Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-10 / 128. szám, vasárnap

Szlovákia Kommunista Pártjának feladatai az iskolai és az élet közötti szoros kapcsolat megteremtésében! és a kulturális forradalom végrehajtásában A SZLOVÁK DRÁMAÍRÁS MGY SIKERE Peter Karvaš Éjféli mise c'mű új darabjának bemutatója (Folytatás a 9. oldalról) zóerejét. Egész sajtónkban, 9 de fő­ként a napilapokban javítanunk kell a propagandista munkát, helyesebben és sokoldalúbban kell visszatükröz­tetnünk a kulturális politikai problé­mákat, lényegesen ki kell bővíteni és meg kell javítani a munkás- és pa­rasztlevelezőkkel folytatott együtt­működést. A kerületi újságok a legutóbbi év­ben jelentősen javultak és lényege­sen növekedett példányszámuk. De bírálnunk kell őket azért, mert még mindig többé-kevésbé csak száraz adatokat, százalékokat sorolnak fel, nem elemzik és ábrázolják kellőkép­pen a pártszervezétet és a dolgozók életét. Túl szűk a tárgykörük. Ehhez hozzájárul az a helytelen jelenség is, hogy kétes „szórakoztató" anyag­gal töltik meg e lapokat, noha ilyes­mi nem való ide. Az üzemi újságok és a járási lapok tükrözzék vissza mun­kahelyeink életét és dolgozóinknak az alkotó feladatok teljesítésében szerzett gazdag tapasztalatait, segít­sék elő a legjobb tapasztalatok ki­cserélését, helyezkedjenek bíráló ál­láspontra az egészségtelen jelensé­gekkel szemben. Ez irányban még nem teljesítik kielégítően köteles­ségüket. E fogyatékosságok közös nevezője az, hogy a felelős kiadók, azaz az üzemi pártszervezetek és a járási pártszervek kevés gondot for­dítanak rájuk és nem értékelik elég­gé jelentőségüket. Számos pártbizott­ság és sajnos egyes pártszervek sem értették meg, hogy az üzemi újság vagy a járási lap hatékony eszköz, melyet teljes mértékben ki kell használni és nem szabad párt­irányítás nélkül, egyének kénye­kedvére kiszolgáltam, mint az gyak­ran megtörténik. Néhol megeléged­nek a szerkesztők jelentésének meg­hallgatásával és nem vizsgálják az újság tartalmát, a szerkesztőbizott­ság tevékenységét és a levelezőkkel folytatott együttműködést. Határo­zottan véget kell vetni annak a gyakorlatnak, amikor a vezető gaz­dasági dolgozók kisajátítják maguk­nak az újság cenzúrázásának jogát, ha a lap bírálja a munkahely fogya­tékosságait. Azzal sem érthetünk egyet, hogy az esetek többsé­•gében a járási lapokról való gon­doskodást csak a JNB mezőgazdasági osztályára bízzák. A járási la­pok tartalmáért és irányért a járási pártbizottságokra, az üzemi újságokért pedig az üzemi pártbi­zottságokra hárul a politikai felelős­ség. Az irodalmi művek kiadásában is nagy fellendülésre és minőségi vál­tozásokra került sor. A kiadási po­litikában azonban szükségessé válik az osztály- és pártszempont még kö­vetkezetesebb érvényesítése, a libe­ralizmus elleni küzdelem, főként ré­gebbi irodalmunk és a nyugati iro­dalom kiadásra szánt műveinek ki­válogatásában. Tovább kell fokoznunk a legjobb jelenlegi irodalom, azaz a szovjet irodalom művei fordításá­nak részarányát. A kiadóvállalatok dolgozói nagy felelősséggel tartoznak a pártnak és a dolgozó népnek azért, mit adnak ki. Nincs szükségünk olyan irodalomra, mely a burzsoá ideoló­giák malmára hajtja a vizet, mely ápolja a vallási csökevényeket, bo­rúlátást terjeszt. Az ideológiai munka haladjon együtt a szervező munkával, a gya­korlatbői induljon ki és a gyakorlat felé irányuljon. E szakaszon nem haladhatunk előre anélkül, hogy a pártszervek és szervezetek ne irá­nyítanák szilárdan és céltudatosan az ideológiai