Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-30 / 148. szám, szombat

Kelet-Szlovákia árvízvédelmi rendezése A michalovcei, szobránci, nagyka­posi és királyhelmeci járások 133 községe beleesik a kelet-szlovákiai medence földrajzi egységébe, ahol most folynak a nagyméretű árvízvé­delmi és lecsapolási munkák, ame­lyek alapjában megváltoztatják gaz­dasági elmaradottságát ennek a 140 000 hektáros területnek. A kelet-szlovákiai medencének gazdag vízhálózata van. Átszelik a Laborc Ung, Fekete Víz, Latorca és a Bodrog, valamint sok más kisebb­nagyobb patak. Nem ritkaság, hogy nemcsak a téli és tavaszi, hanem a nyári árvizek is többször elöntik e területet, amikor is 45 000 hektár megművelt föld kerül víz alá. Esős években több n.int 100 000 hektár válik használhatatlanná. Az árterületen a gyakori elöntés következtében a földek nélkülözik a jó termőtalaj struktúráját, szegény a mész- és a humusztartalmuk, ami a jó termés nélközhetetlen feltétele. A kevés és rossz minőségű takar­mány miatt kevés az állatállomány, mivel több mint két hektár föld szükséges egy szarvasmarha eltartá­sához. Az itt élő lakosság legfőbb vágya az árvízvédelmi berendezések kiépí­tése. Sajnos, az eddigi rendszerek jó­indulata ezen gazdaságilag elmaradt terület iránt csak minimális mére­tekben mutatkozott meg. A múlt év­század végén megszervezett árvízvé­delmi szövetkezetek sem kezdhettek nagyobb munkákba pénz nélkül, úgy hogy csak a legszükségesebb in­tézkedésekre kerülhetett sor, arra :s csak ott, ahol a földesurak befolyá­sa érvényesült. Alapjában megváltozott a helyzet most, amikor a nép irányítja a haza sorsát. A CSKP programba vette a gazdaságilag elmaradt területek fel­virágoztatását. Szemünk előtt nőnek az új ipartelepek, iskolák, kultúrott­honok, szociális berendezések éppen úgy, mint a szövetkezetek. Hogy ebbe a történelmi folyamatba a ke­let-szlovákiai medence is teljes egé­szében belekapcsolódhassék, elsősor­ban meg kellett kezdeni az árvízvé­delmi berendezések építését. Ezért mindjárt a Győzelmes Február után, 1948-ban megkezdődtek itt a munká­latok. Kormányunk 1956-ban hozzá­járult az egész kelet-szlovákiai me­dencére vonatkozó részleges terv előkészítéséhez. A befektetési terve­zet első és második részletét, ami­hez már hozzá is fogtunk, a kormány 1958-ban jóvá is hagyta. E terv kilenc részletbe tagozza be a nagy munkálatot úgy, hogy minden részlet mint önálló akció a kiépítés után mindjárt meghozhassa a, gyü­mölcsét. A munkálatok legkésőbb 1965-ben befejeződnek. A rendezés alaptétele a Laborc folyó árvizének a felfogása és táro­lása a Vihorlát alatt, ahol tároló­medence épül. Idevezetik a Fekete Vizet és a beléje torkolló patakokat is, úgyhogy ezek ártalmatlanná téve nem fogják többé veszélyeztetni a Laborc és Ung folyók közét. A szobránci járás patakjai, ame­lyek eddig a Fekete Vízbe torkolltak, egy felfogócsatorna kiépítésével az Ung folyóba fognak befolyni. Hogy a Bodrog hirtelen föl ne duz­zadjon, a Latorca és a Laborc ága­zatában egy tárolómedence lesz, amely, mivel csak rövid időre lesz elöntve és egyes években egyáltalán nem, gazdaságilag, főleg takarmány­termelésre, továbbira is kihasználható lesz. A belvizek gyors levezetéséhez megépítik a szükséges csatornaháló­zatot. A Fekete Víz jobb- és bal­partján a belvizeket Sztretava köz­ség határába vezetik, ahol a felépülő szivattyútelep átszivattyúzza a vizet az Ung folyó medrébe. A Latorca és Ung folyók közti terület belvizeit Csicser községnél fogját átszivaty­tyúzni a Latorca medrébe. A Labor­ca jobbparti belvizeit pedig a raš­kovcei szivattyútelep fogja a gáton átemelni a Laborc medrébe. A beruházási költségeket 809 mil­lió koronára becsülik. A. földmunkák, amelyeknek 90 százalékát gépekkel végzik, mennyiségben meghaladják a 15 millió köbmétert, miközben a gá­tak és levezetőcsatornák hosszúsága el fogja érni a 430 kilométert. A beruházási munkák következ­ményeképpen lehetővé válik 27 000 hektár kaszáló és legelő feltörése és elsőrendű szántóföldekké való át­változtatása. A mai alacsony termés­hozamok a gabonafélékből hektáron­ként 18 mázsára, a cukorrépából 230 mázsára, a kukoricából 25 mázsára, és a szálas takarmányból 33 mázsára növekednek. A tervek szerint a be­ruházás tehát 1965 után évente 160 millió korona értékben emeli mező­gazdaságunk termőképességét, ami 20 000 vagon terméstöbbletet jelent a maihoz képest. A befektetés tehát hat év alatt kifizetődik. Ezen beruházásokkal egyidoben épülnek fel a Szovjetunió területén az Ung folyó védőgátjai, ami ré­szünkre nagy segítséget jelent. Az árvizek megszüntetésével és a csatornahálózat kiépítésével alkalom nyílik nagyszabású lecsapolási mun­kálatokra is. A helyi munkálatokat talajjavítási szövetkezetek beruházá­si keretein belül fogják elvégezni. Mint önálló akció az árvízvédelem keretébe esik 20,5 km hosszú vona­lon a Latorca balparti védőgátja, amelynek építése már 1960-ban be is fejeződik. Ezen 60 millió koronás beruházás megszünteti az eddigi évente jelentkező árvizeket a Lator­ca balpartján, minek következtében megvéd 8000 hektár termőtalajt és a Latorca balparti községeit az árvíz ellen. E beruházás évi 1800 vagon terméstöbbletet eredményez. Egy másik nagyszabású beruházási, akció a királyhelmeci járásban, a Bodrogközben, 32 000 iiektáros terü­leten történik. Ugyanjé ezen a terü­leten a gyakori talajvizek a tavaszi munkákat hosszú időn át akadályoz­zák s a gyakori kiáztatással silánnyá teszik az itteni szántókat. A tervezet szerint a csatornahálózat gerince a szomotori 27 km hosszú csatorna lesz, amelynek torkolatánál felépül a szivattyútelep, amely átemeli a fö­lös belvizeket a Bodrog medrébe. 62 millió korona beruházással az 1960 — 1963-as években és 1,7 millió köb­méter föld kiásatásával 126 km hosz­szú csatornahálózat fejlődik itt ki, miáltal 5460 hektár kitűnő minőségű szántóföldet nyerünk. A belvizek le­vezetésével lehetővé teszik a tava­sziak idején történő vetését is. A ja­vított talaj évi többlethozama eléri a 31 millió koronát, úgyhogy a be­ruházási költségek két esztendő le­forgása alatt megtérülnek. A nyári hónapokban gyakran elő­forduló szárazságok kiküszöbölésére Amiért a vadászgazda prüszköl Annak, hogy az ember prüszköl, több oka lehet. Nem fogjuk most felsorolni ezen indítóokokat. A rö­vidség, tömörség kedvéért csupán azt vizsgáljuk meg, miért prüszköl a szimöi vadászgazda. Az'ok nem meg­fázás, nem orrba szippantott tubák, vagy paprika, hanem a bank. Akár­milyen furcsán is hangzik, az Érsek­újvári Állami Bank miatt prüszköl az érdemes vadászgazda. Miatta szórja az „áldást" az egész vadász­társaság. A dolog azzal kezdődött, hogy a szimöi szövetkezet mellett létesült vadásztársaság a vadvédelem érde­kében egy kisebb méretű fásítást hajtott végre. A fásítással járó költ­ség 1400 koronára rúgott. Hogy mi­ből fizessék ezt az összeget? Miből, ha nem a társaság pénzéből. Több mint 21 ezer koronájuk van a bank­ban. Meg is írták szépen a kérvényt, el is küldték a barikba, hogy utal­ják ki az 1400 koronát, amiből ki­fizetnék a munkásokat, akik elültet­ték a szóban forgó facsemetéket. A napokból hetek, a hetekből hó­napok lettek, de pénz még a mai napig sincsen. Nem mintha a bank nem vett volna tudomást kívánsá­gokról. Söt, nagyon is tudomást vett. A kérvény azóta többször visszake­rült kiinduló pontjára, vagyis a va­dászok gazdájához. Hogy miért? Min­den esetben egy újabb aláírást meg bélyegzőt követeltek. Egy darabig szorgalmasan pecsé­teltek, míg aztán el nem fogyott a türelmük meg a papíron a hely is. Pecséttel ellátva igazolta a HNB, hogy a szóban forgó munkát a va­dásztársaság elvégezte, illetve elvé­geztette, Ezt igazolja az EFSZ el­nökének aláírása és a pecsét is. Bé­lyegzővel hitelesítette a vadvédelmi társaság, a járási nemzeti bizottság, a járási nemzeti bizottság erdő- és mezőgazdasági osztályának vezetője. De mindez még mindig nem elég. Mert a napokban sem pénzt hozott a posta a szimöi vadásztársaságnak, mint ahogyan azt várták, hanem a bank írását, amelyből a vadászgazda kisilabizálta, hogy a bank ama sze­rencsétlen kérvényen még mindig kevesli a bélyegzőt és az aláírást. Ezért prüszköl hát a vadászgazda. Már maga sem tudja, honnan sze­rezzen még egypár bélyegzőt. Tőlem is kért tanácsot. Megmondom őszin­tén, komoly fejtörést okozott, amíg valamit ki tudtam sütni. Végül is azt ajánlottam, nyomassák még rá a fogyasztási szövetkezet, esetleg a temetkezési vállalat bélyegzőjét, ta­lán elég lesz aztán már a bürokrá­ciának. (sz.i.) és évi két termés elérésére a szo­motori csatorna alsó felén 3000 hek­tár területen tervszerűen kiépül az öntözőhálózat is. A kelet-szlovákiai medencében csu­pán csak a vízgazdálkodás terén rövid hat esztendőn belül csaknem egymilliárd korona befektetést esz­közölnek. Ezért az óriási összegért oly beruházásokat foganatosítunk, amelyek túlhaladnak minden eddigi beruházást ezen a területen. Bekö­szöntött végre itt is a nagy nap, ami­kor a bágerek, buldozérek, teher­autók és más gépek százai sorakoz­nak fel, hogy búgásaikkal dicsőítsék a szocializmus óriási vívmányait és az emberiség felszabadulását a ve­rejtékes nehéz munka alól. Ilyen nagyszabású beruházások csak ott lehetségesek, ahol a nép maga irá­nyítja sorsát és fejlődését. A. MÖRIC Váltig harcolok a békéért Fiatalokhoz méltó lelkesedéssel Május 14-én, Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalapításának 38. évfordulója alkalmából Svataván, a sokolovi szénmedence Medard-bá­nyájában a dolgozók újabb rekor­dot értek el. 24 óra alatt 13 940 köbméter földet takarítottak el a szénrétegről, azaz 1162 ^köbméterrel többet az utolsó rekorderedmény­nél. Bányászrekord A novákyi Ifjúsági Bányában május elseje óta két újonnan alakult ifjú­sági előkészítő munkacsoport dolgo­zik, melyek az első perctől kezdve jóval túlteljesítik tervfeladataikat. Az első munkacsoport, melynek veze­tője Vozárik vájár, az első nap fej­tési tervét 202 százalékra teljesítet­te. Zsigrai István elvtárs ma 62 esztendős, 1921 óta tagja a párt­nak, az érsekújvári helyi párt­szervezet alapító tagja. A máso­dik világháborúban Érsekújvár bombázása során elvesztette csa­ládját. Foglalkozása pallér. Ma a magasépítési vállalat szakszerve­zeti üzemi bizottságának elnöke Amikor arra kértük, mondjon va­lamit az életéről, a város fejlő­déséről-, a munkáról, az előttünk álló feladatokról beszélt. — A régi életet a mai felsza­badult életünkkel nem is lehet összehasonlítani, oly hatalmas fejlődésen mentünk keresztül — mondja elgondolkozva. - Mint régi tapasztalt munkás, aki mö­gött hosszú évtizedek szakadatlan harca áll, annyit mondhatok, mun­kásainknak sokat kell tanulniok, hogy teljesíthessék pártunk XI. kongresszusának határozatait. Ez különösen az én szakmámra, az építkezésre nagyon is érvényes. Óriási feladatok megvalósítása előtt állunk. Szakmánkat minden téren gépesítik, a gépesítés pedig minden dolgozótól megköveteli, a szakképzettség legmagasabb fokát, már pedig nálunk a járásban, az építkezési munkások zöme faluról érkezik, és bizony szakmai tudá­sukban és a munkához való vi­szonyukban még sok kifogásolni valót találhatunk. Ezért mondom: tanulnunk és tanítanunk kell. — Mindez — mondja némi szü­net után — nagyon is összefügg szocialista hazánk fejlődésével, és összefügg a világ békéjével. Ke­mény, harcos élet van mögöttem. De oly erősen bízom a békében, mint ahogy bízom pártunk, mun­kásosztályunk és a Szovjetunió erejében. A második világháború­ban a legsúlyosabb csapás, gyász ért, hisz elvesztettem a családo­mat, de egyedül mégsem marad­tam, a nagy család a munkás­osztály megmarad nekem, és ez­zel a családdal együtt váltig har­colok a békéért, a dolgozó ember fejlődéséért és jólétéért. — Végül — folytatja Zsigrai elvtárs — még azt szeretném mondani, hogy ma, amikor mind­annyian Genf felé figyelünk, fon­tosnak tartom kiemelni a Szov­jetunióhoz való törhetetlen ba­rátságunkat, hűségünket a párt­hoz és szocialista hazánkhoz. Egykor a régi Csehszlovákiában a párt nem adhatott nekünk se murikát, se gyerekpótlékot, mégis szívvel-lélekkel ragaszkodtunk hozzá és szerettük. Ma, hogy a párt biztosítja nekünk a munká­hoz való jogot, az állandó fejlő­dést hatványozottan kell szeret­nünk. Mindezt azért mondom, mert Genfben a békéért, a mi vívmányainkért is harcol a Szov­jetunió és nekünk ezt a harcot teljes erőnkkel, hűségünkkel tá­mogatnunk, segítenünk kell. Sz. B. Példásan gazdálkodnak Szalánchutai szövetkezetben az állat­tenyésztési terv szerint 1965-ig minden 100 hektár területre 68 szarvasmarhát (ebből 26 tehenet), 120 sertést (ebből 16 kocát) kel! elérni. Mi a helyzet ma? JŕlÄileg 100 hektárra 67 szarvasmar­ha esik, tehát az 1965-ös tervhez hek­táronként már csak egy hiányzik. Macs­Bevezetik a nagyüzemi termelés új technológiáját Néhány nappal ezelőtt az alsószeli EFSZ könyvelője azzal fogadott, hogy az elnökük ritkán tartózkodik az irodában. Vagy a határban, vagy pe­dig a gazdasági udvaron található. Mit tegyek, hol