Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-03 / 152. szám, szerda

PARTUNK EGYIK FÖ FELADATA, hogy határozott fordulatot érjünk el a mezőgazdaságban Elvtársak! Rendkívül nagy jelentősége van a pártdolgozók mai szlovákiai aktívájának, melyet a kelet-szlovákiai nagy vízgazdasági szabályozások megkezdése alkalmából tartunk. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kezdeményezésére hatalmas mű megvalósítását kezdjük el, mely új termőföldet van hivatva adni a mezőgazdaság, s ezzel az egész népgazdaság továbbfejlesztésére. Nagyon helyes, ha jelenleg nagy figyelmet szentelünk új termőföld szerzésének és megművelésének, hisz a mezőgazdaságban ez az alapvető termelőeszköz. A mezőgazdasági föld kihasználása és a nagyüzemi gazdálkodás termelési formáinak alkalmazása biztos út azoknak a nagy feladatoknak teljeAntonín Novotný elvtárs beszéde párt- és gazdasági dolgozók május 30-i michalovcei aktíváján sítésére, melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongreszszusa vázolt fel mezőgazdaságunk előtt. A szocialista építés befejezésének feladatai megnyitották gazdaságunk, egész társadalmunk további fellendülésének új távlatait. E nagyarányú programot csak azért dolgozhattuk ki, mert sikeresen haladtunk előre a szocializmus építésében és mert a program kidolgozásában aktív részt vettek dolgozó népünk széles rétegei. Munkánkkal és a Szovjetunió segítségével felépítettük Csehszlovákiában a szocializmus erős anyagi-műszaki alapját. Az utóbbi években az EFSZek építése és szilárdítása útján szocialista termelési viszonyokká változtattuk a magánkapitalista termelési viszonyokat és megteremtettük a nagyüzemi termelési formák széleskörű érvényesülésének fő feltételét a mezőgazdaságban. A szocialista mezőgazdasági üzemek döntő fölényben vannak, az egész földterületnek több mint 80 százalékán gazdálkodnak, termelésükkel és a közös munka eredményeivel jóval felülmúlják az egyéni kisüzemi gazdaságokat. Teljes mértékben használjunk ki minden hektár mezőgazdasági földterületet Négy év választ el bennünket a Központi Bizottság 1955 júniusában hozott határozatától, mely az EFSZek további létesítésére, szilárdítására és kibővítésére vonatkozott. Annak eredményeképpen, hogy pártunk szilárdan kezébe vette irányelveinek megvalósítását, sikerült fordulatot elérnünk a falu szövetkezetesítésében. A meggyőző munka, valamint a jól gazdálkodó szövetkezetek szaporodó példái és a szövetkezeti gazdálkodás előnyei megmutatták a kis- és középparasztoknak az EFSZ-be vezető utat. Ezzel lényegében megoldást nyert a pártpolitika egyik fő feladata a szocialista építés időszakában. Az a tény, hogy a szocialista termelési viszonyok a mezőgazdaságban döntő fölénybe jutottak, a mezőgazdasági termelőerők fejlődésének fő feltétele. Célunk a szocializmus és a kommunizmus felépítése hazánkban, ez pedig nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is megköveteli a termelőerők további rendkívüli fellendülését. Ma a legjobb feltételekkel rendelkezünk ehhez és csak rajtunk áll, hogy a mezőgazdasági nagyüzemi termelés útján tovább gyarapítsuk mezőgazdaságunkat és teljesítsünk egy további fontos feladatot: elegendő és bőséges mezőgazdasági termékeket juttassunk a társadalomnak. Csak a közös és nagyfokúan belterjes mezőgazdasagi nagyüzemi termelés elégítheti ki a'nép és a népgazdaság növekvő szükségleteit. Most, amikor a kis- és középparasztok a föld döntő többségén már közösen gazdálkodnak, megérett a helyzet arra, hogy minden lehetőséget kihasználjunk a mezőgazdasági termelés nagyüzemi formáinak teljes érvényesítésére és teljes egyöntetűséggel bebizonyítsuk a szocialista talajgazdálkodás előnyeit. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés megköveteli a gépesítés, a technika. a vegyszerek széleskörű alkalmazását, a haladó mezőgazdasági tudomány legújabb ismereteinek és tapasztalatainak felhasználását. Erős, fejlett iparral rendelkezünk, mely mindent előteremt, amire a mezőgazdaságnak a fejlődéshez szüksége van. Az erős anyagi-műszaki alap segítségével a falu szocialista építésének kezdetétől fogva nagy anyagi segítségben és támogatásban részesíthettük kis- és középparasztjainkat. Ezért sikerült nekünk és szövetkezeti parasztjainknak a nagy korszakalkotó átalakulások időszakában, amikor az évszázados egyéni mezőgazdasági termelésről szocialista termelésre tértünk át, nemcsak megőrizni, hanem évről évre részben emelni is a mezőgazdasági termelés eddigi színvonalát. Ez azt bizonyítja, hogy most, amikor a szocialista gazdálkodási formák a mezőgazdaságban győztek, a szövetkezetesek munkája és a munkásosztály segítsége rendkívül nagy lehetőségeket nyújt a mezőgazdasági termelés állandó növelésére és fejlesztésére. Ez irányban első feladat a talaj — alapvető mezőgazdasági termelőeszközünk — teljes kihasználása. Persze sokan nem így tekintenek a földre. A termelőeszközöket csak a gépekben látják, a föld kihasználására, megművelésére "és termőképességének fokozására néhol kevés gondot fordítanak. Tudjuk, hogy a munkásokjogos bírálatának tárgyát képezi, ha az üzemekben egyes gépeket nem használnak ki teljes mértékben. De a mezőgazdaságban még mindig tűrjük azt az állapotot, hogy ezer hektárszámra hever parlagon a szántóföld, sőt hogy még csökken is a szántóföldek területe. Nem ritka jelenség, hogy nagylelkűen parcellákat adnak családi házak építésére, amikhez még nagy kertek is tartoznak; az ipari vállalatok épületei környékén termőföldet foglalnak le, mely így kihasználatlan marad. Nagy kiterjedésű területen fejlődnek falvaink, s mivel nem képeznek rendezett egyöntetű egészt, nehézségeket okoznak a jövőbeni beruházásokban, a vízvezeték, villanyvezeték, csatornázás bevezetésében, amit a lakosság magas színvonala és természetesen a higiéniai követelmények is megkívánnak. Miként hat éz ki a mezőgazdasági termelésre, arról nem is szólók. A szántóföldterületek csökkenésének már véget kell vetnünk. Biztosítanunk kell, hogy a szántóföldek gyarapodjanak Ügy kell majd eljárnunk, hogy a földet elfoglaló ipari vállalatokra beadási feladatokat fogunk kiróni. Az sem mozdítja elő törekvéseinket, hogy 40 ezer hektár mezőgazdasági földnek még mindig nincs gazdája. A Központi Bizottság minduntalan hangsúlyozza, hogy szenteljünk nagy figyelmet a lold megművelésének és kihasználásának. Köztársaságunkban más államokhoz viszonyítva aránylag kevés földterület — 0,38 hektár jut egy lakosra. Ebből tehát az következik, hogy helyesen és a lehető legcélszerűbben kell gazdálkodnunk min- 1 den hektáron, s maximális eredményeket kell elérnünk. Ez egyszersmind azt is mutatja, hogy a mezőgazdasági termelést elsősorban az egy területegységre eső mezőgazdasági termelés belterjességének fokozása útján, tehát a hektárhozamok növelése és a lakosság élelmezésének biztosításához szükséges termények termesztése útján kell növelnünk. Amikor a szlovákiai elvtársak meghívtak, hogy látogassunk el Kelet-Szlovákiába, hangsúlyozták, hogy a mai aktíván főként a talajberuházások jelentőségéről beszéljünk. Bizonyára azért, mert nagy talajjavítási munkálatokat végeztetünk itt, továbbá azért is, mert más területekhez viszonyítva itt sokkal jobban megnyilatkoznak a talajgazdálkodás negatív jelenségei. Engedjék meg, hogy aktívájukon a mezőgazdasági kérdések szélesebb körével foglalkozzam, tekintettel arra, hogy éppen most a mezőgazdasági termelés irányzatának komoly megoldása előtt állunk, és hogy e kérdéseket még nem mindenütt látják világosan. Mindnyájan tudják, hogy a föld kérdésével már a X. kongresszus előtt kezdtünk foglalkozni, amikor a szocialista mezőgazdasági üzemek a földnek már jelentős részén gazdálkodtak. Ezzel kapcsolatban különösen most sürgetően újra felmerül a