Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-19 / 168. szám, péntek

Munkások az iskolapadokbán A Libuše ünnepi előadására készülünk (—ny) — A prágai Nemzeti Színház operaegyüttese a dévényi szabadtéri színpadon június 21én vasárnap adja elő Smetana operáját, a Libuše-t. Bratislavából és más kerületekből is sok tízezer ember sereglik össze, hogy a cseh nemzeti zene megalapítójának müvében gyönyörködjék. Ez a hatalmas tömeg már a népi demokrácia neveltje. A szocialista kultúrának köszönheti szellemi színvonalának emelkedését, azt a valóságot, hogy megnyílik számára a művészetek, a muzsika birodalma is. Lélekben és érzelmi életében gazdagodva és finomodva egyre inkább megközelíti a szocialista emberideált. Bedrich Smetana 1824-ben született, a csehországi Lytomišlben. Családja meleg szeretettel vette körül az élénk képzeletű kisfiút, kinek a cseh mesék, dalok, táncok, apja hegedűjátéka szépítették meg gyermekkorát. A regényes városka, az ódon várkastély, a régies házak, a cseh vidék és nép is ott éltek első színes emlékei között. Jindrichűv Hradecben járt gimnáziumba, s zenét tanult. Szép énekhangjával s hegedűjátékával korán feltűnt. Prágában végzi be tanulmányait. Egy grófi család házitanítója lesz. Ezt az állását az 1848-as politikai zavargások miatt veszti el. Az akkor már elismert zongoraművész Liszt Ferenc segítségével nyit a cseh fővárosban zeneiskolát. 1856-tól Svédországban az ottani filharmónia vezetője. öt év múlva tér haza s a prágai Nemzeti Színház karnagya lesz. A legnagyobb cseh zeneszerzők egyike. Egyénisége teljesen összeolvadt környezetével s nemzete múltja és története hatja át. Szimfonikus műveken kívül számos operát komponált. A brandenburgiak Csehországban, Az eladott menyasszony, Csók, Dalibor, Libuše. Zenéje csupa magával ragadó dallam, a derű és boldogság kifejezője, még akkor is, amikor a legsúlyosabb csapás nehezedik rá, ami zenészt sújthat: a süketség. A hangok világából kegyetlenül kirekesztve tovább alkot. — Lángelme volt — írta róla 1887-ben bekövetkezett halálakor Liszt Feenc. A Libuše-t a cseh nép áldozatkészségéből felépített Nemzeti Színház 1881. július U-i megnyitására írta. Ez a nagyszabású mű a hétköznapokból a mondák csodás légkörébe emelve zengi a cseh nép felmagasztosítását. Minden üteme érezteti, mily közel áll a néphez, mennyire egy érzés fűtötte vele. Az opera meséje a következő: Két testvér, Chradoš és Šťahlav viszálykodnak atyjuk öröksége miatt. Már majdnem nyílt harcra kerül a sor, s hogy ezt elkerüljék, az öregek tanácsára Libušéhez, a fejedelemnöhöz fordulnak döntésért. Senki sem tudja, hogy gyűlölködésük fő oka Chradoš féltékenysége, ki azt hiszi, hogy Krásava nem őt, de öccsét szereti

: Pedig a lány csak színleli Šťahlavhoz való vonzalmát, ezzel akarja a hős Chradošt vallomásra bírni. Libuše attól tart, hogy a vetélkedő testvérek miatt a nép két ellenséges táborra szakadhat, s hogy a háborút elkerülje, azt ajánlja nekik, uralkodjanak közösen. Chradoš ezt nem fogadja el, hiszen Libuše nő s így ítélete nem is érvényes. Libuše e sértés után felszólítja népét, hogy új királyt válasszon. Radován a nép nevében kéri Libušét, nevezze meg ő az új uralkodót. Libuše régi szerelmesét: Premyslt ajánlja, kit a nép boldogan fogad el. — Közben a két testvért sikerül megbékíteni, miután Krásava megvallja Chradošnak