Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-18 / 197. szám, szombat

Pártgyűlés a tarlón f 'Battyáni fiatalok s t "X/fagasan úszik még a nap, a rekkenő hőség verejtéket csal az emberek homlokára. Szombat délután van, s a kolozsnémai határt járom, illetve csak járnám, mert csak a Keszi úti árpaföldig kell mennem, Akikkel beszélni szeretnék, valamenynyien odajöttek. így aztán könnyű a riporternek - mondhatná valaki -, nem ö megy az emberekhez, az aratókhoz, hanem azok jönnek őhozzá. Hát ami igaz, az igaz, ez esetben így történt. Ne higgye azonban senki, hogy a riporter tiszteletére álltak meg az aratógépek, vagy Vörös János kombájnos őmiatta fordította gépét az árpaföld felé. Az ok, amely a szövetkezet kommunistáit a szóban forgó árpaföld felé kormányozta, az volt, hogy négy órakor megkezdődik a pártgyűlés. Tíz perccel négy előtt alig vagyunk tízen a learatott árpaföldön. Még van időnk, hogy pár szót váltsunk az aratásról, megsimogassuk az életet adó telt kalászokat. Tarcsi Ferenc, a szövetkezet elnöke örömmel beszél az idei aratásról. Gondolatát egy mondatban fejezi ki. — Ilyen termés még nem volt a kolozsnémai szövetkezet határában. Szabó Gyula, a falusi pártszervezet elnöke még megtoldja: — Nem ártana, ha volna még egy kombájnunk. Nincs sok idő a beszélgetésre. Egyszerre benépesül a tarló. Innen is, onnan is ingújjra vetkőzött emberek érkeznek. Már vagyunk vagy húszan, de még mindig jönnek ... már talán negyvenen is lehetünk, amikor aratógép kanyarodik mellénk. Papír kerül elő, s az aratőgép máris asztalnak szolgál, melyen aláírják a jelenlevők „listáját". A székeket a köpcös árpakévék helyettesítik. Ki állva, ki ülve hallgatja végig az elnök tömör beszámolóját. A SZOVJETUNIÓ és a szocialista tábor gazdasági, politikai és erkölcsi tekintélyének rendkívül nagy növekedése következtében páni félelem fogja el a polgári közgazdászokat és mindenfajta ideológusokat. Miért? Egyszerűen azért, mert arra a következtetésre jutnak, hogy a kapitalizmus már eleve elvesztette a versenyt a szocializmussal. Ez a félelem fő oka annak, hogy a nemzetközi történés tudományos értékelésétől merőben eltérő különféle reakciós elméleteket hirdetnek. A szocialista tábor gazdasági és politikai sikereitől való félelem különféle dolgokra készteti a kapitalizmus híveit. Az USA és sok más tőkés ország könyvpiacát például ilyen „tudományos művek" árasztják el az utóbbi időben: W. Hoffmann nyugatnémet közgazdász: „Hová irányul a szovjet gazdaság", Alexander Bykov angol közgazdász: „A szovjet gazdasági rendszer fejlődése", A. Bergson amerikai közgazdász (állítólag a szovjet gazdaság „szakértője"): „Feltételek és távlatok" c. könyvei és más agyszülemények. E müvek közös vonása, hogy kilátszik a kapitalizmus jövőjét illető bizonytalanság, hogy „tudományos módon" tagadják a szocialista rendszer fölényét a tőkés rendszer fölött. Tagadják a szocializmusnak a békés gazdasági versenyben a kapitalizmus fölött kivívandó győzelmét. „Műveikben" azt állítják, hogy a szovjet gazdaság ingatag, s nem állítható, hogy a szocialista országok gazdasága valamilyen komoly sikereket ér el. A szocialista tábor rendkívül nagy fellendülésének tényei falhoz szorítják a kapitalizmus burzsoá védelmezőit, akik ezért még tovább mennek. Kezdik tagadni a népgazdaság jelenlegi fejlődése törvényszerűségének objektív jellegét. Arcátlanul azt állítják, hogy az egyes társadalmi alakulatok: a hűbériség, a kapitalizmus és a szocializmus között