Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-23 / 172. szám, kedd

DEVINI SZÍNE OZAI Vasárnap délelőtt már a kora reggeli órákban hatalmas emberáradat hullámzott Bratislava utcáin. A kép ismerős. Mikor a hőmérő higanyszála olyan magasan van, mint most vasárnap volt, az emberek a hegyekbe és folyókhoz mennek hüsülni, pihenni. Most is ilyesmire gondolhattunk volna, de ez alkalommal az emberek útja nem a szokott helyekre, hanem Devínbe, a Prágai Nemzeti Színház ünnepi előadására vehetett. A város számos helyéről autóbuszok sorfala szállította az embereket. A hatalmas tömeg azonban alig fogyott. Még ezrek és ezrek vártak elszállításra. S nemcsak Bratislavából, az ország minden részéből különvonatok és autóbuszkaravánok tartottak Devínbe, népeink barátságának manifesztációjára. Smetana Libuše című operájának ünnepi előadása délután kettőkor kezdődött. Mi aránylag korán, délelőtt 10 felé indultunk el. Mégis ezrek és ezrek előztek meg. Tudtuk, hogy rengeteg ember készül az előadásra, ennyire azonban talán senki sem gondolt. — Lesznek vagy százezren — ismételtük, amit a hírekből hallottunk. — Van ennyi ember számára hely? — Devínben szabadtéri színpad van s ide sok ember befér ... Mikor volt itt utoljára ennyi ember? — Nyolc évvel ezelőtt, — hangzott a válasz —, amikor az Alekszandrov együttes lépett fel ugyanitt... Ma tudjuk, hogy sem akkor, sem ezelőtt, még sohasem volt az öreg várnak annyi vendége, mint most. Hiszen vasárnap nem száz, hanem százötvenezer ember ünnepelt Devínben. Lehetséges, hogy nemcsak sport, hanem kulturális esemény is vonz annyi embert? Itt a példa! * Dolný Kubín — olvasom az egyik autóbusz oldalán, s nyomban Hviezdoslavra gondolok, Közelebb megyek, hogy megismerkedjem Hviezdoslav szülővárosának népével, akik a messze hegyvidékről jöttek Devínbe meghallgatni a testvérnép nagy fiának: Smetanának a zenéjét. — A Libuüeröl sokat hallottunk — mondotta Stefan Hronec. — Régi vágyunk volt, hogy az örök értékű alkotást előadáson láthassuk. Nékünk Smetana éppen olyan kedves és nagyrabecsült, mint Hviezdoslav. Libuše a miénk is. A régi Alsókubín új embereket küldött Devínbe. Hviezdoslav szülőhelyének népe, az egykor elmaradt vidék emberei operát hallgattak és a népek barátságáért manifesztáltak. Egy másik autóbuszba is benéztem, amely a Morva országrész Hranice városából hozta az utasokat. — Sokan jöttek? — érdeklődtem. — Hranicéről vagy százan. De sokan vannak itt Hranice környékéről is. A bemutatóra örömmel jöttünk, mert hiszen nem mindennapi eseményben lesz részünk. — Csak azért jöttek, hogy az előadást láthassák? — Azért is, és másért is... Devínben ma vagyunk először és ilyen formában >s ma teszünk először hitet a népek barátsága mellett. Miroslav Prokop, akivel e néhány szót váltottam, beszélgetésünk további részében megjegyezte, hogy hasonló találkozót gyakrabban kellene rendezni. Devínben olyan amfiteátrum van, amilyen sehol másutt az országban. A kultúra ma már tömegigény, ezért a jelentősebb kulturális műsorokat olyan helyen kellene tartani, ahol tízezrek nézhetik meg egyszerre. Devínben magyar szó is hangzott bőven. Nemcsak a közeli magyarlakta helyekről, de Komáromból, Losoncról, Fülekről, 'Rozsnyóról, sőt Kassáról és Királyhelmecröl is jöttek magyar nemzetiségű dolgozók, hogy együtt ünnepeljenek a csehekkel és szlovákokkal. Mi egy jókedvű csoporthoz álltunk, amely azt vitatta, hol lenne jó letelepedni. A megismerkedés után tudtuk meg, hogy a dunaszerdahelyi állami gazdaság dolgozói között vagyunk és Bittér Dánielnéval, Ollé Istvánnal, Hriga Jánossal, Csóka Istvánnal beszélgetünk. — Hogyan határozták el, hogy ide