Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-15 / 103. szám, szerda

A szakszervezetek szlovákiai konferenciájának határozata szereit érvényesíteni fogjuk az állami gazdaságokban és az EFSZ-ekben és a szövetkezeti tagoknak átadjuk a munkásosztály sok évi tapasztalatait. A vízgazdasági művek építése egész népgazdaságunknak nagy értékeket hoz. Ezen építés támogatására rövid és hosszú időtartamú brigádokat fo­gunk szervezni, valamint a kollektívák közötti szocialista munkaversenyt az anyag, a gépek és a nyersanyag ide­jében történő szállításáért, valamint az építkezési munkák határidő előtt való befejezéséért. A szövetkezetekben nagy a hiány szakképzett dolgozókban. A szakem­berek, mezőgazdasági mérnökök és technikusok javarésze nem dolgozik közvetlenül a mezőgazdasági terme­lésben. A szakszervezet elsőrendű feladatának tartja, hogy e szakembe­reket meggyőzze az irányban, hogy mielőbb visszatérjenek a mezőgazda­sági termelésbe. II. Minden erőfeszítésünk a dolgozók életszínvonalárlak szakadatlan emelé­sére irányul. A CSKP KB márciusi ülésének legfontosabb határozatai közé tartozik a lakásprobléma megol­dására irányuló intézkedés. Ez a ha­tározat a vállalati és szövetkezeti la­kásépítkezés elmélyítésére irányít minket. A szakszervezetek a dolgozó­kat megismertetik a lakásépítkezés formáival és elveivel, több kezdemé­nyezést kell nyilvánítaniok a lakás­szövetkezetek megalakításában, a vál­lalati lakásépítkezés szervezésében és az építkezési anyagoknak a helyi for­rásokból önsegély útján való kiterme­lésében. Hogy lehetővé tegyük további nők érvényesülését a munkafolyamatban, meg kell javítani a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatásokat, az üzemi és nyilvános étkezést, további bölcsődé­ket, óvodákat, szociális és egészség­ügyi intézményeket kell létesítenünk nemcsak az üzemi és központi helye­ken, hanem a vidéken is. Rendezni kell a munkaidőt a bölcsődékben és óvodákban, hogy az asszonyok aktí­vabban vehessenek részt a nyilvános tevékenységben és fokozhassák szak­képzettségüket. Az élelmiszer és közszükségleti cik­keket gyártó ipar, a helyi gazdálko­dás és nyilvános étkezés szakszerve­zeteinek jobban kell figyelemmel kí­sérniük, vajon az üzemek nem vonják ki a termelésből a leszállított áru és keresett cikkeket. Ebben a tekintet­ben a polgári ellenőrzés segítségével hatékonyabban kell ellenőrizni a ke­reskedelmet. A higiénia és a munkabiztonság mai állapota nem felel meg a termelés és technikai fejlődés színvonalának. A szakszervezetnek a munkabizton­ság iránti gondoskodást olyképpen kell elmélyítenie, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom valamennyi funkcionáriusa és tagja szívügyévé váljék. El kell érni, hogy a felelős gazdasági tényezők, a technikusok és mesterek a munka biztonsága és hi­giéniája iránti gondoskodást a terme­lés irányítása elválaszthatatlan részé­nek tekintsék és betartsák a munka­balesetekért járó kártérítésről szóló 58/56. számú törvényt. Fontos, hogy a szakszervezet szi­gorúan törődjék a munka biztonsá­gának érdekeivel az új üzemek és berendezések tervezésénél. Nem en­gedhetjük meg, hogy dolgozóink egészségét egyes gazdasági ténye­zőknek a munkabiztonság kérdésében elfoglalt közömbös álláspontja veszé­lyeztesse. 