Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-17 / 135. szám, vasárnap

Az EFSZ-ek mintaalapszabályzatának 1 ÚJ szó Használjuk ki a tanulási lehetőségeket nnak idején — e hónap elején hírt adtunk arról, hogy az EFSZ-ek IV. kongresszusának javaslata alapján a kormány jóváhagyta az EFSZ-ek mintaalapszabályzatának egyes módosításait, illetve kiegészítését. A kormánynak ezzel az intézkedésével a szövetkezeti alapszabályzatban kifejezésre jutnak azok a szükséges követelmények, amelyeket az elmúlt évek fejlődése támasztott a szövetkezetekkel szemben, gazdálkodásukkal és egész működésükkel szemben, s amelyekkel kapcsolatos észrevételeiket és javaslataikat, — yaz EFSZ-ek IV. kongreszszusa előtti országos vitában, — maguk a szövetkezeti tagok tették meg. Így hát most elmondható és megállapítható, hogy az EFSZ-ek mintaalapszabályzata megfelel szövetkezeti mozgalmunk jelenlegi fejlődési fokának, előírásainak betartása és gyakorlati alkalmazása döntő méretekben hozzájárul az EFSZ-ek politikai és gazdasági megszilárdításához, a szövetkezeti nagyüzemi termelés előtt álló feladatok teljesítéséhez. Most pedig szóljunk arról, miben és mennyiben módosult az EFSZ-ek mintaalapszabályzata, illetve melyek azok a részek, amelyek a szövetkezeti mozgalom fejlődése folytán elavultak és módosításra szorultak. Nem kétséges, hogy az első és a legfontosabb módosítás a mintaalapszabályzaton az, hogy rögzíti azt a mindinkább előtérbe került követelményt és kialakuló gyakorlatot, hogy a szövetkezet, oszthatatlan alapjára, jövedelmének eddigi 7 százaléka helyett legalább 10-12 százalékot kell juttatni. Nem kívánunk most részletesen foglalkozni az oszthatatlan alap növelésének a jelentőségével, hiszen az utóbbi hónapok során sok szó esett erről az Üj Szó hasábjain is. Annyit azonban szükségesnek tartunk megállapítani, hogy ettől, az oszthatatlan alap növelésétől, nagyságától és felhasználásától függ döntő részben a szövetkezetek gazdasági továbbfejlődése, a nagyüzemi gazdálkodás kibontakoztatása. Mert hiszen az oszthatatlan alapot növelni azt jelenti, hogyan és milyen mértékben törődnek a szövetkezeti tagok a közös gazdaság fej lesztésével, milyen anyagi eszközöket fordítanak gazdálkodásuk bővítésére és korszerűsítésére. Márpedig ez, a közös gazdaság fejlesztése az alapja anngk, hogy a szövetkezetek eleget tehessenek a rájuk háruló feladatoknak, az ^eddiginél lényegesen többet, jobbat és olcsóbban termeljenek és végső soron ez az e'gyedüli alapja a szövetkezeti tagok jövedelme, életszínvonala emelésének is. S

ok szó esett az elmúlt időkben a szövetkezetekben, különösen az évi zárszámadások idején, a tartalékalap létesítéséről is. Bár a szövetkezetek alapszabályzatában eddig szó sem volt a tartalékalapról, néhány szövetkezet kivételével a vetkezetekben nem létesítettek ilyen alapot. Am az élet mire vezette rá a szövetkezeti tagokat? Arra és annak a felismerésére, hogy nem lehet csupán a mának élni, hogy a munkaegységekre kerülő jövedelem szétosztásában is gondolni kell a holnapra, a nem várt nehézségekre és bajokra. Hogy helytelenül járnak el, a saját érdekeik ellen vétenek akkor, ha az egyik esztendőben jobban megy a vártnál és a tervezettnél nagyobb jövedelem jut, viszont ha a másik esztendőben valamely oknál fogva — pl. kedvezőtlen időjárás, elemi csapás, stb. — nem érik el a munkaegységek tervezett értékét, akkor meg kevesebb jut, azzal is meg kell elégedni. Éppen ezért nagyon helyesen jártak el az évi zárszámadáskor azok a