szerelmét. Premyslhez küldöttség megy, kinek így vágya, hogy Libuše mellett éljen, megvalósulhat. Siet hozzá, hogy megmentse a békét, s elégtételt szerezzen neki a sértésért. Vyšehrádon fejedelemmé választják. A térdenálló bocsánatot kérő Chradošt magához öleli. A nép örül a békének. Libuše látnoki tekintete előtt a csehek jövője rajzolódik ki. Látja a nemzet nagyjait, a biztos jövendőt, „a pokol borzalmait is dicsőséggel legyőző, fennmaradó népet". Századok múltak el, a hatalmas eszme élő valóság lett. — Ezt -az operát, melyét Smetana kivételes alkalmakra írt, Z. Nejedlý szerint is csak a legnagyobb nemzeti ünnepeken kell színre hozni. Ilyen ünnep 1959. június 21-e is, amelyen minél nagyobb számban vegyünk részt. VLADIMÍR SOLECKÝ: Egyszer pozitív értelemben a bürokráciáról Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának „Az iskola és az élet szoros kapcsolatáról, valamint a nevelés és az oktatás továbbfejlesztéséről Csehszlovákiában" című határozata külön fejezetben foglalkozik az állásban levő dolgozók tanulmányi lehetőségeivel. A határozat egyértelműen kimondja, hogy az állásban levő dolgozók oktatásának különféle formái — a távtanulás, az esti iskolák, a váltakozó tanulás, a kiegészítő tanulás, a kiválasztott tantárgyak tanulása stb. — egyre nagyobb jelentőségűek, ezért lényegesen meg kell javítani ezen iskoláknak és tanfolyamoknak tartalmát, módszereit és szervezését. Nem szabad ezeket a tanulási formákat úgynevezett rendkívüli tanulmányi formáknak tekintenünk. Az állásban levő dolgozók tanulása a tanulmányok egyik alapvető, egyes szakmákban pedig túlsúlyban levő formája már most is és egyre jobban azzá válik a jövőben. Ezért az állásban levő dolgozók tanulásának minden formájában gondoskodni kell arról, hogy a tanfolyam — amennyiben tartalma és terjedelme megegyezik az általános iskolák követelményeivel — a végzett hallgatóknak ugyanolyan képesítést nyújtson, mint az általános iskolák. Ez elsősorban az üzemek mellett szervezett műszaki mesteriskolákra, valamint az üzemi munkaiskolák egyes hosszú időtartamú tanfolyamaira vonatkozik. A nyilvános iskolákon létesített esti tanfolyamok hallgatói tanulmányaik elvégzése után máris ugyanolyan képesítést nyernek, mint a nyilvános tanulók. Mi a Szenei Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskolában tett látogatásunk során Párkány Antal iskolaigazgatótól elsősorban mégis az esti iskolán szerezhető képesítés felől érdeklődtünk. — Megvan-e a lehetőség arra, hogy az esti iskolások ugyanolyan tudást szerezzenek, mint a nyilvános tanulók? — Meg — kaptuk a határozott választ. — Esetenként esti iskolásaink még nagyobb tudásra is szert tesznek. mint a nyilvános tanulók. S ennek megvan a mag

a egyszerű mat'ablo Neruda Hoffmeistert -„éber- európai-nak" nevezi, aki a világ változásait egyéni vonalakkal vázolja. — Hogyan reagál ezekre a változásokra s hogyan láttatja meg velünk azokat: ez képezi a hoffmeisterl grafika sajátosságát. A Hviezdoslav téri kis galériában közel száz kifogástalanul, modernül installált tusrajz: arcképek, illusztrációk, karikatúrák vonják magukra figyelmünket. Hoffmeister világjáró művész, Stockholmban mint a békeküldöttség tagja, Tokióban a Nemzetközi Penklub találkozóján, mint Csehszlovákia képviselője szerepelt tavaly. Otthonos a Szovjetunióban, Kínában, Franciaországban, Amerikában