Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-02 / 181. szám, csütörtök

A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója tiszteletére tr Miro Procházka: Őrtüzek a hegyekben Június 27-én, szombat este a trnavai ipariskola kultúrterme ünnepi színhelye volt a Faluszínház előadásának. Miro Procházka őrtüzek a hegyekben című költői művét vitték színre a Szlovák Nemzeti Felkelés tizenötödik évfordulója tiszteletére. Mindjárt bevezetőül azt is megállapíthatjuk, hogy nemcsak a Faluszín ház, hanem a rendező, Tibor Uakovský is úttörő munkát végzett, amikor Procházkának a felkelésről szóló nemes-költészetét felelevenítette a színpadon. Igaza volt Rudo Bednárik államdíjas igazgatónak, amikor a függöny felgördUIése előtt, köszöntőjében azt mondta, hogy színháza - amely a közeljövőben ide teszi át székhelyét — Procházka költészetének eleven virágcsokrát ajándékként nyújtja át a trnavai közönségnek. A megrázóan szép költői előadás szerzőnek, színésznek, rendezőnek^ egyaránt megérdemelt sikert ho-' zott. A bemutatott mű szervesen összefonódó első költői képei híven szemléltetik azt a megindító pillanatot, amifcor a felkelés hősi gondolata megfogamzik a szlovák ifjúság szívében. Egyszerre, egyik napról a másikra érik meg bennük a szerelem, a békevágy és a szabadságharc gondolata, amely aztán az események folyamán a hősi hazaszeretetben ?ri el csúcspontját. A színpadon villanó gyorsasággal, szinte filmszerűen peregnek le a felkelés, a szabadságharc drámai jelenetei. f'ozaikok, képek, apró meghitt jelenetek követik egymást és együtt feltárják azt a varázslatos légkört, amely a felkelés bensőséges pátoszát oly emberivé, vonzóvá teszi. Procházka költői müvének az a nagy érdeme, hogy a felkelés nagy hősi eseményeit mély emberi motívumokkal avatja hitelessé. Felszínre hoz olyan lírai mozzanatokat, amelyek mélyen, az ember szivében zajlanak le. E meghitt, vonzó költészetnek a megelevenítósében nagy szerepe van természetesen Tibor Rakovskýnak, a rendezőnek, aki fáradságot nem ismerve minden tudását latbavetette, hogy a költő mondanivalójának nemességét és szépségét kibontsa és feltárja a színpadon. Alkalmunk volt Rakovský elvtárssal elbeszélgetni az előadás előtt. A művel és az előadással kapcsolatban a következőket mondta: — A szlovák irodalomban még igen kevés az olyan színmű, amely témáját a felkelés eseményeiből meríti. Vannak ugyan kísérletek, a szerzőknek azonban sajnálatos módon nem sikerült kihozni a felkelés lényegét, azt a mély pátoszt, amely az egyszerű emberek ezreiből a vállalást, az áldozatkész harcot váltotta ki. Ez is egyik oka annak, hogy most a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóján a színház figyelme a költészet felé fordult. — Nekem személyesen — folytatta a rendező — Procházka költészete jiagyon tetszik és pedig éppen nemes, egyszerű pátosza miatt. Provel. Az előadás azt bizonyította, hogy a rendezői munka, a színpadi jelenetek drámaiságának a kidomborítása, a hang- és fény-efektusok nagyban hozzájárultak a mű egészének szerves kibontakozásShoz, a költői mondanivaló megértéséhez, a sikerhez, amelyben a színház együttese kiváló előadása révén részesült. További beszélgetésünk során Rakovský elvtárs még a következőket jegyzi meg: — Reméljük, hogy Procházka költészetének a dramatizálásával, színpadra vitelével példát mutattunk nemcsak