Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-11 / 160. szám, csütörtök

AIV. országos magyar szavalóverseny elölt Ez idén is ünnepélyes keretek kö­zött rendezik meg Komáromban az országos magyar szavalóversenyt. A korábbi három országos szavaló­verseny tapsztalatai alapján a köz­vélemény élénk figyelemmel várja június 16-át és 17-ét, az országos szavalóverseny két napját, az elő­adók seregszemléjét és vetélkedé­sét. Kulturális életünk minden szaka­szán pezsgő fellendülés tapasztalható íróink, művészeink, szakembereink és közéleti tényezőink járják az or­szágot, beszélgetnek az emberekkel és azt tapasztalják, hogy őszinte érdeklődéssel viseltetnek a kultúra ügye iránt. Az már szinte természe­tes, hogy a mi viszonyaink között a dolgozó ember ügyévé lett pél­dául az irodalom. Azt azonban még el kell érnünk, hogy megteremtsük azt az áhított irodalmi közvéleményt, melynek hiányában nehezen szület­hetnek igazi nagy alkotások. A szavalóverseny megrendezése — a többi között — azt a célt szolgálja, hogy megteremtsük a kivánt irodal­mi közvéleményt. Vajon betölti-e ezt a hivatását a szavalóverseny? Mind­eddig nem töltötte be, hiszen a ver­senyzők szinte kizárólag tanulók voltak, akik koruknál fogva vajmi keveset mondhattak a felnőtt hall­gatóságnak. A versmondáshoz ugyan­is mély átélés, lelkesítő azonulás és olyan kifejező erő szükséges, amely ritkán sajátja az iskoláskorú gyermeknek. Talán ezért állott a versenyek hallgatósága nagyobbrészt tanulókból és pedagógusokból. Ezzel korántsem akarjuk lebecsülni a sza­valóverseny színvonalát, hiszen a III. kategória résztvevőinek komoly elő­adói színvonalát tapasztalhattuk ed­dig is. Mégis hiányzott mindeddig a versenyekről a IV. kategória, a fel­nőttek részvétele. Hiszen azoknak, akik az első országos szavalóverseny III. kategóriájában annak idején részt vettek, most a IV. kategóriában kel­lene szerepelniök s ha ez még sincs így, mi az oka annak, hogy az is­kolát befejezvén, megszűnik náluk az érdeklődés, s egyszeriben hátat fordítanak az előadóművészetnek ? Nyilvánvalóan nincs, aki megszervez­ze részvételüket. Ez a feladat pedig a Csemadok helyi szervezeteire há­rulna. Helyes volna különben az is. ha az országos magyar szavalóver­senyen részt vennének az ifjúsági alkatóverseny legjobb előadói is. Az érdeklődés annál nagyobb, mi­vel a legutóbbi szavalóverseny óta sokat tettünk azért, hogy népszerű­sítsük az előadőművészetet. Gondo­lunk itt elsősorban a rádió magyar szerkesztőségének ez irányú munká­jára, valamint a Csemadok által rendezett irodalmi estékre. Sajnos, a Magyar Területi Színház művészei mindeddig nagyon keveset tettek ezen a téren. Tudomásunk szerint egyedül Konrád József indult el ezen az úton. Bejárta a falvakat, hogy költőink legszebb verseit művészi előadásban tolmácsolja a hallgató­ságnak. A színház vezetősége azon­ban foglalkozik azzal a gondolattal, hogy Irodalmi Színpadot létesít. Mindenesetre nagy szolgálatot tenne ezzel az irodalom ügyének. Városainkban egyre-másra alakul­nak az irodalmi és írói körök. Ugyancsak kíváncsian várjuk, hogy e körök tagjai hogyan vesznek részt az önálló művek alkotásában, a ver­senyben. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy e körökben valamennyi résztvevő az írói becsvágy igényével lépett fel és szinte azonnal egy he­lyi irodalmi lap megindítására gon­dolt. Most, hogy a hazai magyar irodalomnak fóruma van az Irodalmi Szemle formájában, egyáltalán nem lenne üdvös elburjánoztatni a gyen­ge színvonalú, provincionális jellegű irodalmi sajtótermékeket. Az irodal­mi és írói körök elsőrendű feladata az lenne, hogy olvasótábort és ak­tív közvéleményt teremtsenek hazai irodalmunknak, hogy valóban tehet­séges tagjaik vegyenek részt a sza­való- és előadóverseny s az önálló alkotás szemléjén és az ott ered­ménnyel szereplő pályamunkákat jelentessék meg a lapokban. Ugyancsak a szavalóverseny kül­detése, hogy ismertesse irodalmunk haladó hagyományait, művészi szín­vonalon tolmácsolja klasszikusaink örökértékű alkotásait és ismertesse a szlovák és a cseh írók, költők műveit. Nem hanyagolhatja el ezen­kívül természetesen a kortársírök tolmácsolását sem. Külön jelentősége van annak, hogy a szavalóverseny alkalmából a részt­vevők személyében hazánk legjobb előadói találkoznak egymással. A verseny másnapján, a győztesek seregszemléje és az ünnepélyes díj­kiosztás alkalmából neves bratislavai művészek műsorszámai tarkítják majd a győztesek bemutatkozását. Kíváncsi izgalommal várjuk a IV. országos magyar szavalóverseny eredményeit. Reméljük, hogy ez a kíváncsiság a verseny során igazi műélvezettel is párosul. Böszörményi János Készülődés a szepsi járás Csemadok napjára Mint mindig, az idén is megtartják a szepsi járásban a Csemadok sereg­szemléjét. A járás csaknem minden falujában készülődnek a Csemadok­szervezetek erre a napra, amelyet a járási székhely melletti Somodi köz­ségben tartanak meg a közeli na­pokban. Annak ellenére, hogy a fia­talok sokszor későig dolgoznak, még­is munka után összejönnek, és fá­radhatatlanul próbálják a táncokat, jeleneteket, énekszámokat. Igen lel­kesen' készül a görgői Csemadok­együttes is a seregszemlére. Remél­jük, hogy a fáradságos próbák meg­hozzák a várt eredményt. A bemu­tatóra sok sikert kívánunk a görgői fiatalságnak. Kalitza Zsuzsanna, Görgő. kulruRÄlís hiRek A Berlini Német Művészeti Akadé­mia új alelnökei: Willi Bredel író. Paul Dessau zeneszerző és Walter Felsenstein. a Komische Oper inten­dánsa, Galina Ulanovát, a kiváló szovjet prímabalerinát és Theun de Vries holland írót az Akadémia le­velező tagjai sorába választotta. * * * Mint az UNESCO jelentéseiből ki­derül, a külföldi nyelvekre fordított szépirodalmi művek sorában Gorkij alkotásai állnak az első helyen, utána Lev Tolsztoj következik. Gorkij szü­letésének 91. évfordulója alkalmából külön kötet jelenik meg „Gorkij mű­vei idegen nyelveken" címmel. A könyvben 2892 kiadást tartanak nyilván, a különböző művek 6470 fordításáról írnak és a világ 44 nyel­vén megjelent műveket sorolták fel. * # * A Román Népköztársaságban 11101 könyvtár működik a kultúrotthonok­ban, 14 754 az iskolákban. Az állami könyvtárak olvasóinak száma 195Í óta 1 millió 215 ezerről 3 millió 897 ezerre emelkedett. * • * Albániában a májust az albán iro­dalom hónapjaként ünneplik. Magyar kulturális csoport alakult Ostraván Az ostrava-karvinái bányaépítő nemzeti vállalat szuchai üzeménél új kultúrális élet kezdődik. Az igazgatóság* a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom vezetőségével együtt magyar kultúrkört létesített a magyar nemzetiségű dolgozók ré­szére. Ez az első ilyen mozgalom Ostrava környékén. A kultúrhelyisé­gekben a magyar bányászokat és építőmunkásokat a legkülönbözőbb nemes szórakozások várják, hogy na­pi munkájuk elvégzése után önkép­zéssel, pihenve töltsék idejüket. Tár­sasjátékok, könyvtár, rádió és sport­lehetőségek biztosítják dolgozóink kulturális igényeinek