jönnek? — kérdeztük. — Kaptunk az üzemtől egy teherautót s aztán már nem gondolkodtunk soká. Megvettük a jegyeket, és jöttünk összesen 23-an, egyesek családostól. Tudjuk, hogy a Libuše olyan mű, amelyet csak ünnepekkor mutatnak be. Mi örülünk, hogy nem mulasztottuk el az alkalmat, és megnézhetjük azt az operát, amelyet közülünk láttak. -k még kevesen Tizenegy óra félé járt az idő, s a nézőteret álig lehetett megközelíteni. A helyek nagy részét már elfoglalták. Pedig a több mint kétszáz elárusítóhely előtt még rengeteg ember volt. Itt is akadt látnivaló bőven. Az elárusító szervek alaposan felkészültek a nagy eseményre. Nemcsak jobbnál jobb falatok — a citrom, a banán, és a paradicsom sokasága is várta a látogatókat. Korlátlan mennyiségben vásárolhattunk citromot. Volt is vevője a vitamindús eledeleknek. A banán például kilóstól került a vásárlókhoz. Egy család ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — Hárman vagyunk. Ha tudtunk adni 10—10 koronát a belépőért, miért ne adnánk 20 koronát egy kiló banánért ... Egy szomorú csoporttal is találkoztunk Devínben. A Nagybalogi Nyolcéves Magyartannyelvű Középiskola diákjai voltak. Hetvenhárman jöttek el Gömörböl, hogy láthassák a Libušét. De hát későn érkeztek, a nézőteret már elfoglalták. A diákok tanácstalanok, szomorúak. Ejnye, ejnye, miért is nem foglaltunk előbb helyet — sír le az arcokról — de hát annyi a néznivaló, s mi mindent meg akartunk tekinteni. Ádám Barnabás igazgató egy kicsit bosszús ugyan, de mégis azt mondja: — No, azért nem történt semmi. Valahogy elhelyezkedünk, s legközelebb már ügyesebbek leszünk. A tikkasztó hőségben különféle csákók és napernyők alatt mindenki nekivetkőzve várta az előadás kezdetét. Volt, aki ingét is levetette. Sőt fürdőruhákba öltözött nézők is akadtak. Operaelőadáson fürdőruhában ? Furcsa, de így volt. De hát az nem furcsa, hogy egy operaelőadást 150 ezer ember néz egyszerre? ... Két óra lehetett, mikor Novotný elvtárssal az élén megérkezett a pártés kormányküldöttség és a beszéd elhangzása után megkezdődött az ünnepi előadás. Felcsendültek Smetana örökszép melódiái, s a százötvenezres tömeg több mint három órán át gyönyörködött a prágai művészek játékában. BALÁZS BÉLA „Nem felejtem el soha a dallamát..." Vasárnap délelőtt fél tizenegykor tűző napsütésben indultunk Devín felé és noha a Libušenak, Smetana halhatatlan operájának az előadása délután kettőre volt hirdetve. mégis elkéstünk. Nemcsak a hatalmas nézőteret, de az egész devini vár környékét is tízezres tömegek lepték el. Minden sátor, fa, bokor foglalt volt. Messziről úgy tetszett, mintha Szinnvei Merse Pál világhírű Majálisa ezer és ezer színben és változatban elevenedett volna itt meg. Emellett száguldozó autók, autóbuszok és teherkocsik szünet nélkül szállították az ország minden részéről a vendégeket. Áradó, eleven emberfolyamnak tűnt « egész vidék. Mindenki — nemzetiségére való tekintet nélkül, csehek, szlovákok. maqvarok és ukránok - haliam akarta Libušer i"r,ndá!>ban szereplő cseh királynőnek hazaszeretettől fűtött jóslatát. amelyet már Smetana előtt számos cseh költő megénekelt s amely Érben híres balladájában is költői hangot kapott. Az óriási néptömeg között nincs egyetlen férfi, asszony, gyermek, aki rosszul . lenne öltözve. A rengeteg sátor előtt fagylatot, csokoládét, tortát, banánt ízlel a gyermek és jóízű sült húsokat falatoz a felnőtt így jőllaKottan, iólöltözötten készül a nép az opera meghallgatására. Déli egy óra van, amikor végre sikerül átverekednünk magunkat az áradó néptömegen és a szabadtéri színpad közelében nagynehezen helyet foglalnunk. Egy pillantást vetünk a Vár alján elterülő nézőtérre. Felejthetetlen kép tárul elénk. A százezres nézősereg mintha a szivárvány öszszes színeit bontotta volna fel és gyűjtötte volna egybe, oly pazar és pompás színekben tündököl a tűző napon. Lent a Duna csillogó sárgás vize mintha. szomjas lenne a nagy hőségtől, állandóan issza a Morva sötétzöldbe fodrozódó hullámait. Messziről lassú méltósággal egy hajó közeledett. Itt-ott a nézőközönség köréből izqatott hangok hallatszanak, a Libuše szereplői, a prágai Nemzeti Színház tagjai érkeznek. - Végre - sóhajt fel szomszédunk, egy iskolásfiú. amikor a hajó a szabadtéri színpadnál kiköt. Már türelmetlen szegény, órák óta itt ül az öccsével meg az anyjával és szomjasan várja az előadás megkezdését. A szomjúság itt szó szerint is értendő. A tűző napon mindenki verejtékezik és szomjas, de azért senki sem mozdul helyéről. Ellenkezőleg. fentről a tömeg eqyre árad lefelé és a zsúfolt nézőtéren mindenki ott foglal helyet, ahol felfedez egy résnvi kis területet. A szülők a gyerekeket küldik a közeli kutakhoz vízért. A szomszéd iskolásqverek ióvoltából így jutunk mi is az üditő italhoz, hogy csillapítsuk kínzó szomjunkat. Másik szomszédunk egy íopoľčanyi asszony, ott ül 5szhajú anyjával. Az iskolásgyerek neki is hoz vizet. A víz ily módon közelebb hoz bennünket egymáshoz és beszélgetni kezdünk. Kiderül, hogy az anyja nagyot hall. — Nem is tudom, — mondja a lánya — hogy minek jött? De hát nem lehetett lebeszélni. Noha már elmúlott 60 éves, még mindig igen kíváncsi természetű. Ebben a pillanatban az őszhajú anya a fülébe helyezi a hallókészülékét és mintha meghallaná lánya utolsó kijelentését, barátságosan a következő szavakkal fordul felénk. — Lányom szavait nem kell komolyan vennie. Nem hallottam ugyan, hogy mit mondott, de tudom, hogy körülbelül azt mondt

a magának, hogy kíváncsi természetű vagyok, noha már elmúltam 60 esztendős. Az igazság az — folytatta bölcs, türelmes mosollyal, — hogy engem egyszerűen a Libuše érdekel, mégpedig azért, mert öreg vagyok, és ki tudja lesz-e még alkalmam ezt az operát a orágal Nemzeti Színház művészeivel meghallgatni. Ezek után kérdem önt, lehet-e engem ezért kíváncsinak nevezni? A Libušét én nagyon szeretem. Egyszer, nagyon rég, amikor még fiatal voltam, hallottam Prágában, nem is felejtem el soha a dallamát. annyira szívhez szóló 'és bevallom, titokban a nők, a lányok és asszonyok operájának nevezem. Nem fogom hallani, de legalább látni fogom. És biztos, hogy dallamát is felidézem magamban ... Amikor hallgatjuk ennek az őszhajú asszonynak megindító szavait, önkénytelen eszünkbe jut, hogy 1881 júniusában, amikor Prágában bemutatták a Nemzeti Színházban n Libušét, Smetana sem hallotta már saját operáját és mégis bizonyosak vagyunk benne, hogy minden hangra, amely a bemutatón elhangzott, szíve mélyén emlékezett. Mindezt próbáljuk neki megmagyarázni, de valahogy nem megy. Mintha nem értené, zavartalanul folytatja mondanivalóját. - Hát ezért jöttem ... De hiába magyarázom ezt a lányomnak, ő ezt nem érti... Attól tartok folytatta suttogva —, hogy szegény lányom hallása körül sokkal nagyobb bajok vannak, mint nálam. A beszélgetést nem folytathattuk tovább, megérkezett a párt- és a kormányküldöttség. A hatalmas, színes nézőtér megmozdult. A százezres tömeg egy emberként felállt és viharos tapssal köszöntötte Novotný elvtársat, köztársaságunk elnökét és kíséretét. Amikor a női kórus dalolni kezdett, az őszhajú asszony verejtékes arca fénylett a megindultságtól és okos, bölcs szemében ott ragyoqott Libuše dallamának a szépsége, mintha a rég hallott hangok nira felelevenedtek volna benne. SZABÖ BÉLA „Szívből örülünk Csehszlovákia népe építő sikereinek" M. J. Kapran elvtársnak, a Szovjetunió bratislavai főkonzulának a Szlovák Tanácsköztársasáp kikiáltása 40. évfordulója alkalmából a vasárnapi prešovi manifesztáción elhangzott beszéde Drága elvtársak! Csehszlovákiai barátaink, Prešov város polgárai, a kerületek képviselői! Engedjék meg, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából átadjam önöknek és az önök nevében Szlovákia népének a Szovjetunió egész népe szívből jövő testvéri üdvözleteit. A szovjet hatalom létrejötte Magyarországon 1919 májusában és azután Szlovákiában 1919 júniusában nemcsak az említett nemzetek szempontjából volt jelentős esemény, hanem rendkívüli nemzetközi jelentőségű is volt. Megnyilvánult benne a dolgo zóknak a szabadságért, a boldog éle tért, a szocializmusért vívott harcába vetett hite. A Szovjetunió népét őszinte öröm tölti el afölött, hogy a szocializmus nagy eszméje, melynek valóra váltásáért Kelet-Szlovákia népe is harcolt 1919-ben, él s ezt az eszmét, az új szocialista társadalmat sikeresen építő népük ma ünnepli. Országunk dolgozóit ős régi testvéri szövetség fűzi egymáshoz. A szovjet emberek jól tudják, hogy Csehszlovákia népe baráti érzelmeit a Szovjetunió nemzeteivel szemben nemcsak a hagyományos csehszlovákiai vendéglátással nyilvánítja ki. A szovjet nép és Csehszlovákia népe közötti őszinte, szilárd szövetség, valamint a szocialista országok valamennyi nemzetei közötti szövetség forrása a marxilenini ideológia s a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott közös harcunk. Nemzeteink szövetsége a fasizmus ellen vívott Nagy Honvédő Háború idején kovácsolódott össze és szilárdult meg. A szovjet emberek nagyra értékelik Csehszlovákia népének hozzájárulását ahhoz a közös har cunkhoz, melyet közös ügyünkért, a fasizmus összezúzásáért vívtunk. Szlovákia népe ez idén ünnepli meg története egyik leghősiesebb eseményét, a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóját. Az ellenséggel vívott harcban ki ontott vér és az áldozatok nem vol tak hiábavalók. A fasizmus és a bel földi reakciós erők elleni harcok tü zében született meg az új népi Cseh szlovákia — a munkások és parasz tok állama, mely most szilárdan a szocializmus útján halad. Elvtársak! Országaink nemzetei kommunista pártjaink között a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei alapján a legtestvéribb kapcsolatok jöttek létre. A szovjet emberek őszintén örvendenek azoknak a sikereknek, melyeket önök hazájukban a szocialista országépítés terén elértek. Különösen a Szlovákiában elért sikereknek örvendenek, ahol előbb úgyszólván semmilyen ipar sem volt és mely a mezőgazdaság terén is jelentősen visszamaradt. A munkanélküli dolgo zók tömegestől járták Szlovákia or szágútjait valamilyen munkát keresve, ha pedig semmilyen munkát sem találtak, tömegesen külföldre vándoroltak. Most teljesen megváltozott Szlovákia arculata. Földjén most már számos üzemet, gyárat, villamosművet, stb. láthatunk. A jövőben még több ilyen üzem épül fel Szlovákiában. Kelet-Szlovákia lakossága büszke lehet arra, hogy területén nemsokára megkezdik egy hatalmas kohászati kombinát építését. A csehszlovákiai parasztok határozottan a szövetkezetesítés útjára léptek. E téren nagy sikereket értek el Szlovákiában is, ahol a földek 71 százalékát már az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok művelik. Szívből örülünk sikereiknek és még nagyobb sikereket kívánunk önöknek. Csehszlovákia a szocialista tábor testvéri családjának tagja, melyben mind a nagyobb, mind a kisebb nemzetek, mint édestestvérek, kölcsönösen segítik, támogatják egymást. A szocialista tábor országainak