munkát. Külön'ósen fon­tos, hogy minden járási pártbizott­ság tudatosítsa ezt az elvet és ta­nulja meg az ideológia és a kultúra egész területének irányítását, a je­lenlegi szükségleteknek megfelelő színvonalon történő irányítását. A párt vezető szerepének alapja az eszmei vezetés, a hozott határo­zatok értelmének és a szocialista építés távlatainak megvilágítása. Az ideológiai nevelés ezért nem lehet csupán néhány ember ügye, hanem kell, hogy az egész párt, minden szerv és apparátusbeli dolgozó, min­den kommunista ügye legyen. | 1944 karácsony estéje. A levegő egy szét­! hullóban levő világ avas bomlási termékei­í tői terhes, de mind frissebben érezni az új | idők szelét. A kisvárostól alig néhány ki­; lométerre nyújtózik a front, már szinte hallani az ágyúdörgést, már csak egy kéz­nyújtásnyira a szabadság, s az emberek, akiknek kezük és szívük tiszta, hisznek, várnak, remélnek és harcolnak is hegyekbe szorulva, hóban, fagyban, szűkölködve min­denben, mert tudják: csak így rázhatják ; le a bilincset kezükről, csak így törhetnek i új utat. Nincs a szlovák nemzet történelmének •, szebb lapja annál, amelyre feljegyezték a ; Szlovák Nemzeti Felkelés és a partizán­; harcok hősi időszakát. És éppen ezért nincs galádabb árulás, mint ilyen időkben a nép­pel szemben, a fasizmus oldalán állni. És ; voltak ilyenek is. Mint Valentín Kubiš, aki ] egyszerű könyvelőként, „kis emberként" < érte meg a szlovák állam megalakulását, • de a pénz megszállottja lett s ezért be­li lépett a gárdába, hűen szolgált és a jutalom elorozott értéktárgyakba fekteti, hogy „megalapozza" jövőjét. De ez még nem az egész Kubiš-család. Ďurko, a fiatalabb fiú jó úton jár. Erre az útra a kommunisták vezették. Ö ott küzd a partizánok között és amikor az er­dőben vártán áll, nem a családjára gondol, nem az anyja neve tolul az ajkára, hanem Katkáé, akit szeret s aki viszontszereti, Katkára, akivel rokoji szíve minden vágya, agyának minden gondolata. Karácsony estéjén toppan be az ünnepi vacsorához terített asztalnál helyet fog­lalni szándékozó Kubiš-család körébe a partizánfiú. Űzött vadként, lázasan, bete­gen — a kelepcébe. Mert itt van Brecker, a német hadnagy, a helybeli büntető ala­kulat kifogástalan modorú, de véreskezű parancsnoka, akit az Orts Kommando a család kérésére ide szállásolt. A család minden gondolata még Ďuro érkezése előtt egy kérdésre összpontosult. Ez a kérdés: mit hoz a jövő, mi lesz ve­lünk, hogyan lehetne zátonyrafutás nélkül Az eddig elmondottakból egyér­telműen következik, hogy pártunk a jelenlegi revizionistákkal szemben nem ösztönszerű folyamatként, ha­nem a párt vezetésével céltudatosan megvalósított folyamatként értelme­zi az ideológia és a kultúra terüle­tén végbemenő szocialista forradal­mat. Pártunk dolgozza ki a kulturális politikát társadalmunk fejlődésének egyes szakaszaira és a kultúra egyes szakaszaira is. A párt irányítja és vívja ki e politika érvényesülését, egyrészt szervei és szervezetei s az államapparátusban dolgozó kommu­nisták útján közvetlenül, másrészt az iskolák és tudományos intézetek, a Nemzeti Front szervei, a tömeg­és társadalmi szervezetek, a művé­szeti- és más szövetségek, a sajtó-, a rádió, és a televízió útján. Mint egész életünkben, úgy e sza­kaszon sem haladhatnánk sikeresen előre a párt vezető szerepének kö­vetkezetes érvényesülése nélkjil. Jelenleg, az ideológia és a kultúra terén végbemenő forradalom befe­jezéséért folytatott küzdelemben fő­ként az a fontos, hogy a kulturális politika és az ideológia minden