Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-28 / 146. szám, csütörtök

a realista regény nagy művésze 1 A párizsi Rodin Múzeum kertjében hatalmas lendülettel megformált szobor nyűgözött le: Balzac szobra. „Mintha valamelyik elem öltött volna emberi alakot, olyannak éreztem," — vallja Rodin Chateaubriandot idézve. A természet elemeinek magával sodró, ellenállhatatlan, teremtő ereje valóban jellemző Balzacra, a múlt századi realista regény nagymesterére. Ennek a kornak izgalmas politikai, társadalmi és szellemi bonyolultsága termeli ki a század főműfaját: a regényt és alakítja „balzacivá" Balzacot. írónk a nagy forradalom lezajlása után születik 1799-ben, Toursban. Gyermekkora a napoleoni időkre esik. Atyja, a hivatalnoki sorba felcseperedett gazdag parasztivadék, biztos, jövedelmező pályára akarja nevelni fiát, ki sem ezzel az elgondolással, sem a vendomi kollégium egyházi szellemével nem ért egyet. Már 1814-ben Párizsban van, hol kényszerűségből jogot hallgat, de minden idegszálával a Restauráció korának áramába veti magát, figyeli annak jelenségeit és gyűjti az élményanyagot írói pályájához. Első müve Cromwell tragédiája nem hoz sikert. Inkább az üzletszerűen termelt, álnév alatt kiadott kalandregények, melyek lehetővé teszik, hogy a fővárosban élhessen és tanulhasson, bár nagyon szűkös viszonyok között. A felvilágosodás irodalma és a júliusi forradalmat megelőző kiélesedett politikai és társadalmi harc alakítják ki világnézetét. A szeme előtt lefolyt históriai változások ébresztik fel érdeklődését a történeti problémák iránt. Harminc éves, mikor megjelenik a „Chouanok", a „Huhogők", a bretagnei felkelők regénye, ahol már a köztársaság szószólója, azonosul az ábrázolt korral, jellemrajza hiteles és váltó- . zatos. Ez már a dicsőség kezdete. Következő műveiben, Lajos Fülöp, illetve a pénzarisztokrácia uralkodása al£tt éri el kritikai realizmusa és realista esztétikája a legmagasabb fokot, egyben a világhírt. 1842-ben hatalmas, 97 kötetnyi sorozatba: Emberi színjáték-ba foglalja öss

#ze regényeit és elbeszéléseit. Három részre osztja: Erkölcsi-, Filozófiai- és Analitikus tanulmányokra. Az Erkölcsi tanulmányok képezik a központi magot a Magánélet, a Vidéki és Párizsi Élet Jeleneteivel. Ide tartoznak Gobseck, Goriot apó, az Elvesztett illúziók, stb. Balzac, ebben az emberi dokumentumban és páratlan vádiratban tántoríthatatlan valóságérzékével a zajló életet s az egész társadalmat ábrázolja. Hiszi, hogy az ember a haladást mozgató, teremtő erő, épp ezért irtózik a tespedéstől. Ezért vádolja a meddő, henye, hatalmához görcsösen ragaszkodó arisztokráciát, a nyomukba feltörekvő polgárságot. „Tipikus alakok, tipikus helyzetekben" való erőteljes ábrázolásával kitűnően láttatja meg a társadalom ellentmondásait és mozgató erőit. A kornak s így regényeinek is legfőbb ösztönzője a pénz, a meggazdagodás vágya. Minden terv, álom, akarás az anyagias számítás függvénye. Az ellentétes anyagi érdekek összeütközése könyörtelen harccá fajul és rendkívüli feszültséget teremt, megmérgezve minden emberi és családi kapcsolatot. „A társadalmi élet dráma" — mondja Balzac. Shakespearei tragédiákra bukkan a banális polgári életben. Háromezernél több, hús-vér szereplőt vonultat fel, környezetük plasztikus leírásával. Hivatott jellemzőjük. hiszen „az egész társadalmat a fejében hordja" s „övé a világ, mert ismeri". — Igy kelnek életre a zsugoriság, a gyermeki önzés, a kisemmizett, szeretetért sóvárgó apa s a többiek életteljes, általánosításukban már jelképpé nőtt figurái. Balzac nem hűvös megfigyelő, sem naturalista lajstromozó. Mélységes felháborodást vált ki belőle napjai romlottsága. Gyűlöli a bitorló polgárkirályt, a bankárok