Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-05 / 123. szám, kedd

Ä GYÁR JŐ MUNKÁJA az egész kollektíva ügye NÖVEKSZIK A SZAKASZBIZALMIAK TEKINTÉLYE NEPI IDOJOSLAS hoqvan a podbrezovai vasút­i állomásról a tizenegy hatalmas kéményből pipázó Ján Šverma Acél­mű felé tartok, már kirajzolódnak bennem a riport körvonalai; kevés és rossz minőségű hulladékvasat kapnak, nem lehet versenyezni, aka­dozik a munka és így tovább. Ami­kor aztán a gyár küszöbét átlépve a Martin-kemencéknél dolgozók, ol­vasztárok, párt- és szakszervezeti funkcionáriusok elém teszik az ered­ményekről szóló kimutatásokat, nem akarok hinni a szememnek. Még sze­rencse, gondolom magamban, hogy nincs messze az igazgatósági épü­let. Majd ott kiderül az igazság. An­ton Bulla elvtárs, az egészüzemi pártbizottság elnök,e megnyugtat: óriási a javulás. A hulladékvashiány, ami annyj gondot, fennakadást és bosszúságot okozott még egy évvel ezelőtt, ma már a múlté. S ami min­dennél fontosabb, javult a pártaiap­szervezetek szervező- és nevelőmun­kája is, különösen a CSKP KB-nak az ipari üzemekben működő pártszer­vezetek munkájáról hozott határoza­ta óta. Aztán beláttam, hogy Vincent Patuš elvtárs, az olvasztárok párt­alapszervezetének elnöke tapintott a dolgok lényegére, amikor azt mond­ta: „Szó sincs semmiféle titokzatos fordulatról, sok-sok apró hétköznapi erőfeszítés hozta meg a gyümölcsét". Valóban, ahogy átnézem a jegyze­teimet, egy csokor ilyen „apróság" gyűlt össze bennük. íme néhány: Az acélmű pártalapszervezete fá­radhatatlanul növeli a pártmunka ha­tékonysáqát, a kommunisták segítő készségét a tömegszervezetekben, különösen a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom műhelybizottságában, s nem utolsó sorban a szakaszbizal­miak, a legjobban dolgozók és poli­tikailag legfejlettebbek soraiból való kiválasztásában. Pavel Král, Gustáv Floch elvtársak, az acélgyártás ta­pasztalt mesterei, FSZM szakaszbi­zalmiai és mások, kik igen sokat tet­tek azért, hogy fokozódjék a terme­lés, megszilárduljon a szakszervezeti társadalmi élet, valóban dicséretet érdemelnek.. Múlt évben is. azok a szakemberek dolgoztak a- Martin-ke­mencéknél, • -akik most, de akkor hiánvzott á szakaszbizalmiak buzdító, lelkesítő szava, akadozott a munka akkor is, ha elég volt a hulladék, az ócskavas. Mióta kialakították a törzs­gárdát, a szakszervezeti munkában is másképpen meqv a dolog. Az év elejétől minden hónapban túlteljesítették tervüket és május végéig iparunknak 2000 tonna acélt, adnak terven felül. Ezzel kiegyenlítik a múlt évi adósságukat is. Egy csöp­pet sem túlzás, ha azt mondjuk, az eredmények elérésében oroszlánré­szük van az FSZM műhelybizottsága tagjainak és a 32 szakaszbizalminak. A szakszervezeti csoportokban meg­vitatták a szovjet acélolvasztárok gazdag tapasztalatait, munkamód­szereit és nemcsak vitatkoztak róla, hanem jó néhányat már be is vezet­tek. indez csak egy része azoknak a gazdasági kérdéseknek, ame­lyek megvalósítását a szakszervezeti csoportok és bizalmiak elősegítették. De ezen túlmenően felbecsülhetetlen az az eredmény, amelyet a dolgozók politikai és szakmai nevelésében el­értek. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom szakaszbizalmiainak munkája a termelési értekezletek előkészíté­sében meghozta gyümölcsét. A mun­kások szinte valamennyien részt vesznek a fontos tanácskozásokon, különösen a taggyűléseken. Bátran feltárják a termelés problémáit és sok hasznos javaslatot tesznek. Pavel Král, a már említett bizalmi például a kemencék javításához szükséges samott, rossz minőségére hívta fel a gazdasági vezetők figyelmét, hogy jobb legyen az öntvények minősége. Vannak a selejtcsökkentésnek „lé­lektani" módszerei is". Ezek közül az egyik, amitől talán a legjobban