Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-25 / 174. szám, csütörtök

i Mi van a Délafrikai Unióban lejátszódó események háttéré en „Apartheid" — fajgyűlölet a négyzeten Ül III !!!• '/H- -rrj-— 1 Budapest új lakónegyedében 16-osztályos új iskola épült. A korszerűen berendezett iskola konyhával, étteremmel és orvosi rendelővel rendelkezik. Ogy épült, hogy minden helyisége délre néz. A képen az új iskola épülete. . (Foto: MTI) A DÉLAFRIKAI UNIÓBAN CSÜ­TÖRTÖK ÓTA TART A NÉGER LA­KOSSÁG VIHAROS TÜNTETÉSE A FAJGYŰLÖLŐK ELLEN, AMELY AZ EGÉSZ VILÁG ELŐTT ÚJRA ERŐ­TELJESEN BIZONYÍTJA, HOGY EB­BEN AZ ORSZÁGBAN TÉNYLEG HALLATLAN FASISZTA ELNYOMÁS ÉS TERROR URALKODIK. Dúrban, fontos dél-afrikai város­ban és utána más városok utcáin is kirobbant a néger nép felgyülemlett elégedetlensége. Ezt még a hatalmas elnyomó gépezet sem tudta megaka­dályozni. Nyugati sajtóhírek szerint a durbani városi tanácsot, mely ter­mészetesen kizárólag fehérekből áll, már előre figyelmeztették a nép forrongó haragjára. A szűnni nem akaró rendőri önkény és megalázta­tás rendkívül felingerelte a népet. A rendőruralom szokásához híven egy lépést sem tett a gyalázatos viszonyok orvoslására, sőt utasítást adott 3 ezer tüntető néger nő meg­támadására, akiket a rendőrség pus­katussal agyba-főbe vert és könnyfa­kasztó gázzal szétkergetett. Ennek következtében súlyos összecsapásra került sor a fegyvert használó rend­őrséggel. Ezek az események nem számí­tanak meglepetésnek abban az or­szágban, ahol világviszonylatban a legbőszebb és „legrafináltabb" faji elnyomás uralkodik. A 14 millió la­kosú Délafrikai Unióban élő nem egészen 3 milliő fehér ember a nyo­mor szélére taszította az országot és kimondhatatlanul elnyomta a la­kosság többségét. A Délafrikai Unió élétét szigo­rúan az „apartheid" (búr szó, mely különélést jelent) elvei, a több mint 9 millió lelket számláló néger la­kosság, az indiai gyarmatok négy­százezres lakossága, továbbá kínaiak, malájföldiek, mulattok és a kihaló őslakosság embertelen faji elnyomá­sának rendszere szerint szervezték meg. A demokratikus erők, különösen a hinduk elnyomásával kapcsolatban nemegyszer élesen elítélték a Dél­afrikai Unió urainak fajgyűlölő poli­tikáját az ENSZ-ben is. A faji elnyomás fö célja a fehérbőrű kisebbség korlátlan uralmának és a leg­elemibb emberi jogaitól megfosztott ol­csó munkaerő brutális kizsákmányolásá­nak biztosítása. A fekete afrikaiaknak rezervációs területeket jelöltek ki la­kóhelyül, mely az ország területének csak tlz százaléka fes a legsilányabb talajon terülnek el. Az afrikaiak 41 százaléka ezeken a rezervációs telepeken él, 37 százaléka a fehérbőrű tőkések farm­jain és ültetvényein robotol, 22 száza­léka pedig városokban él. Az afrikaiak külön választott negyedekben szoronga­nak, nyomorban, összezsúfolva, egész­ségtelen viszonyok között. A szemléltető példa kedvéért: a csecsemőhalandóság a néger gyermekek körében óriási. Dur­banban, ahol magasra lobbant a nép ha­ragja, 1000 gyermek közül 307 hal meg. A Délafrikai Unióban több mint 60 faji megkülönböztető törvény van érvény­ben. Ez a rövid áttekintés is bizonyítja a dél-afrikai fehér urak barbárságát és az elnyomás tarthatatlanságát. * Afrikaiak­nak, hinduknak, stb. nincs joguk bevá­lasztatni magukat a nemzetgyűlésbe, a szenátusba, a tartományi közigazgatási szervekbe és a községi tanácsokba. A nemzetgyűlés 159 mandátumára 3 euró­pait választhat 9 millió afrikai, de a je­lölteket a kormánynak kell előre jóvá­hagynia. Az afrikaiaknak nincs joguk, hogy a fehérek gyerekeivel együtt elemi vagy középiskolát látogathassanak. Az