Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-21 / 200. szám, kedd

N. Si. Hruscsov elvtársat lelkesen üdvözölték a rzeszówi vajdaság dolgozói Rzeszów (CTK) - N. Sz. Hruscsov, aki mint a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének vezetője a Lengyel Népköztársaságban tartózkodik, július 20-án a rzeszówi vajdaságba, a Lengyel Népköztársaságnak a Szovjetunió tőszomszédságában fekvő legkeletibb kerületébe érkezett. Az ünnepélyesen feldíszített rzeszówi repülőtéren N. Sz. Hruscsov elvtársat, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjét, aki V. Gomulkának, a Lengyel Egyesült. Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának kíséretében érkezett, a dolgozók lelkesen fogadták. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság államhimnuszainak elhangzása után a hivatalos képviselők N. Sz. Hruscsovot ünnepélyesen fogadták. N. Sz. Hruscsov a repülőtéren elhangzott beszédében a lengyel-szovjet barátságról szólva hangsúlyozta, hogy a lengyel nép és' a Szovjetunió nemzeteinek érdekei azonosak. Békét, barátságot, szocializmust és kommunizmust akarunk. Kiemelte a Lengyel Népköztársaság sikereit, hangsúlyozta, hogy a szocialista államok nem akarnak háborút, mert háború nélkül is győzelmet aratnak. A jelenlevők viharos tapssal fogadták N. Sz. Hruscsov beszédének befejező részét, amelyben éltette a Lengyel Népköztársaság és a Szovjetunió örök barátságát. Ezután V. Gomulka, a Lengyel Egyesült l&unkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Rámutatott arra, hogy a barátság szovjet küldöttségét lengyelországi útján mindenüt lelkesen fogadták. Minden lengyel jól tudja, mily nagy jelentőségű a barátság és szövetség a Szovjetunióval, mely a jelenlegi lengyel határok tartósságának biztosítéka. A Szovjetunió a Lengyel Népköztársaság hatalmas támasza. V. Gomulka hangsúlyozta a Szovjetunió tapasztalatainak jelentő ségét a szocializmus építésére Lengyelországban és utalt arra, hogy ezen tapasztalatok felhasználása le hetővé teszi a Lengyel Népköztársaság szocialista építésének gyors fejlesztését. N. Sz. Hruscsov V. Gomulka kíséretében a repülőtérről Rzeszów városába ment. A városba vezető utat a lelkesen éljenző lakosság övezte. A közlekedési eszközöket gyártó rzeszówi üzem megtekintése után, N. Sz. Hruscsov a gyár dolgozóival nagygyűlésen vett részt. A délután folyamán a szovjet vendégek megtekintették a laňcuti múzeumot, amely a háború előtt Potocky herceg kastélya volt. Munkában az inkvizítorok (Folytatás az 1. oldalról) elnök, aki az ügyet oly buzgón terelte erre az útra, nemzetvédelmi miniszter is, akinek a katonai bírák alárendeltjei. A bírósági tárgyalás jellegét Polýchronopulosz ezredesnek, a bíróság elnökének a napokban tett kijelentése is igazolja. A vádlottak vallomására kurtán ezt válaszolta: „Akár jó, akár rossz a 375-ös törvény, még a gondolatokat is elítéli". Mennyi cinizmus, brutalitás és bürokrata ostobaság rejlik e szavakban, mily nagy fanatikus gyűlölet a dolgozók érdekeinek védőivel szemben. Politikai meggyőződésükért, haladó szellemű gondolkodásukért akarják fejét venni a vádlottaknak. Hisz mit tettek Vutszasz és Trikalinosz elvtársak, a GKP Központi Bizottságának tagjai, akikre az ügyész halált kért? Semmi mást, mint hogy visszatértek az országba, hogy arra törekedjenek: Ismét törvényesen engedélyezzék Görögország Kommunista Pártját. Tavaly sok görög polgári párt vezetősége is komolyan tárgyalt