Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-09 / 97. szám, csütörtök

Kína Kommunista Pártja KB VII. plenáris ülése Kína gazdasági fejlődésének nagyvonalú terve Sanghaj (ČTK) - Az Oj Kína sajtóügynökség közli: Kína Kommunista Pártjának Központi Bizottsága április 2—5-én Sanghaiban a VII. plenáris ülést tartotta. A teljes ülés végén kiadott közlemény szerint a KB VII. ülésén kitűzött négy fő cél - 18 millió tonna acél, 380 millió tonna szén, 525 millió tonna gabona és 5 millió tonna gyapot kitermelése — alapján kidolgozták az 1959. évi népgazdaságfejlesztési terv javaslatát. A tervjavaslatot a Kínai Népköztársaság Államtanácsa megtárgyalás végett a Kínai Képviselők Országos Gyűlése elé terjeszti. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy az 1959. évi népgazdaságfejlesztési tervet teljesítik és túlteljesítik, ha a kínai nép minden erejét, szívósságát és leleményességét latba veti és teljes mértékben kihasználja minden téren a rejtett erőket s hatalmas kampányt indít a termelés növeléséért és a takarékosságért. A teljes ülés foglalkozott a falusi területek népi kommunáinak felülvizsgálásával, amely a Központi Bizottság legutóbbi teljes ülése óta folyik. Hangsúlyozta, hogy a népi kommunák felülvizsgálása az elmúlt több mint három hónap folyamán helyesen és eredményesen folyt és teljesítette a Központi Bizottságnak a népi kommunák egyes kérdéseiről a KB VI. teljes Ülésén 1958. decemberében hozott határozatát, s hogy a népi kommunák mozgalma a falusi területeken egészséges volt. A teljes ülés továbbá különleges intézkedéseket tárgyalt meg«és rendelt el a kommunák felülvizsgálása folyamán felmerült kérdések megoldására. A teljes ülés ama meggyőződését fejezte ki, hogy a falusi területek népi kommunái egyre határozottabban szilárdulni és fejlődni fognak. Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülését Mao Cetung elvtárs irányította. Mao Ce-tung elvtárs az ülésen nagy jelentőségű beszédet mondott a munkamódszerek kérdéseiről. A teljes ülésen a Központi Bizottság 81 tagja és 80 póttagja vett részt. Ezenkívül a Központi Bizottság egyes osztályainak vezető funkcionáriusai és az egyes tartományok, központi igazgatás alatt álló városok és autonóm területek pártbizottságainak azon első titkárai is részt vettek az ülésen, akik sem nem tagjai, sem nem póttagjai a Központi Bizottságnak. Louis illan é sajtóértekezlete A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága XIX. ülésszakának végén április 7-én Varsóban sajtóértekezletet tartottak, melyen Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára tájékoztatta a lengyel és külföldi újságírókat az ülésszak egyes határozatairól, főként annak okairól, hogy miért hívták össze május 8-10-re az OdraNisa határvonal valamelyik városába a nemzetközi szakszervezeti és munkáskonferenciát. Saillant hangsúlyozta, hogy a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága varsói ülésén elhatározta, hogy Görlitzbe nemzetközi szakszervezeti- és munkáskonferenciát hív össze a német kérdés tárgyalására. Az értekezlet napirendjén egyetlen pont szerepelne: a német békeszerződés, a termonukleáris fegyverek betiltása és a lefegyverzés. Az értekezletre az európai államok minden szakszervezetét meghívják. Az értekezlet színhelye az Odra—

Nisa határvonal, mivel minden dolgozó a béke határvonalának tartja ezt a határt. Saillant a konferencia végén válaszolt a lengyel- és külföldi újságírók kérdéseire. A Reuter ügynökség képviselőjének ama kérdésére, vajon a Odra — Nisa határvonal alkalmas hely-e a szakszervezetek nagyarányú találkozójára, Saillant megjegyezte, hogy a Szakszervezeti Világszövetség a hely megválasztásával kapcsolatban hajlandó megtárgyalni az összes fenntartásokat és elfogadni például a brit szakszervezetek javaslatát, hogy a német kérdésről tárgyaló konferenciát Londonban tartsák meg. „Ha a nyugatnémet szakszervezetek Hamburgot, Brémát, vagy Frankfurtot javasolják az értekezlet színhelyéül, a Szakszervezeti Világszövetség megtárgyalja a javaslatokat és bizonyára annál is inkább eleget tesz e követelménynek, mivel az említett városok közül mindegyikben sok