Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-15 / 133. szám, péntek

A szakszervezetek feladatai a szocialista építés befejezésének időszakában (Folytatás a 5. oldalról) új díjazási rendszer már a jövő év közepéig megvalósulhat. A munkások új bérrendszere az ipar és az építészet irányítási, ter­vezési és pénzellátási rendszerében az idén foganatosított intézkedések­kel együtt megerősíti és jobban ki­használja a dolgozók anyagi érde­Ktíltségét. A CSKP XI. kongresszusa és a CSKP KB 1959 márciusi ülése irány­vonalának szellemében a dolgozókról való gondoskodás terén is tovább fokozódik az FSZM jelentősége és szerepe. Reá hárul a dolgozók rész­vételének megszervezése és kiter­jesztése e kérdések megoldásában. Az elért pozitív eredmények mel­lett e munkában még komoly fogya­tékosságaink vannak. Az FSZM nem mindig élt kellő­képpen törvényes jogaival s tekinté­lyével és nem fokozta az állam által rá ruházott ellenőrző felügyelő tevé­kenységét, hogy fokozódjék a dolgo­zók közvetlen részvétele a biztonsági, egészségügyi és higiéniai munkafelté­telek megjavításában, hogy közvet­lenül a munkahelyeken megelőzzék a baleseteket. Ennek az a következmé­nye, hogy a gazdasági szervek gyak­ran nem tartják be a biztonsági előírásokat és törvényes rendelkezé­seket, a munkások viszont nem tart­ják be a munkabiztonsági elveket, nem jönnek létre a balesetek és a foglalkozásból eredő betegségek ha­tékony megelőzésének feltételei. Ez a helyzet különösen a bányászatban nagyon komoly, ahol még most is megszegik a biztonsági előírásokat. Itt nagyon kívánatos az orvoslás. A dolgozók élet- és munkafelté­teleiről való rendszeres gondoskodás jelentős bizonyítéka a nemzeti biz­tosítás, népünk nagy Vívmánya. A dolgozók a szakszervezetek köz­vetítésével maguk igazgatják a be­tegbiztosítást és maguk döntenek róla. A szakszervezeti funkcionáriu­sok és egészségügyi dolgozók áldo­zatkész munkájának érdeméből rend­szeresen javul a dolgozók egészségi állapota, ami a betegség és baleset következtében történő munkamulasz­tások számának — mely tavaly csu­pán 4,13 százalékot tett ki, — lé­nyeges csökkenésében nyilvánul meg. Ez a legkisebb munkamulasztás a legutóbbi tíz év folyamán. A szocializmus építésének befeje­zése megköveteli, hogy rendszeresen bővítsük és javítsuk a dolgozók egészségéről való gondoskodást, amely az életszínvonal emelésének elválaszthatatlan része s a termelő­erők további fejlődésének szükséges feltétele. Évről évre bővül az egész­ségügyi intézmények hálózata. Az ál­lam óriási eszközöket fordít a dol­gozókról való egészségügyi gondos­kodásra. A dolgozók egészségének szilárdí­tásáról és pihenésükről való gondos­kodásnak szerves részét képezi az FSZM üdültetése. 1958-ban 250 586 dolgozó az- FSZ üdülőhelyein, körülbe­lül 350 000 dolgozó családostól az üze­mi üdülőhelyeken és nyaralóházakban töltötte szabadságát, a szakszerveze­tek pionírtáboraiban pedig több mint 160 ezer gyermek üdült. Elvtársak, a CSKP XI. kongresszusa és a Köz­ponti Bizottság márciusi ülése nagy, de reális feladatunkul tűzte ki 1 millió 200 ezer lakásegység 1970-ig történő felépítését és így lényegében a lakásprobléma megoldását. Ez a nagy feladat széleskörű visszhangra talált. A szakszervezetek erőfeszíté­se oda irányul, hogy érvényesüljön a dolgozók nagy tömegeinek ama kezdeményezése és törekvése, mely­lyel segíteni akarnak e feladat tel­jesítésében. Ezért a szakszervezetek kötelessége, hogy biztosítsák a dol­gozók lehető legnagyobb fokú rész­vételét a lakásépítés formáiban. Nagy jelentősége lesz a szakszer­vezetek és a nemzeti bizottságok szoros együttműködésének. Nagyon fontos szerep jut a szak­szervezeteknek az építkezéseken, de főként az