Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)
1959-05-15 / 133. szám, péntek
A szakszervezetek feladatai a szocialista építés befejezésének időszakában (Folytatás a 5. oldalról) új díjazási rendszer már a jövő év közepéig megvalósulhat. A munkások új bérrendszere az ipar és az építészet irányítási, tervezési és pénzellátási rendszerében az idén foganatosított intézkedésekkel együtt megerősíti és jobban kihasználja a dolgozók anyagi érdeKtíltségét. A CSKP XI. kongresszusa és a CSKP KB 1959 márciusi ülése irányvonalának szellemében a dolgozókról való gondoskodás terén is tovább fokozódik az FSZM jelentősége és szerepe. Reá hárul a dolgozók részvételének megszervezése és kiterjesztése e kérdések megoldásában. Az elért pozitív eredmények mellett e munkában még komoly fogyatékosságaink vannak. Az FSZM nem mindig élt kellőképpen törvényes jogaival s tekintélyével és nem fokozta az állam által rá ruházott ellenőrző felügyelő tevékenységét, hogy fokozódjék a dolgozók közvetlen részvétele a biztonsági, egészségügyi és higiéniai munkafeltételek megjavításában, hogy közvetlenül a munkahelyeken megelőzzék a baleseteket. Ennek az a következménye, hogy a gazdasági szervek gyakran nem tartják be a biztonsági előírásokat és törvényes rendelkezéseket, a munkások viszont nem tartják be a munkabiztonsági elveket, nem jönnek létre a balesetek és a foglalkozásból eredő betegségek hatékony megelőzésének feltételei. Ez a helyzet különösen a bányászatban nagyon komoly, ahol még most is megszegik a biztonsági előírásokat. Itt nagyon kívánatos az orvoslás. A dolgozók élet- és munkafeltételeiről való rendszeres gondoskodás jelentős bizonyítéka a nemzeti biztosítás, népünk nagy Vívmánya. A dolgozók a szakszervezetek közvetítésével maguk igazgatják a betegbiztosítást és maguk döntenek róla. A szakszervezeti funkcionáriusok és egészségügyi dolgozók áldozatkész munkájának érdeméből rendszeresen javul a dolgozók egészségi állapota, ami a betegség és baleset következtében történő munkamulasztások számának — mely tavaly csupán 4,13 százalékot tett ki, — lényeges csökkenésében nyilvánul meg. Ez a legkisebb munkamulasztás a legutóbbi tíz év folyamán. A szocializmus építésének befejezése megköveteli, hogy rendszeresen bővítsük és javítsuk a dolgozók egészségéről való gondoskodást, amely az életszínvonal emelésének elválaszthatatlan része s a termelőerők további fejlődésének szükséges feltétele. Évről évre bővül az egészségügyi intézmények hálózata. Az állam óriási eszközöket fordít a dolgozókról való egészségügyi gondoskodásra. A dolgozók egészségének szilárdításáról és pihenésükről való gondoskodásnak szerves részét képezi az FSZM üdültetése. 1958-ban 250 586 dolgozó az- FSZ üdülőhelyein, körülbelül 350 000 dolgozó családostól az üzemi üdülőhelyeken és nyaralóházakban töltötte szabadságát, a szakszervezetek pionírtáboraiban pedig több mint 160 ezer gyermek üdült. Elvtársak, a CSKP XI. kongresszusa és a Központi Bizottság márciusi ülése nagy, de reális feladatunkul tűzte ki 1 millió 200 ezer lakásegység 1970-ig történő felépítését és így lényegében a lakásprobléma megoldását. Ez a nagy feladat széleskörű visszhangra talált. A szakszervezetek erőfeszítése oda irányul, hogy érvényesüljön a dolgozók nagy tömegeinek ama kezdeményezése és törekvése, melylyel segíteni akarnak e feladat teljesítésében. Ezért a szakszervezetek kötelessége, hogy biztosítsák a dolgozók lehető legnagyobb fokú részvételét a lakásépítés formáiban. Nagy jelentősége lesz a szakszervezetek és a nemzeti bizottságok szoros együttműködésének. Nagyon fontos szerep jut a szakszervezeteknek az építkezéseken, de főként