állítólag nincsenek alapvető különbségek. A gazdasági rendszerek versenye szerintük csupán a nép gazdasági tevékenysége, melyre minden gazdasági rendszer épül. Ezt az elvet követte J. Foster Dulles, a volt amerikai külügyi államtitkár is, amikor Mikojan szovjet miniszterelnökhelyettes látogatása alkalmával kijelentette, hogy az USÁ-ban „maA gyűlés megkezdődött. Hogy miről is van szó, miért vált szükségessé itt kint a tarlón megtartani a pártgyűlést, ez magából a beszámolóból kiderül. A kolozsnémai kommunisták megtudják, hogy amíg ők a termés gyors betakarításán fáradoznak, történelmi jelentőségű doKetten a tizenkettő közül. (Vörös Károly és Habelik Lőrinc). log történt a járásban: teljes egészében befejezték a járás szövetkezetesítését. A beszámoló hírt ad arról is, hogy hadbíróság előtt áll Manolisz Glezosz, a görög nép egyik leghűségesebb fia, A görög reakció halálra szánta a nagy békeharcost, az Akropolisz hősét, ki saját kezével tépte le a fasiszta zászlót... A gyűlés fő és legérdekesebb pontja mégis az, hogy a szövetkezetesek soraiból 12 fiatalt vesznek fel a ,párt tagjelöltjei sorába. Többek között Vörös János kombájnos, Vörös Károly és Habelik Lőrinc traktorosok, Hegedűs Vidor, az építőcsoport fiatal dolgozója várták a taggyűlés döntését. J^em volt sok beszéd, a párt tagjai ismerik a fiatalokat, akik szorgalmukkal kiérdemelték a tagjelöltséget. A tagok egyhangúlag szavaztak a fiatalokra. A magasba emelkedő kezek kifejezték, hogy a párt idősebb harcosai örömmel fogadják soraikba a fiatalokat. A párttagság azonban fokozatosabb kötelezettségekkel jár. Molnár Regina, a HNB elnöke ezt a lelkükre is kötötte, úgy is mondhatnánk, a pártgyülés nevében útravalóul adta a jótanácsot, hogy sikerrel járjanak azon az úton, amelyen e pillanatban elindultak, amelyen az első lépéseket itt a tarlón, a kövér árpakévék között teszik meg. Mem tartott sokáig ' a gyűlés, küldetését mégis teljesítette. Percek múlva újból indult a kombájn, a traktor, s most már nem csupán CSISZ-tagok ültek a gép nyergében, hanem párunk tagjelöltjei, szocialista építésünk jövőbeni zászlóvivői. Szarka István (Foto: Uj Szó, Drábek) Míg csak második napja folyik az őszi árpa aratása, de a battyáni határban már a learatott nagy táblák és keresztsorok hirdetik, hogy a szövetkezetesek nem töltik tétlenül a napot. Alig hagyom el a gazdasági udvart, már messziről látom a szemem elé táridó aranysárga kalásztengert. Tovább érve fülemhez ér az aratógépek zakatolása. A hang irányába megyek, mígnem a dombhajlatban, mint tarka virágokat a réten, fürgén mozgó embercsoportokat látok. Közelebb érve - bár hihetetlenkedve - látom, hogy az árpakévéket emelgető fürgemozgású dolgozók mind fiatalok. De mégsem. mert ott látom közöttük a szövetkezet elnökét és még két más vezető dolgozót is. Még szóhoz sem jutok s máris a CSISZ-elnökkel, Szakács Jánossal találom magam szemben. Kérdezni sem kell, mert a naptól barnára égetett arcú fiú beszédbe kezd. - Ugye meglepte, hogy az aratás elején ennyi fiatal dolgozik a földeken? Különös, jóleső érzés kerít hatalmába, ahogy elnézem a szorgos kezű fiatalokat. Megszámlálok vagy huszonkettőt. Noha legtöbbjük a csernöi üzemben és más helyeken dolgozik s van, aki még iskolába jár, a munkában nem lehet különbséget tenni közöttük. Úgy jár a kezük, mintha állandóan ezt csinálnák. Ahogy körbe járjuk az egyes csoportokat, rátalálunk Katócs Ancikára is, a szervezet titkárnőjére. Ancika a HNB-n dolgozik, de