a Színházaknak, hanem a falusi műkedvelő-együtteseknek is, hogyan lehet méltó keretben megünnepelni hazánk történelmének egyik legszebb és legmegrázóbb szakaszát. Befejezésül még annyit, a FaluszlnA Mlhálik-házaspár az előadás egyik jelenetében cházka a felkelés hősi eseményeit egyszerű, mindannapi történések érzékeltetésével hozza közelebb hozzánk. Az egész mű tulajdonképpen költemények sorozata, s minden költeményben drámai erő lüktet. Ez a drámai mag tette lehetővé a szín* padra való feldolgozást. A rendezőnek nem is volt szüksége nagy efektusok használatára, hogy a költő mondanivalóját a színpadon felelevenítse. Ezen a ponton nem azonosítjuk magunkat Rakovský elvtárs nézetéház színészei valóban lelkes együttest képeznek. Ez az ünnepi előadás a színészek fegyelmezettségéről, ügyszeretetéről és tehetségéről' tanúskodott. Játékukkal mindannyian hozzájárultak az előadás sikeréhez. Az együttesből bensőséges alakításukkal a Mihálik házaspár, továbbá Božena Slabeiová, Terézia Šeryová, Beňo Michalský, Leopold Haveri, Július Farkaš és Peter Gažo emelkedett ki. Szabó Béla Ez lioľt Eszter utolsó éjszakája a kórházban. Holnap már elmegy. Itt hagyja áz elmúlt hónapok keserves bujkálását, a szülés kínját, ismeretlen érzések és fájdalmak félelmét, elrontott életét. Kilép majd a kapun, újra karcsú testtel, mosolyogva, szabadon: gyermeke nélkül. Vajon emlékszike majd — meddig — parányi eleven testére, csöpp szemének kékjére, hajának szálas selymére, két piciny öklére és hangjára ,melyet ma még ezer síró poronty között is megismerne? De holnap ... Ez az, amit még nem gondolt végig; a holnapot. Minek is gondolna rá! — Aludjunk — s ezt mondja százszor is. Kínlódva, reszketve, leszorított szemhéjakkal, párnába fúrt fejjel, jobboldalára fordulva, aztán a balra, sikertelen sóvárgással az álom után, mely elveszett az önkínzó éjszakában. Felkél az ágyból: Magára ölti pongyoláját s a fülledt nyárvégi éjben is dideregve húzódik a nyitott ablak mellé, mint egy alvajáró. Könyökével a párkányra támaszkodik és nézi a felhők hullámaiban bukdácsoló holdat. Hangtalan villámok lobbanak a távoli égen. S nemsokára — mintha a Tátra megindult volna, hogy maga alá temesse az alvó várost — viharfelhők komor tömkellege hengeredik a hold felé. Egyszerre halálosan fáradtnak érzi magát, súlytalannak is egyben, mint a szélsodorta tollpihe. Zuhanni, zuhanni a fekete mélybe, a kert fái közt sodródva a száguldó forgószél örvényében. Ijedten riad fel. Menekülő mozdulatokkal kapaszkodik a deszkapárkányba. Egy pillanatra mintha megszédült volna, vagy elaludt talán? Letekint a mélybe. A sűrűsödő villámfénynél megpillantja a fal tövében a betonjárdát. Ha lezuhant TÓTH GYULA: oiilszatét... volna, most már mindennek vége lenne. Ha most levetné magát, összeszorított fogakkal, kiáltás nélkül tenné, hogy senkit fel ne ébresszen ... Es akkor a folyosó végéről, az újszülöttek szobája felöl, felhangzik a gyermeksírás. — Drága gyermekem! — suttogja ajka, dobogja szíve, csoszogja papucsa, amíg lopakodva, tolvajként oson a fal mellett a végtelennek tűnő folyosón át. — Drága gyermekem! — Honnan szakadt ki ez a két szó, melyet még soha ki nem mondott? A tornyosuló felhőkből talán, a vihar szeléből, a cikázó villámok fényéből, iménti szédületéből, a szörnyű halál hűvös érintéséből? Vagy meggyötört szívéből? Kitől tanulta