nyerészkedését, a gyors sikerre, hatalomra törő, elvtelen kalandorokat s az egész hitvány kispolgári világot. Miközben bírál és leleplezi a tőkés valóságot, megdönti a múlt alapját. Tipikus érvényű leleplezett alakjai ma is telibe találják az imperializmust és a reakciót. Ebben rejlik forradalmi jelentősége, és az igazságos, humánus ember iránt való erős érdeklődése. Tudja, hogy a határtalan aranyimádás és spekuláció teszi tönkre hazáját, ezért együttérző védelmezője az építő-, alkotó akaratnak. Megteremti a „bérmunkássá" süllyedt orvosok, tudósok, feltalálók, írók, művészek lelkes seregét. Tanúi lehetünk magukrahagyatottságuknak s az értetlenségnek, mely a tőkés rendben veszi körül őket. Szeretettel szól az egyszerű emberekről, kik néha a hősiességig becsületesek. Ebben a zseniális művészben ellentmondások élnek. Szubjektíven királypárti, a régi arisztokrácia híve; megérti a felszabadulás vágyát, de fél a népi forradalomtól. Azonban széleskörű megfigyelése, gazdag élettapasztalata legyőzi benne a tényekhez való személyes viszonyát. Szatírája ennélfogva tárgyilagos és levitézlett kedves főnemeseivel szemben a legélesebb. — A 40-es évek forradalmi hangulata magával ragadja, felülvizsgálja legitimista elveit. S míg eddig a köztársaságiakat csak mint epizódalakokat szerepeltette, most ezek az osztályharc mély ismeretét jelző „Parasztok" c. regényében már pozitív hőssé lépnek elő. Balzac legnagyobb érdeme, hogy a materiális elemek bevonásával, az Emberi színjátékban a társadalom világát egész bonyolult sokféleségében s emellett szigorú egységben tárja fel. Az eseményeket realista okozati összefüggésükben s az objektív körülmények feltételeiből igyekszik megmagyarázni. Az emberi jellemek megvilágítását is a társadalmi harc törvényeiben találja meg. Mélyreható kritikai érdeklődéssel párosult,, óriási, alkotó energiával érezteti, elemzi az ezerarcú élet ellentéteit, összefüggéseit, ritmusát. Leleplezésének könyörtelensége mégis az ember lehetőségeibe vetett életigenlő bizalommal párosul. Hősei felett nem ítélkezik gondviselésszerűen, de bírálatával erkölcsi leckét ad végeredményképp irányzatos müveiben. Fordulatos, sokszálú, sokszínű cselekménybonyolítása rokon a romantikusokéval, de igyekszik elkerülni a meseszövés erőszakoltságát s a mesterkélt helyzeteket. Igazságra törekszik, — a müvet érzi az egyedüli valóságnak. Ez a hevület s a figuráit mozgató szenvedély és meggyőződés adja meg alkotásai hitelét. Regényein kívül írt néhány drámát és a Rabelais-ízű: „Fura históriákat". — Nemrégiben magyarul megjelent újságkarcolatai félreérthetetlenül jelzik politikai állásfoglalását. Elméleti művei rendkívül értékesek. Esztétikája fontos állomás kora haladó gondolkodásában. Felfogása gyakran döbbenetesen modernül hat, amit néhány kiragadott idézettel igazotok: „A művészet tárgya az objektív világ egész gazdagsága." — „A műalkotásnak az embert kell szolgálnia s az egész emberiséget érintő kérdéseket megoldania." — „Az alkotás egyetlen forrása a valóság s nem az egyéni világ feltárása." — „A tiszta igazságot csak tipikus ábrázolással éreztethetjük." — „Nem szabad másolni az életet, de mozgását, szellemét, a lények és dolgok lelkét kell megragadni." Elméletét teljesen átvitte írói gyakorlatába s a való életet merész, művészi tagoltsággal, sűrítve és felmagasztosítva ábrázolta a mindennapok végtelenül sok formájával, színével, zamatával. — Barátcsuhájába burkolózva, karosszékébe süppedve, éjszakákon keresztül is rótta áradóbőségű történeteit. Sikert sikerre halmozott. Közben gondokkal küzdött: Mohón habzsolta az életet, kalandot, szerelmet kergetett. 