Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-11 / 160. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek. SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. június 11. csütörtök 30 fillér XI. évfolyam, 160. szám ARATÁS KÜSZÖBÉN Tagadhatatlan, az aratás, az új termés betakarítása mindig a legszebb, de egyben a legnehezebb paraszti munkák közé tartozott, s ezért a parasztember esztendőről esztendőre alaposan felkészült e tennivalóra. Ez érthető, hiszen az egész esztendei munkájának féltve őrzött gyümölcséről van szó, így a termés betakarítása — mivel a nyári kánikulákban ezer veszély fenyegeti a lábon álló beérett gabonát — sürgős és szívós munkát követel. így volt ez régen, így van ez ma is, csak azzal a különbséggel, hogy mostan az aratás szépsége megkétszereződött, a betakarítás nehéz munkája viszont könyebbé vált. Ki tagadhatná ennek az ellenkezőjét? Csak az, aki nem tudja értékelni a falu roppant nagy változását, meg azt, hogy mily nagy a különbség a régi és új aratás között. Aki aratás alatt kora hajnaltól napnyugtáig vágta a csaknem két méter magasra nőtt rozsot, a nádvastagságú búzát, s érezte a kaszálásból eredő izomfájdalmakat, az tudja értékelni, mit jelent kézzel vagy aratógéppel, illetve kombájnnal aratni. Ha ilyen embert megkérdezel, ma már aligha vélekedik olyképpen, hogy az aratás az esztendő legszebb, de egyben a legnehezebb munkája. Az előbbivel egyetért, de az utóbbit elhagyja, mert a termésbetakarítási munkák legnehezebbjét ma már csakis gépekkel végzi a szövetkezeti parasztság. Jó dolog a gép, ezt mindenki tudja, aki tudni akarja, s az is ismeretes, hogy kombájnnal gyorsabban megy a munka, hiszen 5 kézi kaszás sem vág le egy nap alatt annyit, mint egy kombájn. Persze ez a tény egyetlen szövetkezetet sem jogosíthat fel arra, hogy most már csak úgy tesséklássék készüljenek fel a termésbetakarításra. Mert ha valaha sok függött az aratás sikerétől, az idén duplán fennáll ez. Évek óta így, ilyen korán nem köszöntött be a tavasz. Mintha a természet is megérezte volna, hogy az idén korábban kell nyitni, korábban kell üzenni a falu népének: itt az ideje, hogy az adott szó valóra váljék. Az a szó, amely sok-sok szövetkezeti tag ajkáról elhangzott: 1959-ben teljesítjük az ötéves tervből ránk háruló feladatokat. A dolgozó parasztság "élt is az időjárás nyújtotta lehetőségekkel. Határtalan szorgalommal, szakszerűen látott munkához. S e munkaszorgalom eredménye máris megmutatkozik a határ képén: a szépen kiegyelt, megkapált cukorrépa, a nagyra nőtt gabona mind, mind a lelkes, szorgos munka tükörképei. Varázsa van most a nagy tábla ringó búzatengernek, a határba csalogat a szépen fejlődő kukorica, az egyre jobban szaporodó takarmánykazlak ... Megy is a falu népe, aki csak teheti, ott szorgoskodik a határban, hiszen aratásig — s nem sok idő választ el a megkezdéstől — rendbe kell tenni a növényápolást, a takarmánybetakarítást, hogy azután a sürgős munkák idején ne legyen egyéb gond, mint az új termés gyors, sikeres betakarítása. Vajon csak a föld varázsa ejtette meg a falu szorgos dolgozóit, csak az időjárás csalogat és hevít szorgos munkára? Hűtlenek lennénk az igazsághoz, ha beérnénk csupán ezzel a magyarázattal. A föld népének ezekben a napokban megcsodált szorgalma, munkakedve más forrásból táplálkozik. Ez a forrás pedig a párt- és a kormány nagyszerű segítsége, törődése a mezőgazdasággal, a falu népével. Nagy feladat előtt áll a mezőgazdaság. Fokoznia kell a földek hektárhozamát, törlesztenie kell azt az adósságát, amivel még tartozik a szocializmust építő társadalmunknak. S e tartozását csupán munkakedvvel, szorgalommal nem róhatja le, ha a földnek nem adja meg, ami annak jár, nem pótolja termőerejét. S itt jön a párt és a kormány jótanácsa, segítsége. Több gépet kér a mezőgazdaság a növényápoláshoz, a munkásosztály ezt megérti. Műtrágya kell, hogy pótolják az istállótrágyát, a párt határoz, utasítja a gyárakat, hogy fokozzák a termelést. Sok még a parlagon heverő föld? A párt