Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-04 / 122. szám, hétfő

Baráti körben Gerhardt Bondy egyetemi tanárral, a liallei egyetem rektorával beszélgetünk. Ö a'vezetője annak a nagyszámú, tanárokból és diákokból álló küldöttségnek, amely a bratislavai Komenský egyetem meg­hívására egy hétig a szlovák főváros­ban tartózkodott. Bondy professzor gazdaságtörténe­tet ad elő. Csehszlovákiának alapos ismerője, a Hitler uralomrajutását követő években huzamosabb ideig Prá­gában tartózkodott. Általános és kel­lemes feltűnést keltett, amikor egyik hivatalos bratislavai felszólalását cseh nyelven kezdte meg. Első kérdésként természetesen az iránt érdeklődünk, hogyan érezték magukat német vendégeink egyhetes itteni tartózkodásuk alatt. — Nagyszerűen. A Komenský egyetem tanárai és diákjai, de min­denki Bratislavában, ahol csak meg­fordultunk, a legközvetlenebb, meleg szivélyességgel jogadott bennünket. Szinte zavarban vagyunk, hogyan vi­szonozzuk egy év múlva az itteni vendéglátást, amikor a velünk baráti kapcsolatban álló Komenský egyetem adja vissza a látogatást. Mi a tudományos eredménye láto­gatásuknak ? — kérdezzük. — Számos előadást tartottunk az egyetemeken ápolt tudománykörök­nek jóformán minden ágazatából. A szlovákiai lapok s folyóiratok szá­mos cikkünket és munkánkat tették közzé a baráti hét alkalmából. Min­dennél is értékesebb azonban a szám­talan személyes kapcsolat megterem­tése, amelyek egyaránt szolgálják a tudomány ügyét a népek békés együttélését. Mik az általános benyomásaik Cseh­szlovákiáról, különösképpen Szlovákia fővárosáról? — Bár a szocializmus építése, kü­lönösen az utóbbi években nálunk sem topog egy helyben mindnyájunkat meglepett, amit itt tapasztaltunk. Engem s a hozzám hasonlókat, akik a háború előtt s után egyaránt is­mételten jártunk Csehszlovákiában, elsősorban Bratislava rohamos fej­lődése lepett meg. Alig két éve jár­tam városukban utoljára s mégis vannak részei, amelyekre rá se'm lehet ismerni. Akik pedii most jár­nak Csehszlovákiában először, bizony nézetüket, előítéletüket kell hogy korrigálják. Hol jofjb a dolgozók helyzete: a IMHilL Német Demokratikus Köztársaság­ban-e vagy nálunk? - Nehéz kapásból az ilyen össze­hasonlítás, még két szocializmust építő ország között is. Nálunk az iparban dolgozók átlagos havi bére 450 márka körül jár, ami kb. 1350 koronát tesz ki, vagyis nagyjából egyezik az itteni átlagbérrel. Persze, az élelmiszerek mennyisége és minő­sége Szlovákiában jobbnak látszik, legalább is nekünk jobban ízlik, mint odahaza. Nálunk viszont egyes ipar­cikkek ára alacsonyabb s nagyobb a választék is. Ha tehát van is kü­lönbség egy s másban, a kölcsönös gazdasági együttműködés eredménye­képpen az a jövőben egyre jobban csökken. És hogyan viszonylik egymáshoz az életszínvonal a két német államban? — kérdezzük. - Minden államban az uralkodó osztály helyzete a kedvezőbb. Nálunk, az NDK-ban a munkásosztály van uralmon s csak természetes, hogy a munkásság helyzete nálunk minden tekintetben jobb, főleg biztosabb, mint nyugaton. Viszont Adenauer Német­országában fordított a helyzet: ott a burzsoázia uralkodik és él jól ­már amíg a gazdasági konjunktúra tart. Konkrétan miben nyilvánul meg a munkásosztály elönyösebb helyzete az NDK-ban? - Mindenekelőtt nálunk ismeret­len fogalom a munkanélküliség. Ellen­kezőleg, számos helyen és szakmá­ban munkaerőhiánnyal küzdünk. Sőt a jövő kilátásai se nagyon rózsásak a téren. Most kerülnek munkaképes korba a gyenge létszámú háborús év­folyamok. Amellett — a többi szocia­lista államhoz hasonlóan — mi is kiterjesztjük az általános iskolai ok­tatás tartamát. 