Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)
1959-04-30 / 118. szám, csütörtök
A varsói külügyminiszteri ér te kezlet záróközteménye A német békeszerződés megkötése és Berlin kérdésének megoldása szilárd alapokra helyezné Eerópa békéjét (Folytatás az L oldalról) tésére és a leszerelés kérdéseinek megoldására vezetne és a többi között ellenzi a közép-európai atommentes övezet létesítésére tett lengyel javaslatot is. A nyugat-európai országok biztonságát komolyan fenyegetik a Bundeswehrnek területükön elhelyezett katonai támaszpontjai és fegyverraktárai. Mindezekből ítélve az a törekvés észlelhető, hogy a Kelet és a Nyugat képviselőinek küszöbön álló genfi értekezletét kész tények elé állítsák. A tanácskozáson részvevő államok egyhangúlag elítélik ezt a politikát, amely csupán a helyzet bonyolítására és a csődöt mondott „erőpolitika" folytatására irányul. Azok a NATOországok, amelyek ilyen tevékenységet folytatnak, rossz szolgálatot tesznek a béke ügyének általában és nem segítik elő kedvező légkör megteremtését a közelgő genfi nemzetközi tárgyalások előtt. Magától értetődik, hogy ezen országok kormányai súlyos felelősséget vállalnak magukra az ilyen cselekedetekért és az ilyen po- | litikáért. A külügyminiszterek úgy vélik, hogy a genfi értekezlet sikeres munkáját nem szolgálhatják azok a kísérletek, amelyek a német kérdés békés rendezését és a Nyugat-Berlin halaszthatatlan kérdéseinek megvizsgálását egyéb problémákkal akarják öszszekötni, mint például Németország egyesítésével. Jelenleg, amikor Németország egyesítése belső német ügy, amelyet csak a németek oldhatnak meg az NDK és az NSZK közeledésének és megegyezésének útján, bármiféle külső beavatkozás nélkül. A német békeszerződés megkötését, valamint a berlini kérdés megoldását nem szabad függővé tenni az európai biztonság problémájának megoldásától sem. Mindezek a kérdések egyenként önmagukban véve is bonyolultak és az, aki egy csomóba köti ezeket, nyilvánvalóan meg akarja nehezíteni a közös határozatok elfogadását mind a német békeszerződés és NyugatBerlin kérdésében, mindpedig az európai biztonság kérdésében. Az értekezlet részvevői meg vannak győződve arról, hogy a német békeszerződés előkészítő munkájában nélkülözhetetlen azon országok képviselőinek aktív részvétele, amelyek közvetlenül szenvedtek a hitleri Németország agressziójától. Az értekezlet részvevői úgy vélik, hogy biztosítani kell Lengyelország és Csehszlovákia teljes részvételét a genfi külügyminiszteri értekezleten és a csúcsértekezleten, mint Németországgal szomszédos olyan államokét, amelyek a hitleri agresszió első áldozatai voltak és amelyek saját erejükkel nagymértékben hozzájárultak a közös ellenség szétzúzásához. A külügyminiszteri értekezleten képviselt államok úgy vélik, hogy az NDK és az NSZK képviselőinek joguk van elfoglalni az őket megillető helyet a genfi értekezlet tárgyalóasztalánál. Az értekezlet részvevői kifejezik azt a reményüket, hogy a genfi értekezleten képviselt valamennyi állam erőfeszítéseket tesz, hogy az értekezlet sikerrel járjon. A jelen értekezlet részvevői egyszersmind kijelentik, hogy kormányuk kész minden tőle telhetőt megtenni a tanácskozások sikerének biztosítására. Felhívják a nagyhatalmak kormányát és valamennyi európai államot: ne tegyenek semmi olyan intézkedést, amely az európai helyzet kiélezéséhez vezethetne és megrontaná a Kelet és Nyugat közötti vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldásának bíztató perspektíváit. Az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai megingathatatlanul folytatni fogják a harcot a világbékéért, és meg vannak győződve arról, hogy ebben a harcban a fenyegető új háború ellen küzdő valamennyi nép támogatását élvezik. Meggyőződésük, hogy jelenleg megvannak a háború megakadályozásának feltételei, és biztosítható a tartós béke a földön. New Yorkban gyűlésen követelték a nukleáris kísérletek beszüntetését New York (ČTK). - Kedden New Yorkban tiltakozó gyűlést tartottak a nukleáris kísérletek ellen. A gyűlésen több mint kétezer személy vett részt. A vezérszónok dr. Linus Pauling világhírű Nobel-díjas vegyész