Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-31 / 149. szám, vasárnap

A Csemadok lévai szervezetének kulturális életéről Délután öt óra tájban érkezünk meg a Csemadok lévai helyi szerve­zetébe. A klubhelyiségben — ahol büfé van s frissítőket, sört és feke­tét árulnak — néhányan biliárdoz­nak, sakkoznak, újságot olvasnak. Noha a helyiség homályos, mégis meghitt a légkör. Később megérkez­nek a tánccsoport tagjai, vidám, csi­nos lányok és derűs, jókedvű fiatal­emberek, akik a klubhelyiségből át­mennek a szomszédos terembe és felkészülnek a próbákra. A zongorista még nem érkezett meg, így hát Bura István fiatal lakatos füttyel kíséri és vezeti a próbákat. Türelmet, fe­gvelmet, egyszóval komoly munkát igényelnek ezek a próbák mind a táncosok, mind a vezető részéről. Egy-egy táncjelenetet addig ismétel­nek, amíg a zeňe és mozdulat rit­musa teljes művészi összhangba ke­rül. A próba alatt egyetlen szót sem lehet hallani, a táncgyakorla­tok műveletei szinte áhítatos szer­tartásnak hatnak. Látni, valameny­nyien tudásuk legjavát akarják bele­adni a táncba, hogy fellépésük so­rán megajándékozzák a dolgozókat a táncművészet szépségeivel. Ez az akarat összeforrasztja őket, és fá r radhatatlan törekvésüket siker ko­ronázza. Tavaly 32 ízben léptek fel Léván és vidékén, s valamennyi fel­lépésüket méltó siker koronázta. Mű­ködésük szlovákiai vizonylatban is komoly visszhangot keltett. A lelkes 16-tagú tánccsoport kiváló munkáját a Csemadok központ is értékelte, és hogy elősegítse fejlődését, 4 ezer korona jutalomban részesítette, amely összegből a csoport hiányos ruhatárát egészítették ki. E tánccsoporton kívül a Csemadok lévai helyi szervezetének két szín­játszó együttese, esztrádcsoportja és saját zenekara van. A színiegyüt­tesek, amelyek közel hatvan tagot számlálnak, ugyancsak szép sikere­ket könyvelhetnek el. Tavaly ők nyer­ték el a Csemadok színjátszó cso­portok versenyében az első helye­zést Az igazgató úr nevenapja című lengyel színmű kiváló előadásával. Idén Kónya Kincskeresők és Musa­tescu román író Titanic keringő cí­mű vígjáték előadásával is figyelem­re méltó sikert arattak. Itt fontos megjegyezni, hogy ez az együttes volt az első, amely Szlovákiában ezt a román Színművet előadta. Most vasárnap Vámosladányban szervezik meg a járási Csemadok­napot. - Biztos, hogy a 'lévai • helyi szervezet a kultúrműsorból méltó módon veszi ki részét. A Csemadok fennállásának 10. évfordulója tisz­teletére pedig a jövő hónapban, jú­nius 11-től 20-ig terjedő időszakban három, egész estét betöltő jubiláris kultúrműsort terveznek. Az első két estén két színdarabbal lépnek fel, a harmadik estén pedig ragyogó öt­lettel összefoglaló ízelítőt adnak tíz­esztendős kulturális működésükről. A háromnapos kultúrműsornak ez lesz a koronája. Ügy véljük, érdemes ezt a műsort nagyjában nyilvános­ságra hozni: A tízévi kultúrmunka összefoglalója vezeti be az előadást, utána következnek az eddig lejátszott színművek legsikerültebb jelenetei, így többek között a Közös út. Mély­szántás, az Igazgató úr nevenapja, Légy jó mindhalálig, a Fösvény, Úr­hatnám polgár, Csárdáskirálynő, és a Szabad szél egyes jelenetei. E je­lenetek közepette elhangzanak Pe­tőfi, Majakovszkij, Ady és József Attila legszebb versei a lévai kiváló szavalők tolmácsolásában. Szép, színes műsor lesz, reméljük, ott lesznek a járás népi szerveinek a képviselői is. Azért mondjuk, hogy reméljük, mert őszintén meg kell mondanunk, hogy a Csemadok lévai helyi szervezete és a járási népmű­velési otthon között nincs meg az a kívánatos kapcsolat, aminek lennie kelllene. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor azt is meg kell mon­danunk, hogy ebben nemcsak a helyi szervezet a hibás, hanem a népmű­velési otthon dolgozói is. A Csema­dok helyi szervezete részéről egész­ségtelen bizalmatlanság, a járási népművelődési otthon "részéről pedig közöny, nemtörődömség jut kifeje­zésre a Csemadok kulturális munká­ja iránt, noha a Csemadok vezető­ségi tagjai elismerik, ha kérnek ru­hát vagy más segítséget, kívánsá­gukat a művelődési otthon teljesíti. Egy jelentéktelen példát ragadunk ki, amely feltárja a forrását az em­lített jelenségeknek. Tavaly például, a Žatva kulturális együttes, amikor aratás idején brigádrrnnkára ment, autóbusz állt rendelkezésére, míg a Csemadoknak teherautókon kellett elszállítania a tagjait, hogy előad­hassák a környező falvakon kultúr­műsorukat. Az ilyesmi keserűséget és bizalmatlanságot szül. A közöny továbbá abban mutatkozik meg, hogy a Csemadok helyi szervezete számos esetben meghívta Vodička elvtársat, a népművelési otthon vezetőjét kon­ferenciára, gyűlésre, de Vodička elv­társ nem ment el. A sértődöttség szüli aztán a Csemadokban az el­szigeteltség magatartását, ami bi­zony itt-ott felbukkan. El kell azon­ban ismerni, hogy a Csemadok he­lyi szervezetének vezetősége küzd ez ellen. Bizonyítja ezt például a vezetőségnek ez év január 15-én a CSISZ helyi szervezetéhez intézett levele, amely így hangzik: „Helyi csoportunk vezetősége az ifjúság részére vasárnaponként tea­estéket rendez, melyeket kultúrmű­sorral akarunk tarkítani. Felkérjük a ČSM helyi csoport vezetőségét, hogy erre az alkalomra szintén készítene illetve készíttetne rövid szlovák nyel­vű műsort, úgy kb. 15—20 perceset. A teaest időpontja minden vasárnap 5 órától 10-ig tart műsorral bővítve. Reméljük a CSISZ helyi csoport vezetősége eleget tesz kérésünknek, hogy a szlovák Ifjúság a magyar if­júsággal együtt élvezze a jól végzett munka utáni pihenést és szórakozást. A Csemadok helyi csoportja nevé­ben előre is köszönöm az együttmű­ködés megindulásét." Ennek a levélnek nem volt. meg a kívánt eredménye. Eleinte egy-két estén ment még a dolog, de később rejtélyes okok folytán megszűnt ez az üdvös kapcsolat. Azt is meg kell említeni, hogy több Csemadok-tag a szlovák színiegyüttesben is fellép, így péládul Kabát Gabriella, Mészá­ros István, és Nagy László sikerrel szerepeltek a Jednota üzemi együt­tesének szlnielőadásán, amely Nyit­rán a kerületi versenyen első helye­zést kapott. Mindezek olyan bizonyí­tékok, amelyek igazolják, a Csema­doknak az együttműködésre való törekvését, és úgy véljük, helyes volna, ha a népművelési otthon be­csületes szándékukat támogatná. A kapcsolat elmélyítésére feltét­lenül szükség van, mert az utóbbi hónapokban a Csemadok például egyetlen ismeretterjesztő előadást nem tartott. A kérdés helyes meg­oldásával kapcsolatban Vilcsek és Agg elvtársak a Csemadok vezető­sége részéről megígérték, hogy érint­kezésbe