Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

t£ 22 különféle beavatkozásai stb. következtében biztositiák. Ki kell küszöbölni ezt a tervezéssel szemben megnyilvánuló helytelen viszonyt. A szövetkezeti termelés fejlesztésének alapját a szövetkezeteknek évi tervekkel rögzített és konkretizált saját ötéves'tervei képezzék. A szövetkezet hosszú érvényű tervének jó kidolgozása, teljesítésének ellenőrzése és következetes biztosítása a szövetkezetesek legsajátabb érdeke. Ezért a pártszervek és szervezetek kötelesek rendszeresen foglalkozni e kérdésekkel és erre késztetni a mezőgazdasági igazgatás szerveit, a szövetkezetek vezetőségeit és minden szövetkezetest. Annak érdekében, hogy az eddiginél jobban használjuk ki a szövetkezetesek kezdeményezését a termelés tervezésében és biztosításában, az egész mezőgazdasági igazgatás megszervezésében és munkamódszereiben meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket. Mindenekelőtt a demokratikus centralizmus lenini elvének teljesmérvű érvényesítéséről van szó a mezőgazdaság fejlesztésének irányításában és tervezésében. Ez jelenleg elsősorban azt jelenti, közelebb kell hozni az irányítást a termeléshez és meg kell erősíteni a járás; nemzeti bizottságok szerepét, amelyek a legközelebb állnak hozzá. Az új begyűjtési rendszerben a járási nemzeti bizottságok fogják kéoezni az irányító és tervező munka fő láncszemét. A járási nemzeti bizottságokra ruházzuk át a felsőbb szerveknek a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés irányításában, az állam anyagi és pénzügyi segítségének elosztásában, a mezőgazdasági adó felhasználásában stb. gyakorolt jogkörének jelentős részét. Ugyanakkor meg kell találnunk annak útját-módját, hogy fokozzuk a helyi nemzeti bizottságok szövetkezeteknek nyújtott segítségét a termelés és a begyűjtés tervezésének biztosításában. Ám a mezőgazdaságban sem szabad megfeledkeznünk a demokratikus centralizmus elvének másik oldaláról, amelynek lényege az, hogy a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének és aktivitásának széleskörű érvényesítése s felhasználása mellett a mezőgazdaság és a többi népgazdasági ágak közötti, valamint a mezőgazdaságon belüli alapvető és döntő kapcsolatokat az államnak központilag kell irányítania az egész társadalom szükségletei szerint. Ezért a kormány a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium, és a kerületi nemzeti bizottságok tovább dolgozzák ki — egészen a járásokig lemenően — a termelés, az állami alapokba befolyó piaci termelés, a termelés anyagi és pénzügyi biztosítása fő tervmutatóit. Ä feladatok eddigi túlzottan aprólékos szétírásával szemben, amely gúzsba kötötte az alsóbbfokú szervek és főként a szövetkezetek kezdeményezését, az állami terv csak öt fő feladatot tűz ki a termelésben és kilenc feladatot a piaci termelésben a termelés anyagi és pénzügyi biztosításának néhány fő mutatójával együtt. A járási nemzet; bizottságok fő feladata lesz, hogy a mezőgazdasági szakértők és a begyűjtési szervek dolgozóival együtt segítséget nyújtsanak az ötéves tervek összeállításában. Emeliett gondoskodni kell arról, hogy e tervek összességükben a többi üzemek termelésével együtt teljesítsék az állami tervnek a járás számára kitűzött feladatait. Mivel a mezőgazdasági termelési terveknek a szövetkezeti tagok saját ügyét kill képezniök és őket a szövetkezet termelési feltételeinek maximális kihasználására kell vezetniök, erélyesen véget kell vetni az állami terv biztosítása eddigi adminisztratív formáinak. Ezért nemcsak a szövetkezetekre kiszabott kötelező beadások szűnnek meg. hanem a tervfeladatok eddigi szétírása is az egyes szövetkezetekre. A járási nemzeti bizottságok az ötéves terv feladatait a járás számára az egyes EFSZ-ek alapján dolgozzák fel, de csupán mint a szövetkezetek eljárására szolgáló alapot. A tervfeladatokat részletesen megtárgyalják az EFSZ-ek vezetőségével és a szövetkezeti tagok aktívájával s a szövetkezetnek segítséget nyújtanak a