Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-28 / 146. szám, csütörtök

Hruscsov elvtárs beszéde a tiranai Sztálin-textilkombinátban (Folytatás az 1. oldalról) szályok. Tudják, hogy a szovjet kormány mindent elkövet, hogy ne legyen háború. A Szovjetunió, a szocialista tábor minden országa és sok más békeszerető ország, a nem szocialista országok népei a világbéke biztosítására törekednek. Mint tudják, most folyik Genfben a legkomolyabb nemzetközi kérdésekről tárgyaló külügyminiszteri értekezlet. Tegnap hírt kaptam, hogy az értekezletet három napra félbeszakították, mivel a külügyminiszterek Dulles volt amerikai államtitkár temetésére az USA-ba utaznak. Az értekezletet a megszakítás után folytatják. Reméljük, a nemzetközi kérdéseket oly módon oldják meg, hogy ezzel hozzájáruljanak a „hidegháború" megszüntetéséhez és a világbéke megszilárdításához. Elvtársak, beszédemet arra szeretném felhasználni, hogy őszinte részvétet nyilvánítsak az USA kormányának Dulles úr elhunyta felett, aki hosszú éveken át látta el az USA államtitkári funkcióját. Valaki azt mondhatná: egyezik-e részvétem Dulles és politikája ellen elhangzott számos beszédemmel? Igen, mégegyezik. Az alapvető elvi kérdésekben Dulles ellenfelei voltunk. Dulles saját politikáját szorgalmazta. Annak, aki figyelemmel követi a nemzetközi politikát, nem nehéz megfigyelnie, hogy lényeges különbség volt Dullesnak közvetlenül hivatalbalépése után és az utóbbi időben folytatott külpolitikája között. Amikor Anasztasz Ivanovics Mikojan az USA-ban járt, beszélt Dulles úrral. Beszélgetésükből arra lehetett következtetni, hogy Dulles feladja a küzdelmet a kelet-európai országok kommunizmusa ellen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Dulles elismerte a kommunista tanítást és beszüntette az ellene folytatott eszmei harcot. Nézetemet természetesen úgy kell értelmezni, hogy Dulles feladta előző módszereit, amikor figyelmen kívül hagyta a kelet-európai országok akaratát, amikor az USA bizonyos körei buzgón igyekeztek visszaállítani a szóbanforgó országok régi túlélt rendszerét, s amikor kísérleteket tettek arra, hogy az úgynevezett erőpolitika segítségével visszarántsák ezeket az országokat a kapitalista múltba. Dulles végül nyilvánvalóan felfogta e politika tarthatatlanságát. Dulles úrnak ezt a beismerését értékelnünk kell. Bátorság kellett ilyen nyilatkozathoz. Dulles úrnak a német kérdésben tett nyilatkozata is figyelemreméltó. Kijelentette, hogy nemcsak a „szabad választásokon" keresztül vezet az út Németország újraegyesítésére, hanem más utak is I,ehetnek. Mint a szovjet kormány feje, nagyra becsülöm Dulles úrnak ezt a jó kijelentését. Persze valaki azt mondhatná, hogy Hruscsov akkor beszél erről, amikor Dulles már halott. Pedig egyes külföldi diplomatákkal folytatott beszélgetéseim alkalmával már régebben is beszéltem erről. Dulles nagy politikus volt. Persze saját osztályának érdekeit védelmezte. Olyan kommunista-ellenes volt, hogy ha olyan döntéseket is tett, melyek látszólag ellenkeztek az imperialista doktrínákkal, senki sem ál' líthatta, hogy rokonszenvez a kommunizmussal. Ha másvalaki látja, hogy a szocialista országok ésszerű javaslatokat terjesztenek elő, remeg, fél elismerésüktől, mivel attól tart, hogy a kommunizmus iránti rokonszenvvel fogják gyanúsítani. Dulles ettől nem félt. Élete utolsó hónapjaiban józanabbul nézte a nemzetközi helyzetet. A kormánypolitika azonban nemcsak egyénektől, hanem az uralkodó osztályok állásfoglalásától is függ. A nyugati hatalmak kifejtették álláspontjukat a genfi külügyminiszteri értekezleten. Álláspontjuk azonban lényegében nem szolgál alapul a megegyezésre. Szóval