lépnek a tizenegyéves isko­la magyar tagozatának u tanáraival, továbbá a népművelési otthonnal, hogy megfelelő előadókat szerezhes­senek. A továbbiak során alkalmunk volt Vodička elvtárssal, a népművelési otthon vezetőjével is elbeszélgetni. Vodička elvtárs igen aktív, öntuda­tos és magabiztos kulturális dol­gozó benyomását tette ránk. Derűsen mondotta, hogy nincs könnyű dolga, de reméli, hogy az előtte ágaskodó nehézségeket rövidesen sikerül le­küzdenie. Tréfásan jegyezte meg, hogy már 1955-ben, amikor a nép­művelési otthon élére került, csaló­dást váltott ki mindenkiből. A szlo­vákok szlovákot, a magyarok pedig magyart vártak, végül őt, a csehet nevezték ki, akinek a felesége ma­gyar. Magában a városban egyéb­ként szerinte ötféle nemzetiség él, éspedig: szlovákok, magyarok, cse­hek, áttelepültek és lévaiak. Ezért nem kell minden panaszt, sérelmet a mellre szívni. Való igaz, hogy nem jelent meg a Csemadok gyűlésein. De az is igaz, mondotta, hogy any nyi kulturális szervezet életét kell irányítania, hogy nem jutott ahhoz, hogy a Csemadok gyűlésein részt vegyen. Ami pedig az aratási és kultúrbrigádot illeti, hát elismeri, hogy tavaly helytelen volt ez az el járás, idén azonban a népművelési otthon veszi a kezébe a teljes irá­nyítást, így hát a Csemadok-brigád szállításáról is megfelelő gondosko­dás történik. Vodička elvtárs ezután felsorolta azt a gazdag kulturális programot, amit a közeli hetekben tartanak Lé ván. E napokban a katonai zenekarok versenye zajlott le. Most 30-án az ukrán népi együttes mutatkozik be, június 2-án fellép a kiváló német szerb együttes. Hetedikén a győri Kisfaludy Színház vendégszerepel a szabadtéri színpadon. Július elején pedig a SĽUK együttese mutatja be új műsorát a lévai közönségnek. Megkérjük még Vodička elvtársat, hogy ezentúl vegyen magának több fáradságot az itteni Csemadokkal való kapcsolat megerősítésére. Vo­dička elvtárs mosolyogva megígéri, hogy a maga részéről mindent el fog követni, a kapcsolat megjavítása érdekében, de fontosnak tartja, hogy ezt a szándékát a helyi szervezet vezetősége is támogassa. SZABÓ BÉLA Ahol még előttünk senki nem járt © ^TjqL CL Jfíiľmjeii A márciusi és áprilisi, napok hova-to­vább sötét éjszakába vegyültek. Már csak néhány óráig volt napfény, amely azonban nem árasztott kellemes mele­get. Az úszó sarkvidéki jégtáblák, a jég­hegyek, ahogy itt mondják „Eisbergek" a Mirnij előtti révben szemlátomást gyors mozgásba jöttek. Házikónkból kinézve minden reggel más kép tárult elénk. Sok jéghegy elúszott a tengerbe, újak .jöttek, a megmaradtak pedig a dagály és a tengeri áramlatok hatására állandóan változtatták helyüket. Olyan volt ez, mint egy óriási sakktábla, ahol a figurák he­lyett hegyek változtatják állandóan a helyüket. Számos jéghegyen apró- pingvi­neket, morenamaradványokat láttunk, melyeket a jégtömeg a messzi száraz­földről sodort magával. A tenger egészen az „Ifjúság Partját" nyaldosta. Egyes táblákon alvó fóka cso­port hevert, a vízben pedig, mint Nep­tunus pajkos gyermekei, paskolva és vi­háncolva egész csoportok kergetődztek. Időnként 5—10 bálna tűnt fel. Testük erősen hasította a víz szintjét, élő szö­kőkutak módjára hatalmas vízsugarakat löveltek a magasba. A fény és az élet utolsó napjai a még