erről. Mit tett Szyngitakisz és Karkajanisz fiatal diák, akiket Szkordasz ezredes életfogytiglanra akar bezárni a sötét cellákba. El akartak utazni az országból, ahol nézeteik miatt üldözték őket, ezért hamis útlevelet szereztek. „Százával járnak kézről kézre ilyen hamis útlevelek Görögországban és Cipruson, mert az EOK tagjai számára, akik harcolni mentek Ciprus szabadságáért, nagyban gyártották őket" - jelentette ki vasárnap Triandafyllu ügyvéd. Mit követett el Manolisz Glezosz? A vád már régen szertefoszlott. A katonai ügyész azonban mégis előállt azzal a tarthatatl^ követelménnyel, hogy Glezosz öt évet börtönben és további három évet koncentrációs táborban töltsön. Milyen igazságszolgáltatás az, amely az ország és a világ zajos tiltakozása ellenére nemzeti hőst, vezető politikust és egy nagy legális görög politikai párt lapjának főszerkesztőjét semmiért oly nagy büntetésre ítéli, mert fél tollától és népszerűségétől. Milyen igazságszolgáltatás az, amely röviddel előtte büntetlenül szabadon engedett egy náci háborús bűnöst? Görögország ma remeg a haragtól annak hallatára, amit az egyenruhában ülő ügyész és bírósági elnök mond, annak hallatára, amit a gerinctelen rendőrügynökök összehazudoztak. Remeg haragjában, amikor hallja, hogy az államügyész leplezetlen nyerseséggel 15 évi börtönt kér a rákbeteg Grigoriad asszonyra azért, mert 20 napig bújtatta lakásán Vutszasz kommunistát, az egyenes jellemű férfit, aki sokszor kitüntette magát a nácizmus elleni harcokban. Helyesen mondotta vasárnap délelőtt Grinjatszosz védő a katonai bíráknak: „Kell, hogy tiszteletben tartsák a görög nép hangját, baloldali, jobboldali és középpártjai neves képviselőinek hangját, akik egyben megegyeznek: Azonnal helyezzék szabadlábra Manolisz Glezoszt. A többiek ügyét pedig adják át a polgári bíróságnak, mert mint már ezerszer elhangzott, semmi esetre sem tartozik katonai bíróság elé". Egyik védő a másik után szólal fel. Vaslogikával, matematikai pontossággal elemzik a vádat, a szó szoros értelmében atomjaira zúzzák, felháborodva leleplezik a rendőrügynökök vallomásainak ellentmondásait és hazugságait és igazságos pátosszal követelik, hogy a bíróság a tényeket és tetteket mérlegelje. Meglátjuk, akadnak-e a katonai bírák között becsületes érzelmű férfiak, akik bírói esküjük szellemében és nem az inkvizítori kormányklikk kívánsága szerint fognak ítélkezni. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egész Görögország és az egész világ figyelme reájuk irányul, mert meggyőződött a vádlottak ártatlanságáról. OTA VÄCLAVlK KI FÉL AZ ÉRVEKTŐL? Mindjárt azután, hogy hétfőn reggel a bíróság elnöke csengetéssel megnyitotta a tárgyalást, bejelentette, nem engedi meg, hogy bárki a kommunista pártról és politikájáról beszéljen. Az ügyész állítólag ezt megengedhette magának, mert védi az országot a kommunizmussal szemben. Az ügyvédek azonban állítólag a törvény szerint ezt nem tehetik. Ezzel bebizonyította, a bíróság fél az érvektől, és bizonyára felső utasításra történt, hogy az elnök akadályozza meg, hogy a bíróság a kommunisták védelmének szónoki emelvényévé váljék. Elsőként MancÄsz Glezosz egyik védője, Vaszilatosz ügyvéd, a progresszista polgári párt tagja emelkedett szólásra. Figyelmeztette a bíróságot, hogy csak a tények szerint kell mérlegelni az ügyet. Rámutatott arra, hogy a tárgyalás felkeltette a világ közvéleményének figyelmét és ezt a franciaországi Dreyfus-perhez