ezt a két szót? És ki' tanította meg így kimondani? Ennyi aggodalommal és édességgel. Ennyi féltéssel és ily boldog örömmel. Kicseni síró gyermekét a kis ágyból. Szinte lebegve suhan vele a körterem felé, mint fehérszárnyú nagy madár a vihartól feldúlt éjszakában. Már útközben mellét odaadja a kereső szájnak. Bebújik az ágyba, magához öleli a pólyát s ebben a pillanatban már nem tudja, honnan jött, hová megy holnap, ha megvirrad: egészen és kizárólagosan anya. Kiegyensúlyozott csend támad benne, rendithetetlen nyugalom. Odakinn dúl a vihar, csattognak a villámok, leszakadni készül a mennybolt. Itt benn azonban ők ketten összebújnak, elválaszthatatlanul. A fiatal leányanya, aki mindig úgy rettegett a vihartól, most egy cseppet sem fél. Amikor a gyerrnrk már eleresztette a mellét és pihegve alszik a pólyában, o még sokáig nyitott szemmel az esőverte ablakra néz. Most egyszerre maga előtt látja a falusi házat s benne szüleit. Apja — ilyenkor, vihartámadtával — felkel, meggyújtja a gyertyát. Felöltözik, kiballag az istállóba, hogy csendes szavával megnyugtassa az állatokat. Anyja is felriad és az ágy szélén ülve imába kezd. Ha most egyszerre felkelhetne innen alvó gyermekével és odarepülhetne hozzájuk, talán töredelmes szívvel elmondhatna, bevallhatna mindent... talán akkor nem bántanák. De beállítani hozzájuk fényes nappal, hogy nézzétek: hoztam nektek egy apátlan gyermeket, engem üssetek agyon, de őt szeressétek ... Nem, azt nem tudja megtenni. Nincs más út, itt kell hagynia a gyermeket. A kórházban jó helye lesz, amíg maradhat. Azután nevelőintézetbe adják. Mondták, hogy meglátogathatja. Ha úgy fordul a sorsa, vissza is veheti egyszer De holnap! Lesz-e ereje,' hogy elmenjen innen gyermeke nélkül? Amíg meg nem született, olyan könynyű volt erre a napra gondolni. Szinte már kergette a napokat, csak mielőbb legyen vége, hogy szabaduljon. S most meg ... Bár csak soha meg ne virradna. * * * Pedig megvirradt. A nap tüzesen ébredt. Az éjszakai viharban megtépett, elázott fák leveleiről már felszáradták az esőcseppek. Eszter arcáról is a könnyek. A gyermek már nem volt mellette. A feje zavarosan kábult volt. Most kell elmenni. Amíg a kórterem fel nem ébred s amíg a feje ki nem tisztul. Amíg nem sír a gyermek. ' • <•'", ' '. .-.'i, r'.s Gyorsan felöltözött, öszszeszedte holmiját, berakta a bőröndbe. A folyosón tfflálkozott az ügyeletes nővérrel. Valamit még alá kellett írnia az irodán. De azt csak nyolc órakor nyitják. Leült egy padra a kórház parkjában és várt. A kapu feletti hatalmas villanyórát nézte szüntelen, de az alig mozdult valamit. Végül is néhány perccel nyolc után kint volt az utcán. A villamos megállója felé ment. Megállt egy pillanatra, letette kis bőröndjét és nem tudta megállni, hogy vissza ne tekintsen az épületre. S akkor egyszerre újból hallotta a nővér hangját: — Visszajön maga, kedvesem ... még ma visszajön. Minden erejét össze kellett szednie, hogy elinduljon. Könnyei elborították a szemét, alig látott. Mintha az elmúlt éjszaka vihara most teljes erővel újra feltámadt volna benne. A felhőié sötétje gomolygott előtte. Az úttestnek még a közepére sem ért, amikor hangtalanul elvágódott. Elnyúlt testét éppenhogy érintette egy autó kereke. Eles fékcsikorgás, emberek futnak össze mindenfelől. Felemelik, ruháját bontiák, valaki a szíve táját dörzsöli. Kiviszik