1958-ban elértük a megbetegedé­sek számának csökkentését. A nem­zeti biztosítás további megjavítása érdekében a lehető legszélesebb ak­tívával kell dolgoznunk, törődni kell a biztosítás rendszeres javításával és taggyűléseken kell megtárgyalni a nemzeti biztosítás kérdéseit. Ope­ratívabb módon kell kihasználni a nemzeti biztosítás újonnan alakított kerületi igazgatóságait a szakszer­vezeti szövetségek elmaradt kerüle­ti bizottságainak megsegítésére. Meg kell teremteni a családi üdültetés feltételeit. A szakszervezetekre fokozott fe­lelősség hárul a szociális biztosítás végrehajtásáért. Biztosítani kell az arra alkalmas tagok helyes kivá­lasztását a szociális biztosítás bi­zottságaiba, konkrét támogatást kell nekik nyújtani és értékelni kell rész­vételüket a döntésben, továbbá el kell mélyíteni a funkcionáriusok és tagok széles aktívájának oktatását az ezen jelentős szakaszon kifej­tendő tevékenységre. III. A szocializmus építésének befeje­zése megköveteli a szakszervezetek nevelő- és kultúrmunkája valameny­nyi formája hatékonyságának gaz­dagítását és fokozását. Lényegesen javítani kell a sok­oldalú nevelő- és kultúrmunka irá­nyítását és ezt a burzsoá ideológia hatásainak kiküszöbölésére, a kom­munista eszmék teljes győzelmére kell vezetni. Ki kell váltani a dol­gozók hazafias lelkesedését a gaz­dasági feladatok teljesítéséért folyó harcban, új kapcsolatot kell terem­terii a munka és a szocialista tulaj­don iránt. Nyíltan és megalkuvás nélkül kell harcolni a nemzeti va­gyon rongálása és szétlopkodása el­len. A szakszervezeteknek sokkal na­gyobb figyelmet kell fordítani a ter­melési-technikai propaganda fejlesz­tésére, hogy az újítómozgalom szer­vezése tartós módszerévé váljék, hogy hozzájáruljon a legszélesebb tö­megekben a kulturális és technikai forradalom megvalósításához. Az eddiginél közelebb kell hozni a nép értékes művészetét az em­berhez és e művészet útján kell fej­leszteni az új ember nemes tulaj­donságait. Törődni kell azzal, hogy a népi képzőművészetet magas fokú eszmeiség hassa át és ezt a tevé­kenységet a munkahelyek problémái­val kell összekötni, hogy a gazdag munkás-forradalmi hagyományokból induljon ki és a jelenlegi életet, valamint a kommunista jövő távla­tait ábrázolja. A szakszervezetek teljes felelőssé­get viselnek az ifjúság neveléséért. A tapasztalt munkások és mesterek segítségével a fiatal dolgozókat osz­tályöntudatra és munkaművészetre kell vezetni. A szakszervezetek állandó felada­ta, hogy az üzemeknek az iskolák­kal kötött védnökségi szerződései útján segítsenek az iskolának és a szülőknek a gyermeknevelésben, se­gítsenek a diákok politechnikai ne­velésében, megszervezzék a gyer­mekekkel végzendő iskolán kívüli munkát, valamint a pedagógiai pro­pagandát a szülők között. Az üzemi bizottságok a szocialista kultúra kongresszusának előkészíté­sében a dolgozókai megismertetik a kultúra és művészet kérdéseit, be­szélgetéseket szerveznek a kulturá­lis, tudományos és művészeti dolgo­zókkal. Az üzemi klubokban és vörös sarkokban megszervezik a ne­velő, a különféle érdek- és szóra­kozási tevékenységet. Az üzemi klu­bok és vörös sarkok aktivitásának fokozására felhasználják „a IV. szak­szervezeti kongresszus díszpajzsáért" folyó versenyt. A dolgozók nevelése érdekében jobban kell felhasználni a szakszer­vezeti sajtót, főként a Práca napi­lapot és az Odborár folyóiratot. Az egész szakszervezeti aktívát arra kell vezetni, hogy rendszeres mun­kát végezzen a sajtó útján. A szakszervezetek feladata, hogy sokoldalúan segítsék a testnevelés és a sport fejlesztését. A szakszervezeti szövetségek üzemi bizottságai hozzá­járulnak a járási és kerületi spar­takiádok sikeres lefolyásához és hat­hatós segítséget nyújtanak a II. Or­szágos Spartakiád előkészítésében a dolgozók megnyerésénél a tornászok közé. IV. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom feladatai teljesítésének fontos feltétele a szakszervezetek szerve­zeti és nevelőmunkájának javítása. A szakszervezeti munka helyes irá­nyítása megköveteli a kollektív veze­tés, a demokratikus centralizmus, a szakszervezeti belső demokrácia, a bírálat és önbírálat, a széles aktívá­val folytatott munka lenini elveinek következetes érvényesítését. Ezeket az elveket még kellőképpen nem érvényesítették, ami főképpen a taggyűlések elégtelen előkészítésében és tartalmában nyilvánul meg; e taggyűléseknek, mint az alapszerve­zetek legfelsőbb szerveinek kell dönteniök a szakszervezeti munka minden fontos kérdéséről, nekik kell kihatni az üzemek életére. Ezért meg kell javítani a taggyűlések előkészí­tését. Különösen súlyt kell fektet­ni a határozatokra és teljesítésük rendszeres ellenőrzésére. A növekvő feladatokkal fokozódnak a szakszervezeti aktívával való mun­ka iránti követelmények. Még min­dig nem értékelik eléggé a szakasz­bizalmiak munkáját. Az üzemi és műhelybizottságoknak meg kell érte­niök, hogy a szakszervezetek mun­kájáról az egyes szakaszokon dönte­nek és ezért a szakaszbizalmiak mun­kájának gondoskodásuk előterében kell állania. Nem kielégítő a funkcionáriusok ideológiai és szakmai nevelése irán­ti gondoskodás sem. Ezért fokozni kell a szakszervezeti aktíva alapok­tatásának színvonalát a munkaidő után és javítani kell a hallgatók ki­választását az internátusi iskoláz­tatásra a szakszervezeti iskolákban. Az elmúlt időszakban több mint 100 ezerrel emelkedett a szakszer­vezeti szövetségek tagjainak száma. A Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lomhoz még az alkalmazottak 15,4 százaléka nem csatlakozott. Minden alapszervezetnek szívügye, hogy tel­jes szervezettséget érjen el. Az üzemi szakszervezetekre je­lentős eszközökkel való gazdálkodást bíztak. Ezeket az eszközöket cél­szerűen főképp a dolgozók kulturális életének és műveltségének fejlesz­tésére kell felhasználni. A sokoldalú szakszervezeti tevé­kenység célja a dolgozók egységének, a munkások és parasztok szövetsé­gének, a csehek és szlovákok test­véri kapcsolatainak, valamint népünk megbonthatatlan barátságának meg­szilárdítása a szovjet néppel és a szocialista országok nemzeteivel. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetésével előre a szocializmus építésének befejezéséért! Éljen a Szovjetunió, szabadságunk és függetlenségünk védőbástyája! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, népünk buzdítója és szerve­zője! Éljen dicső munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság és a néphez hű értelmiség! Éljen egységes Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalmunk! A Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökségének és titkárságának megválasztása A szakszervezetek szlovákiai kon­ferenciája 1959. április 9—12 napjai­ban, olyan időben jött össze, amikor dolgozó népünk figyelme Csehszlová­kia Kommunista Pártja XI. kongresz­szása határozatának teljesítésére összpontosul. A szocializmus építése mielőbbi be­fejezésének távlatai hazánkban új lelkesedéssel hatják át munkásosztá­lyunkat és minden dolgozót, mert 1965-ig az ipari termelés Szlovákiában az 1957. évvel szemben csaknem két­szeresére, az 