az építőipart gyártó üzemekben. Kellő időelőny biztosítása az építőanyag és félkész gyártmányok termelésében és idejében a munkahelyre szállításuk jelentősen elősegítheti az építkezések munkaszervezésének megjavulását s az egyenlőtlenség kiküszöbölését a lakásépítési terv teljesítésében. A gépipari, kohászati, vegyi és közszükségleti cikkeket gyártó ipar, valamint a helyi gazdaság vállalataiban működő szakszervezetek a lakásprobléma megoldásáért is részesek a felelősségben. A termelés állandó fejlődése és a kereskedelem jobb megszervezése következtében javul a nép fokozódó személyi fogyasztásának kielégítése. Egtyre több, jobb minőségű és nagyobb választékú áru tűnik fel. Jelentősen fejlődtek az árusítás és a szolgálatok új formái, melyeket elsősorban a dolgozó nők értékelnek. A dolgozók gyakran bírálják, hogy a leszállított áru termékek csakhamar eltűnnek az üzletekből és újabb drágább, termékek kerülnek helyükre. Hasonlóképpen panaszkodnak a kommuniális vállalatok rossz és túl drága szolgálataira. E fogyatékosságok kiküszöbölésének módja a lakosság ellenőrzésének kiterjesztése a kereskedelem és a kommuniális szolgálatok tevékenységére. A szakszervezetek vegyenek részt a polgári ellenőrzés gyakorlásában, figyeljék, van-e kellő mennyiségű olcsóbb termék az üzletekben. Népünk étkezése a múlthoz viszonyítva magas színvonalú. Az egy lakosra jutó élelmiszerfogyasztás átlagos értékében világviszonylatban vezető helyen állunk. Ebben jelentős része van az egyre bővülő közétkezés színvonalának. A vendéglők és éttermek vállatainak átadott üzemi étkezdékben azonban az étkezés minősége és kultúrája elmarad a közétkezés színvonala mögött. Az üzemi étkezdék nagy számánál nem jöttek létre a dolgozók helyes élelmezésének feltételei, noha tavaly az állami eszközökből juttatott pótlékok és szolgálatok formájában több mint 430 millió koronát fordítottunk e célra. Az üzemek szakszervezetei terjesszék ki befolyásukat az üzemi étkezdék menetére elsősorban azzal, hogy minden étkezőt érdekeltté tesznek működésükben. Az üzemi bizottságok, főként az étkezési bizottságok ügyeljenek a felszolgált ételek minőségének javítására, a főzési normák szigorú betartására és a konyhák gazdaságos üzemmenetére. Az elmúlt években növekedett a gyermekintézmények száma és a bölcsődékben és óvodákban javult a gyermekekről való gondoskodás. Van 1617 bölcsődénk 37 ezer gyermek, 6200 óvodánk 255 ezer gyermek befogadására, mintegy 150 ezer gyermek látogat 2157 iskolai napközi otthont, az iskolai étkezés keretében pedig az állam több mint 750 ezer gyermekről és fiatalról gondoskodik. Elvtársak, a régi termelési viszonyoknak új szocialista termelési viszonyokká valő forradalmi átalakulása és a nép aktív részvétele a CSKP XI. kongresszusa határozatainak megvalósításában döntően befolyásolja a dolgozók szocialista öntudatának és szilárd erkölcsi-politikai egységének kialakulását. A kommunista párt és a kormány ezért céltudatosan és állandóan bővíti a dolgozók aktív részvételének lehetőségeit a termelés irányításában, az állam igazgatásában s a közéletben és kitűzi az iskolarendszer, a tudomány, a művészet és a kultúra fejlesztésének rendkívül nagy programját. A kulturális forradalom befejezése terén rendkívül fokozódnak a szakszervezetek nevelőmunkájával szembén támasztott igények. A nevelő- és kulturális munka irányát legjobban Antonín Novotný elvtárs ama szavai emelik ki, hogy „dolgozóinknak és főként az ifjú nemzedéknek minden téren jobban kell felkészülnie a kommunista társadalomra". Ebből ered az a feladat, hogy a nevelőmunkát szorosan egybekapcsoljuk az építésben való részvétellel és munkával, fokozzuk