Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-21 / 139. szám, csütörtök

Mikur a néma he zálni kezd JlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMlinMIItlIIIIIIIIIMIIMIIIIIIIIIIIIIIIItlI Forbáth Imre versei „K e k t e k beszélek: munkások, parasztok, Kik ott voltatok az összes frontokon, Kik mindkét oldalán a frontnak Véreztetek s dögöltetek óriási halomban. Miért? Miért?... Ezt kell elmondanom..." Forbáth Imre kötetének legszembetűnőbb jellegzetessége ez a megszállott, ellenállhatatlan benső kényszerből fakadó elmondani-akarás, kétségbeesett igyekezet, amely felváltva iparkodik villoni áhítatos gúny, vagy egy lírává olvasztott Barbusse-i humanizmus hangja alá álcázni a mondanivalót, de amelynek lényege mindig a megrázó, elkeseredett emberi félelem: jaj, nem hallják meg a hangomat, nem hallgatnak rám, jaj, késő lesz, mire ocsúdnak, s ezért szüntelenül, megállás nélkül, fáradhatatlanul hadarni kell a szót, mert az idő sürget A kötet közel kél évtized költői termését vonultatja fel, s már külső formájával is elárulja költője hovatartozását: verseskötetek forgatói, könyvtárak böngészői előre tudják, hogy ha a Forbáthéhoz hasonlóan széles formájú könyvet emelnek ki a könyvespolcról, a címlapon az amerikai ács fiának, Walt Whitmannak, vagy a hajdani inasnak, Kassák Lajosnak, vagy a megszólaló Némával tartalmilag is azonos Daloló Vándor költőjének, Balázs Bélának a nevét pillantják majd meg. A núszas években elinduló Sarlósmozgalom költője nem is csatlakozhatott volna másféle irányhoz: az első esztendők költeményei valósággal pontos címzéssel ellátott, elkötelezett üzenetekként hatnak, akár a címzettek nevét is föléjük lehetnek Írni: Whitmanhoz. Kassákhoz, Balázs Bélához. Ezek után természetes, hogy túlnyomó részben Forbáth is szabad verseket ír, ezzel is bizonyítani akarván, hogy eszköznek tekinti a Urát, nem célnak, mert ez a látszólag bohém és kesernyésen exaltált költő valójában a végtelenségig következetes és — költői eszközeit tekintve — a szigorúságig fegyelmezett. A szabad vers minden verselési formák közül a legnehezebb: itt nem lehet csengő rímekkel elrejteni a hiányokat, akusztikai mámorba ringatni az olvasót, a szabad versben meztelenül és vértezetlenül kell helyt állni a mondanivalóért. Forbáth művészi tökéletességre emelte ezt a tormát, nem szeszélyes egyénieskedésből. hanem megintcsak az emiitett jól megfontolt következetességből s ennek okát is ad„ méghozzá a meggyőzőbb hitel kedvéért — rímes versben: Börtönbe zárva nyöszörögnek s rínak s kényszerzubbonyban nyögntek a dalok, jajongó böjtszavára a íakírnak feleletül kövér honfidal dadog, barokkvacak díszíti a házak peremét, s édeskés a dal. mi megdögölni hív, köböl bamba dísz nyomja a hősök tetemét: rothadt húsból van a diadalív! (Dalok) „Börtönbe zárt. kényszerzubbonyban nyögő dalok", „kövér honfidal", „barokkvacak, bamba dísz", — Így rázza le magáról Forbáth a meg veszteg etően csalóka mákony kísértéseit, mert csak így díszek és kényszerzubbony nélkül vállalhat sorsközösséget a némákkal, a névtelenekkel, az ökölbeszorult kezüekkel. Vállalja a sorsot és megteremti a formát: Szegénységem szégyenében élek, s munkám gyalázatában tenyeremen a sárral reggel széllel szembe hajtom szekeremet, délben megvakít a nap, asszony nem hozza szalonnám. kulacsom, így élek ... (Szolga éneke) A prágai Dej.vice szerelmese, a szlovákiai tájak elragadtatott szemlélője, Egon Erwin Kisch és' Nezval barátja így olvasztja belé a fülledt magyar tanyák nehézléptű zsellérlegényét az egyetemes tájba, a forradalommal