be nem fagyott tengerszinten. Az Ivan Hmara-sziklafokon serény munka folyik. A hidrológus. az oceáno­gráfus, a hidrokémikus sátrat bontanak felszerelik a regisztráló vízállásmutató­kat, leengedik a csónakos mérőkészülé­keket, hogy megmérjék a tengervíz' hő­fokát és sótartalmát. A biológus magas alakját is egész nap láthatjuk. Gyakran még késő éjjel is a part mentén járkál, vagy kis gumicsónakon állandóan vadá­szik és kémlelődik. A Szláva nevű szovjet bálnavadászhajó március elején a Mirnij közelében hor­gonyzott le. Alkalom adódott, hogy még néhány levelet küldjünk. A sebtiben pa­pírra vetett sorokat és az első mérések­ről a Csehszlovák Tudományos Akadémiá­nak küldött jelentést gondosan becso­magoltuk és a többi postai küldemény­nyel együtt az II-2 repülőgép a Szláva­hajó fedélzetére dobta. A Szláva ismét elnyerte a kékszalagot a legsikeresebb bálnavadászatért. Az úszó sarki jégtáblák közti csator­nákat egyre jobban betömte a jég, s a tenger szintjét megfagyott plankton és jégszilánkok erős rétege lepte el. Né­hány napon belül minden fóka elhagyott bennünket. A madarak is kövfették őket, a hófehér viharmadarak repültek el utol­jára. A Davis-tenger partjain megszűnt az élet. Még kevesebb lett a fény. El­hatalmasodtak a szélviharok. Egy percig sem szünetelt a szárazföldi szél, mely 20—30 C-fokos hidegben 15—20. méteres másodpercenkénti sebességgel zúdúit le az antartikus jégkupoláról, fantasztikus fórmákba, dünákba, zasztrugákba és nagy alaktalan sivatagokba hömpölygetve a hő­töméget. A Mirnij házai lassan eltűntek a hó alatt és a telep közepén magas hóhegy képződött. A talajegyengető gépek sem segítettek. A lakók többsége ajtó helyett a tető kis ablakát használta. Az Antarktiszon köszöntött reánk má­jus elseje. Az erős szélvihar orkánná és hóförgeteggé fajult. Mégis mindenki el­jött. Hóköpenyünkbe burkolódzva a pa­rancsnoki ház emelvénye, előtt meghall­gattuk az expedíció vezetőjének rövid be­szédét, melyben felidézte Moszkva Lenin­grád és Prága virágbaborult május else­jéjét és utcáin ujjongó tömegeit: Tele­pünk házai zászlódíszt öltöttek. E föld­részen a Komszomal-dombon kitűzött szovjet zászló mellett először lengett a csehszlovák zászló. Nem sokáig örül­hettünk neki. A nemsokára bekövetkezett erős orkán annyira megtépázta zászlóin­kat, hogy szinte "csak cérnafoszlányok maradtak belőlük. Az Antartktiszon má­jus elseje a tél és a kezdődő sark-vidéki éjszaka ünnepe. Kemény megpróbáltatá­sok időszaka előtt álltunk. A következő három hónap folyamán a nap már elő sem bújt. Az északi láthatá­ron a sziklás Haswell sziget mögé rej­tőzött. A nappalok borús szürkületté vál­toztak. Á belső állomásokon már meg­kezdődött az állandó sark-vidéki éjszaka, melyet fagyos szelek kisérnek. Május elején a központi fennsík valamennyi állomásán — 70 C fokra süllyedt a hi­deg és a hőmérséklet állandóan csökkent. A Vosztok és a Szov.jetszkája-állomások több mint 25 méter másodpercenkénti se­bességű szeleket észleltek. A Mirnijen is rosszabbodtak az élet­körülmények. Csak nagy nehezen tudtuk lebonyolítani a kölcsönös látogatásokat és az étterem látogatását. Egyes házak lakói kötélre rögzítve jártak ki és sokáig szór­400 kötetes könyvtárban töltöttük. A leg­szorgalmasabbak pedig egyes körökben