és másutt is. — Jogot tanult Prágában, író, mükritikus, politikus és képzőművész. így a legkülönbözőbb személyiségekkel van kapcsolata, akiket sokféle nézőpontból lát. A kultúra minden ágának képviselőit interjúolja, — ilyenkor készülnek a páratlanul ötletes és találó arcmások festőkről, szobrászokról, írókról, művészekről és tudósokról. Leegyszerűsített fogalmazásban, könnyed, szilárd, rugalmas vonallal, árnyalás nélkül, gyorsan és határozottan, majdnem bűvészmutatványszerü ügyességgel ragadja meg és emeli ki a lényeget, a legjellemzőbbet. Emberarcot, lelket, sorsot, jellemet, mindezt egyszerre ábrázolja. A vonal arabeszkje félreérthetetlenül világít rá' az egész emberre. — 1928-as párizsi kiállítása katalógusának előszava szerint Hoffmeister az a rajzoló, aki képes a lélek vázát kitapintani. A közben elmúlt harminc év alatt tovább mélyült e2 a jellemzőkészsége. Nemcsak az ábrázolt egyént, a művészt, de egyidejűleg a müvét is' látjuk. Erről cyöznek meg Picasso és Chagall, Giacomettl és Nazim Hikmet, Kästneŕ és Kokoška, Matuška és Poničán, Plávka és Bagár és a többiek Iapidárisan odavetett karikatúrái. Hoffmeister minden kultúra és minden nép sajátosságába beleéli magát és ezl szuggesztíven érezteti. Könyvét: a „Made in Japan"-t gazdagon illusztrálta és a modern ember szellemével és szemével fedez fel a Komárom ismét jelentős kulturális esemény színhelye volt. A városban június 16-án és 17-én rendezték meg a IV. országos magyar szavalóversenyt, amelyen a kerületi versenyek első helyezettjei vettek részt. Az ország számos magyar nyelvű iskolája küldte Komáromba tanulóit, hogý a jövő előadóművészei a magyar szó tolmácsolása útján mutassák be előadási képességüket. A hat kategóriában folyó versenyen költői és prózai műveket adtak elő. A prózai müveket a Komáromi Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskolában, a költői műveket pedig | gyarázata. Az esti iskolások az isko! Iái oktatás során nyert ismereteket napi munkájuk során a gyakorlatban érvényesítik. Az elméleti ismeretek azonnali összekapcsolása a gyakorlati munkával megalapozza és tovább bővíti tudásukat. Másfelől az esti iskolások a gyakorlati életből már olyan ismeretekkel rendelkeznek, amelyekkel a nyilvános tanulók nem rendelkeznek. Az esti iskolások képesítése így főleg a természettudományi tantárgyakban nemcsak eléri, hanem sokszor túl is haladja a nyilvános tanulókét. A nyilvános iskolával párhuzamosan működő esti iskola szervezetéről és módszereiről érdeklődve megtudtuk, hogy a szenei esti iskolán hetente 18 órában háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken tanítanak. A tanulók a nyilvános iskolák 9. évfolyamának megfelelő anyagot tanulják, s mint a nyilvános tanulók, két év múlva érettségiznek. Noha a dolgozók esti iskoláját csak ebben az iskolaévben nyitották meg, és ha nem is rendelkezik olvan tapasztalatokkal. mint például azok az iskolák, ahol az esti tanfolyamok már többéves múltra tekintenek vissza — a szenei máris az ország legjobb esti iskolái közé tartozik. Ez elsősorban Párkány Antal igazgatónak és az iskola tanítóinak köszönhető, akik követve a párt erre vonatkozó határozatát, időt, fáradságot nem kímélve legjobb tudásukkal kapcsolódnak be az esti iskolások oktatásába. Hogy a szenei esti iskola rövid fennállása óta milyen jó névre tett