hasonlította, mely húsz évvel később is világszerte nagy izgalmat keltett. Kijelentette: „Ha Glezosz találkozott volna is Koljanisszal, a GKP politikai irodájának tagjával, a bíróság legfeljebb egy évi büntetéssel sújthatná azért, hogy nem jelentett fel egy Illegalitásban levő embert. Az a dajkamese, hogy összejövetelük megtörtént, azonban teljesen megdőlt. Az ügyész mégis öt évi börtönt és további 3 évi koncentrációs tábort, polgári jogainak 7 évi elvesztését és 10 ezer drahma bírságot javasol." Az ügyvéd nyomban ezután a görög rendőrség, a világ legjobban szervezett rendőrsége eddigi sikereiről szólt. Gúnyos színezettel és incselkedően hozzáfűzte: „Miért nem tartóztatta le akkor ez a híres rendőrség Koljaniszt Glezosszal való összejövetelén? Bizonyára hibát követett el." Az ügyvéd ezután a rendőrségnek azzal az állításával foglalkozott, hogy Koljanisz illegálisan jött Görögországba, hogy hírszerzéssel foglalkozzék. Viszont mindjárt bebizonyosodik ennek az állitásnak alaptalansága. Akkor, amikor a GKP politikai irodájának tagja illegálisan visszatért az országba, a baloldali és a középpártok koalíciójának lehetőségéről beszéltek. Az ügyvéd a görög lapok jelentéseit olvassa, melyekben néhány miniszter lemondásának lehetőségéről írnak. E helyzetből természetszerűen adódik, hogy a GKP egyik vezetője visszatér az országba, hogy megerősítse pártja kapcsolatát a többi demokratikus erővel és előkészítAz igazság-ártatlanság se a GKP legális tevékenysége visszaállításának talaját. Nem valószínű, hogy e helyzetben a kommunista párt vezető tényezője kémkedésre vesztegette volna idejét, — folytatja az ügyvéd. AZ ALKOTMÁNY SÄRBATIPRÄSA Vaszilatisz védő ezután felháborodva leplezte le a biztonsági szervek gyalázatos módszereit. Bebizonyította, hogy a rendőrség az ügyész utasítása nélkül hosszú ideig fogságban tartotta Manolisz Glezosz mostohatestvérét és férjét. „Lábbal tiporták az alkotmányt, mely megköveteli, az ügyész utasítását a bebörtönzésre," — mondotta az ügyvéd. „Sokat beszél" — szakítja félbe a bíróság elnöke. „Rövidítse beszédét." A védő azonban rá sem hederít és tovább beszél. A rendőrtisztek 15 napon és éjen át kényszerítették Glezosz mostohahugát és férjét, hogy írják alá, amit a rendőrség tőlük kíván. Rámutatott, milyen állapotban vannak ezek az emberek. „A jobboldal híve vagyok, de ellenzem a kormánynak ezeket a módszereit, 'ellene vagyok az igazságtalanságnak, a korrupciónak és botránynak. Mindenkor védem a polgári rendet, de ilyesmik ellen küzdenem kell. Hisz a Belojannisz ellen lefolytatott bűnperen kívül még sohasem alkalmazták a 375-ös törvényt. Ez a törvény a kémkedésre vonatkozik — magyarázta az ügyvéd. Ezt azonban nem bizonyították rá a vádlottakra. Ezenkívül még a 375-ös törvény rendelkezései értelmében is be kell bizonyítani, hogy a bűntett kimondottan a görög fegyveres erők ellen irányult, és bizonyos idegen hatalom érdekében követték el. A vád ennek a feltételnek sem felel meg és megelégszik azzal a bizonytalan állítással, hogy a kémkedést a nemzetközi kommunizmus érdekében követték el. De mi a nemzetközi kommunizmus, — kérdezi az ügyvéd? . MIT KÖVETEL GÖRÖGORSZÁG A bíróság elnöke ismét félbeszakította a védőt és kijelentette, hogy ily módon a tárgyalás még napokig elhúzódik. Inkább egy óráig veszekszik az ügyvéddel, csak hogy ne hagyja folyamatosan beszélni. Vaszilatosz védő kineveti az ügyészt: „Azzal vádolja Glezoszt, hogy 