Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-29 / 117. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságának1959. április 22-234 ülése Václav Kopecký elvtárs felszólalása Hangsúlyozták már, hogy Központi Bizottságunk ezen áprilisi ülése történelmi jelentőségű. Valóban ez a helyzet. Azok a változások, amelyeket iskolaügyünkben meg akarunk valósítani rendkívül mélyrehatóak. Alapjaiban érintik közoktatásunkat, annak összetételét, tevékenységének jellegét, küldetését. Iskolaügyünk ezen forradalmi átszervezése kapcsolatban áll azzal, hogy a győzedelmes szocializmus és a komjnunista fejlődés távlata olyan viszonyokat teremt az emberek társadalmi életében, hogy foglalkozhatunk a Marx, Engels és Lenin által felvetett elgondolások megvalósításával, az iskolai oktatás módjával a kommunizmusban. Igen, tudatosítjuk azt, hogy a szocializmus győzelme és a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet távlata új emberi korszak kezdetét jelenti, amelynek zászlóvivője a nagv Szovjetunió. Mi tudjuk, hogy mindazok a magával raqadó fordulatot jelentő tettek, amelyekkel a Szovjetunió elkápráztatja az egész világot, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után lettek meqvalősítva. Ez a kongresszus átütő támadó szellemben továbbfejlesztette a leninizmus nagy eszméit. Történelmi szempontból ezek a forradalmi tettek egybekapcsolódnak a Szovjetunió Kommunista Pártja lenini Központi Bizottságának tevékenvségével, amelynek élén Hruscsov elvtárs áll. Elmondhatjuk, hogy a legutóbbi két esztendőben drámai események zajlottak le. Az egész világot csodálatba ejtette a szovjet szputnyikok kilövése, majd az SZKP XXI. kongresszusa kitűzte a kommunizmus építésének útját. Útjára indult az űrrakéta, amely ma a nap körül kering és megnyitotta az utat az embernek a világűrbe, hogy meghódítsa azt. És Hruscsov elvtárs bejelentette azt is, hogy a szovjet szputnyikokhoz hasonlóan az egész világot elcsodálkoztatja a szovjet iskolaüqy tervbevett naqyméretű átszervezése. Szovjetunió Legfelső Tanácsa már jóváhagyta a tervet s az átszervezés a meqva'ósítás előtt áll. Mi Csehszlovákiában a CSKP Központi Bizottsáqának ezen az ülésén teszünk tanúbizonysáqot arról, hogy ezen a téren is követni akarjuk a Szovjetuniót, hogy mi is bátran hozzá akarunk látni iskolaügyünk lényegbevágó forradalmi átszervezéséhez. Tudatában vagyunk annak, hogy az iskolaügyünkben megvalósítandó ezen forradalmi változások megtárgyalásához azzal a meggyőződéssel kell hozzálátnunk, hoqy ennek útján is biztosítjuk a szocializmus győzelmét a kapitalizmussal folytatott versenyben, mivel a kapitalizmus, ez a magántulajdonra épülő rend az embereknek nem nyújthat meqfelelő szintű műveltséget. Már ma látjuk a szocializmus fölénvét például abban, hogy a Szovjetunióban óriási a középiskolát és főiskolát végzett emberek száma, hogy a tudomány és a technika terén rendkívül sok szakképzett ember működik. A kapitalizmus kaotikus viszonyai nem teszik lehetővé a tehetséges emberek számának állandó gyarapítását, a tehetségek fejlesztését. A kapitalista individualizmus következtében, amikor az ember csak a saját ereiében bízhat, amikor borzalmas létfenntartási nehézségekkel, munkanélküliséqgel és nyomorral küzd, sor kerül arra — mint pl. az USA-ban — hogv mind több gyermek még az alapvető iskolai oktatásban sem részesülhet