szövetkezetek, amelyek tartalékalap létesítésével kiküszöbölni igyekeznek a munkaegységek értékének ingadozásait és arra törekednek, hogy a munkaegységekre egy bizonyos átlagot minden évben — s mondhatnánk minden körülmények között - biztosítsanak. Hogy csinálják ezt? Ügy, hogy ha a munkaegységek értéke meghalad egy átlagos értéket, különösen pedig, ha a tervezettnél nagyobb juttatást tudnak biztosítani, akkor a munkaegységre jutó összeg egy részét a tartalékalapra helyezik; s Így biztosítják, hogy ha valamely esztendőben nem érnék el a tervezett jövedelmet, a munkaegységek átlagos értékét biztosítani és fizetni tudják. Ezt a kialakuló gyakorlatot rögzíti most a szövetkezeti mintaalapszabályzat módosítása, amely — nagyon helyesen — tartalékalap létesítését és felhasználását nem csupán a munkaegységek értékének biztosításában látja és jelöli meg, hanem annak rendeltetését kibővítve, az előre nem látott, elsősorban az egyes idényekben előforduló kiadások biztosításémódosításairól ra Is. Éppen ezért a módosított mintaalapszabályzat hangsúlyozza a tartalékalap létesítésének szükségességét és azt, hogy a szövetkezetek erre az alapra, jövedelmüktől függően, minél nagyobb anyagi eszközöket helyezzenek el. észben a munkaegységek értékének szabályozásával függ össze a mintaalapszabályzat további módosítása is, amely a munkaegységekre való természetbeniek juttatásáról szól. Azért csak részben függ össze a munkaegységek értékével, mivel sokkal nagyobb jelentőséggel blr abból a szempontból, hogy a szövetkezetek hogyan, milyen mértékben teljesítik kötelezettségeiket a társadalommal szemben, hogyan bírnak eleget tenni annak az alapvető feladatnak, hogy egyre több mezőgazdasági terméket juttassunk dolgozó népünknek. Miről van szó, illetve mi volt eddig a gyakorlat a szövetkezetekben a természetbeniek juttatásában? Számos esetben rámutattunk már arra. hogy a szövetkezetekben a termés nagyobbik része még mindig a szövetkezetek szükségleteinek — vetőmag, munkaegység, stb. — a kielégítését szolgálja és csak a kisebbik része kerül beadásra, csak ez a kisebbik rész szolgálja a társadalom érdekeit, a közellátást. És ebben a helyzetben nemcsak az a körülmény játszott döntő szerepet, hogy a szövetkezeti termelés elmarad a szükségletek mögött, hanem közrejátszott az is, hogy az eddig érvényben volt rendelkezések szerint a természetbeniekből bármily menynyiséget adhattak a munkaegységekre. Ez pedig mit jelentett a gyakorlatban? Azt, hogy a szövetkezeti tagok döntő többsége a szükségletén felül is részesült természetbeni juttatásban, vagyis annyi természetbenit — kenyér- és takarmánygabonát - kaptak, amennyit felhasználni nem tudtak. Miben nyilvánultak meg ennek a gyakorlatnak nem kívánatos, káros következményei? Elsősorban is abban, hogy így a termésnek egy elég jelentős része nem került oda, ahová elsősorban is kerülnie kell, beadásra, tehát az állam raktáraiba, még akkor sem, ha annak egy részét a tagok az állami 'felvásárlás keretiében el is adták az államnak, merj; csak egy részét adták el, s a többi... ? Am nemcsak ez. Közismert dolog, míg az EFSZ-ekben — s éppen a takarmányhiány következtében — nincs meg a tervezett állatállomány, addig a tagok háztáji gazdaságukban az engedélyezettnek a többszörösét tartják. Tartják, — igen ám, de miből tartják, miből takarmányozzák? Természetes, hogy a munkaegységekre osztott és kapott takarmányból. Ennek a helyzetnek viszont „természetes" következménye aztán, hogy a szövetkezetek takarmány