esz­köze egyaránt a dolgozók legszéle­sebb rétegeinek új szocialista öntu­datáért és jellegéért, az emberek tudatában élő kapitalista csökevé­nyek ellen, az imperialista burzsoá­zia ideológiai pozíciója ellen érvé­nyesüljön. Š Minden kommunista — bárhol is i dolgozzék —, köteles kiharcolni en- ; nek az elvnek érvényesülését, nem í szabad meghátrálnia egyesek megté- I vedt liberalista hangulata elől. Az ideológia és a kultúra terén végbemenő szocialista forradalom : győzelméért nem elég csak ideológiai jj fegyverrel küzdeni. A szocialista épí- í tés egész frontján kell küzdeni í e győzelemért. Az emberek gondolko- \ dásmódjában a további minőségi vál- j tozások elérésének, nemzeteink és a; köztársaságunkban élő nemzetiségek f erkölcs-politikai egysége további szi- [ lárdításának alapja minden polqár­1 társunk bekapcsolása a szocialista | építés befejezése terén végzett ak-( tív és öntudatos munkába. j lllllllllllllllllllllllllllllllllllll!i!HI!llil!lllllllllllllllllllllllllll!lllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIlll [ folyam (cseh-német), CSMEV: Zászlók a [ bástván (szovjet), SLOVAN: Májusi csil- j lagok (cseh-szovjet), (d. e.) Kilenc élet : (norvég), MLADÝCH: A két kisbárány ; (cseh). f A KASSAI ÁLLAMI SZÍNHÁZ MŰSORA: t MA: Poloveci táncok, Háromszögletű ka- E lap, Seherezád^ (14.30) Buborékok (19), S HOLNAP: Az eladott menyasszony (19). jj A KOMÁROMI MAGYAR TERÜLETI [ SZÍNHÁZ MŰSORA: C TORNALJA: Szélvihar (19.30), FELSŐC: Bolondos vasárnap (19.30). jj A BRATISLAVAI TEI FVI/lO MŰSORA: £ i 10.00: Gyermekműsor. 15.30: Csehszlo- • vákia—Szabad Írország Európa-Kupa labda- j rúgó-mérkőzés közvetítése. 19.00: TV-hír- • adó. 19.30: Versek. 19.40: Bemutatjuk az' új Klement Gottwald-államdíjasokat. 20.05: : Harckocsizó brigád, csehszlovák film. 21.50: • A nap visszhangja. 22.15: A Béke-verseny : közvetítése. j A MAGYAR TELEVÍZIÓ MŰSORA: t 10.03: Édesanyák köszöntése. 11.30: Oj; falu, mezőgazdasági műsor. 16.00: A Cseh­szlovákia—Írország Európa-Kupa labdarú­gó-mérkőzés közvetítése Bratislavából.I 19.30: Élőújság. 20.30: A gitáros lány, szov­jet film. [ —— j IDŐJÁRÁS Továbbra ís derült idő, helyenként ki- ; sebb felhőátvonulások. A nappali hőmér­séklet a déli órákban 23—25 fok. Déli szél. i nem maradt el — egy cseh ember szorult­ságát kihasználva társtulajdonosa lett a Merkúr szállító vállalatnak. Megsüketült és megvakult, hallani sem akart arról, hogy mi történik körülötte, hogy gaztet­tet gaztettre l»lmoz a német és a szlovák fasizmus. És mennyivel különb a felesége, Vilma? Akármi is történik, mindenre tud magyarázatot. Ha embereket hurcolnak el ártatlanul, ha tízezrek haláláról esik szó, a magyarázat mindig ugyanaz: az isten aka­rata volt, ő jól tudja, mit kell tennie, nincs jogunk ítélkezni felette. A bigott vallásosságot jelképező szobrot róla, lehet­ne megmintázni. Marián, idősebb fia szel­lemi képességekkel ugyan nincs nagyon megáldva, de a szlovák állam idején éppen ezért dolgát jól felvitte az isten. A Hlinka­gárda járási parancsnoka ez a nagyszájú, italbolondja, visszataszító féreg, aki nem átall embereket halomra gyilkolni, aki pus­katussal sújt le a kis zsldógyerek fejére és szétloccsantja koponyáját. Leánytestvé­re, Angela élvezi az életet. Szereti a jó ételt, a szép ruhákat, de nem veti meg a náci tiszt közeledését sem, szeretője lesz, és attól sem riad vissza, hogy arizálja az öreg Schlosser cukrászdáját. Paľo, a férje, a tanulmányait be nem fejezett ügyvéd, a legcinikusabb, de a legravaszabb is kö­zülük. A