Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-16 / 134. szám, szombat

z SZLKP Központi Bizottságának1959. máju$ 7-8-i ülése Milan ftázus elvtárs felszólalása Az általános műveltséget nyújtó, közép- és főiskolák CSISZ-szervezetei abban lássák feladatukat, hogy minden tanuló megértse az iskola és az élet kapcsolatának jelentőségét, hogy maguk a tanulók törekedjenek kapcsolatot teremteni a termeléssel és a nép munkájával. A diákok túlnyomó többsége az iskolák átszervezésével kapcsolatos intézkedéseket a kulturális forradalom befejezése fontos részének tekinti. Ismét beigazolódott, hogy a diákok kezdeményezése, az iskolák átszervezésével kapcsolatos javaslataik fontosak, számítani és támaszkodni kell rájuk. Helyesen teszik ezt azokon a főiskolákon, ahol az átszervezést fontos állami-társadalmi és politikai feladatnak tekintik, melyet csak az öszszes tanítók és diákok szoros együttműködésével oldhatnak meg. Ez az általános műveltséget nyújtó középiskolákra is vonatkozik, ahol még igen tartanak attól, hogy a CSISZ képviselőinek részvétele a diákok, munkájukat, viselkedésüket, tanulásukat érintő különféle kérdések megtárgyalásában bizonyos mértékben csökkentené a tanítók tekintélyét. Rázus elvtárs a továbbiakban rámutatott azokra a helytelen elképzelésekre, hogy különféle érdekkörök, műszaki és egyéb körök, ifjúsági brigádok stb. önmagukban biztosítják az iskola és az élet kapcsolatát. Az egész oktatást úgy kell megszervezni, hogy a munka — minden érték megteremtője — fokozatosan minden fiatal elsőrendű létszükségletévé váljék, hogy az iskola összeforrjon az élettel. Nem érthetünk egyet egyes tanítók nézeteivel, — folytatta Rázus elvtárs. Ezek a tanítók az iskola politechnizálásával kapcsolatban kezdik lebecsülni az érdekkörök tevékenységét, sőt azzal az indokolással, hogy elegendő a műhelyi oktatás bevezetése, megszüntetik az érdekköröket. Pedig ellenkezőleg az üzemek és a szövetkezetek gyakorlati szükségleteivel szoros kapcsolatban további köröket kell létesíteni és biztosítani kell, hogy tapasztalt dolgozók, szakemberek vezessék munkájukat. A tanulmányozott ág iránti érdeklődés elmélyítésének és a munkában való önállóságra történő nevetés jelentős eszköze a diákok önálló tudományos munkájának továbbfejlesztése. Ez irányban már bizonyos jó eredményeket értünk el. A szlovákiai főiskolások jól helyezkedtek el a legjobb diák — tudományos munkáért lefolyt, éppen most befejeződött országos pályázatban. De még mindig kevés diák kapcsolódott be a tudományos diákkörök munkájába, körülbelül csak 10 százalékuk. A CSISZszervezetek szenteljelek fokozott figyelmet a diákok e ^ tevékenységre való megnyerésének, és hassanak a témák kiválasztására, hogy megfeleljenek a munka követelményeinek. Sokkal nagyobb gondot fogunk fordítani az üzemekben történő tanulmányi gyakorlat szakmai- és politikai előkészítésére. A CSISZ-tagok már az idei gyakorlatot konkrét feladatokkal kezdik, melyeket a tíSISZ-szervezet vezetésével fognak teljesíteni. Az iskola- és az élet kapcsolatára irányuló törekvés jelentős része, a diákok szocialista építésben és közéletben való önkéntes részvételének megszervezése. Nagyon fontos a szünidői brigádok megszervezése. A szünidőben legalább nyolcezer főiskolás fog segíteni az építészetben és a mezőgazdaságban, ezenkívül a középiskolák felsőbb évfolyamainak további sok ezer brigádosa segít majd. Számunkra nemcsak a szünidőben szervezett nyári diákbrigádok, hanem a tanév folyamán a különféle közérdekű munkák elvégzésére, főként az építészet