eszmeiességét, hogy hatékony eszközzé váljék abban a küzdelemben, amely azért folyik, hogy a szocialista eszmék végleg győzzenek az emberek túlnyomó többségének tudatában, hogy a szocialista módon gondolkodó és élő új ember kialakításának új eszközévé váljék. A technika szüntelen fejlődése egyre sürgetőbben követeli meg a dolgozók szakmai és általános műveltségének fokozását. Iskolarendszerünk átszervezése következtében szorosabban egybekapcsolódik a gyermekek nevelése és oktatása a termelőmunkával, szervesen egybekapcsolódnak az összes iskolatípusok a termeléssel és kibővülnek a dolgozók műveltsége fokozásának lehetőségei anélkül, hogy megszakítanák foglalkozásukat. A szakszervezetek feladata megnyerni a dolgozókat, hogy foglalkozásuk mellett is tanuljanak; segíteni kell őket a tanulásban és az üzem vezetőségével karöltve olyan feltételeket kell teremteni, hogy a dolgozók a munkában és tanulásban is megbirkózzanak feladataikkal. A szakszervezetek állandóan ügyeljenek az ifjúságra, szem előtt tartva azt az elvet, hogy az ifjúság nevelése szempontjából döntő fontossággal bír aktív részvételük az alkotó munkában, valamint az idősebb munkatársak befolyása. Az ifjúság szocialista erkölcsben való nevelése bonyolult, de érdemdús feladat. Nagy jelentőséggel fog bírni a dolgozók középiskolai képzettsége, ami lehetővé teszi, hogy a munkásifjúság a szaktanintézet és a tanonciskola elvégzése után nyomban folytathassa tanulmányait és teljes középiskolai végzettséget szerezhessen. Az iskola és az élet kapcsolatának megszilárdítása szempontjából nagy jelentőséggel bír a tanítók közéleti, kulturális-politikai tevékenysége. Ezért a szakszervezeti szervek, az ipari városokban jobban vonják be a tanítókat a közéletbe. Ez irányban nagyon érdemdús munkát végezhet az iskola, a tudomány, a művészet és a sajtó alkalmazottainak szövetsége, ha arra fogja irányítani munkáját, hogy az egész szakszervezeti mozgalom aktív együttműködésére támaszkodva teljesítse feladatait. A dolgozók szocialista nevelésében nagy jelentősége van a népművészeti alkotásnak, amely a szakszervezetek érdeméből jelentős kulturálistársadalmi erő lett. Erről bizonyára a szocialista kultúra kongresszusa is tárgyalni fog. A gazdag kulturális élet kibontakoztatása megköveteli a meglevő kulturális intézmények teljes kihasználását és hálózatuk további tervszerű kibővítését. Számítunk arra, hogy a kulturális intézmények kibővítése elsősorban az üzemek és az üzemi bizottságok ügyévé válik és hogy a nemzeti bizottságok s a társadalmi szervezetek segítségével érvényesül benne a lakosság kezdeményezése és önkéntes segítsége. A szakszervezetek kulturális-nevelőmunkájukkal, főként az üzemek és a szövetkezetek védnöki kötelékeivel a falura is hassanak. Az üzemek részéről az EFSZ-eknek és falvaknak nyújtott politikai és anyagi segítségén kívül fontos, hogy a szakszervezetek segítsenek a falvak kulturális életének fejlesztésében, népművészeti együtteseket alakítsanak. Az új szocialista ember, az eszmeileg és sokoldalúan fejlett ember neveléséről való gondoskodás elválasithatatlan részét képezi a fizikai rátermettségéről, testi fejlődéséről és egészségéről való gondoskodás. Ezért fontos, hogy a szakszervezetek a testnevelési egyletekkel és a Hadsereggel Együttműködők Szervezetével együttműködve az egészséges sportversengés szellemében, a testnevelésben és sportban aktív részvételre bírják a dolgozókat és az ifjúságot, hogy így fokozzák honvédelmi felkészültségüket. Jelenleg egyre nagyobb figyelmet kell szentelnünk a II. Országos Spartakiád előkészületeinek és mindent meg kell tennünk az idei járási spartakiádok