s az analfabéták száma több millióra rúg. A kapitalista rendszer kétségtelenül mindinkább háttérbe szorul a műveltség fellendülése tekintetében a szocialista rendszerrel szemben. Eljövendő sorsa az lesz, hogy mindinkább elmarad a szocializmustól. A kapitalizmus és a szocializmus versenyében meqmutatkozik majd, mennyire végzetes a kapitalizmusra az, hogy kénytelen megtagadni az emberektől a műveltséget, kénytelen vallási előítéletekkel eibutítani őket, hoqy fajelméletet és más ehhez hasonló elfajult nézetet terjeszt, üldözi a haladó szellemű tudósokat, stb. Véqzetessé válik majd az is, hogy a kapitalizmus az ifjúságot az amerikai életmód szellemében nevelve demoralizálja, míq a szocializmus az ifjúságot az iskolaüqy átszervezésével is a műveltség, az erkölcsiséq és a hősiesséq magas szintjére emeli. Iskolaügyünk forradalmi átszervezésének konkrét elgondolásával kapcsolatban meq akarom jeqyezni, mennyire fontos annak meqértése. hoqv ennek az átszervezésnek két oldala van. Az iskolának kapcsolatba kell kerülnie a termeléssel és a termelésnek az iskolával. Az iskolaügy átszervezése minden bizonnyal sok változást követel meq ipari termelésünkben is. A jövőben közép- és főiskolai tanulók kerülnek az üzemekbe. És el tudjuk képzelni, menynyire iqyekezni foqnak ipari üzemeink az iskolaüqy átszervezésével kapcsolatban a sokoldalú műszaki fejlesztés meqqyorsítására, az új technika alkalmazására, a kisqépesítés bevezetésére, belső felszerelésük tökéletesítésére és az üzemek külsejére is. Kétségtelen, van sok gyönyörű üzemünk, amelyekben öröm dolgozni. De vannak olyan üzemeink is. amelyek a kapitalizmusból maradtak örökbe és amelyekben a munkakörnyezet igen elmaradott. Világos, hogy az iskolaüqy átszervezésével kapcsolatban sokkal sürgetőbbé válik az a követelmény, hogy minden üzemben qondoskodni kell a munka biztonságáról, a tökéletes higiéniai, egészségügyi berendezésekről, az üzem környékének rendezéséről, a közlekedési vonalak megjavításáról, fák ültetéséről az üzemet körülvevő nyilt területen, parkok létesítéséről, valamint kulturális berendezések, klubok építéséről, testnevelési és sportintézménvek létesítéséről. Egyébként úgy hiszem, hoqy az új közoktatási rendszer által megkívánt és a termelésben meqvalósítandó intézkedésekhez célszerűen fel lehet használni majd a munkaerő-alapban rendelkezésre álló naqy eszközöket. Hendrych elvtárs beszámolójában joqqal utasította vissza felháborodottan az ellenséq azon aljas ráqalmát, mintha az iskola és a termelés közötti kapcsolat megteremtése során a qyermekeknek, az iskolák diákjainak munkaerejét akarnák felhasználni. Ez aljas ráqalom. Mi nem akarunk az iskolákból qyárakat csinálni, hanem új szocialista nevelő intézményeket, amelyek tökéletesen fel lesznek szerelve és az általános műveltség mellett politechnikai oktatásban is részesítik a diákokat, felkészítve őket a fizikai munkára. Ezzel szemben a gyárakból iskolákat, szocialista termelési környezetet akarunk csinálni, amelyben a fiatalok eljövendő hivatásukat sajátítják majd el. Világos, hogy az életet ma már nem képzelhetjük el a technika ismerete, a tudományos eredmények elsajátítása és anélkül, hoqy az ember teljes tisztelettel viseltessék a kétkézi munka iránt és ugyanakkor maga is tudjon fizikai munkát végezni. A győzedelmes szocializmus és a kommunista fejlődés