mezőgazdasági aktívával együtt a helyi nemzeti bizottságok részvételével és támogatásával saját ötéves tervük kidolgozásában, külön-külön meghatározva ai egyes évek feladatait. A szövetkezetekkel folytatott tárgyalásaik során az új begyűjtési rendszer gazdasági eszközére, valamint az állami anyagi és pénzügyi segítség alapvető feltételeire támaszkodnak A begyűjtési szervezetek dolgozói ugyanakkor a JNB-k vezetésével a szövetkezetekkel együtt előa hegyi és hegyaljai vidékeken levő kis mezőgazdasági üzemeknek a felével szállíthatja le a megszabott adóalapot, ha a helyi viszonyok ezt megkövetelik. Az egyénileg gazdálkodó parasztok mezőgazdasági adójának kivetésénél az üzem nagysága szerint emelkedő díjszabást alkalmazunk. Annak érdekében, hogy fokozzuk a nemzeti bizottságok anyagi érdekét a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a begyűjtési feladatok teljesítésében, a mezőgazdasági adót a helyi és járási nemzeti bizottságok saját jövedelmei közé soroljuk. A befolyt összegek a községek fejlesztésére s a falu kulturális fellendítésére fognak szolgálni. Az álEam közvetlen segítsége az EFSZ-ek mezőgazdaságii termelésének fejlesztésében Földművesszövetkezeteink termelésének rendszeres növekedése, munkatermelékenységük fokozása és önköltségeik csökkenése azt eredményezi, hogy egyre jobban növekszik saját forrásaik szerepe a bővített újratermelés biztosításában. Minden szövetkezetnek teljes mértékben ki kell használnia e feltételeket a termelés fejlesztésére s ezzela bővített újratermelést szolgáló nagyobb saját források teremtésére. A közvetlen állami segítségnek tehát nem az a célja, hogy pótolja a szövetkezetesek törekvését, hanem hogy e törekvéssel együtt elősegítse a mezőgazdasági termelésnek és hatékonyságának gyorsabb növekedését. Számos szövetkezet saját forrásai azonban még mindig elégtelenek és ezért az állam közvetlen állami segítségben részesíti őket. A közeljövőben az állam közvetlen segítsége fontos eszköz lesz az új EFSZ-ek, a gazdaságilag még nem szilárd szövetkezetek és főként a kevésbé kedvező feltételekkel gazdálkodó EFSZ-ek megszilárdítására, és ezért egyik hatékony eszköze annak, hogy a termelési körzetek szerint csökkentsük a szövetkezetek jövedelmeiben mutatkozó különbségeket. Az új feltételek közepette különböző lesz áz EFSZ-eknek nyújtott közvetlen állami segítség, elsősorban az egyes szövetkezetek termelési területei és gazdasági feltételei szerint s a termelés elért eredményeitől, valamint a beruházási építkezésben elért megtakarításoktól függően. Az új begyűjtési rendszer összhangba hozza a szövetkezetek gazdálkodási eredményeit az érdem szerinti díjazás elbírálásával. A szövetkezetek döntő többségében annyira növekszik majd a pénzbeli tiszta jövedelem, hogy elegendő lesz az oszthatatlan alap dotálásának az EFSZ-ek IV. kongresszusa határozatában megszabott arányú biztosítására. Ily módon növekszik a saját anyagi források részaránya a fő alapok növekedésének pénzelésében s lehetővé válik a többi szövetkezeti alapok dotálásának növelése is. A szövetkezetek többségében az eddigi állapothoz viszonyítva növekedni fog a munkaegységek díjazása. A munkaegységek díjazásának e növekedése annál gyorsabb lesz, minél hatékonyabban hajtják végre a termelési Intézkedéseket. Azok a szövetkezetek, melyek aránytalanul részesedtek a magas felvásárlási árak nyújtotta előnyökben vagy az aránytalanul alacsony kötelező beadás mellett kapott nagy takarmánykiutalásokban, elég eszközzel fognak ugyan rendelkezni az oszthatatlan alapok dotálására, de a munkaegységek díjazása eddigi színvonalának biztosítása és további emelkedése a termelés fokozására, a munkatermelékenység növekedése belső tartalékainak feltárására és főként az önköltség csökkentésére irányuló intézkedések végrehajtását fogja feltételezni. A lemaradozó és gazdaságilag gyenge szövetkezeteknek a konszolidációs tervek alapján az állam ma nagyobb közvetlen segítséget nyújt a járási nemzeti bizottságok fokozott