tartanak az olvasztárok és a csa­polók, — az, amikor „szembesítik" őket a rosszul sikerült ingotokkal, ahogyan az acélrudakat nevezik. — Amikor szólítanak, hoqy menjek le az öntvénytisztítóhoz, már hideg futkos a hátamon — mondja Matej Halka elvtárs, olvasztár. Nem is kel­lemes ez a „szembesítés", ilyenkor a művezetővel tart többnyire 2—3 má­sik olvasztár is és együttesen alapo­san szemlére veszik a hibás darabot. Próbálják kideríteni, mi a selejt oka. Van úgy, hoqy az anyaq a hibás. Bár ez az utóbbi időben egyre ritkábban fordul elő. Jobb a hulladékok minő­sége. (Különösen amit ezekben a napokban a Galántai Gép- és Trak­torállomásról kaptak.) Az olvasztók nagyobb qondot fordítanak a tech­nolóqiai előírások betartására is. De ha kiderül, hoqy az olvasztó a bűnös, akkor a szemlét méq eqv kellemetlen dolog követi, a taggyíilés, felelős­séqrovonás, az eqész kollektíva előtt. Ezért óvakodnak a darukezelők is. Az elkészített ócskavasat mindig megnézik, alkalmas-e a gyors be­rakásra. Ha a vastéri munkások bog­lyásan rakták meq a berakókanala­kat, nem sajnálják a fáradságot az eligazításra, hoqy ezzel óvják az aj­tó burkolatát és az oldalfalakat a kiálló vasdaraboktól, a kár okozóitól. Azok között akarnak lenni, akiknek minden törekvése többet, jobbat és olcsóbban termelni. átran mondhatjuk, hogy a gazdasági vezetők nagy igye­kezete mellett a szakaszbizalmiak azok, akik segítenek a tervfeladatok teljesítésében és túlteljesítésében. A szakaszbizalmiak valóban aktív összekötőként szerepelnek az üzem­részleq dolgozói, a műhelybizottság és a gazdasági vezetők között. Nem árt erről bővebben szólani, , mert sok helyütt lebecsülték a sza- ; kaszbizalmiak segítséqét. Iqy volt ez a nehézhengerdében is. S ma, sem műszaki színvonal dolgában, sem pe- ! diq az új módszerek alkalmazásának j szempontjából nem áll utolsó helyen ! az üzemrészlegek között. A szakasz- j bizalmiak a többi feladatokon kívül ; arra is ügyelnek, hogy részleqüknek ! összes tagjait érdem szerint jutal- j mázzák. — Az emberek részvétele a hen- j gerde összes feladatainak megoldásá- í ban és megtárgyalásában, az iqazi j termelési értekezletek lábraállították j üzemrészlegünket - mondja Karol j Barto elvtárs, a pártalapszervezet- j bizottság egyik taqja. A változás kez- i dete akkor állt be, amikor a párt, j s utána a szakszervezet, az üzem- ! részleq vezetőjével együtt az eqész j munkáskollektíva élére állt. Nemcsak j meghallgatják, de minden jő taná- 1 csot, javaslatot figyelembe véve hoz- I nak határozatokat. Jozef Čelár elvtárs, szakaszbizalmi i egyik legfontosabb feladatának tartja ] például a szocialista munkaverseny l szervezését. Hiszen a termelés nőve- j lésétől füqg mindannyiuk keresete. ! Versenyszervező munkájának alapja, hoqy jő a kapcsolata mesterével és a \ műszak vezetőjével.. A pártcsoport­bizalmival közösen beszélik meg a j havi tervfeladatokat és megszabják i a munkaverseny fő céljait. Ha nehéz- j séq van az anyaq vaqy szerszámellá- J tásban, szól a művezetőnek. Ha kell, i nem kíméli a fáradsáqot, elmegy az j FSZM üzemi bizottsághoz, vaqy az egészüzemi pártbizottsághoz is se- J gítséqért. így aztán csoportjának j minden tagja szívesen tesz vállalást, | mert tudja, nincs akadály, elhatáro- j zását valóra válthatja. így vaqy ha- 1 sonlóan beszélhetnénk a többi sza- ; kaszbizalmiról is. Nem véletlen tehát, I hogy a hengerde dolgozói 250 tonna ] betonacélt, 622 tonna hengerelt anya- ] got adtak terven felül és 107 ezer i koronával csökkentették az önkölt- j séget. |ľ*sak néhány emberről, odaadó w szakszervezeti munkásról, har- ! cukról írtunk. Méltattuk tevékenysé­güket. De sokan vannak még. akik­ről meg kellene emlékeznünk. Vegyék úgy, hoqy róluk is szólnak ezek a sorok. Az ő lelkiismeretes