távlata jegyében az emberiséq társadalmi haladásának korszakába lépünk, amelyben megszűnik a fizikai és szellemi munka közötti különbség. Iskolaügyünk forradalmi átszervezése is ennek forradalmi tanúbizonysága. Képzeljük csak el, hogy ennek kapcsán megváltozik iparj üzemeink dolgozóinak összetétele is. Az üzemi munkások jelentős része az esti iskolák és távtanulás keretében részt vesz a középiskolai oktatásban. Iqen, az üzemek dolqozóinak öszszetétele jelentősen meqváltozik és uqyanez vonatkozik az üzemek eqész életére iskolaügyünk forradalmi átszervezésével kapcsolatban. Az üzemeket felkeresik a kilencéves iskolák tanulói, mivel a hatodik osztálytól kezdve a meqfelelő tantárqy keretében politechnikai oktatásban részesülnek és az üzemeket azért látogatják majd, hogy megszokják az üzemi környezetet, amelyben tanulmányaik befejezése után dolgozni és élni fognak. Az új közoktatási rendszer célja az, hoqy az iskolákon már zsenge kortól kezdve lehetővé váljék a tanulók egyéni képességeinek és tehetséqének lehető leqnagyobb mérvű kibontakozása. Forradalmi, de szükséges változás lesz a tanulók eddigi osztályozásának megváltoztatása is. A jövőben ugyanis olyan lesz a tanulók munkájának értékelése, hogy a bizonyítvány az eddiginél jobban megmutassa, mely tantárgyak iránt tanúsít a diák különleges érdeklődést és tehetséget. Ennek útján átlagon felüli tehetségű kiváló embereket nevelhetünk ki. Ezzel a kérdéssel a szovjet elvtársak is foglalkoznak az új iskolaügyi rendszer megvalósítása során, mégpedig olyan formában, hogv speciális iskolákat nyitnak a rendkívül tehetséges gyerekek számára. Elvtársak, még egy égető kérdéssel szeretnék foglalkozni — az iskola és a vallás témájával. Semmiképpen sem egyezhetünk bele abba, hogy szocialista iskolánk számos tanítója vallásos életet él. Sokan közülük templomba is járnak és gyermekeiket hittanra járatják. Elképzelhető, hogy a vallásosan qondolkodó tanító is jól adja elő a rábízott tantárqyakat, pl. az írást, rajzot, olvasást, földrajzot, stb., hoqy raqaszkodik a tantervhez és viláqnézetünk szellemében ad elő s íqy oktató tevékenyséqe ellen nemiqen lehetne kifogást emelni, de nehezen képzelhető el, hoqy az ilyen tanító hatásosan adhatja elő tantárgyait, hiszen maga sem hisz abban, amit előad, mivel más viláqnézet nem pedig a mi tudományos viláqnézetünk híve, a vallásos viláqnézet pártján áll, amit kifejezésre is juttat a templom leplezetlen látoqatásával. Természetesen nem gondolunk az ilyen tanító valamilyen üldözésére. Rájuk is vonatkozik a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság, a vallási szertartások qyakorlásának szabadsága. De kénytelenek vaqyunk ebben az esetben is leküzdeni a múlt haqvatékát és kétséqtelen, hoqy szocialista iskolánkban minden tantárqyat szocialista tanítónak kell előadnia. Meg kell kívánnunk tanítóinktól, hoqy necsak vallják viláqnézetünket, hanem annak szellemében következetesen és mély belső meggyőződéssel tanítsanak is. Mi nem engedjük meq, hogy a hitoktatók iskoláinkon eloltsák a népművelés gyertyáját. Gondoskodnunk kell róla, hoqy iskolai nevelőmunkánk necsak a kommunista világnézetre, a marxizmus-leninizmus tanítására épüljön, hanem ugyanakkor áthassa azt a harcos tudományos atheista nevelés szelleme is. Az iskolai tudományos atheista neveléssel kapcsolatban két, már több ízben