Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-31 / 149. szám, vasárnap

A Csemadok lévai szervezetének kulturális életéről Délután öt óra tájban érkezünk meg a Csemadok lévai helyi szervezetébe. A klubhelyiségben — ahol büfé van s frissítőket, sört és feketét árulnak — néhányan biliárdoznak, sakkoznak, újságot olvasnak. Noha a helyiség homályos, mégis meghitt a légkör. Később megérkeznek a tánccsoport tagjai, vidám, csinos lányok és derűs, jókedvű fiatalemberek, akik a klubhelyiségből átmennek a szomszédos terembe és felkészülnek a próbákra. A zongorista még nem érkezett meg, így hát Bura István fiatal lakatos füttyel kíséri és vezeti a próbákat. Türelmet, fegvelmet, egyszóval komoly munkát igényelnek ezek a próbák mind a táncosok, mind a vezető részéről. Egy-egy táncjelenetet addig ismételnek, amíg a zeňe és mozdulat ritmusa teljes művészi összhangba kerül. A próba alatt egyetlen szót sem lehet hallani, a táncgyakorlatok műveletei szinte áhítatos szertartásnak hatnak. Látni, valamenynyien tudásuk legjavát akarják beleadni a táncba, hogy fellépésük során megajándékozzák a dolgozókat a táncművészet szépségeivel. Ez az akarat összeforrasztja őket, és fá

r radhatatlan törekvésüket siker koronázza. Tavaly 32 ízben léptek fel Léván és vidékén, s valamennyi fellépésüket méltó siker koronázta. Működésük szlovákiai vizonylatban is komoly visszhangot keltett. A lelkes 16-tagú tánccsoport kiváló munkáját a Csemadok központ is értékelte, és hogy elősegítse fejlődését, 4 ezer korona jutalomban részesítette, amely összegből a csoport hiányos ruhatárát egészítették ki. E tánccsoporton kívül a Csemadok lévai helyi szervezetének két színjátszó együttese, esztrádcsoportja és saját zenekara van. A színiegyüttesek, amelyek közel hatvan tagot számlálnak, ugyancsak szép sikereket könyvelhetnek el. Tavaly ők nyerték el a Csemadok színjátszó csoportok versenyében az első helyezést Az igazgató úr nevenapja című lengyel színmű kiváló előadásával. Idén Kónya Kincskeresők és Musatescu román író Titanic keringő című vígjáték előadásával is figyelemre méltó sikert arattak. Itt fontos megjegyezni, hogy ez az együttes volt az első, amely Szlovákiában ezt a román Színművet előadta. Most vasárnap Vámosladányban szervezik meg a járási Csemadoknapot. - Biztos, hogy a 'lévai • helyi szervezet a kultúrműsorból méltó módon veszi ki részét. A Csemadok fennállásának 10. évfordulója tiszteletére pedig a jövő hónapban, június 11-től 20-ig terjedő időszakban három, egész estét betöltő jubiláris kultúrműsort terveznek. Az első két estén két színdarabbal lépnek fel, a harmadik estén pedig ragyogó ötlettel összefoglaló ízelítőt adnak tízesztendős kulturális működésükről. A háromnapos kultúrműsornak ez lesz a koronája. Ügy véljük, érdemes ezt a műsort nagyjában nyilvánosságra hozni: A tízévi kultúrmunka összefoglalója vezeti be az előadást, utána következnek az eddig lejátszott színművek legsikerültebb jelenetei, így többek között a Közös út. Mélyszántás, az Igazgató úr nevenapja, Légy jó mindhalálig, a Fösvény, Úrhatnám polgár, Csárdáskirálynő, és a Szabad szél egyes jelenetei. E jelenetek közepette elhangzanak Petőfi, Majakovszkij, Ady és József Attila legszebb versei a lévai kiváló szavalők tolmácsolásában. Szép, színes műsor lesz, reméljük, ott lesznek a járás népi szerveinek a képviselői is. Azért mondjuk, hogy reméljük, mert őszintén meg kell mondanunk, hogy a Csemadok lévai helyi szervezete és a járási népművelési otthon között nincs meg az a kívánatos kapcsolat, aminek lennie kelllene. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor azt is meg kell mondanunk, hogy ebben nemcsak a helyi szervezet a hibás, hanem a népművelési otthon dolgozói is. A Csemadok helyi szervezete részéről egészségtelen bizalmatlanság, a járási népművelődési otthon "részéről pedig közöny, nemtörődömség jut kifejezésre a Csemadok kulturális munkája iránt, noha a Csemadok vezetőségi tagjai elismerik, ha kérnek ruhát vagy más segítséget, kívánságukat a művelődési otthon teljesíti. Egy jelentéktelen példát ragadunk ki, amely feltárja a forrását az említett jelenségeknek. Tavaly például, a Žatva kulturális együttes, amikor aratás idején brigádrrnnkára ment, autóbusz állt rendelkezésére, míg a Csemadoknak teherautókon kellett elszállítania a tagjait, hogy előadhassák a környező falvakon kultúrműsorukat. Az ilyesmi keserűséget és bizalmatlanságot szül. A közöny továbbá abban mutatkozik meg, hogy a Csemadok helyi szervezete számos esetben meghívta Vodička elvtársat, a népművelési otthon vezetőjét konferenciára, gyűlésre, de Vodička elvtárs nem ment el. A sértődöttség szüli aztán a Csemadokban az elszigeteltség magatartását, ami bizony itt-ott felbukkan. El kell azonban ismerni, hogy a Csemadok helyi szervezetének vezetősége küzd ez ellen. Bizonyítja ezt például a vezetőségnek ez év január 15-én a CSISZ helyi szervezetéhez intézett levele, amely így hangzik: „Helyi csoportunk vezetősége az ifjúság részére vasárnaponként teaestéket rendez, melyeket kultúrműsorral akarunk tarkítani. Felkérjük a ČSM helyi csoport vezetőségét, hogy erre az alkalomra szintén készítene illetve készíttetne rövid szlovák nyelvű műsort, úgy kb. 15—20 perceset. A teaest időpontja minden vasárnap 5 órától 10-ig tart műsorral bővítve. Reméljük a CSISZ helyi csoport vezetősége eleget tesz kérésünknek, hogy a szlovák Ifjúság a magyar ifjúsággal együtt élvezze a jól végzett munka utáni pihenést és szórakozást. A Csemadok helyi csoportja nevében előre is köszönöm az együttműködés megindulásét." Ennek a levélnek nem volt. meg a kívánt eredménye. Eleinte egy-két estén ment még a dolog, de később rejtélyes okok folytán megszűnt ez az üdvös kapcsolat. Azt is meg kell említeni, hogy több Csemadok-tag a szlovák színiegyüttesben is fellép, így péládul Kabát Gabriella, Mészáros István, és Nagy László sikerrel szerepeltek a Jednota üzemi együttesének szlnielőadásán, amely Nyitrán a kerületi versenyen első helyezést kapott. Mindezek olyan bizonyítékok, amelyek igazolják, a Csemadoknak az együttműködésre való törekvését, és úgy véljük, helyes volna, ha a népművelési otthon becsületes szándékukat támogatná. A kapcsolat elmélyítésére feltétlenül szükség van, mert az utóbbi hónapokban a Csemadok például egyetlen ismeretterjesztő előadást nem tartott. A kérdés helyes megoldásával kapcsolatban Vilcsek és Agg elvtársak a Csemadok vezetősége részéről megígérték, hogy érintkezésbe lépnek a tizenegyéves iskola magyar tagozatának u tanáraival, továbbá a népművelési otthonnal, hogy megfelelő előadókat szerezhessenek. A továbbiak során alkalmunk volt Vodička elvtárssal, a népművelési otthon vezetőjével is elbeszélgetni. Vodička elvtárs igen aktív, öntudatos és magabiztos kulturális dolgozó benyomását tette ránk. Derűsen mondotta, hogy nincs könnyű dolga, de reméli, hogy az előtte ágaskodó nehézségeket rövidesen sikerül leküzdenie. Tréfásan jegyezte meg, hogy már 1955-ben, amikor a népművelési otthon élére került, csalódást váltott ki mindenkiből. A szlovákok szlovákot, a magyarok pedig magyart vártak, végül őt, a csehet nevezték ki, akinek a felesége magyar. Magában a városban egyébként szerinte ötféle nemzetiség él, éspedig: szlovákok, magyarok, csehek, áttelepültek és lévaiak. Ezért nem kell minden panaszt, sérelmet a mellre szívni. Való igaz, hogy nem jelent meg a Csemadok gyűlésein. De az is igaz, mondotta, hogy any nyi kulturális szervezet életét kell irányítania, hogy nem jutott ahhoz, hogy a Csemadok gyűlésein részt vegyen. Ami pedig az aratási és kultúrbrigádot illeti, hát elismeri, hogy tavaly helytelen volt ez az el járás, idén azonban a népművelési otthon veszi a kezébe a teljes irányítást, így hát a Csemadok-brigád