munkájuk dicsérete is az, amit az említettekről elmondtunk. Valóban megérdemlik mindannyian azt a dicséretet, ame­lyet aliq eqy hónapja a szlovákiai össz-szervezeti konferencián jó szervező és nevelömunkájukért kap­tak. Erdősi Ede Talis István tizedes­ig sel, a határmenti -*- alakulatok egyiké­nek tagjával nem vélet­lenül találkoztam. Csupán az történt véletlenül, hogy ő volt az első katona, aki­re Lencsés százados üte­gének rajonjában bukkan­tam. Az első benyomásom a legjobb volt. Példás ka­tonai jellépés, a jelszerelése tiszta, mintha skatulyából húzták volna ki, jelentke­zése előírás szerinti. Csu­pán az idegen hangsúly mutatott arra, hogy a szlovák nyelv nem anya­nyelve ennek a napbariú­tot arcú, szurokfekete ­hajú fiúnak. És amikor a jelentés befejező részében megmondotta rangját és nevét, tudtam, hogy ö az, akit keresek. Nemcsak a zászlóalj, hanem az egész alakulat legjobb félszakasz parancsnoka. Határmenti alakulat. A határ közelsége arra kész­tet bennünket, hogy e helyre a legjobbakat osz­szuk be. És a legjobbak között az első helyet meg­szerezni bizony nem köny­nyü dolog. Kalis tizedes­nek és félszakaszának si­került. Bár a többinél sok­kal nehezebben kellett a Megállják helyüket kezdet akadályaival meg­birkózniok. Talán éppen azért, mert Kalis tizedes magyar nem­zetiségű, félszakaszába ma­gyar nemzetiségű katoná­kat osztottak be, kivéve a kocsivezetöt. Mikor a tényleges katonai szolgá­latba léptek, a fiúk leg­többje nem ismerte a szolgálati nyelvet. Es ezekből az újoncokból kel­lett jó tüzéreket nevelni. El kellett sajátítaniok (f bonyolult harci technikát. „A legfontosabb volt az, hogy felkeltsük az újoncok érdeklődését a katonai dolgok iránt, de főképpen vágyukat, hogy jó katonák akarjanak lenni - kezdte beszámolóját Kalis tizedes a kiképzés első napjairól. — Megmagyaráztam ne­kik, miért vagyunk itt, miért szolgálunk a kato­naságnál és hogy milyen nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy a legnehe­zebb szolgálati helyek egyikére osztottak be min­ket. Feltettem a kérdést: Csalódást okozunk-e vagy pedig bebizonyítjuk, hogy ezt a megtiszteltetést megszolgáljuk." A fiúk akkor megígér­ték, hogy nem okoznak csalódást. És szavukat be­tartották, bár kezdetben akadályok tornyosultak elérik. Kalis' tizedes, pol­gári életben a Vecsei Gép­es Traktorállomás dolgozó­ja, bebizonyította, hogy az altiszti iskolában sokat tanult és hogy fiatal ko­ra ellenére jó parancsnok és jó nevelő. Rájött arra, hogy a kevésbé ügyeseknél korholással nem érhet el célt. Az újoncokat a meg­rovás még jobban idegesí­ti, úgy hogy még rosszab­bul végzik a gyakorlatot. És így lassan, türelmesen, nemegyszer, hanem tíz­szer-hússzor is ismételt, magyarázott, tanácsolt, javított. Ahol már nem segített a szolgálati nyelv, ott anyanyelvükön beszélt az újoncokhoz és a közös törekvés, a közös érdek megmutatta, hogy teljesí­teni lehet a látszólag tel­jesíthetetlent is. A katonák rövidesen rá­jöttek arra, hogy a pa­rancsnok nemcsak vezető, hanem jó elvtárs is. Ugyanolyan türelemmel, ahogyan katonai kiképzé­süket vezette, törődött általános műveltségűk fo­kozásával is. Szabad ide­jét is a katonákkal töltöt­te. Ne gondolják azonban, hogy az elvtársi viszony miatt megfeledkeztek a katonai fegyelemről. Ha kellett, Kalis tizedes bün­tetni is tudott. Erről meg­győződött a második évfo­lyam tagjainak egyike, aki „megfeledkezett" ar­ról, hopi/ eljöjjön az esti parancsra. Csupán egyszer felejtette el, és az igaz­ságos, megérdemelt bünte­tés tanulság volt arra, hogy hasonló eset ne is­métlődjék meg. A félszakasz kötelezte magát, hogy kitűnő ered­ményt ér el. Kalis tizedes és vele együtt mások is el akarják nyerni a példás katona jelvényt. Minden fettétel megvan arra, hogy kötelezettségválla­lásukat