Iskolai művelődés gyakorlatilag hozzáfér­hetetlen számukra. Az afrikaiak nem jár­hatnak színházakba- mozikba, kávéházak­ba és nem lakhatnak szállodákban. Moz­gási szabadságuk korlátozott. Szakkép­zettséget igénylő munkákat nem végez­hetnek. Csak a részükre kijelölt villa­moskocsikban, autóbuszokban, vonatfül­kékben utazhatnak, a „feketéknek" csak kü­lön személyfelvonót szabad használniok, csak külön padokra ülhetnek, stb. Egy afrikainak állandóan 5— G okmányt kell magával hordania. Ha csak egyet is elvesztene, börtön fenyegeti. Dúrban régi lakóit most könyörtelenül kiűzik, mert nem képesek elegendő bizonylatot felmutatni tartózkodási jogukról, melyet a hivatalok elismernének. A rendőrség minduntalan okmányokra vadászik. így jellemezte sok afrikai helyzetét M. Mab­hida, az afrikai nemzeti kongresszus ügyvezető elnöke. Az 1950-ben kiadott lakásövezeteket megjelölő törvény feljogosította a belügy­minisztert arra, hogy bármelyik faji cso­porthoz tartozó lakosságot lakhelyének elhagyására és elköltözésre kérfyszerítse. Az „apartheid" .szellemében egyre brutá­lisabb törvényeket adnak ki. A Dél­afrikai Unió elnyomott néger lakosai egyre jobban felismerik, hogy a kizsák­mányoló fehér kisebbség gazdagsága, munkájukból ered. Fekete-Afrika nem­zeti felszabadító mozgalmának fellendü­lése serkentőleg hat rájuk. M. M. Tízéves a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége Budapest (ČTK) — A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének 10- éves fennállása alkalmából Bielik György, a szövetség főtitkára a Magyar Távirati Iroda titkárságának nyilatkozatot hozott a magyarországi szlovák kisebbség helyzetéről és a szövetség munkájáról. A Magyar Népköztársaság a legutóbbi év­tizedben széleskörű iskolahálózatot bizto­sított, hogy a szlovák nemzetiségű dol­gozók gyermekei anyanyelvükön tanulhas­sanak, hogy magyar nyelvű iskolában fő tantárgyként tanulják nyelvüket. A na­gyobb szlovák településeken — mintegy 40 ll.yen község van az országban — a Népfront Bizottságok tagíainak túlnyomó többsége szlovák anyanyelvű. A Magyarországi Szlovákok Demokrati­kus Szövetsége a többi nemzetiségű szö­vetséggel együtt — tagja a Népfrontnak. A szövetség az általános politikai szolgá­latok célján kívül elsősorban a szlovákok kulturális életének irányításával foglalko­zik. A múlt évben önálló szlovák műsor­ral 28 művészeti csoport szerepelt. A szlovák Irodalom alkotásainak megis­mertetését azzal is segítik, hogy a ma­gyar állam támogatásával legutóbb 50 ŕzer forint értékben szlovák nyelvű könyvet vásároltak Csehszlovákiából. A szövetség rendszeresen megjelenő fo­lyóiratot ad ki Ľudové Noviny címmel. Áz idén 470 ezer hektár földet javítanak meg Romániában Bukarest (ČTK) A szövetkezetesek és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok, valamint a GTÄ-k alkalmazottai­knak tízezrei önkéntes munkával ön­töző- és vízlevezető-berendezéseket építenek, szabályozzák a folyókat ,és árvíz ellen védőgátakat építenek. Ro­mániában az idén a tervhez viszo­nyítva 105 ezer hektárral nagyobb földterületet, összesen 470 ezer hek­tár földet javítanak meg. Növekszik a VDK lakosságának vásárlóereje Hanoi (ČTK) — A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság állami kereskedelme az év első öt hónapja alatt a múlt évhez viszonyítva 45 százalékkal túlteljesítette eladási tervét. A tervteljesítés gyors emelkedését két rekordtermés ered­ményezte. Több mint 2 millió tonna rizst gyűjtöttek be terven felül. A to­vábbi kedvező tényező: a kormány na­gyobb összegeket fordított a lakosság gazdasági és kulturális fejlődésére