Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-25 / 174. szám, csütörtök

i Mi van a Délafrikai Unióban lejátszódó események háttéré en „Apartheid" — fajgyűlölet a négyzeten Ül III !!!• '/H- -rrj-—

1 Budapest új lakónegyedében 16-osztályos új iskola épült. A korszerűen berendezett iskola konyhával, étteremmel és orvosi rendelővel rendelkezik. Ogy épült, hogy minden helyisége délre néz. A képen az új iskola épülete. . (Foto: MTI) A DÉLAFRIKAI UNIÓBAN CSÜTÖRTÖK ÓTA TART A NÉGER LAKOSSÁG VIHAROS TÜNTETÉSE A FAJGYŰLÖLŐK ELLEN, AMELY AZ EGÉSZ VILÁG ELŐTT ÚJRA ERŐTELJESEN BIZONYÍTJA, HOGY EBBEN AZ ORSZÁGBAN TÉNYLEG HALLATLAN FASISZTA ELNYOMÁS ÉS TERROR URALKODIK. Dúrban, fontos dél-afrikai városban és utána más városok utcáin is kirobbant a néger nép felgyülemlett elégedetlensége. Ezt még a hatalmas elnyomó gépezet sem tudta megakadályozni. Nyugati sajtóhírek szerint a durbani városi tanácsot, mely természetesen kizárólag fehérekből áll, már előre figyelmeztették a nép forrongó haragjára. A szűnni nem akaró rendőri önkény és megaláztatás rendkívül felingerelte a népet. A rendőruralom szokásához híven egy lépést sem tett a gyalázatos viszonyok orvoslására, sőt utasítást adott 3 ezer tüntető néger nő megtámadására, akiket a rendőrség puskatussal agyba-főbe vert és könnyfakasztó gázzal szétkergetett. Ennek következtében súlyos összecsapásra került sor a fegyvert használó rendőrséggel. Ezek az események nem számítanak meglepetésnek abban az országban, ahol világviszonylatban a legbőszebb és „legrafináltabb" faji elnyomás uralkodik. A 14 millió lakosú Délafrikai Unióban élő nem egészen 3 milliő fehér ember a nyomor szélére taszította az országot és kimondhatatlanul elnyomta a lakosság többségét. A Délafrikai Unió élétét szigorúan az „apartheid" (búr szó, mely különélést jelent) elvei, a több mint 9 millió lelket számláló néger lakosság, az indiai gyarmatok négyszázezres lakossága, továbbá kínaiak, malájföldiek, mulattok és a kihaló őslakosság embertelen faji elnyomásának rendszere szerint szervezték meg. A demokratikus erők, különösen a hinduk elnyomásával kapcsolatban nemegyszer élesen elítélték a Délafrikai Unió urainak fajgyűlölő politikáját az ENSZ-ben is. A faji elnyomás fö célja a fehérbőrű kisebbség korlátlan uralmának és a legelemibb emberi jogaitól megfosztott olcsó munkaerő brutális kizsákmányolásának biztosítása. A fekete afrikaiaknak rezervációs területeket jelöltek ki lakóhelyül, mely az ország területének csak tlz százaléka fes a legsilányabb talajon terülnek el. Az afrikaiak 41 százaléka ezeken a rezervációs telepeken él, 37 százaléka a fehérbőrű tőkések farmjain és ültetvényein robotol, 22 százaléka pedig városokban él. Az afrikaiak külön választott negyedekben szoronganak, nyomorban, összezsúfolva, egészségtelen viszonyok között. A szemléltető példa kedvéért: a csecsemőhalandóság a néger gyermekek körében óriási. Durbanban, ahol magasra lobbant a nép haragja, 1000 gyermek közül 307 hal meg. A Délafrikai Unióban több mint 60 faji megkülönböztető törvény van érvényben. Ez a rövid áttekintés is bizonyítja a dél-afrikai fehér urak barbárságát és az elnyomás tarthatatlanságát. * Afrikaiaknak, hinduknak, stb. nincs joguk beválasztatni magukat a nemzetgyűlésbe, a szenátusba, a tartományi közigazgatási szervekbe és a községi tanácsokba. A nemzetgyűlés 159 mandátumára 3 európait választhat 9 millió afrikai, de a jelölteket a kormánynak kell előre jóváhagynia. Az afrikaiaknak nincs joguk, hogy a fehérek gyerekeivel együtt elemi vagy középiskolát látogathassanak. Az Iskolai művelődés gyakorlatilag hozzáférhetetlen számukra. Az afrikaiak nem járhatnak színházakba- mozikba, kávéházakba és nem lakhatnak szállodákban. Mozgási szabadságuk korlátozott. Szakképzettséget igénylő munkákat nem végezhetnek. Csak a részükre kijelölt villamoskocsikban, autóbuszokban, vonatfülkékben utazhatnak, a „feketéknek" csak külön személyfelvonót szabad használniok, csak külön padokra ülhetnek, stb. Egy afrikainak állandóan 5—

