Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-12 / 161. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. június 12. péntek 30 fillér XI. évfolyam, 161. szám A szocialista kultúra kongresszusának felhívása 1959. június 8—11. napjaiban összejöttünk Prágában a szocialista kultúra kongresszusán, hogy megtárgyaljuk, hogyan járuljunk hozzá korunk alapvető politikai feladatának teljesítéséhez, melyet kommunista pártunk XI. kongresszusa e jelszóban fejezett ki: történelmileg a lehető legrövidebb időn belül fejezzük be hazánkban a szocializmus építését. Eljöttünk a kongresszusra mi, tudományos dolgozók, művészek, kulturális-politikai szervezők, üzemek, városok és falvak dolgozói, tanítók, kulturális életünk küldöttei. Kongresszusunk előtt heteken át számos összejövetelen aktíván és gyűlésen tanácskoztunk a dolgozók tízezreivel, országos értekezleteken és kongresszusokon készítettük elő a szocialista kultúra kongresszusát. Összejövetelünk kifejezte annak fontosságát, hogy kultúránk minden szocialista és haladó demokratikus ereje egyesüljön a kommunista párt köré a nagy történelmi feladat teljesítése érdekében. A kongresszuson velünk együtt részt vettek, drága barátaink, a Szovjetunió és a népi Kína, a szocialista országok és tőkés országok kiváló kulturális dolgozói. Szeretetteljesen tovább őrizzük és ápoljuk ezt a hú barátságot. Erőssé és legyőzhetetlenné tesz minket korunk leggyönyörűbb eszméje, a népek barátságának eszméje, a proletár nemzetköziség eszméje. Ma azt akarjuk, hogy az egész csehszlovák kultúra — legjobb haladó hagyományaira támaszkodva — teljes mértékben szocialista szellemben bontakozódjék ki. Ebben látjuk fő és közös feladatunkat. Ezt akarjuk minden erőinkkel elősegíteni. Hisz a kommunizmus, az ember igazi szabadságának és sokoldalú fejlődésének várvavárt korszaka, melyről nemzedékek álmodoztak és egyengették útját, munkánk konkrét tartalmává és életünk értelmévé válik. Ezért kongresszusunkon feltettük a kérdést: milyen mértékben hatja át a tudományos szocialista ideológia, általában a leghumánusabb ideológia a csehszlovák kultúrát. A szocialista kultúra számunkra nem valamilyen mesterkélt, kiagyalt dolog. Csírái már a múlt századok mélyén az uralkodó kizsákmányoló osztályok hanyatló kultúrái és reakciós erói elleni küzdelemben eresztettek gyökeret. A szocialista kultúrának nagyszerű egészséges családfája van. Gyökerein keresztül mindent, ami demokratikus, szép és nemes, amire a dolgozók évszázadokon át vágytak, amit az uralkodó osztályok évszázadokon át mellőztek, elnyomtak és ami szocialista kultúránkban győzedelmeskedik, magába szív. Ez a győzelem azonban a kapitalizmus erői és hatásai ellen folytatott nagy és elszánt küzdelem eredménye. Továbbra is elszánt harcot folytatunk a polgári és kispolgári ideológia, az opportunizmus és revizionizmus valamennyi válfaja, a régi világ ellenséges erői ellen. A tőkés rendszer magánkapitalista viszonyaival individualista, önző és szüntelenül csak magára gondoló embert nevelt. A kommunista nevelés lényege abban van, hogy az új társadalmi viszonyok közepette tudatosan megszabadítja az embert és az emberi társadalmat ezektől a természetellenes, torzító tulajdonságoktól, kifejleszti benne, ami egészséges és jó, s az emberi együttélés természetes elveihez vezérli az emberi társadalmat. Mélyen hisszük Leninnel, hogy a tőkés rabság, a tőkés kizsákmányolás borzalmai, állatiassága, esztelensége és gyalázatossága alól felszabadult emberek lassan megszokják a társadalmi együttélés elemi szabályainak és nemes formáinak önkéntes betartását. Az emberekben és főként az ifjú nemzedékben támogatni és fejleszteni fogjuk azokat a jó tulajdonságokat, melyeket a történelem különösen a munkásosztályban, a forradalmi munkás és kommunista harcosokban nevelt ki: az emberi összetartást, munkaszeretetet, áldozatkészséget és a tudományos megismerésből eredő harcos derűlátást. Kommunista pártunk a humánumnak erre az újabb, mélyebb értelmezésére tanít. A kongresszus előtt és a kongres zuson elhangzott felszólalások során felmerült az a követelmény, hogy még jobban kibontakozód j ék értelmiségünk és a munkások, parasztok kapcsolata, hogy tartós és állandó legyen, hogy a