Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-25 / 174. szám, csütörtök

Vileig proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. iúnius 25. csütörtök 30 fillér XI. évfolyam, 174. szám Mennyibe kerül? Ha az ember bármit vásárol — azon túlmenően, hogy a kiválasztott áru tetszlk-e és megfelel-e a célnak és a rendeltetésének — első és legfontosabb kérdése: menynyibe kerül ? Mennyibe kerül, mert hiszen nem mindegy, hogy valamely cikk 120 koronába vagy pedig 200 koronába kerül, mivel ez mindenkinek, minden embernek a zsebére megy. S a „mennyibe kerül" nemcsak pillanatnyi kérdés, nemcsak akkor érdekel és akkor mérvadó, amikor éppen vásárolok ezt vagy azt, hanem általában és mindenkor is. Igen, mérvadó általában is, mivel pénzünk értékét, keresetünk és végső soron munkánk értékét — amelyből élünk — döntő módon befolyásolja és meghatározza. Mennél kevesebbe kerülnek azok a dolgok, amelyeket vásárolnunk kell, annál többfélére futja keresetünkből, annál többet ér a pénz, amelyet munkánkkal megkeresünk. A „mennyibe kerül" tehát nemcsak akkor játszik döntő szerepet, amikor vásárolunk valamit, amikor pénzünket, keresetünket elköltjük, hanem keresetünk alakulásában is. Mennél kevesebbe kerülnek munkám termelési költségei, minél olcsóbban, minél kevesebb értékből tudom előállítani a munkám folyamatát képező dolgokat, annál több jut belőlük ilyen, vagy olyan formában a keresetemre is — akár bérezés, akár árleszállítás vagy másmilyen formában, mivel csökken az előállítási, a termelési költség, nem várt összegek szabadulnak fel, amelyeket más egyéb célokra lehet fordítani. Igen élesen vetődik most fel a „mennyibe kerül" kérdése a földművesek, szövetkezetesek és tagjaik jövedelmének alakulása tekintetében. Az új begyűjtési és árrendszer, amely egyrészt a mezőgazdasági termékek egységes árrendszerét állapította meg, másrészt megszünteti a szövetkezetek jövedelmét eddig jelentős mértékben befolyásolható különféle juttatásokat, a szövetkezetek és tagjaik jövedelmének alakulásában döntő szerepet szán a „mennyibe keriiľ'-nek, a termelési költségek alakulásának. Azt most már tudjuk, hogy újévtől kezdve mennyit fizet az állam egy métermázsa búzáért, de hogy ez a 135 koronás ár milyen jövedelmet jelent a szövetkezetnek, hogy az számára jó és megfelelő-e, vagy sem, az egyrészt attól függ, hogy hány métermázsa búzát képes a föld egy hektárján kitermelni, másrészt pedig attól, hogy magának a szövetkezetnek mennyibe kerül a búza métermázsája. Mennyit tesz ki az egy métermázsa búza termelési költsége s a két összeg — a termelési költség és a begyűjtési ár — közötti különbözet az, ami a szövetkezetnek a tiszta hasznot jelenti. És minél nagyobb a két öszszeg közötti különbözet, annál nagyobb a szövetkezet tiszta jövedelme, annál több jut a gazdaság fejlesztésére, a tagok munkaegységeire. Saját jól felfogott érdeke hát minden egyes szövetkezeti tagnak, a szó szoros értelmében a saját zsebére megy a termelési költségek alakulása, a „mennyibe kerül". Mert a „mennyibe kerül" annak az éremnek az egyik oldala, amelynek másik oldala a „menynyi jut". Igaz, azt is mondhatná valaki, hogy a két összeg — a termelési költség és begyűjtési ár — közötti különbözetet, amely a termelő számára a tiszta jövedelmet jelenti, ugy is lehet a termelő szamára kedvezően alakítani, hogy az állam többet fizessen a búza métermázsájáért. Ez látszólag igaz és ugyancsak látszólag roppant egyszerű megoldás volna. De hát mi nem mehetünk a látszólag könnyű megoldások útján, nem választhatjuk a könnyebb megoldásokat, ha azok nem szolgálják az egész társadalom érdekeit. Amikor pártunk Központi Bizottsága megállapította az új begyűjtési árakat, nem indulhatott ki csupán a földművesek érdekeiből, bár kétségkívül a legmesszebbmenően szem előtt tartotta azokat. A határozat éppen azt célozza, hogy a földműveseket anyagilag érdekeltté tegye a mezőgazdasági termelés növelésében. Hogy mennyit fizet az állam egy métermázsa búzáért, ez nem csupán a földműveseket érinti. Menynyit fizet az állam, — ez azt is jelenti aztán, mennyiért adja, még helyesebben mondva: mennyiért adhatja a búzából készült lisztet és kenyeret. Ez pedig már másokat is, mindenkit, a nem földműveseket is érinti. Tehát nem csupán a földművesek ügye a mezőgazdasági termékek termelési költségeinek alakulása s nem csupán a földművesek érdeke, hogy azok minél alacsonyabbakká váljanak. Elég, ha itt csupán a Központi Bizottság határozatának arra a részére utalunk, amely megállapítja, hogy több mezőgazdasági termék kiskereskedelmi árára az állam ráfizet. Például a tejet az állam anynyiért veszi, illetve fogja majd átvenni, amennyiért a fogyasztóknak eladja. Márpedig nem szükséges különösképpen magyarázni, hogy míg a tej a termelőtől eljut a fogyasztóig, jelentős költségbe kerül. A legnagyobb hiba az árak ilyetén való alakulásában ott és abban van, hogy a tej — és még több más mezőgazdasági, de főleg állattenyésztési termék — nem sok különbözettel magának a termelőnek is ennyibe kerül. Vagyis oly magasak a termelési költségek, hogy gátolják a szövetkezetek tiszta jövedelmének és a tagok jövedelmének is a növelését, de ugyanakkor gátolják ezen élelmezési szempontból döntő jelentőségű mezőgazdasági termékek kiskereskedelmi árának a leszállítását, tehát népünk életszínvonalának növelését is. Kinek az érdekeit szolgálja, hogy minél alacsonyabb legyen a mezőgazdasági termékek termelési költsége, hogy a földművesnek minél kevesebbe kerüljön az egy métermázsa búza kitermelése? Nyilvánvaló, hogy elsősorban is magáét a földművesét. Ámde — mint a fentiekből láthattuk'— ennek megvan a nagyon is jelentős hatása egész társadalmunkra. Szükségtelennek tartjuk — és e cikk keretében lehetőség sincs rá — ennek magyarázatát, hogyan hat ez vissza a földművesek életének, életszínvonalának alakulására. Végső soron ott, a földeken, a földművesek munkáján, a termelési költségek alakulásán múlik és dől el, mennyibe kerül nálunk a mindennapi élet. Mennyibe kerül a legfontosabb, az ennivaló. Döntő módon ez határozza meg népünk életszínvonalának alakulását, azt, hogy minél könnyebbé, szebbé és gondtalanabbá váljék az élet. Megkezdődött a SZKP KB teljes ülése MOSZKVA (TASZSZ) - SZERDÁN MOSZKVÁBAN MEGKEZDŐDÖTT A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TELJES ÜLÉSE. AZ ÜLÉST NYIKITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV, AZ SZKP KB ELSŐ TITKÁRA NYITOTTA MEG. A teljes ülés megtárgyalja, hogyan teljesítik a párt- és a szovjet szervezetek s a népgazdasági tanácsok az SZKP XXI. kongreszusának az iparban és építészetben elérendő műszaki haladás meggyorsításáról szóló határozatait (az ipar és építészet komplex gépesítésének bevezetése, a termelés automatizálása, az új technika bevezetése, az ipari termelés növelése és az építkezések meggyorsítása, a termékek minőségének fokozása és a termelési költségek csökkentése érdekében). E kérdésekkel kapcsolatban a moszkvai városi, a leningrádi, a sztálini (Ukrajna), a szverdlovszki (Ural) és dnyepropetrovszki (Ukrajna) népgazdasági tanács jelentéseit terjesztik a teljes ülés elé. A teljes ülés meghallgatja a Szovjetunió Minisztertanácsa mellet működő állami vegyészeti bizottság beszámolóját arról, hogyan teljesítik az SZKP KB 1958. május 7-1 teljes ülésének a vegyiipar fejlesztése, főként a műanyaggyártás meggyorsításáról szóló határozatát. Megvitatja továbbá a Szovjetunió textiliparának további fejlesztésére irányuló intézkedésekről előadott beszámolókát. A teljes ülésen részt vesznek a köztársaságok, kerületek, területek és nagy iparvárosok pártszervezeteinek vezető dolgozói, a köztársaságok minisztertanácsainak elnökei, a vállalatok és építkezések vezetői, a népgazdasági tanácsok vezetői, a Szovjetunió miniszterei és a központi hivatalok vezetői, tudósok, konstruktőrök és termelési újítók. Az SZKP KB teljes ülésének első gyűlésén Konsztantyin Petuhov, a moszkvai városi népgazdasági tanács elnöke tartott beszámolót. Utána Szergej Afanaszjev, a leningrádi népgazdasági tanács .elnöke, Ivan Gydtk. a sztálini népgazdasági tanács elnöke és Szergej Sztyepanov, a szverdlovszki népgazdasági tanács elnöke adta elő beszámolóját. A n

agymegyer

i járás jól felkészült az aratásra A járási pártbizottság, a falusi pártszervezetek, a nemzeti bizottságok, a tömegszervezetek e napokban mindenek fölé helyezik az aratá<í munkák megszervezésével járó problémák sikeres megoldását. A járás területén már nincs szövetkezet, állami gazdaság, ahol a repce még lábon állna. .Egyes szövetkezetekben mát az öszi árpát is csipegetik. A munka dandárja azonban még hátra van. Igaz, csak napok kérdése, hogy ember, gép egyaránt teljes erővel munkához lásson. IGEN JŐ A TERMÉS A nagymegyeri járás vállalta, hogy a második ötéves terv végére előirányzott termelési tervet már az idén teljesíti. Jól előkészítették a földet az őszi és tavaszi vetések alá. Idejében vetettek, s ma örömmel látják, hogy munkájuk nem volt hiábavaló. Bőven fizet majd a dús kalász. Lesz kenyérnekvaló; meg szalma is, ami az állattenyésztés szempontjából igen fontos. A jó termés és az, hogy helyenként megdőlt a gabona, megnehezíti az aratást. 12 000 HEKTÁR Az idén a járás területén a szövetkezetekben, állami gazdaságokban több mint 12 ezer hektárról kell betakarítani a termést. Az eddig elmondottakból is láthatjuk, hogy a termés gyors betakarítása komoly szervezőmunkát igénye! a falusi pártszervezetektől, a helyi nemzeti bizottságoktól és a tömegszervezetektöl. 86 KOMBÁJN ÉS 47 ARATÓGÉP áll az idén a szövetkezetek rendelkezésére. A gépek már gondosan kijavítva, indulásra készen állnak. A géppark és a múlt évi teljesítményátlag figyelembevételével a járás vezetői kiszámították, hogy az aratás 18 napig .is eltarthat. A falusi pártszervezetek jő szervezőmunkája és a szövetkezeti tagok aktivitása lehetővé teszi, hogy egy-két nappal lerövidítsék az aratás idejét. AMI AZUTÁN KÖVETKEZIK Az idén előreláthatólag nemcsak szem, de szalma is lesz bőven. A szövetkezeti tagoknak a kombájnok után a szalma összegyűjtésében a traktorállomás nagy segítséget nyújt, mégis azt kell mondani, hogy kisebb hibák mutatkoznak e téren. A traktorállomásnak nincs elég szalmagyűjtője. Ezért helyes volt a brestovcei és a tanyi szövetkezetesek eljárása, akik maguk készítettek szalmagyújtőt, Így biztosítják, hogy a szalma ne vesszen kárba. KÉT VÁLTÁSBAN Az idén 57 cséplőgarnitúra szolgálja a szövetkezeti "tagok, állami gazdaságok dolgozóit. A cséplőgépek napi 130 mázsás átlagteljesítménye mellett a cséplés 10 — 12 napig tárthat. Ezt az időt azonban kurtítani akarják, s minden szövekezetben — a szükségletnek megfelelően — bevezetik a két váltásban történő cséplést. Ugyanez az elhatározás vonatkozik a kombájnokkal aratott, illetve csépelt gabonafélék szárítására, tisztítására is. A VERSENY A járás területén verseny indult azért, hogy a nagymegyeri járás — hagyományaihoz híven — országos viszonylatban az idén is az elsők között fejezze be az aratást, s az elsők között teljesíthesse beadási kötelezettségét is. E cél elérése érdekében nemcsak egyes szövetkezetek, hanem az aratócsoportok is versenyezni fognak. Az eredményeket az e célra megválasztott bizottság rendszeresen értékeli, s a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság határozatának értelmében köteles a verseny ^ állását naponta nyilvánosságra hozni. Szarka István Ezen az építkezésen a Plareckf-esoport tart rendet M