megmutatja az utat, miként változtathatnak minden talpalatnyi földet termékennyé, az ország mezőgazdaságát úgyszólván kertészetté Aratás küszöbén állunk. A dolgozó parasztság eddig kitett magáért. A termés olyan, amilyenro a legidősebb emberek sem emlékeznek. Igaz, úgy mondják, addig, amíg lábon áll a gahona, nincs teljes biztonságban. Ha már raktárban lesz az idei termés, nem árt neki a jégverés,' szélvihar. Ez igaz, s éppen ezért kell úgy felkészülni erre a munkára, hogy a beérés után egy-két nap alatt levágjuk, elcsépeljük. Az idén a szervezéstől is sok függ majd, már azért is, mert részben a traktorállomások, de javarészben már maguk a szövetkezetek saját Qépeikkel végzik a termés betakarítását. Azt meg már tapasztalatból tudják a szövetkezetek, hogy ha jobb a termés, teltebb, súlyosabb a kalász, erősebb a szár, nehezebben vágja le a gép is. Kiváltképpen előrelátható, hogy a kévekötőaratógépek gereblyéi több ízben elgörbülnek, eltörnek majd, s ezzel is számolni kell. A kombájnokra is jó szakértőt kell ültetni, mert sok függ attól is, hozzáértő ember ül-e a kormánykeréknél vagy sem. Az idei eredményes termésbetakarítással nagy tervek válnak valóra. Ne gondoljon itt senki arra, hogy a termésbetakarítás jó vagy rossz kimenetelétől függ, lesz-e a jövőben elég kenyerünk. Most már nagyobb tétről van szó, hiszen vagyunk már oly erősek, gazdagok, hogy egy esetleges gyengébb termés sem veszélyeztetheti az ország kenyerét, mégis azt mondjuk, azt állítjuk, hogy az idei termésbetakarítás döntő jelentőségű. Éspedig azért, mert a mezőgazdaságnak már az idén meg kell mutatnia, hogy az országépítés nagy munkájában méltó szövetségese a munkásosztálynak, azt, hogy ami szükséges az életszínvonal rohamos emeléséhez — az eddigieknél jóval több mezőgazdasági termék — hiánytalanul átadja az országnak, a dolgozó népnek. Mint ahogyan a célok, a tervek a tavasztól idáig is a jó munkában, a szakszerű földművelésben testesültek meg, fonódtak össze az alkotó tettekkel, az elkövetkezendő nagy munkában is a szorgalom az aranyfedezete a dolgozó parasztság, s vel\ együtt az egész ország további felemelkedésének. á szocialista kultúra kongresszusának Vitafelszölalások jegyében folytatódott a szocialista kultúra kongresszusa. író, katona, muzsikus, nemzeti bizottsági dolgozó szavait, ha különböző szempontokból is szólnak a kulturális forradalom kérdéseihez, a szocialista kultúra problémáihoz, egy azon meggyőződés hatja át: Üj, szocialista ember születik, akinek gondolkodásmódját, szellemi életét a kommunista eszmék hatják át, aki nemcsak munkájával, hanem egész életmódjával alkotó részese a szocializmus építésének és ezt elvárja a kulturális front valamennyi dolgozójától. A kedd délutáni ülésen a kUldöttek lelkes ünnepléssel Jogadták Csaó Jl-minnek, a Küllőiddel Való Kulturális Kapcsolatokat Ápoló Kínai Társaság tanácsa tagjának üdvözletét, aki a csehszlovák és a kínai nép megbonthatatlan barátságáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy sok közös vonást lát a csehszlovák és kínai kulturális dolgozók feladataiban a szocialista kultúra építése során. A román küldöttség nevében Ion Pas író, a román rádió és televízió elnöke szólalt fel. Kijelentette, hogy a csehszlovák kultúra sikere az egész szocialista tábor sikere. Az NDK küldöttsége nevében Siegfried Wagner, a Német Szocialista Eg.vségpárt Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője üdvözölte a kongresszust. Nagy figyelemmel hallgatták a kongresszus résztvevői Tefika Caosinak, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága kulturális osztályának dolgozóját, a finn dolgozók üdvözletét pedig Maisterl Toivi Suomela tolmácsolta. Antonín Kabele, a respenavai EFSZ elnöke felhívta az írók figyelmét arra, hogv alaposabban nézzenek körül és akkor észreveszik azokat az óriási változásokat, amelyek ma a falvak életében végbemennek. Dezider Kardos, szlovák zeneszerző, az iskolai esztetikai nevelés jelentőségéről, Jiŕí Marek a film dolgozóinak felelősségéről