követelik a megegyezést, de a valóságban nem törekednek erre. A nyugati országok javaslatai összebogozódtak, és ilyen formában elfogadhatatlanok. Hruscsov elvtárs a továbbiakban a kormányfői találkozó távlatairól beszélt. Sok kérdés megérett és sürgősen követeli a megegyezést. A kormányfői találkozó hívei vagyunk, amellett vagyunk, hogy ésszerű aiapon egyezzenek meg a kormányfők. Hol, melyik országban valósul meg a találkozó, a mi szempontunkból nincs jelentősége. Számunkra az a fontos, hogy hasznos legyen a találkozó, hogy megszilárduljon a világbéke. Ha van világvége, akkor még a világvégére is hajlandók vagyunk elmenni Technikánk lehetővé teszi, hogy elérjük a világnak ezt a részét. (Taps.) Elvtársak! Kitartóan törekedni fogunk a Németországgal valő hadiállapot megszüntetésére és a békeszerződés aláírására. Ha nem sikerül megegyezni a kél német állammal kötendő békeszerződés aláírásáról, akkor a Német Demokratikus Köztársasággal kötünk ilyen szerződést Bizonyos idő elteltével a Német Szövetségi Köztársaság kormánykörei is tudatosítják majd a békeszerződés aláírásának fontosságát, és aláírják a szerződést Nem bocsátkozunk jóslásokba, hogy mikor jön el ez az idő, nem kell sietnünk Várunk. Äm a két német állammal kötendő békeszerződéssel és Nyugat-Berlin kérdésével kapcsolatban, valamint más nemzetközi kérdésekben lankadatlanul tovább fogunk törekedni ésszerű, kölcsönösen elfogadható megoldásra. A továbbiakban az önök szomszédairól — Olaszországról és Görögországról szeretnék beszélni — mondotta Hruscsov elvtárs. Az olasz fasiszták a múlt világháborúban hadat viseltek a Szovjetunió és Albánia ellen. A Szovjetunió békeszerződést kötött Olaszországgal és baráti kapcsolatokat akarunk vele fenntartani. Azl hiszem, az olaszoknak sem volna ez kevésbé előnyös, mint nekünk Jó a viszonyunk a dolgos olasz néphez. Az olasz kormánykörök azonban sajnos olyan politikát folytatnak, mely egyáltalán nem válik az olasz nép javára. Az olasz kormány időnként jegyzéket intéz hozzánk, melyekben azt írja, válaszoljunk, hol vesztek el a hazánkba betört és Olaszországba vissza nem tért olasz katonák? Talán nem tudják, ml a háború? A háború olyan, mint a tűzvész, melybe könnyen be lehet ugrani, de kiugornl már nehezebb. Az ember elég Ebben a háborúban olasz katonák is elégtek. Persze nem saját érdekeikért, hanem a Hitlerrel szövetkezett Mussolini érdekeiért. Mi közünk ehhez? Mi nem hívtuk őket, nem voltak vendégeink, aj ellenséget pedig érdemszerint fogadjuk Barátainkat kenyérrel és sőval, az ellenséget pedig husánggal. így volt és így lesz ez mindig. (Hosszan tartó taps.) Az olasz konmány nemrég az olasz nép akarata ellenére megengedte amerikai rakétatámaszpontok építését Olaszország területén. Az USA most a görög kormánynval tárgyal hasonló támaszpontok létesítésérő' görög területen. Világos, hogy e támaszpontok a Szovjetunió, Albánia és más szocialista országok ellen irányulnak. A szovjet kormány figyelmeztette Olasz' ország és Görögország kormányait, hogy e politika komoly következményekkel járhat, veszélyezteti a népek biztonságát javasoljuk, hogy a Balkán-félsziget váljék a béke félszigetévé, hogy ne legyenek itt se rakéták, se atomfegyverek. Ez mind a görög népnek, mind az olasz népnek s általában a Balkán-félszigeten és a Földközi-tenger térségében lakő minden népnek hasznára válnák. (Hosszan tartó taps). Törekednünk kell arra, hogy az egésí világ megszabaduljon az atomfegyvertől. Óriási megkönnyebbülést jelentene ez világszerte minden embernek. Ha az olasz és görög kormány megengedi az amerikaiaknak, hogy rakétatámaszpontokat építsenek területükön, akkor lehet, hogy meg kell