1937. évvel összehason­lítva több mint 13-szorosára emelke­dik. A termelés ilyen fejlesztését a világ legfejlettebb kapitalista orszá­gai sem ismerték és ismerik. A mező­gazdaságban a termelés viszont oly­képpen emelkedik, hogy a cseh kerü­letekéhez hasonló természeti feltéte­lek mellett a lehető legrövidebb időn belül elérjük a termelés ugyanolyan intenzitását. Szlovákia még nagyobb mértékben változik ipari területté fejlett mezőgazdasággal és a nép ma­gas életszínvonalával. Ezen célok teljesítésének kezessé­ge a Csehszlovákia Kommunista Párt­ja által vezetett dolgozó nép magas­fokú öntudata. A dolgozók politikai fejlesztésében a szocializmus építése befejezésének időszakában a Forra­dalmi Szakszervzeti Mozgalom is részt vesz. Fokozódik az igényesség a szak­szervezetek sokoldalú tevékenysége iránt. A szakszervezetek szlovákiai kon­ferenciája a szlovákiai szakszerveze­tek előkészületeinek betetőzése volt a IV. szakszervezeti kongresszusra és kijelölte a szlovákiai szakszervezetek legközelebbi feladatait. I. A dolgozók kezdeményezése fej­lesztésének és a terv teljesítésének legbeváltabb módszere a szocialista munkaverseny. A szakszervezetek fel­adata, hogy a munkaverseny hatását még jobban a termelés minőségi mu­tatóinak teljesítésére, a technikai fej­lesztésre, az export feladatainak ha­táridő előtti jó minőségű teljesítésé­re, a nyersanyag megtakarításra, a termelés munkaráfordításának és a selejt mennyiségének csökkentésére irányítsák. A munkaverseny tovább­fejlesztéséhez és megjavításához ve­zető utat a kormánynak és a Közpon­ti Szakszervezeti Tanácsnak a szocia­lista versenyről szóló határozata mu­tatja nekünk a népgazdaság irányítá­sának új feltételei között. Szükséges, hogy ezt az okmányt minden szak­szervezeti szövetség, minden üzem és műhely alkotó módon érvényesítse. A szakszervezeti szövetségeknek rendszeresen kell vezetniök az alap­szervezeteket az üzemen belüli ver­senynek a lenini elvek szerint történő fejlesztésére. Ez azt jelenti, hogy nyilvánosságra kell hozni és össze­hasonlítani a versenyzők eredményeit, általánosítani és tömegméretben ter­jeszteni kell a bevált tapasztalatokat s a munka új módszereit, fejleszteni kell az elvtársi együttműködést és a kölcsönös támogatást. Külön figyel­met érdemel a verseny új magasabb formájának, a szocialista munkabri­gádoknak fejlesztése és a kötelezett­ségvállalások teljesítése előfeltételei­nek általános megteremtése. El kell érni, hogy a szocialista munkaver­senyt a termelés szükségletei szerint közvetlenül a műhelyekben és mun­kahelyeken szervezzék, a taggyűlése­ken és szakszervezeti téren értékel­jék, hogy egyre fokozódjék gazdasági hozzájárulása és befolyása a dolgozók nevelésére. Továbbra is szilárdítani és mélyíteni kell az üzemen belüli ön­álló elszámolást. Az egész népgazdaságban még ha­tékonyabban kell támogatni a techni­kai fejlesztést. A szakszervezeteknek ezért aktívabb módon kell mozgósí­taniok a dolgozókat a haladó technika érvényesítésére, küzdeniök kell a konzervativizmus ellen, segíteni a hiányosságok kiküszöbölésében, tá­mogatni a verseny egyes formáit, mint például a „Mindenki új módszer sze­rint", a „Mérnöki takarékossági szám­lák", „A munkatermelékenység sze­mélyi számlái" stb. mozgalmakat. Tovább kell fejleszteni az újítók és feltalálók mozgalmát. E célt szolgál­ja a hatáskör és felelősség decentrali­zálása az újítási javaslatok elintézé­séért, realizálásáért és jutalmazásá­ért, ezen