1965-ig kötelező lesz a tízéves oktatás. Nyugaton persze más a helyzet ­vetjük közbe. - Megérzik ezt az NDK-ban is? - Igen. A hozzánk áttelepedő nyu­gat-németországiak három fő kate­góriába sorolhatók: a visszatérők, akik hebehurgyán, ígérgetéseknek fel­ülve elhagyták országunkat, s most egyre többen haza jönnek, a válság sújtotta iparágak dolgozói, elsősor­ban a bányászok, végül a hadkötele­sek, akik nem akarnak Hitler tábor­nokai alatt hazájuk érdekei ellen szolgálni. MILYEN IDŐ VÁRHATÓ? A múlt hét folyamán- az Atlanti-óceán térségéből a nedves tengeri levegő né­hány hulláma hatolt be a szárazföld irá­nyába. Ezek a hullámok eleinte csak Nyu­gat-Szlovákiát, később pedig hazánk egész területét elérték. A nedves tengeri le­veflő hatására nagyobb volt a felhőzet és helyenként esett. Nagy kiterjedésű és kiadós csapadék általában a hét vége felé hullt hazánk és Közép-Európa területére. A csapadék Szlovákiában hel.yenként«neg­haladta az 50 millimétert. A legmagasabb délutáni hőmérséklet 15 C fok fölé emel­kedett. és hazánk délnyugati részén időn­ként elérte a 20 C fokot is. A légáram­lás a hét vége felé északnyugati irányba fordult. Ezzel kapcsolatosan általában mérsékelt lehűlés volt észlelhető. Míg a csapadék az alacsonyabb fekvésű he­lyeken eső formájában hullott a főidre, a Magas-Tátrában és az Alacsony-Tát­ra magasabb fekvésű helyein havazott. Milyen idő várható a jövő héten? Az Atlanti-óceán felett, Franciaországtól dél­nyugatra fekszik a magaslégnyomás kö­zéppontja. Szegélye átmenetileg eléri a szárazföld nyugati részét. A magaslégnvo­más elülső szegélyén nyugati és észak­nyugati irányból nedves és kissé hidegebb tengeri levegő hullámai hatolnak ma.id a közép-európai térségbe. Ezek a hullámok nálunk is változó időjárást okoznak, időn­ként nagy felhőzetet és helyenként futó­esőket hoznak magukkal. A legmagasabb nappali hőmérséklet az alacsonyabb fek­vésű helyeken 12—15 C fok lesz. A ma­gasabb légnyomás szegélye később több mint valószínűleg keleti irányba hatol to­vább, és átmenetileg hazánkban is jobb időjárást s a nappali hőmérséklet mér­sékelt emelkedését hozza magával. P. F. Bruno Beleik a Szlovák Fi Iharmóniával Április hó utolsó bérleti hangversenyén érdekesen összeállított, változatos műsort hal­lottunk. Nyitó számként Igor Sztravinszkij Pulcinella szvitje került előadás­ra. A nyolc részből őlló divertimento magva: fragmentumok, témák, dallamok Pergolesi olasz klasszikus (1710 -1736) zenéjéből. 33 játékosból álló kisze­nekar, szabadon „ba­rokkstílusban" tartott muzsika. Sztravinszkij maga így nyilatkozott a Pulcinella keletkezésé­ről: „Szeretetnek vagy inkább tiszteletnek kel­lene meghatározni be­állítottságomat a Per­golesi muzsikához 1... Csakhogy a respektus önmagában mindig ter­méketlen marad, nem hat alkotó elemként. Alkotáshoz dinamikára, motorra van szükség, És milyen motor lehet­ne hatalmasabb, mint a szeretet?" Talán ezzel az idézettel jellemez­hetjük legjobban Sztra­vinszkij könnyed, já­tékosan csapongó és mégis csupa szív Pul­cinella szvitjét. Zdenek Bílek érzé­keny muzikalitással el­találta a hangot, ame­lyet ez a