G okmányt kell magával hordania. Ha csak egyet is elvesztene, börtön fenyegeti. Dúrban régi lakóit most könyörtelenül kiűzik, mert nem képesek elegendő bizonylatot felmutatni tartózkodási jogukról, melyet a hivatalok elismernének. A rendőrség minduntalan okmányokra vadászik. így jellemezte sok afrikai helyzetét M. Mabhida, az afrikai nemzeti kongresszus ügyvezető elnöke. Az 1950-ben kiadott lakásövezeteket megjelölő törvény feljogosította a belügyminisztert arra, hogy bármelyik faji csoporthoz tartozó lakosságot lakhelyének elhagyására és elköltözésre kérfyszerítse. Az „apartheid" .szellemében egyre brutálisabb törvényeket adnak ki. A Délafrikai Unió elnyomott néger lakosai egyre jobban felismerik, hogy a kizsákmányoló fehér kisebbség gazdagsága, munkájukból ered. Fekete-Afrika nemzeti felszabadító mozgalmának fellendülése serkentőleg hat rájuk. M. M. Tízéves a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége Budapest (ČTK) — A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének 10- éves fennállása alkalmából Bielik György, a szövetség főtitkára a Magyar Távirati Iroda titkárságának nyilatkozatot hozott a magyarországi szlovák kisebbség helyzetéről és a szövetség munkájáról. A Magyar Népköztársaság a legutóbbi évtizedben széleskörű iskolahálózatot biztosított, hogy a szlovák nemzetiségű dolgozók gyermekei anyanyelvükön tanulhassanak, hogy magyar nyelvű iskolában fő tantárgyként tanulják nyelvüket. A nagyobb szlovák településeken — mintegy 40 ll.yen község van az országban — a Népfront Bizottságok tagíainak túlnyomó többsége szlovák anyanyelvű. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége a többi nemzetiségű szövetséggel együtt — tagja a Népfrontnak. A szövetség az általános politikai szolgálatok célján kívül elsősorban a szlovákok kulturális életének irányításával foglalkozik. A múlt évben önálló szlovák műsorral 28 művészeti csoport szerepelt. A szlovák Irodalom alkotásainak megismertetését azzal is segítik, hogy a magyar állam támogatásával legutóbb 50 ŕzer forint értékben szlovák nyelvű könyvet vásároltak Csehszlovákiából. A szövetség rendszeresen megjelenő folyóiratot ad ki Ľudové Noviny címmel. Áz idén 470 ezer hektár földet javítanak meg Romániában Bukarest (ČTK) A szövetkezetesek és az egyénileg gazdálkodó parasztok, valamint a GTÄ-k alkalmazottaiknak tízezrei önkéntes munkával öntöző- és vízlevezető-berendezéseket építenek, szabályozzák a folyókat ,és árvíz ellen védőgátakat építenek. Romániában az idén a tervhez viszonyítva 105 ezer hektárral nagyobb földterületet, összesen 470 ezer hektár földet javítanak meg. Növekszik a VDK lakosságának vásárlóereje Hanoi (ČTK) — A Vietnami Demokratikus Köztársaság állami kereskedelme az év első öt hónapja alatt a múlt évhez viszonyítva 45 százalékkal túlteljesítette eladási tervét. A tervteljesítés gyors emelkedését két rekordtermés eredményezte. Több mint 2 millió tonna rizst gyűjtöttek be terven felül. A további kedvező tényező: a kormány nagyobb összegeket fordított a lakosság gazdasági és kulturális fejlődésére és