már régebben nagyon vitatott, de megoldatlan kérdés: milyen irányú legyen mezőgazdaságunk, melyik része legyen a fő, az állattenyésztés-e, vagy a növénytermesztés. Régebben gyakran felmerült az a nézet, — és sok emberben még máig is megmaradt —, hogy mezőgazdaságunk főként az állattenyésztésre irányuljon, a szükséges takarmánynövényeket és kenyérgabonát pedig egyre nagyobb mértékben importáljuk. Abból a téves nézetből indultak ki, hogy kevés földünk van és ezért az állattenyésztést kell fejlesztenünk, hogy ne szoruljunk húsbehozatalra. Ebből azután az következett, hogy ne törődjünk megfelelő saját takarmányalappal, hanem hogy a külkereskedelem gondoskodjék kellő takarmányfélék behozataláról. Ez oda vezetett, hogy nem fordítottunk gondot a növénytermesztésre, a szántóföldre és jó megművelésére. Ma az a helyzet, hogy nemcsak fogy a föld humuszrétege, hanem sok helyen éveken át elhanyagolták a drágán épült talajjavítási berendezéseket s a hektárok ezrei hevernek még mindig parlagon. E nézetekből születik a kukorica csekély takarmányértékére vonatkozó esztelen „elmélet" is, s ebből ered azután a kukorica termesztésével szemben megnyilvánuló nemtörődömség. Természetesen sokszor egyéni „szakvéleményekről" van szó, viszont igaz az is, hogy sok járási párt- vagy nemzeti bizottsági funkcionáriusunk, sőt még a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium és Megbízotti Hivatal számos funkcionáriusa is ahelyett, hogy bíráló álláspontra helyezkednék, átvette e nézeteket. Ennek meg kell szűnnie, mert így a mezőgazdaság terén aligha teljesíthetjük a XI. kongresszus feladatait. Az alap — a növénytermesztés A kis- és középparasztok megnyerésével jelenleg falvainkon befejezzük a termelési viszonyok átalakulásának folyamatát és nincs messze az a nap, amikor a szocialista termelési viszonyok végleg győznek a mezőgazdaságban. Ez a nagyon kedvező helyzet lehetővé teszi a mezőgazdasági termelés további rendkívül nagy fellendítését. A mezőgazdasági termelés fő része és alapja ma és a jövőben is a növénytermesztés. Ezt necsak tudatosítsuk mindnyájan, hanem következetesen szorgalmazzuk és érvényesítsük XI. pártkongresszusunk erre vonatkozó irányelveit. Minden feltételünk megvan a növénytermesztés fejlesztéséhez. A föld megművelésének hagyományos magasfokú kultúrája, parasztjaink tapasztalatai. a mai korszerű technika és a haladó tudomány ismeretei együttvéve és következetesen érvényesítve nagy lehetőségeket nyújtanak. Meg akarjuk szervezni a föld megművelésének igazi belterjes módszereit, úgy mondhatnám kertészmódon akarjuk megvalósítani a föld megművelését, ehhez kell alkalmazkodnia a gépesítésnek, ez irányban akarjuk eszközölni a beruházásokat. Mindez viszonyaink közepette, és különösen itt Kelet-Szlovákiában lehetővé teszi, hogy évente két termést takarítsunk be. Annak a talajnak a megművelésétől várjuk ezt, amelyet éppen itt, a kelet-szlovákiai síkságon lecsapolással, vagy öntözéssel nyerünk. Ilyen feltételeink vannak már Dél-Szlovákiában, Dél-Morvaország ban, a Haná völgyében és az Elba völgyében is. Nem titok, hogy sok jő és előrelátó gazda a múltban is gyakran így cselekedett és ez irányban éppen a nagyüzemi termelés ad meg minden lehetőséget. A két termésért folytatott küzdelem lehetővé teszi mindenekelőtt a takarmányalap kibővítését. Elvtársak, nyíltan kijelentem, hogy e fontos vízgazdasági építkezésekre fordított beruházások nem adnák meg azt, amit akarunk, ha nem termesztenénk takarmánynövényeket, gabonát, cukorrépát, kukoricát. Ez a mezőgazdasági termelés általános fejlesztésének alapja. Nekünk az a fontos, hogy itt Kelet-Szlovákiában, mely megfelelő éghajlati viszonyokkal rendelkezik és jó földje van, nagyon termékeny és sokat termelő mezőgazdasági területet hozzunk létre. Nyíltan megmondjuk, hogy e nagy földterületeken korszerű -technikával és nagyüzemi