dolgozó él. New Yorkban kampány indult az atomfegyverkísérletek beszüntetésére. Ennek keretében kiállítást és tüntetést rendeztek. A képen: A tüntetők a város negyedeiből a város központjába vonultak és követelték a genfi megegyezést. (Foto ČTK) Amnesztia Irakban ^Bagdad (ČTK) - A bagdadi rádió jelentése szerint az iraki kormány a mohamedán Bajram-ünnep (a Ramadán böjt hónapjának vége) alkalmából amnesztiában részesítette a közelmúltban lejátszódott kormányellenes mosszuli puccs résztvevőit. Az amnesztia főként a lázadó Sammar törzs vezéreire és tagjaira vonatkozik. Az amnesztiarendeletről szóló kormánynyilatkozat megjegyzi, hogy „minden hazafira kiterjed, aki kegyelmet kér és hazatérési óhaját fejezi ki". A kormány a tetteiket megbánó, békeszerető és becsületes állampolgároknak lehetővé teszi visszatérésüket földjükre és falvaikba. Britellenes felkelés a Maicdiva szigeteken Colombo (ČTK) — A ceyloni sajtó jelentése szerint a Malediva-szigetek déli részén (szigetcsoport az Indiai-óceánban Ceylontól délnyugatra) britellenes felkelés tört ki. A felkelés oka megakadályozni az angolokat abban, hogy katonai légitámaszpontot építsenek az egyik Maledive-szigeten, a Gan-atolon. A sajtójelentésekböl kitűnik, hogy a szigeteken elhelyezett brit katonai csapatok fegyvert használtak a felkelők ellen s néhány embert megsebesítettek. A Hazafias Front nagy győzelme Bulgáriában 5= Szófia (ČTK) - A Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlésének Elnök~ sége április 7-én közzétette a népi tanácsokba tartott választások, m a népbírák és a népbírósági ülnökök választásainak eredményeit, í

m a választások eredményei a Hazafias Front és a népi kormány nagy == győzelmét jelentik. A vasárnapi választások folyamán 30 területi, 108 városi, 6 körzeti és 883 falusi népi tanács tagjait választották meg. Ezenkívül 234 népbírót és 11350 népbírósági ülnököt választottak. A területi népi tanácsokba tartott választásokon 99,79, a városi népi tanácsokba tartott választásokon 99,81, a körzeti népi tanácsokba tartott választásokon 99,71, a falusi népi tanácsokba tartott választásokon pedig 99,71 százalékban vettek részt, a választók. A népbírák és a népbírósági ülnökök választásain a választók 99,83 százaléka vett részt. A Hazafias Népfront területi népi tanácsai jelöltjeire a szavazatok 99,82, a városi népi tanács jelöltjeire 99,74, a körzeti népi tanács jelöltjeire 99,68, községi népi tanács jelöltjeire pedig 99,65 százalékát adták le. A választók 99,85 százaléka szavazott a jelölt népbírákra és népblrósági ülnökökre. Összesen 42 546 népi tanácstagot, ebből 83,11 százalék férfit és 16,89 százalék nőt választottak. Montgomery tábornagy az idegen csapatok kivonását javssolja Németországból London (ČTK) — Montgomery tábornagy a Sunday Times brit hetilap terjedelmes cikkében felszólítja a NATO tagállamait, támogassák az idegen csapatok Németországból való kivonására tett javaslatokat. Berlin kérdésében osztja a nyugati hatalmak álláspontját, hogy őrizzék meg Nyugat-Berlinben megszállási „jogaikat", viszont megjegyzi, hogy e kérdésben a tárgyalás jelszavából, nem pedig a „fenyegetés" jelszavából induljanak ki. „A NATO országok álláspontjában az is furcsa, hogy a NATO úgy cselekszik, mintha a Német Demokratikus Köztársaság nem is létezne, pedig fennáll" — írja Montgomery. Montgomery rámutat arra a tényre, hogy Nyugatnak az eddiginél rugalmasabb álláspontra kell helyezkednie Németország kérdésében. „Meddig tarthatják még fenn a NATO-államok csapataikat idegen államok területén? Miért nem térhetett vissza minden csapat Németországból saját hazájába? Legalább kezdjünk vitatkozni erről", - írja Montgomery. „Bármilyen is legyen a helyzet Berlin kérdésében és más problémában, a „tárgyalás", s ne pedig a „fenyegetés" legyen a jelszó. A cikk szerzője megjegyzi, hogy az államok nézzenek szembe, a valósággal s eszközöljék a szükséges változásokat politikájukban és szervezkedésükben. Az elektronikával foglalkozó lengyel tudományos dolgozók nagyon szép eredményeket értek el. A tudományos intézetek az iparral és a gyakorlati munkával kötik össze tevékenységüket. A képen látható