lehető legszorosabb és személyes barátságot eredményezzen. Szükségét érezzük a cseh és szlovák kultúra és a hazánkban élő többi nemzetiségek kultúrája képviselői sokkal mélyebb személyes baráti kapcsolatának és kölcsönös megismerésének. Semmivel sem akarunk adósai maradni annak a forró testvéri érzelemnek, melyet a cseh és szlovák dolgozók egymás iránt táplálnak. Kulturális forradalmunk egyik legfontosabb vonása az, hogy a szocializmus szabaddá teszi a dolgozó nép széleskörű kezdeményezésének és sokoldalú alkotásának útját. A dolgozó nép egyre jobban kiveszi részét kulturális életünkből, mint annak egyik formálója. Ezt fejezik ki a szocialista munka brigádjai is. Ez kétségtelenül a kommunizmus egyik legfontosabb hajtása. Azzal, hogy elősegítjük ezt a fejlődést, azzal, hogy elősegítjük a nép tudományos és műszaki tudásvágyának és művészi megnyilatkozása vágyának kielégítését, azzal, hogy aktívan kivesszük részünket a nagy forradalmi átalakulásokból, alkotóbb jellegűvé, élettel teljesebbé tesszük egész kultúránkat. Közösen akarjuk megoldani a párt által kitűzött időszerű kulturális feladatainkat: iskolarendszerünk forradalmi átalakítását, mely lényegesen befolyásolja ifjúságunk nevelését a kommunista eszmék szellemében; tudományunk nagy komplex feladatait társadalmunk létkérdéseinek megoldásában, főként a termelőerők fejlesztését; művészetünk és irodalmunk alapvető politikai- ideológiai problémáit népünk e műben való aktív állampolgári részvételének szellemében. Mindehhez fontos a kulturális dolgozók állandó politikai kezdeményezése, egész kulturális arcvonalunk egysége. Ebben legyen továbbra is kongresszusi aktívánk értelme, s ebben fejlődjék tovább funkciója a központban és az egyes kerületekben. Kulturális életünk valamennyi felelős irányító szervéhez, a nemzeti bizottságokhoz, az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériumához, a tudományos akadémiákhoz és az alkotó müvészszövetségekhez, a dolgozók nagy társadalmi tömegszervezeteihez, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnoz, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetséghez fordulunk, hogy kongresszusi tárgyalásaink szellemében erősítsék a kulturális arcvonal egységét és a gyakorlati tevékenységükben teljes mértékben használják fel a kongresszus javaslatait és következtetéseit. A szocialista kultúra kongresszusa egyidejűleg a központi és kerületi előkészítő bizottságokhoz is fordul, hogy önkéntes alapon továbbra is figyeljék és segítsék a kongresszus tárgyalásainak, következtetéseinek megvalósítását és kibontakoztatását. Előre a szocialista csehszlovák kultúra lehető legszélesebbkörű kibontakoztatásáért! Zárjuk szorosra sorainkat szeretett kommunista pártunk köré, állítsuk minden tehetségünket és erőnket népünk nagy és igazságos ügyének szolgálatába B E F E] E Z OD O T T a szocialista kultúra kongresszusa A KONGRESSZUS FELHÍVÁSA • LEVÉL PÁRTUNK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁHOZ • PAUL ROBESON A KONGRESSZUSON A kulturális dolgozók nagy jelentőségű tanácskozását figyelemmel kíséri az egész ország. A kongresszushoz számos sok sikert kívánó üdvözlő levél és távirat érkezett az üzemekből és földművesszövetkezetekből. A szerda délutáni ülésen a küldöttek sneleg ünnepléssel fogadták a külföldi vendégek felszólalásait. A mongol nép üdvözletét Szumja, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága propaganda- és kultúrális osztályának vezetője, a vietnami dolgozók üdvözletét Ha Huy Giap, a vietnami küldöttség vezetője tolmácsolta. Franz Kain osztrák újságíró és író, Jean Terfve, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, Puranacsandra Dzsosi, India Kommunista Pártja Központi Bizottsága kulturális bizottságának vezetője, Wernecke de Gastro brazil író szívből jövő baráti szavait nagy figyelemmel hallgatták a küldöttek. A Német Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselője testvéri üdvözletet hozott az NSZK illegálisan harcoló, kommunistáitól, az öntudatos munkásoktól és haladó szellemű értelmiségtől. Antonín Fikrle plzeňi küldött a kerületi kulturális intézményeknek és a KNB-nek a kultúrpolitika területén kifejtett tevékenységével foglalkozott. Hasonló kérdéseket