Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-21 / 170. szám, vasárnap

ésszel oldjuk meg a vitás nemzetközi kér Hruscsov, Ulbricht és Grotewohl elvtárs beszéde Moszkvában • Szovjet-német barátsági nagygyűlés a Kremlben Moszkva — Pénteken a nagy Kreml palotában az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek, valamint a Német Demokratikus Köztársaság párt­és kormányküldöttségének jelenlétében szovjet-német barátsági nagy­gyűlés volt - közli a TASZSZ. Egy moszkvai munkás és egy kolhozista, majd az értelmiség és az if­júság egy-egy képviselőjének üdvözlő beszéde után Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök emelkedett szólásra. Megállapította, hogy az NDK kül­döttei és a szovjet dolgozók tanács­kozásai ékesszólóan bizonyítják, mennyire megerősödött a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársa­ság barátsága. Az NDK tízéves épí­tőmunkájának sikerei történelmi je­lentőségűek a német nép számára és jelentősen erősítik a szocialista vi­lágrendszert. Az NDK tízéves fennállása meg­mutatta a német népnek, békésen fejlődhet és virágozhat anélkül, hogy katonai eszközökhöz folyamodnék. Hruscsov ezután hangsúlyozta: nem szabad szemet hunyni a mai nyugat-németországi helyzet fölött. Ez a helyzet a békét fenyegeti és ezért intézkedéseket kell foganatosí­tani a veszedelem elhárítására. Csak azok gondolhatnak az európai és az ázsiai országok szocialista rendszerének megszüntetésére, aki­ket — mint mondani szokás — az isten nem áldott meg józan ésszel. El kell ismerni azt a mindenki szá­mára nyilvánvaló tényt, hogy szocia­lista államok is vannak a földön, s a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés, háborútól mentes együttélésének politikáját kell foly­tatni. A német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini megszállási rend­szer megszüntetése az a két fő kér­dés, amelynek megoldásától nagy mértékben függ a nemzetközi hely­zet egészségesebbé válása. Hruscsov visszautasította a békeszerződés el­lenzőinek érveit, amelyek szerint az egységes Németország és az egységes német kormány hiányában nem lehet békeszerződést kötni. Két önálló né­met állam van — mondotta — e tény elismerése abban is megmutatkozik, hogy a genfi értekezleten mindkét német állam képviselői jelen vannak. Ľ két álla m lét ének elismerése nél­kül szó sem Tehet Németország ú jra­egyesítéséről. Hruscsov indokolatlannak és elfo­gadhatatlannak nevezte a három nyu­gati külügyminiszter javaslatát az össznémet bizottságban való arányos képviseletről. Ezzel a Német Demok­ratikus Köztársaságot nem egyenjogú, hanem alárendelt helyzetbe akarják hozni a Német Szövetségi Köztársa­sággal szemben — mondotta. A nyugati hatalmak ilyen állásfog­lalásának szemmel látható társadalmi jellegű okai vannak; el akarják érni a Német Demokratikus Köztársaság társadalmi-politikai rendszerének megváltoztatását. Az ilyen elvnek azonban nincs jogosultsága. Az egyet­len elv, amit az adott esetben elfo­gadunk: a paritás elve — mondotta Hruscsov, majd kijelentette: annak a szovjet javaslatnak, amely egy évi időtartamot biztosít arra, hogy az össznémet bizottság megegyezéses döntésre jusson a német békeszerző­dés és az egyesítés kérdésében, az a célja, hogy bárki érdekeinek vagy tekintélyének megsértése nélkül megkönnyítse a megegyezés