angolul tanultak. • Égy április végi reggelen új vendégek állítottak be. A partmenti és a tengerbe áramló jégzátonyon a Mirnijtől körülbelül 2 kilométerre nagy fekete folt tünt fel, melyet minduntalan újabb és újabb feke­te pontok szaporítottak. Előbb többszáz, majd többezer, végül körülbelül húszezer volt belőlük. A nagy császárpingvinek ér­keztek meg. Iránytű és radar nélkül az Antarktisz körül elterülő összes ten­gerből. több ezer kilométer távolságból A tenger látképe a szovjet délsarki tudományos expedíció Mirnij telepénél. 1 (Foto: TASZSZ). ták a havat ruhájukból, cipőjükből, or­rukból, fülükből, hosszú szakállukból. A szakáll már a sarkkutatók több mint felének büszkesége volt. Voltak derűs percek is, amikor elmesélték egymásnak, hol bolyongtak a hóviharban, míg sikerült végre megtalálniuk az éttermet. Mégsem akart egyikük sem otthon maradni és az ilyen esetekre minden házban előkészí­tett konzervekből és készletekből táplál­kozni. A tenger a Mirnijtől több mint 100 km távolságra fokozatosan befagyott, és a viharos sark-vidéki vizeken már egyet­len hajó sem tűnt fel. Ekkor már a Vosztok és Szovjetszka­ja -állomásokra rendezett terepszemlék minden résztvevője visszatért. A társal­góban összeültek a tudományos taná­csok, elbírálták az egyes dolgozók mun­kásságát, felülvizsgálták és kiegészí­tették az egyes ágak kutatási terveit. Folyt az expedíció szakiskolái vizsgákra készülő fiatal résztvevőinek oktatása. Az estéket moziban, vagy pedig a körülbelül jöttek össze pontosan meghatározott na­pon, azon a helyen, ahol születtek, mely egyáltalán nincs kijelölve és évről évre változik. Oj ,,telelők"-kell gazdagodtunk, akik egyedüli szomszédaink voltak a jég hátán az egész télidőben. Néhány napi pihenés után a Mirnij befagyott révében szemlét tartottak előttünk. Több kilomé­ter hosszú menetoszlopban haladtak a legnagyobb pingvin után. A sark-vidéki tél és éjszaka ideje a szaporodási időszakuk. A .jéghegység sze­les oldalán két jégtábla közti keskeny rés közelében, ahol állandóan jeges szél süvöltött,- jelölték ki az alkalmatos he­lyet. Rosszabbat aligha találhattak volna. Itt rakták le tojásaikat, és keltették ki kicsinyeiket, melyek a legkegyetlenebb megpróbáltatásoknak voltak kitéve úgy, hogy csak a legszívósabbak maradnak élve. Velük együtt töltöttük a telet és köl­csönösen látogattuk egymást. ANTONÍN MRKOS GAZDAG ELETJUBILEUM Két évvel ezelőtt az irodalmi Lenin-díj­jal kitüntetettek között első helyen olvas­hattuk Leonyid Makszimovics Leonov nevét, aki az Orosz erdő c. regényéért részesült ebben a magas elismerésben. Az Orosz erdő szerzője ma tölti be 60. életévét. Leonov erőteljes egyénisége a szovjet irodalomnak. Aránylag fiatal kora ellenére az idősebb irónemzedékhez tartozik. Élet­útja az orosz értelmiség legjobb részének útja volt, mely mindenkor párhuzamosan haladt a munkásosztály élcsapata, a párt útjával. Viszont Leonov írói pályáján át­ment mindazokon a nagy változásokon, amelyek az oroszországi értelmiség egész lényében bekövetkeztek. Forradalmi szellemű írócsaládban szüle­tett. Diákkorában tört ki a forradalom, amely öt is elragadta. A Vörös Hadsereg katonáinak sorában küzd Oroszország déli részén, majd frontlapok szerkesztőségeiben dolgozik. Első írásaiban persze még visszatükrö­ződött korának irodalmi téren folyó ádáz eszmei küzdelme a kispolgári dekadens, nyugati áramlatok ellen. Noha első müvei távol álltak az időszerű problémáktól, esz­mei élükkel a kispolgári individualizmust és a minden aljasságra vetemedő burzsoá önzést támadják, leleplezvén a régi kispol­gári mentalitás reakciós szerepét a forra­dalom müvének, az új társadalom építésé­nek megvalósításában. 