érintett Svätopluk Turek író is. Utána František Kahuda, az iskola- és kulturális ügyek miniszterének felszólalása hangzott el. Jindŕich Veselý, a párttörténeti intézet igazgatója népeink forradalmi hagyományainak és a munkásosztály harcának művészi alkotásokban való megörökítése fontosságával és szükségességével foglalkozott. Szerdán délután Jaroslav Koryta, a budéjovicei kerület küldöttje, Anežka Valiburová, a CSISZ küldöttség vezetője és Zdenék Dinter, a Csehszlovák Színművészek Szövetsége küldöttségének tagja szólalt fel. A csütörtöki záróülés különösen ünnepélyes légkörben folyt le. A küldöttek lelkes tapsa közepette foglalták el helyeiket az emelvényen a párt- és kormányküldöttség tagjai. Dr. Josef Macek bevezető szavai után a jelenlevők szűnni nem akaró ünnepléssel fogadták Paul Robesont, valamint kísérője, a haladó szellemű amerikai zongoristát és zeneszerzőt, Earl Robinsont. Paul Robeson meghatottan köszönte meg a forró fogadtatást és kijelentette, végtelen örömmel tölti el, hogy ismét Prágában van a régi barátok között, akik soha nem szűntek meg őt támogatni és életének nehéz óráiban aggódtak érte. Felszólalásában Shakespeare műveinek népi és a népből fakadó elemeire mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy csak akkor válhat Paul Robeson Prágába érkezett (ČTK) - A nemzetközi Leninbékedíjjal kitüntetett Paul Robeson, a világhírű néger énekművész szerdán az esti órákban Prágába érkezett. A kedves vendéget a szocialista kultúra kongresszusa elnökségének nevében dr. František Kahuda, az iskola- és kulturális ügyek minisztere, Ladislav Štoll tanár, Václav Dobiás tanár és Zdenék Urban üdvözölték a ruzyni repülőtéren. Paul Robeson, aki csak rövid időre jött Prágába, arról beszélt a repülőtéren, mily nagy örömmel töltik el a szocialista táborhoz tartozó országokban tett látogatásai. „Különösen Csehsziováikiába, látogatok el nagyon szívesen, melynek népét szivembe zártam a velem szemben évek hosszú során át tanúsított szeretetéért. Boldog vagyok, hogy a szocialista kultúra kongresszusán népemet, Afrika népét képviselhetem." valaki nagy művésszé, ha alkotásainak forrásait a nép életéből meríti és gondolkodásmódja azonos a népével. Nagy figyelemmel kísérte a kongresszus Zdenék Nejedlý elvtárs szavait, aki egész életében a szocialista kultúra győzelméért harcolt. Megkapóan beszélt a nép kultúrális színvonaláról és kérte az alkotó művészeket, merészen és bátran örökítsék meg műveikben a mát és annak gyönyörű távlatait. A vitában továbbá Václav Formánek a csehszlovák képzőművészek, František Vocloň a Csehszlovák Testnevelési Szövetség nevében szőI laltak fel. Mária Polačková, a bra| tislavai kerület küldötte a nők közj életi tevékenységével és kulturális I munkájával foglalkozott. Jirí Kroha ! nemzeti művész hangsúlyozta a művészet harcos frontja egységének szükségességét. Zdenék Pluhar cseh író vitafelszólalásában azzal foglalkozott. hogy az íróknak új oldalról, újszerűen kell a jelent ábrázolni és ahhoz, hogy ez sikerüljön, ismerniök kell az életet. Miroslav Stehlík drámaíró kiemelte, hogy szocialista jelenkori drámát írni bonyolult, nehéz feladat, ezért a drámaíróknak a nép között van a helyük. A vitafelszólalás után dr. Vacek bejelentette, hogy a négy napig tartó tanácskozás folyamán 173 küldött kért szót, időhiány ml*tt azonban csupán 57 hazai küldött és 19 külföldi vendég beszélt. Majd Ladislav Štoll elvtárs a javaslattevő bizottság nevében felolvasta a szocialista kultúra kongresszusának felhívását, amelyet a jelenlévők egyhangúlag elfogadtak. Ezután Viťezslav Vejraška a kongresszusnak pártunk Központi Bizottságához intézett levelét olvasta fel. A küldöttek forró tapssal juttatták kiejezésre, hogy a levél minden betűjével egyetértenek. Az Internacionále felemelő hangjaival ért véget a kongresszus, de a jelenlevők még utána is sokáig éltették a pártot, a békét, a Szovletunlót. A kongresszus befejezése után felejthetetlen élményben volt részük a résztvevőknek. A kongresszusi palota jobbszárnyában rögtönzött koncertet hallgattak végig, amelyen a hazai művészeken kívül fellépett Bondarcsuk szovjet színész és rendező és Paul Robeson. Robeson műsorát szintén az Internecionále eléneklésével