és életszínvonalának emelésére. Az állam tízezer szarvasmarhát és sok ezer töké­letesített mezőgazdasági szerszámot adott a parasztoknak az őszi mezei munkák elvégzésére. Május végén 15 026 földmű­pesszövetkezet létezett a VDK-ban, s a paraszt családoknak 19,6 százalékát egye­sítette soraiban. Lényegesen növekedett a textil (17,6%), a cigaretta (il'/o), és a kerékpár (75%) fogyasztás. j Többet termelünk A bécsi Volksstlmme írja: Az áramfej­Iesztés terén Csehszlovákia felülmúlta a tizenegyedik helyen álló Belgiumot, a széntermelésben jelenleg Európában a hatodik, világviszonylatban pedig a kilen­cedik helyet foglalja el. A legnagyobb sikert Csehszlovákia tavaly a vastermelésben érte el. Felül­múlta Ausztria, Franciaország és Nagy­Britannia termelését. E téren Csehszlo­vákiát csak az Egyesült Államok, Nyugat­Németorsaág és Belgium előzik meg. A nyersvastermelés terén Csehszlovákia felülmúlta Angliát s a hatodik helyről a? ötödikre került. A eementgyártás terén Csehszlovákia ugyancsak nagy haladást mutat. Többet termel, mint Ausztria, Franciaország és az európai cementter­melésben a 13-Ik helyről a kilencedikre került. K. Lengyelország a népi állam fennállásának 15. évfordulójára készül Varsó (ČTK) A lengyel dolgozók nagy ünnepségek keretében emlékez­nek meg július 22-én a népi Lengyel­ország megszületésének 15. évfordu­lójáról. Az egész ország az ünnepsé­gek előkészületeinek jegyében él. Ünnepi ülésekre készülnek, kiállításo­kat rendeznek a szocialista Lengyel­ország építéséről, számos kiadvány­ban értékelik a népi állam 15 éves fennállásának sikereit és vívmányait. ,-vj .. K,- " Äáíí'iiíiííK-i . A dél-afrikai Dúrban városban a gyarmati rendőrség nagyarányú razziákat tar­tott a néger negyedekben és utcákon. Cjjel-nappal erősített rendőrőrszemek kö­röznek, noha a hivatalos Jelentés szerint helyreállt a rend. A képen sok ezer afrikai rettenthetetlemil tüntet a város Casto Manoru néger negyedében a dél­afrikai hivatalok fajgyűlölő módszerel ellen. (Telefoto ČTK — UP) "•"•••••••iH^maiij&SHHH-iS •••••imiiiSHiiSiniirin:::::! Ä génfi Nemzetek Palotájában másfél hónapos tárgyalás után most három hét tartamára elcsende­sedik minden. A nyugati küldöttsé­gek kívánságára elnapolták a külügy­miniszteri értekezletet. A további tárgyalások előtt azonban nyitva ma­radt az ajtő, július közepén megkez­dődik a tárgyalások második — re- . méljük eredményesebb — menete Genfben. A világ közvéleményének egyre erősödő nyomása és a Nyugat-Ber­lin kérdésének megoldására tett szovjet javaslat a múlt hét végén végleg leleplezte a nyugati hatalmak kétkulacsos politikáját. Ennek álcá­zására propagandájuk lázas tevé­kenységbe fogott. A szándékosan elő­idézett pesszimista hangulatban ho­zakodott elő a Nyugat a berlini kér­dés megoldására ellenjavaslatával. Ennek lényege az, hogy szeretnék továbbra is megőrizni Nyugat-Berlin megszállási statútumát, tehát a mai állapotot, amely a nemzetközi fe­szültség egyik fő okozója. Ugyan­akkor azonban arról is tanúskodik, hogy a nyugatiak tudatában vannak, mily súlyos helyzetbe kerülnének közvéleményük előtt abban az eset­ben, ha az értekezlet teljesen ered­ménytelenül végződne. A genfi tárgyalások eddigi lefo­lyása azt is megmutatta, hogy a nyu­gatiak között korántsem oly zavar­talan az egység, amint azt a világgal elhitetni szeretnék. A haladás jele, hogy a de Gaulle—Adenauer-féle merev, a hidegháborút állandósító ál­láspont egyre inkább elszigetelődik még a nyugati táboron belül is. A tárgyalásokon most bekövetkezett szünet során a nyugatiak megpróbál­ják majd egybehangolni álláspont­jaikat