kielégítését. Dolgozóink köréből egy öttagú bi­zottság alakult, amely Matájsz Jó­zsef kőműves vezetésével ellenőrzi és irányítja az 57-tagú magyar nem­zetiségi csoport kulturális életét. Az üzem vezetősége minden két hétben gyűlést hív össze, amelyen az igaz­gató a bányász és építész-techniku­sokkal együtt megtárgyalja a beér­kezett panaszokat. Ezeket a gyűlé­seken adják elő dolgozóink észre­vételeiket, milyen módon lehet a terv teljesítését biztosítani és fo­kozni: milyen újítások, munkamód­szerek segítik elő a kiszabott ha­táridők lerövidítését. Mindez igen fontos, mert az újjáépített Dukla-bá­nyának jövőre a széntonnák ezreit kell adnia népgazdaságunknak. En­nek tudatában növekednek munka­teljesítményeink és mélyül el a kap­csolat a dolgozók és a vezetőség kö­zött. Hogy itt-ott vannak még hibák és ennek révén panasz is elhangzik, ez a gyorsuló munkaütem állandó változásaiból ered. A vezetőség, a bányászok és az építőmunkások azon vannak, hogy ezeket a hibákat ki­küszöböljék. Üzemünk magyar nem­zetiségű dolgozói tudják, hogy nem­csak jogaik, de kötelességeik is van­nak. Jelszavunk: „Ostrava hazánk acélszíve!" Mi nyugodtan állíthatjuk, hogy részei vagyunk ennek a szív­nek, melynek eleven dobogása meg­adja szocialista hazánk kiépítésének ritmusát. Szakáll István Százezer korona a kultúralapra Nem is olyan régen dolgozó föld­műveseink csak azzal foglalkoztak, hogyan biztosíthatják szűkös élet­szükségleteiket. Ki gondolt akkor mozira, színházra, kinek volt pénze rádióra?... Bizony nagyon kevés könyvet, folyóiratot olvastak nálunk a felszabadulás előtt. A vasúttól tá­volabb fekvő községeink pedig telje­sen ki voltak rekesztve a kulturális életből. Ilyen volt a falu múltja. Ma a helyzet gyökeresen megvál­tozott. A szövetkezet új feltételeket biztosít a falu kulturális életének állandó fejlődésére. A földműves megszabadult az örökös gürcöléstől, nem kell félnie, rettegnie a holnap­tól. A szövetkezeti tag új típusú em­berré fejlődik és más szemmel vizs­gálja a termeléshez, a társadalmi élethez való viszonyát, mint egykor. Az új szocialista élet iránt nagy megértést tanúsít az ifjúság is. Ezért a szövetkezet a kulturális élet gon­dos megszervezésével arra törekszik, hogy a fiatalokat tevékenyen bekap­csolja a szövetkezeti munkába. Gon­doskodik arról, hogy a fiatalok sza­bad idejükben ne kártyázzanak, ne üljenek a kocsmában, hanem spor­toljanak, olvassanak és kulturált mó­don szórakozzanak. E téren példásan jár el az alsószeli szövetkezet. Itt jól dolgoznak a fiatal szövetkezeti tagok és állandóan nagy érdeklődést tanúsítanak szaktudásuk gyarapítása iránt. Puskás elvtárs, a szövetkezet elnöke azt mondta, hogy a 32 fiatal i szövetkezeti tag közül 17-en az al­" sóhatári kétéves gazdasági iskolára jelentkeztek. Az oktatás idején a szövetkezet megfelelő munkaegysé­get biztosít a szövetkezeti tanfolyam résztvevőinek. Puskás elvtárs a továbbiak során azt is megemlítette, hogy a szövet­kezet évente százezer koronát biz­tosít a kultúralapra. Ebből az összeg­ből fedezik a hangszerek, a könyvek, a szaklapok és folyóiratok vásárlá­sát, előfizetését. A szövetkezeti ta­gok segítségével a közeljövőben kultúrklubot is akarnak építeni a községben. Krajčovič Ferdinánd A bécsi Burgtheater a jövő évadban bemutatja az Ember tra­gédiájá-t, Rudolf Henz új átdolgo­zásában. A moszkvai Nagy Színház balett­jének Prokofjev Kővirág előadásáról is a legnagyobb elismerés hangján ír az amerikai sajtó: New York Post: „Pliszeckaja