Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-15 / 164. szám, hétfő

Nem lehet fenntartani Nyugat-Berlinben a megszállási rendszert A genfi értekezlet V. hetének lefolyása Genf (ČTK) - Újságírókörökben a múlt hét elején általában úgy vélekedtek, hogy a külügyminiszterek genfi értekezletének ez döntő hete lesz. Bár e napokban semmiféle határozatot nem hoztak, ez a hét kétségkívül a legdrámaiabb volt. E hét teljesen a nyugat-berlini ideiglenes statútum elfogadására, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és 'a Német Szövetségi Köztársaság egyenlő számú képviselőiből összeállított össznémet bizottság megalakítására irányuló új szovjet javaslatok jegyében folyt. A bizottságot Németország egyesítésének előkészítésével, a két német állam közötti kapcsolatok fejlesztésével, valamint a békeszerződés előkészítésével bíznák meg. Tekintettel arra, hogy a német nép szükségleteinek és az európai béke érdekeinek megfelelő feladatok teljesítése nem tűr halasztást, a szovjet javaslatban egy évi határidőt tűztek ki a bizottság munkájára. A Szovjetunió ugyan ilyen hosszú időre hajlandó kidolgozni Nyugat-Berlin ideiglenes statútumát, a jelenlegi statútum bizonyos változtatásával. (A megszálló haderők létszámának csökkentése, az ellenséges propaganda beszüntetése, a kémszervezetek feloszlatása s kötelezettségvállalás arra nézve, hogy Nyugat-Berlinben nem fognak elhelyezni atom- és rakéta-berendezéseket.) A szovjet javaslat számos pontban engedékenységet mutat a nyugati javaslattal szemben. Egyrészt abban, hogy lemond a megszállási rendszer azonnali megszüntetéséről, amelyet a Nyugat nem akar elfogadni, másrészt abban, hogy elfogadja az össznémet vegyes bizottság gondolatát, amelyet a nyugati „komplex terv" magában foglal. Harmadszor abban, hogy az eddigi megszállási rendszerben ugyanazokat a kiigazításokat javasolja, amelyekre a nyugati küldöttségek az értekezlet előző stádiumában hajlandók voltak ráállni. Negyedszer abban, hogy a berlini kérdés megoldását egybeköti Németország egyesítésének előkészítésével. Amint ismeretes, a nyugati küldöttségek ezt a két kérdést egybekapcsolják. A különbség abban van, hogy a szovjet javaslat megmutatja az egyesítéshez vezető konkrét és reális utat, vagyis a megértést és megállapodást maguk között a németek között, akik egyedül oldhatják meg országuk jövőjének kérdéseit. Annak ellenére, hogy a szovjet javaslat messzemenő engedékenységet mutat a nyugati hatalmak álláspontjával szetnben és elfogadása esetén a Szovjetunió nem ragaszkodik a nyugat-berlini szabad demilitarizált város megteremtésére irányuló eredeti javaslatához, a szovjet kezdeményezés a nyugati küldöttségeknél negatív választ váltott ki, A nyugati küldöttségek első nyilatkozataikban és a nyugati sajtó visszhangjában nagyon kemény szavak hangzottak el. Azzal fenyegetőztek, hogy ilyen „nyomás" alatt a nyugati küldöttségek nem fognak tárgyalni. A tárgyalási körökben az értekezlet „csődjéről", válságáról és elhalasztásáról szóló hírek kezdtek terjedni. Herter kijelentette, hogy repülőgépe készen áll, hogy bármikor visszatérhessen Washingtonba. Couve de Murville kifejezésre juttatta, hogy „nincs kedve tovább tárgyalni" és Lloyd azt mondotta, hogy legjobb volna „elfelejteni ezt a két napot" (amikor előterjesztették a szovjet javaslatot) és visszatérni ahhoz, ami azelőtt volt. Különösen a bonni hangok tanácsolták a további tárgyalások beszüntetését. Ez volt a helyzet, amikor a tárgyalásokban egy napi szünetet tartottak. Csütörtökre nem tűztek ki sem hivatalos, sem nem hivatalos miniszteri összejövetelt. Azonban ez sem volt nyugodt nap. Ellenkezőleg ez a nap volt az értekezlet során a legdrámalabbak egyike. Az újságírókköréből kiszivárgott hírek szerint a nyugati küldöttségek között éles vita folyt arról, vájjon folytassšk-e a tárgyalásokat, vagy sem. A megbeszélésekről szóló hírek gyorsan