1922-ben a görög csapatok töröktől elszenvedett vereségét okozta, hisz akkor még a világon sem volt Glezosz." Viliam Široký miniszterelnök nyilatkozott az indiai rádió tudósítójának Az elnök tajtékozva ugrik fel: „Ezzel Görögország Kommunista Pártját vádoljuk." Vaszilatosz ügyvéd beszéde végén ezt mondja: „Visszatérek ahhoz, amit az elején mondottam. Csak polgári bíróság ítélkezhetik a vádlottak fölött. Önök itt nem!" Görögországnak ma nyugalomra, normális életre van szüksége. Ezt tudomásul kell venniük, és nem szabad hallgatniuk azokra, akik gyűlöletet akarnak szítani az emberek között". „Mint ember mondom önnek, hogy Glezosz ártatlan. Ha elítélik, ártani fognak Görögországnak. Mint ügyvéd figyelmeztetem önt, hogy az egész bűnperben egyetlen bizonyítékot sem hoztak fel ellene. Ezért hiszem, hogy nem ítélik el." A BÍRÓSÁG ELNÖKE VÉGET SZERETETT VOLNA VETNI A TÁRGYALÁSNAK A bíróság elnöke ezután korlátozni akarja a védők beszédének Időtartamát és kijelenti, hogy egy vádlott védelmére összesen három órája van minden ügyvédnek. A négy ügyvéd közül másodikként Sztefanakisz védi Glezoszt. Nyugodtan beszél, magyarázza a bíráknak, hogy a bíróság Ítélkezni akar, adja fel ideológiáját mielőtt döntene. Ezután a kommunista pártot veszi védelmébe. A bíróság elnöke azonban felugrik: „Hagyja a görög kommunista pártot. Nincs szükség politikai szónoklatokra. Egyes védőket azért hagytam beszélni a kommunizmusról, mert nacionalisták voltak. Tudni akartam, mit gondolnak á kommunizmusról. De többet már nem engedem meg, — ripakodott rá a bíróság elnöke Sztefanakiszra, akit baloldali beállítottságú, haladószellemú ügyvédként ismernek Athénben. A bíróság elnöke meg is fenyegeti, hogy javasolni fogja a ügyésznek, indítson ellene eljárást, az 509-es törvény alapján, mely szerint a kommunistákat perbe fogják politikai tevékenységükért. Sztefanakisz azonban nem fél. Egymás után cáfolja meg a GKP ellen emelt vádakat. * * * Meg kell mondanom, hogy á jobboldali és baloldali védők jártasak szakmájukban, megfontoltan, vaslogikával, lelkes elragadtatással és azzal a tudattal védelmezik e perben az igazságot, hogy az egész világ ezt várja tőlük. OTA VÁCLAVIK 1 Az indiai rádió szombaton közölte tudósítójának, P. Gobalkrisnannak Viliam Široký miniszterelnökkel folytatott beszélgetését. A Csehszlovákia és India együttműködésre vonatkozó kérdésre Široký elvtárs azt válaszolta, hogy Csehszlovákia szocialista iparának gyors fejlődése, elsősorban a gépipar fejlődése lehetővé teszi, hogy köztársaságunk főként komplex beruházási berendezések szállítmányaival részt vegyen India iparosításában. A békeharc jelenlegi feladatai megkövetelik, hogy még jobban elmélyüljön India és Csehszlovákia és a többi békeszerető nép soKoldaiú, általános együttműködése. A genfi értekezlettel kapcsolatban Široký elvtárs megjegyezte, bármilyen eredményekre is vezet, a fő nemzetközi kérdések komolysága megköveteli, hogy a kormányfői értekezlet foglalkozzék megoldásukkal. Csehszlovákia népének meggyőződése, hogy az értekezlet összehívása, amit a nagyhatalmak elvben már elhatároztak, nagy hatással lesz a világbéke megszilárdítására. Široký elvtárs reményét fejezte ki, hogy a csúcsértekezlet tárgyalása kétségtelenül sikeres lesz, ha a kormányfők népeik vágyából, azaz a világ minden népének vágyából indulnak ki, ez pedig: a feszültség enyhítése, a hidegháború megszüntetése és a békés egymás mellett élés. Viliam Široký