kedves, üde kompozíció kíván — a játékosok pedig átvet­ték és friss muzsikáló kedvvel megvalósítot­ták karmesterük el­gondolását. Nagy érdeklődéssel vártuk Bohuslav Mar­tinú 1943-ban kompo­nált Hegedűversenyét. Ezúttal megint csak egy idézet kívánkozik papírra: „Martinú ze­néje átszellemült és gyökeréig becsületes" — mondotta Ernest Ansermet karmester nagyon találón. Ezzel a megállapítással csak­ugyan rátapintott a lé­nyegre. A fogalmazás világossága, az egysé­ges tematikus felépí­tés, a sajátos, nagyon egyéni hangzáskép fo­kozza és kiteljesíti a hatást. De ami enné! is fontosabb: a mü mon­danivalója őszinte, és különösképpen a szen­vedés, vívódás kifeje­zésére átérzett, mélyen emberi hangjai vannak — ezért hat élmény­szerűen. Az est szólistája, a prágai Bruno Belčík is ebben a szellemben ol­dotta meg feladatát. Semmiféle külsőséget nem állított a kompo­zíció és a hallgató kö­zé. Tolmácsolt, a szó nemes értelmében. Mintha igazi művészi felelősségtudattal át­érezte volna, hogy eb­ben a drámai momen­tumokkal telt műben komoly mondanivalót kell közvetítenie. Elő­adásából. amely mind­végiq feszült volt »és tartalmas, mély érze­Iemmelegséq áradt fe­lénk. Játékának dik­ciója amellett egysze­rű volt és közvetlen. Bruno Belčík őszinte, átélt muzsikálása na­gyon szép perceket nyújtott. A tartalmas hang­versenyt Ludvvig van Beethoven VII. szimfó­niájának szépen értel­mezett előadása zárta be. Havas Mörta Hát a létfenntartási költségek ho­gyan alakulnak a két országban? - Mint mondottuk, ez is osztály­kérdés. Minden elsőrangú létfenntar­tási cikk ára nálunk alacsonyabb, mint Nyugat-Németországban. Viszont a luxuscikkek ára nálunk nagyobb. Néhány példa talán meggyőzőbb lenne. - Szíveseri szolgálok velük. Min­denekelőtt nálunk összehasonlíthatat­lanul alacsonyabbak a lakbérek, mint odaát, ahol a dolgozók keresetének egynegyedét is meghaladják. Amellett nálunk a dolgozók lakásviszonyai job­bak, mint nyugaton, sót azt hiszem, jobbak, mint Csehszlovákiában. Per­sze, ez nem jelent annyit, hogy ná­lunk nem lenne megoldatlan lakás­kérdés. t És az élelmiszerek? - Nálunk majdnem minden alap­vető élelmiszer olcsóbb, mint nyu­gaton. De olcsóbbak a közszolgálta­tások - gáz, villany, közlekedés stb. is. Viszont a fényűzési cikkek egye­lőre lényegesen drágábbak. Bizony egy Wartburg háromszor annyiba kerül, mint egy Volkswagen. No, de e té­ren is rohamosan javul a helyzet — a mi javunkra. Láttuk a hallei egyetem küldött­ségét a május elsejei bratislavai fel­vonuláson. Megkérdezzük Bondy pro­fesszort, mi volt a benyomása? - Színpompás, lelkes menet. Több itt a temperamentum, mint nálunk, vagy legalább is más. Különben mint­ha Halléban éreztük volna magun­kat. Csodálkozásunkra nevetve magya­rázza szavait Bondy rektor: - Hát a kitüntetett, élen mene­telő üzemek mind a vegyiiparhoz tartoznak. Halle is a nagyipar köz­pontja az NDK-ban. Ha helyes az a tétel, hogy a tudománynak közelebb kell kerülnie a termelési alaphoz, — márpedig helyes - egyetemeink ba­rátsága további indokot nyert: a két, szocializmust és békét egyetértésben építő baráti népi demokratikus állam vegyiipari központjaiban működő egyetem ezen a vonalon is közelebb kerül egymáshoz. Meg fogjuk érteni egymást nemcsak egyetemeink - fe­jezi be szavait mosolygó szemmel a kedves vendég. Sz. L. Tiszta szívvel A cseh könyvkiadás egyik leg­népszerűbb vállalkozása a „Sveto­vá četba" elnevezésű sorozat, amely immár több mint kétszáz kötetet számlál. Az ízléses kis­könyvtár révén a cseh dolgozók olcsón jutnak hozzá a világiroda lom legdrágább kincseihez. E re­mekművek sorozatában már eddig is méltó képviseletet kapott a ma­gyar irodalom. Zvon v pusté a címe az Arany János-válogatásnak, amely a másutt és régebben, még 1953­ban megjelent Petőfi-versekkel | együtt első ízben nyújt széles be , tekintést a cseh olvasóknak a 1 magyar nép lelkébe és költészeté be. Ehhez járult most e kiadásban a S čistým srdcem elneve­zésű József Attila-válogatás, amelynek verseit csehül Helena Vavrousková nyelvi közreműködé sével Kamil Bednár és Ladislav Hradský, valamint Vilém Závada tolmácsolnak költői átérzéssel; Jó­zsef Attilát a könyv előszava a többi között Bezruč, YVolker és más cseh költök fordítójaként és a dunai népek barátságának har­cosaként mutatja be. A magyar prózaírók közül Mó­ricz Zsigmond Sedm krejca­r ú c. kötetére bukkanunk e so­rozatban s nyilván itt sem a vé­letlen és csupán a mű értéke, ha­nem az játszott közre a kiválasz­tásnál, hogy e klasszikusunk cseh­szlovákiai útjaival is kapcsot je­lent majd a két nép tudatában. B a r v y a léta címen Kaffka Margit regényét, a Pórtelky Mag­da két házasságának társadalom­leleplezö történetét látjuk itt. A sorozatnak tán legszebb kötete: Véŕímv človeka — Vzkŕí­šení H annibal a, Móra Ferenc két müve, amelyekkel a cseh kö­zönség a szerző születésének nyolcvanadik évfordulóján ismer­kedik meg. A „Svetová četba" magyar kö­tetein, látszik, szeretettel és kö­rültekintéssel dolgoztak a mun­katársak. Dicséret elsősorban Rá­kos Pétert illeti gondos válogató és ismertető munkájáért. E világ­irodalmi sorozat öt említett köte­te ugyanis valóban az, amivel be kellett vezetni a magyar irodal­mat a cseh olvasó szívébe. Igazán tiszta szívvel örülünk e népszerű könyvsorozat sikereinek és har- j madikszáz kötete mindegyikének i kívánunk sok széprevágyó olva­1 sót. szgy | AZ ÚJ SZÓ Levél Rimaszombathói Rimaszombatban a harmadik önkiszol­gáló élelmiszerüzletet a napokban nyitot­ták meg a közönség számára. A vevők szívesen keresik fel az önkiszolgáló üz­leteket, ahol a szépen elhelyezett, jó mi­nőségű árut várakozás nélkül vásárolhat­ják meg. Igen szépen rendbeszedték a járás egyetlen múzeumát is. Belülről teljesen átfestették és újabb állványokkal látták el. A múzeum folyosóján őrzik Tompa Mi­hály szobrát, amely nemsokára a rima­szombati Május 1. kertben kerül felállí­tásra. A múzeum udvarán szabadtéri szín­pad készítését tervezik, ami csak növelni fogja a múzeum látogatottságát. fJCSzö­vetkezeti utcában rövid pár hónap alatl egy 24 család befogadására alkalmas két­es háromszobás, fürdőszobás lakásegy­ségeket építettek fel a Magasépítészeti Vállalat dolgozói; a házat május 1. és 9. tiszteletére már tető alá hozták és nem­sokára átadják rendeltetésének. Ugyan­csak ássák alapjait egy újabb kétemele­tes lakóháznak. A sportpályán rövidesen elkészül az új tribün. Rimaszombat ifjúsága lelkesen készül a májusi járási spartakiádra; közel két és félezer tornász gyakorlatozik, hogy a leg­szebb gyakorlatokkal gyönyörködtethes­se majd a nézőközönséget. A pionír­szervezet megalakulásának 10 éves évfor­dulóját Rimaszombatban is méltóképpen megünnepelték. A kedvezőtlen időjárás ellenére több ezren vettek részt az ünnep­ségen, melyen 145 új