figyelmet fognak szentelni. E szövetkezeteknek és az állam eddigi közvetlen segítsége is az új feltételekhez igazodik. A jövőben olyan terjedelmű anyagi, káderbeli és pénzügyi segítséget kapnak, Ä mezőgzdaság tervezésének alapját a mezőgazdasági termelés fejlesztésének hosszúérvényű tervei fogják képezni. Ezt nemcsak a mezőgazdasági termelés jellege, hanem az ipar és az egész népgazdaság irányítása gazdasági hatékonyságának fokozására tett intézkedések is megkövetelik. Ez főként a mezőgazdaság és a többi népgazdasági ágak kölcsönös kapcsolataira vonatkozik, amelyeket a mezőgazdasági terméket és a mezőgazdasági termelés anyagi szükségleteit biztosító ötéves távlati tervek megteremtésével kell állandósítanunk. A mezőgazdaság fejlesztése hosszúérvényű távlata megszabásának követelménye a szocialista tábor országai közötti elmélyülő munkamegosztásból is ered, amely a mezőgazdaság terén is egyre hatékonyabb lesz. Végül maga az új begyűjtési rendszer is új helyzetet teremt az irányításban és a szervezésben. Lehetővé teszi a fontos gazdasági hatóerők, mint például az árak, a mezőgazdasági adó és az állami pénzügyi segítség jobb kihasználását a szövetkezeti érdekekkel és az állami tervben kifejezett társadalmi szükségletekkel összhangban. Az egész mezőgazdasági igazgatásnak és főként a járási nemzeti bizottságoknak az új begyűjtési rendszerben sokkal jobban ki kell használniok az értékviszonyokat a tervezett termelés biztosítására és hatékonyságának fokozására. Az eddigi begyűjtési rendszer a tervezést elsősorban a termelés és begyűjtés terjedelmének kérdéseire összpontosította. Az értékmutatók területe a kettős árak következtében jelentősen meggyengült, mivel a begyűjtési és az állami felvásárlá3 viszonyában bekövetkezett minden változás azzal a következménnyel járt, hogy jelentős változások történtek az átlagos árakban és az értékviszonyokban, anélkül, hogy az anyagi viszonyokban ennek megfelelő változások történtek volna. A begyűjtés különféle formáinak - kötelező beadásoknak, állami felvásárlásnak a különféle pótlékokkal, engedményekkel és előnyökkel együtt való tagozódása az egyes szektorok és a magántulajdonban levő mezőgazdasági üzemek nagysági csoportjai szerint - tervezése és ellenőrzése rendkívül bonyolult volt. Ez az állapot lehetetlenné tette a mélyebb betekintést a járás szövetkezeteinek gazdálkodásába, mivel gyakorlatilag minden mezőgazdasági üzem más és más átlagos áron adta el termékeit. Az egységes árak bevezetése az új begyűjtési rendszerben jelentősen leegyszerűsíti a tervezést és a nyilvántartást, lehetővé teszi az egyes szövetkezetek gazdálkodása eddigi eredményeinek objektív értékelését és kölcsönös összehasonlítását. Az értékmutatók kihasználása feltételeket teremt a termelés, a piaci termelés, a termelés anyagi és pénzügyi biztosításának komplex tervezésére. Az új feltételek közepette az államj tervfeladatok biztosításában kifejtett politikai szervező munkával szemben támasztott fő követelmény a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezése és aktivitása kibontakozódásának elősegítése a nagy termelési tartalékok feltárásában, az, hogy sokkal következetesebben támaszkodjanak ismereteikre és termelési tapasztalataikra és konkrétabban késztessék őket a nagyüzemi technológia bevezetésére és a hatékony gazdálkodásra. A tervfeladatok biztosítása során kifejtett politikai szervezőmunka tartalmának és módszereinek összhangban kell állniok nemcsak a mezőgazdaság osztályszerkezetében bekövetkezett nagy változásokkal, hanem a szövetkezetek gazdálkodásában végbement jelentős minőségi változásokkal is. Nem kevésbé fontosak a szövetkezeti parasztság gondolkodásában, az EFSZ-ek vezetőségei és a szövetkezetesek szakképzettségének fokozódásában, valamint a szövetkezetek szervező-, agronómus-, zootechnikus-, gépesítő-, könyvelő-, közgazdász-, stb. káderekkel való megerősítésében végbement változások. E jelentős változások együttvéve megkövetelik, hogy az EFSZ-ek vezetőségei a