építőipart gyártó üzemek­ben. Kellő időelőny biztosítása az építőanyag és félkész gyártmányok termelésében és idejében a munka­helyre szállításuk jelentősen előse­gítheti az építkezések munkaszerve­zésének megjavulását s az egyenlőt­lenség kiküszöbölését a lakásépítési terv teljesítésében. A gépipari, kohászati, vegyi és köz­szükségleti cikkeket gyártó ipar, va­lamint a helyi gazdaság vállalataiban működő szakszervezetek a lakásprob­léma megoldásáért is részesek a fe­lelősségben. A termelés állandó fejlődése és a kereskedelem jobb megszervezése következtében javul a nép fokozódó személyi fogyasztásának kielégítése. Egtyre több, jobb minőségű és na­gyobb választékú áru tűnik fel. Je­lentősen fejlődtek az árusítás és a szolgálatok új formái, melyeket elsősorban a dolgozó nők értékelnek. A dolgozók gyakran bírálják, hogy a leszállított áru termékek csakha­mar eltűnnek az üzletekből és újabb drágább, termékek kerülnek helyük­re. Hasonlóképpen panaszkodnak a kommuniális vállalatok rossz és túl drága szolgálataira. E fogyatékossá­gok kiküszöbölésének módja a lakos­ság ellenőrzésének kiterjesztése a kereskedelem és a kommuniális szol­gálatok tevékenységére. A szakszer­vezetek vegyenek részt a polgári ellenőrzés gyakorlásában, figyeljék, van-e kellő mennyiségű olcsóbb ter­mék az üzletekben. Népünk étkezése a múlthoz viszo­nyítva magas színvonalú. Az egy la­kosra jutó élelmiszerfogyasztás átla­gos értékében világviszonylatban ve­zető helyen állunk. Ebben jelentős része van az egyre bővülő közétke­zés színvonalának. A vendéglők és éttermek vállatai­nak átadott üzemi étkezdékben azon­ban az étkezés minősége és kultú­rája elmarad a közétkezés színvonala mögött. Az üzemi étkezdék nagy számánál nem jöttek létre a dolgo­zók helyes élelmezésének feltételei, noha tavaly az állami eszközökből juttatott pótlékok és szolgálatok formájában több mint 430 millió ko­ronát fordítottunk e célra. Az üze­mek szakszervezetei terjesszék ki befolyásukat az üzemi étkezdék me­netére elsősorban azzal, hogy minden étkezőt érdekeltté tesznek működé­sükben. Az üzemi bizottságok, fő­ként az étkezési bizottságok ügyel­jenek a felszolgált ételek minősé­gének javítására, a főzési normák szigorú betartására és a konyhák gazdaságos üzemmenetére. Az elmúlt években növekedett a gyermekintézmények száma és a böl­csődékben és óvodákban javult a gyermekekről való gondoskodás. Van 1617 bölcsődénk 37 ezer gyermek, 6200 óvodánk 255 ezer gyermek be­fogadására, mintegy 150 ezer gyer­mek látogat 2157 iskolai napközi otthont, az iskolai étkezés keretében pedig az állam több mint 750 ezer gyermekről és fiatalról gondoskodik. Elvtársak, a régi termelési viszonyoknak új szocialista termelési viszonyokká va­lő forradalmi átalakulása és a nép aktív részvétele a CSKP XI. kong­resszusa határozatainak megvalósítá­sában döntően befolyásolja a dolgo­zók szocialista öntudatának és szilárd erkölcsi-politikai egységének kiala­kulását. A kommunista párt és a kormány ezért céltudatosan és ál­landóan bővíti a dolgozók aktív részvételének lehetőségeit a termelés irányításában, az állam igazgatásában s a közéletben és kitűzi az iskola­rendszer, a tudomány, a művészet és a kultúra fejlesztésének rendkívül nagy programját. A kulturális forradalom befejezése terén rendkívül fokozódnak a szak­szervezetek nevelőmunkájával szem­bén támasztott igények. A nevelő- és kulturális munka irányát legjobban Antonín Novotný elvtárs ama szavai emelik ki, hogy „dolgozóinknak és főként az ifjú nemzedéknek minden téren jobban kell felkészülnie a kommunista társadalomra". Ebből ered az a feladat, hogy a nevelő­munkát szorosan egybekapcsoljuk az építésben való részvétellel és mun­kával, fokozzuk