szállításáról is megfelelő gondoskodás történik. Vodička elvtárs ezután felsorolta azt a gazdag kulturális programot, amit a közeli hetekben tartanak Lé ván. E napokban a katonai zenekarok versenye zajlott le. Most 30-án az ukrán népi együttes mutatkozik be, június 2-án fellép a kiváló német szerb együttes. Hetedikén a győri Kisfaludy Színház vendégszerepel a szabadtéri színpadon. Július elején pedig a SĽUK együttese mutatja be új műsorát a lévai közönségnek. Megkérjük még Vodička elvtársat, hogy ezentúl vegyen magának több fáradságot az itteni Csemadokkal való kapcsolat megerősítésére. Vodička elvtárs mosolyogva megígéri, hogy a maga részéről mindent el fog követni, a kapcsolat megjavítása érdekében, de fontosnak tartja, hogy ezt a szándékát a helyi szervezet vezetősége is támogassa. SZABÓ BÉLA Ahol még előttünk senki nem járt © ^TjqL CL Jfíiľmjeii A márciusi és áprilisi, napok hova-tovább sötét éjszakába vegyültek. Már csak néhány óráig volt napfény, amely azonban nem árasztott kellemes meleget. Az úszó sarkvidéki jégtáblák, a jéghegyek, ahogy itt mondják „Eisbergek" a Mirnij előtti révben szemlátomást gyors mozgásba jöttek. Házikónkból kinézve minden reggel más kép tárult elénk. Sok jéghegy elúszott a tengerbe, újak .jöttek, a megmaradtak pedig a dagály és a tengeri áramlatok hatására állandóan változtatták helyüket. Olyan volt ez, mint egy óriási sakktábla, ahol a figurák helyett hegyek változtatják állandóan a helyüket. Számos jéghegyen apró- pingvineket, morenamaradványokat láttunk, melyeket a jégtömeg a messzi szárazföldről sodort magával. A tenger egészen az „Ifjúság Partját" nyaldosta. Egyes táblákon alvó fóka csoport hevert, a vízben pedig, mint Neptunus pajkos gyermekei, paskolva és viháncolva egész csoportok kergetődztek. Időnként 5—10 bálna tűnt fel. Testük erősen hasította a víz szintjét, élő szökőkutak módjára hatalmas vízsugarakat löveltek a magasba. A fény és az élet utolsó napjai a még be nem fagyott tengerszinten. Az Ivan Hmara-sziklafokon serény munka folyik. A hidrológus. az oceánográfus, a hidrokémikus sátrat bontanak felszerelik a regisztráló vízállásmutatókat, leengedik a csónakos mérőkészülékeket, hogy megmérjék a tengervíz' hőfokát és sótartalmát. A biológus magas alakját is egész nap láthatjuk. Gyakran még késő éjjel is a part mentén járkál, vagy kis gumicsónakon állandóan vadászik és kémlelődik. A Szláva nevű szovjet bálnavadászhajó március elején a Mirnij közelében horgonyzott le. Alkalom adódott, hogy még néhány levelet küldjünk. A sebtiben papírra vetett sorokat és az első mérésekről a Csehszlovák Tudományos Akadémiának küldött jelentést gondosan becsomagoltuk és a többi postai küldeménynyel együtt az II-2 repülőgép a Szlávahajó fedélzetére dobta. A Szláva ismét elnyerte a kékszalagot a legsikeresebb bálnavadászatért. Az úszó sarki jégtáblák közti csatornákat egyre jobban betömte a jég, s a tenger szintjét megfagyott plankton és jégszilánkok erős rétege lepte el. Néhány napon belül minden fóka elhagyott bennünket. A madarak is kövfették őket, a hófehér viharmadarak repültek el utoljára. A Davis-tenger partjain megszűnt az élet. Még kevesebb lett a fény. Elhatalmasodtak a szélviharok. Egy percig sem szünetelt a szárazföldi szél, mely 20—30 C-fokos hidegben 15—20. méteres másodpercenkénti sebességgel zúdúit le az antartikus jégkupoláról, fantasztikus fórmákba, dünákba, zasztrugákba és nagy alaktalan sivatagokba hömpölygetve a hőtöméget. A Mirnij házai lassan eltűntek a hó alatt és a telep közepén magas hóhegy képződött. A talajegyengető gépek sem segítettek. A lakók többsége ajtó helyett a tető kis ablakát használta. Az Antarktiszon köszöntött reánk május elseje. Az erős szélvihar orkánná és hóförgeteggé fajult. Mégis mindenki eljött. Hóköpenyünkbe burkolódzva a parancsnoki ház emelvénye, előtt meghallgattuk az expedíció vezetőjének rövid