Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-29 / 178. szám, hétfő

A Francia Kommunista Párt kongresszusának negyedik napja Az SZKP plénuma az ipar eredményeiről Párizs (ČTK) - A Francia Kom­munista Párt XV. kongresszusának .iúnius 27-i ülésén folytatták Mauri­cs Thorez főtitkár beszámolójának vitáját. A délelőtti ülés fő eseménye Lau­rent Casanovának, a Francia* Kom­munista Párt politikai irodája tag­jának felszólalása volt, aki elemezte a személyi hatalom rendszere elleni harc osztálytartalmát. Casanova is­mertette a Francia Kommunista Párt harcát a múlt év május 13-a óta és kijelentette: „Mindig bíztunk a népben és azt állítottuk, hogy az il­lúziók szertefoszlanak, hogyha e rendszer kérlelhetetlen osztályvaló­ságába ütköznek". Hangsúlyozta, hogy napjainkban az egyedüli helyes megoldás a demokraták feltétel nél­küli egysége. Casanova ezután rámutatott arra, hogy az erőviszonyok megváltozása a világban és a kommunizmus előre­törése Franciaországban hogyan ve­zette a burzsoáziát álláspontjának kiélezésére. A szónok kimutatta, hogy a francia reakció nem képes megtalálni az égetően sürgős kérdé­sek konkrét és gyors megoldását és semmi mást nem tud tenni, mint hogy a nép ellen fordul és össze­számlálja maximális nyereségeit. A végén minden a francia néptől fog függeni. A francia kommunistáknak az a feladata, hogy a népnek meg­mutassák a helyes utat. Felszólaltak még a nyugat-szaj­nai, a dél-szajnai és a Nord megyei pártszervezetek szónokai. A délelőt­ti ülés végén a Haladó Köztársasági Szövetség nevében Pierre Cot volt miniszter és képviselő üdvözölte a kongresszust. A kongresszus részt­vevőit arról biztosította, hogy a reakció ellen; harcban teljes mér­tékben számíthatnak a szövetség támogatására. Jacques Duclos, a Központi Bi­zottság titkára a demokrácia hely­reállításának és megújhodásának szükségességéről szólt. Felvetette a kérdést, hogy ki kormányozza ma Franciaországot. Egy felelet lehet­séges csupán: a kapitalista monopó­liumok. A hivatalos propaganda úgy mutatja be az államfőt, mint vala­milyen döntőbírót a nép és a kor­mány között, valójában pedig nem más, mint a kapitalista monopóliu­mok politikájának végrehajtója. Duclos megállapította, hogy a fa­siszta veszély más formákban je­lentkezik, mint annak idején, mint Hitler Németországában, vagy Mus­solini Olaszországában. Franciaor­szágban a fasiszta csoportok kisebb létszámúak, de nem lehet közönyö­sen elmenni létük és tevékenységük mellett, amely a munkás- és de­mokratikus szervezetek székházai ellenj támadásokban nyilvánul meg. Rámutatott, a kormányhoz közelálló körök módszeresen kampányt foly­tatnak, hogy megakadályozzák a né­pi tömegek egységét és akcióit. Kü­lönös erőfeszítést tesznek a mun­kás- és demokratikus körök meg­osztottságának fenntartására és elmélyítésére. A legsúlyosabb hiba lenne meg­maradni valamelyes várakozó pon­ton, úgy vélve, hogy később, amikor a demokrácia helyreállt és megúj­hodott, mindent rendezni lehet. A személyi hatalom rendszerét nemcsak jelenlegi formájában kell látni, számolni kell a lehetséges fej­lődéssel is. Ha a hadsereg egyes elemei azt tervezik, hogy Franciaor­szágban az Algériában már meglevő katonai diktatúrához hasonlót te­remtenek meg, akkor nemcsak vala­milyen mellékesen kiagyalt tervről van szó, amelynek nincs semmi köze a hivatalos állásponthoz. Annyival is inkább szükséges erre rávilágíta­ni — hangoztatta Duclos —, mert a szocialista és radikális párt veze­tői, s különféle más politikusok is el