a német békeszerződés problémáját és a nyugat-beriini megszállási rendszer megszüntetését tartja a sürgősen megoldandó legfontosabb feladatnak. A nyugatnémet militaristák terjeszkedő és revansista tervei és a nyugat-beriini helyzet kétségtelenül az európai és általában a világbéke fő veszélyét jelentik. Mégis a Szovjetunió javaslatai és az NDK kezdeményezése a nyugati hatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság hajthatatlanságába ütköznek. A világbéke erői ma oly hatalmasak. hogy meg tudják akadályozni a háborút. Természetesen fontos, hogy a világ népei jól tudják, honnan fenyeget a veszély és ne hagyják magukat megtéveszteni. Ez elsősorban a nyugatnémet militarizmussal szemben érvényes. Csehszlovákia maga iránt és az egész emberiség iránt kötelességének tartja, hogy felszólítsa a világ békeszerető erőit: fogjanak össze, hogy NyugatNémetország ne veszélyeztethesse a békét. ^ Jelentősen növekszik a nemzeti jövedelem Varsó (ČTK) A néphatalom 15. évében Lengyelországban a hadikárok felszámolásával egyidejűleg, amelyek a nemzeti vagyon 40 százalékát tették ki, sikerült jelentős mértékben lerövidíteni azt a távolságot, amely a gazdaságilag elmaradott háború előtti Lengyelországot a gazdaságilag fejlett országoktól elválasztotta. Az Agencja Robotnicza közlése szerint Lengyelország nemzeti jövedelme 1958-ban 2,7-szer volt magasabb a háború előttinél. Az Amerikai Egyesült Államoknak ä századfordulón húsz évre, Nagy-Britanniának 45 évre volt szüksége nemzeti jövedelme ily mérvű fokozására. A népi Lengyelország nemzeti jövedelme az 1949—1958-as években átlagban 9 százalékkal emelkedett. Ugyanabban az időben az USA és Nagy-Britannia csupán 3,3 százalékos, Olaszország 6,6 százalékos és Franciaország 4 százalékos emelkedést ért el. Az amerikai munkás ós a „modern idő" A nagy összecsapás New York-i tudósításunk: Az Egyesült Államokban kezdetét vette a munkások és vállalkozók újabb nagy összecsapása. Legszembetűnőbb megnyilvánulása a félmillió acélipari munkás sztrájkja. A vállalkozók már hosszabb idő óta tervezték ezt az összecsapást és készültek rá. Folyóirataik, mint a New York World Report, Bussinnes Week stb. hónapok óta jósolták és „leckét adtak" a szakszervezeteknek. Csak alkalomra vártak. Az egyik alkalmat a kollektív szerződések megkötéséről folytatott tárgyalásban látták a gépkocsiiparban. Ma nyilvánvaló, hogy a társaság akkori makacssága és hajthatatlansága, e nagy hadjárat szerves része volt. A gépkocsiipari tárgyalások kölcsönös elégedetlenséggel végződtek. Walter Reuther, a Gépkocsiipari Munkások Szövetségének elnöke a legvégső határokig és talán még tovább hátrált. Megelégedett a Iegsze' rényebb eredménnyel. A gépkocsiipari mágnások vérszemet kaptak, A tárgyalás egész őszig elhúzódott. Ekkor már új modelleken kezdtek dolgozni és szokás szerint már nem volt fontos számukra, hogy az üzemek teljes iramban működjenek. Reuther a szerződés megkötése után kijelentette, hogy elnöksége óta még nem volt része ilyen tárgyalásokban. A monopóliumok sem érték el egészen céljukat. A nagy összecsapás eltolódott. A társaságok abból kiindulva, hogyan sikerül nyomást gyakorolni Reutherre, arra a következtetésre jutottak, hogy még élesebb hangnemet kell alkalmazniuk a sztrájk kiprovokálására. Az acélipari szövetséggel folytatott tárgyalások során ez most valóban megtörtént. Nem elégedtek meg azzal, hogy MacDonald, a szövetség elnöke az eredeti 250 