megsegítésére alakított brigádok is fontosak. Az ifjúság örömmel és lelkesedéssel vesz részt e brigádokban. Fontos azonban, hogy az építészeti üzemek és vállalatok szervezésileg jobban előkészítsék a munkát, hogy a brigádosok lássák munkájuk és részvételük értelmét és jelentőségét a lakás-, iskola- és egyéb beruházási építés problémáinak megoldásában. A CSISZ e jelszóval „A mező lecsapolása, a földek talajjavítása — az egész ifjúság ügye" szervezi a fiatalok felsorakozását a talajjavítási munkálatok elvégzésére. A CSISZ szlovákiai kerületi és járási bizottságai és alápszervezetei, eddig 269 ifjúsági talajjavítási építést tűztek ki, ebből hét kerületit, 33 járásit és 229 helyit. Az oktatás és a termelés — a termelési gyakorlat kapcsolata a dolgozó és a tanuló ifjúság egységének elmélyülését is eredményezi. Nagyon jól csinálják ezt a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola CSISZ tagjai, akik elnyerték a Megbízottak Testületének vándorzászlaját. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola diákjai segítettek a CSISZ falusi szervezeteinek az őszi komposzt készítésében éspedig oly módon, hogy előkészítették erre a felső évfolyamok 97 hallgatóját, akiket a CSISZ kerületi bizottsága kiküldött a falvakba, hogy szaksegítséget nyújtsanak e munkában. 37 hallgató a Politikai- és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság aktivistája lett és segített az EFSZ-elc IV. országos kongresszusának előkészítésében. Minden évfolyamszervezet szövetséget kötött a nyitrai járás valamelyik falusi szervezetével. A diákok behatolnak az EFSZ-ek problémáiba, segítenek a fogyatékosságok kiküszöbölésében és az új munkamódszerek alkalmazásában. 25 CSISZ-tag, pionírvezető, 12 pedig a kerületi pionír- és ifjúsági otthon köreit vezeti, mások propagandisták a CSISZ tanévében. Rázus elvtárs felszólalásában arra is rámutatott, az iskolarendszer átszervezése lehetővé teszi, hogy a diákok jobban megismerjék az életet, kedvező feltételeket teremt az eszmei nevelőmunka kibontakoztatására, a CSISZ politikai oktatása szilárd rendszerének kiépítésére a főiskolákon. A CSISZ-szervezetek szenteljenek fokozott figyelmet a diákok kulturális színvonala emelkedésének és fizikai adottsága fejlődésének. Midőn azzal a céllal, hogy az ifjú nemzedéket felkészítsük az életre, megkezdjük iskolarendszerünk átszervezését, tudatosítsuk a CSISZ felelősségét az üzemekben, EFSZ-ekben és más munkahelyeken dolgozó ifjúság műveltségének és szakképzettségének fokozásáért. Minden ifjúban táplálnunk kell a művelődés utáni vágyat, késztessük az ifjú munkásokat és szövetkezeteseket arra, hogy esti tanulás keretében középiskolai, a legjobbak közülük pedig főiskolai végzettségre tegyenek szert. Az üzemi ifjúság szakképzettsége fokozásának egyik bevált formája a szakmai fejlődés éve, mely már negyedik éve folyik. Ez a képzettség fokozásának vonzó formája, amit a résztvevők számának növekedése is bizonyít. 316 üzemben szervezték meg 14 760 ifjú részvételével. A szakszervezettel és a gazdasági dolgozókkal folytatott jó együttműködés következtében például a Chemosvit CSISZszervezete 833 fiatal közül 352-t nyert meg 11 kör munkájába. 112 fiatal látogatja az esti ipariskolát és a gazdasági iskolát. A lenini Komszomol tapasztalataira támaszkodva üzemeinkben kibontakozódik a szocialista munka brigádja cím elnyeréséért indult mozgalom, Szlovákiában eddig 157 ifjúsági CSISZkollektiVa áll versenyben a cím elnyeréséért, közülük 7 már elnyerte e büszke címet. E kollektívák tagjai műveltségük, szakképzettségük és politikai ismereteik növelésére irányuló törekvésekkel utat mutatnak az ifjúság többi részének. Műveltségük fokozására irányuló törekvésükben sokan segítő kézre szorulnak, melyet például a főiskolai CSISZ-szervezetek is megadhatnának nekik. A Komszomol-szervezetek munkatapasztalatai is megerősítik nézetüket. E tapasztalatokat CSISZ-szervezeteinkben is érvényesíteni fogjuk. Meggyőződésünk, hogy hozzájárulnak főiskolaiés teljes középiskolai CSISZ-szervezeteink munkájának gazdagításához. Az utóbbi években nagyon kedvező feltételeket teremtettünk a parasztifjúság szakképzettségének fokozására. A főiskolákon kívül rendelkezésünkre áll még a mezőgazdasági, műszaki- és mesteriskolák, szövetkezeti munkaiskolák egyre bővülő hálózata és a két éves tanoncviszony. A legkomolyabb problémák a két éves tanoncviszony terén merülnek fel, mivel itt használják ki a legkevésbé az adott lehetőségeket és eszközöket. Sok nemzeti bizottság és EFSZ-vezetőség, pedagógiai dolgozó és ifjúsági szervezet még nem értékeli eléggé az említett iskolák jelentőségét és nem szentel kellő figyelmet nekik. Pavel Tonhauser elvtárs felszólalása Az iskolarendszer átépítése a mi kerületünkben is a nemzeti bizottságok, az iskolai intézmények, a tanítók, a szülők és a diákok alapvető motívumává válik és ez természetesen pártunk igen komoly feladata lesz. Az iskolák átszervezésével egyidejűleg felszámoljuk a múlt hibáit, a a kapitalizmus örökségét. A burzsoázia 75 év alatt kerületünk területén csupán 518 általános elemi iskolát létesített, amelyek javarésze kevés osztályú és egészségi szempontból ki nem elégítő iskola volt. Az iskolaépületek jelenlegi állapota kerületünkben nem felel meg a szocialista iskolaügy szükségleteinek. Ezek a fogyatékosságok kedvezőtlenül tükröződnek vissza a tanulók iskolai eredményeiben tekintettel a tanítás tagozódására. A 773 általános iskola közül 215-öt 1870 előtt építették. A meghosszabbított tanulmányi idő biztosítására kerületünkben 220 tantermet, vagyis 8800 férőhelyet kell létesíteni. Ez idén 85 tantermet, 1960-ban 173 tantermet adunk át használatra. Tizenegy épülőfélben lévő és 20 új iskola van kerületünkben. A kerületben kötelezettségvállalást tettünk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója alkalmából ez idén a „Z" akció keretében 26 kevés osztályú iskolát adunk át használatra. Lemaradás mutatkozik azonban az állami iskolaépítés terén, ahol az első negyedévben a tervnek csak 11,6 százalékát teljesítettük a tervezett 21 százalékkal szemben. 1959. május l-ig csupán 18,6 százalékos tervteljesítést értünk el. A kerületi bizottság irodája foglalkozott az üggyel és intézkedéseket foganatosít a beruházási építés megjavítására, hogy a tervet száz százalékra teljesítsék. Építészetünkre most nagy feladatok várnak, és ezért annál inkább ki kell használnunk az emberek kezdeményezését éj meg kell szervezni ezt a kezdeményezést. A szülők, a tanítók és a diákok a csehszlovákiai iskolák fejlesztése távlati tervének javaslatával kapcsolatos vita során kötelezettségvállalásokat tettek az iskolák építésére és e vállalkozásokat most teljesítik. Sok példa van a nehézségek áldozatos leküzdésére, mint pl. Beňušán (breznói járás), Ragyolcon (füleki járás), Bussán (kékkői járás), Sebechlebyben (krupinai járás) és más járásokban és más községekben. A szülők közvetlenül az építésben a talaj rendezésében és a segédmunkákban vannak sesgítségünkre. Polgáraink kulturális életéről, fejlődésének lehetőségéről kultúrházak építésével gondoskodunk. 1958-ban 24 kultúrotthont adtunk át használatra és ez idén 34 kultúrház van épülőfélben. Itt is megnyilvánul lakosságunk, népünk nagy kezdeményezése. Hiszen a kultúrházak építését csupán a „Z" akció keretében valósítjuk meg. Az üzemek a védnökségi szerződések keretén belül az iskoláknak nemcsak műhelyeket, anyagot és gépeket adnak, hanem technikusokkal és más szakértőikkel segítséget nyújtanak az érdekkörök közvetlen vezetésében. Az iskolák és üzemek együttműködésének szép példáival dicsekedhetünk már járásaink javarészében. Ezt a párt iskolai, üzemi és falusi alapszer<vezetei segítségével értük el. A védnökségi szerződések hozzájárulnak az iskolák építő aktivitásának fejlesztéséhez, a tanulók hasznos munkában vesznek részt például a rétek és legelők tisztogatásában, a falvak és városok szépítésében, a beruházási építkezésekben, a talajjavításban. A losonci építészeti ipariskola részt vesz a mezőgazdasági épületek, az iskolák építésében mind a járásban, mind a járáson kívül. A zvoleni ipariskola diákjai Podzámčok községben tehénistállót építettek. A tisoveci diákok emlékművet állítottak Dieliken a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban elesett hősöknek. A Banská Bystrica-i Pedagógiai Főiskola üzemi pártszervezetének kezdeményezésére az iskolában mozgalom indult meg a tajovai völgy kollektivizálásában nyújtott támogatásra. Fokozatosan szoros kapcsolatok jöttek létre az iskola és a völgy községei között. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának tiszteletére az iskola kötelezettségvállalásokat tett, hogy az egyes katedrák egy éven belül tudományosan indokolt alapot dolgoznak ki a szarvasmarhák tenyésztésére, a gyümölcstermelés és a méhtenyésztés fellendítésére. A Pedagógiai Főiskola diákjai a rétek és legelők tisztogatásánál, a gyümölcsfák ültetésénél és gondozásánál áprilisban több mint hétezer órát dolgoztak le. Az ifjúság a nyárra magára vállalta, hogy 120 szarvasmarha számára trágyalégazdálkodást létesít. Az akciónak az az előnye, hogy az iskola a falu problémáival él. Ogy vélem, hogy az iskola és az élet kapcsolatának ez a formája nagy jelentőségű lesz a jövő falusi tanítók nevelésének és szakképzésének szempontjából. Gondoskodunk az ideológiai színvonal emeléséről, a nevelésről és az oktatásról, mégpedig elsősorban azzal, hogy fokozott mértékben törődünk a tanítók eszmei képzésével. Bővítjük a diákok elfoglaltságának formáit a szabad időben. A filmek, bábszínház-játékok előadásain kívül kirándulásokat tesznek a közeli környékre, megszervezik az ifjúság sportjátékait. Természetesen előfordul olyan eset is, és ez a mi hibánk, hogy a vasárnap délelőtti filmelőadások, amelyeknek ifjúságunkat kellene vonzaniok, az ifjúság számára igen gyakran be vannak tiltva. Nekünk magunknak és a nemzeti bizottságoknak több figyelmet kell szentelni e kérdésnek, mint eddig. A diákok jelentkezése a hitoktatásra a kerületben egyre csökken. Az 1957-1958. iskolai évben a diákoknak még 50,1 százaléka jelentkezett hitoktatásra. Az 1958 — 59. iskolai év kezdetén ezek száma már csak 48,1 volt, és az iskolaév folyamán a hitoktatásra jelentkezettek száma 47,2 százalékra csökkent. Az iskolarendszer átépítésében a mi kerületünkben elért sikereket még egyes hiányosságok elhomályosítják. Eddig nem járul hozzá valamennyi tanító aktívan az iskolarendszer átépítéséhez. Sok iskolában a politechnikai nevelést a volt kézimunkák módján a munkával való játszás képpen értelmezik. Nem mutatkozik kellő érdeklődés a termelési gyakorlatra való képesség elnyerésére. Kerületünkben ezt a képesítést csupán 168 tanító szerezte meg. Emellett a kilencéves iskolák bevezetésével emelkedik majd a szakképzetlen tanítók százalékszáma főképpen a második fokozaton. Ezért a pártalapszervezetek tevékenységüket a tanítók szakképzettségének fokozására irányuló harcra fordítják. A tanítók maguk nem teljesítették eddig feladatukat a diákok előkésztésében a mezőgazdasági munkára, sem pedig a mezőgazdasági tanulók iskolai képzésénél. Ezt nem segíti elő az iskolai kísérleti földeken és kertekben végzett munka sem. Itt kívánatos volna a szorosabb együttműködés az egységes földművesszövetkezetekkel. Az iskola kapcsolata az élettel magábanvéve nem mélyíti el a diákok kommunista erkölcsét. Az iskola kapcsolata áz élettel csupán eszköz a diákok nevelésére, a kollektivizmusra, a szocalista hazafiságra és a proletár nemzetköziséglre, más szóval az embernek a kommunizmusra való nevelésére. Ezeket az eszközöket kerületünkben is az eddiginél fokozottabb mértékben kell kihasználni. Rá kell mutatnunk iskolaügyünk leggyengébb oldalára, vagyis az ipari tanulók iskoláira, és a szakiskolákra. Ezek a legjobb előfeltételekkel rendelkeznek az iskolának az élettel való kapcsolatára, mert ezek az iskolák nevelik a szakképzett dolgozókat. Azonban ezeken az iskolákon működik a legtöbb képesítés nélküli tanító. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk e tanítók kiválasztásának és előkészítésének. Nagyon fontos a tanítók és főképp az igazgatók helyes széthelyezése, akik a tanítök kollektíváját az iskolaév folyamán befolyásolják. A széthelyezést céltudatosan kell megszervezni olyképpen, hogy az iskolaév során ne legyen szükség változtatások és áthelyezések eszközlé; sére. Miloš Krno elvtárs felszólalása A CSKP Központi Bizottságának határozata az iskola és az élet szoros egybekapcsolásáról s a nevelés és a művelődés továbbfejlesztéséről hangsúlyozza a tanuló ifjúságnak a kommunista társadalom célkitűzéseivel és szükségleteivel összhangban való esztetikai nevelését is. Néhány megjegyzéssel szeretnék hozzászólni ehhez a fontos kérdéshez. Társadalmunkban' az embernek erősnek és szépnek, sokoldalúnak kell lennie. Ez azr, egyik jellegzetesség, amely megkülönbözteti a kapitalista társadalomban élő ember személyiségétől, mely társadalomban a korlátozott szakosítás uralkodik. Pl. az amerikai ember az ilyen szűkkeblű szakosítás típusa. A gép mellett dolgozó munkást a termelési folyamat legszorosabb és legrövidebb vágányára hajtják. Az orvos, mint szakember még általánosságban sem ismeri az orvostudomány rokonágazatának szakát. A szocialista valóság lényegében szép. Eszményeink, a párt eszményei, melyekért harcolunk, igazságosak, harmonikusak és ezért az emberek kapcsolatainak is nemeseknek és szépeknek kell lenniök. Látni és érezni tudjuk valóságunk szépségét, lelkesíteni tudunk vele, és ez erőt ad embereinknek a szocializmus építéséhez. Az ilyen ember azután ellenszenvet érez a múlt csökevényeivel szemben, nem huny szemet a nyárspolgári kulturálatlanság és az aszociális garázdálkodás fölött, nem hagyja szó nélkül őket. Számos írónk, kulturális és művészeti dolgozónk részt vett a dolgozóink számára rendezett sok-sok beszélgetésen és megértette Mao Cetung azon szavait, hogy csak a tömegek tanulója lehet egyben a tömegek tanítója is. Ez a kultúra tanítóira is vonatkozik. Meggyőződtünk róla, mily nagyot fejlődtek munkásaink, szövetkezeteink tagjai, hogyan váltak kultúremberekké és arról, hogy mily nagyok a kultúrforradalom eredményei. Művészeink és íróink közül