teljesítsék. Ezt már nem egy igazolás be­bizonyította. A magyar nemzetiségű fiúk, akik a nyugati határon levő ala­kulatnál szolgálnak, becsü­letes és lelkiismeretes munkájukkal mindenkit meggyőztek arról, hogy kiérdemelték azt a meg­tiszteltetést, hogy a leg­fontosabb poszton állja­nak. A. ŠEDA A z ember már ősidőktől fogva szorosan összeforrott a ter­mészettel. Az időjárás, a természeti tényezők egyike az ember figyel­mének központját képezte és képezi napjainkban is. Az időjárás legszor­gosabb megfigyelői a falusi embe­rek, akik csaknem egész éven át a természetben élnek és mozognak. Az időjárás hosszú időkön át vég­zett megfigyeléséből sok népi idő­S jóslás keletkezett, amelyek közül a legtöbb az égboltozat megfigyelésé­| re, az állatok viselkedésére, vagy az j egyes emberek szervezetének reagá­i lására irányult. Mai cikkünkben a l népi időjóslásról lesz szó, amely a ! fenti kapcsolatok következtében ala­kult ki. I őseink tekintete az időjárás meg­l figyelésénél elsősorban az égbolto­[ zatra, vagyis arra a környezetre irányult, amelyen az időjárással kap­| csolatos jelenségek lejátszódtak. Az ember hamar rájött arra, hogy az időjárás egyes változásait bizonyos tipikus, szabadszemmel észlelhető jelenségek kísérik. Például, ha nap­kelte előtt vörös fényben úszik az égbolt, és sűrű a felhőzet, ez az eső előhírnöke. Miről is van itt szó, és mi az igazság a népi jóslatban. A Föld felületére ható napsugárzást a légkör felfogja és elnyeli. A lát­ható sugárzás rövid hullámú (kék­színű) szokatlanul erős eloszlása a napkeltekor és napnyugtakor mutat­kozik, mert ebben az időben a köz­j vetlen napsugárzás a légkör legsű­I rűbb rétegén hatol át. Ezért ebben j az időben a megfigyelő a napspekt­I rum hosszú hullámú sugarainak túl­j súlyát észleli, vagyis a vörös és a j narancsszín dominál. Ennek követ­kezménye az égboltozat és a felhő­zet színváltozata, ha ebben az időben az égboltozaton egyáltalán vannak felhők. A színváltozat intenzitására a levegőben levő pára, és por hat j legjobban. Minél több pára van a j levegőben, annál vörösebb az ég­i bolt. A levegő nedvességének foko­1 zása az erősödő szél kezdete előtt J történik, amely magával hozza a 1 csapadékot. Ezért az élénk vörös és j narancsszínű égboltozat a csapadé­j kos időjárást jelenti. A párán kívül ! a porrészecskék is okozzák az ég­; boltozat vörösödését. A levegőben nagyobb mértékben a tűzhányók j működése után jelennek meg a por­részecskék. így példáui 1883. au­j gusztus 27-én a Szunda-szigetek I Krakatoa tűzhányója működése köz­] ben 50 km magasságra került a le­! vegőbe nagymennyiségű por és ha­' mu. A légáramlatok ezt azután az 1 egész földgolyó felett magukkal j vitték és ennek következtében az j egész éven át abnormálisan világo­1 san vörös volt az égbolt. j A z ember az időjárás és válto­j ** zásainak megfigyelésénél i nemcsak az égboltozatot, hanem í mindent észrevett, ami az időjárás­• sal kapcsolatban előfordult. Ezért j nem kerülte el figyelmét egyes ál­j latok különös viselkedése a rossz {időjárás kezdete előtt. Erre már a j régi görögök és rómaiak is rájöttek, j Idők folyamán az állatok különös I viselkedéséből eredő népi időjóslá­] sok száma egyre fokozódott és a 3 tárgyilagos esetek közé időnként ] valótlanságok és olyan elemek is ] kerültek, amelyek a babonával hatá­| rosak. Ezért szükséges kritikai ha­1 tárt vonni a babona és a valóság ! között. Abban, hogy egyes állatok különö­j sen viselkednek a közeledő vihar, leső vagy szélvihar előtt, nem sza­j bad semmiféle csodát látni. Ma már i részletesen ismerjük az egyes ter­] mészeti történések és jelenségek j eredetét és okait. Az időjárást föl­: dünkön természeti törvényszerűsé­I gek irányítják. Az időjárás változó­! sát nemcsak