volt. Követelte a nukleáris robbantások beszüntetését és bírálta az amerikai kormány ama javaslatát, hogy folytassák a föld alatt és a föld fölött 50 km-ig terjedő magasságban végzett kísérleteket. A gyűlést „az ésszerű nukleáris politikát követelő Broocklyni tanács" kezdeményezésére hívták össze. Az elmúlt hónapokban más amerikai városokban is folytak le hasonló gyűlések. Űj náci összeesküvők az osztrák szövetségi hadseregben Bécs (ČTK). - A bécsi államrendőrség új náci titkos szervezet illegális csoportját leplezte le az osztrák szövetségi hadseregben. Ezzel kapcsolatban tíz személyt letartóztatott, fegyvert és lőszert kobozott el. A neonáci csoport szálai a neonáci „Ausztria Szabad Pártjához és a náci ifjúsági szervezethez vezetnek". Sajtóhírek szerint további letartóztatások várhatók. A lapok szerint az államrendőrség már régóta tudott a csoport létezéséről, de csak akkor lépett közbe, amikor már a új nácik fegyveres akciókra akartak vetemedA szovjet kormány tiltakozik az olaszországi rakétatámaszponto^ ellen I Moszkva (TASZSZ.) - V. V. Kuznyecov szovjet külügyminisz' terhelyettes kedden fogadta F. Bunnust, az Olasz Köztársaság moszk| vai ügyvivőjét és átadta neki az olasz kormányhoz intézett szovjet [ kormányjegyzéket. Bunnus úr kijelentette, hogy a jegyzéket azonnal •• továbbítja kormányához. A szovjet kormány jegyzékében figyelmezteti az olasz kormányt arra a veszélyes lépésre, melyet az" olasz kormány a rakétatámaszpontoknak olasz területen való létesítésére vonatkozó döntésével tett. Olaszország és az USA kormányai nemrégen egyezményt írtak alá középtávolságú rakétakilövő katonai támaszpontok létesítéséről, ami veszélyes lépést jelent a lázas rakéta- és atomfegyverkezésre, kiélezi az európai helyzetet és fokozza a háborús veszélyt. A szovjet kormány felhívja az olasz kormány figyelmét e lépések veszélyes voltára és szükségesnek tartja ismét kijelenteni hogy az olasz kormány a rakétatámaszpontok építéséről szóló egyezmény megkötésével nagyon súlyos felelősséget vállalt következményeiért. A FRANCIA PARL AMENT ÜL ÉSE Franciaország merev álláspontra helyezkedik Párizs (ČTK). - A tavalyi őszi választásokkor megválasztott új francia nemzetgyűlés Chaban Delmas elnökletével kedden délután megkezdte első rendes ülésszakát, mely valószínűen július közepéig tart. Az első napirendi pont Couve de Murville külügyminiszter nyilatkozata volt a nemzetközi helyzetről és a francia külpolitikáról. Murville ismét igazolta a francia kormány hajthatatlan álláspontját, mivel a kormány nevében megtagadta az NDK képviselőivel folytatandó tárgyalást, ami szerinte a két német állam fennállásának jogi elismerését jelenteCsang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének helyettese Varsóban, ahol részt vett a varsói szerződés tagállamainak értekezletén. (Telefoto: ČTK — CAF) I né. A Szovjetunió által javasolt békeszerződés megkötését is elutasította és Németországnak az úgynevezett szabad választások alapján történő újraegyesítését szorgalmazta. Ismét hangsúlyozta, hogy a nyugati hatalmak Berlinben szándékoznak maradni. A francia külügyminiszter különféle kifogásokkal élt a közép-európai „katonai leválás" övezetének megteremtésével szemben, mivel ez az amerikai csapatok távozását jelentené Németországból, Franciaország viszont az amerikai csapatok jelenléte mellett van. A genfi értekezletre vonatkozóan Murville egyes nyugatnémet és nyugat-európia körök törekvéseinek megfelelően igyekezett borús távlatokat ecsetelni. Kijelentete, hogy a tárgyalás nagyon nehéz lesz, megjegyezte azonban, hogy az értekezlet egyes eredményei „későbbi időben" lehetővé tennék a csúcsértekezletet. Zikmund és Hanzelka Budapesten Budapest (ČTK). - Zikmund, Hanzelka utazók, dr. Vít és Chalupa hétfőn este Ausztriából megérkeztek a Magyar Népköztársaság fővárosába és kedden Budapesten töltötték a napot. Délelőtt megtekintették a város nevezetességeit. Dr. Július Viktory csehszlovák nagykövet a csehszlovák utazók tiszteletére ebédet adott, melyen Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára is részt vett. t********************** *********** ** *** * ******** Jelenleg