vajúdó méhű Dunatájba, amelyet szaggató fájások és lüktető kínok tépnek, és amelynek földjén súlyos tagolással, komor hangszínézéssel deklamálja a szót: a zsellérlegény. De a zsellérrel azonosult költő a sorok végén dacosan felvágja a fejét: Igy élek, s ebben az „igy éiek"-ben már nyoma sincs többé csöndes megállapításnak, beletörődésnek, de ott sötétlik benne a Dózsa óta aktuális eb ura fakó, a lázadás. Különös véletlenek különös törvényszerűségeket idéznek elő: Whitman betegápolóként küzdötte végig a rabszolgaháborút, Forbáth orvos; szükségképpen mindkettőjükben ki kellett alakulnia bizonyos elengedhetetlen objektivitásnak a test kínjaival szemben, s lírájuk mégis valósággal lázadozik a sebek és kórok láttán: lírájuk és hivatásuk Így olvad szerves egységbe, — Balázs Béla kivételes pszichológiai felkészültségű tanár volt, Forbáth makacs polihisztor: mindketten fegyvert látnak a tudásban, amelylyel térdre kényszerithetik a tudományok tudatlan bitorlóit, — Kassák az irodalmon kívül a festőművészetben is számottevő névre tett szert, Forbáth valósággal tobzódik a színekben: a színek figyelmeztető és érzékeltető értékűek és — a színek beszéde minden nyelven egyaránt érthető. Szép Somogy neveltje, almafás Böhöny szülötte, ódon Dejvice szerelmese, Forbáth Imre ezért szólaltatja meg verseiben annyiszor az örök szimbólum színét, a sebvöröst és karmazsinvöröst, a fájdalomvöröst és bosszúvöröst, a pipacsnál pirosabbat, akkor is, mikor Barbusse rekedtre torzult hangján harsog. akkor is. mikor Gargantua robusztus póza mögé rejtőzve agitál, és akkor is, mikor Candide fanyar és epés humorával tart bűnbánatot: „ ... beláttam, hogy minden bajnak oka a Húsevés és pl. a munkásság is kizárólag csak a túlzott húsfogyasztás következtében való rossz emésztéstől megroiitott vér tolulásától a fejébe lát mindent vörösen." (Hálaének orvosaimhoz) De végeredményben mégiscsak Don Quijotte ő, hős és fenséges, vakmerő és rendíthetetlen, megalkuvás nélküli bátor lovág, szélmalmoknak álcázott emberi Butaságok és Gonoszságok legyőzője, aki Item nagy értékekkel ajándékozta meg a csehszlovákiai magyar irodalmat, item nagy és elszánt erővel küzdött a szocializmus ügyéért, s item most, midőn vele együtt hozzáláttunk, hogy megszervezett kertünket megműveljük, méltán lett még élete és alkotóereje teljében elengedhetetlen tartozéka haladó hagyományainknak. RÁCZ OLIVÉR JHakáikLitlujta, 1960-ban Nagy érdeklődést kelt Bratislavában az a lakberendezési kiállítás, amely a bútoripar 1960-as "terveit mütatja be. Ez az érdeklődés érthető is, hiszen a lakáskérdés gyors megoldása, amely valóban tömegérdek, szoros összefüggésben van a lakásberendezés problémáival. Az eddig sokat bírált bútoripar, amely jelenleg még mindig nem igen elégíti ki követelményeinket, ezen a kiállításon igyekszik bebizonyítani, hogy 1960-ban javulás várható ezen a téren. Az eddigi bútorgyártás egyik legsúlyosabb hibáját, amely a tömegesen épített típuslakások mellőzésében nyilvánult meg, a kiállítás után ítélve kiküszöböltnek mondhatjuk. A 40 bemutatott lakásberendezés legnagyobb része a jelenleg érvényes tipuslakások (TO-2B, TO-3B, LB-öntött beton) alaprajzaiból indul ki, — olyan lakások ideális berendezését oldja meg tehát, melyekbe az elkövetkező években a legtöbb család fog költözködni. A bútorgyártás alapvető kérdései terén is érezhető bizonyos javulás. Az üzletek eddigi rémei, az ízléstelen, otromba, előre meghatározott darabból álló lakó és hálószoba kompLJ 4 A kW. A ká válnak, mint Bach vagy Beethoven műveinek harmóniai eredményei. Ami