lengyel elektron-mikroszkop — az elektrotechnikai iparintézet és a wroclawi műszaki főiskola elektrotechnikai tanszéke laboratóriumai együttműködésének eredménye. (Foto: "SAF), A múlt héten zajlott le a NATO tízéves fennállásának ünnepsége Washingtonban. Az ünnepi beszédet természetesen Eisenhower, a házigazda és a NATO haderők első főparancsnoka mondotta, és amint várható volt, részletesen, de annál kevesebb meggyőző erővel bizonygatta a NATO védelmi, hogy ne mondjuk „békés" küldetését. Eisenhower legfőbb érve az volt, hogy a NATO fennállásának tíz esztendeje alatt nem következett be semmilyen támadás a NATO tagállamai ellen. Azt sem titkolta, hogy ennek a támadásnak a Szovjetunió részéről kellett volna kiindulnia. Nos, mindenki tudja, hogy semmi ilyesmi nem következett be, és a Szovjetunió a NATO egyetlen tagállamát, de ugyanakkor semmilyen más országot sem támadott mog. Azt a tényt tehát, hogy a 15 NATO-tagállamot nem érte támadás, semmiképpen sem lehet a NATO érdemének feltüntetni. A NATO másik „nagy" eredménye Eisenhower , valamint a vele egy követ fújó reakciós sajtó szerint az, hogy ez a szövetség az Egyesült Államokat a történelemben először ragadta ki elzárkózottságából, megdöntötte azt az alapelvét, hogy békében az amerikai kontinensen kívül nem köt senkivel sem szövetségi szerződést. A tény itt Is — mint az előbbi esetben — tagadhatatlan, csak éppen az ok egészen más, mint ahogyan a NATO vezető körei feltüntetik. A második világháborúban mérhetetlenül meggazdagodó, a második világháború folyamán iparát óriási mértékben-kiépítő USA-nak feltétlenül szüksége volt külföldi piacokra. Ugyanakkor a szocializmus és a gyarmati népek felszabadító harcának terjedése ellen — ha fenn akarta tartani kizsákmányoló rendszerét — hathatós eszközt kellett teremtenie. Ez az eszköz azután 10 nyugat-európai és 2 észak-amerikai államnak 1949. április 4-én Washingtonban megalakított szövetsége lett. Idővel csatlakozott hozzájuk Görög1ŰJ SZÖ Á * 1959. április 9. ország és Törökország, valamint 1955-ben Nyugat-Németország is. Persze a NATÖ-nak nem ez a lényege, amiről Washingtonban Eisenhower és a többi szónok beszélt, amiről a nyugati sajtó napok óta hosszú oldalakat ír. A lényeg a katonai vonalon van, azon a 30 hadosztályon, amelyet Európában felállítottak, azon a 160 repülőtéren, amelyeket Európában és Közel-Keleten, tehát a Szovjetunió elleni felvonulási vonalakon létesítettek. E hadsereg magja elsősorban az az Európában állomásozó negyedmillió amerikai katona, amely mellé egyre jobban felsorakozik a hitleri nyomokon járó bonni kormány által megteremtett, kizárólag volt náci tábornokok parancsnoksága alatt álló nyugatnémet hadsereg. Az elmúlt tíz esztendő alatt ennek a hadseregnek és a kiegészítésére szolgáló, szerte a világban állomásozó imperialista erőknek nem volt semmilyen konkrét harci feladatuk, miután a Szovjetunió és természetesen a többi szocialista, népi demokratikus állam sem támadta meg őket. Mégis a kapitalista államok életében igen fontos szerepet játszott ez a hadsereg. A NATO tízéves jubileuma alkalmából nyugati szakértők kiszámították, hogy a 15 tagállam az elmúlt tíz esztendő alatt 500 milliárd dollárt költött fegyverkezésre. A legtöbb ember nem tud elképzelni ilyen horribilis összeget, különösen, ha idegen pénznemben van kifejezve. Megpróbáljuk ezért a NATO tízéves hadikiadásainak nagyságát másképpen érzékeltetni. Az 500 milliárd dollár lényegesen több, mint az Amerikai Egyesült Államoknak, a föld legfejlettebb iparral rendelkező országának egy évi nemzeti jövedelme. Vagy — hogy ezt az összeget a mi viszonyainkra vetítsük — 500 milliárd dollár hazánknak, Csehszlovákiának — iparilag szintén aránylag igen fejlett országnak — húsz vagy harminc évi egész nemzeti jövedelmének felel meg, aszerint, hogy a dollárt milyen árfolyamon számítjuk át koronára. Nos, ezt a mindenképpen csillagászati összeget dobták ki — ezt a szót szó szerint vehetjük — a NATO országok tíz év alatt fegyverkezésre. Mert a NATO katonai szakértői a jubileum alkalmából azt is megállapították. hogy a fegyverek morális elhasználódása napjainkban igen gyors, és