elérését Genfben. A nyugati hatalmak azonban eluta­sították a szovjet javaslatok érde­mi megvitatását, ultimátumnak tün­tetik fel e javaslatokat, sőt a Szov­jetunió „diktátumáról" beszélnek. Ez az értékelés — hangsúlyozta Hrus­csov — vagy a lényeg helytelen ér­telmezésével, vagy szándékos elfer­dítésével magyarázható. A szovjet kormány javaslatainak lényege, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a nyugat-berlini rendellenes helyzetet elő kell készíteni a békeszerződést és a német egyesítést célzó intéz­kedéseket. A legjobb megoldás volna a békeszerződés megkötése az ös° német kormánnyal vagy az egész Né­metországot képviselő más meghatal­mazott szervvel. Ha azonban ilyen alapon nem sikerül megkötni a bé­keszerződést, akkor meg kell kötni azt a jelenleg fennálló két szuverén német állammal. Ä békeszerződést mindkét vagy az egyik német állammal, de aláírjuk A szovjet kormány azt is kijelen­tette, hogyha az össznémet bizottság nem fog tudni megegyezni a béke­szerződésről, a Szovjetunió a hitleri Németország ellen küzdött többi ér­dekelt állammal együtt kénytelen lesz azzal a német állammal megköt­ni a békeszerződést, mely ezt óhaj­tani fogja. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya készségét fé­jezte ki a békeszerződés megkötésé­re, hogy a nép teljesen kiküszöbölje a háború maradványait (Taps). Ügy véljük, hogy e faladat legjobb megoldása a békeszerződésnek egy össznémet kormánnyal, vagy az egész Németországot képviselő más teljhatalmú szervvel való megkötése lenne. Ha azonban nem sikerül ilyen alapon megkötni a békeszerződést, akkor mindkét jelenlegi szuverén ál­lammal kell azt megkötnünk. Ha az agresszív és a reakciós kö­rök megakadályozzák a békeszerződés megkötését a két német állammal, akor nem marad más hátra, mint megkötni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. (Taps) Meggyőződésünk, hogy ezt a szer­ződést aláírják mindazon államok, me­lyek harcoltak a hitleri Németország ellen és őszinte érdekük a német kérdés békés rendezése s ily módon az európai béke és biztonság meg­szilárdítása (Taps). Sajnálni fogjuk, ha nem sikerül elérnünk a megegye­zést. A nyugati hatalmaknak meg kell érten|ök, nincs módjuk meg­akadályozni a Szovjetuniót és a töb­bi államot abban, hogy rendezzék kapcsolataikat a Német Demokrati­kus Köztársasággal, hogy pontot te­gyenek a háború befejezésére, meg­szüntessék a hadiállapot következ­ményeit. (Taps.) Minden alapot nél­külöz az az állítás, hogy az ilyen cse­lekedet külön akció útját jelenti. Ellenkezőleg, erőnktől telhetőleg mindent megteszünk, hogy a nyuga­ti hatalmakkal megegyezve oldjuk meg a német kérdést. Erőnktől telhe­tőleg mindent megteszünk, hogy meggyőzzük nyugati partnereinket: fontos, hogy velünk együtt megkös­sék a békeszerződést Németországgal. A Szovjetunió nem akarja örök időkre tartósítani Németország jelen­legi helyzetét, melyben érvényesül a nyugat-berlini megszállási rendszer — az új háború veszélyes tűzfészke és a német néptől megvonják a bé­keszerződést, tehát országa egysé­gét. Ezért és csak ezért javasoltunk konkrét határidőt. Beismerem, nem vártuk, hogy konstruktív javaslatainkat oly dur­ván elferdítik, nem vártuk a javas­latainkat követő viharos reakciót. A nyugati sajtóban azt kezdték állí­tani, hogy javaslataink válságot idéz­tek