szövetkezetesek teljes részvételével céltudatosan és hosszúérvényű távlattal irányítsák a szövetkezeti termelést. Önök jól tudják, hogy mind ez ideig elég sok olyan szövetkezetünk van, amelyekben „a járási brigád" állítja össze a tervet, a szövetkezetesek formálisan jóváhagyják a taggyűlésen s a terv a szövetkezet elnöke íróasztalának fiókjában és a JNB-n hever, a termelést gyakran ösztönszerűen, a szövetkezet pillanatnyi helyzete alapján, a fölöttes szervek mely lehetővé teszi a szövetkezet gazdasági megszilárdulását, éspedig attól függően, hogyan használják ki e segítséget a termelés növelésére. A hegyvidéki szövetkezetek beruházási építkezésre, gépi eszközök vásárlására, talajberuházásokra, valamint a GTÄ-k munkálataiért, műtrágyáért, vetőmagért, stb., adott engedmények formájában kapnak segélyt. Az átmeneti nehézségek megoldásának fő útja azonban minden szövetkezetben a termelés növelése és a költségek csökkentése legyen. A mezőgazdasági fermeSés áEIams tervének és a mezőgazdasági termékek begyűjtésének tervezése és biztosítása Az új begyűjtési rendszer és az új begyűjtési árak bevezetésével egyidejűleg megfelelően kell szabályozni a mezőgazdaság tervezését úgy, hogy erősödjék az állami terv szerepe s mindenképp támogassuk a dolgozók kezdeményezésének kibontakozását, hogy a helyi, természeti és gazdasági feltételek maximális kihasználása alapján növeljék a termelést és a piaci kitermelést. A mezőgazdaság termelésének és irányításának alapját a mezőgazdasági termelés fejlesztésének hosszútartamú tervei fogják képezni. A mezőgazdaság és a többi népgazdasági ágak kölcsönös kapcsolatai azzal szilárdulnak, hogy ötéves távlatokat állítunk fel mezőgazdasági termékek beadására, valamint a mezőgazdasági termelés anyagi és pénzügyi szükségleteinek biztosítására. A mezőgazdasági termékek termelésének és begyűjtésének a kormány által megszabott ötéves állami tervét a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium az alábbi fő mutatók szerint bontja fel a kerületi nemzeti bizottságokra, ezek pedig a járási nemzeti bizottságokra: termelési terv - marhaállomány, ebből a tehénállomány, anyasertések állománya, a cukorrépa vetésterülete, a komlóföldek területének bővítése és megújítása; begyűjtési terv kenyérgabona, malátaárpa, burgonya, cukorrépa, komló, repce - Szlovákiában a napraforgóval való pótlás lehetősége - hús általában, tej- és tojás; az anyagi és pénzügyi biztosítás terve — az EFSZ-ek beruházási építése, ebből gépek és berendezések, fő gépfajták, építőanyag-fajták szállításai önsegélyes építkezésre, műtrágyaszállítmányok, beruházási építkezésre, nyújtott hitel, hosszútartamú eszközök, az állami támogatás eszközeinek terjedelme. A mező- és erdőgazdasági miniszter vagy a KNB tanácsa egyes kerületek és járások konkrét feltételei szerint kivételesen egy vagy legfeljebb két, a begyűjtési szervezetek vonalán tervezett mezőgazdasági termékkel bővítheti az állami terv megszabott begyűjtési mutatóinak terjedelmét, éspedig abban az esetben, ha az állami szükségletek biztosításáról; valamint a kerületi és járási termelési irányzat szempontjából különösen fontos termékekről van szó. A mezőgazdaságfejlesztés irányításának és tervezésének fő láncszemét a járási nemzeti bizottságok képezik. Elsőrendű feladatuk támogatni a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének és aktivitásának kibontakozódását a nagy termelési tartalékok feltárásában, sokkal következetesebben támaszkodni ismereteikre és termelési tapasztalataikra, konkréten serkenteni őket a nagyüzemi termelés szocialista formáinak bevezetésére, az önköltségek állandó csökkentésére, az EFSZ-ek gazdaságának fejlesztésére és szilárdítására. Növelni kell a helyi nemzeti bizottságok és mezőgazdasági albizottságaik szerepét e feladatok biztosításában. A mezőgazdasági termelés tervszerű irányítására a JNB-knek meg kell teremteniük a szervezési feltételeket, hogy minden szövetkezetben rendszeres tervező munkát végezhessenek: 30 13