nagyszerű művésznő"; New York Times: „A.Kővirág máso-c dik .felvonása a repertoár egyik eso- t dá ja"; New York Herald Tribúne:" 1 „A dinamikus Pliszeckája, a ragyo­gó Vasziljev és társaik olyan elő­adást produkáltak, amely méltóan rászolgált a viharos tapsokra." Nemzedékünk tagjai közül kevesen tudják, hogy még a XX. század kü­szöbén is a Vatikán hévvel-lángga! hadjáratot hirdetett világszerte az ördög ellen, helyesebben az ördögnek szolgáló emberek ellen. Ez a had­járat hasonló volt a középkori bo­szorkányüldözéshez. A keresztény szertartások a szent­ségekkel együtt a pokol elleni harcra, ördögüzésre és a másvilágtól való emberi félelem kiaknázására épülnek. Az elhunytak lelkéért tartott isten­tiszteletek kultusza épp úgy, mint a keresztelőkút, a gyóntatószék az ör­dögtől való félelemre épült. A ke­resztény egyház különféle keleti el­képzelések szerint alkotta meg az ördög képét. A XVIII. század felvilágosodása azonban szinte lázadóan kezdte elűzni a pokoltól való félelmet, az emberi gondolat kezdett felszabadulni, je­lentkezett a tudomány. Már ebben a században — cselszövéseikkel a né­peket és elsősorban a királyi udva­rokat körülfonó jezsuiták hatalmának ellensúlyozására — kialakult a sza­badkőművesek titkos, szervezett mozgalma. Eredetileg a felvilágosodás és az emberi együvétartozásmak hirdetői. A páholyok — noha ma már látjuk társadalmi különcségüket, nai­vitásukat, sőt reakciós jellegüket — akkoriban megrémítették és felbőszí­tették az ördögkultusz szolgáit. Nyolc pápa átkozta ki a szabadkő­műveseket. A legutolsó köztük a „csalhatatlan" (infallibilis) XIII. Leó volt. Ez a pápa 1884 áprilisában izzó hangú pásztorlevelet adott ki, mely­ben elítélte a „sátán birodalmának behódolt embereket", akik „romlás­ba" döntik a világot. XIII. Leó tehát megfúvatta a harci kürtöt s ezt Párizs vrengetegében meghallotta egy másik Leó, egy Ta­xii Leó néven szereplő hírlapíró, élc­faragó, pornográfus és szélhámos. Ez a jómadár valamikor befurakodott egy szabadkőműves páholyba, de már a harmadik látogatása után kidobták. Máskülönben püspökök botrányaival, nyilvánosházak leírásával stb. foglal­kozott. Meghallotta azonban a „ke­resztények atyjának" hívását, felke­Ördögjárás a XIX. században reste a jezsuitákat, életgyónást vég­zett és miután három napot töltött rendházukban, harcba szállt a „sátán birodalmával". Taxii Leó, valódi néven Gabriel Jogand, radikális hírlapíró egy időben a szabadkőműves mozgalom híve volt, majd XIII. Leó 1884. április 20-án a szabadkőművesség ellen kiadott bul­lája után ennek hatására „megtért" és az Univers című lapban nyilváno­san bűnbánatot tartott. Ettől kezdve a római egyház érdekében mozgalmat indított a szabadkőművesség ellen. Emlékiratai magyarul Esztergomban jelentek meg 1887-ben „Egy volt szabadgondolkodó önvallomásai" cím­mel. Az egész világ megborzadt, amikor tollából tudomást szerzett a „mop­szli szertartásról", melynek a sza­badkőműves páholyokban a mozgalom női tagjai hódolnak, a Bafomet-bál­ványról, a Kadosa-lovagokról, akik kígyó képében idézik az ördögöt stb. öt hónap alatt csak Franciaország­ban 22 ezer példányt adtak el Taxii „A három pont testvérei" (ezek vol­tak a szabadkőművesek) című för­med vényéből. 