váltották egymást, olyannyira, hogy az újságíróknak még idejük sem volt meggyőződni valódiságukról, S az egymást követő hírek merő ellentétben voltak egymással, Egy dologban azonban minden hír egyetértett, elsősorban abban, hogy azt a látszatot kellett volna kelteniök, hogy a szovjet javaslatok az értekezletet a válság szélére sodorták, és ezzel akarták lehetetlenné tenni a tanácskozások további nyugodt lefolyását. Másodsorban az tűnt ki a hírekből, hogy egyetlen nyugati küldöttség sem akarja vállalni a felelősséget az értekezlet kudarcáért. Ez érthető és könnyen magyarázható. Minden ország népe azt várja, hogy a miniszterek genfi értekezlete pozitív eredményeket hoz és megnyitja a nemzetközi kapcsolatok terén uralkodó feszültség enyhítésének útját Ezt várja Franciaország Nyugat-Németország, az USA és Nagy-Britannia népe is, amely gondos figyelemmel kíséri minisztereinek a genfi értekezleten elfoglalt álláspontját. Ezért sem a francia, sem az angol és amerikai képviselő nem térhet vissza az értekezletről minden eredmény nélkül. Az angol külügyminiszter jól tudja, hogy Nagy-Britannia állampolgárai százezreinek Genf felé irányul a tekintete. Ezek a i állampolgárok rövidesen a szavazó urnákhoz járulnak. A francia küldöttség az értekezleten, a franciák szemében annyira kompromitálta magát, a német militarizmus védelmével, hogy taktikáját részben „rugékonyabbá" kellett tennie, és ezenkívül a francia diplomácia számára ez az értekezlet egyúttal a francia érdekekért folyó játék részét képezi, a NATO keretében. Nem véletlen, hogy a párizsi kormány éppen e napokban fokozta nyomását szövetségeseire, abban a törekvésébeik. hogy megerősítse Franciaország képviseletét az angol-amerikai befolyás alatt álló paktumban. A Monde e napokban cikket közölt „az értekezlet további sorsáról" amelyben nyíltan így ír: „Az atlanti tábor kebelében sokkal komolyabbak az ellentétek, mint bármikor azelőtt." Az Amerikai Egyesült Államokban is erősödnek a Kelet- és Nyugat között megértést követelő hangok, Adenauer pozíciói is szemmel láthatólag gyengülnek, nemcsak a nyugatnémet közvélemény szemében, hanem más nyugati országokban is. Természetesen nem lehet titkolni, hogy valamennyi nyugati országban befolyásos erők fejtenek ki nyomást az egyezmény és bármilyen megértés ellen. Ezen ellentétes befolyások és tények harca visszatükröződik a genfi értekezleten résztvevő nyugati küldöttségek álláspontjában is. Amikor a nyugati küldöttségek között a kulisszák mögött kiéleződtek az ellentétek, Herter az USA külügyminisztere saját kérésére találkozott A. Gromikóval, a szovjet küldöttség vezetőjével. Csütörtöki megbeszélésük két óra hosszat tartott. Az USA képviselője a nyugati újságírókkal tartott összejövetelén kijelentette, hogy az értekezletet „napról napra" folytatják. Lloyijnak és Herternek a pénteki plenáris ülésen elhangzott nyilatkozatai megerősítették, hogy a nyugati küldöttségek ugyan továbbra is fenyegetőzni akarnak a tanácskozások beszüntetésével, mégsem engedik meg, az értekezletet abbahagyni. Törekvésük nyilvánvalóan inkább arra fog irányulni, hogy az értekezlet eredményei minél kisebbek legyenek. Bár egyelőre nem lehet megjósolni, mire vezet a tanácskozás, egy eredmény már kétségtelen: az eddigi tárgyalások világosan megmutatták, hogy a megszállási rendszert Nyugat-Berlinben tartósan nem lehet fenntartani, bármiként is kívánják ezt a nyugati nagyhatalmak. E megszállási rendszer örökös meghosszabbításának nincsenek sem jogi, sem erkölcsi, sem politikai indokai. Tizennégy évvel a háború után senki sem állíthatja azt, hogy a megszállást továbbra is fenn kell tartani. Megszüntetése csupán az idő kérdése. A nyugati hatalmak is tudatában vannak ennek. A genfi értekezlet alkalmat nyújt arra, hogy ezt a kérdést kölcsönös megállapodással oldják meg. E lehetőség kihasználása a nyugati hatalmaktól függ. A Szovjetunió világosan