s valamiképp egységesíteni nézeteiket. Egy azonban nem való­színű, i— az, hogy az Imperialista hatalmak rövid 21 nap alatt valami lényeges fordulatot tennének. Csak annyi biztos, hogy a tárgyalások új­rakezdésekor figyelembe kell venniök a világ közvéleményének követelését, amely csúcstalálkozót, békés tárgya­lásokat sürget. A következetes szov­jet békekezdeményezések és a béke­ÜJ SZÖ '4 S 1959. június 25. * / szerető emberek állhatatos harca végül is — reméljük — kivívja azt, hogy hamarosan összeülnek a kor­mányfők, akik a leghivatottabbak a világ égető kérdéseinek érdemleges megtárgyalására. Spanyolország felé fordul az utóbbi időben ismét a világ figyel­me. Még a nyugati sajtó hasábjain is olyan hírek jelennek meg, amelyek a spanyol gazdasági élet egy helyben topogásáról számolnak be. A francia polgári lapok még ezen is túlmenően azt is beismerik, hogy Spanyolor­szág gazdasági helyzete katasztro­fális. Ennek fő oka az árak szünte­len emelkedése, az államháztartás és a fizetési mérleg krónikus hiánya, a­spanyol pénznem devalválása, ami megrendítette az amúgysem erős lá­bon álló spanyol gazdaságot és a Franco-rendszert. A tömegek egyre növekvő elégedetlenségét a rendkí­vül alacsony életszínvonal és a dol­gozókat sújtó gazdasági terhek miatt a fasiszta rendszer fokozott terrorral igyekszik elfojtani. Egymás után ér­keznek hírek a spanyol hazafiak, a demokratikus gondolkozású szemé­lyek bebörtönzéséről, üldöztetéséről és általában a dolgozók minden meg­mozdulásának véres elnyomásáról. A spanyol tömegek növekvő elé­gedetlensége megnyilvánult a június 18-ra meghirdetett általános sztrájk­ban. E sztrájkra a Spanyol Kommu­nista Párt, a demokratikus ellenzé­ki pártok és csoportok tettek fel­hívást. A rendkívül erős spanyol cenzúra következtében a sztrájk le­folyásáról közölt hírek hézagosak, de még a nyugati sajtó is kénytelen beismerni, hogy széles tömegeket, a lakosság különböző rétegeit moz­gósította a felhívás. Teljes sikerét csupán a fasiszta diktatúra összpon­tosított intézkedései, az ellenzéki | pártok ingadozó polgári elemeire gyakorolt megfélemlítő nyomása aka­dályozta meg. De a felhívás így is elérte célját: a világ közvéleményé­nek figyelmét az országban uralkodó egyre kibírhatatlanabbá váló állapo­tokra irányította és megmutatta, hogy vannak a spanyol népnek olyan erői, amelyek minden terror ellenére bátran kiállnak követeléseik mellett. Egy másik vonatkozásban is a figyelem központjában áll az utób­bi hetekben Spanyolország. Az Északatlanti Szövetség vezető orszá­ga, az Egyesült Államok hosszabb ideje céltudatosan egyengeti az utat Franco Spanyolországának a NATO­ba való felvétele számára. Hogy a közvéleményt „megdolgozzák" a NATO-nak ilyetén bővítése céljából, főképp az amerikai és francia la­pokban egyre-másra jelennek meg olyan cikkek, amelyek hangsúlyozzák Spanyolország „rendkívüli katonai fontosságát" és az ott levő katonai tá­maszpontok .kulcshelyzetét". Spanyolország belépését a NATO­ba odahaza elsősorban a jelenlegi spanyol uralkodó klikk sürgeti. En­nek egyrészt politikai, másrészt gaz­dasági okai vannak. A fasiszta rend­szer bomladozása, a Franco-dikta­túra belső gyengesége feltartóztatha­tatlanul tovább halad. A két évvel ezelőtt lezajlott kormányválság óta a Fallange egyre inkább veszít befo­lyásából és az „Opus dei" körül cso­portosult egyházi körök — amely azelőtt a diktatúra bázisának számí­tott - a kormány ellen léptek fel az egész közvélemény előtt. Általá­nos bizalmatlanságot keltenek Franco monarchista törekvései is. így hát Spanyolország mai urai, látva, hogy a