1887-ben már XIII. Leo magánkihallgatáson fogadta Taxii Leót, a „katolikus írót". Taxii a pápa lábai elé vetette magát, kijelentvén, hogy ott akar meghalni, mire a pápa megsimogatta és megmutatta magán­könyvtárát, melyben Taxii minden „katolikus" írása megvolt. Az egy­ház „csalhatatlan" főpásztora annyira ment, hogy pápai áldását adta Taxii­ra. Taxii pedig ontotta az újabbnál újabb szenzációkat, kigúnyolta a jó­zan észt. Irt a „palladizmusról", az­az ördögimádatról. Nagy volt a megrökönyödés a hívők körében, hogy a világ egyszeriben tele lett ördögimádattal, ördögökkel és szol­gáikkal. Állítólag a párizsi apostoli nunciafúra közelében székel egy sza­badkőműves páholy, amelyben Luci­fert tisztelik és ahová a megboldo­gult Paracelsus, Cagliostro, Husz Já­nos, Giordan Bruno, Voltaire és más régen meghalt „istentelenek" járnak összejövetelekre. Átszurkálják és gyötrik a szentostyát, mellyel az ör­dögök szolgái a kutyákat etetik. A páholy nagymestere Walder Zsófia, az Antikrisztus ükányja. A hivatalos püspöki lapok minden két­séget kizáró hiteles tényékként írták le ezeket a történeteket, s a hívők tőlük ezt „szentírásként" fogadták, melyben tilos kételkedni. Csakhamar feltűnt egy másik Bitru ördög „sajátkezű" aláírása író, Paul Kosén, Taxii cinkosa, s kiadta „A sátán és társai" című könyvét. 18S8-at írtak ekkor. A harmadik remekíró dr. Bataille álnéven képeskönyvet ad ki „ör­dög a XIX. században" címmel. Leírja és képekkel szemlélteti a halálfejes jelenete­ket, melyekben az ördög személyesen sze­repel és azt állítja, hogy Pík szabadkőműves pápa tevéihordói a hosszúfarkú postavívo­ördögfíókák, hogy büvöserejü karperecével magához idézi Lucifert és egészen a Szi­nuszig rándul ki vele! Az illusztrációk tetszettek. Rang szerint sorrendben láthatók itt az ördögök: a lúdlábú, tehénfarkú, majomkezü, denevér­szárnyú és szamáríülű Belzebub, a szamár­fejű Moloch, a pokoli Astarte stb. A kü­tönboző nyelveken megjelenő katolikus lapok dicsérték és ajánlották ezeket a „hi­teles értesüléseket." Tíz évig tartott az ördögűzés hulláma a szentegyházban és a katolikus sajtó hasábjain. Taxii istennek tetsző működésé­nek tíz éve után kiadott egy könyvet, me­lyet az egyházi reakció hallatlan lelkese­déssel fogadott. „Az ördög és a forradalom" volt a címe. Na lássátok, istentelenek, kl irányítja szocializmustckat és rengeti a társadalom oszlopait! Maga az ördög! A papok a szószékekről az elbódított hí­vők fülébe harsogják: „A forradalmakat maga a sátán Irányítja!" Sladomel katoli­kus bértollnok, a prágai Cirill és Metód könyvkereskedésben kiadta a szörnyű sza­badkőműves gaztettek jegyzékét, köztük volt 28 uralkodó trónfosztása! Borzalom! Kómái Katolikus Liga létesült a szabad­kőművesség ellen. Kulturális és politikai té­ren minden haladót, minden forradalmit a „szabadkőművesség" fogalma alá vették. Taxii irányította a „Revue Mensuell" cí­mű lapot, mely 1884 januárjában Párizsban az „ördög üldözőinek szerveként" indult meg és első helyen közölte a pápa imáját a sátán ellen. E lapban vita indult, melyben a hozzászólók vagy szédelgők, vagy őrültek voltak. Az egyik abbé azt írta, hogy kifürkészte: minden államnak saját ördöge és saját pokolbeli követsége van! Egy másik „nemzetközi ördögszövetségról" be­szélt. Az egyik pap egy bizonyos leányzó testében felfedezte Cerberus ördögöt és kérdi a szerkesztőséget, tud-e valami "köze­lebbi felvilágosítást adni erről a pokolla­kóról. A lapban valóban választ kapott kér­désére. „Cerberus ördög a pokol őrgrófja és 19 ördögezred tulajdonosa. 