továbbra is gyorsul. Ez annyit jelent, hogy az interkontinentális szovjet rakéták korában a NATO égisze alatt fegyverkezésre kiadott pénz jóformán teljesen értéktelen „befektetés". Mégis nem egészen oktalanul történt az 500 milliárd dollárnak fegyverkezésre fordítása. Amint a l'Humanité vasárnapi számában írja, a NATO katonai szakértői kiszámították, hogy a szovjet hadosztályokkal egyenlő létszámú és ütőerejű NATOhadosztály felszerelése 3 — 4-szer annyiba kerül, mint a szovjet hadosztályé. Feltehetjük a kérdést, honnan származik ez a nagy különbség. A válasz egyszerű. Az első Csehszlovák Köztársaság idejéből emlékezünk rá mekkora nyereségekkel járt a hadianyagszállítás a nagyipar számára. Nem nehéz kiszámítani, hogy az előbb említett 500 milliárd dollárnak tekintélyes része, amely összeget pedig az adófizetőkből, elsősorban a kis adófizetőkből sajtolták ki, a hadianyagot szállító nagy monopóliumok zsebébe vándorolt. Ilyen értelemben természetesen nem volt hiábavaló a NATO fennállása, annak mérhetetlen fegyverkezése, ebből a szempontból nem volt hiábavaló — legalábbis a nagytőkések számára nem — az adófizető polgároknak a „bolsevista veszéllyel" való rendszeres rémítgetése. Nagy feltűnést keltett az a hír. hogy Adenauert „felfelé buktatják" és a Kereszténydemokrata Párt őt jelöli a szeptemberi elnökválasztásokra. Mi okozta Adenauer hirtelen elkedvetlenedését és visszavonulását a nyugatnémet alkotmány szerint jóformán csakis reprezentatív jellegű szövetségi, elnöki állásra. Általános az a nézet, hogy Adenauer főleg azért kedvetlenedett el, mert merev álláspontjával, amely még a tárgyalások lehetősége elől is elzárkózik, jóformán egyedül maradt, mind odahaza saját pártjában és saját országában, mind pedig hangadó szövetségesei között. Nem mintha azok engedni akarnának a berlini és a német kérdésben, erről egyelőre aligha van szó. De mindezek a körök — az egész világ közvéleményének egyértelmű nyomása alatt — hajlandók tárgyalni, míg a tárgyalásoknak a puszta lehetősége is Adenauer számára vörös posztó. A másik ok, valószínűleg az, hogy „leghűségesebb" szövetségese, de Gaulle a német kérdés leglényegesebb pontjában, az Odra-Nisa határ kérdésében váratlanul hátbatámadta, kijelentve, hogy Franciaország helyesnek tartja a jelenleg fennálló német határokat. Mondják, hogy ez végleg elkedvetlenítette a csökönyös bonni kancellárt és így a szövetségi elnöki álláson keresztül vonul nyugalomba. Március Utolsó napjaiban Tibetben lázadás tört ki a helyi tibeti kormány, valamint az imperialistákkal összejátszó reakciós vezető rétegek vezetésével. E lázadás „Tibet függetlenségének" provokációs jelszava alatt tört ki. Lényegében a tibeti feudális réteg lázadásáról volt szó, ameiy egyre nagyobb aggodalommal látta, hogy a kínai népi kormány által megvalósított békés átalakításokat a nép teljes mértékben támogatja, és azok győzelmet aratnak. Tibet lakosságának túlnyomó része, amely megértette, hogy milyen lehetőséget nyújt számára a kínai testvérei által hozott új rend, nem vett részt a lázadásban, hanem ellenkezőleg hathatósan segítette a lázadó bandák felszámolását. Hogy jobban megértsük a tibeti események hátterét ismernünk kell ennek a 1 200 000 lakosú országnak, melynek területe oly nagy mint Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország területe együttvéve, a helyzetét. Amikor a kínai néphadsereg 1951-ben meghozta a szabadságot Tibetnek, megkezdődött az elmaradott Tibet gazdasági és kulturális fejlődése. Megegyezés jött létre a kínai központi népi kormány és a helyi tibeti kormány között, amelynek alapján az államigazgatás felső szerveiben is megmaradhattak a régi reakciós hivatalnokok s csupán ígérettel kötelezték magukat arra, hogy SZP^Itanak a kuomintangistákkal és a központi kormány utasításainak megfelelően fognak dolgozni. A reakciós főpapság azonban lábbal tiporta az 1951. évi egyezményt és a külföldi imperialisták támogatásával az árulás és összeesküvés útjára lépett. Most a lázadás elfojtásával, valamint a kínai és tibeti nép közötti testvéri kapcsolat megszilárdításával új időszak köszönt be Tibet történelmében, Sz. P. 0