akarják hitetni, hogy döntő kü­lönbség van a Debré-kormány poli­tikai elképzelései és a köztársaság elnökének élgondolásai között. Az igazság az, hogy s Debré-kormány de Gaulle tábornok politikáját való­sítja meg az algériai kérdésben ép­pen úgy, mint az európai politiká­ban, valamint a gazdasági és szo­•ciális politikában. Kuba a nemzetközi pánamerikai rendőrség megalakítása ellen Havanna (ČTK) Az a hír, hogy az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya az Amerikai Államok Szerve­zetének több millió dollár összegű hitelt nyújtott az úgynevezett nem­zetközi pánamerikai rendőrség meg­alakítására, Latin-Amerika országai­ban rendkívül bíráló visszhangot kel­tett. Fidél Castro kubai miniszterelnök ezen rendőrség megalakítását vissza­utasította, mint olyan intézkedést, amelytől a latin-amerikai nemzetek semmi jót sem várhatnak. Fidél Castro álláspontjához csatlakozott Kuba népe és a sajtó, főképp a Verde Olivo, a kubai forradalmi hadsereg hivatalos lapja, amely vezércikkben jelenti ki, hogy a nemzetközi rendőr­ség megalapítása ellentétben áll a latin-amerikai államok nemzeti érde­keivel és célja az,-hogy gúzsba kösse az amerikai nép felszabadító harcát. Kuba forradalmi kormánya ezért ha­tározottan szembehelyezkedik a nem­zetközi oligarchia ezen szervével. Nagybirtokosok a kubai földreform eüen Havanna (Oj Kína) — Fidél Castro, Kuba miniszterelnöke szerdán beje­lentette: a kormány elhatározta, hogy ellenőrzés alá helyez Camaguey tar­tományban minden nagybirtokot, amelynek területe meghaladja az 1343 hektárt. Az itteni állattenyésztő nagybirto­kosok nyílt ellenállást fejtenek ki a földreformmal szemben és azzal fe­nyegetőznek, hogy nem szállítanak többé a piacra, sőt, hogy a hegyekbe vonulnak és harcot kezdenek a kor­mány ellen. Amerikai kormányzók az Egyesült Atomkutató Intézetben Moszkva (ČTK) — Az amerikai kor­mányzók Szovjetunióban vendégeskedő csoportja pénteken felkereste a dub­nai Egyesült Atomkutató Intézetet. Az intézet tárgyalótermében tar­tott összejövetelein részt vettek az intézet tagállamainak atomkutatői. Dmitrij Blohincev, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának levelező tag­ja, az intézet igazgatója ismertette az amerikai vendégekkel, az intézet történetét. Mint mondotta az inté­zet célja a tudósok közös erőfeszí­tésével úgy fejleszteni a magfizikát, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználják az atomerő békés fel­használásának lehetőségeit. Az iodiai-szovjet kapcsolatok fejlődése Delhi (ČTK) - J. A. Benyegyiktov, a Szovjetunió indiai nagykövete a Ti­mes of Indie tudósítójának adott nyi­latkozatában kijelentette, hogy nagy lehetőségek vannak a szovjet-indiai kereskedelmi és ipari együttműködés kibontakozására. A nagykövet nyilatko­zatában hangsúlyozta, hogy a két or­szág kölcsönös kereskedelmének ter­jedelme az utóbbi évek során sokszo­rosan növekedett. „Az indiai-szovjet gazdasági együtt­működés azt bizonyítja, hogy két kü­lönböző politikai rendszerű állam nem­csak egymás mellett élhet, hanem együttműködhet is mindkét ország javára"" — jelentette ki Banyegyik­tov nagykövet. BONNI EGYSEG A nyugatnémet lapok beszámolnak arról, hogy az Adenauer kancellár és Erhard miniszter között már né­hány hete fennálló ellentétek állí­tólag „elsimultak". Azonban a Ke­resztény Demokrata Unió ülésére, amelyen megtárgyalták a két poli­tikus között fellángoló ellentétet, nem hívták meg őket. Az Erhard és Adenauer közötti levélváltás elegen­dő volt tehát ahhoz, hogy ismét