a járda szélére, s mire odaérnek vele, kinyitja a szemét. — Hol lakik? — kérdezték egyszerre többen is. — Nem tudom! — Sehol! — mondta semmibe révedő tekintettel. Majd tisztuló szemmel, felragyogó mosollyal, könyörgő hangon megszólalt: — Vigyenek vissza, a kicsinyemhez, oda ...! Megpillantotta bőröndjét egy férfi kezében. Erélyesen megragadta, azután áttörte magát a bámészkodók között, s egyre biztonságosabban lépkedve, végül futva, megindult vissza a kórház kapuja felé. GBMBASZÜG VÁR Rozsnyó és Pelsőc között terül el Gombaszög. Pár évvel ezelőtt semmivel sem beszéltek róla fö6&er, mint a hozzá hasonló púr száz lelket számláló községekről. Aztán jött egy esemény. Felfedezték a cseppkőbarlangot és Gombaszög nemcsak a környéken, de messze vidéken ismert lett. Ma már az ország minden részéből, sőt külföldről is sokan felkeresik. Két évvel azelőtt a falu életében újabb esemény történt. Itt rendezték meg a Csemadok járási dal- és táncünnepélyét, amelyen több mint 5000 ember vett részt. Soha nem látott tömeg ünnepelt ekkor Gombaszögön. Azóta Gcmbaszög nemcsak cseppköbarlangjáról, de nagyméretű népi ünnepségéről is híres. A dal- és táncünnepélyt a cseppkőbarlangnál tavaly szintén sikerrel rendezték meg. Most Gombaszög minden eddiginél nagyobb eseményre készül. Július 4. és 5-én a Csemadok Központi Bizottsága a szövetkezeti nap keretében itt rendezi meg a körzeti dal- és táncünnepélyt, amely a kelet-szlovákiai csoportok számára olyan jelentőségű lesz, mint a délszlovákiaiaknak a zselízi összejövetel. Gombaszög vár s a gombaszögi összejövetelre a Csemadok keleti csoportjain kívül gondosan készülnek a nyugati csoportok is. 'A rozsnyói, a velsőci, a rimaszombati, a fii'.eki, a nauykaposi, a bodrogszerdahelyi és még sok-sok „keleti" helyi csoporton kívül Gombaszögre készül a Felsőcsallóközi Népművészeti Együttes és a Cssmadoknak Nyugat- és Dél-Szlovákiában működő együttesei. A nép életét kifejező táncokban, dalokban, jelenetekben rövidesen két napon at gyönyörködhetünk a gyönyörű helyen elterülő cseppkő barlangnál. A nagyméretű dal- és táncünnepélyt népmulatság követi. Már építik a különféle sátrak és lacikonyhák sokaságát, amelyek szintén az ünneplőket készülnek szolgálni. Gombaszögön az örömteljes munka és örömteljes szórakozás jegyében nagyméretű ünnepély készül. A természeti kincsekben rendkívül gazdag Gombaszög az ünnepélyre az ország minden részéből minél több vendéget vár. (b) 1 Charlie Chaplin megírta emlékeit. A háromkötetes műben érdekes epizódokat ír le filmjeivel kapcsolatban, közli H. G. Welsszel, Einsteinnel, Saljapinnal, Buriannal, Zweiggel folytatott beszélgetéseit, továbbá véleményét Eisenstein, Ermler és Geraszimov szovjet filmrendezők művészetéről. A világhírű művész jelenleg egy filmbohózat forgatókönyvén dolgozik, ezenkívül a Cirkusz új filmváltozatát készíti elő. A francia haladószellemü kritika elismerően ir a Levél Szibériából című filmről, amelyet francia filmesek készítettek egy szovjetunióbeli utazásuk alkalmával. A „Lettres Francaises" különösen a film újszerűségét, ötletességét dicséri, A szibériai síkságokon épült új városokról ;,és épltőtelepekről készült felvételeket helyenként Szibéria múltját felelevenítő rajzok szakítják meg. Alaszkát, az aranyásók paradicsomát 1867-ben 7 millió 200 ezer dollárért adta el az orosz cár az