Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-25 / 113. szám, szombat

cflL esáelonti šzínfátízôki'ál A Csemadok csúcsomi helyi szervezetének színjátszó cso­portja eddig oda­haza kétseer, Rozsnyón pedig egyszer mutatta be Somos Erzsébet: Bort, búzát, bé­kességet című színdarabját. A legnagyobb siker az, hogy újra fel­éledtek a csúcso­mi színjátszók. Az együttes tagjai nagyrészt bányá­szok, szövetkezeti tagok. Alakítá­sukért elismerést érdemelnek: Do­mik Sándorné, Szőlős Géza, Domik Sándor, Alexa János és a többiek, akik valamennyien hozzájárultak a sikerhez. Most az a tervük, hogy mű­sorukat a környező falvakban is be­mutatják. Vajda József, Rozsnyó. Brazíliai zongoraművésznő Bratislavában Az áprilisi bérletsorozat keretén belül ezúttal messziről jött vendé­get üdvözöltünk: Anastalle Schic, brazíliai zongoraművésznő lépett a Szlovák Filharmónia hangversenydo­bogójára. A fiatal művésznő érdekesen ösz­szeállított műsorral mutatkozott be Bratislava hangversenvközönségének. A kezdet szerencsés volt. J. S. Bach Orgona-prelúdiumának (Silotti zon­gora átiratában) nagyvonalú, stílu­sos előadására a hallgatóság felfi­gyelt. De az ígéretes kezdet után a hangverseny vonala nem ívelt fel­felé. Joseph Haydn Es-udr szonátá­jában a művésznő finom, kedvesen csevegő hangot ütött meg. Ez a játékmodor lényegében a haydni zongoramuzsika síkján mozog, és így tulajdonképpen sem stílus, sem elő­adás szempontjából nem kifogásolha­tó. Mégis valamivel több színt, ben­sőséget kívántunk volna. Alexander Glazunov Téma variá­ciókkal (fisz-moll, op. 72.) című zongoramüvében már teljes kibon­takozást vártunk. A ritkán előadásra kerülő szép variációk egy finn nép­dal egyszerű témájára készültek. Ze­nei képek hangulatos sorozata epikus stílusú fináléban teljesedik ki. El kell ismernünk: a művésznő elmélye­désre törekedett, voltak végtelenül gyöngéd, érzékeny hangjai, de ál­talában nem tudott eléggé azono­sulni a kompozícióval, felszabadul­ni a zenében. Sajátos objektivitást figyelhettünk meg a játékban, sőt voltak pillanatok, mikor olyan benyo­mást tett, mintha visszahúzódott volna önmagába. Kitűnően megalapo­zott technikai tudása nem hagyott kívánnivalót maga után, de játékából hiányzott az a belső feszültség, amely szárnyakat adna a technikai felké­szültségnek. Talán így mondhatnánk: az előadott művek nem forrósod tak­élménnyé a keze alatt. Nagyon szép percek után bizony „halk eseményte­lenség" következett, pedig az igazi, nagy zenében mindig történik vala­mi. Az est záróakkordja és fénypont­ja: Villa Lobos öt zongorakompozí­ciója volt. Villa Lobos Dél-Ameri­ka egyik legszámottevőbb egyénisé­ge (Rio de Janeiróban született 1887-ben). A brazíliai folklórban gyökerező muzsikájának sajátos va­rázsa van. A művésznőt is érez­hetően inspirálta és így érzelmei is közvetlenebbül találtak utat a hall­gatóhoz. Muzsikálása itt szárnyalt fel szabadon, könnyedén, mint akinek igazi területe ez a különös ritmusok­kal, áradó dallamokkal telített zene. Ha Anastella Schic hangversenye nem is tartozott a kivételes élmé­nyek közé, muzsikálását szívesen hallgattuk. Havas Márta Ä kassai Magyar Könyvesboltban Az Űrrakéta a színpadra is bevo­nult. A kínai Nancsani