megtudjuk magyarázni, i hanem bizonyos időre előre meg tudjuk jósolni, természetesen tudo­I mányos alapon. A földfelület egyen­lőtlen felmelegedése folytán az egyes területek között a levegő hőmérsék­letében különbségek keletkeznek. A levegő melegsége egyenlőtlen el­oszlásának következménye a légnyo­más egyenlőtlen megoszlása. A me­legebb területek felett alacsony a légnyomás, a hűvösebb területek fe­lett pedig magas légnyomás ural­kodik: A meleg levegő és a hideg levegő közötti határon, vagyis a szeles frontokon, zajlanak le az időjárás jelentős történései, kelet­kezik a felhőzet és a csapadék, amely egyik területről a másikra halad a szelek irányában. A szél közeledése előtt a légnyomás csök­ken, áthatolása után ismét emelke­dik. A légnyomás nagymérvű válto­zásánál szélvihar is előfordul. A vi­har előtt fokozódik a levegő villa­mossága. Eképpen még felsorolhat­nánk az időjárás további torvény­szerűségeit, amelyek minduntalan ismétlődnek, és ennek következté­ben az időjárás is változik. B izonyos fajtájú állatok külö­nös képességgel rendelkez­nek, hogy megérzik az egyes lég­köri változásokat, a légnyomás vál­tozásait, vagy pedig egyéb más vál­tozást. Ezen állatok szervezete csaknem úgy reagál mint azok a készülékek, amelyek feljegyzik az időjárás elemeinek értékét. Általá­ban véve az állati szervezet érzé­kenysége az időjárás változásaival szemben mindenképpen attól függ, mily mértékben hat a kedvező, vagy kedvezőtlen időjárás bizonyos élő­lény életharcára. Hogyha az időjárás változása lényeges mértékben hat egyes fajta állatok életére, úgy az "illető állat azon képessége, hogy megérzi az időjárás különlegességeit, oly mértékben beidegződött ideg­rendszerébe, hogy tulajdonságává vá­lik. És éppen az egyes állatok ezen ösztönös viselkedése, amellyel ki akarják kerülni a viharos időjárást, egyes emberek szemében „időjósok­ká" avatta őket. Ugyanazon fajtájú állatok sem reagálnak egyformán az egyes időjárási elemek változá­sára. Egyesek egyáltalán, mások ke­vésbé és vannak olyanok, amelyek fokozott mértékben reagálnak. Sem­mi esetre sem szabad az állatok bármilyen reagálását is megbízható jóslatnak venni, mert a szervezet legérzékenyebb részei is bizonyos mértékben csupán egyes időjárási elemre reagálnak, és egyes elemek változásának nem kell okvetlenül az időjárás változását jelentenie. Egyes emberek, akiknek szerve­zetét bizonyos betegség támadta meg, az időjárás változásakor fokozott fáj­dalmakat éreznek. így például a reu­matikusokat, a megtámadott test­részben érzett fájdalom az időjárás romlásakor fokozottabb mértékben bántja, mint rendes időjárás esetén. A bőrkeményedés a lábon, a növekvő nedvességgel, vagyis az eső előtt erősebben éget, stb. Ebből látható, hogy a nem egészséges ember szer­vezete az időjárás elemeinek válto­zását megérző készülékhez hasonlít­ható. Azok az emberek is, akiknek magas, vagy alacsony a vérnyomá­suk, a légnyomás hirtelen változása­kor nem érzik jól magukat. Ebben az esetben sincs szó az időjárás megjóslásának képességéről, hanem csupán arról, hogy az ember beteg szervezete reagál egyes meteoroló­giai jelenségei! változásaira. A népi időjóslások értékelésénél ** szigorú bíráló álláspontra kell helyezkedni. A mai tudomány nem veti el azt, amit az ember maga­magán érez, vagypedig maga körül megfigyel, azonban mindezt magya­rázatával a helyes irányba tereli. Ezért a népi időjóslatoknál szintén meg kell találni a törvényszerű kap­csolatot a megfigyeltek és a tudo­mányos megállapítások között és nem szabad felülnünk a babonának. Dr. Peter Forgáč Podhorský felvételén Beuamarehais Figaro házásságának egyik jelenetét láthatjuk a komáromi Magyar Területi Színház színészeinek előadásában. I-TT ^ŕy ^ ir máju s -

Next

/
Thumbnails
Contents