termelési módszerekkel elsősorban az említett terményeket akarjuk termeszteni. Mindjárt kezdetben fontos leszögezni, hogy százmilliós összegeket fordítunk a parlagon heverő föld kihasználására és megművelésére. Ezért azt akarjuk, hogy a legfejlettebb szocialista gazdálkodási formák és a legfejlettebb technika érvényesüljön rajta, s az egész gazdálkodás a társadalom érdekeihez igazodjék. Ez biztosítja a maximális eredményt és a jövő termelés hozzájárulását az egész társadalom javára. Azzal, hogy kiemeljük a növénytermesztés fontosságát, egyáltalán nem tagadjuk, és nem szorítjuk háttérbe az állattenyésztés jelentőségét. A mezőgazdasági termelés bizonyos természeti feltételekhez kötött ciklus. Am nem értünk egyet azzal, hogy az állattenyésztés a mezőgazdaság fétisjellegű részévé váljék. A kérdés lényege abban van, hogy az állattenyésztés előnybehelyezésével lebecsülték a növénytermesztést, a takarmánytermelést, nem küzdöttek következetesen a hektárhozamok növeléséért, az összes földterület maximális kihasználásáért és megműveléséért. Ez persze kedvezőtlenül tükröződött vissza az állattenyésztésben is, melyet hatalmas külföldi takarmánybehozatallal kellett ellátnunk. Éppen azzal növelhetjük az állattenyésztést, fokozhatjuk hasznosságát és emelhetjük magasabb színvonalra a fajtenyésztést, hogy erős és jó takarmányalapunk lesz. Az állattenyésztés jelenlegi helyzetét az okozta, hogy a takarmány behozatalára támaszkodtunk és nem ügyeltünk a növénytermesztés kibővítésére. A növénytermesztés és állattenyésztés szempontjából felbecsülhetetlen segítséget nyújt a Szovjetunió, mely nagy gabonabehozatallal lát el bennünket. Ám hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben ügyelnünk kell arra. hogy az elkövetkező ötéves tervben az eddiginél sokkal jobban saját forrásokból biztosítsuk szükségleteinket. Az, hogy a mezőgazdaság fő ágazatának a növénytermesztést tekintjük, világosan jelzi, hová fog döntő mértékben irányulni az állami segítség és beruházási politikánk. Ha a mezőgazdasági termelésben eszközölt beruházásokról beszélünk, hangsúlyozni kell, hogy államunk maximális mértékben megad mindent, ami gazdasági szempontból lehetséges. Ehhez elsősorban szocialista iparunknak kell előteremtenie az eszközöket. Egyre nagyobb anyagi eszközöket fordítunk a mezőgazdaság fejlesztésére, ám a mezőgazdasági termelésben elért eredmények korántsem felelnek meg ennek. Ezért azt akarjuk, hogy minél előbb és minél jobban váljék az egész társadalom hasznára az, amit a mezőgazdaságba befektetünk. Itt tökéletesítenünk és elmélyítenünk kell majd segítségünket és beruházási politikánkat. Állandóan tartsuk szem előtt, hogy a ráfordított beruházások a termelés fejlesztését szolgálják, hogy minden koronányi beruházás ösztönözze a termelés fellendítését és hasznot hozzon az egész társadalomnak. Ez azt jelenti: elsősorban a talajberuházásokat segítjük elő és így tesszük lehetővé a szövetkezeteknek, hogy saját munkájukkal nagyobb hozamokat érjenek el, hogy a szövetkezetek ily módon gazdaságilag megszilárduljanak, egyszersmind biztosítva legyen a szövetkezetesek szép jövedelme. A helytelen gyakorlat elrettentő példájául szolgálnak sok helyütt a tehénistállók és sertésólak építkezései. Ilyen feltételek közepette állattenyésztési termelésünk nem javul, de rosszabbodik. Erőteljesen vessünk véget hasonló beruházásoknak. Elsőrendű érdekünk különösen azok a beruházások, amelyek lehetővé teszik a termelés gyors növekedését és elősegítik a mezőgazdaság gyarapodását. Érthető, hogy ezért igyekszünk kibontakoztatni a talajjavítási munkálatokat. Hazánknak nincs vízfölöslege, ezért fontos, hogy a lehető legjobban gazdálkodjunk a vízzel és elsősorban a lakosság, az ipar szükségleteire s a mezőgazdasági talaj nedvességének megőrzésére használjuk fel. Ez az értelme a kelet-szlovákiai síkságon kezdődő nagy