életszínvonalának emelésére. Az állam tízezer szarvasmarhát és sok ezer tökéletesített mezőgazdasági szerszámot adott a parasztoknak az őszi mezei munkák elvégzésére. Május végén 15 026 földműpesszövetkezet létezett a VDK-ban, s a paraszt családoknak 19,6 százalékát egyesítette soraiban. Lényegesen növekedett a textil (17,6%), a cigaretta (il'/o), és a kerékpár (75%) fogyasztás. j Többet termelünk A bécsi Volksstlmme írja: Az áramfejIesztés terén Csehszlovákia felülmúlta a tizenegyedik helyen álló Belgiumot, a széntermelésben jelenleg Európában a hatodik, világviszonylatban pedig a kilencedik helyet foglalja el. A legnagyobb sikert Csehszlovákia tavaly a vastermelésben érte el. Felülmúlta Ausztria, Franciaország és NagyBritannia termelését. E téren Csehszlovákiát csak az Egyesült Államok, NyugatNémetorsaág és Belgium előzik meg. A nyersvastermelés terén Csehszlovákia felülmúlta Angliát s a hatodik helyről a? ötödikre került. A eementgyártás terén Csehszlovákia ugyancsak nagy haladást mutat. Többet termel, mint Ausztria, Franciaország és az európai cementtermelésben a 13-Ik helyről a kilencedikre került. K. Lengyelország a népi állam fennállásának 15. évfordulójára készül Varsó (ČTK) A lengyel dolgozók nagy ünnepségek keretében emlékeznek meg július 22-én a népi Lengyelország megszületésének 15. évfordulójáról. Az egész ország az ünnepségek előkészületeinek jegyében él. Ünnepi ülésekre készülnek, kiállításokat rendeznek a szocialista Lengyelország építéséről, számos kiadványban értékelik a népi állam 15 éves fennállásának sikereit és vívmányait. ,-vj .. K,- " Äáíí'iiíiííK-i . A dél-afrikai Dúrban városban a gyarmati rendőrség nagyarányú razziákat tartott a néger negyedekben és utcákon. Cjjel-nappal erősített rendőrőrszemek köröznek, noha a hivatalos Jelentés szerint helyreállt a rend. A képen sok ezer afrikai rettenthetetlemil tüntet a város Casto Manoru néger negyedében a délafrikai hivatalok fajgyűlölő módszerel ellen. (Telefoto ČTK — UP) "•"•••••••iH^maiij&SHHH-iS •••••imiiiSHiiSiniirin:::::! Ä génfi Nemzetek Palotájában másfél hónapos tárgyalás után most három hét tartamára elcsendesedik minden. A nyugati küldöttségek kívánságára elnapolták a külügyminiszteri értekezletet. A további tárgyalások előtt azonban nyitva maradt az ajtő, július közepén megkezdődik a tárgyalások második — re- . méljük eredményesebb — menete Genfben. A világ közvéleményének egyre erősödő nyomása és a Nyugat-Berlin kérdésének megoldására tett szovjet javaslat a múlt hét végén végleg leleplezte a nyugati hatalmak kétkulacsos politikáját. Ennek álcázására propagandájuk lázas tevékenységbe fogott. A szándékosan előidézett pesszimista hangulatban hozakodott elő a Nyugat a berlini kérdés megoldására ellenjavaslatával. Ennek lényege az, hogy szeretnék továbbra is megőrizni Nyugat-Berlin megszállási statútumát, tehát a mai állapotot, amely a nemzetközi feszültség egyik fő okozója. Ugyanakkor azonban arról is tanúskodik, hogy a nyugatiak tudatában vannak, mily súlyos helyzetbe kerülnének közvéleményük előtt abban az esetben, ha az értekezlet teljesen eredménytelenül végződne. A genfi tárgyalások eddigi lefolyása azt is megmutatta, hogy a nyugatiak között korántsem oly zavartalan az egység, amint azt a világgal elhitetni szeretnék. A haladás jele, hogy a de Gaulle—Adenauer-féle merev, a hidegháborút állandósító álláspont egyre inkább elszigetelődik még a nyugati táboron belül is. A tárgyalásokon most bekövetkezett szünet során a nyugatiak megpróbálják majd egybehangolni