eszmeiességét, hogy hatékony eszközzé váljék abban a küzdelemben, amely azért folyik, hogy a szocialista eszmék végleg győzzenek az emberek túlnyomó többségének tudatában, hogy a szo­cialista módon gondolkodó és élő új ember kialakításának új eszközévé váljék. A technika szüntelen fejlődése egyre sürgetőbben követeli meg a dolgozók szakmai és általános mű­veltségének fokozását. Iskolarendsze­rünk átszervezése következtében szo­rosabban egybekapcsolódik a gyer­mekek nevelése és oktatása a ter­melőmunkával, szervesen egybekap­csolódnak az összes iskolatípusok a termeléssel és kibővülnek a dolgozók műveltsége fokozásának lehetőségei anélkül, hogy megszakítanák foglal­kozásukat. A szakszervezetek feladata meg­nyerni a dolgozókat, hogy foglalko­zásuk mellett is tanuljanak; segíteni kell őket a tanulásban és az üzem vezetőségével karöltve olyan feltéte­leket kell teremteni, hogy a dolgozók a munkában és tanulásban is megbir­kózzanak feladataikkal. A szakszervezetek állandóan ügyel­jenek az ifjúságra, szem előtt tartva azt az elvet, hogy az ifjúság neve­lése szempontjából döntő fontosság­gal bír aktív részvételük az alkotó munkában, valamint az idősebb mun­katársak befolyása. Az ifjúság szo­cialista erkölcsben való nevelése bo­nyolult, de érdemdús feladat. Nagy jelentőséggel fog bírni a dolgozók középiskolai képzettsége, ami lehető­vé teszi, hogy a munkásifjúság a szaktanintézet és a tanonciskola el­végzése után nyomban folytathassa tanulmányait és teljes középiskolai végzettséget szerezhessen. Az iskola és az élet kapcsolatának megszilárdítása szempontjából nagy jelentőséggel bír a tanítók közéleti, kulturális-politikai tevékenysége. Ezért a szakszervezeti szervek, az ipari városokban jobban vonják be a tanítókat a közéletbe. Ez irányban nagyon érdemdús munkát végezhet az iskola, a tudomány, a művészet és a sajtó alkalmazottainak szövet­sége, ha arra fogja irányítani mun­káját, hogy az egész szakszervezeti mozgalom aktív együttműködésére támaszkodva teljesítse feladatait. A dolgozók szocialista nevelésében nagy jelentősége van a népművésze­ti alkotásnak, amely a szakszerveze­tek érdeméből jelentős kulturális­társadalmi erő lett. Erről bizonyára a szocialista kultúra kongresszusa is tárgyalni fog. A gazdag kulturális élet kibonta­koztatása megköveteli a meglevő kul­turális intézmények teljes kihaszná­lását és hálózatuk további tervszerű kibővítését. Számítunk arra, hogy a kulturális intézmények kibővítése el­sősorban az üzemek és az üzemi bizottságok ügyévé válik és hogy a nemzeti bizottságok s a társadalmi szervezetek segítségével érvényesül benne a lakosság kezdeményezése és önkéntes segítsége. A szakszervezetek kulturális-neve­lőmunkájukkal, főként az üzemek és a szövetkezetek védnöki kötelékei­vel a falura is hassanak. Az üzemek részéről az EFSZ-eknek és falvaknak nyújtott politikai és anyagi segít­ségén kívül fontos, hogy a szakszer­vezetek segítsenek a falvak kultu­rális életének fejlesztésében, népmű­vészeti együtteseket alakítsanak. Az új szocialista ember, az esz­meileg és sokoldalúan fejlett em­ber neveléséről való gondoskodás el­válasithatatlan részét képezi a fizi­kai rátermettségéről, testi fejlődésé­ről és egészségéről való gondoskodás. Ezért fontos, hogy a szakszervezetek a testnevelési egyletekkel és a Had­sereggel Együttműködők Szervezeté­vel együttműködve az egészséges sportversengés szellemében, a test­nevelésben és sportban aktív rész­vételre bírják a dolgozókat és az ifjúságot, hogy így fokozzák honvé­delmi felkészültségüket. Jelenleg egyre nagyobb figyelmet kell szentelnünk a II. Országos Spar­takiád előkészületeinek és mindent meg kell tennünk az idei járási spar­takiádok sikeréért. A