bé­ke honoljon nemcsak a két vetélytárs között, hanem az egész Keresztény Demokrata Unióban és a Keresztény Szocialista Unióban. Ugyanis ezt ál­lítja Krone, a Keresztény Demokrata Unió parlamenti frakciójának elnöke. Amint ismeretes, az az ellentét, amely visszatükrözi a kormánypárt­ban a Keresztély Demokrata Unióban növekvő válságot, szertartásosan ért véget néhány nappal ezelőtt a szö­vetségi parlamentben, ahol Adenauer Erhardnak a képviselők előtt béke­jobbot nyújtott. Azonban Erhard bo­rús képe semmi jót sem igért és ar­ra mutatott, hogy a kibékülés csupán formális volt. Nem múlt el még egy hét sem és Adenauer to/ábbi táma­dást intézett Erhard ellen. A külföldi sajtónak nyújtott inter­júk során, amelyekkel a kancellár ki akarta köszörülni a hírnevén ejtett csorbát mind a Szövetségi Köztársa­ságon belül, mind azon kívül, a 100­százalékos politikus köntösében akart tetszelegni, míg Erhardot nem ismerte el olyan államférfinak, aki betölthet­hé a nyugat-németországi kancellár tisztjét. Bár a szakadékot egy időre áthi­dalták — ki tudja, már hányadszor —, egy dolog mindenképpen bizo­nyos: a vihart, melynek magvát el­vetették, még nem űzték el, a tag­ság hangulata Adenauer diktátori kedvtelései ellen a múltban sohasem volt olyan ellenséges, mint ma. A saj­tóban napvilágot látott nyilatkozatok még a sajtócenzúra átfésülése után is erről tanúskodnak. Erhard, akinek nem érdeke, hogy nyugalom legyen a pártban, Adenauerhez intézett le­velében kénytelen volt megállapítani: „Az a benyomásom, hogy nem is­mertem fel az Ön által okozott hely­zet komolyságát." A nyugat-németor­szági DPA hírügynökség így ír: „A képviselők a lakosság hangulatá­ról szóló rossz hírekkel tértek vissza Bonnba. A múltban sohasem történt meg, hogy valamelyik tartományi szövetség kérte volna a Keresztény Demokrata Unió Szövetségi Bizott­ságának összehívását, hogy ott bírál­ja a párt vezérét. E napokban 3 tar­tományi szövetség követelte, hogy ez a bizottság haladéktalanul foglalkoz­zék azokkal a kérdésekkel, amelyek az elnök jelölésével kapcsolatban fel­merülnek." A Keresztény Demokrata Unió ve­zető tényezőinek a legnagyobb fára­dozás ellenére sem sikerült elhalasz­tania ezen kényes kérdés megtár­gyalását, amelyben Adenauer siral­mas szerepet töltött be. A Keresz­tény Demokrata Unió és a Keresz­tény Szocialista Unió több képviselő­je kifejezte elégedetlenségét Aden­auer módszereivel szemben. Bucerius harburgi képviselő javaslatot tett arra, hogy ítéljék el a kancellár vi­selkedését. A Keresztény Demokrata Unió hí­veinek soraiban növekedett a nyug­talanság. Ezt bizonyítják azon leve­lek százai, amelyek a párt elnöksé­géhez érkeznek és amelyekben elé­gedetlenségüket fejezik ki Adenauer viselkedése felett. A schleswig-hol­steini Volkszeitung írja Kiéiből, ahol megnyitották „a Kiéli Hetet": „Amikor Rüdel polgármester a vá­rosháza erkélyéről felolvasta a szö­vetségi kancellár táviratát, a több mint 10 000 jelenlevő között egyetlen kéz sem emelkedett üdvözlésre. A táviratot fagyos nyugalommal vet­ték tudomásul." A nyugatnémet sajtó nem nagyon hisz a Keresztény Demokrata Unió­ban uralkodó békében és nyugalom­ban. A Bielefelder Presse például ezt írja: „A Keresztény Demokrata Unió és a Keresztény Szocialista Unió a pártapparátus minden eszközével megkísérli a kancellár és alkancellár közötti ellentét áthidalását. Azonban annak teljes kiküszöbölésében senki sem hisz". A lapok egész sora arról ír, hogy Adenauer korszaka már a végét jár­ja, bár ő maga nagyhangon