megmutatta, hogy hajlandó meghallgatni álláspontjukat, nézeteiket, és tekintetbe veszi őket. Az azonban, aki azt hiszi, hogy a huzavona a berlini kérdés megoldásában a nyugati küldöttségeknek lehetővé teszi, hogy Nyugat-Berlinben tartósan megőrizzék a megszállási rendszert, illúziókban ringatná magát. Elhalasztják az elnökválasztást Nyugat-Németországban ? Bonn (TASZSZ) - A Kereszténydemokrata Unió (CDU), hogy könnyítsen Adenauer kényes helyzetén, — aki mint ismeretes, először elfogadta. majd visszavonta elnökjelöltségét, - igyekszik levenni a napirendről az elnökválasztást. Mint a Frankfurter Allgemeine közli, csütörtökön CDU-körökben szó esett róla, nem lehetne-e meghoszszabbítani Heuss szövetségi elnöki megbízatását. A válságos helyzetben el szeretnék kerülni az elnöki helyért folyó küzdelmet. Heuss azonban mindeddig nem mutatott készséget erre. Az elnökség meghosszabbításának első feltétele az lenné, hogy a szociáldemokrata párt beleegyezzék. A szociáldemokrata körök viszont hangoztatják, nem látnak okot arra, hogy visszavonják Carlo Schmid jelöltségét. Angol közíró a nyugatnémet militarizmus veszedelméről London (ČTK) — Ivor Moi^agu, a Lenin-díjas, neves, angol közíró brosúrát írt, amelyben figyelmeztet az új nyugatnémet militarizmus veszedelmére. Ivor Montagu a Békevédők Angol Bizottsága által kiadott brosúrában hangsúlyozza, hogy az egész világ nemzeteit nyugtalanítja a Németországban uralkodó helyzet, ahol a hidegháború nagyon könnyen valódi háborúvá változhat, minden szörnyű következményével. „Az angol népnek — írja a szerző — élénk emlékezetében él Coventry bombázása, Plymouth égése, az angol hadifoglyok kínzása és más csapár sok, amelyeket a német fasiszták mértek Nagy-Britanniára a második világháború alatt. Az angol népnek éppen ezért elsőrendű érdeke a német kérdés békés megoldása" — írja MontagU. Az angol közíró ezután a nyugati hatalmak politikáját bírálja, amelyek hallgatólagosan tűrik, hogy NyugatNémetországban ismét lábra kapjon a militarizmus és hozzáfűzi: „A militarizmus felélesztése és az atomfegyverek elhelyezése Nyugat-Németország területén, sok ország, közöttük Nagy-Britamaia, Franciaország, az USA sőt még Nyugat-Németország népét is nyugtalanítja." Elérkezett az ideje annak, — írja Ivor Montagu, művének befejező részében —, hogy a Nyugat felülvizsgálja Nyugat-Németországgal szemben folytatott politikáját és hozzájáruljon a német kérdés megoldásához, amint azt a Szovjetunió javasolja." A kolhozok architektonikus tervek szerint építkeznek Moszkva (ČTK) A Belarusz SZSZK kolhozainak egyötöde architektonikus tervek alapján várostipusú kolhoztelepeket épít. Példaképül a Kalinyin kolhoz építkezése szolgál. Itt már 240 egyemeletes ház, 800 tanulót befogadó iskola és bölcsőde épül. Most fejezik be a falusi klub és szálloda építését. A kolhozparasztok szándéka felépíteni a Pihenés Házát és az agg mezőgazdák otthonát. Összesen 600 új lakóház épül. Sztrájkolnak a banktisztviselők Olaszországban Róma (ČTK) — Olaszország egész területén negyvenezer banktisztviselő lép június 15-én sztrájkba, amellyel a fizetésemelést és a munkaidő lerövidítését akarják kiharcolni. A sztrájkot az olasz szakszervezetek képviselői határozták el a szombatra virradó éjjel, miután a szakszervezetek és a munkaadók képviselői között folyt tárgyalások eredményteleneknek bizonyultak. A szovjet gépiparban megkezdik a napi hétórás munkaidőre vaió áttérést Moszkva (ČTK) — A szovjet gépipar és fémmegmunkáló ipar hatmillió alkalmazottja, október 1-én megkezdi a hétőrás munkaidőre való áttérést. Az akciót a jövő évben befejezik. Ez az intézkedés annyit jelent, hogy a jövö éven a szovjet dolgozók jelentős része naponta már csak hét órát fog dolgozni. A gépiparban és a fémmegmunkáló iparban ugyanis a szovjet munkások egyharmada, a mérnökök és technikusok fele és a termelési ágazatokban alkalmazottak mintegy 