beszélt. Custav Hnilička, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára néhány példa alapján foglalkozott az üzeimek kultúráért lelkesedő dolgozóival. František Hrubin költő vitafelszólalásában az irodalom társadalmi küldetésének kérdéseit vázolta. Andrej Dobrík, a Banská Bystrica-i kerület küldötte a dolgozók szakiskoláinak gazdag tapasztalatairól beszélt. Bohumír Dvorský, a Csehszlovák Képzőművészeti Szövetség küldöttségének tagja, a képzőművészet szocialista jellegének fontosságát és szükségességét hangsúlyozta. Jirí Hájek irodalomkritikus, a szocialista kritika kérdéseinek szentelte felszólalását. A szerda délelőtti ülésen dr. Josef Macek magántanár elnökölt. Elsőnek a csehszlovák hadsereg küldöttségének tagja Václav Prchlík vezérőrnagy szólalt fel. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az írók, képzőművészek és zeneszerzők az eddiginél nagyobb mértékben fognak meríteni hadseregünk életéből. A népművészeti alkotás színvonala emelésének fontonsságát hangsúlyozta vitafelszólalásában Oldŕich Lichtenberg, a pardubicei kerület küldötte. František Nečasek, a Csehszlovák Rádió és Televízió elnöke a rádiónak és a televíziónak a kulturális forradalomban betöltendő fontos feladatáról és küldetéséről beszélt. Bírálta a műsorokban előforduló hibákat és kijelentette: a jövőben a rádió és a televízió még harcosabban, még színesebben fogja tükrözni társadalmunk fejlődését. Lelkes taps fogadta Georgi Ganevnek, a Bolgár Tudományos Akadémia levelező tagjának üdvözlő szavait. Török István magyar nyelvű felszólalását gyakran szakította félbe a kUldöttek helyeslő tapsa. A párkányi járás Búcs községének életét ecsetelte. Az életszínvonal rohamos emelkedése a falu kulturális életében is gyökeres változást hozott. Hangsúlyozta, hogy az EFSZ vezetőségének és a HNB kulturális bizottságának együttműködésével kiváló eredményeket érnek el a falu kulturális felvirágoztatása terén. Andrej Plávka szlovák író felszólalásázal, milyen károkat okozott a magyar ellenforradalom az országnak. Ugyanakkor azonban hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri segítsége lehetővé tette azt, hogy a Magyar Népköztársaság ma erősebb, mint bármikor azelőtt volt. Leon Kruczkowski, a lengyel küldöttség vezetője üdvözlő felszólalásában kiemelte, hogy a szocialista országépítés befejezéséért, a szocialista kulturális forradalom győzelemre juttatásáért vívott harcunkban A kongresszus elnöksége ban hangsúlyozta, hogy a szlovák haladó szépirodalomban már Štúr korától kezdve mély gyökeret vert a magasfokú eszmeiség. A koreai nép üdvözletét Tjan Ik-chvan, a Korea! Népi Demokratikus Köztársaság prágai nagykövete tolmácsolta. Antonín Černý elvtárs, a CSKP prágai városi bizottságának titkára részletesen foglalkozott az egyes művészi szövetségek munkájával. Hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai íróknak, zeneszerzőknek, képzőművészeknek döntő többsége a fővárosban él. — Célszerű lenne — mondotta — ha művészeink tartósan letelepednének a vidéken is. Ivan Humeník, a prešovi kerület küldötte, a kelet-szlovákiai ukrán nemzetiségű lakosság nyomorúságos múltjáról és mai gazdasági, politikai és kulturális fellendüléséről beszélt. Jaroslav Jiranek, a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetsége küldöttségének tagja felszólalásában a zenekritika és publicisztika kérdéseivel foglalkozott. A külföldi küldöttségek részéről a délelőtti vitában felszólalt Ilku Pál, a Magyar Népköztársaság népművelésügyi miniszterhelyettese is. Beszédében részletesen foglalkozott ázott állnak oldalunkon a Lengyel Népköztársaság ideológiai és kulturális frontjának dolgozói is. Vladimír Mináč ismert szlovák prózaíró felszólalásában az ízlés fejlődéséről, a szocialista ízlés kialakulásáról, és az ezzel kapcsolatos igényességről beszélt. Martine Monod francia írónő vázolta a francia dolgozó nép és a haladó kultúra jelenlegi nehézségeit, küzdelmes helyzetét és szívélyesen üdvözölte a csehszlovák kulturális dolgozókat. Andrej Siracký