elő a genfi értekezleten, nincs értelme a további ülésezésnek, stb. Sőt akadtak olyanok is, akik Hitler második világháború előtti fenyegeté­seihez hasonlították őket. Hogyan vetemedhetnek ilyen sü­letlen állításra! Hitler valóban fe­nyegetésekhez folyamodott és fenye­getéseit gyakran be is váltotta. Terü­leti igényekkel lépett fel és hábo­rúval fenyegetőzött, ha követeléseit nem teljesítik. Mi sem területi, sem gazdasági, sem politikai követelmé­nyeket nem támasztunk. Ha Nyu­gaton javaslatainkban fenyegetést akarnak látni, akkor el kell ismer­niök, hogy ez nagyon furcsa fe­nyegetés: nem háborúval, hanem bé­kekötéssel fenyegetünk. Jó volna, ha a többi államok is hasonló fenye­getéseket alkalmaznának egymás kö­zötti vitás kérdéseikben, ha soha­sem erejükkel és háborús felkészült­ségükkel hivalkodnának, hanem megmutatnák, hogy hajlandók meg­egyezni más országokkal a viszályok békés úton, tárgyalások útján való rendezéséhez. Ä megszálló hatalmak eddigi jogai a békeszerződés aláírása után érvényüket vesztik E célokat szolgálják Nyugat-Ber­linre vonatkozó javaslataink is. Fel akarjuk számolni azt a rendellenes helyzetet, hogy az NDK területén fekvő több milliós város részét ide­gen csapatok tartják megszálva, ké­mek és felforgató elemek kiképzési központjává változtatják ama állam ellen, melynek területén e város fek­szik. Készek vagyunk a történelem bírósága elé lépni, mivel szilárd meg­győződésünk, hogy Nyugat-Berlin szabad városra tett javaslatunk a bé­ke megőrzését szolgálja. Mire épül a nyugati hatalmak ama joga, hogy megszálló csapataikat Nyugat-Berlinben tartsák és megőriz­zék az ottani megszálási rendszert? A három nyugati hatalomnak ez a joga a hitleri Németország múlt há­borúban történt kapitulációjából ered és bizonyos okmányokra épül, ame­lyeket a háború idején és után fo­gadtak el. A győztes hatalmak jogait nemcsak elismerjük, hanem magunk is gyakoroltuk. Am m'égsem lehet rjrökké fenntartani a megszállási rendszert és ott tartani a megszálló csapatokat. A mindkét vagy az egyik jelenlegi német állammal kötött békeszerződés aláírása alapjában megváltoztatja a helyzetet. A megszálló hatalmak ed­digi jogai érvényüket vesztik. A nyugati hatalmak azonban az egvik német állam kormányköreinek támogatásával — bármilyen furcsa is ez — örök időkre meg akarják őrizni nyugat-berlini megszállási jogaikat, még akkor is, ha létrejön a német békeszerződés. Noha ez ellentmond a józan észnek, a nemzetközi törvé­nyeknek és hagyományoknak — a nyugati hatalmak mégis ezt az állás­pontot képviselik. Miért cselekszenek így? Mert ezen országok bizonyos köreinek nem ér­deke a „hidegháború" megszüntetése. Meg akarják hosszabbítani ezt a helyzetet, éppen ezért szükségük van olyan lőpor-raktárra, mint amilyen ma Nyugat-Berlin. A nyugati hatal­mak bizonyos körei mesterségesen élezik ki a nemzetközi helyzetet azért, hogy olyan eszköz legyer\ a kezükben, mellyel bármikor annyira kielézhetik a nemzetközi kapcsolato­kat, hogy országaikban jobban ki­foszthassák adófizetőiket és elhitet­hessék, hogy valaki veszélyezteti a nyugati országok biztonságát. A nyugati országok tekintélyes ál­lamférfiai ugyanakkor nyíltan han­goztatják, hogy a jövőben erőszakhoz folyamodnak és védelmezni fogják megszállói jogaikat Nyugat-Berlinben. Tehát ki kit veszélyeztet? A