fejezte be. Kis Éva A szocialista kultúra kongresszusának levele a CSKP Központi Bizottságához Tisztelt elvtársak! Harcos és forró elvtársi üdvözleteinket küldjük Önöknek a szocialista kultúra kongresszusáról, amelyre mi tudósok, művészek, iskolai és népnevelési dolgozók, a cseh és szlovák keriiletek üzemeinek és falvainak küldöttei összejöttünk. Mindnyájan érezzük, hogy kongresszusunk népünk életének nagy eseménye. Erről tanúskodik már az a rendkívüli és spontán érdeklődés is, amelyet népünk nyilvánított a kulturális dolgozókkal lefolyt számos találkozóján a kongresszus előkészítése iránt. Népünk bebizonyította, hogy szereti a kultúrát, megérti a szocializmus építésében betöltött fontos szerepét, s a kulturális forradalom befejezésének törvényszerű szükségességét a szocialista forradalom szerves részeként értelmezi. Különösen fontos tény az, hogy a kongresszus előkészületei folyamán és magán a kongresszuson megszilárdult valamennyi kulturális dolgozónak a néphez fűződő egysége. Ez az egység, amelyet pártunk és annak fennkölt céljai ihletnek, nemcsak mindegyikünk szocialista emberré való sikeres átnevelésének marad tartós biztosítéka, hanem népünk alkotó erejének eddig soha nem tapasztalt fejlődéséről is gondoskodik. Oj, bátor, kulturális tettek forrásává válik, amelyeket a vitákon és a kongresszuson oly sUrgetően követeltek. A kongresszuson a népünk nagy építő sikereiből fakadó öntudatos biztonság és elszántság nyilvánult meg. Ez a tudat számunkra, kulturális dolgozók számára olyan harcos derűlátás és forradalmi lelkesedés forrása, mely további munkánkban kísérőnk lesz. Tudatában vagyunk annak, hogy mindazok a sikerek, amelyeket a szocializmus építésében és kulturális téren elértünk, közvetlenül összefüggnek a Szovjetunió vezette testvéri szocialista országok nagy sikereivel, valamint a forradalmi munkásmozgalom és a tőkés világ haladó erőinek fejlődésével. A haladás és a béke erőinek a kapitalizmus és háború pusztuló világával folytatott mai történelmi küzdelmében lelkesen magunkénak valljuk azt a kultúrát, amely szilárd híve e kor legmagasabb fokú emberiességének — a kommunizmusnak. Tudjuk, hogy olyan időben élünk, amelynek nincs párja az emberiség történetében. Mindnyájan együtt éljük át az ember és az emberi munka felszabadulásának azt a nagy folyamatát, mely szétzúzza és megtöri mindazt, ami régi, ami gátolja az emberiséget szárnyalásában és ami világra segíti az újat, mert ővé a jövő. Boldogok vagyunk, hogy minden erőnkkel részt vehetünk a felszabadulásnak e folyamatában a fejlődés első soraiban, szilárd szövetségben a szocializmus első országával — a Szovjetunióval és testvéri együttműködésben valamennyi szocialista országgal. Tudatában vagyunk annak, mily nagyok ezek a célkitűzések és feladatok, s hogy azokat csupán a kultúra teljesítheti, mely harcol minden újért és könyörtelen a régi világ minden csökevényével szemben. S éppen ez a harciasság nemcsak összefűz bennünket egész népünk életével és erőfeszítéseivel, hanem ugyanakkor kultúránkat alkotóbbá és élőbbé teszi. A kongresszusi tárgyalások megmutatták, hogy a múlt csökevényeivel szemben vívott harcban már ma megszületnek az új kommunista ember jellemvonásai. Tudjuk, hogy az ilyen harcot nem lehet szilárd irányítás nélkül folytatni. Vezetőnk ebben a harcban a gazdag forradalmi tapasztalatokkal rendelkező Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely a marxizmus—leninizmus tudományos világnézet elveihez igazodik, amelyben megtestesül a munkásosztály ereje és bölcsessége, amely ügyünk végső győzelmének záloga. A szocialista kultúra kongresszusa számos értékes és új javaslatot hozott. E kongresszust népünk valamennyi alkotó erejének a CSKP XI. kongresszusa által serkentett újabb nagy felsorakozása részének tekintjük. Népünknek politikai, gazdasági és kulturális téren elért sikerei nemcsak örömmel és boldogsággal töltenek el bennünket, de ugyanakkor mély hálával is pártunk iránt. ígérjük Önöknek, drága elvtársak, hogy a harcban nem lankadunk, hogy nem rettenünk vissza semmilyen akadálytól és nehézségtől és minden alkotó erőnket latba vetjük a szocialista kulturális forradalomnak és a szocializmus építésének befejezéséért hazánkban!