javaslatoknak az üzemrész­legekben és a műhelyekben történő realizálása, továbbá az újítási javas­latok elintézésének és realizálásának ellenőrzése, a komplex-brigádok meg­szervezése és a tematikus csoportok alakítása. Az újítási mozgalom fejlesztésére fontos, hogy a szakszervezetek nyo­matékosan követeljék a gazdasági szervektől a találmányokról és az újí­tójavaslatokról szóló törvény betar­tását, és e törvény megszegése esetén vonják le a megfelelő következtetése­ket. Sokat várunk a Csehszlovák Tudo­mányos-Technikai Társaságtól. A szakszervezetek feladata, hogy meg­magyarázzák e társaság küldetését, megnyerjék a technikusokat, mérnö­köket, tudományos dolgozókat s az újítókat a társaság tagjainak és se­gítsenek feladatai teljesítésében. A népgazdaság irányításának át­szervezése után kedvező előfeltételek jöttek létre a termelési értekezletek színvonalának, jelentőségének és te­kintélyének további fokozására. Ezen értekezletek megszervezése a terme­lési tömegmunka-bizottságok és a szakaszbizalmiak tevékenységének fő tartalma. A bizottságok munkájára meg kell nyerni az élenjáró munká­sokat, technikusokat, mérnököket, gazdászokat és a termelés szervezőit. A szakszervezeteknek felelősségtelje­sen kell megtárgyalniok a termelési értekezleteken elfogadott javaslato­kat s hozzászólásokat és gondoskod­niok kell arról, hogy e javaslatokra és hozzászólásokra a vezető gazdasági dolgozók figyelemmel legyenek utasí­tásaikban. így válnak a termelési ér­tekezletek a termelés irányításának részévé. A műhelyek keretét túlhaladó és az egész üzemet érintő problémák a technikai-gazdasági értekezlet hatás­körébe esnek. Ezeket az értekezlete­ket gyakrabban kell összehívni a leg­jobb dolgozók, technikusok és gazdá­szok résztvételével A szakszervezetek szlovákiai kon­ferenciája kiemeli annak szükséges­ségét, hogy még következetesebben biztosítsák a kollektív szerződések és műhely-egyezmények teljesítését, kö­vetkezetesen követeljék a gazdasági vezetőség kötelezettségvállalásainak valóra váltását, megszervezzék azok teljesítésének folyamatos ellenőrzését a termelési értekezleteken és a tag­gyűléseken s levonják a következte­téseket azok ellen, akik nem teljesí­tik a kollektív szerződésből származó kötelezettségeket. A szakszervezetek­nek fokozott figyelmet kell fordíta­niok a költségvetés helyes kidolgozá­sára és a dolgozók vállalati alapjának jobb kihasználására. Oj munkásbérrendszert vezetünk be, amely messzehatő jelentőségű a dolgozók anyagi érdekeltségének fo­kozására és megszilárdítására a ter­melés tartós fokozásában és a munka­termelékenység emelésében,* miáltal az életszínvonal további emelésének egyik fő feltételét képezi. A szakszervezet rendszeresen meg fogja mutatni és magyarázni a dolgo­zóknak az új munkásbérrendszer őnási előnyeit. El kell érni, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok jól is­merjék az új munkásbérreňdszer alapjait, rávilágítsanak az átépítés értelmére és céljára, gondosan fog­lalkozzanak minden hozzászólással. Az üzemekben az egész kollektívát meg kell nyernünk az átépítésnek. A munkásbérrendszerek átépítése helyes megvalósításának fő feltétele a műszakilag indokolt teljesítménynor­mák bevezetése. Ezért törekvésünket az Állami Munkabér Bizottságnak és a Központi Szakszervezeti Tanácsnak a műszakilag indokolt teljesítmény­normák helyes érvényesítéséről és a dolgozóknak a munka normálásban való részvétele biztosításáról szóló