háttérben marad, Igyekszik kiépí­teni kapcsolatait jobbra is, meg balra is. A karrierista legocsmányabb típusa, aki ugyan sokat beszél a demokráciáról, gon­dosan ügyel keze és kézelője tisztaságára, de minden pénzét a gyilkos gárdisták által átevickélni csendesebb vizekre. A kísérő gondolatok: „lesz, ami lesz, isten kezeiben vagyunk", „én semmiről sem tudtam", „ta­lán bevetik még a csodafegyvert", „nem exponáltam magam, mindig a demokrácia híve voltam" és a félelem. A félelem, amely állati rettegéssé dagad, amikor hazaérkezik a partizánfiú. A német tisztet ugyan ki­szólítja a riadó, de minden bizonnyal gya­nút foghatott. Mi legyen a fiúval? Hiszen ha rejtegetni fogják, ezért halállal lakol­hatnak valamennyien. Kubišnéban nem is annyira az anya ébred fel, mint inkább a keresztényi felebaráti szeretet szavát hallja, amikor vállalni akar­ja a kockázatot... És ő az, aki az éjféli misén meggyónja fia rejtegetését a fasiszta érzelmű papnak, aki természetesen feljelen­ti. Az apa először ki szeretné tessékelni hidegrázós fiát a fagyba, csakhogy lehull­jon róla a félelem, később mégis ad fele­sége szavára... De ő az, aki a német tiszt előtt félelmet eláruló viselkedésével szítja annak gyanúját. Martánt csak az tartja vissza testvére elárulásától, hogy saját fejét, posztját félti. Paľo lázasan ke­resi a kiutat, ő is szeretné minél előbb lerázni a kellemetlen „vendéget" és kész ezért odaadni Breckernek az öreg Kubiš pénzét s .. . a saját feleségét. A partizánfiú nem kerülheti el sorsát, Brecker kivégezteti. S bár tehetné — a család többi tagját nem juttatja vesztő­helyre. Nem az ember ébredt fel benne, hiszen Brecker már régen nem ember, hanem tetszeleg, hatalmában. A gyakorolt hatalom — mondja cinikus gúnnyal a családnak — erőszak, a nem gyakorolt hatalom: mondjuk, nagylelkűség. És ami­kor kérik, hogy távozzék, a család minden egyes tágjának fejére hidegvérű közönnyel ráolvassa bűneiket, hogy kimond­hassa: ő érzi magát a legkorrektebbnek valamennyiük közül, mert ő csak parancs­ra cselekedett, ő csak egy kis kerék a nagy gépezetben. Breckernek éppúgy, mint Mariánnak hanyat-homlok menekülnie kell, mert a kisvárosra rátörtek a partizánok. Nem sokkal utána nyílik az ajtó és partizán­ruhában Katka lép be, kezében géppisz­toly. A család tagjai egymás szavába vágva magyarázkodnak, mentegetőznek, s amikor Katkától partizántársai meg­kérdezik, vannak-e itt fasiszták, hangjá­ban megvetéssel válaszolja: „Nem, itt fa­siszták nincsenek." Peter Karvaš drámája nem a felkelés, a partizánharcok hőseiről, hanem a fa­sisztákról és az árulókról szól. Ez ma­gyarázza a típusválasztást, ez magyaráz­za azt, hogy a darabnak alig van pozitív alakja. De a leghelytelenebb volna, ha ennék alapján, dekázva méricskélnők a mű értékét. Döntő tény az, hogy Karvaš többé-kevésbé a háttérben ugyan, de kivalóan érzékelteti, hogy a szlovák nép­re nem a Kubiš-fajta a jellemző. Érzé­kelteti, hogy a nép a barrikádnak helyes oldalán küzdött. Ugyanakkor Karvaš nem­csak magát a fasizmust — mégpedig konkrét formájában a szlovák klerikális, Iudák fasizmust — festi meg élethű szí­nekkel, hanem táptalaját is: . a kispol­gári mentalitást, a harácsolási vágyat, a sötét karrierizmust, a még sötétebb val­lási bigottságot, a polgári erkölcs hínár­ját. Alakjai nagyszerű típusok, talán An­gelinát kivéve, akinek motivizálása a többinél valamivel halaványabb. E típus­választásnak tudható be, hogy a lénye­gében néhány órába zsúfolt történet dió­héjban, de meggyőző erővel, magával sod­ró