kulturális forradalom megvaló­sítása azt jelenti, hogy minden erőn­ket harcba vessük a szocialista mun­kaviszonyú új emberért, a feladatai­nak öntudatos teljesítésére és éle­tének a társadalom javára végzett munkával való eltöltésére kész, szo­cialista munkaviszonyú új emberért. A közös munkatörekvés eredmé­nyeit nemegyszer megzavarja a feladatok felelőtlen teljesítése, az önkényes munkamulasztás, a bizton­ságos munka szabályainak megsze­gése, a szocialista tulajdon elidege­nítése és egyes dolgozók csekély elővigyázatossága, mely lehetővé te­szi a gépek megrongálódását, tűz­vész keletkezését, stb., ami nagy ká­rokat okoz a népgazdaságnak. Az üzemi szakszervezetek nem nézhetik tétlenül az effajta jelensé­geket. A kádermunkásokból s az üzem munkásságának bizalmát élvező dol­gozókbői összetevődő elvtársi bírósá­gok sokkal többet tehetnek, mint az ügyész, vagy a bíróság és erkölcsileg sokkal hatásosabban befolyásolhatják a hibázót és az egész kollektívát, mint a hivatalok és bíróságok. A Központi Szakszervezeti Tanács az eddigi tapasztalatok alapján a kormánnyal karöltve intézkedéseket készít elő az elvtársi bíróságok fo­kozatos létesítésére és tevékenysé­gük helyes irányának biztosítására. A szakszervezeti élet szervezésé­ben, a dolgozók nevelésében és a termelés irányításában való részvé­telük megvalósításában fontos sze­repe van a taggyűlésnek, mivel meg­adja a munka irányát, kifejezi a kollektív érdekeket, lehetővé teszi a véleménycserét és egyesíti a kol­lektíva akaratát. A taggyűlés számos üzemben még nem teljesíti ezt a fel­adatát. A KSZT már XI. teljes ülésén meg­szabta, mit kell a taggyűlésnek kö­telezően megtárgyalnia s jóváhagy­nia és mely intézkedésekről mond véleményt. Annál jobban kell törőd­ni a taggyűlések határozataival. A helyi szakszervezetekben olyan feltételek teremthetők, hogy a dol­gozók a szétforgácsolt kis üzemek­ben is politikailag és szervezetileg jobban bekapcsolódhassanak a szak­szervezeti munkába, hogy aktívan részt vehessenek a termelés fejlesz­tésének, az egészségügyi és kultu­rális gondoskodásnak kérdéseiről va­lő döntésben. A szakszervezetek küldetése ? proletár diktatúra gyakorlati meg­valósításában és a szocialista demok­rácia szilárdításában megköveteli a dolgozókkal valő kapcsolat megerő­sítését, egységük szilárdítását, meg­nyerésüket aktív részvételre a ter­melés kérdéseinek megoldásában a közigazgatásban és a járásokban. A szakszervezeti munka helyes és egységes irányítására az említett feladatok teljesítése érdekében a já­rásokban járási szakszervezeti taná­csokat létesítünk, melyek szervezni és egybehangolni fogják a járás szakszervezeti szerveinek munkáját s fokozatosan átveszik a felelősséget a szakszervezeti munka kifejtéséért, a nevelés és a munkajog, a kultúra, a szociális gondoskodás és az egész­ségügy kérdéseiben. A járási szak­szervezeti tanácsok kiépítése és fe­lelősségteljes munkájuk egyáltalán nem csökkenti a szakszervezeti szö­vetségek szerveinek felelősségét az alapszervezetek irányításáért s nem mentesíti őket felelősségüktől. Tavaly alapvető változást eszközöl­tünk a szakszervezeti eszközökkel, elsősorban a tagdíjakkal folytatott gazdálkodásban. Az idén eszerint az alapszervezetek a beszedett tagdíjak felével, -a funkciós pausállal, vala­mint a saját tevékenységből és sa­ját intézmények tevékenységéből be­folyó jövedelemmel gazdálkodnak. Igy az üzemi bizottságok számára létre jöttek annak feltételei, hogy a gazdálkodás a szervező- és nevelő­munka, valamint a tagok szükség­leteiről való gondoskodás elválaszt­hatatlan része legyen. Hangsúlyozzuk, hogy a szakszerve­zeti munka súlypontja az üzemekben, az alapszervezet'ekben van. A Központi Szakszervezeti