beszédét, melyben felidézte Moszkva Leningrád és Prága virágbaborult május elsejéjét és utcáin ujjongó tömegeit: Telepünk házai zászlódíszt öltöttek. E földrészen a Komszomal-dombon kitűzött szovjet zászló mellett először lengett a csehszlovák zászló. Nem sokáig örülhettünk neki. A nemsokára bekövetkezett erős orkán annyira megtépázta zászlóinkat, hogy szinte "csak cérnafoszlányok maradtak belőlük. Az Antartktiszon május elseje a tél és a kezdődő sark-vidéki éjszaka ünnepe. Kemény megpróbáltatások időszaka előtt álltunk. A következő három hónap folyamán a nap már elő sem bújt. Az északi láthatáron a sziklás Haswell sziget mögé rejtőzött. A nappalok borús szürkületté változtak. Á belső állomásokon már megkezdődött az állandó sark-vidéki éjszaka, melyet fagyos szelek kisérnek. Május elején a központi fennsík valamennyi állomásán — 70 C fokra süllyedt a hideg és a hőmérséklet állandóan csökkent. A Vosztok és a Szov.jetszkája-állomások több mint 25 méter másodpercenkénti sebességű szeleket észleltek. A Mirnijen is rosszabbodtak az életkörülmények. Csak nagy nehezen tudtuk lebonyolítani a kölcsönös látogatásokat és az étterem látogatását. Egyes házak lakói kötélre rögzítve jártak ki és sokáig szór400 kötetes könyvtárban töltöttük. A legszorgalmasabbak pedig egyes körökben angolul tanultak. • Égy április végi reggelen új vendégek állítottak be. A partmenti és a tengerbe áramló jégzátonyon a Mirnijtől körülbelül 2 kilométerre nagy fekete folt tünt fel, melyet minduntalan újabb és újabb fekete pontok szaporítottak. Előbb többszáz, majd többezer, végül körülbelül húszezer volt belőlük. A nagy császárpingvinek érkeztek meg. Iránytű és radar nélkül az Antarktisz körül elterülő összes tengerből. több ezer kilométer távolságból A tenger látképe a szovjet délsarki tudományos expedíció Mirnij telepénél. 1 (Foto: TASZSZ). ták a havat ruhájukból, cipőjükből, orrukból, fülükből, hosszú szakállukból. A szakáll már a sarkkutatók több mint felének büszkesége volt. Voltak derűs percek is, amikor elmesélték egymásnak, hol bolyongtak a hóviharban, míg sikerült végre megtalálniuk az éttermet. Mégsem akart egyikük sem otthon maradni és az ilyen esetekre minden házban előkészített konzervekből és készletekből táplálkozni. A tenger a Mirnijtől több mint 100 km távolságra fokozatosan befagyott, és a viharos sark-vidéki vizeken már egyetlen hajó sem tűnt fel. Ekkor már a Vosztok és Szovjetszkaja -állomásokra rendezett terepszemlék minden résztvevője visszatért. A társalgóban összeültek a tudományos tanácsok, elbírálták az egyes dolgozók munkásságát, felülvizsgálták és kiegészítették az egyes ágak kutatási terveit. Folyt az expedíció szakiskolái vizsgákra készülő fiatal résztvevőinek oktatása. Az estéket moziban, vagy pedig a körülbelül jöttek össze pontosan meghatározott napon, azon a helyen, ahol születtek, mely egyáltalán nincs kijelölve és évről évre változik. Oj ,,telelők"-kell gazdagodtunk, akik egyedüli szomszédaink voltak a jég hátán az egész télidőben. Néhány napi pihenés után a Mirnij befagyott révében szemlét tartottak előttünk. Több kilométer hosszú menetoszlopban haladtak a legnagyobb pingvin után. A sark-vidéki tél és éjszaka ideje a szaporodási időszakuk. A .jéghegység szeles oldalán két jégtábla közti keskeny rés közelében, ahol állandóan jeges szél süvöltött,- jelölték ki az alkalmatos helyet. Rosszabbat aligha találhattak volna. Itt rakták le tojásaikat, és keltették ki kicsinyeiket, melyek a legkegyetlenebb megpróbáltatásoknak voltak kitéve úgy, hogy csak a legszívósabbak maradnak élve. Velük együtt töltöttük a telet és kölcsönösen látogattuk egymást. ANTONÍN MRKOS GAZDAG ELETJUBILEUM Két évvel ezelőtt az irodalmi Lenin-díjjal kitüntetettek között első helyen olvashattuk Leonyid Makszimovics Leonov nevét, aki az Orosz erdő c. regényéért részesült ebben a magas elismerésben. Az