kifejtett javaslatra szeretném felhívni a figyelmet. Elhangzott az a javaslat, ne adjunk-e ki a materialista világnézet szellemében az eddigi biblikus jellegű történelemmagyarázat helyett új történelemmagyarázatot a világűrről, a Földről, az élet és az ember keletkezéséről. Ügy hiszem, hogy tudósainknak és művészeinknek, a szó és a képzőművészet mestereinek gyönyörű, tanulsáqos képeskönyvet kellene szerkeszteniük, amelyet a gyermekek a nemzeti iskola öt esztendeje alatt tanulmányoznának. Gyakran hallhatunk olyan véleményt, hogy a gyermekeknek hittanoktatástól való távolmaradásában akadályt képez a szülők azon aggodalma, hogy gyermekeik íqy erkölcsi nevelés nélkül maradnának. Ezért elhangzott az a javaslat, hogy az iskolák illetékes tantárgya keretében külön tanterv alapján bevezessük az erkölcs-oktatást is. Az a vélemény alakult ki, hogy a tízparancsolattal szemben hatásos formában meg kellene szövegezni kommunista erkölcsünk fő elveit, amelyeket a gyermekek megtanulnának. Ide tartoznak a szülők iránti szeretetre, az idősebb emberek iránti tiszteletre, valamint a becsületességre, a szerénységre, a munkahősiességre, a szocialista haza iránti szeretetre, a dolgozó nép nemzetközi testvériségére való nevelés is. Felszólalásomat azon meggyőződésem kinyilvánításával szeretném befejezni, hoqy pártunk, amely már annyi történelmi jelentőségű feladatot teljesített, minden bizonnyal sikeresen gondoskodik ezen rendkívül naqy. rendkívül komoly célkitűzésünk meqvalósításáról, iskolaüqyünk forradalmi átszervezéséről is. Lelkesen teljesítenünk kell az ezzel kapcsolatban ránk eső feladatokat. Az a büszke tudat töltsön el minket, hoqy ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amely Hruscsov elvtárs szavai szerint még évszázadok és évezredek múlva is olyan nemzedékként lesz emleqetve, mely hatalmas társadalmi fordulatot valósított meg, létrehozta a szocializmust és utat tört az emberek zavartalanul boldog életéhez a kommunista társadalomban. Vasil Bifak elvtárs felszólalása Iskolaügyünk forradalmi átszervezésével megcáfoljuk azt a burzsoá hazugságot, hogy az iskolának nem szabad kapcsolatban állnia az élettel és a politikával s igazoljuk azt a mély lenini tételt, hogy az iskolának a népet kell szolgálnia, összhangban kell állnia szükségleteivel, mivel az élettől és a politikától elszigetelt iskola nem más, mint hazugság, nem más, mint farizeusság. A Hendrych elvtárs által említett tények igazsága még szemléltetőbben megmutatkozik Szlovákiában. Itt a gyakorlatban nyert igazolást a marxizmus-leninizmus azon tanításának helyessége, hogy a munkásosztály a politikai hatalom átvétele után nemcsak az elnyomást küszöböli ki, hanem ugyanakkor a nemzetiségi egyenjogúsítás terén is nagy igyekezetet fejt ki a gazdasági és kulturális egyenlőtlenség megszüntetése érdekében az egyes nemzetiségek között. A gazdasághoz hasonlóan Szlovákiában a közoktatás és a kulturális élet is aránytalanul alacsonyabb színvonalú volt, mint a cseh országrészekben. Ha egyszerűen összehasonlítjuk az 1945-1946-os tanévet az 1958-59-es tanévvel, akkor meggyőződhetünk arról, hogy például az általános műveltséget nyújtó iskolákon 175 563 fővel gyarapodott a tanulók száma. Még gyorsabb volt a fejlődés a főiskolákon. Ma három főiskola helyett 12-vel rendelkezünk és a főiskolások száma 8672 főről 16 229 főre