Szov­jetunió, mely a német békeszerződés megkötését es a nyugat-berlini meg­szállási rendszer megszüntetését szorgalmazza, vagy a nyugati hatal­mak, melyek makacsul elutasítják ösz­szes békeszerető javaslatainkat, sőt nyugat-berlini megszálási rendsze­rük érdekében még erőszak alkal­mazásával is fenyegetőznek? Az az állítás, hogy mi valakit ve­vszélyeztetünk, tarthatatlan és ki­agyalt érv. Nem egyoldalúan, hanem az NDK kormányának teljes egyetértésével járunk el. Az NDK kormánya törődik népe sorsával, tiszteletben tartja a nyugat-berlini lakosság érdekeit. Tán nem ezt bizonyítja az a tény, hogy az NDK kormánya, midőn beleegye­zését adja Nyugat-Berlinnek szabad várossá változtatásához, magára vál­lalja azt a kötelezettséget, hogy biz­tosítja a Nyugat-Berlin és a világ minden országa közötti összekötte­tést? A nemeslelkúség tiszteletet és elismerést érdemlő megnyilvánulásá­nak tekintjük ezt. Adenauer úr nem vonta le a múlt tanulságait Készek vagyunk minden lehetséges, hozzáférhető eszközzel biztosítani, hogy senki se avatkozzék be Nyu­gat-Berlin szabad város életébe. A mi részünkről és az NDK részéről tehát semmilyen nyomásról és erőszakról nincs sző. Ez idegen javaslataink szellemétől. Különös buzgósággal fer­díti el békeszerető politikánkat Ade­nauer nyugatnémet kancellár, amint ez már köztudomású. Az utóbbi idő­ben teljesen elvesztette a béke irán­ti érzékét. Jeleneg Adenauer a vezetője a Hit­ler nyomdokában haladó mihtar.sta, revansista erőknek. Hitler annak ide­jén azzal fenyegetőzött, hogy sájat elképzelése szerint osztja fel a vi­lágot, hogy joga van háborút indítani és 10 millió embert elpusztítani, de mégis naggyá teszi Németországot. De nem tízmillió, hanem 10 milliónál sokszorta több ember esett áldozatul a háborúkban. Mi az eredmény? A fa­siszta Németország vereséget szenve­dett. Hitlernek és kiszolgálóinak őrült propagandája a nemzeti katasztrófa szélére sodorta Németországot. Minden jel arra vall, hogy Adenauer úr nem vonta le a múlt tanulságait, „erópolitikát" játszik és eközben nem törődik vele, hogy ez a politika igen veszélyes, végzetes a népre. Minden ország népeinek, kőztök a Néme t Szövetségi Köztársasig, az Egyesült Államok, Franciaorszag és Anglia népeinek kötelessége megaka­dályozni, hogy olyan tűrhetetlen hely­zet alakuljon ki, amikor egy nagy­zási hóbortba esett ember saját po­litikáját más országok vezetőinek nya­kába varrhatja és megakadályozhatja a rendezésre megérett nemzetközi kérdések megoldását. Ideje megérte­ni, hogy az Aenauer-vezette német militaristák politikája napról napra veszélyesebbé válik és a békét fe­nyegeti. Ä genfi értekezletről és a csúcsértekezletről Reméljük, hogy a nyugati hatal­mak józan magatartást fognak tanú­sítani az időszerű nemzetközi kér­désekben. Ez esetben a genfi érte­kezlet hasznosan hozzájárul a nem­zetközi feszültség enyhítésére irá­nyuló egyezmények előkészítéséhez. Sa' os, nem mondhatjuk, hogy az ér­tezeklet sikeresen folyik. Am a Genf­ben felszínre került nézeteltérések ellenére is bizonyos fokig pozitív je­lentőségű a miniszterek által eddig végzett munka. A genfi értekezlet kétségkívül úgy juthat előbbre, ha a nyugati hatalmak nem az erő, ha­nem az ész politikáját követik és figyelembe veszik a való helyzetet. Ha a genfi értekezlet nem ér el haladást és