követelés közül egy - vagy kettő mellett tartott ki. Sztrájkot akartak, mely feltételezésük szerint többek között lehetővé tette volna, hogy a munkásokat harcukban egy évtizeddel visszavessék és csapást mérjenek a szakszervezetekre. Ez még az amerikai szakszervezetek vezetőinek és reformizmusuknak is sok volt. A. H. Raskin hírmagyarázó a New York Timesben nyíltan írja: ,Az acélmunkások sztrájkja kísérlet az üzemigazgatóság számára, hogy új módon kezelje a kollektív szerződésekről folytatott tárgyalásokat. Olyasmiről van szó, ami abban a nézetben gyökerezik, hogy az ipar túl sok kiváltságot adott a munkásoknak, 1 és eljött az ideje annak, hogy visszafelé tereljék a fejlődés irányát, mely negyedszázaddal ezelőttről, Roosewelt idejéből származik. Az acélipari társaságok elhatározása, hogy megleckéztetik a szakszervezeteket, hogy az úr még mindig úr, döntő tényező volt a hiábavaló tízhetes tárgyalásban, mely a félmillió acélipari munkás sztrájkját megelőzte". A Wall Street Journal július 16-án vezércikkében azzal a megállapítással támasztja alá ezt a gondolatot, hogy „nem a bérkérdés volt a fő súrlódási felület. Kritikus pont volt a társaság ama törekvése, hogy korlátozza a szakszervezetek hatalmát, hogy az igazgatóság teljesen szabad kezet nyerjen". „Nem kimondottan az acélipar kérdése ez, — írja a tőzsde lapja. A gumiipari sztrájkban is szerepet játszott, s most a sifpermarketek sztrájkjában; továbbá a vasúti alkalmazottakkal, valamint az alumíniumipari dolgozókkal kötendő kollektív szerződésről folytatott tárgyalásban is megmutatkozik". Mi célt követnek konkrétan a tőkések az üzemekben? Az acélipari mágnások közelmúltban kiadott nyilatkozata homályosan beszél „az Ipari élet új módjáról" és a „gazdasági haladás" támogatásának tervéről, ami alatt MacDonaldnak, az Acélipari Munkások Szövetsége elnökének véleménye szerint ezt kell értenünk: Olyan változásokat követelnek, melyek megengedik a társaságoknak, hogy egyoldalúan felbontsák az egyes munkások nehezen megszerzett szerződéses védelmi intézkedéseit". Szó van például a pihenőre, mosakodásra, a munkaidőn túli munkaalkalmak elosztására megállapított időről. MacDonald szerint nem is arról van sző, hogy az acélipari cégek jobb lehetőséget akartak találni az automatizálásra. E lehetőségük mindig meg volt, ami abból Is kitűnlíc, hogy az utóbbi években tízezrével bocsátották el a munkásokat. Kockán forog magának az acélipari munkásnak az „automatizálása" ... Az amerikai acélipari munkások körében rosszallást és ellenállást váltott ki az, hogy a monopóliumok nem akarják emelni a béreket, viszont az árak emelkednek. Még jobban felbőszítette őket a lehető legnagyobb nyereség kifacsarását szolgáló csavar meghúzása. A munkásokat elszántság hatja át, noha nem akarták a sztrájkot. Fel kell tenni azonban a kérdést: Mit fog tenni a legfelső szakszervezeti vezetőség? A tapasztalatok arra tanítanak, hogy ne ringassuk magunkat illúziókban! Ne hogy, mint a múltban gyakran, visszakozót fújjon akkor, amikor a győzelem érdekében meg kell feszíteni az erőt?! E kérdésre a válasz nagymértékben attól függ, milyen erőteljesen fejtik ki a munkások nézetüket, milyen következetesen harcolnak céljaikért. A nagy összecsapás, mely a szakszervezetek és általában az amerikai dolgozók helyzetét illetően rendkívül fontos lehet, és magára vonja a világ közvéleményének figyelmét, folytatódik. PfiEMYSL TVAROH ÍJJ SZÖ 3 1959, július 2|