sikeréért. A kulturális forradalom megvalósítása azt jelenti, hogy minden erőnket harcba vessük a szocialista munkaviszonyú új emberért, a feladatainak öntudatos teljesítésére és életének a társadalom javára végzett munkával való eltöltésére kész, szocialista munkaviszonyú új emberért. A közös munkatörekvés eredményeit nemegyszer megzavarja a feladatok felelőtlen teljesítése, az önkényes munkamulasztás, a biztonságos munka szabályainak megszegése, a szocialista tulajdon elidegenítése és egyes dolgozók csekély elővigyázatossága, mely lehetővé teszi a gépek megrongálódását, tűzvész keletkezését, stb., ami nagy károkat okoz a népgazdaságnak. Az üzemi szakszervezetek nem nézhetik tétlenül az effajta jelenségeket. A kádermunkásokból s az üzem munkásságának bizalmát élvező dolgozókbői összetevődő elvtársi bíróságok sokkal többet tehetnek, mint az ügyész, vagy a bíróság és erkölcsileg sokkal hatásosabban befolyásolhatják a hibázót és az egész kollektívát, mint a hivatalok és bíróságok. A Központi Szakszervezeti Tanács az eddigi tapasztalatok alapján a kormánnyal karöltve intézkedéseket készít elő az elvtársi bíróságok fokozatos létesítésére és tevékenységük helyes irányának biztosítására. A szakszervezeti élet szervezésében, a dolgozók nevelésében és a termelés irányításában való részvételük megvalósításában fontos szerepe van a taggyűlésnek, mivel megadja a munka irányát, kifejezi a kollektív érdekeket, lehetővé teszi a véleménycserét és egyesíti a kollektíva akaratát. A taggyűlés számos üzemben még nem teljesíti ezt a feladatát. A KSZT már XI. teljes ülésén megszabta, mit kell a taggyűlésnek kötelezően megtárgyalnia s jóváhagynia és mely intézkedésekről mond véleményt. Annál jobban kell törődni a taggyűlések határozataival. A helyi szakszervezetekben olyan feltételek teremthetők, hogy a dolgozók a szétforgácsolt kis üzemekben is politikailag és szervezetileg jobban bekapcsolódhassanak a szakszervezeti munkába, hogy aktívan részt vehessenek a termelés fejlesztésének, az egészségügyi és kulturális gondoskodásnak kérdéseiről valő döntésben. A szakszervezetek küldetése ? proletár diktatúra gyakorlati megvalósításában és a szocialista demokrácia szilárdításában megköveteli a dolgozókkal valő kapcsolat megerősítését, egységük szilárdítását, megnyerésüket aktív részvételre a termelés kérdéseinek megoldásában a közigazgatásban és a járásokban. A szakszervezeti munka helyes és egységes irányítására az említett feladatok teljesítése érdekében a járásokban járási szakszervezeti tanácsokat létesítünk, melyek szervezni és egybehangolni fogják a járás szakszervezeti szerveinek munkáját s fokozatosan átveszik a felelősséget a szakszervezeti munka kifejtéséért, a nevelés és a munkajog, a kultúra, a szociális gondoskodás és az egészségügy kérdéseiben. A járási szakszervezeti tanácsok kiépítése és felelősségteljes munkájuk egyáltalán nem csökkenti a szakszervezeti szövetségek szerveinek felelősségét az alapszervezetek irányításáért s nem mentesíti őket felelősségüktől. Tavaly alapvető változást eszközöltünk a szakszervezeti eszközökkel, elsősorban a tagdíjakkal folytatott gazdálkodásban. Az idén eszerint az alapszervezetek a beszedett tagdíjak felével, -a funkciós pausállal, valamint a saját tevékenységből és saját intézmények tevékenységéből befolyó jövedelemmel gazdálkodnak. Igy az üzemi bizottságok számára létre jöttek annak feltételei, hogy a gazdálkodás a szervező- és nevelőmunka, valamint a tagok szükségleteiről való gondoskodás elválaszthatatlan része legyen. Hangsúlyozzuk, hogy a szakszervezeti munka súlypontja az üzemekben, az alapszervezet'ekben van. A Központi