szert, azt az is bizonyítja, hogv az iskolába Fülek és Párkány környékéről is jelentkeztek. Igaz. a tanítók az iskola propagálásához sem sajnálják az időt, és a fáradságot. A tájékoztatás minden eszközét felhasználják, hogy az esti iskoláról minél több ember értesüljön, és minél több embert győzzenek meg a tanulás szükséaességéről. Részben a tanítók ió szervező és felvilágosító munkájának köszönhető, hogv iskolájuk negvven tanulóval indulhatott. Igaz, mára ez a szám a felére csökkent. Kimaradások azonban csak azért történtek, mert a tanulók vagy lakhelyükhöz közelebbi iskolába iratkozleghétköznapibb látványban, vagy eseményben vonzót és mait. Éle és derűs humor hatja át és fűszerezi a geometrizáló rajzokat. A három- és négyszögek, a körök, a párhuzamos és egymást metsző vonalak kis és nagy városok architektúráját, forgalmát, vasút- és telefonhálózatát, nappalát és éjjelét, munkáját és álmait érzékeltetik Néhány lendületes ecset- vagy tollvonással a táj festői szépségét s az őszi képzőművészeti kultúra egy-egy megnyilvánulásét is életre kelti. Mindennek külön zamatot ad a címek kedves ötletessége. Az ideogramszerű művészi rövidítések, a sűrítések a politikai karikatúrák hatását fokozzák. Hoffmeister még a harmincas évek előtt szakít a polgári világnézettel. Amikor a fasizmus rohamra készült, ő határozott állást foglal. Karikatúráival, — melyekkel oldalba támadja a gúnnyal szemben tehetetlen, állig felfegyverzett nácizmust —, Igyekszik erre a veszélyre felnyitni honfitársai szemét. — A háború alatt, az emigráció hányt-vetettségében: Párizsban Marokkóban, Amerikában kitartóan és következetesen küzd a barna lepra ellen és harcol hazája s Európa szabadságáért. — A felszabadítás óta is tevékenyen vesz részt az új rend építésében s a nemzetközi összetartás megszilárdításáért, a múlt sötét, visszahúzó erői ellen, a ma s a holnap békéjéért dolgozik. — A tárlat néhány mulattató s egyben maró szatírájú politikai karikatúrájában metsző gúnnyal, éles grafikai csattanóval leplezi le a háborús gyújtogatőkat. A „Béke és háború csokra" c. lapon szembeállít a problémával: Halált akartok, vagy Életet? Választhatunk a kegyetlenül gomolygó atombomba öldöklő gyászbokrétája vagy az életszínü tulipánok, fény- felé néző napraforgók, békét hirdető harangvirágok közt. Az 57 éves, izmos életerejű, sokrétű tudással rendelkező, szeretetreméltó kedélyű Hoffmeísterben a cseh grafika és karikatúra érett és kiemelkedő, vüágszerte értékelt művészét ismerhetjük meg. Bárkány Jenöné a helyi művelődési otthonban mutatták be nagyszámú közönség jelenlétében. A verseny minden résztvevője értékes könyvjutalomban részesült. A legjobbak — akik július 17-én este a Magyar Területi Színház színpadán külön bemutatót tartottak — a könyvajándékon kívül elismerő oklevelet és más tárgyi ajándékokat is kaptak. Az országos szavalóverseny baráti légkörben foly le és sok szempontból tanulságos volt. A számos tehetség bemutatásán kívül rámutatott arra is, mit kell tenni az előadóművészek felkarolása és további képzése érdekében. (b) tak, vagy a tanulásnak más formáját választották. Akik megmaradtak, nagy szorgalommal, minden dicséretét megérdemlően tanulnak. Ezt a tanítók vallják, és állításuk bizonyítására azt a példát hozták fel, hogy az esti iskolán nagvon jó a tanulmányi eredmény s többen kitüntetett tanulók. Párkány