1848ban megnősült, agyonhajszolt szervezetét rövidesen szívbaj támadja meg. Feleségétől elhagyva 1850-ben hal meg. Az utána következő francia regényírók azt mondták. „Mi valamennyien Goriot apó fiai vagyunk." BÄRKÄNY JENÖNÉ A román filharmonikusok vendégszereplése A bratislavai Zenei Tavaszunk második hangversenyén külföldi zenekart üdvözöltünk: a román filharmonikusok látogattak el hozzánk, első karmosterükkel, George Georgescuval. (Két hangversenyt adtak, első este Mircea Basarab vezényelt.) Zeneszerető közönségünk nagy érdeklődéssel fogadta a román vendégeket. Már ismerkedésünk első perceiben láttuk, hogy a Román Filharmónia. amely a legrégibb európai zenekarok közé tartozik (91 évvel ezelőtt alakították meg) megérdemelte jó hírnevét. A román együttes előadáséban a hallgatót elsősorban a természetes, egészséges muzikalitás. a pompás összjáték és a hangzás, a belső árnyalások gazdagsága kapja meg. Dinamikájuk azonban soha nem szertelen, ami természetesen a kiváló karmesteri elgondolás érdeme. Könnyedén győzik le a technikai nehézségeket, előadásuk színes, hajlékony és egyöntetű. Általában a zenekar egészét kell kiemelnünk, mert nehéz lenne rangsorolni a vonósok, réz- és fafúvók, stb. között. Karmesterük, George Georgecu, államdíjas nemzeti művész valóban a nagyok' közé tartozik. Tavaly ünnepelte hetvenedik születésnapját, de ma is töretlen koncepcióval, zeneiségének sugárzó erejével áll a dirigensi pulton. Világosan formált karmesteri technikájával (különösen kifejezően rajzol a bal kéz) nagy hatásfokra képes, de amellett ökonomikusán vezényel és minden fölösleges gesztus nélkül éri el alkotó gondolatainak keresztülvitelét. Karmesteri képzelete mögött széles áttekintéssel bíró intellektust érzünk. Tökéletes biztonsággal játszik százkezű hangszerén - a zenekaron és a játékosokat kiváló teljesítményre inspirálja. Gazdag és változatos műsort George Enescu II. Szvitje nyitotta meg. Örültünk, hogy ezzel a művel ízelítőt kaptunk a román nép legnagyobb muzsikusának alkotásából. Nagy érdeklődéssel hallgattuk ezt a sokszínű, mélyen nemzeti zenét, amely azonban emberi közvetlenségével mindenkihez szól. Különösen szép volt a szvit második része. Ezután a zeneileg és játéktechnikailag kristálytiszta Haydn szimfóniát élveztük (London-szimfónia, D-dúr). Mintha egy beteljesült élet bölcsessége irányította volna a karmester elképzelését. Josef Suk fiatalkori gyönyörű Es-dúr Szerenádja következett. A finomművű, belső hévtől átfűtött előadást üdítő élményként őrizzük emlékezetünkben. Végezetül nagy feszültséggel szólalt meg Ludwig van Beethoven V. szimfóniája, a drámai erők olyan áramlásával, amelynek ritkán lehetünk tanúi. A műsor kissé hosszúra nyúlt (négy nagy müvet hallottunk), emi egy gyöngébb produkció keretében föltétlenül hibának számított volna. George Georgescu karmesteri művészetére és az est sikerére nagyon jellemző, hogy az általános figyelem ennek ellenére sem lankadt az est folyamán, sőt az érdeklődés inkább fokozódott, a karmester minden műsorszámmal újból és újból meghódította a hallgatóságot. A hangverseny végén felzúgó tapsvihart vendégeink egy ráadás számmal hálálták meg, s Georgescu a humor és jókedv koboldjait szabadította el Strauss'„Till Eulenspiegel"jének szellemes előadásával. örülnénk, ha még sokszor üdvözölhetnénk Bratislavában a karmesteri pálca e régi, nagy mesterét. HAVAS MÁRTA i Ku l turális % A Bukaresti Állami Könyvkiadó megjelentette román nyelven Illés Béla Harminchat esztendő •című novelláskötetét. * * * XXIII. János pápa utasítást adott, hogy a római Szent Péter Bazilika falfestményeinek meztelen angyalkáit — öltöztessék tel! Határozata világszerte csodálkozást keltett, hiszen a szóban forgó festmények még az erősen ortodox XII. Piust sem zavarták. Az eset egyébként távolról sem példátlan: IV. Pál pápa már 1555-ben eltűntette a meztelenséget Michelangelo híres Utolsó Ítéletéről, 1595-ben pedig Farnese bíboros ruhát adatott az Igazságosság szobrára III. Pál mauzóleumában. Londonban kiadták Katájev Ház a sztyeppén c. regényét. A World News c. hetilap kritikusa a következőket írja: csodálatos könyv..., azoké, akik fiatalok - koruk szerint és szívükben is". Krasznojarkszban megkezdték a Szovjetunió legnagyobb nyomda-kombinátjának építését, amely kizárólag szépirodalmi művek't fog megjelentetni. A nyomda-kombinát kapacitását évi kétmilliárd nyomtatott ívre tervezték. * * * Indiában megfilmesítették Dosztojevszkij: Bűn és hűnhődés című regényét. Raszkolnyikov szerepét Radzs Kapur, a híres indiai színész alakítja. * * * Andersen-kiállítás nyílt Varsóban. A kiállításon - a dán és lengyel kiadványokon kívül — a szerző rajzai, kéziratai és naplói is megtekinthetők. Andersen müveit Lengyelországban a háború óta több mint egymillió példányban adták ki. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a népi demokratikus államrend nemcsak formális, hanem tényleges jogot biztosít a dolgozóknak a tanulásra, a művelődésre. Megvalósult az iskolák demokratizálása is. Iskoláink új szocialista alapon állnak, s egyre bővül a dolgozók továbbtanulásának a lehetősége. A párt gondoskodása révén az iskolán kívül a többi kulturális javak is rendelkezésünkre állnak. S e javak ma már természetes és nélkülözhetetlen életszükségletünket képezik. Példa erre többek között az, hogy a múlt évben az állami színházak műsorát közel 13, az állami mozik műsorát pedig 184 millió néző tekintette meg. Ezenkívül évente minden háztartásra 13 eladott könyv, 308 újság és egy rádió; minden 14. háztartásra pedig egy televíziós készülék esik. A dolgozók ezrei vesznek részt a művelődési otthonok és a különféle kulturális együttesek színi- és filmelőadásain is, amelynek száma pontosan ki sem mutatható. Hiszen az országban csak a művelődési otthonok száma több mint tízezer. Ezenkívül hány helyen tartanak még különféle kulturális műsorokat. Itt van például a népkönyvtárak munkája. Népkönyvtár eddig mintegy 60 ezer működik, több mint ötvenmillió könyvállománnyal. Micsoda hatalmas kulturális munkát végeznek. Joggal mondhatjuk, hogy kulturális életünk óriásit fejlődött. Pártunk XI. kongresszusa joggal tűzte ki célul a kultúra eszközeinek további sokoldalú gyarapítását és tökéletesítését. Természetesen nem bármiA szocialista kultúra kongresszusa előtt Teljesítsük dolgozóink kívánságait lyen, hanem haladó szocialista tartalmú kultúráról van szó. E téren máris szép eredmények születtek. Nem szabad azonban lekicsinyelnünk a burzsoá kultúra és ideológia elég veszélyes befolyását sem. Az élettől távol álló művészetre és a maradi előítéletekre gondolunk elsősorban. A ma emberének nemcsak másképpen kell élnie, hanem másképpen kell gondolkodnia is. A kulturális forradalom jelenlegi szakaszában ezért az a feladat lép előtérbe, hogy az eddiginél következetesebben harcoljunk a burzsoá ideológia csökevényei a burzsoá kultúra ellen, a nagy műveltségű, szocialista-kommunista ideológia eszközeivel felfegyverzett új emberért. A párt XI. kongresszusának határozata hosszú időre útmutatást ad. Az új emberért végzett munka útmutatója azonban az a soksok vélemény és hozzászólás is, amelyek az ország különböző helyein különféle társadalmi beosztású emberek szájából a szocialista kultúra kongresszusa alkalmából rendezett vitagyűléseken elhangzanak. Az egyszerű emberek egyszerű szavai mondanak a legtöbbet. Miért olyan kevés a mai élettel foglalkozó könyv, film, színdarab? Művészi együttesek miért járnak olyan keveset vidékre? Miért nincs több természettudományos film, előadás? A