nem enyhül a nemzetközi feszültség, a világ közvéleménye a nyugati hatalmak képviselőit teszi felelőssé az értekezlet meghiúsításá­ért. Ha a genfi értekezletről beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy a nyugati hatalmak egyes képviselői bizonyos mértékben nyomást próbálnak gyako­rolni a Szovjetunióra. Kijelentik, hogy ha Genfben nem érnek el hala­dást, nem kerül sor a kormányfői ta­lálkozóra. Ez pedig már ultimátum­jellegű követelmény! Mit mondhatunk ezzel kapcsolat­ban? Ügy véljük, hogy ha a minisz­tereknek nem sikerül kellő megegye­zésre jutniok, annál szükségesebb lesz a csúcsértekezlet. Hangoztattuk és hangoztatjuk, hogy a jelenlegi nemzetközt helyzet nagyon bonyolult, annyi súlyos problémája van, melyek­nek megoldására csak a kormányok és az államfők képesek. Ezért hasznosaknak tartjuk a csúcstalálkozókat; ha szükséges lesz, többször is örömmel fogok találkozni a nyugati hatalmak kormányfőivel. A csúcsértekezlet összehívására tett javaslatainkat azonban nagyon elferdítve magyarázzák, bizonyos okokból azt tartják, hogy a többinek kisebb érdeke e találkozó összehívá­sa. mi pedig hajlandók vagyunk bár­milyen árat fizetni a csúcsértekezlet összehívásáért. Egyes tényezők azt híresztelik, hogy a csúcsértekezletet csak akkor hívhatják össze, ha a Szovjetunió egyetért Nyugat-Boriin megszállásá­nak meghosszabbításával, ha feladja a német békeszerződés megkötésére tett javaslatát. Mi szükség van ilyen esetben a kormányfői értekezlet ösz­szehívására ? A kormányfőknek találkozniok kel­lene, hogy felszámolják a viszályokat és háborús veszélyeket szülő tűzfész­keket. Meggyőződésünk, hogy sor ke­rül a kormányfői értekezletre, mivel a jelenlegi helyzet ezt sürgősen meg­követeli. Ha nem ma, akkor egy 'bizo­nyos idő múlva biztosan összeül az értekezlet, mert a népek nem nyu­godhatnak bele a jelenlegi veszélyes helyzetbe, mivel ez azt jelentené, hogy időzített aknákkal telerakott földön élnének és várhatnák, mikor következik be a végzetes robbanás. A népek nyomása alatt végül is a kor­mányok kénytelenek lesznek bele­egyezni a legidőszerűbb jelenlegi kérdések megoldásába, ésszerű uta­kat fognak keresni a világbéke meg­szilárdítására. Drága német barátaim! Reméljük, hogy hazánkban tett látogatásuk, megismerkedésük a szovjet nép éle­tével és az önökkel folytatott tár­gyalásaink hozzájárulnak a Szovjet­unió és az NDK népei barátságának további szilárdulásához. Köszönjük meleg szavaikat, melyekkel hazánk­ban ittlétük alatt a szovjet népről és kommunista pártunkról nyilatkoztak. Hruscsov elvtárs beszédét többször viharos taps szakította félbe. Walter Ulbricht elvtárs beszéde Walter Ulbricht, Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bi­zottságának első titkára is felszólalt a gyűlésen. Meggyőződésem — mondotta —, hogy Nyugat-Németország munkás­osztályának és lakosságának mind nagyobb tömegei támogatják a Szov­jetunió békepolitikáját. A német né­pet uralkodó osztályai már kétszer sodorták háborús katasztrófába, s Adenauer most azt igyekszik bebe­szélni a népnek, hogy a Bonn-Párizs tengely segítségével és az Egyesült Államok támogatásával vállalhat egy harmadik kalandot is. Ezért a német népnek Nyugat-Németországban is saját kezébe kell vennie sorsa inté­zését. Az erőviszonyok a Szovjet­unió és a béke erőinek javára