vízgazdasági szabályozásoknak is. E mű nagy jelentőséggel fog bírni államunk számára és főként egész Kelet-Szlovákia általános fellendülésére. A gyors sikernek és annak, hogy a nyert föld mielőbb hasznot hozzon, fő feltétele az, hogy területük valamennyi parasztja, az egész lakosság, főként az ifjúság közvetlenül, aktívan kivegye a részét a munkából. E mű, mely Kelet-Szlovákia fejlődése szempontjából oly rendkívül fontos, váljék valamennyi kelet-szlovákiai dolgozó szívügyévé. Jelentős szerepet kellene ott vállalnia a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségnek, mely ily módon a vízgazdasági építkezéseken valő részvételével a szocialista országépítésben kifejtett gazdag tevékenysége történelmének további lapjait írhatná tele. A nagy vízgazdálkodási munkálatokkal párhuzamosan kisebb terjedelmű talajjavítási munkálatokra is szükség lesz. Ezeket talajjavítási szövetkezetek létesítésével többnyire maguk a szövetkezetesek önsegéllyel végezzék. Ez az az út, melyen kisebb beruházásokkal s a helyi építőanyagforrások és munkaerők kihasználásával nagyobb termést érhetnek el és növelhetik a mezőgazdasági termelést. A szövetkezeti önsegélylyel, amelyet az EFSZ-ek most bevezetnek, nemcsak a komplex vízgazdasági szabályozásokat, hanem a régi berendezések helyreállítását is megoldhatják, Kimondottan bűn, ha megengedjük, hogy öntözőcsatornák, szivattyúállomások elértéktelenedjenek annak következtében, hogy olcsóbb karbantartással nem hozzuk rendbe és nem tökéletesítjük őket. Ezért önöknél is fontos, hogy talajjavítási szövetkezeteket létesítsenek, összpontosítsák azokat az erőket és eszközöket, melyekkel az állam segítségükre van, hogy minden lehetőséget kihasználjanak a földalap megjavítására s ezzel a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésére. Helyezzünk nagy súlyt arra, hogy jól gazdálkodjunk minden csepp vízzel, hogy minél több vizet fogjunk fel. Pénzhitellel akarjuk segíteni a szövetkezeteket, hogy gátakkal felduzzasszák a hegyi patakokat, víztárolókat építsenek és így kellő vízzel rendelkezzenek a föld öntözésére. A kis víztárolók és halastavak nagy jelentőséggel bírnak a mezőgazdaság szempontjából. A felépült és épülő nagy duzzasztőgátaknak más a céljuk, ezek nem a mezőgazdasági vízellátást szolgálják. Az úgynevezett kis vízről való gondoskodás gyorsan megtérül: nemcsak a földek öntözését teszi lehetővé, hanem halak, kacsák és libák tenyésztését is. A föld jó megművelése és a belterjes növériiytermes*tés megköveteli, hogy nagy yendwt fordítsunk a gépi eszközökre, az új technikára és a műtrágyára. Ez az állami segítség annál fontosabb, mert lehetővé teszi a nagyüzemi gazdálkodási módszerek kibontakoztatását, A gépek, a technika és a műtrágya egyre nagyobb mennyisége mellett fontos, hogy ügyeljünk teljes és lehető legjobb felhasználásukra. Ma, amikor a szocialista termelési viszonyok már fölénybe jutottak, a gépek eladása lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek jókkal gazdaságosabban használják fel a gépeket. A szövetkezetesek nagy többsége örömmel fogadta és helyesen értelmezte ezt az intézkedést. Nagyon jó tapasztalataink vannak a gépeknek az EFSZ-ek részére való eladásával kapcsolatban. Beigazolódik, hogy a gépeket nemcsak jobban kihasználják, hanem jobb felhasználásukkal párhuzamosan a szövetkezetek jobban megszervezik a munkát, betartják az agrotechnikai határidőket és csökkennek a termelési költségek. A traktorokat a szövetkezetek teljes mértékben üzemeltetik és maximálisan kihasználják minden munkára. Ezek a fontos intézkedések azonban megkövetelik, hogy minden szövetkezet kellő anyagi alapot teremtsen megvásárlásukra, gépesítőket neveljen és képezzen ki, akik biztosítékot nyújtanak a technika helyes kihasználására és a rendes karbantartásra. (Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÓ 4 * 1959. június 3.