Tanács a IV. szakszervezeti kongresszus elé határozati javaslatot terjeszt az üze­mi szakszervezeti bizottságokról és javasolja, hogy a kongresszus fo­gadja el ezt a határozatot és így emelje ki a szakszervezet alapszer­vezeteinek szerepét. A határozati javaslatnak a kong­resszus által valő elfogadása után a nemzetgyűlésben törvényjavaslatot, nyújtunk be, mely megszabja, hogy az üzemi bizottságok jövőbeni tevé­kenységükben szem előtt tartsák a IV. szakszervezeti kongresszusnak az üzemi szakszervezeti bizottságokról szóló határozatát, valamint az FSZM szerveinek további határozatait. A törvényjavaslat egyidejűleg ja­vasolni fogja, az üzemi és vállalati tanácsokról szóló rendelet, az egy­séges szakszervezetről szóló tör­vény és az időközben már elavult, a mai szükségleteknek nem megfelelő jogszabályok érvénytelenítését. Az alapszabályzatnak a III. szak­szervezeti kongresszuson jóváhagyott egyes rendelkezéseit politikai, gazda­sági, kulturális és szakszervezeti éle­tünk gyors fejlődése bizonyos mér­tékben már túlhaladta. Ennek kö­vetkeztében e rendelkezéseket módo­sítani és az új viszonyokhoz alkál­mazni kell. A Központi Szakszerve­zeti Tanács e módosítások javaslatát is a IV. szakszervezeti kongresszus elé terjeszti megtárgyalás végett. A III. szakszervezeti kongresszus óta eltelt idő alatt jelentős változá­sok történtek a nemzetközi helyzet­ben. A Szovjetunió vezette szocialista tábor óriási sikereket aratott a szo­cializmus és a kapitalizmus békés versenyében. Az erők világviszonyá­ban jelentős áttolódás történt a szo­cializmus és a béke javára. A Szov­jetunió kibontakoződott kommunista építésének az SZKP XXI. kongresz­szusán kitűzött programja korszak­alkotóan befolyásolja a nemzetközi fejlődést. A hétéves terv teljesítése a marxizmus-leninizmus újabb diada­la lesz, világszerte újabb milliókat nyer meg a szocializmusnak. A Szovjetunió sikereire és a köl­csönös testvéri együttműködésre tá­maszkodva a szocialista tábor többi országai is rendkívül nagy fejlődést érnek el a termelőerők fejlesztésében, konkrét terveket tűznek ki a tőkés világ legfejlettebb országainak min­den irányú túlszárnyalására. A tőkés országok dolgozói és szak­szervezetei egyre keményebb küzdel­met folytatnak az életszínvonal meg­védéséért, a demokratikus szabadsá­gért és szakszervezeti jogokért, a nemzeti függetlenségért és a béké­ért. A dolgozók nagy tömegeiben most szilárdul az egység szükségességének tudata; ez a dolgozók győzelmének fő feltétele mind országos, mint nem­zetközi viszonylatban. Különösen a békeharc széles frontján állapíthatjuk meg elégedetten, hogy a különböző irányzatú szakszervezetek ma egysé­ges vagy nagyon közelálló álláspontra helyezkednek az atom- és hidrogén­fegyver betiltásának, az algériai gyarmati háború befejezésének, a le­fegyverzésnek kérdésében és más kérdésekben. Most az a fő feladat, hogy a közös álláspontról áttérjenek a közös harc­ra, amint azt a Szakszervezeti Világ­szövetség fáradhatatlanul javasolja a világ dolgozóinak. A Szakszervezeti Világszövetség tevékenységét a világ dolgozói és szakszervezetei harci egységének gondolata hatja át a jobb életre és a békére irányuló törekvés­ben. A dolgozók nemzetközi szolidaritá­sának és egységének megszilárdítá­sára irányuló törekvésben, a népek jobb életéért folytatott küzdelemben a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom a világ dolgozóival és szakszer­vezeteivel ápolt barátságra és együtt­működésre támaszkodik és ezt állan­dóan mélyíti. A III. Szakszervezeti kongresszus óta eltelt időben az FSZM sok új kap­csolatot vett fel olyan szakszerveze­tekkel, melyek nem tagjai a Szak­szervezeti Világszövetségnek és nem­zeti szakszervezeti csoportjainak. FSZM-ünk egységes álláspontja a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító mozgalmának kérdésé­ben jelentősen szilárdítja szakszer­vezeteink tekintélyét az illető orszá­gok dolgozóinak és szakszervezetei­nek szemében, ami jelentős mérték­ben hozzájárult a nemzetközi szoli­daritás megszilárdításához. Az FSZM dolgozóinak a proletár nemzetköziség és szocialista hazafiság szellemében végzett nevelése elmélyítésére hasz­nálja ki nemzetközi kapcsolatait. Nincs a tőkés világnak egyetlen olyan országa sem, melynek dolgozói és szakszervezetei hatékonyan be­avatkozhatnának az üzemek és az egész gazdaság irányításába, ahol a szakszervezet maga valósíthatná meg a betegbiztosítást és rendelkeznék az állami költségvetés milliárdos össze­geivel, ahol a szakszervezet részvéte­le nélkül gyakorlatilag semmilyen je­lentős intézkedés nem történhet a dolgozók anyagi és kulturális színvo­nalát illetően, akár a béreket, lakáso­kat, szociális biztosítást, akár a dol­gozóknak a szó legtágabb értelmében vett nevelését illetően. Már most el­mondhatjuk, hogy a szocialista építés befejezése folyamán tovább bővülnek és elmélyülnek a, dolgozók és a szak­szervezetek szabadságjogai. Minden­napi életünk, reális és örvendetes jö­vő távlataink a legtalálóbb választ adják mindazoknak, akik hazugsággal és rágalommal igyekszenek megbon-' tani a dolgozók nemzetközi egységét és szolidaritását. Az Európa munkásosztálya és külö­nösen a Csehszlovákia dolgozói előtt álló mai nemzetközi problémák közül kétségtelenül Németország kérdése a legkomolyabb. Népünk figyelemmel és felháborodással követi Németország nyugati részének jelenlegi fejlődését. Itt fokozódik a Szovjetunió, Csehszlo­vákia és további szocialista államok ellen irányuló revansista propaganda. A szovjet kormánynak a német bé­keszerződés megkötésére és a berlini kérdés megoldására tett javaslatai jelentős lépést jelentenek a veszélyes háborús tűzfészek eltávolítására Eu­rópa szívéből. Ezek a békés javasla­tok olyan nagy visszhangra és rokon­szenvre találtak az egész világ dol­gozói körében, hogy már a nyugati hatalmak kormányai sem utasíthatták vissza a közös tárgyalást, melyre a Szovjetunió ismételten felszólította őket. E fejlődés pozitív eredménye a külügyminiszterek jelenlegi genfi ér­tekezlete. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak XI. kongresszusa nagy és fele­lősségteljes feladatokat tűzött elénk. De ezek örvendetes feladatok. Dolgo­zó népünk elszánt és kész további je­lentős győzelmeket aratni a terme­lésben és életünk szocialista átalakí­tásában. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom mindenkor hű támasza volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának. A párt vezetésével nagy utat tett meg. Ez az út hazánk dolgozóinak érdekeiért és javáért folytatott szün­telen küzdelemben nyilvánult meg. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom tevékenységének alapja ez: váljék a szocializmus és a kommu­nizmus igazi iskolájává a munkások és a többi alkalmazottak milliói szá­mára, tanítsa őket államunk irányí­tására és vezetésére, tegye lehetővé részvételüket a gazdaság fejlesztésé­ben és a kulturális színvonal emelé­sében, törődjék nevelésükkel. A szak­szervezet jelenlegi fő feladata a dolgozók mozgósítása az építőfelada­tok teljesítésére, serkentésük az ál­lam irányításában és igazgatásában való részvételre. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus határozata lehe­tővé teszi a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom - a sikeres szocia­lista építés óriási ereje és biz­tosítéka — aktivitásának és munka­színvonalának emelését. ÜJ SZÖ 6 * 1959. május 10.

Next

/
Thumbnails
Contents