emelkedett. További 7 ezer ember foglalkozásának megszakítása nélkül tanul különféle főiskolákon. A nemrégen, még az úgynevezett szlovák állam idején is nyomorúságos, elmaradt, éhező Szlovákia, amelynek népéről a burzsoázia azt állította, hogy drótosokból, pásztorokból és cselédekből tevődik össze, ma több mint 23 ezer főiskolással büszkélkedhet. A főiskolai hallgatók 58,3 százaléka munkás- és parasztgyerek. Internátusokban lakik a diákok 57,5 százaléka és több mint a fele ösztöndíjat kap, amire államunk több mint 50 millió koronát fordít. Az iskolaütjy szakaszán is következetesen érvényesül a marxi-lenini nemzetiségi politika. Nemcsak a szlovák, hanem a magyar és ukrán iskolákat is fejlesztjük. így pl. 1938ban a magyar polgári iskolákon 4399 diák tanult, ma pedig a magyar tannyelvű nyolcéves középiskolákat 32 684 diák látogatja. A München előtti köztársaságban és az úgynevezett szlovák államban nem voltak ukrán iskolák, sőt törvény tiltotta az ukrán nemzetiség bevallását. Már ez a néhány tény is iskolaügyünk hatalmas fellendüléséről, a kultúra és a műveltség nagy kibontakozásáról tanúskodik. Ha Szlovákiában az iskolák szakaszán nem merült volna fel néhány hiányosság, akkor még nagyobb sikereket mutathatnánk fel. Pártunk helyes politikája azonban idejekorán és gyorsan kiküszöbölte azokat a nagy károkat, amelyeket éppen ezen a szakaszon okoztak a burzsoá nacionalisták. Ma teljes felelősségérzettel mondhatjuk, hogy lényegében sikeresen leküzdjük a burzsoá nacionalista hangulatokat, habár elvétve találkozhatunk még velük iskoláinkon. Az iskolákban nemcsak számos, a munkásosztályhoz, a kommunista párthoz és a néphez hű embert, szakértőt és specialistát nevelünk, hanem ugyanakkor az iskolai oktatás hozzájárul a csehek és szlovákok, valamint köztársaságunk többi nemzetisége közötti nagyszerű testvéri kapcsolatok megszilárdításához, népünk erkölcsipolitikai egységének megerősítéséhez! Mint ahogy ma nem tudjuk elképzelni Szlovákia gazdasági fellendülését a cseh munkásosztály és általában a cseh dolgozó nép testvéri segítsége nélkül, éppúgy ner. tudjuk elképzelni a szlovák iskolaügy fejlődését sem a cseh értelmiség segítsége nélkül. Foglalkoznunk kell a párt Központi Bizottsága ez év áprilisi fontos határozatával is, amely a cigányszármazású gyermekek oktatásának kérdését veti fel. Szlovákiában jelenleg 12 ezer ilyen gyermek van és tanítóságunk, valamint lakosságunk egyes kivételektől eltekintve öntudatosan teljesíti a párt ezen határozatát. Joggal büszkék lehetünk arra, hogy nemzedékünk, társadalmi rendszerünk kiküszöböli a múlt ezen borzalmas örökét, amelyet semmiféle más társadalmi rendszer nem tudna megoldani. Iskolánk ezekből a gyermekekből is a Csehszlovák Köztársaság egyenjogú lakosait neveli ki. A legnagyobb fogyatékosság, amelynek kiküszöbölésével iskolaügyünk átszervezése során elsősorban foglalkoznunk kell, az ateista nevelés kérdése. Szlovákiában a jelenlegi helyzet állandóan nem kielégítő sem a nemzeti iskolákon, sem a középés főiskolákon. Megdöbbentő tény az, hogy éppen a legerősebb iparral rendelkező kerületekben, vagyis a žilinai és a bratislavai kerületben jár a gyermekek legnagyobb százaléka vallásoktatásra. A rendszeres vallási nevelés, amely a születésnél kezdődik és folytatódik a nemzeti, valamint a középiskolán, arra vezet, hogy még a főiskolai