álláspontjaikat s valamiképp egységesíteni nézeteiket. Egy azonban nem valószínű, i— az, hogy az Imperialista hatalmak rövid 21 nap alatt valami lényeges fordulatot tennének. Csak annyi biztos, hogy a tárgyalások újrakezdésekor figyelembe kell venniök a világ közvéleményének követelését, amely csúcstalálkozót, békés tárgyalásokat sürget. A következetes szovjet békekezdeményezések és a békeÜJ SZÖ '4 S 1959. június 25. * / szerető emberek állhatatos harca végül is — reméljük — kivívja azt, hogy hamarosan összeülnek a kormányfők, akik a leghivatottabbak a világ égető kérdéseinek érdemleges megtárgyalására. Spanyolország felé fordul az utóbbi időben ismét a világ figyelme. Még a nyugati sajtó hasábjain is olyan hírek jelennek meg, amelyek a spanyol gazdasági élet egy helyben topogásáról számolnak be. A francia polgári lapok még ezen is túlmenően azt is beismerik, hogy Spanyolország gazdasági helyzete katasztrofális. Ennek fő oka az árak szüntelen emelkedése, az államháztartás és a fizetési mérleg krónikus hiánya, aspanyol pénznem devalválása, ami megrendítette az amúgysem erős lábon álló spanyol gazdaságot és a Franco-rendszert. A tömegek egyre növekvő elégedetlenségét a rendkívül alacsony életszínvonal és a dolgozókat sújtó gazdasági terhek miatt a fasiszta rendszer fokozott terrorral igyekszik elfojtani. Egymás után érkeznek hírek a spanyol hazafiak, a demokratikus gondolkozású személyek bebörtönzéséről, üldöztetéséről és általában a dolgozók minden megmozdulásának véres elnyomásáról. A spanyol tömegek növekvő elégedetlensége megnyilvánult a június 18-ra meghirdetett általános sztrájkban. E sztrájkra a Spanyol Kommunista Párt, a demokratikus ellenzéki pártok és csoportok tettek felhívást. A rendkívül erős spanyol cenzúra következtében a sztrájk lefolyásáról közölt hírek hézagosak, de még a nyugati sajtó is kénytelen beismerni, hogy széles tömegeket, a lakosság különböző rétegeit mozgósította a felhívás. Teljes sikerét csupán a fasiszta diktatúra összpontosított intézkedései, az ellenzéki | pártok ingadozó polgári elemeire gyakorolt megfélemlítő nyomása akadályozta meg. De a felhívás így is elérte célját: a világ közvéleményének figyelmét az országban uralkodó egyre kibírhatatlanabbá váló állapotokra irányította és megmutatta, hogy vannak a spanyol népnek olyan erői, amelyek minden terror ellenére bátran kiállnak követeléseik mellett. Egy másik vonatkozásban is a figyelem központjában áll az utóbbi hetekben Spanyolország. Az Északatlanti Szövetség vezető országa, az Egyesült Államok hosszabb ideje céltudatosan egyengeti az utat Franco Spanyolországának a NATOba való felvétele számára. Hogy a közvéleményt „megdolgozzák" a NATO-nak ilyetén bővítése céljából, főképp az amerikai és francia lapokban egyre-másra jelennek meg olyan cikkek, amelyek hangsúlyozzák Spanyolország „rendkívüli katonai fontosságát" és az ott levő katonai támaszpontok .kulcshelyzetét". Spanyolország belépését a NATOba odahaza elsősorban a jelenlegi spanyol uralkodó klikk sürgeti. Ennek egyrészt politikai, másrészt gazdasági okai vannak. A fasiszta rendszer bomladozása, a Franco-diktatúra belső gyengesége feltartóztathatatlanul tovább halad. A két évvel ezelőtt lezajlott kormányválság óta a Fallange egyre inkább veszít befolyásából és az „Opus dei" körül csoportosult egyházi körök — amely azelőtt a diktatúra bázisának számított - a kormány ellen léptek fel az egész közvélemény előtt. Általános bizalmatlanságot keltenek Franco monarchista törekvései is. így hát Spanyolország mai urai, látva, hogy