128 654 ör­dögnek parancsol, 4 feje van stb." A szenzáció csúcspontját azonban mégis Miss Diana Vaugham képezte! Kl volt ö? Nagyon titokzatos lény, félig ördög, félig nő! Bitru ördög nemzette, maga táp'láltaf!) s majd nőül adta Asmodeus parázna ör­döghöz, akí a Marsra utazott vele nászútra. Az ördögi kisasszony azonban vezeklésre adta fejét, valószínűleg a pápa imájának hatása alatt — de egy ismeretlen kolos­torban kellett elrejtőznie a bosszúvágyó ör­dögök elöl, és ott szörnyű dolgokat Irt. Ugyan senki sem látta ót, de leveleit a püs­pökök és a pápa titkárja is megkapták! E hölgy Bitru ördög szerződését is kinyom­tatta az ördög sajátkezű aláírásával. A szer­ződés igazolja, hogy 1896 szeptember 29-én Jeruzsálemben az Antikrisztus ükanyjának lánya születik, aki az emberré vált Anti­krisztus nagyanyja lesz. A nekibuzdult, Taxii által feltüzelt egy­házfejedelmek szabadkőművesellenes kong­resszust hívtak össze Tridentbe. Harcra fel az ördög ellen! A résztvevők őrülete nem ismert határt és a józan hangok elvesztek a pokoli zenebonában. A kongresszus fö személyisége a szinte szentként tisztelt Taxii, a „nagy konvertita" (megtért) volt. Körülbelül 18 ezer ,,keresztes vitéz", sok püspök és újságíró jött össze Tridentben. A sok kíváncsi, persze látni akarta a „kis­asszonyt", tolakodóan kérdezősködtek, hogy egyáltalán hol van, de Taxii győzelmesen került ki a kellemetlen helyzetből. Teljes 12 évig tartott ez az ördögi ko­média, míg Taxii Vetett véget neki 1897 április 19-re nyilvános gyűlést hívott össze a párizsi St. Germain boulevardon levő grafikai társaság nagytermébe. A gyűlést szenzációsan előkészítette. Miss Diana maga írta alá a meghívók többségét. Taxii meg­ígérte, hogy 55 fényképen mutat be jele­neteket a tisztátalan szellemek életéből, megmutatja az ostyagyalázásra használt szerszámokat s „Lucifer kimondott enge­délyével!" Diana kisasszony ördögi diadém­ját és árverésre bocsátja azt az írógépet, amelyen híreit írta. A nyilvánosságot udva­riasan felkérték, ne hozzon magával bo­tokat és esernyőket. Taxii a szónoki emel­vényen maga leplezte le nagy csalását, az összes „katolikus" írók megállapodását er­ről a moKáról, melyet élete ,,legnagyobb heccének" nevezett. Findel német szabad­kőműves állítólag valaha azzal gyanúsította, hogy kapcsolatban áll a jezsuitákkal, de Taxii beismerte, hogy a tiszteletre méltó jezsuita atyákat is becsapta. Hisz az ördög­imádat bizonyságául darabot küldött nekik Moloch ördög farkából. Dühkitöréstől és harsány nevetéstol visszhangzott a terem és a pokolbeli kisasszony (aki maga Taxii volt) írógépét valamilyen török újságíró vitte el... A katolikus sajtó egyszeriben süket lett és a római pápa kiátkozta Ta­xiit. Idézünk egy részt a középkori átokból: ,',... A világot teremtő Atyaisten megátkozza, a Fiúisten megátkozza, a Szentlélek Üristen ... megátkozza, a Szentegyház... is megátkozza, a lel­keket védelmező Szent Mihály is megátkozza. Ég és föld és minden, ami rajtuk szent megátkozzák. Át­kozott legyen mindenütt, bárhol ta­láltatik ... életébén és halála órá­ján ... minden tettében, amikor eszik, amikor éhes és szomjas, ami­kor alszik és ébren van, amikor jár és nyugszik, amikor ül és fekszik, amikor sebesülten vér önti el.- Átko­zott legyen faja, átkozott agyveleje, álla és homloka, füle, szempillája, szeme, szemöldöke, tenyere és keze. melle, belsőrészei, gerince, lépe s minden, ami hozzá tartozik... és a körme. Betegségek martaléka legyen tetőtől talpig..." E szörnyű átok ellenére Taxii csaló könyvei máig is egyházi irodalmat képeznek. S ez a legjellemzőbb! Lahulek—Faltys ŰJ SZŐ 7 * 1059. jújius 11.

Next

/
Thumbnails
Contents