diákság jelentős része is az idealista világszemlélet rabja. Ebből a szempontból is nagy figyelmet kell fordítanunk a kilencéves középiskolák tankönyveire és tanterveire, mivel új iskoláról, új tartalomról van szó, amelynek előtérbe kell kerülnie. Ebből eredően a többi között át kell dolgozni sok tankönyvet is, mivel az eddigiek nem ingatják meg az ifjúság vallási meggyőződését. A tananyag eddigi feldolgozása a tankönyvekben egyáltalán nem ösztönzi a tanítókat az olyan magyarázatra, amely rendszeresen megcáfolná a természet éš a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek helytelen értelmezését. Nem törődhetünk bele abba sem, hogy tankönyveink a tanítóknak lehetővé teszik az anyag objektivista magyarázatát. A gyermekek ilyen jellegű nevelése a családban, az iskolában és környezetükben megszilárdítja vallási érzelmüket, hitüket a természetfeletti erőkben és az istenben. Gyakran nem is hitről, inkább szokásról és a fiatalemberek- • ben kialakult félelemérzetről van szó. Lenin arra tanít minket, hogy a legyőzött osztályok erejét az emberekben maradt múltbeli szokások képezik. Számos tankönyvünk is olyan szellemben neveli a gyermekeket, mintha a világot magasabbrendű lények, természetfeletti erők kormányoznák. Az iskolai ateista nevelésben új formákat kell érvényesítenünk. Sok tanító nem tudja, vagy óvakodik materialista szemszögből magyarázni a tananyagot. A főiskolai ateista nevelés hiányosságait a többi között az okozza, hogy egyes befolyásos tanárok nem állnak szilárdan a materialista világnézet talaján, sőt maguk is részt vesznek minden vallási szertartásban. Iskolaügyünk átszervezését, amelyről ma tárgyalunk, közvéleményünk pozitívan fogadja majd, mivel várta, kívánta ezt az intézkedést és már véleményt is mondott róla. Erről tanúskodnak a szocialista kultúra kongresszusa előtt rendezett viták is, amelyek során közvéleményünk foglalkozott az iskolaügy kérdéseivel. Lehet, hogy újra lesznek olyan úgynevezett kritikusok, akik már egyszer felléptek egységes közoktatásunk ellen és azt fogják állítani, hogy a Központi Bizottság most igazat ad nekik. Ilyen törekvések észlelhetők voltak Szlovákiában a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusa után is és ezeket a párt visszautasította. Teljesen helyes, hogy pártunk elítélte és nem fogadta el az ilyen úgynevezett tanácsokat, mivel ezek a bírálgatok nem segítséget akartak nyújtani az új iskola megteremtésében, amely kapcsolatban áll népünk életével, hanem ellenkezőleg, iskolaügyünk fejlődését ellenirányúvá akarták tenni, meg akarták őrizni az iskola polgári tartalmát és lerombolni m.adazt, amit a párt és kormány tett az iskolaügy jelenlegi forradalmi átszervezése feltételeinek létrehozása érdekében. Iskolaügyünk átszervezésével és a tanítók nevelésével kapcsolatban érinteni szeretném a tanítók pártba való felvételének kérdését is. A pedagógiai intézményeknek és az egyetemeknek nemcsak jó tanítókat kellene nevelniök, hanem jó párttagokat is. A tanítók most már hosszabb ideig fognak készülni feladataikra, mint eddig és így csak néhány esztendő múlva kerülnének a kommunista párt soraiba. Ezen a téren nagy segítséget nyújthatnának a járási pártszervek és szervezetek, hiszen nevelőkről, olyan emberekről van szó, akikre legértékesebb kincsünket, gyermekeinket bízzuk. ÜJ SZÓ 4 * 1959. április 24.