1924-ben írta meg első regényét a Bor­zok-at. Nem csoda, hogy egyszeriben nép­szerű lett, hisz hőseit, cselekményeit az időszerűség jellemzi, a polgárháború viszo­nyai közepette játszódik le története. Ge­rincét a parasztság kettős arculatának áb­rázolása alkotja. Két fivér, Pavel és Szem­jon történetén keresztül mutatja meg a parasztság két uciát: Szemjon kulákcsalád­ba nősül, ráragad környezetének gondolko­dásmódja, mindent a könnyebb végénél akar megragadni, az egyéni önzés kiöli belőle a közösség iránt érzett meleg viszonyt. Ami­kor a forradalom után a hadikommunizmus körülményei közepette a parasztság elége­detlenkedik, a kulákok kihasználják az al­kalmat, szervezkednek egyes falvakban és fegyveres lázadást szítanak a proletár ha­talom ellen, ő is az ellenforradalmárokhoz csatlakozik s majd elhagyatva, megadja magát a lázadást leverő vörös csapatok parancsnokának, akiben egészen más utakon járó Pavel fivérét ismeri fel. Leonov írói alkotásában is törést jelen­t-tt a náci dúlás. A Nagy Honvédő Háború Idején publicisztikai tevékenységével állt a nagy hazafias ügy szolgálatában, az orosz történelmi múlt hősi példáit számtalan­szor felelevenítve írásaival lelkesedést, ki­tartást, győzniakarást öntött a front és a hátország harcosaiba. Leonov a háború győzelmes befejezése után írja meg legnagyobb alkotását az Orosz erdőt. E formailag tökéletes mű eszmeileg óriási teret ölel fel. Az Orosz erdő, mint a nagy orosz haza hatalmának rejtelmes jellegzetes szimbóluma mögött a kifejlődött szovjettársadalom különböző embertípusainak jellemét tárja fel. Két fő típussal találkozunk a műben. Az egyik a nép, a köz, a haza javáért csendben, kérkedés és személyi érdek nélkül, tu­dományos higgadtsággal dolgozó szorgalmas, tüdős típusa Vihrov professzor alakjában. Vetélytársának Gracianszkijnak személyében pedig az öntetszelgő, hiú önzésének, sze­mélyi kultuszának élő, hozzá nem értő, de fecsegő karrierista áltudós alakját. Az egy időre háttérbe szorított szerény Vihrov elnyeri igazságát, ami szinte törvénysze­rűen következik be, míg a hiúságában bu­kott gyáva Gracianszkij öngyilkossággal tesz pontot életére. Ugyanakkor a második nemzedék képviselőjének, Polja Vihrovának, a professzor lányának a fasiszta hódító csábítgatásaival majd fenyegetéseivel szem­ben tanúsított kitartó, a végletekig szilárd, hazafias önérzetében, a honi földhír kitép­hetetlen gyökerekkel kapaszkodo szovjet értelmiség hazaszeretetének erejét érzékel­teti. Leonov a szovjet nép kedvenc írója. Mű­vészi tehetségét illetően elég Gorkijt idéz­nünk: „ő egyike a mai szovjet irodalmárok ama csoportja legnagyobb képviselőinek, akik folytatják a klasszikus orosz irodalom müvét: Puskin, Gribojedov, Gogol, Turge­nyev, Dosztojevszkij és Lev Tolsztoj mü­vét." LŐRINCZ LÁSZLÓ ÜJ SZÖ 5 * 1959. május 30.

Next

/
Thumbnails
Contents