hiányában nem tudják a tervezett állatállományt elérni, és az iss hogy bár a szövetkezet saját terméséből fedezhetné takarmányszükségletét, de mert annak aránytalanul nagy részét a munkaegységekre osztják szét, az állami készletekből kénytelen takarmányt vásárolni, hogy az állatokat tartani és etetni tudják. Nem túlzás tehát annak megállapítása, hogy az eddigi gyakorlat, a munkaegységekre kiadott természetbeniek nagy mennyisége fékezte a szövetkezeti termelés növelését, főleg az állattenyésztését, s nem utolsósorban az állattartás költségeinek a csökkentését. Éppen ezért csak a legteljesebb ^mértékben helyeselni lehet a mintaalapszabályzatnak azt a kiegészítését, amely előírja, hogy a munkaegységekre csak annyi természetbeni adható ki, amennyi a szövetkezeti tag és családja szükségleteit szolgálja, illetve amennyi a háztáji gazdaságban engedélyezett állatok eltartásához szükséges. Helyes ez az intézkedés, mivel a szövetkezeti tagok figyelmét a közös gazdálkodás fejlesztésére irányítja, s arra vezeti őket, hogy jövedelmük, megélhetésük fő forrását a közös gazdálkodásban, ne pedig a háztáji gazdaságukban lássák és keressék. |JJ)ártunk, népi demokratikus Pl rendszerünk következetes osztálypolitikáját tükrözi és juttatja kifejezésre a mintaalapszabályzatnak oly értelemben történt módosítása, amely megszabja, hogy ha kulákot vesznek fel a szövetkezetbe, akkor annak, az általa behozott állatok és gazdasági felszerelések árának csak mekkora hányadát térítheti meg a szövetkezet. Ismeretes egyrészről ugyanis az, hogy a politikailag és gazdaságilag szilárd szövetkezetek, egyéni elbírálás alapján felvehetnek tagjaik sorába kulákot is. Ismeretes másrészről az, hogy a szövetkezetek a tagoknak a közös gazdaságba bevitt állatok és gazdasági felszerelések árát, azonfelül, hogy annak egy részét az oszthatatlan alapra helyezik, a szövetkezetek gazdasági erejükhöz mérten részletekben megtérítik, azaz kifizetik. Ugyanígy részletekben kifizethető a kulákok által bevitt értékek ára is, ám, hogy az átvételi érték hány százalékát helyezik az oszthatatlan alapra, abban feltétlenül különbséget kell tenni a kis- és középparasztok, valamint a kulákok között, igaztalan, az osztályszempontokat mellőző eljárás volna, ha az átvételi érték ugyanolyan százalékát vonnák le és helyeznék el az oszthatatlan alapra a kuláknál is, mint a kis- és középparasztoknál. Miért volna igazságtalan és az osztályszempontokat mellőző eljárás az? Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kis- és középparaszt azt viszi be a szövetkezetbe, amit élete folyamán a saját két keze munkájával szerzett és teremtett. Ámde nem így a kulák, aki vagyonát, állatait és gazdasági felszerelését nem a saját munkájából, hanem mások, mezőgazdasági munkások, kis- és középparasztok kizsákmányolásából szerezte. Az EFSZ-ek mintaalapszabályzata ezért kimondja, hogy a szövetkezetek, ha kulákot vesznek fel tagjaik sorába, akkor a kulák által bevitt állatok, gazdasági felszerelések és gazdasági épületek átvételi értékének legalább a felét kell az oszthatatlan alapra juttatni, de ha a taggyűlés úgy látja jónak, akkor az oszthatatlan alapra jutó részt 50 százalék fölé is emelheti. ól tudjuk, a szövetkezetek előtt álló, a mezőgazdasági termelés növelésére irányuló feladatok teljesítése komoly, sokszor nehéz feladatok elé állítják a szövetkezeteket. A nagy tábla szövetkezeti földeken érvényesítenünk kell a nagyüzemi gazdálkodást, s ennek eredményeképpen növelnünk kell a