Szakszervezeti Tanács a IV. szakszervezeti kongresszus elé határozati javaslatot terjeszt az üzemi szakszervezeti bizottságokról és javasolja, hogy a kongresszus fogadja el ezt a határozatot és így emelje ki a szakszervezet alapszervezeteinek szerepét. A határozati javaslatnak a kongresszus által valő elfogadása után a nemzetgyűlésben törvényjavaslatot, nyújtunk be, mely megszabja, hogy az üzemi bizottságok jövőbeni tevékenységükben szem előtt tartsák a IV. szakszervezeti kongresszusnak az üzemi szakszervezeti bizottságokról szóló határozatát, valamint az FSZM szerveinek további határozatait. A törvényjavaslat egyidejűleg javasolni fogja, az üzemi és vállalati tanácsokról szóló rendelet, az egységes szakszervezetről szóló törvény és az időközben már elavult, a mai szükségleteknek nem megfelelő jogszabályok érvénytelenítését. Az alapszabályzatnak a III. szakszervezeti kongresszuson jóváhagyott egyes rendelkezéseit politikai, gazdasági, kulturális és szakszervezeti életünk gyors fejlődése bizonyos mértékben már túlhaladta. Ennek következtében e rendelkezéseket módosítani és az új viszonyokhoz alkálmazni kell. A Központi Szakszervezeti Tanács e módosítások javaslatát is a IV. szakszervezeti kongresszus elé terjeszti megtárgyalás végett. A III. szakszervezeti kongresszus óta eltelt idő alatt jelentős változások történtek a nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió vezette szocialista tábor óriási sikereket aratott a szocializmus és a kapitalizmus békés versenyében. Az erők világviszonyában jelentős áttolódás történt a szocializmus és a béke javára. A Szovjetunió kibontakoződott kommunista építésének az SZKP XXI. kongreszszusán kitűzött programja korszakalkotóan befolyásolja a nemzetközi fejlődést. A hétéves terv teljesítése a marxizmus-leninizmus újabb diadala lesz, világszerte újabb milliókat nyer meg a szocializmusnak. A Szovjetunió sikereire és a kölcsönös testvéri együttműködésre támaszkodva a szocialista tábor többi országai is rendkívül nagy fejlődést érnek el a termelőerők fejlesztésében, konkrét terveket tűznek ki a tőkés világ legfejlettebb országainak minden irányú túlszárnyalására. A tőkés országok dolgozói és szakszervezetei egyre keményebb küzdelmet folytatnak az életszínvonal megvédéséért, a demokratikus szabadságért és szakszervezeti jogokért, a nemzeti függetlenségért és a békéért. A dolgozók nagy tömegeiben most szilárdul az egység szükségességének tudata; ez a dolgozók győzelmének fő feltétele mind országos, mint nemzetközi viszonylatban. Különösen a békeharc széles frontján állapíthatjuk meg elégedetten, hogy a különböző irányzatú szakszervezetek ma egységes vagy nagyon közelálló álláspontra helyezkednek az atom- és hidrogénfegyver betiltásának, az algériai gyarmati háború befejezésének, a lefegyverzésnek kérdésében és más kérdésekben. Most az a fő feladat, hogy a közös álláspontról áttérjenek a közös harcra, amint azt a Szakszervezeti Világszövetség fáradhatatlanul javasolja a világ dolgozóinak. A Szakszervezeti Világszövetség tevékenységét a világ dolgozói és szakszervezetei harci egységének gondolata hatja át a jobb életre és a békére irányuló törekvésben. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának és egységének megszilárdítására irányuló törekvésben, a népek jobb életéért folytatott küzdelemben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a világ dolgozóival és szakszervezeteivel ápolt barátságra és együttműködésre támaszkodik és ezt állandóan mélyíti. A III. Szakszervezeti kongresszus óta eltelt időben az FSZM sok új kapcsolatot vett fel olyan szakszervezetekkel, melyek nem tagjai a Szakszervezeti Világszövetségnek és nemzeti szakszervezeti csoportjainak. FSZM-ünk egységes álláspontja a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgalmának kérdésében jelentősen szilárdítja szakszervezeteink tekintélyét az illető országok dolgozóinak és szakszervezeteinek szemében, ami jelentős mértékben hozzájárult a nemzetközi szolidaritás megszilárdításához. Az FSZM dolgozóinak a proletár nemzetköziség és szocialista hazafiság szellemében végzett nevelése elmélyítésére használja ki nemzetközi kapcsolatait. Nincs a tőkés világnak egyetlen olyan országa sem, melynek dolgozói és szakszervezetei hatékonyan beavatkozhatnának az üzemek és az egész gazdaság irányításába, ahol a szakszervezet maga valósíthatná meg a betegbiztosítást és rendelkeznék az állami költségvetés milliárdos összegeivel, ahol a szakszervezet részvétele nélkül gyakorlatilag semmilyen jelentős intézkedés nem történhet a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát illetően, akár a béreket, lakásokat, szociális biztosítást, akár a dolgozóknak a szó legtágabb értelmében vett nevelését illetően. Már most elmondhatjuk, hogy a szocialista építés befejezése folyamán tovább bővülnek és elmélyülnek a, dolgozók és a szakszervezetek szabadságjogai. Mindennapi életünk, reális és örvendetes jövő távlataink a legtalálóbb választ adják mindazoknak, akik hazugsággal és rágalommal igyekszenek megbon-' tani a dolgozók nemzetközi egységét és szolidaritását. Az Európa munkásosztálya és különösen a Csehszlovákia dolgozói előtt álló mai nemzetközi problémák közül kétségtelenül Németország kérdése a legkomolyabb. Népünk figyelemmel és felháborodással követi Németország nyugati részének jelenlegi fejlődését. Itt fokozódik a Szovjetunió, Csehszlovákia és további szocialista államok ellen irányuló revansista propaganda. A szovjet kormánynak a német békeszerződés megkötésére és a berlini kérdés megoldására tett javaslatai jelentős lépést jelentenek a veszélyes háborús tűzfészek eltávolítására Európa szívéből. Ezek a békés javaslatok olyan nagy visszhangra és rokonszenvre találtak az egész világ dolgozói körében, hogy már a nyugati hatalmak kormányai sem utasíthatták vissza a közös tárgyalást, melyre a Szovjetunió ismételten felszólította őket. E fejlődés pozitív eredménye a külügyminiszterek jelenlegi genfi értekezlete. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa nagy és felelősségteljes feladatokat tűzött elénk. De ezek örvendetes feladatok. Dolgozó népünk elszánt és kész további jelentős győzelmeket aratni a termelésben és életünk szocialista átalakításában. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom mindenkor hű támasza volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának. A párt vezetésével nagy utat tett meg. Ez az út hazánk dolgozóinak érdekeiért és javáért folytatott szüntelen küzdelemben nyilvánult meg. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységének alapja ez: váljék a szocializmus és a kommunizmus igazi iskolájává a munkások és a többi alkalmazottak milliói számára, tanítsa őket államunk irányítására és vezetésére, tegye lehetővé részvételüket a gazdaság fejlesztésében és a kulturális színvonal emelésében, törődjék nevelésükkel. A szakszervezet jelenlegi fő feladata a dolgozók mozgósítása az építőfeladatok teljesítésére, serkentésük az állam irányításában és igazgatásában való részvételre. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus határozata lehetővé teszi a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom - a sikeres szocialista építés óriási ereje és biztosítéka — aktivitásának és munkaszínvonalának emelését. ÜJ SZÖ 6 * 1959. május 10.