majd egyeznünk az Albán Népköztársaság kormányával, hogy valamit építsünk itt ellenük. (Hosszan tartó taps. hurrázás.) Az amerikaiak közepes hatósugarú rakétákat helyeznek el Olaszországban. Ha Albániában közepes- vagy közeli hatősugaró rakétákat helyeznének el, egész Olaszországot ellephetnék, úgyhogy Itt a közeli hatósugarú rakéták is elegendők, így van ez, Malinovszkij elvtárs? Malinovszklj: Nagyon helyes. (Taps.) Ugyanezt mondhatjuk Görögországról is — folytatta Hruscsov elvtárs. A görög nép nagyon jő nép. A szovjet nép barátságban akar vele élni. Valamikor az oroszok azért ontották vérüket, hogy Görögország felszabaduljon a török járom alól. Ma a görög kormány amerikai rakétatámaszpontok építésére engedi át területét. E támaszpontok ellen nálunk is akadnak támaszpontok. Ki sinyli meg? Elsősorban a görög lakosság. Tények bizonyítják, hogy a görög kormány nem tudatosítja: idegen rakétatámaszpontok görög területen valő építésének megtagadása Görögország, a görög nép és a béke érdeke. Ha azonban — néplesen szólva — a görög konmány elveszti a fejét, meggondolatlanul dönt és megengedi az amerikaiaknak, hogy rakétatámaszpontokat létesítsenek területén, arra kényszerít minket, hogy megfelelő visszavágásra összpontosítsuk erőinket. Hol helyezzük el rakétaberendezéseinket, itt, albán területen-e, vagy pedig Bulgáriából, vagy más országból veszik majd célba a rakéták a görögországi rakétatámaszpontokat, erről majd egymás között fogunk beszélni és megegyezni. Nem ez a fontos. Ma vannak olyan rakéták, melyek nem sok száz, de sok ezer kilométerre pontosan célbatalálnak és ilyen rakéták berendezésére nagy lehetőségeink vannak. (Hosszan tartó taps.) Azt mondottuk és mondjuk ma Is: a Szovjetunió és minden szocialista ország biztosítani akarja a világbékét. Ezért ésszerű lenne, ha nem létesítenének, hanem felszámolnák a Szovjetunió és a szocialista országok körül elhelyezett rakétatámaszpontokat. Ez erősítené a békét. Ha azonban az olasz és a görög kormány amerikai rakétatámaszpontokat létesít országa területén, ezek az országok mágnesként fogják vonzani rakétáinkat. (Taps.) Hruscsov elvtárs a továbbiakban arről beszélt, hogy a szocialista tábor erői napról napra növekszenek és az imperialisták kénytelenek ezt tekintetbe venni. Békét akarunk és sohasem kezdünk háborút. Ha azonban az imperialisták mégis meg mernek bennünket támadni, olyan ellenállásra találnak, hogy sohasem térnek magukhoz. (Hosszan tartó taps.) Elvtársak, tehát fáradhatatlanul fogunk dolgozni, fejleszteni fogjuk országaink gazdaságát, még magasabbra emeljük a népek kulturális és életszínvonalát, szilárdítani fogiuk a szocialista országok testvéri barátságát, biztonságérzettel és rendületlenül haladunk közös nagy célunk — a kommunizmus felé. Elvtársak, fel az új győzelmekre, előre a kommunizmushoz! (Hosszan tartó taps, éljenzés: „Éljen a Szovjetunió!)" Dr.Boiz: A NÉNET MILITARIZMUS! nem szabad atomfegyverekkel felszerelni (Genfi tudósításunk) — Couve de Murville francia külügyminiszter elnökletével kedden délután tartották a külügyminiszterek értekezletének utolsó ülését a kétnapos szünet előtt, mert a tárgyalások résztvevőinek nagy része Washingtonba, J. F. Dulles temetésére utazott. Az ülés 90 percig tartott és Herter amerikai külügyminiszter, valamint dr. Lothar Bolz, az NDK külügyminisztere szólaltak fel. Miután Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere már ebéd után Londonba repült, ahonnan tovább folytatta útját Wahingtonba, a szovjet küldöttséget a keddi ülésen Pervuhin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete vezette. Herter felszólalása bevezető részéAz ülésen Herter, az USA államtitkára beszédet mondott, amelyet már két nappal ezelőtt bejelentettek, és amelyben részletesen kifejtette a nyugati „komplex tervnek" azt a részét, amely Nyugat-Berlinre vonatkozik. Herter hét pontot sorolt fel, amelyek lényegében a következőket ajánlják: • 1. Berlin statútumának megállapítása a nyugati „csomagterv"-ről kötött megegyezés megkötése után két héten belül (a csomagterv szerint az NDK-át elnyelné a bonni állam és egész Németországot betagolná az Eszakatlanti Tömbbe), mégpedig úgy, hogy Nyugat-Berlinhez csatolják a demokratikus Berlint is „szabad választások" alapján. • 2. A négy nagyhatalom meghagyja Berlinben megszálló csapatait és megszálló jogait. V 3. Minden személynek és árunak korlátlan szabad közlekedést biztosítanak. • 4. Négyhatalmi katonai rendőrséget létesítenek a megszálló csapatokkal kapcsolatos incidensek megoldására. • Az ötödik és hetedik pontok olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyeket Berlinben azután valósítanának meg, mikor már az NDK-t elnyelte Nyugat-Németország, emellett a 7. pontban számítanak arra, hogy a békeszerződés érvénybelépése után is Berlinben maradnának a négy nagyhatalom megszálló csapatai és „azon feltételek alá tartoznának, amelyeket a külföldi fegyveres erők Németországban való elhelyezéséről szóló szerződés tartalmaz." Az ún. berlini-kérdés megoldásának egész nyugati felfogása a két szuverén német állam fennállása figyelmen kívül hagyásának irreális politikájából indul ki. A nyugati terv támogatására, amely a nyugat-berlini megszállási rendszer kiterjesztését követeli Berlin egész területére, Herter számos idézetet hozott fel az USA, a Szovjetunió és Anglia között a háború alatt és a háború után kötött egyezményekből Németország fővárosának közös megszállásával kapcsolatban. Herter érveléséről általában az mondható, hogy időszerű lehetett 1948-ban, de nem időszerű ma, amikor Németország helyzetét teljesen az a körülmény uralja, hogy területén két szuverén állam létezik. Herter nem mutatott rá, hogy a nyugati hatalmak, amelyek ma állást foglalnak Németország mechanikus egyesítésének legkülönfélébb variációi mellett, néhány évvel ezelőtt annyi erőfeszítést tettek Németország és Berlin négyhatalmi igazgatásának megsemmisítésére. Azok az indokok, amelyeket Herter Berlin és Németország négyhatalmi igazgatásának megszüntetésére hozott fel, egyáltalán nem feleltek meg a történelmi tényeknek. ben azonban azt követelte, hogy a szovjet küldöttség a nyugati javaslatot ne tartsa megváltoztathatatlannak. A brit sajtóértekezleten feltett kérdésre, vajon a Berlinnel kapcsolatos nyugati javaslatokat a „csomag" részének kell-e tartani, a brit szóvivő igennel felelt. Bolz, az NDK külügyminisztere felszólalásában újból rámutatott, menynyi rosszat okoztak a múltban a német militaristák, és elítélte azt a tényt, hogy az agresszív német tábornoki kart az elvesztett háború után már másodízben újból aktív szolgálatba állítják Nyugat-Németországban. Ezzel kapcsolatban dr. Bolz rámutatott, mennyire más a helyzet a Német Demokratikus Köztársaságban. Az NDK küldöttségének vezetője emlékeztetett arra a számos javaslatra, amelyekkel az NDK kormánya a nyugatnémet szervekhez fordult a fegyveres erők és a két német állam hadsereg felszerelésének korlátozása ügyében és hangsúlyozta, hogy ha e javaslatokat elfogadnák, ez óriási anyagi és pénzforrások felszabadítását tenné lehetővé a gazdaság békés fejlesztésére és a nép jólétének emelésére. Dr. Bolz támogatta a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a négyhatalom közösen jelentse ki, állást foglal a két német állam közötti tárgyalások mellett, amelyeken megvitatnák