30 százaléka dolgozik. A hétórás napi munkaidőt már bevezetett első gépipari üzemek nagyon jó tapasztalatokkal rendelkeznek, A termelés nem csökken, sőt ellenkezőleg, egyre fokozódik. A nép elégedetlen az iráni sah kormányával London (ČTK) - A Scotsman című lap jelentése szerint Iránban egyre növekszik az elégedetlenség a sah kormányával szemben. A lap rámutat arra, hogy a sah mindinkább népszerűtlenebbé válik és élesen bírálják azért, hogy sok időt szentel a szórakozásra. Sokan Faruk volt egyiptomi királyhoz hasonlítják őt. A lap hangsúlyozza, hogy különösen a parasztok elégedetlenek, akik elvesztették reményüket, hogy földhöz jussanak. Mi a helyzet Indonéziában A reakció meg akarja hiúsítani az ország konszolidálódását Indonézia belpolitikájában új és súlyos komplikációk merültek fel. A demokratikus és haladó erők azon törekvését, hogy biztosítsák a belső viszonyok konszolidálódását az országban, rendszeresen meghiúsítják szabotázs akcióikkal a szélső jobboldali, imperialista-barát elemek. Amikor április végén Szukarno elnök külföldi utazása előtt az indonéz alkotmányos országgyűlés elé javaslatot-terjesztett az 1945. évi eredeti, forradalmi alkotmány elfogadására, — amelyet a kormány, továbbá a demokratikus és hazafias szervezetek és politikai pártok — a többi között Indonézia Kommunista Pártja is — elfogadtak, az országban bizalom és derűlátás uralkodott. Ennek az alkotmánynak, amelyet a nemzeti egység szelleme, valamint a gyarmatosítás és imperialistaellenes elszánt harc hat át, a demokrácia és irányított gazdaság megvalósításának alapjává kell válnia, hogy felszámolják a gyarmatosítás csökevényeit, valamint a felkelő bandák terrorgarázdálkodásának gazdasági következményeit. Szukarno elnök bandungi beszédében annak idején kijelentette: „»z 1945. évi alkotmányra való visszatérés Indonézia szocialista építésének útját jelenti. Forradalmunk eddig még nem ért véget és a nép követelései nem teljesültek. Megkezdjük ezért szocialista építésünket és távol tartjuk magunktól a liberalizmust és kapitalizmust!" Indonézia népe az elnök szavait lelkes helyesléssel fogadta. Az országgyűlés tárgyalásai során felszólalt dr. Dzsuanda miniszterelnök is, aki nyíltan kijelentette, hogy az alkotmány-javaslat nem tökéletes és formailag nem pontos. Mint az elnök, ő is felhívta a képviselőket, hogy módosító és kiegészíti? javaslataikkal ne húzzák a tanácskozást, ne gátolják a munkát, és hogy az ország konszolidálásának és építésének érdekében fogadják el az előterjesztett javaslatot. Azt ajánlotta, hogy a módosításokat és a kiegészítéseket az alkotmány elfogadása után az úgynevezett bandungi alapalkotmányba vegyék fel, és azt később az új szerv, a tanácsadó népgyűlés tárgyalja meg. Dzsuanda egyetértett Nzsotának, Indonézia Kommunista Pártja képviselőjének azon javaslatával, hogy az új kormány programja — amely kormányt az alkotmány elfogadása után öt évi szilárd funkciós időszakra állítják össze, — gyaramatosltó-ellenes és feudális-ellenes irányzatú legyen, és teljes mértékben kifejezze a legszélesebb néprétegek érdekeit. Dzsuanda felhívása a szélső jobboldal képviselőinek szólt, akik már két éa fél éve szabotálják az új KOMMENTÁRUNK alkotmány összeállításának munkáját. A reakciós erőlc mindent megtettek annak érdekében, hogy az elnök javaslatának elfogadását meghiúsítsák és az országban ismét belpolitikai válságot idézzenek elő. A reakció élén most is, mint a múltban a Masjumi muzulmán párt áll. A múlt év elején e pártnak csaknem egész vezetősége az imperialisták által támogatott szumatrai lázadáshoz csatlakozott. Az új vezetőség, amelyet a régi vezetőség államellenes tevékenységéből levont következmények nélkül választottak meg ez idén, tovább folytatja a nemzeti egység megbontásának politikáját. Fő célja az, hogy megnyerje a többi muzulmán pártot, elsősorban a Nahdatul Ulama pártot, a négy nagy párt