sokan meggyőződtek arról, hogy az élet ismerete nélkül nem alkothatnak művészi értékeket. Az emberek túlnyomórészt helyes szempontokból kiindulva bírálták a kulturális arcvonalon mutatkozó fogyatékosságainkat. A reakciós ideológusok és velük együtt a revizionisták igyekeznek, hogy valamiféle uniformizált dologként, olyasmiként, ami nem' számít egyéni válogatással, nevetségessé tegyék a szocialista esztétikai ízlést. Ez hasonló mende-monda, mint amilyent a burzsoázia a 30-as években terjesztett, amikor elhíresztelte, hogy a Szovjetunióban a nők közösek, az emberek közösen használják a ruhákat, a lábbelit, stb... Szemtanúja voltam annak, hogy a burzsoá ízlés miként győzedelmeskedik Jugoszláviában az egész arcvonalon, amikor másfél évvel ezelőtt ott időztem: Ez az ízlés helyenként mérgező hatást gyakorol egyes ingadozó értelmiségiekre a művészek soraiból, akik a meddő modernizmus, az álújítás útjaira lépnek. Ez az ízléj időnként ifjúságunkat is megmérgezi. Ezért a szocialista esztétikai ízlést bírálattal és a burzsoá esztétika elleni küzdelemmel kell kiharcolnunk. Elvtársak, miként neveljük jó ízlésre az embereket? Ogy vélem, hogy elsősorban a jó művészet segítségével, mivel a gyenge művészet nem lelkesítheti az embert. Aj témákat maga az élet adja a művészeknek: a munka, a társadalom, az ember iránti új,' szocialista viszony, az új ember erkölcsi arculata, a holnap értékes hajtásai munkahelyeinken, amit még nem mindenütt értenek meg teljes mértékben és a szocialista munkabrigádok. Az embereknek készeknek kell lenniök a művészet megértésére, ismerniök kell a művészet alaptörvényeit. Iskoláink valamennyi művészet közül egyelőre csak az irodalomra fordítanak gondot és ami az ehhez szükséges időt és elmélyülést illeti »— csak igen felületesek. A tanítók oktatás közben az irodalomról rendszerint úgy beszélnek, mint olyan segédeszközről, amely a történelem és a társadalom megismeréséhez szükséges, az írók születésének adatait sorolják fel, mintha ez volna a legfontosabb; és elsikkad a könyvek esztétikai tulajdonságainak feltárása, megmagyarázása, az érzésekre gyakorolt hatása. Az énekórák is tartalmatlanok, nélkülözik a zene és fejlődése magyarázatát, a koncertek, valamint együttesek előadásainak konkrét látogatását. Magától értetődő, hogy az esztétikai nevelésnek, amelynek az új iskolai rendszerben az eddiginél sokkal több helyet kell adnunk, az iskolapadok elhagyása után is folytatódnia kell mindnyájunknál. Sajtónk nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy támogasson mindent, ami szép életünkben, művészetünkben és harcoljon a számunkra idegen, s a revizionisták által ma még oly szívósan terjesztett „esztétikai" ízlések, valamint nézetek ellen. Nagy érdeme lesz sajtónknak is, ha az emberek hazánkban tömeges viszonylatban elítélik majd a burzsoá ízlést, a huligánszerű divatot, az őrült táncokat, a giccses képeket, a nyárspolgárias légvárakat, amelyeket az úgynevezett szerény boldogságról építenek, a limonádé-ízű irodalmat, a nyárspolgári hangulatú esztríd- és színi műsorokat, — egyszóval mindazt, amire a kulturátlan burzsuj vágyik. A társadalmi horderejű jó könyvek, képek sokszorosításai, filmek és zene széleskörű propagálásával megtanítjuk embereinket olyan művészet élvezésére, amely mint az a Szovjetunióban is tapasztalható, értékesebb lesz számunkra a sónál és az aranynál is, amely még jobban lelkesíteni tudja őket nemzedékünk hősies ügyének kivívására, a szocialista társadalom kiépítésére, az új világ kiépítésére. ÜJ SZÓ 6 * 1959- május 16.