Németország egyesítésének útjait, és hogy e tárgyalások eredményeit teljesen tiszteletben fogják tartani. Az NDK küldöttségének vezetője aláhúzta, hogy a németországi feszültség enyhítésének és az európai béke biztosításának fő feltétele megakadályozni a német militarizmus terjeszkedését s annak rakéta- és nukleáris fegyverekkel való felszerelését. A békeszerződésnek nem szabad megkerülnie e legfontosabb kérdést - mondotta dr. Bolz. Beszéde végén Bolz külügyminiszter emlékeztetett W. Ulbricht javaslatára a két német állam közötti szerződés megkötése tárgyában, amellyel lemondanának az erőszak alkalmazásáról. Dr. Bolz beszéde után az ülést elnapolták — s amint az elnöklő francia külügyminiszter bejelentette — a következő plenáris ülés időpontját később határozzák meg. Gromiko szovjet külügyminiszter és Selwyn Lloyd brit külügyminiszter kedden délelőtti találkozásukon Lloyd javaslatára megegyeztek abban, hogy visszatértük után Washingtonból, pénteken Genfben nem hivatalos megbeszélést tartanak a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei a brit küldöttség székhelyén. Genfi újságírói körökben azt várják, hogy a miniszterek washingtoni tartózkodása folyamán valószínűleg útjuk alatt is számos megbeszélésre kerül sor, amelyek az értekezlet további fejlődése szempontjából nem csekély jelentőséggel bírnak. Genfben az a nézet uralkodik, hogy a vita eddig kevéssé megváltozott, általános jellege ellenére is megmutatkoznak azok az utak, amelyeken a további tárgyalások haladni fognak. Különösen az újjászületett nyugatnémet militarizmus veszélye körül lefolyt élénk vita megmutatta, hogy az értekezletnek ilyen vagy amolyan formában, de ezt a tényt gyakorlatilag tudomásul kell vennie. Ezenkívül az a vélemény alakult ki, hogy magántárgyalásokon tovább folytatják Nyugat-Berlin kérdésének, a nukleáris kísérletek beszüntetése kérdésének, az össznémet bizottság létesítésére irányuló javaslatnak és a két európai csoportosulás közötti esetleges megnemtámadási nyilatkozat kérdésének részletes megtárgyalását. Ezeket a pontokat azután a kormányfői értekezlet napirendjére tűznék. Herter terve az NDK számára elfogadhatatlan Kegel nagykövet, az NDK küldöttségének szóvivője május 26-i sajtóértekezleten rámutatott arra, hogy Herter amerikai külügyminiszternek a berlini kérdés „megoldására" tett javaslatai teljesen elfogadhatatlanok. Kegel e javaslatokat lényegében a nyugati „csomagterv" teljesen elfogadhatatlan részének minősítette Berlin kérdését illetőleg. E javaslat célja a berlini történelmi fejiődés visszafejlesztése az 1945-ös állapotba, ami teljesen reménytelen. Kegel nagykövet megállapította, hogy nincsen semmilyen „berlini kérdés" csupán Nyugat-Berlin kérdése áll fenn, amit meg kell oldani. Herter javaslatai nem szüntetik meg sem a megszállási rendszert, sem a veszély tűzfészkét Nyugat-Berlinben, hanem igen veszélyes tűzfészekké igyekeznek változtatni egész Berlint. Kegel nagykövet hangsúlyozta, hogy Herternek megbízhatóbb tájékozódásokat kellenes szereznie az NDK-ről és ezzel kapcsolatban utalt W. Ulbricht javaslatára, miszerint Herter látogasson 82 NDK-ba és így helyesbítse téves nézeteit. Nézeteltérések a nyugati hatalmak képviselői között Genfben A New York Times május 26-i számában Midletton hírmagyarázó megállapítja, hogy a nyugati hatalmak között Genfben a látszólagos egyetértés mögött nyilvánvaló nézeteltérés és torzsalkodás uralkodik. Az „Szövetségesek még távol állnak egymástól" cím alatt Midletton azt írja, hogy a nyugati hatalmak csupán közTiranai tudósításunk: Legyen a Balkán békeövezet A Balkán-félsziget déli részén elterülő szocialista Albánia már három napja