Orosz erdő szerzője ma tölti be 60. életévét. Leonov erőteljes egyénisége a szovjet irodalomnak. Aránylag fiatal kora ellenére az idősebb irónemzedékhez tartozik. Életútja az orosz értelmiség legjobb részének útja volt, mely mindenkor párhuzamosan haladt a munkásosztály élcsapata, a párt útjával. Viszont Leonov írói pályáján átment mindazokon a nagy változásokon, amelyek az oroszországi értelmiség egész lényében bekövetkeztek. Forradalmi szellemű írócsaládban született. Diákkorában tört ki a forradalom, amely öt is elragadta. A Vörös Hadsereg katonáinak sorában küzd Oroszország déli részén, majd frontlapok szerkesztőségeiben dolgozik. Első írásaiban persze még visszatükröződött korának irodalmi téren folyó ádáz eszmei küzdelme a kispolgári dekadens, nyugati áramlatok ellen. Noha első müvei távol álltak az időszerű problémáktól, eszmei élükkel a kispolgári individualizmust és a minden aljasságra vetemedő burzsoá önzést támadják, leleplezvén a régi kispolgári mentalitás reakciós szerepét a forradalom müvének, az új társadalom építésének megvalósításában. 1924-ben írta meg első regényét a Borzok-at. Nem csoda, hogy egyszeriben népszerű lett, hisz hőseit, cselekményeit az időszerűség jellemzi, a polgárháború viszonyai közepette játszódik le története. Gerincét a parasztság kettős arculatának ábrázolása alkotja. Két fivér, Pavel és Szemjon történetén keresztül mutatja meg a parasztság két uciát: Szemjon kulákcsaládba nősül, ráragad környezetének gondolkodásmódja, mindent a könnyebb végénél akar megragadni, az egyéni önzés kiöli belőle a közösség iránt érzett meleg viszonyt. Amikor a forradalom után a hadikommunizmus körülményei közepette a parasztság elégedetlenkedik, a kulákok kihasználják az alkalmat, szervezkednek egyes falvakban és fegyveres lázadást szítanak a proletár hatalom ellen, ő is az ellenforradalmárokhoz csatlakozik s majd elhagyatva, megadja magát a lázadást leverő vörös csapatok parancsnokának, akiben egészen más utakon járó Pavel fivérét ismeri fel. Leonov írói alkotásában is törést jelent-tt a náci dúlás. A Nagy Honvédő Háború Idején publicisztikai tevékenységével állt a nagy hazafias ügy szolgálatában, az orosz történelmi múlt hősi példáit számtalanszor felelevenítve írásaival lelkesedést, kitartást, győzniakarást öntött a front és a hátország harcosaiba. Leonov a háború győzelmes befejezése után írja meg legnagyobb alkotását az Orosz erdőt. E formailag tökéletes mű eszmeileg óriási teret ölel fel. Az Orosz erdő, mint a nagy orosz haza hatalmának rejtelmes jellegzetes szimbóluma mögött a kifejlődött szovjettársadalom különböző embertípusainak jellemét tárja fel. Két fő típussal találkozunk a műben. Az egyik a nép, a köz, a haza javáért csendben, kérkedés és személyi érdek nélkül, tudományos higgadtsággal dolgozó szorgalmas, tüdős típusa Vihrov professzor alakjában. Vetélytársának Gracianszkijnak személyében pedig az öntetszelgő, hiú önzésének, személyi kultuszának élő, hozzá nem értő, de fecsegő karrierista áltudós alakját. Az egy időre háttérbe szorított szerény Vihrov elnyeri igazságát, ami szinte törvényszerűen következik be, míg a hiúságában bukott gyáva Gracianszkij öngyilkossággal tesz pontot életére. Ugyanakkor a második nemzedék képviselőjének, Polja Vihrovának, a professzor lányának a fasiszta hódító csábítgatásaival majd fenyegetéseivel szemben tanúsított kitartó, a végletekig szilárd, hazafias önérzetében, a honi földhír kitéphetetlen gyökerekkel kapaszkodo szovjet értelmiség hazaszeretetének erejét érzékelteti. Leonov a szovjet nép kedvenc írója. Művészi tehetségét illetően elég Gorkijt idéznünk: „ő egyike a mai szovjet irodalmárok ama csoportja legnagyobb képviselőinek, akik folytatják a klasszikus orosz irodalom müvét: Puskin, Gribojedov, Gogol, Turgenyev, Dosztojevszkij és Lev Tolsztoj müvét." LŐRINCZ LÁSZLÓ ÜJ SZÖ 5 * 1959. május 30.