egyikét. Indonézia négy legnagyobb pártja: a nemzeti párt, kommunista párt és a két muzulmán: a Nahdatul Ulama és a Maszjumi-párt. A Nahdatul Ulama a Maszjumipárttól eltérően képviselve van a jelenlegi kormányban is. A Nahdatul Ulama-pártnak a törvényhozó testületben összesen 91 képviselője van, vagyis a képviselőknek csaknem ötödrésze. Mivel az alkotmány elfogadásához kétharmad többségre van szükség, e párt szavazatai rendkívül fontosak. A feszült helyzetben „az indonéz muzulmánok érdekei védelmének közös harcáról" szóló jelszavakkal — amelyekkel alapjában véve az úgynevezett Izlám állam megalakítására és a nagybirtokos körök érdekeit védelmező demokrata-ellenes és haladóellenes törekvéseket álcázzák — sor került a muzulmán pártok tömbjének megalakítására. A Nahdatul Ulamapártban a jobboldali törekvések kaptak erőre. A muzulmán blokk elutasította a megállapodásra vonatkozó javaslatokat, és három szavazással meggátolta az alkotmány elfogadását. Megjegyzendő, hogy e tömb képviselete az alkotmányhozó gyűlésben — amely az 1955. évi választások alapján alakult — már régen nem fejezi ki az igazi erőviszonyt. Ez elsősorban a Maszjumi-pártra vonatkozik, amely az 1957. és 1958-as községi választások részlegeredményei alapján a második helyről a negyedik helyre esett vissza. Az indonéz sajtó híreiből kitűnik, hogy a reakció ezen eljárása szándékosan a kormányválság előidézésére és az elnök pozíciójának meggyengítésére irányul. Ebben a szellemben hangzottak el a kisebbségi tömb képviselőinek kihívó nyilatkozatai. A legutolsó szavazás után, amelyben az erők viszonya 263:203 volt (az elfogadásukhoz 311 szavazatra van szükség), Nasution tábornok, az indonéz hadsereg vezérkari főnöke katonai adminisztrátori funkciójában kihirdette minden politikai tevékenység betiltását az országban. (1957. márciusától Indonéziában rendkívüli állapot van, amelyben a katonai parancsnokok hatáskörét bővítették). Betiltották a felvonulásokat, a tüntetéseket, a nyilvános gyűléseket és fokozták az ellenőrzést a sajtó felett. Dzsuanda miniszterelnök kijelentette, hogy ezt az intézkedést a kormány egyetértésével foganatosították azzal a céllal, hogy biztosítsa a rendet és a nyugalmat az országban mindaddig, amíg megfelelő megoldásra jutnak. Nasution tábornok dekrétumának kihirdetése után nem történt semmi rendkívüli esemény. A mai helyzet azonban mindesetre, amely helyzetbe az országot a szélső jobboldali nemzetellenes elemek politikája sodorta, gátolja az ország konszolidálódását, valamint demokratikus é$ gyarmatosítóellenes erőinek fellendülését. Emellett rendkívül érdekes figyelemmel kísérni a nyugati lapok és hírügynökségek kommentárjait és jelentéseit. Javarészt túlsúlyra jutott a rosszul leplezett kárörvendő hangnem és az örvendezés Szukarno „csaknem d'ktátori tervének veresége" felett. Harsono őrnagy, a hadsereg 'épviselője „esztelennek és szándékosnak" minősíti a nyugati sajtó gyakran ismétlődő híresztelését, arról, hogy a hadsereg átvette a hatlmat. A legutóbbi napokban — az események véletlen összejátszása folytán - az imperialisták ÉszakBorneo és Fülöp-szigetek térségében tartják a SEATO erőinek hadgyakorlatait. E hónap végén előreláthatólag fontos intézkedésekre és határozatokra kerül sor, Szukarno elnök visszatérése után, aki e napokban Japánban tartózkodik és még Kambodzsába és a Vietnami Demokratikus Köztársaságba látogat. Indonéziából érkezett egyes hírek arra engednek következtetni, hogy elnöki dekrétummal hirdetik ki az 1945. évi alkotmányt. Az ország helyzete továbbra is bonyolult. A különböző latolgatásokra a választ csupán a legközelebbi hetek bekövetkező fejleményei adják meg. A világ demokratikus erői szilárdan hiszik, hogy Indonézia békeszerető és dolgos népe az akadályokat és ármánykodást sikeresen leküzdi, és országa nyugodt szorgalmas építésének időszakába lép. JOSEF JANDA. ÜJ SZÖ 3 * 1859- június lf