vendégül látja a tekintélyes számú szovjet párt- és kormányküldöttséget, melyet Hruscsov elvtárs, az SZKP KB első titkára, a minisztertanács elnöke vezet. A szovjet elvtársakat Tiranában lépten-nyomon az albán nép őszinte barátsága és szeretete kíséri. Az albán nép a Szovjetunió és a többi szocialista ország óriási segítségével teremti meg a szocializmus feltételeit és él ma sokkal jobb életet, mint bármikor azelőtt. A szovjet küldöttség látogatásának már első napjai igazolták e látogatás nagy nemzetközi jelentőségét. Míg Genfben a külügyminiszterek megbeszélései rövid időre félbeszakadtak, a világ figyelme az albán fővárosra összpontosult, ahol Hruscsov elvtárs a korszerű textilkombinátban mondott fontos beszédében derülátón nyilatkozott a nemzetközi helyzetről. A szovjet küldöttség Enver Hodzsa nak és az Albán Munkapárt politikai irodája további tagjainak kíséretében a délutáni órákban ellátogatott a nemzeti felszabadító harc múzeumába, ahol megtekintette a sasok országa népének a fasiszták ellen kifejtett hősies ellenállását szemléltető értékes okmányokat, fegyvereket és fényképeket. Este a tiranai színházban ünnepi hangversenyt rendeztek a küldöttség tiszteletére. A hangversenyen megjelent Enver Hodzsa, Mehmet Shehu, Hadzsi Leshi, az Albán Munkapárt KB politikai irodája és a kormány további tagjai. Minden utcában és mindenütt, ahol a szovjet küldöttség feltűnik, tömegekbe verődnek a járókelők, éltetik a Szovjetuniót és hangoztatják a két ország népének barátsága. Tirana dolgozói örömüket fejezik ki afölött, hogy az itt nagyon népszerű és közkedvelt Hruscsov elvtárs közéjük látogatott. A szovjet küldöttség szerdán délelőtt három részre oszlott, mindegyik rész az ország más vidékére látogatott el. A küldöttség Hruscsov elvtárs vezette része, köztük Malinovszkij marsall is, az albán-jugoszláv határ mentén elterülő Shkodrai-tó partjain fekvő Shkodra városba látogatott. A Hruscsov elvtárs albániai látogatása iránt világszerte megnyilvánuló nagy érdeklődést bizonyítja az is, hogy a nyugati lapok valamennyi Belgrádban akkreditált tudósítója albán vízum kiadását kérte. R. P. szemlére teszik az „édeskés ésszerűség" légkörét, amelyben mindegyik nyugati miniszter „nagyon nagyon udvarias" a másikhoz. De egyikük sem várta, a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokkal szemben emelt kikötések mellett, hogy a genfi értekezlet „oly nagyon ártani fog" a nyugati hatalmak közötti kapcsolatoknak. Midletton azt írja, hogy a nyugati táborban fennálló ellentétek oka elsősorban Nyugat-Németország és Franciaország merev álláspontjában és Nagji-Britanniával való viselkedésükben keresendő. A brit küldöttség ellen folytatott „suttogó kampányról" ír, amely már nagy károkat okozott. Midletton az ellentétek további kiéleződését jósolja a nyugati táborban, elsősorban arra az esetre, ha Lloyd brit külügyminiszter nyilvánosan ismerteti Nagy-Britanniának azt a nézetét, hogy külön megegyezésre kell törekedni Nyugat-Berlin kérdésében. Midletton a továbbiakban a következőket írja: „A britek képezik a kulisszák mögül küldött lövések fő célpontját. Nyilván megfékezték indulataikat, de magánkörben Lloyd miniszter már éles hangot üt meg." (ČTK) F. R. Kozlov nyitja ľreg a New York-i szovjet kiállítást F. R. Kozlov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök-helyettese június végén az USA-ba utazik, ahol részt vesz a New York-i szovjet kiállítás megnyitásán. Az Egyesült Arab Köztársaság ifjúsága nagy számban jelentkezett önkéntes munkára a Szuezi-csatom a kibővítésére és mélyítésére. Izmailiben az ifjúsági brigádtagok számára nagy tábort építenek. (ČTK) ÜJ SZÖ 3 * 1958. május 26.