pionírt avattak. A pionírok a 10 éves évforduló tisztele­tére 57 829 brigádórát dolgoztak le, ezen­kívül 101 875 kg vasat, 16 986 kg papírt gyűjtöttek össze és 18 188 facsemetét ül­tettek ki. RÉTHY ISTVÁN, Rimaszombat. A május 9-i szemlére készülünk • Néphadseregünk katonái nemcsak a béke hű őrei, de számtalanszor bebi­zonyították, hogy harcolni is tudnak a békéért. Alakulatunk tagjai ez évben is ko­moly előkészületeket tesznek a má­jus 9-i dísszemle sikeres megvalósí­tása érdekében. Megfogadtuk, megte­szünk mindent annak érdekében, hogy mindenki lássa, mi a nép fiai vagyunk és a nép biztonságát, vagyo­nát őrizzük. Kötelezettséget vállal­tunk, hogy fegyelmezetten veszünk részt a gyakorlatokon, hogy dolgozó népünk május 9-én büszke lehessen katonáira. Nem feledkeztünk meg a környezetszépítésről sem. Sátraink előtt rendet teremtettünk, sátrainkat szépen kidíszítettük. Mi, a hadsereg katonái a szovjet katonáktól és a szovjet néptől veszünk példát és velük vállvetve harcolunk a békéért és hazánk felvirágoztatásáért. Dróf Tivadar, őrvezető tr FALUSZÉPÍTŐ FIATALOK Járásunk községeiben még ma is sok helyen elhagyott tereket, s gyom­tól ellepett kerteket látunk. Ezt egy kis ügyességgel és jóakarattal virágos parkokká változtathatnánk át. Az ilyen munkálatoknál nagyon sokat segíthetnek a CSISZ helyi szer­vezetei, melyek brigádmunkával és olcsó virágokkai már sok helyen ked­vessé, széppé tették környezetüket. Iskolánk ifjúsága május elseje tisz­teletére saját üvegházunkban ter­mesztett árvácskákkal parkosította a vasútállomás környékét, és segédke­zett a járási székhelyen létesített park munkálataiban is. Igy járultak hozzá virágok ültetésével falunk és iskolánk környezetének szépítéséhez. Huszár József, Oszor Becsüljük meg az idős munkások tapasztalatait! Martin barátom, öreg munkás, há­ború előtti kommunista, a prágai ke­rület egyik legismertebb újítója. Gyakran érdeklődöm nála, miről le­hetne írni, van-e valami tapasztalata, amiből mások is okulhatnának. Aki már az ötvenedik életévét betöltötte, szívesen elbeszélget, tapasztalata is van elég, hisz több mint három évti­zed alatt majdnem minden prágai gépipari üzemben dolgozott, mert a munkanélküliség és sorozatos elbo­csátások idején az első köztársaság­ban a kelleténél többet volt kénytelen „fluktuálni". Szívesen hangoztatja, hogy minden ötven éven felüii prágai vasast ismer, mindegyikkel dolgozott már. Ha ez talán szószerint nem is így van, az biztos, ha néha vasárna­ponként együtt sétálunk a városban, innen is, onnan is szeretettel köszön­tik, ő is jobbra, balra köszöntget, Egyikkel, másikkal aztán megállunk, beülünk valahová sörözni,»én meg ala­posan hegyezem a fülem, hogy minden szót megjegyezzek, mert az újság­írói noteszt nem nagyon szívlelik. Figyelemre méltó eseményről szá­molt be a minap. Az egyik smíchovi gyár osztályának új vezetője baráti, elvtársi beszélgetésre hívta össze az osztály tapasztalt, régi munkásait, segítségüket kérte új munkájához. Ez a megbeszélés olyan sok „rejtett tartalékra" hívta fel a figyelmet, amely megkönnyíti a vezető munká­ját, segítséget adhat a fiatalok fejlő­déséhez. Az öreg munkások tapasztalatainak, tanácsainak, észrevételeinek megbe­csüléséről, megszlvleléséről van szó. Azoknak a munkásoknak a meghall­gatásáról, akik hosszú évtizedek munkája és harca során tengernyi tapasztalatot gyűjtöttek, megbecsü­lendő