valamennyi eseményt világszerte abból a szempontból ítélnek meg, mennyire járulnak hozzá a május 11-én Genfben sorra kerülő külügyminiszteri értekezlet sikeréhez vagy ellenkezőleg, mennyiben zavarják a légkört a konferencia megtartása előtt. Ez érthető is, hisz méltán tarthatjuk az utóbi évek nemzetközi fejlődése legnagyobb sikerének azt a tényt, hogy e találkozó megtartásába — amelyet a világ közvéleménye már évek óta sürgetően követel — nemcsak a szocialista államok kormányai, hanem — bár mindenféle feltétellel - a nyugati államférfiak is végül beleegyezésüket adták. így azután a nemzetközi politika porondján e héten is élénk diplomáciai és politikai előkészítő tevékenységnek voltunk tanúi. Az előkészületek közül a legjelentősebb esemény a varsói szerződés tagállamai és a Kínai Népköztársaság külügyminiszteri értekezlete, amely április 27-én és 28-án folyt le Varsóban. Ezen a nagy fontosságú értekezleten a külügyminiszterek megtárgyalták a küszöbönálló genfi értekezlettel összefüggő kérdéseket tehát elsősorban a Németországgal kötendő békeszerződést és a nyugat-berlini megszállási rendszer felszámolásának kérdését. A szocialista tábor valamennyi országának állásfoglalása e kérdésekhez lényegében teljesen azonos. Nem is lehet más, mert mindnyájuk külpolitikájának fő célja a világbéke biztosítsa. És ezt a békét és biztonságot — ennek tudatára kezd ébredni az egész világ, nemcsak a szocialista tábor - közvetlenül veszélyezteti Nyugat-Németország fokozódó újrafelfegyverzése és NyugatBerlin tarthatatlan helyzete. Berlinnek ez a része ma a nyugati agreszszív erők, előretolt bástyája közvetlenül a varsói szerződés egyik tagállamának területén azon államok egyikének területén, amelyek ellen az agresszív tervek éppen irányulnak. A külügyminiszterek varsói tanácskozásán nemcsak közös álláspont kidolgozásáról volt szó, mint ahogy arra eddig hiába törekednek a nyugati kormányok. Elsősorban az értekezlet megítélte a helyzet legutóbbi fejlődését azon idő óta, amikor a szovjet javaslatokat beterjesztették és kidolgozta az illető államok közös eljárását a genfi értekezleten. Míg a szocialista államok állásfoglalását a teljes egység jellemzi a béke megőrzése érdekében, a nyugati hatalmak s elsősorban a bonni urak részéről további kísérleteket látunk, melyekkel görcsösen igyekeznek minél jobban rontani a nemzetközi légkört a kelet-nyugati tárgyalások előtt. A nyugatnémet kormány az utóbbi időben az eddiginél is fokozottabb erőfeszítést tesz a Bundeswehr atom- és rakétafegyverekkel való felszerelésének gyors befejezésére. Erről tárgyalt Strauss hadügyminiszter a napokban az Egyesült Államokban. A bonni politikusok háborús tervei azonban egyre inkább ellentétbe kerülnek Nyugat-Németország szövetségeseinek érdekeivel. Az utóbbi időben különösen kiéleződött a szövetségi köztársaság és Nagy-Britannia közötti viszony. Jellemző, hogy nem csupán az angol népnek hagyományos ellenszenvéről van szó a német agresszióval szemben. Adenauer kancellár csökönyös háborús politikájával szembeszállnak a brit politikai tényezők is — a kormánypárt és az ellenzék egyaránt — elégedetlenségüket nyilvánítják a bonni törekvésekkel szemben a brit közgazdászok és katonai tényezők is NagyBritannia ugyanis vezető szerepét félti a tőkés Európában s nem hajlandó azt Bonnak átengedni. A politikai érdekek mellett ebben nagy szerepük van a gazdasági érdekeknek is. A brit monopóliumoknak egyáltalán nincs ínyükre az ún. közös piac tevékenységének megkezdése, amely azt fogja eredményezni, hogy a közös piac tagállamainak árui, elsősorban a nyugatnémet áruk, kiszorítják a piacokról a brit ipar termékeit. Nagy-Britannia szorongatott gazdasági helyzetében ez semmiesetre sem figyelmen kívül hagyható dolog. Ezzel szemben a brit ipari körök látják az új kelet-európai — elsősorban az óriási szovjet piac megnyerésének nagy előnyeit. Ezért nem csodálatos, hogy a Szovjetunióval való tárgyalást előnyösebbnek tartják, mint a nyugatnémet terjeszkedés támogatását. Ez lényegében Macmillan „rugalmasabb eljárásának titka". A Szovjetunió a múlt héten újból figyelmeztette azokat, akik már eleve