drámaisággal számot ad a történelem e gyászos korszakáról, azokról, akik ilyen vagy olyan formában fasiszták voltak vagy a fasizmus ügyét szolgálták akarva vagy akaratlanul. Karvaš negatív alakjai nem szénfeketék, vannak pozitív vonásaik is, az egyiknek több, a másiknak kevesebb. Egyszóval emberek, akik itt éltek és még élnek is közöttünk. Az Éjféli mise talán csak egy pontban vitatható. A szerző helyes gondolatot kö­vet, amikor drámai formában akarja kife­jezni: nincs semmi különbség a német és a szlovák fasizmus között. Kétségtele­nül a hatást meghatványozza az a tény, hogy a Kubiš-család fölött éppen a náci Brecker ítélkezik, aki a legaljasabb, a legvéresebb kezű, a legembertelenebb. Ezt az ellentmondásra épülő koncepciót meg­kívánja a dráma egész felépítése, ez jelenti a kicsúcsosodást és mégis az em­ber valahogy úgy érzi, hogy Kubišéket olyan valakinek kellene elítélnie, akinek igazán tiszta a keze és a szíve. Peter Karvaš Éjféli miséje nemcsak a szerzőnek, hanem a felszabadulás utáni szlovák drámairodalomnak legkiválóbb alkotása. Bátran kimondott eszmei tar­talma és mélyenszántó művésziessége te­szi azzá. A bemutató előadás sikerét emellett Tibor Rakovský érzékeny, ki­egyensúlyozott, világos vonalvezetésű és elmélyedt rendezésének, valamint a Hviezdoslav Színház nagyszerű színész­gárdájának, elsősorban Viliam Záborský­nak (Marián), Eva Kristinovának (Katka), Ctibor Filčíknek (Paľo) és Jozef Króner­nek (Kubiš), de mellettük Július Pántik­nak (Brecker), Mária Kráľovičovának (An­gela), Beta Poničanovának (Kubišné) és a Ďurkót alakító Karol Machatának is köszönheti. I Gáíy Iván. ***** * ** *** *** A BRATISLAVAI MO/IK MŰSORA: PRAHA: Az élet újra kezdődik (szovjet) 10.30. 14, 16.15, 18.30. 20.45, METROPOL: A törvény törvény (l'rancia) 16. 18.15, 20.30, POHRANIČNÍK: Az elátkozott család (bol­gár) 16, 18.15, 20.30, SLOVAN: Májusi csillagok (cseh-szovjet) 16, 18.15, 20.30, TATRA: Vigyázat, La Tour! (francia) 13.45, 16. 18.15, 20.30, MLADÝCH: Szadko (szov­jet) 10.30,14,16, DUKLA: Szállnak a darvak (szovjet), 18, 20.15, MIER: A mi házunk (szovjet) 16, 18, 20.15, OBZOR: Címe is­meretlen (szovjet) 16, 18, 20.15. MÁJ: Makszim visszatér (szovjet) 16.30, 18.30, 20.30, STALINGRAD: Zászlók a bástyán (szovjet) 18, 20.15, NÁDEJ: Egy orvos ál­lást keres (angol) 18, 20, ZOR A: Az utolsó taps (szovjet) 18, 20, POKROK: Válasz­úton (szovjet) 17.30, 20, ISKRA: Vasárnap köszönt be a szerencse (szlovák) 18, 20, PARTIZÁN: Támadás a sztyeppén (szov­jet) 18, 20, DIMITROV: A te dalod (szovjet) 17.30, 20, VÁRUDVAR: Juha (finn) 19.33. A BRVrlSI 4VAI S7INHÁ7AK MŰSORA: NEMZETI SZÍNHÁZ: Fadette (14), A mak­rancos hölgy (19), HVIEZDOSLAV SZlN­HÁZ: Éjféli mise (14), Romeo és Júlia (19), ÜJ SZÍNPAD: Amikor Rómában va­sárnap van (14), Ilyen nagy szerelem (19), ZENEI SZlNHÁZ: Beethoven: Fidelio (19.30). A KASSAI MOZIK MŰSORA: TATRA: Az út egy esztendeig tart (olasz­jugoszláv), PARTIZÁN: A huszonegyes év­Nagy küzdelem a leghosszabb útszakaszon A Béke-verseny résztvevői tegnap tették meg a leghosszabb i útszakaszt. Prágából Brnóba a táv hossza 225 km. Aránylag egyenes országúton vezet az út, de hossza bizony igénybeveszi I a versenyzők erejét. A prágai rajthoz már csak százan álltak j fel. Tegnap az előző útszakaszon ugyanis Zorzi, Bambi és Gagglioli olasz versenyzők feladták a küzdelmet. Ez a válto­zás nagy mértékben megváltoztathatja az olasz csapat jelenle­gi helyezését. Prágában az Ünnepélyes rajt után a versenyzők Hrdlorezyben álltak fel az éles-rajthoz. Az első