hirdeti, hogy a Keresztény Demokrata Unió vele együtt megnyeri az 1961. évi parlamenti választásokat. A Keresztény Demokrata Unió és Keresztény Szocialista Unió vezető tényezőinek nagy erőfeszítéssel si­került bizonyos mértékben nyugalmat teremteni a képviselők soraiban. Ez azonban nem azért történt, mintha elhárították volna már az ellentéte­ket Adenauer és Erhard között. En­nek oka az, hogy Nyugat-Németor­szág közvetlenül az elnökválasztások előtt áll, amely körülmény miatt a Keresztény Demokrata Unió nem kockáztathatja meg erői szétforgá­csolődását. Már csak azért sem, mert jelöltje, Lubke, az eddigi élelmezés­ügyi miniszter megválasztása nem bizonyos, főképpen nem az első me­netben, ahol a szavazatok abszolút többségére van szükség. Ez a tény a Keresztény Demokrata Unió bom­ladozó sorainak ideiglenes összefor­rae^tója. -R. S. Az SZKP Központi Bizottsága plé­numának június 26-i ülésén — mint a TASZSZ jelenti - Melnyik, az Ukrán SZSZK állami tervbizottsága automatizálási intézetének igazgatója kifejtette, hogy komplex automatizá­lás útján minőségileg új formákat kell teremteni a termelési folyama­tokban. A termelés technikájában és meg­szervezésében olyan forradalmi in­tézkedéseket kell végrehajtani, amely intézkedések lehetővé teszik a terme­lékenység erős növelését, az önkölt­ség csökkentését, a minőség javítá­sát. A komplex automatizálás a tech­nikai haladás legmagasabb foka. Uk­rajnában a hétéves tervidőszakban sok vegyiipari cikk termelését, föTd alatti és külszíni szénbányászatot és több vaskohászati vállalatot fognak automatizálni. Kucserenko, a szovjet miniszter­tanács állami építésügyi bizottságá­nak elnöke arról beszélt, hogy az utóbbi tíz év alatt a szovjet építő­ipari munkások teljesítménye több mint kétszeresére növekedett. Ame­rikában az építőipari dolgozók mun­kájának termelékenysége ezaíatt csak 20 százalékkal nőtt. 1965-ben — mondotta Kucserenko — mintegy hatvan százalékkal töfcb építőmunkát kell végezni, mint 1958­ban. Ezt a növekedést a munka ter­melékenységének fokozásával kell megoldani. Sok építkezésünknél a szervezettség és az ipari módszerek alkalmazása jelentősen magasabb színvonalú, mint az Egyesült Álla­mokban, Angliában és más kapitalista országokban. A munkaráfordítás azonban a mi építkezéseinknél egyelő­re nagyobb, mint az Egyesült Álla­mokban. Smarjev, a tatár népgazdasági ta­nács elnöke elmondotta, hogy a hét­éves terv szerint az ország folyékony üzemanyagtermelése 120 millió ton­nával fog növekedni. A növekedés jelentős részét a Tatár SZSZK adja. A haladottabb munkamódszerek al­kalmazásának, valamint a részleges automatizálásnak eredményeként a köztársaságban az egy munkásra jutó kőolaj-kitermelés 1958-ban kétszer akkora volt, mint az Egyesült Álla­mokban. Az SZKP Központi Bizottsága ma, hétfőn folytatja tárgyalását. Á kommunista jövő építői ,A kommunizmus a kapitalizmussal szomben az önkéntes, a tudatos, az egye­sült. a modern technikát felhasználó mun­kások magasabbfokú munkatermelékenysé­gét jelenti. A kommunista szombatok rendkívül becsesek, a komunizmus tény­leges csíráját jelentik, ez pedig igen rit­ka dolog, mert mi azon a fokon va­gyunk, amikor „csak az első lépéseket tesszük a kapitalizmusból a kommunizmus­ba való átmenet felé" ... írta éppen negy­ven évvel ezelőtt Vlagyimir Iljics Lenin a kommunista szombatok mozgalmát ele­mező művében: A nagy kezdeményezés­ben. Az SZKP történelmi jelentőségű XXI. kongresszusa előtt egy újabb mozgalom indult, melyet a komszomolista