mezőgazdasági termelést, ám ennek teljesítése nem egy helyen és szövetkezetben meghaladja egy-egy szövetkezet képességeit. Mert miről is van szó? Arról, hogy a termelés növelésének alapfeltétele a talaj termőerejének fokozása. Hogyan fokozzuk azonban a föld termöerejét? Csupán a megfelelő trágyázással és talajmüveléssel? Mindez csak egyik döntő tényező, bár igen fontos, elengedhetetlen tényező. Nem kevésbé fontosak azonban a talajjavításnak más módszerei is. Például a lapályos, vizenyős területeken — s mennyi van ilyen — a kanalizáció, a belvizek levezetése. Vagy az öntözéses gazdálkodás megteremtése, az öntöző-berendezések kiépítése. Igen ám, de ezek oly költséges talajjavítási munkák, amelyek rendszerint meghaladják egy-egy szövetkezet erejét. De nemcsak ez. Az ilyen irányú munkák, az ilyen berendezések építése az esetek döntő többségében szorosan összefüggnek a szomszéd határral, mivel úgy van, hogy például hiába kanalizálnak az egyik határban, ha a másikban nem teszik ezt. Mi hát a segítség, hol a megoldás? Erre ad választ, ezt teszi lehetővé a mintaalapszabályzatnak oly cikkellyel történt kiegészítése, amely lehetőséget ad arra, hogy az ilyen nagyobb szabású talajjavítási munkákra több szövetkezet társuljon, s közös erővel oldják meg azt, amire egy-egy szövetkezet önmagában, a saját erejéből gyengének bizonyulna. * * * I

Pzek azok a leglényegesebb, a El szövetkezetek működését jelentősen befolyásoló módosítások és kiegészítések, amelyek az EFSZ-ek mintaalapszabályzatában történtek. Minden tekintetben helyes, a fejlődés, az élet szülte elvek ezek. Ám. hogy ezek a helyes elvek hol és milyen mértékben szolgálják az életet, mennyiben segítik elő a szövetkezetek fejlődését, a mezőgazdasági termelés növelését, ez kizárólag attól függ, hogyan valósítják meg őket a szövetkezetek a gyakorlatban. Arra kell tehát törekedni és azt kell elérni, hogy az alapszabályzat minden egyes pontja törvénnyé váljék a szövetkezetek életében és munkájában. Ha ez így lesz, akkor az eredmény sem marad el. - ky A Karval Mezőgazdasági Iskola 1953-ban létesült kétéves kovács, kétéves bognár és egyéves növénytermesztési szakkal. Időközben a kovács- és a bognárszakot három évre hosszabbították meg és az egyéves növénytermesztési tanonciskolát kétéves mesteriskola váltotta fel. A XI. pártkongresszus feladatul tűzte kl a mezőgazdasági és az állattenyésztési termelés hasznosságának növelését. Szocialista társadalmunk minden polgárának hazafias kötelessége, hogy a pártkongresszus célkitűzéseinek megvalósításához hozzájáruljon. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek irányítása és szervezése azonban komoly feladat, ami megfelelő gyakorlatot és szakképzettséget kíván. Mezőgazdasági dolgozóink elsőrendű feladata, hogy megszerezzék a szükséges szaktudást és azt a gyakorlatban felhasználva hozzájáruljanak a Váqyiik telj»síilt 1959. április 30. mint nevezetes nap íródott be Ipolykér és Varbó községek krónikájába. A régi kanyargós és sáros út helyébe elkészült az új egyenes, köves országút. Az új országutat ünnepélyes keretek között adták át a forgalomnak. A falu apraja nagyja ünneplőbe öltözve vonult a díszkapuhoz, hogy mindnyájan részesei legyenek annak a boldog pillanatnak, amikor a feldíszített, rég várt autóbusz első alkalommal befut a községbe. Az iskolás gyermekek és az úttörők szép műsorszámokkal készültek az ünnepségre. VERSENY a tanoncok között Mint mindenütt az országban, intézetünkben is folyik a tanoncok közötti munkaverseny. Az