kitörés a negyedik kilométeren történt. A lengyel Glowaty, valamint a dán Gansborg több száz méteres előnyt szerez. Később a fő bolyból újabb kéttagú cso­port tör előre és igyekszik behozni az élcsoportot. E második csoportban Braď­ley és Bedwell angol versenyzők vannak. A 12. km-en a két kis csoport egyesül és már 1 perces előnye van a fő bollyal szem­ben. A 21. km-en egy tíztagú csoport ül­dözésbe veszi az élen haladó négytagú csoportot. Az üldöző csoportban van Adier az NDK-ból, a holland Balvert, a bolgár Christov, a szovjet Melehov, a belga Van den Bröck, valamint a lengyel Podobas. Ez a csoport a 26. km-en utoléri az élen­haladókat. Az 56. km-nél e vezető csoport már <öbb mint másfél perces előnnyel ha­lad az élen a fő bollyal szemben. A časlavi részhajrát az angol Bradley nyeri, míg a negyedik helyen a csehszlovák Krivka vég­zett. A táv további részében a versenyzők erős széllel szemben kerekedtek, ami meg­nehezítette az utat. Jihlavát megközelítve a mezőnyben alig történt változás. Az él­csoport tovább tartotta vezetését, közben azonban több versenyző kicserélődött, né­hányan ugyanis lemaradtak, többen behoz­ták az élmezőnyt. A jihlavai második rész­hajrát ismét az angol Bradley nyerte. A hátralevő részen a versenyzők már na­gyon nehezen kerekeztek, mert ki voltak fáradva. A brnói Spartak Královo Pole-stadion­ban telt ház üdvözölte az első kerékpáro­zókat. Az előzetes jelentés alapján a hete­dik útszakasz győztese Adler (NDK), 2. Melehov (Szovjetunió) lett. A VERSENY ÁLLÁSA A VI. ÚTSZAKASZ UTÁN Egyéni küzdelem: Venturelli (Olaszor­szág) 24 ó 12 p 22 mp, 2. Van der Ve­ken (Belgium) 24 ó 13 p 56 mp, 3. Gel­dermans (Hollandia) 24 ó 14 p 21 mp, 4. Schur 24 ó 14 p 53 mp. 5. Schober 24 ó 16 p 35 mp, 6. Adler (mind NDK) 24 ó 16 p 43 mp, 7. Cserepovics (Szov­jetunió), 8. Christov (Bulgária), 9. Lörke (NDK), 10. Moiceanu (Románia). A csehszlovák versenyzők helyezése: 20. Mareš, 24 ó 23 p 57 mp, 22. Rener 24 ó 24 p 43 mp, 26. Krivka 24 ó 28 p 01 mp, 75. Janda 25 ó 59 p 20 mp, 84. Fagala 26 ó 14 p 23 mp. A csapatverseny sorrendje: 1, NDK 72 ó, 47 p 44 mp, 2. Belgium 72 ó 50 p 04 mp, 3. Olaszország 72 ó 50 p 31 mp, 4. Szovjetunió 72 ó 51 p 29 mp, 9. Cseh­szlovákia 73 ó 08 p 03 mp. = SPORTHÍRADÓ = • Prága: A bécsi VIT-re késztiiő csehszlo» vák sportküldöttségben a legnagyobb cso­portot az alapozó testnevelés tagjai képezik. A VIT-en ugyanis a csehszlovák tornászok a II. Országos Spartakiád több gyakorlatával lépnek fel. 0 Párizs: Az Alfortvillében rendezett nem­zetközi kosárlabda-tornát a Spartak Szófia együtttese nyerte, amely a döntőben 55:53 arányban győzte le a Stade Francais együt­tesét. 9 Peking: A Kínai Népköztársaság fővá­rosába érkezett a csehszlovák válogatott asztalitenisz-együttes. A válogatott tagjai: Štípek, Vyhnanovský, Polakovič Kropová és Gráfková. Válogatott együttesünk több vá­logatott mérkőzést vív a Kínai Népköztár­saságban. Bécs. Május 13-án a Práter stadionban a Budapesti Vasassal mérkőzik az Austria, május 17-én pedig a Rapid—Újpesti Dó­zsa-találkozóra kerül sor. „Oj SZÔ" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava. Gorkého u. 10. sz.. Telefon: 347-16, 351-17, 232-61, - főszerkesztő: 352-10, - főszerkesztő-helyettes: 262-77, titkárság: 326-39, - sportrovat: 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava. Gorkého 8.. telefon: 337-28 Flőfizetési díj havonta Kčs 8,—. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja F-1463399 Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents