Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-29 / 147. szám, péntek

A TIBETIEK SZÁMÁRA csak az előre vezető út járható Beszélgetés Ngapon Ngwame Dzsigmával A pekingi mozikban a napokban dokumentum-filmet mutatnak be a tibeti hűbérurak lázadásának hátteréről és leveréséről. A vetítővásznon megelevenednek a volt tibeti hadsereg csapatainak kihívó jellegű fegyveres megmozdulásairól készült felvételek. Megelevenednek támadási előkészületeik, a kínai hivatalok, és a hazafias tibetiek ellen intézett első pusztító kirohanásaik. A kínai néphadsereg csak akkor fogott fegyvert a haza védelmére, a tibeti nép érdekeinek védelmére, amikor a reakciós hűbérurak parancsára a lázadók teljes erővel és nyíltan támadtak. ... A dalaj láma palotájából felemelt kézzel lassan szállingóznak a lázadók. Köztük egy aggastyán. Öltözete és viselkedése elárulja, hogy Tibet egyik volt hatalmas férfija. Carong ő, a leggazdagabb hűbérúr, a tibeti hadsereg volt főparancsnoka, az a férfi, akit az angol ügynökök már évekkel ezelőtt „régi barátunk"-ként emlegettek. Pekingben felkerestük Ngapon Ngawan Dzsigmét, a Tibeti Autonóm Terület létesítésére alakult előkészítő bizottság elnökét és főtitkárát. Lhasszába készül. Beszélgetésünk közben Carongra terelődött a szó, Ngapon, a tibeti hűbérurak haladó részének egyik vezető képviselője, a Camdo területi tibeti csapatok hajdani parancsnoka így beszélt róla: „Carong már akkor, amikor az angolok még urai voltak Indiának, nagyon szoros kapcsolatokat tartott fenn az imperialistákkal, akik anyagilag is támogatták őt. Ezért a tibetiek sokat gyanúsították és bizalmatlanok voltak vele szemben. Tibet békés felszabadítása után 1951-ben Carong ingóságának nagy részét átvitte Indiába, családja pedig Kalimpongban telepedett le. Carong 1957ben maga is eltávozott, és csak 1958. végén tért vissza Lhasszába." Ez a lázadók főnökének közelmúltjából vett néhány tény is többet mond, mint sok hosszú magyarázat a tibeti reakciósokról. kiknek célja a tibeti történelem kerekének visszaforgatása volt, véres kísérletének hátteréről. Ngapon ehhez még hozzáfűzte: „Egyre világosabb tények látnak napvilágot a lázadásról. A reakciósok külső segítséggel indították meg a lázadást. S amint gyakran megtörténik a reakciósok ebben az esetben is rosszul mérlegelték a helyzetet. A lázadással kizsákmányoló rendszerük megerősítését és az úgynevezett függetlenség helyett annak teljesen ellenkezőjét érték el. A lázadás lelepbzte a lázadók nacionalista-vallási jelszavainak hazug voltát. Az is kiderült, hogy elenyésző támogatásra találtak Tibetben és a reakciósok nacionalista felhívásai gyenge visszhangot váltottak ki. Lehet, hogy külföldön egyesek előtt furcsának tűnt, hogy a kínai néphadsereg csekély létszáma ellenére két nap alatt le tudta verni a Ihassifli lázadást. Bennünket ez egyáltalán nem lepett meg. Csupán az előbb említett tényeket igazolta. Tibet Kína része volt a múltban és ma is az, s számunkra, tibetiek számára csak az előrevezető út járható. Ngapon nyilatkozott az előkészítő bizottság első reformintézkedéseiről. Az idén például Tibet történelmében először marad a termés a parasztoknál. Ez az a föld, mely valaha a helyi kormányé vol: és ahol a helyi urak a lázadók mellé állottak. Ez az intézkedés a volt jobbágyaknak körülbelül 10 százalékát érinti. Még nem tárgyalták meg részletesen, hogyan járnak el Tibet többi részében, de ma már bizonyos, hogy a reformintézkedésekkel követett politika lényegében megfelel annak a politikának, melyet Kína többi részében a nemzet: burzsoáziával szemben folytatnak, azaz a földet 1 megvásárolják azon hübéruraktó'. akik ' nem lettek árulókká, nem csatlakoztak . a lázadáshoz és így az imperializmushoz. 1 A tibeti dolgozó nép e hetekben sok- , oldalú segítséget kap kölcsönök fomájá- i ban és azzal, hogy a kínai néphadsereg 1 katonái munkába álltak a földeken, hogy \ idejében befejezzék a lázadás következ- , tében 14 nappal megkésett mezei mun- < kála tokát. Az utóbbi napokban hírek fut- 1 nak be, hogy kezdenek megalakulni a pa- j rasztok kölcsönös segítségnyújtásának el- , ső csoportjai és a szövetkezetek. < A dalai láma sorsára vonatkozó kér- , désre Ngapon kijelentette: „A dalai lá- i ma sorsa, mai életkörülményei és jövője ' nyugtalankodásra ad okot. A vele foly- 1 tátott beszélgetéseinkből tudom, hogy a ] haladás híve. Az a tény, hogy elhagyta i Tibetet, igazolja elhurcolását. Egyesek azt > állítják, hogy a dalai ] láma teljesen szabad, i Mi azonban úgy vél- 1 jük. hogy nem sza- , bad, máskülönben rá- < találna a hazájába j vissza vezető útra. ( Ha ki tudna jutni [ jelenlegi környezetéből, bizonyára visszatérne, s mint régebben a tibeti néppel együtt részt venne a reformok végrehajtásában. De nem szabad elfelejtenünk, hogy körül van zárva. Ha a dalai láma visszatér, van Tibetben teljes iramban folynak a mezei munkálatok, A tibeti jövője. Ha nem tér parasztok nagy lelkesedéssel dolgoznak, mert tudják, munkájuk- vissza hazájába, nékal saját javukat és szabad jövőjüket alapozzák meg. A képen: zetem szerint nem A vetés megkezdése előtt két tibeti paraszt a sikerre és az lehet jövője", új élet boldog kezdetére koccint. (Foto: O j Kína) Z. M. Kiéleződött az indokínai helyzet Ä laoszi kormány provokációs akciói LAOSZ BELPOLITIKAI fejlődése ez év februárja óta, amikor ennek az országnak a kormánya egyoldalúan és törvényellenesen felmondta a genfi egyezményt, Laoszt Jcözeí vitte a polgárháború veszélyéhez és válságosán kiélezte egész Indokína helyzetét. Február óta az eddiginél sokkal rendszeresebben és nyíltabban folyik a támadás valamennyi hazafias erő ellen. A Pathet Lao mozgalom volt tagjait üldözik, börtönbe vetik és sok esetben meg is gyilkolják. A haladó képviselőket rendőri felügyelet alá helyezték. Souphanouvong herceget, Pathet Lao felszabadító egységei volt vezetőjét, a miniszterelnök volt helyettesét „házi felügyelet" -alá helyezték, rendőrségi és katonai egységek őrzik. Szananikon kormánya elrendelte Pathet Lao egységeinek lefegyverzését, ezeket az 1957. végén kötött egyezménnyel betagolták a királyi hadseregbe. Az egységeket ágyukkal felszerelt királyi csapatok zárták körül. A fegyverletétel megtagadását a kormány „lázadásnak" minősítette. Vietnami sajtójelentések szerint már sor került az első összetűzésekre. Laosz felett a polgárháború veszélye lebeg. A helyzet annak a ténynek következménye, hogy a laoszi kormány az amerikaiak délkelet-ázsiai provokációs és beavatkozási politikájának végrehajtója lett. Az ellenállási mozgalom volt résztvevői ellen folyó belső terrorral egyidejűleg és a határmenti provokációk kiélezésével párhuzamosan növekszik az amerikai fegyverszállítás Laosz számára és egyre nagyobb súlyt nyer az amerikai tisztek szava, akik a fegyverrel együtt érkeznek. MA INDOKÍNÁBAN veszélyes feszültség uralkodik a Dél-Vietnam és Kambodzsa, a Laosz és Kambodzsa, valamint a Laosz és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti határokon (ez a határ mintegy ezer kilométer hosszú) és végül a Laosz és Kína közötti határon. Laosz területén a csangkaisekista bandák titkos támaszpontjai vannak, amelyek a laoszi kormánycsapatokkal együtt nemegyszer betörtek Kína területére. A laoszi kormánycsapatok z. Vietnami Demokratikus Köztársaáag határait is az utóbbi időben több ízben megsértették. A VIETNAMI Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma a laoszi eseményekkel kapcsolatban nyilatkozatot tett közzé, amelyben élesen elítélte a laoszi kormány tetteit. Hasonló nyilatkozatot adot ki a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma is. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya az 1954. évi genfi értekezlet két elnökéhez jegyzéket intézett, amelyekben gyors és hatékony intézkedéseket követel a Laoszról kötött genfi egyezmények teljes megvalósításának biztosítására. Ebben a helyzetben sürgősen előtérbe kerül a laoszi nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tevékenységének felújítása. M. M. Napjaink embere Azok között, akiknek a köztársasági elnök a Munka ünnepének előestéjén kiváló munkaeredményekért a Munkaérdemrendet adományozta, szerepelt Jirí Hák acéledző, a ČKD Modranyi Gépgyárak nemzeti vállalat dolgozója is. Magában véve már az is nagy dolog, hogy acéledzö egyszerre Munkaérdemrendet, ilyen magas állami kitüntetést kapott. Ehhez azonban tudni kell még azt is, hogy a mi acéledzőnk azelőtt tisztviselő, hivatalnok volt. Az újságíró az elhatározások embere: Meglátogatom — gondolom Hák elvtársat a munkahelyén és a lakásán. Majd elbeszélgetek vele, napjaink emberével, asszonyával, társaival, a többi acéledzővel munkájáról, életéről. Hák elvtárs valóban napjaink embere, felszabadult ember. Jól megtermett, szélesvállú, szép szál, csinos, nyugodt ember, kicsit már őszül, de haja dús, 42 éves. Ha férfiasan kezet nem szorítunk, észre sem veszem, merrflyire érdes a keze. Nem csoda, állandóan fémekkel dolgozik. Ezt a legjobb szappan se mossa le. Hangja, mozdulatai finomak. Szeméből árad az akarat, a kitartás. % A modranyi üzemben mindent megtudok róla. Beszélnek a párt-, a szakszervezeti bizottság elnökei, legközelebbi munkatársai, az acéledzőmúhely híres ötös csoportjának tagjai. Közülük az egyik, de talán inkább így: közölük az első: Jirí Hák. Rendezem gondolataimat, azt a sok mindent, amit hallottam és rögzítem a „tényállást". Jirí Hák keze nem volt mindig ilyen érdes. De akkor még. 1951-ig az anyagellátási központ hivatalnoka volt. Értékes nyersanyagok igazságos kiutalása tartozott a hatáskörébe és ezt oly komolyan, felelősségteljesen intézte, hogy éjjelenként is csak ez járt az eszében. Sokat nyugtalankodott. Álmatlanságban szenvedett, fogyott. Kezelőorvosának határozott tanácsára, 34 éves korában a Modrany peremén álló gépgyárba munkásnak jelentkezett. Jirí Hák az íróasztalt az esztergepaddal cserélte fel. Nem állíthatta senki, hogy nem értett a gépekhez: álmatlan éjszakáin át fúrt és faragott. Fiainak eszkábált össze valamit, vagy az elrontott játékszereiket hozta rendbe. A szerény fiatalembert rögtön alkalmazták. Esztergapadján egyszerűbb, durvább műveleteket végzett. Ha nem is volt elégedetlen, hamarosan nehezebb munkát kért. Tapasztaltabb, idősebb munkatársai nem győzték eléggé bámulni. Nyilvánvaló. Jirí, bizonyára még gyermekkorából, „rejtett tartalékokkal" rendelkezett. Ezek most, férfikorában kerültek csak napfényre. Lassan Jirí Hák lett az üzem ezermestere. Egyszer az üzemi rádió romlott el. Megjavította. Másszor az író- és számológépek. Rendbehozta. Ezermester, valóságos ezermester. Rohamosan nőtt a munkások között a tekintélye. Csakhogy evés közben jön meg az étvágy. Jirí Hákot üzemének minden megoldatlan problémája foglalkoztatta. Az üzem a Szovjetunióból nagyobb megrendelést kapott. Kifogástalan armatúrákat kellett készíteniük. Ekkor került Hák az üzem kezdetlegesen berendezett acéledzőműhelyébe. Gyengén ment akkoriban itt a munka: félő volt, hogy baj lesz az egyenletes tervteljesítéssel, a minőséggel és a szállítással. Talán megérezték benne az acéledzőszakma jövőbeni nagy feltalálóját. Tulajdonképpen ekkor jött létre a ma már híres ötös csoport: Fiala a szerszámkészítő-műhelyből a mesterük, Horký, Vojtéchovský, Jarušek, Valášek és Hák a csoport tagjai. Kďk a csoportvezető. Bámulatra méltó tettekre képes az egyetértésben dolgozó kollektíva! Először a megoldásra váró feladatot tűzték ki: krómozzák-e az armatúrák alkatrészeit? Igen ám, de a krómozás hoszszantartó, költséges folyamat és sok drága anyagot emészt fel. Vagy talán nitridálják? Ez a felületet nemesítési folyamat már inkább megfelelt. A megrendelő beleegyezett. Az ammóniák révén ugyanis a fém felületén nitridok keletkeznek, a nitridok pedig a fém felületét szilárdítják és megóvják a rozsdától. A nitridáció azonban különleges kemencét igényel, az pedig nemcsak költséges beruházás, de az év folyamán nem is lenne teljesen kihasználva. Vagy küldjék az alkatrészeket nitridálásra más, nagyobb üzembe? Ez is körülményes és költséges. Sürgősen határozni kellett, milyen megoldást választanak. Hákot és társait ezekben a hetekben csupán az a gondolat foglalkoztatta. Tervezgetés, tanulmányozás, vegytan, fizika, matematika, tanácskozás az illetékes kutatóintézet mérnökeivel, gyakorlati kísérletezés. Végül is alapötletük helyesnek bizonyult, ki-ki a maga tudásával, tapasztalatával hozzájárult és a feladatot megoldották. Egyszerű, jóteljesítményű, olcsó berendezés is elegendő a legkorszerűbb vegyi hőkezeléshez: ammóniákkal töltött szórófejjel ellátott csőréhdszerű, légmentesen elzárt hengeralakú betétszerkezetet konstruáltak. Ezt helyezik az acéledzőműhelyben meglevő közönséges kamararendszerű kemencébe. Ha a nitridálásnak vége, a betétet egyszerűen kiveszik és újra folytathatják a fém nemesítését. Az eredmény óriási: az igényes megrendeléseket időben és a kívánt minőségben teljesítették. Pedig a legcsekélyebb rozsda a tömítésben katasztrófát idézhet elő. Amikor Ovodov szovjet mérnök kimondta a „harasót", szinte táncoltak örömükben. Közel 150 ezer korona a megtakarítás értéke. A betét maga olcsó, három nap alatt elkészíthető, nincs szükség új, drága kemencére. A jövő távlata reményteljes, kényesebb feladatok megoldásába kezdhetnek. Napjaink emberei nem nyugodhatnak a babéraikon. A keménykötésű modranyi legényeknek ez eszükbe se jutott. De még ha eszükbe is jutott volna, nem hagyta volna őket a fáradhatatlan Jirí. Még merészebb probléma megoldásán törték a fejüket. Olyasmibe kezdtek, aminek a megoldására eddig még senki se jött rá. Szulfonitridáció légnemű környezetben. Hát ez meg mi? Soha ilyesmiről nem is hallottunk eddig. Az alkatrész vagy a szerszám felületének nemesítése kénhidrogénes és ammóniákos oldatok hozzáadásával a fém megkívánta arányban. Ezáltal a felület tökéletesebb csuszamlósságát és hosszabb élettartamát akarták elérni. Megint valami egyszerű, olcsó berendezésre volt szükség, hogy a meglevő acéledzőkemencéket felhasználhassák. Rá akartak jönni a vegyi oldatok mennyiségének helyes adagolására és megfelelő hőfok melletti viszonylagos arányára. Ojra és újra kísérletezések, próbálkozások. Á főszerep Háké, csakhogy ezt a szerepet eddig még soha senki sem játszotta. Sokat segített a szovjet, német, hazai és egyéb szakirodalom. De a könyvekben is csak általános érvényű tételekre akadtak. Üjabb fárasztó tanácskozások az említett kutatóintézetben az önfeláldozó mérnökökkel. Bizony sok próbára volt szükség, éjjel is, nappal is. A kitartó munka meghozta a maga gyümölcsét. Az izgalmas bemutató és a sikeres reprízek után rövidesen új, világraszóló szabadalmat jegyeztek be az állami szabadalmi hivatalban. Hák rájött az olcsó, egyszerű megoldásra és az új, figyelemre méltó technológia a kénhidrogén hozzáadása révén az alkatrészek és szerszámok élettartamát 30—40-szeresére emelte. És ami lényeges: nem kellett új kemencéket építeni. A találmány jelentéktelen költségek árán kis üzemekben is könnyen bevezethető. Modranyban a megtakarítások már százezrekre rúgnak. Barátságosan, szépen berendezett kis lakásában, a modranyi családi házban felesége, két fia társaságában az elmaradhatatlan feketekávé mellett beszélgetünk az eredményes feltalálóval. Itt jöttem rá sikere titkára. Munkájáról olyan szeretettel, olyan lelkesedéssel beszél, mintha a munkája lenne egyetlen szenvedélye. - Hát létezik-e szebb dolog, mint amikor a gondolat testet ölt, amikor a munka eredményét magam előtt látom, megfoghatom? - kérdi. Ez a lelkesedés jellemzi a csoport többi tagját is és nincs messze az idő, amikor újítóink, feltalálóink, a szocialista brigádok hősei révén ez a lelkesedés lesz úrrá hazánk minden dolgozóján. Ezt készíti elő iskolaügyünk, művelődéspolitikánk új rendszere. Az iskolázottabb, műveltebb dolgozó - megannyi új feltaláló. Központi Bizottságunk legutóbbi határozatát valóban az élet szülte. Jirí Hák, aki nem szereti a nagy szavakat, ezt így sommázza: — A munkát szeretni kell, a munka felett gondolkodni kell, akkor a tanulás nem okoz nehézséget. Soha se hittem volna, hogy az üzemben ennyit fogok gondolkodni, tanulni. De hiszen minden megrendelés más és más. Egész lényemet betölti, hogy munkámat szeretem. Családi boldogságom mellett — ez az értelme életemnek. Kollektívánk most pályázza meg a szocialista brigád megtisztelő titulusát. Azért ne higgyük, hogy Jirí Hák afféle egyoldalú ember, amiért most csak a munkájáról beszél. Szereti a szép könyveket, de szabad idejében most is fúr, faragcsál. A Berounka mellett csinos víkendházat épített családjának, rádiókon, televizorokon szívesen elpepecsel. Elvtársai, munkatársai így jellemezték: Szerény, becsületes, készséges, lelkiismeretes ember. Mindenkinek segít, tanácsadásra mindig szakít időt. Rengeteget tanúi és tanulmányai eredményét, tapasztalatait szívesen megosztja másokkal. Az acéledzőmühelyben nincs is baj soha. Bár már mindenütt ilyen emberek dolgoznának . .. Egyik csoporttársa hozzáfűzte: — Jirí a mi Csapajevünk. Nélküle nem nyertük volna meg a csatát... Hák meg így mondta: — A kollektíva nélkül nem sikerült volna ... Háknak is igaza van: Mit tehetett volna Csapajev emberek nélkül. A mi társadalmunkban nem léteznek csodák... A szocialista kultúra kongresszusa előtti beszélgetéseken az írók és kritikusok címére sok helyen hangzott el ez a szemrehányás: Túl sokat vitatkoznak a pozitív hősökről és nem tudnak megegyezni abban, milyen is a pozitív hős. Panaszkodnak, hogy napjaink nem szülnek, vagy csak igen ritkán pozitív hősöket. A szemrehányás jogos: A pozitív hősök itt élnek közöttünk. Ha szerények is, ha maguk nem is jelentkeznek, nem nehéz őket felfedezni, megtalálni. A párt ebben is segíti az írókat. Szemük láttára tünteti ki magas érdemrendekkel nap-jaink igaz embereit, pozitív hőseit... SZILY IMRE Külön-műszak Kassán A kassai Magasépítészeti Vállalat dolgozói minél több lakás határidő előtt való átadásának érdekében két külön-műszakot szerveztek. A vállalat 2300 dolgozóján- kívül a műszakokon 1450 brigádos is részt vett. A különmúszakokon 290 ezer korona értékű építkezési munkát végeztek el. A legjobb eredményt az 5. sz. részleg dolgozói érték el, akik 60 ezer korona értékű munkát végeztek. (m-s) ÚJ SZÖ 4 * 1939. május 29.