ifjak kez­deményezték. Mozgalmuk, a kommunista munka brigádjainak mozgalma felér az apák és nagyapák 40 év előtti kommu­nista szombatjaival, sőt lényege sokkal mélyebb. OJ EMBER SZÜLETIK A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉBEN Áz SZKP történelmi jelentőségű határo­zatai kitűzték a kommunizmus kibontakozó építésének programját. A hétéves népgaz­daságfejlesztési terv teljesítése azonban nemcsak a szovjet emberek életének anyagi feltételeit változtatja meg, hanem magukat az embereket is. A kommunista alkotó­munka folyamatában születik meg az új em­ber — a jövendő kommunista társadalom tagja. Ezért törvényszerűen lépett fel az Ifjúság az új mozgalom kezdeményezője­ként. AZ ÜJ EMBER JELLEMVONÁSAI Az új mozgalom magas színvonalát az a követelmény határozza meg, hogy a kom­munista munka brigádjának tagiai nem­csak munkájuk termelékenységének foko­zására, a korszerű technika bevezetésére, a legújabb tudományos és műszaki ismeretek elsajátítására — röviden a kommunista munkamódszerre törekszenek, hanem a jövő társadalom tagjai arcélének kialakítására .is. Ezt pedig az egyedüli tudományos világné­zet, a marxi-lenini tanítás elsajátításával, állandó önképzéssel, a munkájukon kívüli közép- és főiskolai végzettséggel, a közös­ségi életmód ápolásával stb. érik el. Az a,fontos, hogv mély gyökereket eresszenek él meghonosuljanak olyan jellemvonások, mint a kollekt!-/ szellem, a hivatásszeretet, a kötelesség tudás, a bajtársiasság, az önfel­áldozó társadalomszolgálat stb. E jellemvo­nások kinevelése nem könnyű feladat. Hisz az emberek gondolkodásmódjában még meglévő olyan kapitalista csökevények ki­gyomlálásáról van szó, mint túlzott anya­giasság. összeférhetetlenség, egyéni érdekek aránytalan előtérbe helyezése,, stb. melyek az egységek családi és társadalmi életére és munkájára is kihatnak. Az új ember korti­munista öntudata csak rendszeres és irá­nyított nevelőmunkával alakítható ki. A MOZGALOM SZÁRNYRA KAP A kommunista brigádok muzgalma, me­lyet a moszkvai rendezöpályaudvar kom­szomolistái — a negyven év előtti első kommunista szombat szervezőinek utód­jai indítottak el, csakhamar szárnyra ka­pott. Ma már tömegével alakultak or­szágszerte a kommunista munka brigád­jai vagy részlegei, ezrek, tízezrek ver­senyeznek e cím elnyeréséért. A dnyeprodzerzsinszki nagyolvasztóban például Pjotr Ligun szervezte meg a kommunista munka brigádját. Hogyan dolgoznak? Elsősorban újítók lettek. Ha­dat üzentek minden régi, elavult mód­szernek. így pl. a teljesítmény kiszámí­tásának régi célszerűtlen módszere he­lyett új módszert vezettek be: a mű­szakonként kitermelt öntöttvas mennyi­sége szerint számítják ki a teljesítményt, és ennek hatása a munkabérekben is érezhető. A brigád tagjai figyelemmel kö­vetik mesterük munkáját, hogy minél több gyakorlati tapasztalatra tegyenek szert. Védnökséget vállaltak az egyik középiskola VIII. osztálya felett: a diá­kokat megtanítják mesterségük tudo­mányára. azok meg segítik a távtanuló­kat, az esti iskolásokat az iskolai isme­retek elsajátításában. A politikai önkép­zésben is újítást vezettek be. A brigád minden egyes tagja köteles beszámolót •kidolgozni a sajtótlzpercekre. így meg­szokták a nyilvános szereplést és meg­tanulnak politikailag gondolkodni. Vagy nézzünk egy másik kollektívát, a Gorkij melletti Dzerzsinszk város ve­gyiipari kombinátja 46. részlegének dol­gozóit, akik mégalakították a kommunista munka részlegét. Nemcsak dolgoznak és tanulnak. Figyelmük minden „csekélység­re" kiterjed. Amikor pl. közösségük egyik tagja munkaidején kívül leitta magát, szigorú ítéletet hoztak felette: javasol­ták az üzemvezetőségnek, hogy három hónapra helyezze át kisebbfizetésű be­osztásba. Ha három hónapig kifogásta­lanul viselkedik, kérheti a kollektívát, hogy újra vegyék be maguk közé. Szi­gorú, elvtársias szellem uralkodik köz­tük. Az is megtörténik, hogy apák és anyák pirulnak csemetéik hanyag iskolai munkája és rossz osztályzata miatt, mert a kommunista munka brigádjának ülé­sén ezt a kérdést is megvitatják és a szülőket marasztalják el gyermekeik rossz tanulmányi előmeneteléért. Ők is tanulnak! A hétéves terv vé­géig a kollektíva minden tagja megszer­zi a középiskolai végzettséget, az érett­ségizettek fele pedig elvégzi a főiskolát. Hasznos ismereteiket természetesen a gyakorlatban kamatoztatják. Még a moz­galom elterjedése előtt nagy hagyományai voltak az újítók és feltalálók mozgal­mának. Tavaly pl. 39 ezer újítási javasla­I tot érvényesítettek és ezzel 900 ezer rubelt takarították meg az államnak. A PÁRTSZERVEZETEK — A MOZGALOM IRÁNYÍTÓI A cél — a kommunista embertípus kinevelése természetesen mec, követeli, hogy a pártszervezetek a Komszomol se­gítségével felkarolják az ifjúság moz­galmát é.; törődjenek fejlődésével. A párt­és komszomolszervezetek tevékenységük­ben betartják azt a lenini elvet, hogy az ifjúság kommunista nevelése a munkára neveléssel éri el a legjobb eredményt. Az ukrán ifjúság pl. 1 millió 800 ezer hektár földet vett gondozásba, amelyen kukoricát termeszt. Negyvenötezer fiú és lány vállalta, hogy az állattenyésztésben helyezkedik el, stb. Az ifjúság mozgalmának fejlesztésébe® jól bevált módszert alkalmaznak a párt­és komszomolszervezetek: három nemze­dék kommunistáinak összejöveteleit. A nagyapák és apák, a szovjetország születésének és fejlődésének élő, hiteles szemtanúi sok jótanáccsal látják el mű­vük folytatóit. így van ez pl. az emlí­tett moszkvai rendezöpályaudvar ifjú bri­gádosainak életében is, hisz az első kom­munista szombat szervezőinek védnök­sége alatt állnak. A kommupista munka brigádjainak éle­tében természetesen nagy szerepet tölt be a szépérzék kifejlesztése, az eszté­tikai nevelés. Jól szervezték meg ezt Harkovban, ahol megalakították a kom­munista kultúra népi egyetemét, amely­nek négv fakultásán a hallgatók estén­ként megismerkednek az irodalom, ze­neművészet, képzőművészet és táncmű­vészet alapjaival, megismerik a művé­szet szépségét. LENIN SZAVAINAK IGAZSÁGA „A kommunizmus ott kezdődik, mikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, ne­héz munkával megbirkózva kezd gon­doskodni a munka termelékenységének növeléséről...." — írta Lenin idézett mü­vében. A szovjet emberek az azóta eltelt negyven év alatt nagyon előrehaladtak ezen az úton. Ma már a munkaterme­lékenység követelménye bennfoglaltetik e rövid jelszóban „kommunista m odor. dolgozzunk, kommunista módon éljünk." Mit jelent ez? Keresetlen szavakkal fe­jezi ki Nyikolaj Jerofejev, a Kirov-üzeirt dolgozója: „Kommunista módon élni és dolgozni! Társaim ezt így értelmezik: ha már egyszer komszomolisták és kom­munista szövetség tagjai vagyunk, akkor kötelesek vagyunk becsületesen és lelki­ismeretesen teljesíteni termelési felada­tainkat, megosztani tapasztalatainkat, ál­landóan tanulni, jó viszonyban lenni mun­katársainkkal munkában és a magánélet­ben is, állandóan erősíteni barátságunkat, mely a kollektív élet alapja." L. L. Hl <s70 ~ * 1PSS Irtnius 2ft

Next

/
Thumbnails
Contents