itt a mezőn sárga blúzában és tarka szoknyájában olyan mint a többi: dolgos, sőt példaképe a többinek. Beszédbe elegyedünk, mire még nagyobb áttekintést nyerek az ifjúság mezőgazdaságban végzett tevékeny ségéről. - Nehogy azt higgye, csak most segítünk a szövetkezetnek - világosít fel. A CSISZ-elnökkel már a kapálásnál is szerveztünk brigádot, ahol 25 CSISZ-tag megkapálta a mákot. Ha elgondolkodunk, hogy csak a királyhelmeci járásban hány község van, ahol a fiatalság menekül a mezőgazdaságból, öröm elnézni és hallgatni a battyánt fiatalokat. Mennyi lelkesedés, mennyi tettrekészség van bennük. De nincs kevesebb a kezdeményezésből sem. Már hetek óta ostromátják Fecsó elvtársat, a szövetkezet elnökét, hogy mint a múltban, most is juttasson a fiataloknak egy cséplőgépet, ahol csak fiatalok egyedül dolgoznak. Persze, hogy Fecsó elvtárs nem tagadja meg kérésüket. Megkapják a cséplőgépet, mert eddigi igyekezetükkel számtalan esetben bebizonyították, hogy lehet ríjuk támaszkodni. A battyáni EFSZ-ben a fiatalok között már jubilánsok is vannak. A szövetkezet fennállásának 10-éves évfordulóját ünnepelte a közelmúltban a többivel együtt Horváth István és Gabri Ilona is. Horváth István a jubileumi ünnepen jó munkájáért dicsérő elismerésben részesült. Egyformán szeretik azokat is, akik nem dolgoznak állandóan a szövetkezetben, mert tudják, hogy sokan közülük rövid időn belül visszatérnek a földhöz. Sok mindenről szó esik, s ahogy az elnök, ugyanúgy válaszolgatnak a feltett kérdésekre Csontos Irén, Szakács Gyula, Szakács Mária, Simko János, Szüágyi János és a többiek is. A fiatal dolgozók közé számít még Fedor Magda. Balogh Valéria. Ripcsu János és Hanko Béla. Egy sem marad le, ha dolgozni kell. Búcsúzóul még felteszek egy kérdést, éspedig a fiatalság szervezését illetően hasonló társadalmi munkáknál, mire Katócs Anci mosolyogva igy válaszol: - A CSISZ-elnökkel meglátogatunk minden fiatalt és meghívjuk őket, ha a szövetkezetnek szüksége van fánk. Rendszeresen ülésezünk, ahol egyhangúlag elhatároztuk, hogy ha az EFSZnek bármilyen segítségre lesz szüksége, egy emberként megyünk. Igy nincs baj a toborozással, mert minden fiatal tudja kötelességét vl-, lágosit fel Katóés Anci. Lassan estére hajlik az idő. Tokaj felől nehéz esőfelhők tornyosulnak az égen. Búcsúzom a lelkes fiataloktól, akik igazán megérdemlik a dicséretet, mert példaképül szolgálhatnak a királyhelmeci járás igen sok ifjúsági szervezetének. m -ki-,. A szocializmus győzelmet arat a békés versengésben gánkapitalizmus", a Szovjetunióban pedig „államkapitalizmus" van. Egyetlen józanul gondolkodó ember sem hisz ennek és hasonló állításoknak. Hisz köztudomású — és az emberiség történelme egyöntetűleg igazolja —, hogy minden régi társadalmi rendszert új, haladóbb rendszer vált fel. Mint ahogy a hűbéri társadalmi rendszert annak idején a termelőeszközök magántulajdonára épülő haladóbb tőkés rendszer váltotta fel, úgy a tőkés rendszert is új, haladó társadalmi rendszer, a szocializmus váltja fel, melyben a termelőeszközök társadalmi tulajdona dominál. Alapvető különbség van a termelőeszközök társadalmi és magántulajdona között és ezért a szocializmusban egészen más gazdasági törvények érvényesülnek, mint a kapitalizmusban. Ezek a törvények döntik el a két rendszer sorsát is. A TÖRTÉNELMI TÉNYEK valósága világosan igazolja, hogy a szocialista társadalmi rendszer nemcsak szilárdul, hanem terjed is, a kapitalizmus pedig állandóan gyöngül. Igy