eredmények kiértékelésére a napokban került sor, melyen figyelembe vették a tanulónorma teljesítését, a tanulók viselkedését és az iskolában elért eredményeket. Iskolánkban három tanuló részesült jutalomban,, s ez nemcsak a kitüntetetteket ösztönzi további jó munkára, hanem a többi tanoncokat is arra készteti, hogy a jövőben minél jobb eredményeket érjenek el. Szikora Tibor. Rozsnyó A jövőben is becsülettel helyt fognak állni Szarva község az elmúlt 14 év alatt nagy fejlődésen ment keresztül. A jól működő EFSZ-ben szinte nem hisz az ember szemének, amikor látja a gyönyörű állatállományt, az újonnan épített, korszerű istállókban. Majdnem minden házban rádió és sok helyen már televíziós készülék Is van. A lakások szép bútorokkal vannak berendezve. és alig akad a faluban olyan család, amelynek ne lenne megtakarított pénze. Nem ritkaság a villanyfőző és a mosógép sem. Falunk dolgozó népe tudatában van annak, hogy mindezt az előrehaladást a felszabadulás tette számára lehetővé és ezért a jövőben is becsületesen akar dolgozni társadalmunk további boldog életéért és a szocializmus építésének befejezéséért hazánkban. Crünfeld Zoltán, Szarva. Nagy változások Aki ismerte községünk halyzetét a múltban és ismeri ma, bizony nagy változásokat vehet észre. A felszabadulás előtt nem volt kövezett út, villany, telefon, és rádió is csak három volt a faluban. Ma már 110 házban szól a rádió és nem szorul-nak petróleumlámpára a dolgozók. Az építkezést sem lehet összehasonlítani az elmúlt időkkel. Községünkben a múltban 20 év alatt nem épült annyi lakóház, mint most egy év alatt. Varga János, Harmac termelés növeléséhez. Ehhez nyújtanak segédkezet a különböző mezőgazdasági szakiskolák, melyek kapui nyitva állnak minden arra érdemes dolgozó előtt. Karván kétéves növénytermesztési-szőlészeti szakiskola vár további hallgatókra. Jelentkezhet minden mezőgazdaságban dolgozó nő vagy férfi 17 évtől 40 évig. Az említett szakon kívül ez év november l-ével kétéves növénytermesztési és állattenyésztési mesteriskola nyílik, ahová ugyancsak a fenti feltételek mellett jelentkezhetnek az érdeklődők. További lehetőségek vannak a kovács- és bognárszakon, ahová 14—17 éves fiúk és lányok jelentkezhetnek, akik elvégezték a középiskola 8. osztályát és szerződésük van valamelyik szocialista üzemmel, amely az iskolába küldi és az iskola befejezése után alkalmazza őket. Dudok Mihály Igazgató, Karva Levél Sajólénártfalváról Sajólénártfalván már minden kis- és középgazda belépett az egységes földmúvesszövetkezetbe, amely jó vezetéssel eredményesen működik. A szövetkezet: tagok odaadó munkájának köszönhető, hogy idején elvégeztük a tavaszi vetést és ültetést. A kertészetben is példás munka folyik a minél nagyobb terméshozam eléréséért. Szép eredmények ezek, ha arra gondolunk, hogy szövetkezetünk csak pár éve alakult, és sok kezdeti nehézséget kellett leküzdenie. A szövetkezeti tagok nagy örömére orvosi rendelő és postahivatal is van a faluban, és az anyák gondjain is segít a nemrég létesült óvoda. Revaj Barnáné, Sajólénártfala ÁLLAMUNK ÍGY GONDOSKODIK AZ ÖREGEKRŐL A Horné Obdokovce-i nyugdíjas otthonban tisztaság és rend honol. A helyiségek gőzfűtéssel vannak ellátva, mosdók hidegmeleg vízzel, modern kád- és zuhanyfürdők állnak rendelkezésre. Minden szombaton mozielőadás szórakoztatja az érdeklődőket. Ha valaki az intézetbe kerül, két öltöny ruhát és két pár lábbelit kap. Kiöregedett dolgozóink elsőrendű kosztot, reggelit tízórait, ebédet és