keressem? Sze­rencsém volt. Puskás János, a szö­vetkezet elnöke mégiscsak bejött az irodába. A szövetkezet könyve­lője aláíratott vele néhány iratot, számlát, stb. Azután beszélgetni kezdtünk az EFSZ-ek IV. országos kongresszusának határozatairól. ^Miért éppen Puskás Jánossal? Azért, mert ő is egyike azoknak, akik a prágai kongresszuson részt vettek. Arra voltam kíváncsi, hogyan akarják teljesíteni a kongresszus határozatát? Az állattenyésztéssel kapcsolatban ázóba került a nagy­üzemi technológia bevezetésének kérdése. Puskás János megemlítette, hogy a napokban elkészült a szabad is­tállózás céljára épülő, 130 növen­dékmarhát befogadó istálló, és eb­ben az évben még egy ilyen istállót építenek. 1965-ig száz hektáronként 83 szarvasmarhát s abból 37 tehenet fognak tartani. Ez annyit jelent, hogy még néhány ilyen olcsó épü­letre lesz szükségük. Természetesen, ilyen nagy EFSZ­ben (több mint 2400 ha-on gaz­dálkodnak) nagyon fontos a tojós­tyúkok kérdésének megoldása. Erre a kérdésre Puskás János így vála­szol. — Rövid időn belül megoldjuk a tojőstyúkok és a tojástermelés kér­dését is. Már ebben az évben hoz­záfogunk egy tyúkfarm építéséhez s bevezetjük a tyúkok ketreces te­nyésztését. Nem feledkezünk meg a sertések automatikus etetőkkel tör­ténő hizlalásáról sem. Szövetkeze­tünkben teljesítjük a kongresszus határozatait - felelte Puskás János. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. kő elvtárs, a szövetkezet elnöke azt mondja, hogy ők már ez idén nem 68, hanem 70 szarvasmarhát fognak 100 hektár területen tartani. A tehénállomány is gyarapszik. 100 hektár területre jelenleg 22 tehenük van, vagyis 1965-ig 100 hektáronkint még négy tehenet kell felnevelniük. A szö­vetkezetesek elhatározták, hogy ezt a tervet túlteljesítik és 100 hektárra 26 tehén helyett 30 tehenet fognak tartani. A szövetkezetben nagy gondot fordí­tanak az állattenyésztésre. Ez idén 5 hónap alatt csupán egy borjú hullott el, pedig most is közel 100 kisborjú­juk van. Megfelelő kezelés mellett a borjúk minden nap kint vannak a kifu­tóban, hogy a friss levegőn minél job­ban edződjenek, nőjjenek. A szövetkezet sertésállománya első osztályú. A terv 1965-ig 100 hektár szántóföldre 120 sertést ír elő, nekik már ez idén 100 hektárra 190 serté­sük van. Hasonló a helyzet a kocák terén is. Az 1965. évi terv 16 kocával számol 100 hektáronként, azonban már most 21 kocájuk van, mind törzsköny­vezettek. A kocákat Balogh Mária és Macskó Ilona gondozzák. Nem ritkaság, hogy egy-egy kocától 24—26 malacot válasz­tanak el egy év alatt. A sikeres állattenyésztés egyik elő­feltétele a' takarmányalap. A szalánchu­tai szövetkezetben kevés a rét, de mind a 35 hektárt állandóan trágyázzák. Ez idén 35 mázsás szénahozamra számíta­nak hektáronként. Elvetettek 12 hektár kukoricát viaszérésre és 10 hektárt zöld­takarmánynak. Nem hanyagolták el az évelő takar­mányok vetését sem. A terv a szántó­területből 19 százalékot Ir elő, ők 217 százalékon végezték el a vetést. A szö­vetkezet a-- szántóterülete 40 százalékán termel takarmányt. Iván Sándor, Kassa Fiataljaink a szolidaritási alapra A csernői vasútállomás üzemi CSISZ szervezetének április 23-án tartott tag­gyűlésén Kočka elvtárs kezdeményezésé­re határozat