tolód-, tak el. A Szovjetunió fölényben van a döntő fegyverfajták előállításában és így megvan a lehetőség, hogy egy­szer s mindenkorra száműzzék a há­borút az európai népek életéből. Németország jövője attól függ, hogy a két német állam megegyezzen: lemond az atomfegyverkezésről, a rakétatámaszpontok létesítéséről és a német kérdés békés megoldására tö­rekszik. Ha az Adenauer-kormány továbbra is makacsul ellenezni fogja a béke­szerződés megkötését, akkor a Né­met Demokratikus Köztársaság szük­ségesnek tartja majd, hogy megkösse a békeszerződést a Szovjetunióval és az érdekelt államokkal, s ígv mutas­son példát a német kérdés békés megoldására. O. Grotewohl elvtárs beszéde Ezután Ottó Grotewohl szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság a békét fenyegető veszély fő gócává válik. — Az a követelés — mondotta Gro­tewohl —, hogy az össznémet bizott­ságban valaipely fél számszerű több­ségben legyen, lehetetlenné teszi a németek megegyezését. Csak e bi­zottság paritásos összetétele biztosít­hatja a megegyezést és annak végre­hajtását. Meg kell fékezni a nyugat-németor­szági militarizmust, még mielőtt elég erősnek érzi magát, hogy új háborút robbantsoh ki — hangoztatta Grote­wohl. — A Német Szövetségi Köztár­saságban már létrejöttek az első, atomefegyverrel felszerelt katonai alakulatok. A nyugatnémet haderő és a NATO hadserege fölött volt fasiszta tábornokok parancsnokolnak. Itt az ideje, hogy határozottan véget ves­senek ennek a fejlődésnek. Erre megvan a lehetőség. A háborús gyúj­togatok legjobb megfékezője a béke­szerződés lenne. Bízunk a szocialista tábor és a vi­lágot átfogó békemozgalom erejében. 1959 nem 1959. A béke erői határozott együttműködésével meg tudják aka­dályozni a harmadik világháborút — mondotta végül Grotewohl. A német küldöttség hazautazott Berlinbe A moszkvaiak szombaton kikísér­ték a vnukovi repülőtérre az NDK párt- és kormányküldöttségét, mely két hétig baráti látogatáson tartóz­kodott a Szovjetunióban. A küldöttséget a repülőtérre kikí­sérték: Averkij Arisztov, Nyikita Hruscsov, Nyikolaj Ignatov, Alekszej Kiricsenko, Frol Kozlov, Ottó Kuusi­nen, Anasztasz Mikojan, Pjotr Posz­pjelov, Alekszej Koszigin, Mihail Per­vuhin és uDmitrij Poljanszkij. A német vendégek tiszteletére díszőrség sorakozott fel, s eljátszot­ták a Ť. NDK és a Szovjetunió állam­himnuszait. Nyikita Hruscsov és Friedrich Ebért, Nagy-Berlin főpolgármestere beszédet mondott a repülőtéren. A NDK párt- és kormányküldött­ségének tagjait szállító repülőgép moszkvai időszámítás szerint fél ti­zenegykor a magasba szállt és Berlin felé vette útját. Nyikita Hruscsov a repülőtéren mondott beszédében kijelentette, hogy a moszkvai találkozók és beszél­getések ismét megerősítették a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió testvéri egységét a béké­ért, a demokráciáért és a szocializ­musért folytatott küzdelemben. A tartós európai béke csak abban az esetben biztosítható, ha a szovjet és német nép a többi népekkel egye­temben egyesült erővel fog törekedr a béke megvédésére és mindenképpen megszilárdítják barátságukat — je­lentette ki Hruscsov elvtárs. Szilárd meggyőződéssel mondhatjuk, hogy küldöttségük látogatása nagyon előse­gítette ennek a jelentős és nemes célnak elérését. ÜJ SZÖ 3 * 1959 P •

Next

/
Thumbnails
Contents