határozata következetes teljesítésére kell irányítani. Gondoskodni fogunk arról, hogy minden üzemben össze­kössük a munkabér átépítését a ter­melési tartalékok széleskörű mozgó­sításával, hogy a keresetek gazdasá­gilag indokoltak legyenek és a mun­katermelékenység növelésén alapul­janak. A szakszervezeteknek fokozniok kell a dolgozók szak-technikai kép­zettségének növelése iránti gondosko­dást. E célból segíteni fogunk az üze­mi munkaiskolák és az iskolarendszer tökéletesítésénél a vállalatokban Hatékonyabban fogunk segíteni ab­ban. hogy rendet teremtsünk a mun­kásbérrendszer gyakorlatában. Utasít­suk vissza az adminisztratív bürokra­tikus módszereket az új munkás­bérrendszer bevezetésénél. Segítsük fokozni a dolgozók szaktechnikai kép­zettségét, segítsük létrehozni minden üzemben az oktatás állandó rendsze­rének megteremtését. A szocialista építés befejezése meg­követeli a mezőgazdaság szövetkeze­tesítését. Ehhez a munkásosztálynak nemcsak anyagi, hanem elsősorban politikai és szervezési segítségére is szükségünk van. Segítsünk még ez évben a szövetkezetek számára meg­nyerni a még egyénileg gazdálkodó parasztok maradványait úgy, hogy a második ötéves terv végén befejeződ­jék a falu szövetkezetesítése is. Azo­kat az alkalmazottakat, akik földtu­lajdonosok, igyekezni fogunk meg­győzni, hogy családtagjaik a földdel együtt lépjenek az EFSZ-be. Továbbra is fejleszteni fogjuk az üzemek sokoldalú védnökségi segít­ségét, amelyet a szövetkezeteknek nyújtanak, a szocialista nagyüzemi termelés irányításának bevált mód­Főképpen az Egészségügyi Alkal­mazottak Szövetsége szervezeteinek kell javítaniok szervezési-nevelő munkájukat, bátrabban keil kiemel­niük az öntudatos orvosokat és a többi dolgozót. A szakszervezeti gyű­léseken ki kell pellengérezni a szo­cialista egészségügyi gondoskodás vívmányainak és eredményeinek le­becsülését és a velük való vissza­élést. Különös figyelmet kell szen­telni a minőség és gazdálkodás kö­vetkezetes ellenőrzésének a foggyó­gyászatban. A szakszervezetek szlovákiai konferenciá­jának befejezése után a Szlovák Szakszer­vezeti Tanács plénumának megválasztott tagjai alakuló ülésüket tartották. Az ülést František Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke nyitotta meg, aki előterjesz­tette a Központi Szakszervezeti Tanács elnökségének javaslatát a Szlovák Szakszer­vezeti Tanács elnökének és tikárainak meg­választására. A Szlovák Szakszervezeti Ta­nács plénuma a javaslatot egyhangúlag jóváhagyta. A Szlovák Szakszervezeti Ta­nács elnöke újból Vojtech Daubner lett, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkáraivá Ján Duži, Ondrej Meliška, Jozef Opavský és T. Skalický elvtársakat választották meg. A megejtett választás után Vojtech Daub­ner, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke átvette az ülés vezetését, aki javaslatot tett a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökségének összeállítására. Javaslatát a jelenlevők egyhangúlag elfogadták. Elnökségi tagokká megválasztották: Anton Baláž, Vojtech Daubner, Ján Duži, Pavel Floriš, Stanislav Hoilý, Ján Hvizdák, Mudr. Emil Jagla, Michal Kimlík, Jindŕích Kušnierik, Ondrej Meliška, Lukáč Okenka, Jozef Opavský, Pavel Pastorek, Timotej Skalický, Emil Škultéty, Karol Šufliarsky, Michal šuška mérnök, dr. Ľudovít Vaškovlč, Alžbeta Zacharová, Ladislav Zajac és Mária Z»» manóvá mérnök elvtársakat. UJ Sžp 4 * 1959. ágrjlis 1*

Next

/
Thumbnails
Contents