inden építkezésen ott találjuk az ismert táblát, amely tudtul adia az arra járóknak, hogy melyik vállalat végzi itt a munkálatokat. A bratislavai Páricková utcán, ahol most fejezik be e városrész teljes beépítését, egy másfajta tábla is látható: „Ezen az építkezésen U. Plavecký komplex-csoport ja dolgozik és tartja fenn u rendet." Ritka az ilyen tábla s joggal vonja magára az arra járók figyelmét. Nézzünk a tábla mögé: Az építkezés kerítésénél azonnnal észrevesszük, mit is jelentenek azok a szavak, amelyeket a csoport tagjai odaírattak a táblára. Rendet tartanak az építkezésen. A már teljesen használhatatlan fahulladék szépen felhalmozva elszállításra vár, a még használható deszkák rendben összerakva, a gömbfa külön. Heverő féltéglát, elhajított szerszámot vagy akármit, ami az építkezésen használható, eldobva sehol sem talál a látogató. Kik azok, akik ilyen szép rendet tartanak munkahelyükön'! Éppen tízórai szünet van, az egész csoport egy hosszú asztalnál ül, falatoznak. Itt zavarjuk meg őket. — Az új tábla miatt jöttem .. . — A tábla úi. az igaz, de rendet már az elözö építkezésen is tartottunk. S nem kis eredménnyel. Csak írja meg — tegnap volt az értékelés —, az igazgatóság, amelyhez a mi építkezésünk tartozik, 50 ezer koronát takarított meg faanyagon és téglán. nossz eredményt nem is várhattunk a Plavecký-csoporttól, hiszen ismert dolog, hogy Szlovákiának ez a második komplex csoportja kiváló eredményeivel már évek óta az élenjárók közé tartozik. A mostani építkezés is gyorsan halad: az egyik házat a múlt héten kezdték építeni s a jövő héten már be is fejezik a falak felhúzását. „A július 21-re tervezett építkezést 11-én befejezzük" — mondják a csoport tagjai. Árra a kérdésre, mi a gyors munka titka, rövid választ kapunk: a komplex-brigád. Ez a módszer olyan lehetőségeket nyúit, hogy a két daru már kevésnek bizonyul. Pedig az 50-tagú csoportból csak 30-an dolgoznak itt. „Komplex-brigád" — minden kérdésre ez a válasz. A munkaszervezésnek ez a formája teszi lehetővé a gyors és jóminőségü építkezést, a folyamatos anyagellátási, a munka összehangoltságát. Az anyagtakarékossági versenyt is ez tette eredményessé. Mert itt az egész kollektíva érdeke, hogy rend legyen az építkezésen. Tudiák, hogy jó gazdasági eredményeket csak a takarékosság útján, megtakarítást pedig csak a rend segítségével érhetnek el. Ezt tapasztalatból tudják, mert már részesültek ún. hozraszcsot-prémiumban. A kis gazdasági egység — a komplex-brigád — szervezési formája' teszi ezt lehetővé. Ennek segítségével akarják megnyerni azt a versenyt is, mely a legrendesebb és leggazdaságosabb építkezéséért folyik. A jvtalom 10-ezer koronás prémium lesz. A Plavecký-csoport példát mutat: jól + 1. használja ki a- új szervezési forma adta lehetőségeket. Végezetül csak azt kívánjuk, hogy minél több építkezés falát díszítse az „Ezen az építkezésen példás rendet tartunk" feliratú tábla. V. G. • --v, JHBiiSS ARANY- ÉS EZÜSTLAKODALMAT ÜNNEPELTEK. - Mint már jelentettük, a galántai járásban levő Hody kisközség lakosságának vasárnap ritka ünnepségben volt része. A község egyik legidősebb lakosa, a 76 éves Skrobík János, pártunk régi tagja, példás EFSZ-tag és neje Júlia ünnepelte meg házasságkötésük 50. évfordulóját. Fiúk Skrobík József, az SZLKP bratislavai kerületi bizottságának dolgozója ugyanaznap ünnepelte 25. házassági évfordulóját. A hodyi lakosság, pionírok és CSISZ-tagok a polgári ügyek testületével együttműködve kedves, felejthetetlen percekben részesítette az ünnepelteket. A nemrég épült kultúrházban mindkét házaspárt virágcsokrokkal, üdvözlő szavakkal és jókívánságokkal halmozták el. Egyidejűleg köszönetet mondottak nekik mindazért, amit örvendetes életünk és a falu felvirágoztatása érdekében tettek. Jobboldali képünkön: a nöbizottság tagja és Štefan Kubík, az EFSZ elnöke jókívánságaikat fejezik ki az ünnepelteknek, baloldali képünkön az idősebb Skrobík házaspár, valamint fiúk és menyük. (Štefan Petráš — ČTK — felv.)