amerikaiaknak. Erről az aranyásó paradicsomról most filmet készít egy amerikai filmtársaság. A film előállítási költségei 7 miliió 500 ezer dollárt tesznek ki, azaz 300 ezer dollárral többet, mint amennyiért annak idején egész Alaszkát megvásárolták. lif filmek Az ÉJJELI HAJÓÚT című kalandos kínai történet, A. Fajncimmer szovjet rendező A GITÄROS LÄNY című zenés filmvígjátéka átlagos alkotásnak számított mozijaink műsorán. Az előbbinek egy kalandos hajótörés a története, a másik egy komolyabb eszmei tartalom nélküli ún. „szórakoztató film", melynek egyedüli komoly értékét a moszkvai VIT műsorából beleszőtt kulturális számok képezik. Eszmeileg sokkal nívósabb, érzelmileg megkapóbb volt Ermler szovjet rendező forradalmi tárgyú filmje: A DÖNTÖ ÉJSZAKA. Az orosz bolsevikok forradalmának első napjaiban szerepelnek itt fő hősei: Nyikolaj Tyimofejev géplakatos és felesége Kátya. Ha a film tartalmában és formájában nem is új, de magasztos eszmét fejez ki: Nyikolaj, a minden feladat teljesítésére kész, önfeláldozó, lemondó kommunista, a Téli-palota ostromlóinak első soraiban leheli ki nemes lelkét. Kátya pedig, a kezdetben férjén önző féltékenységgel csüngő fiatalaszszony, felismeri annak a célnak nagyságát, melyért férje életét áldozza. S amikor a Téli-palota lépcsőin azon a döntő éjszakán megszüli gyermekét, elhatározza, hogy férje szellemében müve méltó folytatójává neveli. Művészi élmény volt egy csehszlovák film, mely hazai filmgyártásunk fokozatosan emelkedő színvonalára enged következtetni. Miroslav Hubáček: CSÚNYA KISASSZONY c. filmje ez. Miért vonzó e film? Röviden így foglalhatjuk össze értékét: Jól felépített lélektani drámát láttunk kitűnő szerepalakitásokban. Maga a filmtörténet napjainkban játszódikMe nem mindennapi helyen: egy könyvkiadóvállalat szerkesztőségében. A revízióra kiküldött Hana Kalvodová könyvelő, elnvonultan élő magányos „vénlány" nagyszabású csalást fedez fel. Becsületesen teljesíti hivatásbeli kötelességét még akkor is, amikor a felelős igazgatóval közben kialakult intim viszonya lelki konfliktusokat és álmatlan éjszakákat okoz neki. A kötelességérzet erősebbnek bizonyul az érzelmi szálaknál. Ez a történet gerince. Érdekes a két főszereplő lélekrajza. Kalvodová látszólag nem olyan bonyolult egyéniség. Kimondottan a hivatásának éle vénlány, s igyekszik ezt gyakran túlJelenet A döntő éjszaka című filmből nek emléke még mindig kísérti, viszont bensőjében erősen jelentkezik a boldogságvágy. Csak akkor tűnik ki lelki világának mélysége, amikor tetőfokra hág a konfliktus: választania kell a becsület, a kötelességteljesítés és a nehezen megszerzett, de kétes egyéni boldogság között. Az előbbit választja. •Stefi Igazgató bonyolultabb egyéniség. Bizonyos lelki meghasonlottság jelei fedezhetők fel természetében. E meghasonlottság könnyelművé teszi és gyengíti akaraterejét: ez okozza végzetét. Megtalálná boldogságát Hana oldalán, de bizonyos fokú kispolgári gyávaság befolyásolja cselekvését. Karel Höger és Dana Medrická főszerepalakltása alapozza meg a film sikerét. Tökéletesen átélt, finoman kidolgozott jellemábrázolás. Ám a forgatókönyv rovására írhatjuk, hogy a sikkasztás körülményei a filmben nagyon homályosak és a néző nem érti meg a bűnügy történetét. L. L. hajtva éreztetni: elhunyt vőlegényéDana Medrická A csur>\ a ki^szony főszerepében ÜJ S7A 7 • s X