vallások keletkezéséről és történetéről miért nem írnak többet az újságok? Miért, miért miért, - hangzik újra és újra visszatérően. Sok a kérdés, s e kérdések azt fejezik ki, mi a teendő, mire van szükség, a jobb, hatásosabb népnevelés érdekében. A szocialista kijltúra Jcongresszusa alkalmából rendezett összejöveteleken nemcsak a könyvekről, az újságokról és a filmekről hangzanak el megjegyzések. Ezer és ezer véleményt mondanak el életünk minden problémájáról. Igy volt ez Kassán, Rozsnyón, Tornaiján, Rimaszombatban, Királyhelmecen, Komáromban és az országnak még sok-sok városában, falujában. A szocialista kultúra kongresszusa előtt rendezett beszélgetéseken a kérdések, javaslatok és megjegyzések ezrei hangzottak és hangzanak el. A szocialista kultúra kongresszusának lesz majd a feladata, hogy a csokorba szedett véleményeket meghallgassa és gyümölcsözően értékesítse, ölhetett kézzel azonban addig sem ülhetünk, míg erre,sor kerül. A kitűzött feladatok elvégzése, a problémák megoldása, máris sok és aprólékos munkát követel. Elsősorban a művelődési ott^ honok és a tömegszervezetek vezetőire vár nagy munka. Nem szabad megtörténnie egy helyen sem, hogy a szocialista kultúra kongresszusának határozatára várjanak, és csak aztán kezdjék el megvalósítani azokat a helyes és megvalósítható javaslatokat, amelyek ezeken az összejöveteleken elhangzottak. Mi sem lenne helytelenebb, ha azokon a helyeken is például, ahol több természettudományos filmet és előadást kértek, a kérés megvalósítását a szocialista kultúra kongresszusa utáni időkre halasztanák. Ahol a dolgozók kérésének teljesítésére neg vannak a reális feltételek, ott a kérést máris teljesíteni kell. A szocialista kultúra kongresszusa a dolgozók véleménye és javaslata alapján hozza majd meg a mai élet sok-sok problémáját felölelő határozatát. A határozat újabb útmutatás lesz a dolgozók érdekében végzett jobb munkához. A kongresszus azonban nem jelenti és nem jelentheti, hogy tőle várja minden város, minden falu és minden ejyes ember a saját problémájának a megoldását is. A kongresszuson . mindannyiunkat érintő kérdésekkel foglalkoznak majd. Az egyéni és helyi vonatkozasú problémákat azonban az embereknek egymás között a helyszínen kell megoldani. A művelődési otthonok és a tömegszervezetek vezetőire az elkövetkező napokban azért vár sok munka, mert valljuk be őszintén, eddig vagy nem ismerték a dolgozók közvetlen véleményét, vagy ha igen, nem tettek meg mindent, amit megtehettek volna és távolról sem teremtettek olyan kulturális életet, mint amilyenre lehetőségük volt. Hány helyen csak a rossz szervezés miatt eredménytelenek ma is a különféle összejövetelek, öregek a bemutatásra kerülő filmek, nem jár idejében az újság, nincs elég könyv. Nem ritka az olyan város vagy falu sem, ahol csak a „nem akarózomért" nincs tevékeny kulturális élet. Ezen máris segíteni lehet és kell. Ma érvényesebb, mint bármikor, hogy amit elvégezhetünk ma, na hagyjuk holnapra. Az összejöveteleken a dolgozók must nyíltan elmondják véleményüket, kívánságukat. A helyi vezetők feladata, hogy meghallgassák őket s a teljesíthető kéréseket mielőbb teljesítsék. A kulturális forradalom mai szakaszában a kommunista eszmék általános érvényű terjesztése lép előtérbe. A kulturális forradalom befejezéséért folytatott harcot kulturális dolgozóinknak ezért úgy kell végezniök, hogy az minden téren a burzsoá Kapitalista ideológia csökevényeinek a kiküszöbölését, a kommunista eszmék teljes térhódítását szolgálja. A legkövetkezetesebben így teljesíthetik azokat a kívánságokat is, amelyek a szocialista kultúra kongresszusa előtt rendezett összejöveteleken a dolgozók részéről elhangzottak. BALÁZS BÉLA ÜJ SZÖ 7 * 1350. mijus 28.