jó tulajdonságokat alakítottak ki magukban, akik üzemükkel, munka­helyükkel valósággal egybeforrtak. Milyen szeretet és ragaszkodás fűzi ezeket az embereket munkahelyük­höz! Gyáruk sikereit a magukénak vallják, kudarcain úgy bánkódnak, mintha személy szerint őket érte vol­na balszerencse. S ugyanígy szeretik szakmájukat, mesterségüket is. Ott­hon, családi körben, jóbarátok közt, egy pohár bor, két-három korsó sör mellett is legtöbbször munkájukról beszélnek, nem tudnak „kikapcsolód­ni", megfeledkezni arról, ami a gyár­ban van. A szakma szerelmesei, s egyben mesterei is. Hiszen az igazi szaktudás nem alakul ki máról hol­napra! Az élet iskolájában forrnak ki azok a módszerek, fogások, gyakorlati tapasztalatok, amelyek a szakmunkást a szakma igazi ismerőjévé avatják. A fiatalabb munkásnemzedéknek meg kell tanulnia az öregektől úgy szeretni a gyárat, a munkát, a hiva­tást, mint ők szeretik. Ha ebben kö­vetik az idősebbeket, akkor követik őket másban is. Ha szeretik a szak­májukat, akkor iparkodnak ők is jő szakemberekké válni. Nekik azonban nem szükséges évtizedekig várni, míg elsajátíthatják a szakmai „titkokat", rövidebb idő alatt megtanulhatják, ­éppen az öregektől. Ha tisztelettu­dóan megkérik idős elvtársaikat, ők szívesen megtanítják őket a jó mun­kamódszerekre. Vonatkozik ez a főis­kolákról kikerült fiatal mérnökökre is. Hányszor kérnek meg tanulni aka­ró fiatal, kellő tapasztalattal még nem rendelkező mérnökök régi, kommu­nista szakmunkást, hogy tanítsa meg őket munkamódszerére. Ezt írásba, rajzba foglalják és az üzem közkin­csévé teszik. Az évtizedek során ki­alakult módszerek ismeretében a fiatalok rohamosan fejlődnek, meg­sokszorozzák termelésüket. Érdemes másutt is elterjeszteni az öreg szak­munkások tapasztalatait. Az idős munkások — éppen mert annyira szeretik szakmájukat, — na­gyon kényesek munkájuk minőségére. Ha véletlenül selejt kerül ki kezük­ből, szégyenkeznek miatta, lelkiisme­retfurdalásuk van. Ezt a szellemet, ezt az egészséges igényességet is el­sősorban az öregekre támaszkodva alakíthatják ki párt- és szakszer­vezeti szerveink. Bízzák meg az idő­sebb dolgozókat, hogy beszélgessenek a selejtgyártókkal, a közömbösökkel, s tanítsák meg őket nagyobb gonddal, jobb módszerekkel dolgozni. Aki szereti a gyárat, munkahelyét, az hűen, megbízhatóan, fegyelmezet­ten dolgozik. Az öregektől érdemes megtanulni a rendszeretetet, fegyel­met, pontosságot is. Az egyik üzemben statisztikát készítettek arról, hogy milyen a későnjövők. Igazolatlanul mulasztók korszerinti megoszlása. A vizsgálat hónapjában 177 későn jö­vő és igazolatlanul mulasztó dolgozó közül mindössze 5 volt 45 évnél "idő­sebb. Igazolatlanul mulasztó egyetlen­egy sem akadt az idősebbek között! Ezt a számvetést bármely üzemben megejthetik. A fiatalok példát vehet­nek az idősebbektől, az üzemek veze­tői pedig segítséget kérhetnek tőlük a fegyelem megszilárdításában. Náluk jobban senki sem tudja meggyőzőb­ben megmagyarázni: mit követel ma a szocialista munkaerkölcs. Az öreg munkások tapasztalataira, véleményére érdemes hallgatni. Min­den szavuk mögött ott az életük, év­tizedes, fáradságos munkájuk. Tanul­janak tőlük a fiatalok, az új munká­sok, azok is, akik faluról, értelmiségi munkakörből kerültek az iparba, ďe tanuljanak tőlük az üzemek vezetni is-' SZILY IMRE ÜJ SZÓ 5 * 1059 május t

Next

/
Thumbnails
Contents