azon politikájának megalapozása, amely azután két esztendő múlva a sorsdöntő jelentőségű 1948. évi feb­ruári eseményekben csúcsosodik ki és vezet történelmi eredményre. Sz.' L. Nemes cél érdekében A Csehszlovák Vöröskereszt szer­vezete eredetileg az arra irányuló törekvések eredményeként jött lét­re, hogy enyhítsék a háborúban meg­sebesült, valamint fogságba esett ka­tonák és polgári lakosság szenve­déseit. Tevékenységéért hamarosan nemzetközi elismerésben részesült. Ma, a békés építőmunka éveiben új a Csehszlovák Vöröskereszt tevé­kenységének tartalma is. Gondosko­dik a lakosság országos egészség­ügyi előkészítő kiképzéséről és az első segély nyújtásának oktatásáról. Emellett segít a hivatásos egészség­ügyi dolgozóknak a higiéniai, jár­ványelhárltó intézkedések végrehaj­tásában, az egészségügyi nevelésben, a lakosság aktivizálásában és ezenkí­vül az önkéntes véradományozók to­borzásában is. Hazánkban a Vöröskereszt dolgo­zóinak hatalmas családja ez idén ün­nepli fennállásának 40. évfordulóját. S bizony van is mit megünnepelnie! A Vöröskereszt helyi és üzemi cso­portjaiba ma már csaknem 800 ezer tag van beszervezve, úgyhogy gya­korlatilag hazánk minden 17. polgára a Csehszlovák Vöröskereszt tagja. Az idei jubileumi évben az önkén­tes egészségügyi dolgozóinkra háru­ló feladat terve azonban feltételezi, hogy ez év végéig több mint egymil­lió tagja lesz a Csehszlovák Vörös­keresztnek. Természetesen csak ak­kor képzelhetjük el helyesen a Vö­röskereszt szervezetének jelentősé­gét és küldetését, ha a tagok e ha­talmas létszámát megszorozzuk a mindennap végzett apró egészség­ügyi munkával! Hazánkban ezenkívül további sok százezer polgártársunk vesz részt a Vöröskereszt oktatásában és az ott nyert ismereteit érvényre juttatja a mindennapi életben, jóllehet, nem tagja a Csehszlovák Vöröskereszt­nek. Az önkéntes egészségügyi dolgozók a rájuk háruló egészségügyi felada­tok teljesítése során minden esetben az állami egészségügyi igazgatás szerveinek támogatásában részesül­nek. A Csehszlovák Vöröskereszt bi­zottságai a hivatásos egészségügyi dolgozókkal együtt megvitatják a hi­giéniai, epidémiái és egészségügyi helyzetet és ennek alapján elemzik az egyes kerületek, járások, közsé­gek lakosságának, valamint az üze­mek dolgozóinak egészségügyi álla­potát. A megbetegedések, a balesetek számának, a fertőző betegségek elő­fordulásának, a csecsemőhalandóság­nak, valamint egyéb mutatóknak is­merete azután célszerűen befolyásol­ja valamennyi önkéntes egészségügyi dolgozó munkáját. Végül pedig állíthatjuk, hogy mindnyájan, saját tapasztalataink alapján ismerjük tevékenységüket. Ismeri az anya, aki teljesen nyugod­tan küldi gyermekét a pionlrtáborba, amikor látja, hogy már a vonatnál is óvják gyermekét a Csehszlovák Vöröskereszt tagjai. Látja ezt a gyá­ri munkás is, akit az egészségügyi szolgálatban kiképzett munkatársa baleset esetén első segélyben része­sít, vagy pedig az a magányos öreg­asszony, akinek lakását kitakarítot­ták a Vöröskereszt nőtagjai, elhoz­ták számára az orvosságot és rend­szeresen tájékoztatták egészségi ál­lapotáról a körzeti orvost. MUDr. Müan Cílek ÚJ szó Nincsen abban semmi titok Estefelé járt az idő. amikor benéztem a szövetkezet egyik tehénistállójába. Nagy csendesség fogadott. Csak később figyeltem fel x halk zümmögésre. A hang irányába haladva rátaláltam a fejőkre. A fejési eredmények iránt érdeklődtem. Kerestem a titkot, miért fejnek a pathi szövetkezetben ma többet mint egy évnek előtte. — Nincsen ebben semmi titok — mondja Janetka Kálmán — csak annyi, hogy amióta átvettük a fejőstehenek gondozását, beve­zettük a haszonhozam utáni jutalmazást, emelkedik a tejhozam. Elmondják, hogy a vezetőség, meg Skri-r vanek Mária fiata! zootechnikus nagy kiP rül tekintéssel, lelkiismeretesen végzi a munkáját. Skrivanek Máriától a takarmányozásról érdeklődöm. — A tehenek naponta egyenként 40 kiló zöldtakarmányt kapnak, aminek a fele here, a fele meg bükkönyös. Ezenfelül még másfél kiló abrakot Is kapnak naponta. Bevezettük a zöld futószalagot . Is, — mondja a zootechnikus. Ezek után érthető, hogy a tejhozam már májustól kezdve 7,5—8 liter tehenen­ként, az elmúlt hónapban 44 tehéntől 10,264 liter tejet adtak be a közellátásra. Nyers János, Path. Következetes munka folyik a rappi szövetkezetben Július közepén Rappon is megkezdték az aratást és cséplést. Mindjárt az első napokban négy hektár repcét és 6 hek­tár őszi árpát arattak le és csépeltek ki. Már megkezdték a 18 hektáron vetett tavaszi árpa aratásét is. Az utolsó hetek vihara azonban a vetés egyrészét ledön­tötte, ezért körülbelül 35 hektáron kézi erővel fogják végezni az aratást. Az aratás mellett nagy gondot fordí­tanak a takarmányfélék betakarítására is. A múlt évi tapasztalatokból okulva a ta­karmánytermesztést a rappi EFSZ-ben elsőrendű feladatnak tartják. Ez az el­képzelésük már abban is megnyilvánult, hogy az idén először már 70 hektáron alkalmazták az alávetést. A takarmánybetakaritási munkákba az egész falu lakossága bekapcsolódik. A szövetkezet rétjéről nemcsak a tagok, hanem a háztartásban dolgozó asszo­nyok is segítettek betakarítani a szénát. E munkába az ifjúság is bekapcsolódott. Most már 57 vagon takarmány van kaz­lakba rakva a szövetkezet gazdasági ud­varán, ebből 42 vagonra való a széna és 15 vagon a here és lucerna. Szanyi József, Losonc A jutalom egy televíziós készülék A bénái EFSZ a füleki járás minden szövetkezetét versenyre hívta ki. A ver­seny a takarmányfélék gyors betakarí­tására irányult. A faluban minden ép­kézláb ember megmozdult, a helyi párt­szervezet, a helyi nemzeti bizottság, a szövetkezet és a Nemzeti Front vala­mennyi szervezete bekapcsolódott a mun­kába. 18-án éjfél után két órakor be is fejezték a munkát. Megmutatták, hogy egyesült erővel, közös akarattal sok mindent el lehet érni. A munka elvégzésének tiszteletére az­tán ünnepi ülést tartottak, amelyen meg­jelent a járási nemzeti bizottság el­nöke és titkára, meg több vezetősegi tag. A szövetkezet elnökének ünnepélyes Segítenek a tanulók Az 1958-59. tanév befejeződött. A Ko­máromi Tizenegyéves Középiskola tanulói az eredményes munka után nyári brigád­munkákon vesznek -részt. A brigádtfiúnkák megszervezésével- a CSISZ vezetőiébe Pap Géza tanító elvtársat bízta meg. A 9. és 10. osztályokból a brigádra je­lentkezett 140 tanulót a CSISZ vezetősége három csoportra osztotta. A 9. osztály ta­nulfii a fölaranyosi úttörőtábor befejező munkálatainál segítettek. A 10. osztályosok az aratási munkálatoknál működtek közre. A harmadik csoport, a 10. A osztály tanu­lói augusztus első hetétől a szünidő vé­géig építkezési munkálatoknál fognak segí­teni. Ezek a társadalmi munkák elősegítik, hogy iskolánk tanulói elmélyítsék az élettel való jkapcsolataikat. Ratimorszky Gyula, Komárom. Ezer órai munka A Szlovák Nemzeti Front zsellzi járási aktíváján Pivko elvtárs, az ipolyszakál­lasi CSSZBSZ szervezetének elnöke köte­lezettséget vállalt, hegy a helyi szerve­zet tagjai a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója tiszteletére a nyári csúcs­munkák idején 1000 órát dolgoznak le az EFSZ-ben. Kötelezettségvállalásukat eddig már 50 %-ra teljesítették. A szénabegyűjtés­nél 500 órát dolgoztak le. A további 500 órai munkára az aratási és cséplési munkáknál kerül sor. Mocbeichel Ernő, Sáró. Egy emberként a termés megmentésére Vasárnap is hangos volt a királyrévi határ. A falu apraja-nagyja kivonult a mezőre, a szövetkezetesek, a szövetkezeten kívüliek, az asszonyok is, mivel tudják, hogy mindnyájunk kenyeréről van szó. Se­gítettek a VDP galántai dolgozói is. Közö­sen 50 hektár árpát felállítgattak a nedves talajról, hogy megmentsék a kicsirázástól. Mészáros István, Királyrév. keretek között átadják a jutalmat, až „Athos II." jelzésű televíziós készüléket. A résztvevők örültek, lelkesedtek. Vass Géza elvtárs, a szövetkezet el­nöke megköszönte a járás vezetőinek e szép ajándékát, majd újabb versenyfel­hívást olvasott fel. E felhívás lényege, hogy a helyi pártszervezet, a HNB és a szövetkezet vezetősége arató- és csép­lőbrigádokat szervez, amelyekben szö­vetkezetesek, üzemi dolgozók közösen végzik a munkát. A brigádok versenyezni fognak egymással. A szövetkezet a leg­jobb csoportot megjutalmazza. A járási nemzeti bizottság e versenyfelhívást is­mertette a járás minden szövetkezeté­ben és három értékes díjat tűzött ki a győztesek számára, Vass Sándor, Béna KIS HŐSÖK Sok'széiőcén a falu melletti árpatáblába "beeéarötl a villám. Az összerakott gabona lángralobbant. A dolgozók nagy része tá­volabb volt a falutól s így veszélyeztetve volt az egész árpatábla termése. A tüzet a falu szélén játszadozó tanulók vették észre. Voltak köztük olyanok is, akik az iskolai tűzoltó-kiképzésen megta­nulták, hogyan kell a tűzvész ellen véde­kezni. A tanulók nyomban hozzáfogtak a tűz terjedésének megakadályozásához. Az égő kévéket villákkal eltávolították, és föl­det lapátoltak rájuk. Külön dicséretet ér­demelnek Tóth Zoltán, Stopka László, Man­dák József és Tóth János. Megmentették a szövetkezet gabonáját. Mire a falu tűzol­tói a helyszínre értek, akkorára már csak a kis hősök szemében égett a boldogság lángja. Brezina György, Sókszelőce. Rövidesen befejezik az aratást Az alsókálosi szövetkezetben vége felé közeledik az aratás. A szövetkezetben ez idén segítettek a védnökségi üzem, a tornaijai traktorállomás dolgozói. Eddig két napot dolgoztak a szövetkezetben, mindkét napon 50-en. Szorgalmas munkájuk nem­csak nagy segítség volt, hanem jóleső ér­zést és örömet szereztek a szövetkezet dolgozóinak. Varga Árpad, Alsókálosa. r Uj filmvetítőgépet kaptak Újmajor dolgozói eddig havonta egyszer láttak mozielöadást. Az Ipolysági Állami Birtokról jártak ide filmet vetíteni. Most megváltozott a helyzet. Az újmajori gazdaság dolgozói az Ipoly­sági Állami Gazdaság vezetőségétől egy új filmvetítő gépet kaptak. A vetítőgépet ünnepélyes keretek között vette át az üzemi szakszervezeti hizottság vezetősége. Az ünnepélyes átadás után elsőnek a „Švejk, a derék katona" című filmet vetítették. Bencsok István, Újmajor. Tanulmányutunk egyes tapasztalatairól A Komáromi Mezőgazdasági Tanoncis­kola hallgatói egy 1000 km-es tanulmány­úton voltak, melynek keretében módjuk­ban állt megismerkedni a különböző vendéglátó-üzemek munkájával. Kőrútunk alkalmával meggyőződtünk róla — írja levelében Kovács János, az iskola hallgatója —, hogy a legtöbb helyen készséges, ügyes, gondos kiszol­gálás várja a vendégeket. Köszönetet is érdemel az Oravská Priehrada szállodá­jában levő és a keimaroki Sport-vendéglő dolgozóinak kollektívája, akik szervezett­ségükkel, udvariasságukkal, körültekinté­sükkel a legnagyobb megelégedést váltják ki. Nem így azonban a rozsnyói Gemer­étteremben. Itt a felszolgálás megfelelő irányítás nélkül, kedvetlenül, nehézkesen, udvariatlanul megy végbe- A pincérek a türelmetlen vendégek között egy-két evő­eszközzel sétálgatnak, a kenyeret nagy konyhaedényben hordozzák szét a ven­dégeknek, az evőeszközöket pedig a desz­kából eszkábált ládafiából válogatják ki nagy csörömpölés közepette minden asz­talnál. Emellett még számolni is különö­sen jól tudnak. Ugyanis a mi Turista áltat előre megvásárolt, személyenként 9 koronás ebédjegyünkre másfél órai vá­rakozás után, többszöri sürgetésre 6,40 koronás ebédet szolgáltak fel. Szerencse, hogy az 1000 km-es út alatt még egy ilyen étteremmel nem ta­lálkoztunk, mert különben nem sok örömünk lett volna a kirándulásból. ÜJ SZŐ 5. * 1959. július 24.

Next

/
Thumbnails
Contents