ma még groteszkül hat, az holnap már elfogadott „szépségideál". A Bartók és Kodálý kezdeményezte új magyar müzene modern is és magyar is. Hogyan értse meg az, aki nem fejlődött együtt a zeneművészettel? Hogyan neveljen és teremtsen közönséget az új magyar zenének az ilyen zenei „szaktekintély"? A mi karvezetöink egy részét az utóromanticizimus idegen (kozmopolita) zenei gondolkozásmódja befolyásolja s az új magyar zene reprezentatív műveit is csak felületesen Ismeri. Ezt azonban senki sem róhatja fel hibául. Nem azért, mert: „de gustibus non est disputandum", az ízlésről nincs mit vitatkozni, hanem azért, mert eddigi kultúrpolitikánk bizony keveset tett a zenei közönségnevelés érdekében. Az üzemek. EFSZ-ek. állami gazdaságok kultúréletének zenei szektorai panganak vagy az egy helyben topogó, rendszerint már kifakult népiegyüttes-kultuszba szívódnak fel. A legjobb esetben az üzemek és a kultúrházak, felelősei kívülről hozott szereplőkkel biztosítják a műsoros rendezvények iátogatottságát. Ennek a helyzetnek igen sokszor az a káros következménye, hogy az a kiváló művészünk. aki nagy hangversenyeken. Bratislavában Mozart és Beethoven muzsikáját szólaltatja meg, ezeken a

z „esztrád"fellépéseken szentimentális operett, jazzsiágert, vagy sekélyes magyar nótát ad elő'. Működésük révén tehát a dolgozók amúgyis sekélyes zenei ízlése még tovább romlik. A

dminisztratív és anyagi jellegű káros jelenség, hogy a kultúrházak és kultúrfelelösek szinte kizárólagosan csak esztrádműsorokat szerveznek, mert egyedül ez „rentábilis". Meg sem próbálkoznak mással és ha egyszer mégis kénytelenek például a Szlovák Filharmónia énekkarát szerepeltetni, másról sem beszélnek, mint a „részvétlenségről, meg nem értésről". Mintha ez nem lenne törvényszerű következménye sokéves kultúrpolitikájuknak, közönségnevelésüknek. A másik oldalon viszont egy olyan kiváló, ;jól képzett énekkar előadásában, Komáromban például szívesen hallottunk volna az új magyar műzenébő! is egy müvet. Mert ki hivatottabb Dél-Szlovákiai zenei ízlését nevelni, mint a Szlovák Filharmónia. Szükséges lenne megszervezni a zeneismertető előadásokat, különös tekintettel a mi viszonyainkra. A. jelenlegi zene iránti nagy érdeklődést feltétlenül k

! kell használnunk. Mert ha mi nem használjuk ki, kihasználják ezt a különböző operett- és esztrádrendezök és egyoldalúan árasztják el a „tánczene ABC"-ivel a kultúra hajlékait. Tekintve pedig, hogy oda nemcsak a kétes elemek mennek ei, hanem a gyanútlanok és a még bizonytalan ítéletüek is. akik nemeset és szépet szeretnének, de ha nem kapnak idejében igaz kultúrát, kiirthatatlanul beléjük fészkeli magát a giccsimádat. Természetesen: csak tüneti kezelés lenne az ilyen rendezvények korlátozása. Az igazi orvosság: az általános zenekultúra növelése, az iskolai zeneoktatás, az iskolán kívüli tömegzenei és ismeretterjesztő mozgalom (výchovné koncerty) minden erővel való támogatása és kiépítése. M

indent egybevetve: tanítók, az érintett intézmények (rádió, Filharmónia,, iskola és művelődésügy, Csemadok) és a sajtó komoly összefogásával új lendületet nyerhetne a szlovákiai magyar zenei művelődés ügye. A most kínálkozó alkalom elszalasztása sokáig behozhatatlan károkat jelentene. Ezért: jó lenne, ha ezek a szervek (amelyek közvetve vagy közvetlenül zenei ismeretterjesztéssel foglalkoznak), végre leülnének és rendeznék közös dolgaikat. És e téren is egyik legsürgősebb tennivaló: jöjjön el végre már a szlovákiai iskolaügy hamupipőkéiéért, a zenei nevelésért a mesebeli királyfi: adjunk tanítóink kézébe anyagot, módszertani útmutatót, hanglemezt, magnetofont, tanulóinknak tankönyvet, stb... Ülök a dunaparton és töprengek: azok a tanítók, akik egy vállrándítással elintézték azt, hogy az ízlés nevelésében is rájuk bízott kb. 200, 15—18 éves fiatal nem képes elénekelni tisztán és biztosan egy dalt, vajon ismerik-e a zene emberformáló erejét? Elgondolkoztak-e azon, hogy a művészetek közül a zeneművészet az egyik legszélesebb körű, leghozzáférhetőbb és legáltalánosabb művészeti ág? Hiszen a zene a legtöbb helyre jut el, legkönnyebben fejti ki hatását, leghamarabb nyújt élményt. Ezért leginkább alkalmas a művészetekbe való bekapcsolódásra. Hiszen a zen- • széleskörű és hozzáférhető, mert az egész társadalmat átjárja: otthon, iskola, munkahely, ünnepség, szórakozás nem lehetnek meg nélküle. Hangversenyek és rádió, zenélni tudók és hanglemezek hozzák lépten-nyomon elibénk. A zene hatással van ránk az öntudat ébredésétől a hanyatló élet utolsó pillanatáig. A zene belemuzsikálja mondanivalóját az ember szívébe, megkerülve minden közvetítőt. Hatása Közvetlen és mély. Ezt a „varázserejét" számontartotta már a művészetek legelső sarjadása is. A zene a bölcsődaltól a lakodalmasig, az acélos ritmusú indulóktól a sfrató énekig, a szó hangsúlyától a beszéd melódiájáig a muzsika szépségeivel örvendeztet meg bennünket. De tovább megyünk: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható: aki nem él vele. lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet nincs zene nélkül. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése." (Kodály: Mire való a zenei önképzőkör?) V

ajon elképzelhető-e a harmonikusan kiművelt szocialista ember zenei nevelés nélkül? Ha nem, akkor ne intézzük el vállrándítással. MÔZSI FERENC forgalomba. A hálószobáknál az úgynevezett lakóhálók dominálnak. Az új lakások túlnyomó része kétszobás, ha itt az egyik szobát tradíciós hálószobának rendeznénk be, ez a lakóterület majd 50 százalékos veszteségét jelentené. A lakóháló lehetővé teszi, A berendezést továbbá a különböző dísztárgyak, az üveg- és kerámiai cikkek egészítik ki. Nálunk a művészi üveggyártás világviszonylatban is magas színvonalon van. Az ízléses üvegtárgyak nagy választékban, és aránylag olcsón szerezhetők be. A kilettek, - melyek bezsúfolva a lakásba, egy életen át keserítik gazdáikat, — kezdenek kiszorulni, és helyüket a sokkal rugalmasabb, praktikusabb szektor-bútornak adják át. Ezek öszszeálhtható bútordarab — sorozatok, melyekből tetszés szerint lehet kialakítani a különböző lakásoknak és egyéni követelményeknek megfelelő berendezést. A bútordarabok száma nincs előre meghatározva, a pillanatnyi szükséglet, esetleg anyagi helyzet szerint lehet válogatni az egyes bútordarabokból. A szobaberendezést így fokozatosan lehet bővíteni, illetve fölfrissíteni. Az egyes bútordarabokat a könnyű, levegős formák jellemzik, melyeken semmi fölöslegeset nem szabad találni, de a szükséges nem hiányozhat róluk. Ezen a téren a legszínvonalasabb munkák közé sorolhatjuk az O-VZ-229 jelzésű összeszerelhető szektor lakószobát, amelynél a könnyedség nyilvánul meg mind a szekrényeknél, mind az ülőalkalmatosságoknál. Az egyes darabok a variánsok széles skáláját biztosítják. Az űllőbútoroknál felhasználják a műanyagot, az üveg-Iaminátot és a lasztexet. Az említett berendezést Jirák építész tervezte, és 1960-ban kerül hogy mindkét szobát napközben is lehessen használni a hálószobának szánt követelmények kielégítése mellett. A kiállításon többek között az L-VZ-212 jelzésű lakóhálót láthatjuk, mely