Antal azelőtt Galántán tanított, ahol már 1954-ben megnyitották a dolgozók esti iskoláját. Az esti iskolásokkal így gazdag tapasztalatai vannak. Sok diákja, akit annakidején esti iskolán tanított, ma kitűnő eredménnyel a főiskolán tanul. Mostani diákjairól szintén jő a véleménye, s ez annak a jele, hogy a jelenlegi esti iskolások nemsokára a főiskolán bizonyítják majd be, rászolgáltak-e az elismerésre. Azt a diákok sem tagadják. hogv tervük és elképzelésük a főiskolai képesítés megszerzése. Szép terv, szép elhatározás. A legszebb azonban az, hogy az esti iskolán tanulók legnagyobb része különféle előképzettségű és korú ipari és mezőgazdasági munkás. Munkások az iskolapadokban ... Mindennél többet mondó tény ... Itt van például a 25 éves Matlák József, a szenei bűtorüzem asztalosa. Egyszerű ember. Fizikai munka közben határozta el, hogy tanulni fog. Most az érettségi megszerzésére törekszik. Aztán további céljai vannak. Mikor megkérdeztük, miért tanul, egyszerű szavakkal csak anynyit mondott: - Ipariskolába készülök. Azt szeretném, ha jó szakemberré válnék és hasznára lehetnék üzemünknek A harminckét éves Nagy Lajos, aki ácsként dolgozik a dunaújfalusi szövetkezetben, az esti iskola elvégzése után főiskolára, Bordács Erzsébet pedig tanítani készül. - Gyerekkori vágyam - mondotta Bordács Erzsébet -, hogy taníthassak. Remélem, az iskola elvégzése után e vágyam megvalósul. A tanítók bizonygatják, hogy nemcsak valószínű, de biztos. Bordács Erzsébet egyik legjobb tanulójuk és minden előfeltétele megvan. ' hogy az esti iskola elvégzése után tanítónő legyen. A harmincnyolc éves Huszár Imre a diószegi gazdaság könyvelője négy gyermek apja. Huszár Imrének csak dicséretére válhat, hogy beült az iskolapadba tanulni. Pediq kezdetben nehezen ment. Szlovák elemit végzett. s bizony még a helyesírással 'is küszködnie kellett. Az akarat azonban győzött. Ma már a legjobbak között van, szintén kitüntetett. Hány fiatal, hány nyilvános tanuló vehetne példát Bordács Erzsébettől Huszár Imrétől, Matlák Józseftől és a többiektől. Mert nemcsak azok veszik komolyan az iskolát és tanulnak jól, akiket említettünk. Jól tanul Brezina János. Morvay Júlia, Takács Géza és a többi esti iskolások Jó munkát végeznek a tanítók s jó munkát végeznek a tanulók is Egyszerű emberek, - tanulnak, hogy 'taníthassanak. Ezrével emelkedik évente az érettségizők száma, s az idősebbek közül is ezren és ezren iratkoznak a küiOnfele iskolákba, hogv a lehető legnagyobb mértékben bővítsék tudásukat, műveltségüket.. És ez így helyes, ez így van jól. A szocialista társadalom megköveteli. hogy az ember sokoldalú, fejlett műveltséggel rendelkezzék. A kulturális forradalom legfőbb tartalma is a kommunista szellemű nevelés a legszélesebbkörű művelődés Olyan emberekre van az új társadalomnak szüksége, akik nagy müveltségűek birtokában vannak a tudomány és technika ismereteinek, felkészültek a nacrvobb szakképzettséget iqénylő munkára. Érthető, ha napjainkban egyre több a tanuló és a tanulni váqvő ember. A szenei esti iskola beszédesen teljesíti a párt határozatát, a kulturális forradalom célkitűzéseit. Balázs Béla Az SZNF költészetének estje Az Állami Faluszínház a szocialista kultúra kongresszusa alkalmából tett felajánlása alapján tegnap bemutatta Modrában a Tüzek a hegyekben című lírai összeállítást, amely felöleli a Szlovák Nemzeti Felkeléssel foglalkozó költészetet. A lírai összeállítás szerzője Miro Procházka, a rendezést pedig Tibor Rakovský, a Szlovák Nemzeti Színház ismert nevű rendezője vállalta. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának ünnepségei előtt az Állami Faluszínház ezzel a műsorával Szlovákia számos helységében szerepel majd. Nem is értem, mit akaszkodnak folyton a bürokratákba. A vicclapok állandóan őket ütik, esztrádmüsor nélkülük elképzelhetetlen és az utóbbi időben az állami film is őket tűzte ki célpontjául. Az a benyomásom, hogy ezek a célzatos ugratások és szatírák túlnyomórészt csupán a bürokrácia kártékonyságáról hirdetett elméletből merítenek. A gyakorlat, elvtársak, merőben más. Bebizonyítom, hogy a bürokraták a dolgozóknak olykor igenis hasznára vannak. Nemrég téglát fuvaroztunk az állomásra. Egészen közönséges tégla volt, amit aztán beraktunk a vagonba. Irány: Trenčín. - Ezt aztán igazán nem értem — szól hozzám Srnec, az öreg rakodómunkás. - Mi Trenčínbe szállítunk téglát Csehországból és a mellettünk levő vagonokból a téglagyártól hét kilométerre fekvő építkezésre meg Szlovákiából küldik a téglát. Szép nyugodtan elmondtam mindezt a téglagyár igazgatójának. Bólintott a fejével és megígérte, hogy elintézi a dolgot. Egy hét múlva megint téglát szállítottunk az állomásra. Az irány megint Trenčín. Az állomáson... — de mit is meséljem tovább! Telefonáltam az igazgatónak. Ezt válaszolta: — Ne törődjék vele, megpróbáltam, de lehetetlen elintézni. Sokáig tartana, amíg megmagyaráznám, mi az a kereskedelmi szerződés, pönálé, arbitrázs ... Csak szépen rakják ki, rakják be, nincs értelme a további vitának. Rögtön láttam, hogy az öreg Srnec nem tanült az etoni ősi kollégiumban. Talán nem kellett volna olyan erős szavakat használnia. Most talán belátta, hogy érdemtelenül bántják a bürokratákat. Jómagam megőriztem hidegvéremet. Kicsit elgondolkodtam, aztán átmentem a másik rakodócsoporthoz, amelyik a szlovákiai téglákat az állomásról az építkezésre fuvarozta. Egy garázsból vagyunk, az arbitrázshoz ők se.sokat konyítanak, bebeszélhetném nekik, hogy az káposztafejek trágyázására szolgáló új készülék. Különben öt perc alatt megegyeztünk. Az egyik csoport a téglát most a téglagyárból közvetlenül az építkezésre szállítja. A másik nyugodtan sörözhet a kocsmában, esetleg - de el ne áruljanak - valami feketefuvart vállalhat. Az állomáson csupán átragasztjuk a vagonokon a cédulákat és a szlovákiai téglák egész egyszerűen visszakerülnek Trencínbe. Nem kell kirakodnunk, berakodnunk, a rakodásért járó pénzt felvesszük, a vasutasok örülnek, hogy a vagonok nem állnak sokáig, a szerződéseket az utolsó betűig betartják — mindenki boldog és elégedett. Kinek köszönhető mindez? Hát lehetséges lenne ez, ha már nem lennének bürokraták? Szily Imre fordítása i A Német Demokratikus Köztársaság kiadói nemrég statisztikát közöltek, amelyből kiviláglik, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban 1958-ban háromszor annyi könyvet nyomtattak, mint 1938-ban egész Németországban. • • • Régi Magyar Költők Tára címmel új sorozatot indít a budapesti Akadémiai Kiadó: 15 kötetben jelenteti meg a XVII. századi magyar költészet anyagát. Adolf Hoffmeister űj rajzai és karikatúrái Országos magyar szavalóverseny Komáromban ÜJ SZÖ 5 * 1959. j

.jflWäf! 8S, »