született, mely szerint kü­lön műszakokat dolgoznak le, s ezek jövedelmét a VII. VIT céljaira, a szolir daritási alapokra adják. Húsz CSISZ-tag, — 15 lány és 5 fiú — vett részt a május 23-i brigádon, ahol figyelemre méltó eredményeket értek el. Olyan árut rakodtak át, ami nagy erő­feszítést és amellett különös óvatos­ságot követelt. Az állomás vezetősége a munka jó megszervezésével nyújtott segítséget a fiataloknak. Május 30-án az üzemi CSISZ-szerve­zet gazdag kultúrműsorral egybekötött táncmulatságot rendez. E táncmulatság jövedelmét is a szolidaritási alapra szán­ták. Más vonalon is jól dolgozik a cser­női ifjúsági szervezet. E napokban fe­jezték be a politikai oktatást, értéke­lése jó eredményről tanúskodott. Az el­múlt két hét- alatt a CSISZ-tagok több mint 60 újságra fizettek elő. Tóth István, Bélý 90 000 tolás A csallóközkürti EFSZ-ben javul a gaz­dálkodás. Amíg 1958-ig a szövetkezet vontatottan teljesítette tojásbeadását, s azt is nem a saját terméséből, addig 1958-ban már saját termeléséből teljesí­tette egész évi beadását. A szövetkezet tagjai az 1958. évi évzáró taggyűlésen el­határozták, hogy május elseje tiszteletére április 30-ig teljesítik egész évi tojásbe­adásukat, 90 626 darabot. Április 15-re kötelezettségüket már teljesítették és augusztus 29-ig további 90 ezer tojást adnak a közellátásra. Kántor Tibor, Csallóközkürt. BepoRosoöorr „emlék" Vannak olyan pillanatok az életben, amire az ember hosszú idö múltán is szívesen emlékszik vissza. Két eszten­dő alatt sok ilyen pillanatot éltem át én is a katonaságnál. Mielőtt a múlt év decemberében leszereltem volna le­fényképeztettem magam katonaruhában és egy szép nagy fényképpel a hónom alatt érkeztem haza. Ügy terveztem, hogy szépen bekereztetem s szobám fa­lára függesztem és ahányszor csak rá nézek, mindig a boldog katonaidőt ele­venítem majd fel emlékezetemben. Nem rajtam múlott, hogy szerény kívánságom megvalósítására még mindig nem ke­rült sor. Én az első lépést megtettem. A ké­pet elvittem Szepsibe a képkeretezés i vállalathoz még karácsony előtt. És az­óta várok. Sokan gondolhatják rólam: ennek is jó türelme van. Kijelenthetem, , hogy nincsen. Jártam én a képem után majd minden héten. De a bekeretezett kép helyett bezárt ajtó fogadott. Még az üzletvezető sem volt ott, csak egy tr cédula az ajlón „az üzletvezető beteg". Ez az értesítés több héten át kint volt. Utána... nem, kérem nem volt ott az üzletvezető, helyettest sem kapott a vál­lalat, csak a cédula változott, az volt kiírva, hogy „a JNB-re mentem", a leg­közelebbi alkalommal „leltár van", majd „orvosnál vagyok". Így azután mindig abban a biztos tudatban távoztam, hogy aggodalomra nincs ok, az üzletvezető nem veszett el, jó helyen van. De hol van a képem ? Erre a kérdésre vagy két hónappal ez­előtt kaptam választ, amikor csodák csodája az ajtó kinyílt, és egy órai keresés után a régi lim-lomok közül előkerült az én porral lepett, jobb sorsra érdemes „emlékem". Boldog leszek, ha bekeretezett katona­képemet végre otthon, a falon találha­tom. A JNB helyigazdálkodási ügyosz­tálya segítségemre lehetne ebben. A kommunális üzemek munkáját nem így képzeljük el. MATÁ PÁL, tanító, Alsó -Hutka ÜJ SZŐ 5 * 1959. május

Next

/
Thumbnails
Contents