szintén Jirák tervei után készült. Az ágyak helyett itt két heverő van, melyeket különböző helyzetben lehet használni, (egymás mellett, sarokban stb.) Az ágynemű szellős elhelyezését szintén megoldották. A toalettszekrényt egy sok mindenre használható asztalka helyettesíti. A szekrények kihasználják egészen a mennyezetig terjedő helyet, és így jelentős alaprajzi területet takarítanak meg. A kiállításon több konyhaberendezést láthatunk, melyek megoldásánál elsősorban funkcionális szempontokból indultak ki. Néhány esetben az élénk színezés váltogatásával igyekeznek a konyhateret élénkebbé tenni. A merészebb színkombinációk néhány előszobaszekrénynél is érvényesülnek. Régen kívánt és régen hiányolt cikkei a berendezési iparnak az úgynevezett darab-bútorok, melyek vásárlásával lehetővé válik a lakás fokozatos kiegészítése. A kiállításon ennek a bútorfajtának számos példáját láthatjuk, különféle könyvszekrényeállításon bemutatott darabok megfelelnek a jőízlés követelményeinek. Ezt mondhatjuk a kerámiákról is, melyek elegáns formáik, élénk színeik, és szép felületi struktúrájuk következtében nagyon jó kiegészítői lehetnek egy modern lakásnak. ket, rádió és televízió-asztalkákat, heverőket, karosszékeket stb. Az új műanyagok főleg az ülő alkalmatosságoknál vannak kihasználva. A műanyagok világviszonylatban mindinkább domináló szerephez jutnak a bútorgyártásban. Azonkívül, hogy az értékes fanyersanyag megtakarítását jelentik, ezek az anyagok könnyen megmunkálhatok, megfelelően a nagyipari gyártásnak, — tartósak, térfogatukat nedvesség hatására nem változtatják. Mindezen előnyeik következtében kiválóan alkalmasak a modern bútorformák kialakítására. A kiállításon bemutatott új fotelek, formailag és szerkezetileg is megfelelnek a nemzetközi színvonalnak. A vázuk polyeszterből van préselve, a huzat pedig lasztexből készült. Sajnos ezeknek a daraboknak a gyártása, még a jövő évre sincs biztosítva, és félő, hogy ha az illetékes szervek nem járnak el eléggé rugalmasan, a ma még korszerű formák a szériagyártás megindításának idején már elavultak lesznek. A lakás berendezésénél fontos szerepet játszanak a textíliák. A kiállítás rendezői erre is gondoltak számos új Végül a különböző lámpákról, és világítótestekről' szólhatunk, melyeknek nagy szerepük van a lakás hangulatos kialakításában. Az eddig legnagyobbrészt terjesztett „üvegcsodák", melyek a szoba mennyezetének geometrikus középpontjából lógnak alá a térbe, sem a praktikus, sem pedig az esztétikai igényeknek nem felélnek meg. A világítást össze kell hangolni a helység egyes részeinek funkciójával. Más megvilágítás kell a konverzációhoz, más a munkához, olvasáshoz. Természetesen ezekkei a feladatokkal kell összhangban lenniük a világítótesteknek is. A kiállításon néhány jól megoldott szép kivitelezésű állólámpát láthatunk, melyek segítségével kellemes, és barátságos szobarészleteket lehet majd kialakítani. Egészben véve a látottak utíií megállapíthatjuk, hogy az utolsó ilyen bemutató óta a lakberendezési tervezés nagyon szép fejlődést mutat, és joggal várhatjuk, hogy a lakáskultúra színvonala rohamosan fog szőnyeg, függöny és bútorhuzatanyag bemutatásával. Ezen a téren is észlelhető haladás, mind a minták, mind a színek és a minőség terén. Az eddig már unalomig ismételt virágos huzatminták, végre tűnőben vannak. emelkedni. Ennek gyors megvalósulásához azonban szükséges, hogy a bemutatott tárgyak ne maradjanak meg a prototípus állapotában, hanem árusításuk minél előbb meginduljon. JANKOVICH IMRE ÚJ SZÖ 7 * *959. május 2i. [