vacsorát kapnak. Á vasárnapi ebéd mindig háromfogásos. Az étteremben és minden szobában, valamint a folyosókon rádió-hangszóró van. Étkezés utáni és általában szabad idejüket rendszerint a kertben töltik a ház öreg lakói, ahol az évszázados fák alatti padokon pihennek. Az intézetben mindenki boldog és megelégedett. Veres László, Horné Obdokovce Új élet kezdődött Ha valaki évekkel ezelőtt a kürti cigánysorra tévedt, a rozzant viskókból maszatos, rongyos cigányrajkók rohantak elé. Ez a kép azonban ma már a múlté. A cigánysor házai rendbehozva, kimeszelve, kifestve várják a látogatókat. A lakásokban meglepő a tisztaság. Rendes bútorok, sőt rádió is látható. Meglátszik az öltözködésükön, táplálkozásukon, főleg pedig a lakásokon, hogy a cigányszármazású polgárok tanulnak, fejlödnek. A kürti utcán már nem látni éhes. kéregető cigánygyermeket, mert ezek a falu többi gyermekeivel együtt iskolába járnak. Igy élnek ma már a kürti cigányok, akik valamikor a társadalom kivetettjei voltak. Szocialista rendszerünk minden lehetőséget megad számukra is, hogy életüket egyre szebbé tegyék. Őszi Irma, Kamoc&a IIIIIIIHIIIIIIIIII lllll III lllll IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIII lllll lllllliilllll III IMII llll Sok kicsi sokra megy Benc József évek óta gépkezelői beosztásban dolgozott a szelócei EFSZ-ben. Reggelenként aktatáskával érkezett a munkahelyére, este pedig ugyancsak aktatáskával távozott. Megszokott látvány ez, nincs benne semmi feltűnő. Az sem ötlött hosszú ideig senkinek a szemébe, hogy este az aktatáska mindig kövérebb volt, mint reggel. De ki figyelt volna fel ilyen csekélységre. Benc József a szövetkezeti tagság teljes bizalmát élvezte. Nem is lett volna semmi baj. ha... Benc József felépítette minden kényelemmel berendezett szép családi házát, jóval hamarább, mint a többiek és továbbra is bőségesen gyarapodott volna, ha a szövetkezetben nem keresték volno a heremagot. De keresni kezdték. Mert sok hiányzott. S aki nem tudná, felvilágosítjuk, hogy 1 kg heremag ára 60.— korona. Itt kapcsolódik ösze Benc József személye a heremaggal és az aktatáskával. Ö ugyanis heremagot csépelt és a gyanútlan, reggel még lapos aktatáska esténként a hazafelé vezető úton heremagtól duzzadt. Nem vitt egyszerre sokat, csak egy aktatáskával. A vizsgálat során mégis 241 kg-ot találtak a lakásán. Ennyi volt otthon, de ő már el is adott belőle. 100 kg-ot Kocman Apollónia vett meg tőle, aki azután kicsiben tovább értékesítette. A vágsellyel népbíróság tárgyalótermében vonták felelősségre tettéért Benc Józsefet. Az EFSZ közös vagyonának eltulajdonításáért 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte az állami igazságszolgáltatás. ítéletet mondtak felette munkatársai, a szövetkezeti tagok is. Egyhangúlag kizárták az EESZ tagjainak sorából, mert viszszaélt bizalmukkal és tettévet fékezte a szövetkezet előrehaladását. Sajnos, vannak olyan szövetkezetek, ahol még nem figyeltek fel a gyanútlan aktatáskák káros szerepére. Sok helyen előfordul még, hogy a reggel lapos táskák este kövéren távoznak a szövetkezetből. Nem mindegyik ben van drág

e heremag. Vari olyan, amelyikben „csak krumpli', zöldpaprika, paradicsom, vagy más hagyja el a közös vagyont. Nem nagy érték, gondolja az, aki a táskát viszi. De gondolkozzunk el rajta, mi marad a közősből, ha mindenki megtömi a táskáját. Saját maguk alatt vágják a fát az ilyen szövetkezeti tagok és megkárosítják társaikat. GÁL JOLÁN levele nyomán ÜJ S.ZÖ 5 * 1959. május 21.