egysége s egybeforrottsága állami szuverenitásuk és függetlenségük záloga. Minden szocialista állam bizton számíthat a szocialista tábor többi országainak testvéri segítségére. A Csehszlovák Köztársaság határán és Csehszlovákia népének békés munkája fölött Csehszlovákiával együtt a szocialista tábor valamenynyi országa áll őrt. Aki megkísérelné, hogy megtámadja Csehszlovákia vagy bármely más szocialista ország határait, az az egész hatalmas szocialista táborral találja magát szemben! Csehszlovákia népe szilárdan meg lehet róla győződve, hogy az 1939. évi müncheni tragédia sohasem ismétlődhet meg! Elvtársak! A szovjet nép és a szocialista országok valamennyi nemzete új életet épít. Szilárdan, következetesen védik a békét az imperialisták legnagyobb katonai csoportjainak kísérletei ellen, amelyek új, véres világháborút akarnak kirobbantani. ^ Mi nem akarunk háborút! Békét akarunk, hogy valóra válthassuk a kommunista építőmunka nagyszerű terveit! A Szovjetunió mindig kiindulópontnak tartotta és tartja ma is azt a lenini tézist, hogy a különféle politikai és társadalmi rendszerű államok békés együttélése lehetséges. Mi valamennyi eddig megoldatlan és vitás nemzetközi jellegű kérdés békés megoldása mellett foglalunk állást. A nemzetközi kapcsolatok egyik legégetőbb problémája a német kérdés. Semmiképpen sem tekinthetjük normálisnak a mai helyzetet, amikor 14 évvel a második világháború befejezése után még mindig nem kötöttek békeszerződést Németországgal és az ország két részre van szétszakítva. A szovjet kormány e nem normális helyzet megszüntetésére törekedve haladéktalanul követeli a német kérdés igazságos megoldását. Emellett ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy Németország egyesítése mindkét német állam ügye Jelenleg rjzt sem tekinthetjük normális helyzetnek, hogy a genfi értekezleten nem vesznek részt Csehszlovákia és Lengyelország, vagyis azon államok külügyminiszterei, amelyek a leginkább érdekeltek a német kérdés igazságos megoldásában. A Szovjetunió egyezmény megkötését igyekszik elérni. Mi azon a nézeten vagyunk, hogy lehetséges olyan ésszerű megoldás, mely nem menne sem az egyik, sem a másik ország rovására. A vitás kérdéseket nem háború, hanem megbeszélések útján akarjuk megoldani. A nyugati országok reakciós erői ennek ellenére minden módon a nemzetközi feszültség enyhítése ellen fejtenek ki tevékenységet. A nyugati országok színleg békés célkitűzéseikről tett hazug nyilatkozataik leple alatt folytatják előkészületeiket egy új világháborúra. Erről olyan tények tanúskodnak, mint amerikai rakétatámaszpontok létesítése európai államok területén, Nyugat-Németországnak atomfegyverekkel való felszerelése, ott, ahol a legutóbbi időben a revansisták és a militaristák mind magasabbra emelik fejüket. Hűségesen kitartunk a békeharc elvei mellett, és határozottan követelni fogjuk, hogy mind Nyugat-, mind Kelet-Németország a béke közös útján haladjon. Ez nemcsak az egész német nép, hanem valamennyi békeszerető ország nemzeteinek érdeke is. Erre irányul a szovjet kormány azon javaslata, mely szerint a Balkán-félszigeten kölcsönösen ellenőrzött atom- és rakétafegyvermentes övezetet kell létesíteni. Befejezem beszédemet és arra kérem önöket, engedjék meg, hogy még egyszer kifejezzem jókívánságaimat a prešovi kerület és egész Szlovákia dolgozóinak azokhoz a nagy sikerekhez, amelyeket hazájukban a szocializmus építésének befejezése során elértek. Éljen Csehszlovákia és a Szovjetunió Kommunista Pártja, nemzeteink tapasztalt vezérei! Éljen az örök időkig tartó szovjet-csehszlovák szövetség, éljen a világbéke! UJ SZÓ 4 * 1959. június 23.