elvtárs, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke beszédében részletesen foglalkozott a szocialista kultúra létrejöttének, formálódásának bonyolult folyamatával. Antonín Sychra tanár, a művészesztetika sarkalatos kérdéseit elemezte. A kongresszus résztvevői szívélyesen fogadták a tanácskozás közben érkezett Nestor de Holanda brazil újságírót és Albert Kahn ismert nevű haladó amerikai írót és publicistát. Kis Éva ésaűtés FEL SIKER Az idei termésbetakarítás minden egyes mezőgazdasági dolgozót nagy feladatok elé állít. Gyorsan, a lehető legkisebb szemveszteséggel kell csupán Szlovákiában 800 ezer hektár földről betakarítani a termést. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni az idei aratás fontosságát, mert az idén dől el: sikerrei fejezik-e be a mezőgazdaság dolgozói az ötéves tervet. TÖBB LESZ A MUNKA, MINT TAVALY E figyelmeztetésnek két alapja van. Az egyik az, hogy az idén kivételesen jó a termés, az eddigi latolgatások, hozzávetőleges számítások alapján a felszabadulás utáni évek legjobb termésére számíthatunk. Eme állításunkat legjobban az bizonyítja, hogy Szlovákia egész területén nagyra nőtt a gabona. A jelentések szerint a rozs némely helyeken a két méter magasságot is eléri. Az őszi árpa 80—100 cm magasra nőtt, a búza szára több mint 120 cm magasba szökkent. Egyes helyeken majd több munkát aď az is, hogy a szem elégtelenül fejlődött, a záporesők következtében megdőlt. Több munkára számíthatunk azért is, mert csak a szövetkezetekben 46 ezer hektárral többet kell learatni, mint tavaly. Ennyivel gyarapodtak az idén a szövetkezetek. SAJÁT GÉPEKKEL. Áz idén először aratnak a szövetkezetek saját aratógépeikkel, kombájnjaikkal. A gépvásárlás első szakasza nem terjedt ki mindennemű gépre, így a szövetkezetek még az aratás előtt több kombájnt, aratógépet vesznek át a traktorállomásoktól. A bratislavai kerület szövetkezetesei június első hetében 350, 3 nyitrai kerületben 460 kévekötőaratógépet vettek át a traktorállomásoktól. Természetesen az idén számolni kell majd - aszerint, hogy vidékenként mikorra érik be a gabona - a szövetkezetek és brigádok közötti gépcserével, gépáthelyezéssel. NEM CSÖKKEN Á TRAKTORÄLLOMÁSOK FELADATA SEM. Éppúgy, mint az előző években, az idén is nagy részt vállalnak a termésbetakarításban a traktorállomások. A terv szerint Szlovákiában a traktorállomások kombájnosai az idén csaknem 105 ezer hektár földről aratják le és cséplik ki a gabonát. A bratislavai és a nyitrai kerületbe 5 brigád, tehát 290 kombájnos jön Csehországból, a prešovi kerületnek a besztercebányai kerület kombájnosai segítenek majd. A szalma gyors összegyűjtésére is felkészültek a traktorállomások, s hogy az istállótrágya „alapanyaga", a szalma ne váljék az időjárás martalékává, 599 szalmaprést és 377 szalmagyűjtőt vetnek be a kombájnok után. AMI SZOROSAN ÖSSZEFÜGG AZ ARATÁSSAL Sok szövetkezet saját cséplőgarnitúrával rendelkezik, így alapos munkaszervezésre van szükség, hogy minél gyorsabban kicsépeljék a gabonát, de emellett gondot kell fordítaniok a takarmánybázis biztosítása szempontjából egy iqen fontos munkára, a másodnövények vetésére. Ez a munka viszont megköveteli, hogy nyomban a termés betakarítása után elvéqezzük a tarlóhántást, különösen ott, ahol másodnövényt szándékozunk vetni, nehogy a talaj nedvessége elpárologjon. Szlovákiában 600 ezer hektár vár majd tarlóhántásra, ebből 315 ezer hektár a szövetkezetekre jut. A tarlóhántást 2500 kerekes traktor és 3000 lánctalpas traktor végzi majd. Szükséges, hogy a gépek üzemképes állapotban legyenek, hiszen nyomban a termés betakarítása után 50 ezer hektárt másodnövénnyel kell bevetnünk. Kétségtelen, nagy munka vár a mezőgazdasági dolgozókra az idei termésbetakarításban. Jó szervezés1 sel, jó felkészültséggel azonban sikerrel megoldhatjuk a legnagyobb feladatokat is. Legyen hát ezekben a napokban minden falusi dolgozó legsajátabb ügye a termésbetakarításra való felkészülés, hiszen bebizonyosodott már: A jó felkészülés a siker biztositéka; (m.-f.)