a békés gazdasági versenyben törvényszerűen és elkerülhetetlenül győz a szocialista gazdasági rendszer, mivel rendkívül nagy és kimeríthetetlen lehetőségekkel rendelkezik. A szocializmus biztosítja a termelőerők általános fejlődését, a dolgozók tehetségének és alkotó képességének teljes kibontakozódását, miközben állandóan emelkedik a dolgozó nép életszínvonala. Ezt bizonyítja a közszükségleti cikkek árának leszállítása is a szocialista országokban. Nálunk Csehszlovákiában például az idén a közszükségleti cikkek árának 1953 óta sorrendben a hetedik leszállítását hajtottuk végre, emellett állandóan emelkednek a dolgozók reálbérei. Ez elvitathatatlan tény, s ezért a tőkés államokban erről nem beszélnek; ez kommunista propaganda — mondják. A kapitalizmus bajnokai nem tudják, pontosabban nem akarják megérteni, hogy a termelési mód elsősorban az emberek között a termelés és az anyagi javak elosztása folyamatában kialakult társadalmi viszonyokat fejezi ki. Ezért gondosan kerülik a választ arra a kérdésre: kinek a kezében vannak a termelési eszközök, a kisebbségnek, a tőkés tulajdonosok maroknyi csoportjának, avagy a dolgozók óriási többségének a kezében-e, s kit szolgál az állam. A tőkés országokban azzal az igyekezettel fejtenek ki minden antikommunista propagandát, hogy egyrészt tagadják a Szovjetunió és a vezető tőkés ország — az USA gazdasági erejének viszonyában közeljövőben bekövetkező komoly változásokat, másrészt pedig bizonygatják, hogy az 1965-ig terjedő szovjet hétéves gazdaságfejlesztési terv, valamint a többi szocialista állam népgazdaságfejlesztési tervei semmi újat sem eredményeznek a szóbanforgó országok dolgozó népe életszínvonalának emelése terén. A kapitalizmus burzsoá védelmezői „alkotó tevékenységükben" nemcsak a Szovjetunió, hanem a többi szocialista ország statisztikáját is nyíltan meghamisítják, önkényes statisztikai mutatókat állítanak fel az ipar, a nemzeti jövedelem, stb. növekedésére vonatkozólag, amivel a szocializmus nagy fölényét igyekeznek elkendőzni a kapitalizmussal folytatott gazdasági versengésben. A burzsoázia ideológusai jelenleg azt az elméletet terjesztik, hogy a kapitalizmus és a szocializmus között tulajdonképpen „semmi lényeges különbség nincs", mivel „minden" országban azért léteznek különböző gazdasági rendszerek, mert egyforma feladat előtt állunk, de különféle módszerekkel „oldjuk meg", s egyes népek különféleképpen kezelik e problémák megoldását. Nem szükséges különösképpen hangsúlyozni, hogy az ilyen „elméletek" célja elterelni a dolgozók figyelmét a tőkés kizsákmányolás ellen folytatott küzdelemről. A burzsoá teoretikusokat egyáltalán nem zavarja, hogy úgyszólván minden tőkés államban, a munkanélküliek óriási hadserege létezik (számuk csak az USA-ban kb. 6 millió), s ugyanakkor rendkívül nagy értékeket adnak ki a fegyverkezésre és a háborús előkészületekre a szocializmus országai ellen, éppen azok ellen, akik nemcsak hirdetik, hanem gyakorlatilag is megvalósítják a világ minden országával folytatandó békés versenyt. VIZSGÁLJUK MEG azonban közelebbről, hogyan születnek a burzsoá teoretikusok említett „agyszüleményei", és miért van bátorságuk ezekkel előhozakodni. A BBC rádióállomás és más imperialista propagandaszervek nemrégen Jugoszlávia ellen irányuló agresszív szándékokkal vádolták Bulgáriát és Albániát. Meglepetés volt a dolog mindenki számára, mert az említett államok egyike sem tudott .erről. Nem tudni milyen forrásokból merített ez a propaganda. Most azonban Ales Bebler, a jugoszláv népi szkupstina külügyi bizottságénak elnöke, aki az Interparlamentáris Unió nizzai 47. konferenciáján a jugoszláv küldöttség vezetője volt, a háborús propaganda elleni küzdelemről mondott beszédében egyszerre új veszélyt „fedezett" fel: „Jugoszlávia ellen irányuló közvetett háborús propagandát Bulgáriában és Albániában", és ezt a propagandát bármilyen más propagandánál „veszélyesebbnek" minősítette. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez a „felfedezés" nagyszerű „csemege" volt a szocializmus ellenségei számára. Érthető, hogy Bebler beszédét a nyugati sajtó és rádió is terjesztette. Nyilvánvalóan az a feladata, hogy további kampányt indítson, mérgezze a nemzetközi légkört éppen akkor, amikor közös utakat kell keresni a vitás kérdések megoldására. A belgrádi küldött Nizzában azt állította, hogy gondos számítások alapján a legutóbbi hónapokban „Keleten", azaz a szocialista országokban 4042 olyan cikket és nyilatkozatot közöltek, „melyekben támadták Jugoszlávia általános politikáját" ... Nevetséges-e ez avagy arcátlanság!? Mindkettő! Hisz éppen a jugoszláv tényezők szorgalmazták rrtinden alkalommal és még hivatalos okmányokban is az Ideológiai kérdésekről folytatott vitát. Ezek a cikkek pedig - pontos számukat nem tudjuk — leleplezték a revizionizmust, a nemzetközi munkásmozgalom megbontására irányuló törekvéseket. A jugoszláv vezetők revizionizmusával a világ minden országának szocialista harcosai szembeszálltak, mivel látják, hogy veszély fenyeget az imperializmus részéről. Bebler azonban Bulgáriában és Albániában látja a „veszélyt". Azt állítja, hogy Albánia agresszív szándékokat táplál Jugoszláviával szemben, Bulgária viszont területi igényekkel lép fel. Bizonyára nem véletlen, hogy Bebler a kapitalizmus talaján két olyan szocialista országot rágalmaz, melyek békeszerető politikájukkal egy balkáni békeővezet kialakítására törekszenek, s igyekszenek kivívni a balkáni országok vezető tényezői értekezletének összehívását, melyen a Balkán-államok kapcsolatai kibontakozódásának megjavításáról tárgyalnának. Ez abból is kitűnik, hogy Bebler kéri az imperialista országok képviselőit, segítsék Jugoszláviát az állítólag Bulgáriában és Albániában folytatott „intenzív jugoszlávellenes kampány ellen." Nem felejti el megjegyezni, hogy mindezért a Szovjetunió kormánya is felelős. Ám az egész világ és Jugoszlávia népei is tudják, hogy éppen a Szovjetunió semmisítette meg a hitlerista ellenséget és tette lehetővé a jugoszláv népnek szabadsága kivívását. Ma is a Szovjetunió küzd bárminő agresszió ellen, a szocializmus és kapitalizmus békés versenyére törekszik és védelmezi a világbékét. Ha Bebier és hivei mocskolják a Szovjetuniót és a szocialista országokat, — akár tudatosítják, akár nem — közvetlenül szentesítik az imperializmus ideológiáját. KORUNK cáfolhatatlan valósága, hogy a kapitalizmus elavult, tehetetlen társadalmi rendszer, mely fékezi a törvényszerű világtörténelmi fejlődést. Az élet mér régen igazolta, hogy a társadalmi fejlődésnek minden terén a szocializmusé az igazi fölény. A Szovjetunió már ma az ipari ágak egész sorában túlszárnyalta az USÁ-t, az egész szocialista rendszer pedig hovatovább utoléri a tőkés rendszert. Sem ideológusai, sem a Bebler-típusú revizionisták nem segítenek a kapitalizmuson. Ma mér bizonyos, hogy a szocializmus győzni fog a békés versenyben is. Blasko János ÜJ SZÖ 5 * 1939- július 18.