a válságot nem tudják megoldani rendszerük saját erőivel, a NATOI ban való tagságtól remélik megtépázottt tekintélyük helyreállítását, sőt ha kell, fegyveres segítséget is a „rend" fenntartására. Tehát a NATO volna hivatott a spanyol kormányt elsősorban saját népétől megvédelmezni. Ugyanakkor világos, hogy Spanyolország felvételét a NATO-ba az Atlanti-hatalmak többsége pártolja. Nincs kizárva, hogy előbb-utóbb tényleg felveszik ebbe az agresszív szövetségbe. Egyelőre ez a terv a skandináv államok, valamint más NATO-tagállamok különféle polgári köreinek ellenállásába is ütközik. A Franco-Spanyolországnak az Atlanti Szövetségbe való belépésével bizonyos új lehetőséget nyerne a Bonn —Párizs—Róma hármasszövetség kiépítése négytagú „tengellyé". A Spanyolország és NATO körüli mesterkedések azonban egyúttal intő figyelmeztetést is jelentenek. A helyzet jellemzésére igen találóak Hruscsov elvtárs szavai: „Hogy Franco belép-e a NATO-ba vagy sem — ez a dolgok állásán semmit sem változtat. De a tények arról tanúskodnak, hogy a reakciós erők konszolidálódnak. Ez pedig nagy veszedelem a Nyugat munkásosztálya számára." Agentínában tovább élesednek a viszonyok és az osztályharc, egyre tömegesebbek lesznek, nagyobb arányúak a politikai és gazdasági sztrájkok, egyre brutálisabbak „a haladó demokrata" Frondizi-kormány elnyomó intézkedései. Nemrégen volt egy éve, hogy Frondizi, akit 1958. február 23-án elsősorban a dolgozó tömegek támogatásával választottak meg, hivatalba lépett. A polgári demokrácia történelme sem ismer sok olyan pálfordulást, mint amilyet ez a dél-amerikai „demokrata" egyetlen esztendő leforgása alatt végrehajtott. Választási programjának jóformán [ minden pontját megtagadta. A választási kampányban ő és pártja megígérték, hogy elsősorban az idegen tőke argentíniai uralma ellen fognak küzdeni, nevezetesen megakadályozzák Argentína legnagyobb természeti kincsének, az egyre bővebben bugyogó kőolajnak elkótyavetyélését idegen érdekeltségek javára. Ez volt az ígéret - és mi a valóság ? Éppen az ellenkezője. A külföldi érdekeltségek terjeszkedése egyre nagyobb mérvű, az ország eladósodása egyre fojtogatóbb. Nem nehéz kitalálni, hogy az új gazdasági koncessziókat — ideértve a kőolajmezők kihasználásának jogát is — az amerikai monopóliumok szerzik meg, a kölcsönöket az amerikai bankok adják. Ennek a „gazdasági támogatásnak" a politikai ára is szemmellátható. Washington nyomására nemcsak a belső demokratikus erők és megmozdulások ellen lépnek fel Frondizi kormányszervei, hanem kampányt indítottak — ugyancsak washingtoni utasításra - a Buenos Airesben működő szovjet és népi demokratikus országbeli diplomaták ellen, hogy őket diszkreditálva és kiutasítva megnehezítsék Argentínának ezekkel az országokkal való egészséges gazdasági kapcsolatait, s ily módon megszüntessék az amerikai monopóliumok számára annyira kellemetlen és veszélyes árucsereforgalmat a szocializmust építő országokkal. Frondizi azonban homokra épít. Egy esztendő alatt elvesztette jóformán egész tömegbázisát. Betiltatta — amerikai nyomásra - a kommunista pártot, harcban áll a demagógikus módszerekkel küzdő, de mégiscsak a dolgozók egy részét tömörítő peronista mozgalommal. Támaszképpen mindössze az amerikabarát burzsoázia és legújabban — az ország minden haladó hagyományával ellentétben — a klerikális reakció szolgálnak neki. Ilyen körülmények között érthető, hogy a részleges és teljes kormányválságok mindennapos jelenségek és hogy a krízis Argentínában még nem érte el tetőfokát. P. J.