válságot nem tudják megoldani rendszerük saját erőivel, a NATO­I ban való tagságtól remélik megtépá­zottt tekintélyük helyreállítását, sőt ha kell, fegyveres segítséget is a „rend" fenntartására. Tehát a NATO volna hivatott a spanyol kormányt elsősorban saját népétől megvédel­mezni. Ugyanakkor világos, hogy Spanyol­ország felvételét a NATO-ba az At­lanti-hatalmak többsége pártolja. Nincs kizárva, hogy előbb-utóbb tényleg felveszik ebbe az agresszív szövetségbe. Egyelőre ez a terv a skandináv államok, valamint más NATO-tagállamok különféle polgári köreinek ellenállásába is ütközik. A Franco-Spanyolországnak az At­lanti Szövetségbe való belépésével bizonyos új lehetőséget nyerne a Bonn —Párizs—Róma hármasszövet­ség kiépítése négytagú „tengellyé". A Spanyolország és NATO körüli mesterkedések azonban egyúttal intő figyelmeztetést is jelentenek. A hely­zet jellemzésére igen találóak Hrus­csov elvtárs szavai: „Hogy Franco belép-e a NATO-ba vagy sem — ez a dolgok állásán semmit sem változ­tat. De a tények arról tanúskodnak, hogy a reakciós erők konszolidálód­nak. Ez pedig nagy veszedelem a Nyugat munkásosztálya számára." Agentínában tovább élesed­nek a viszonyok és az osztályharc, egyre tömegesebbek lesznek, nagyobb arányúak a politikai és gazdasági sztrájkok, egyre brutálisabbak „a haladó demokrata" Frondizi-kormány elnyomó intézkedései. Nemrégen volt egy éve, hogy Frondizi, akit 1958. február 23-án elsősorban a dolgozó tömegek támogatásával választottak meg, hivatalba lépett. A polgári de­mokrácia történelme sem ismer sok olyan pálfordulást, mint amilyet ez a dél-amerikai „demokrata" egyetlen esztendő leforgása alatt végrehajtott. Választási programjának jóformán [ minden pontját megtagadta. A vá­lasztási kampányban ő és pártja megígérték, hogy elsősorban az ide­gen tőke argentíniai uralma ellen fognak küzdeni, nevezetesen meg­akadályozzák Argentína legnagyobb természeti kincsének, az egyre bő­vebben bugyogó kőolajnak elkótya­vetyélését idegen érdekeltségek ja­vára. Ez volt az ígéret - és mi a valóság ? Éppen az ellenkezője. A külföldi érdekeltségek terjeszke­dése egyre nagyobb mérvű, az ország eladósodása egyre fojtogatóbb. Nem nehéz kitalálni, hogy az új gazdasá­gi koncessziókat — ideértve a kő­olajmezők kihasználásának jogát is — az amerikai monopóliumok szer­zik meg, a kölcsönöket az amerikai bankok adják. Ennek a „gazdasági támogatásnak" a politikai ára is szemmellátható. Washington nyomására nemcsak a belső demokratikus erők és meg­mozdulások ellen lépnek fel Frondizi kormányszervei, hanem kampányt in­dítottak — ugyancsak washingtoni utasításra - a Buenos Airesben mű­ködő szovjet és népi demokratikus országbeli diplomaták ellen, hogy őket diszkreditálva és kiutasítva megnehezítsék Argentínának ezekkel az országokkal való egészséges gaz­dasági kapcsolatait, s ily módon megszüntessék az amerikai monopó­liumok számára annyira kellemetlen és veszélyes árucsereforgalmat a szocializmust építő országokkal. Frondizi azonban homokra épít. Egy esztendő alatt elvesztette jófor­mán egész tömegbázisát. Betiltatta — amerikai nyomásra - a kommu­nista pártot, harcban áll a demagó­gikus módszerekkel küzdő, de mé­giscsak a dolgozók egy részét tö­mörítő peronista mozgalommal. Tá­maszképpen mindössze az amerika­barát burzsoázia és legújabban — az ország minden haladó hagyományával ellentétben — a klerikális reakció szolgálnak neki. Ilyen körülmények között érthető, hogy a részleges és teljes kormányválságok mindennapos jelenségek és hogy a krízis Argen­tínában még nem érte el tetőfokát. P. J.

Next

/
Thumbnails
Contents