megkísérlik megmérgezhi a konferencia légkörét, sőt annak eredményességét már előre elgáncsolni. A szovjet kormány az Egyesült Államokhoz, a Német Szövetségi Köztársasághoz és Norvégiához inté 1 zett jegyzékeiben rámutatott arra, hogy a NATO egyes országainak, elsősorban Nyugat-Németországnak atomfegyverekkel való felszerelése, külföldi katonai támaszpontok építése Norvégia területén, rakétatámaszpontok létesítése a Szovjetunió körül, szöges ellentétben áll azokkal a feladatokkal, amelyek a két előkészületben levő találkozó — a külügyminiszteri és a kormányfői értekezlet előtt állanak. A békére vágyó emberiségnek joga van megkövetelni mind a résztvevő nagyhatalmaktól, mind pedig mindazon államoktól, amelyek a világbéke megszilárdítását óhajtják, hogy ne tegyenek semmi olyan lépést, amely veszélyeztethetné a genfi értekezlet nyugalmas lefolyását és jó eredményeit. Olaszország az első kontinentális állam Európában, amely szinte feltétel nélkül hozzájárult amerikai rakétatámaszpontok létesítéséhez az ország területén. Mi okozta ezt a nagy változást az olasz politikában, amikor ugyanaz a kereszténydemokrata párt van uralmon, mint eddig, csupán a miniszterelnök személye változott meg: a lemondott Fanfani helyébe ez év elején Segni került. Tudni kell, hogy a kereszténydemokrata párt ideológiai alapon álló képződmény, amelyben kispolgári és paraszti tömegek mellett megtalálhatjuk a nagybirtok és nagytőke képviselőit, sőt a legrealcciósabb, feudális elemeket is. Mindezt a Vatikán, az olasz klérus mesterkedése tartja látszólagosan össze, a vallás örve alatt megtévesztve, sőt egyenesen becsapva a hivő dolgozó rétegeket. Amíg Fanfani inkább az előbb említett tömegbázisnak, a kereszténydemokrata párt kispolgári szárnyának volt a képviselője és vezére, addig lemondása, jobban mondva lemondatása után, amelyben a Vatikán kezét kell keresni, a jobboldali tőkés rétegek exponense, Segni került a miniszterelnöki székbe. Segni alig néhány hónapos működését — bár, mint mondottuk, ugyanaz a párt van az uralmon mind a bel-, mind a külpolitikában rohamos jobbratolódás jellemzi. Ma már Segni környezetében hármas: Bonn-Párizs—Róma tengelyről beszélnek, az új olasz kormány a német és a berlini kérdés körüli vitákban a legmerevebb, Adenauer és de Gaulle által képviselt álláspontot támogatja. Az új olasz kormány feltétlen híve, sőt oszlopa a NATOnak, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy hazárd módon hozzájárult az amerikai rakétátámaszpontok kiépítéséhez a túlnépesedett olasz félszigeten. Mind a szovjet kormány, mind pedig a környező népi demokratikus államok kormányai figyelmeztették a reakciós olasz kormányt esztelen álláspontjának minden következményére. Segni-kormány belpolitikájában is nemcsak folytatja, hanem fokozza elődeinek kizsákmányoló politikáját. Az infláció, az árak emelkedése tovább folyik, amit csak vontatottan, a legsúlyosabb bérharcok árán követ a bérek emelkedése. Mutatja ezt a számtalan sztrájk, ami az utóbbi időben Olaszországban lezajlott s ma is folyik. így pl. az Italcementi óriási tröszthöz tartozó egyik cementgyár dolgozói megszállták az üzemüket, így tiltakozva tömeges elbocsátásuk ellen. A szicíliai parasztok tovább folytatják a feudális földesurak parlagon hagyott földjeinek elfoglalását. Négyszázezer textilmunkás sztrájkolt a közelmúltban és több mint egymillió mezőgazdasági dolgozó. A legnagyob sztrájkba azonban a fémmunkások kezdtek, akik április 16-án 24-órás figyelmeztető sztrájkot hirdettek. Közel egymillió fémmunkás, kohász és hajóépítő hagyta abba a munkát. A sztrájkban való részvétel mindenütt meghaladta a 80 százalékot, sőt helyenként elérte a 100 százalékot is. A sztrájkok okát a kormány inflációs politikájában, a válság egyre jobban mutatkozó jelenségeiben, a fékevesztett fegyverkezésben: egyszóval a kereszténydemokrata párt jobbszárnyának egyre reakciósabb politikájában kell keresni. Igaz, ez a politika azzal a veszéllyel jár, hogy a pártnak a dolgozó nép sorából kikerült választői végre felismerik, hogyan bolondítják őket sokszor a szószékről is a katolicizmus égisze alatt. p, ÜJ SZÓ 4 * 1959. április 24.