opera-társulat kollektívája bemutatta „A szovjet ra­kéta látogatása a Hold kastélyában" című mesejátékot. A bemutató érde­kessége, hogy ezt a modern témát az ősi kínai mesejátékok hagyományos formájában dolgozták fel. * 1,3 milliárd televíziós vevőkészülék működik a világon egy svájci sta­tisztikai kimutatás szerint. ízlésesen elrendezett könyvek so­kasága tekint ránk a kassai Magyar Könyvesbolt kirakatából. Megállunk és vizsgálgatjuk a szebbnél szebb könyveket. Közben arra gondolunk, hogy ma ismét jókor jöttünk. Sok az új könyv, lesz miből válogatni. Kas­sán járva ugyanis mindig benézünk a könyvesboltba. Legtöbbszr az a kel­lemes meglepetés ér, hogy itt azokat a könyveket is megkapjuk, amelye­ket más könyvesboltokban hiába ke­restünk. Híre is van a kassai Ma­gyar Könyvesboltnak. A könyvgyűj­tők legtöbbször úgy emlegetik, hogy itt van a legnagyobb választék, a ritka könyveket itt lehet a legköny­nyebben beszerezni. Kedves elárusítók sietnek kiszol­gálni. Mi azonban megkérjük, hogy engedjenek egy kicsit böngészni. Végigjárjuk a könyvektől roskadozó polcokat. Van választék bőven. A kö­zelmúltban megjelent könyvek mel­lett már itt vannak az alig pár nap­ja megjelent kötetek is. A hazai magyar írók könyvei kö­zül Duba Gyula: A nevető ember és Ozsvald Árpád: Judása én nem lehet­nék című könyve sorakozik katoná­san a polcokon. Mostanában úgylátszik ezek iránt a legnagyobb az érdeklődés — gon­dolom s a feltevést példa is iga­zolja. Vásárlók jönnek, s ki az egyik, ki a másik kötet után érdeklődik. — Duba Gyula itt járt iskolába. Kíváncsi vagyok mit írt... így az egvik vásárló. Böngészés közben ismerős hangra figyelek fel. A vásárló rozsnyói és a most meg­jelent Zala és Ozsvald kötetet kéri. — A saját részedre viszed? — for­dulok ismerősömhöz. — Egyik kollegám kért meg, neki viszem. Ojabb vásárlók jönnek. Az Olcsó Könyvtár és a Modern Könyvtár so­rozatában megjelent kötetek, gye­rekkönyvek és klasszikusok iránt ér­deklődnek. Fogy a könyv, s az igé­nyeket csak részben tudják kielégí­teni. Mikor magunkban maradunk, az üzletben dolgozó Gerencsér Zoltánné és özv. Haltenberger Incénéhez for­dulok kérdéssel; — Milyen a kereslet, mi után ér­deklődnek a legjobban? Gerencsér Zoltánné: — A kereslet, amint ezt most is tapasztalhatta nagy. A baj az, hogy nincs elegendő könyvünk. Haltenberger Incéné: — A szak- és a szépirodalmi köny­veket egyaránt keresik. A legnagyobb hiányunk a gyermek- és nyelvtan­könyvekben van. A mostanitól sok­kal több szótárra és nyelvtankönyv­hangzanának. Ilyennek tetszik pél­dául: „Nincs szándékomban az, hogy Arany költészetéből. .. Petőfi barát­ságának pozitív hatását kiradíroz­zam." Aranyról mint a megyei élet Visszásságainak megfigyelőjéről ezt olvassuk: nem régi dicsőséget hajszol az éji homályban, hanem ezeréves és mégis friss szégyent pofoz a nemzet petyhüdt, elfásult ar­cába." Vagy tagadhatatlanul eredeti és merész kép a kapitalizmust a feu­dalizmus fattyúgyermekének nevez­ni: „A nagy nyugati országok l'euda­lista rendszerének méhében fogant fattyúgyermek: a kapitalizmus egyre merészebben és kíméletlenebbül tört anyja életére." A magyar reformkort reflexrándulásnak nevezi vitatásra kihívó biológiai metafóra: „Az ún. reformkor a magyar köznemesség igen vékony csoportiának reflexrán­dulása a civilizált világban történő változásokra." Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a reformkor nem ref­lexszerűen, nem önkénytelenül, ha­nem vezető egyéniségek és elmék alapos tájékozottsága és tudatossága alapián bontakozott ki. A nemesség zömét is inkább elkérgesedett, mint „elhájosodott" állapotúnak lehetne nevezni. (172. oldal.) Ebben a dolgo­zatban épp marxista szempontból említés eshetett volna arról, hogy Arany János a maradiakat éppúgy hibáztatja, mint a haladókat, egyfor­ma mértékkel méri őket, ebben pe­dig valami harmadik utas állásfog­lalás szólal meg, ami a kispolgári értelmiségre jellemző. A kötet tanulmányai Élő irodalom, Élő kapcsolatok és Élő hagyomány címmel három csoportba vannak ösz­szefoglalva. É címek első odate­kintésre jól hatnak s az első cso­portra, amelyben a csehszlovákiai magyar dolgozók köréből kiemelke­dett Írókról van szó, talál az Élő irodalom elnevezés. A második cso­port Élő kapcsolatok címmel azt a várakozást kelti, hogy benne kortár­si értelemben vett élő kapcsolatok­ról lesz szó. mint ahogy az előző csoport tárgya az élő irodalom. A szerző azonban benne Kukučínnal, Jesenskývel, Hviezdoslavnak a Kisfa­ludy Társasággal való kapcsolatával foglalkozik, tehát évtizedek előtti jelenségekkel, s címül inkább talál­na: Három profil a XX. szüzad szlovák költészetéből. A harmadik csoportban az Elveszett alkotmány elemzése mellett legterjedelmesebb Tömörkény István íróművészi saját­ságainak megvilágítása. Ha e cso­port Élő hagyomány nevet visel, ak­kor Csepreghy Ferenc mint távolból felködlő hagyomány hordozója, nem egészen illik ide. Valahogy arányta­lannak érzik, hogy Tömörkénnyel 15 oldalon foglalkozik s Cervantesz­szel 6, Swifttel 4 és Walt Whitman­nel 3 és \' 2 oldalon. Tudjuk, hogy ezen aránytalanság közlési lehetőségekkel függ össze, egyébként e kisterjedel­mű világirodalmi szétpillantások tar­talmilag sikerültek. A Tömörkény-tanulmány beveze­tésében olvasható, hogy a magyar irodalom a „világirodalom hamupi­pőkéje" s amit Turczel ehhez hoz­záfűz, a „kisnemzeti sorsról", a „nyelvi elszigeteltségről" és a „test­vértelenségről", mintha manapság már idejét múlt elégikus hangként hangzanék. A világirodalmi hatás kétségtele­nül mindig függhet egy nép és or­szág világpolitikai súlyától s az ál­talános világtörténeti konstelláció­tól, de épp ebben a tekintetben a felszabadulás óta nincs ok a múlt­ban szokásos kesergés felújítására, mert például a Szovjetunió a ma­gyar irodalom világirodalmi vonalon történő megismertetésére négy évti­zed alatt többet tett, mint a Nyugat az első világháborút megelőző száz év alatt. Azután a világirodalmi is­mertség a költői művek világjelentő­ségű eszmeiségétől is függ. Arany János nagyságát nem kisebbíti az a tény, hogy világviszonylatban nem mutatkozik iránta olyan méretű ér­deklődés, mint Petőfi és Madách iránt. A nemzeti kulturával való, a hozzá fűződő legbensőségesebb kap­csolatok lehetnek gátjai a világiro­dalmi térbe való behatolásnak. Tö­mörkénynek lehetnek kivételesen ki­váló művészi eszközei, de társada­lomábrázolása, még szorosabban ma­gyar szempontból sem világképszerű, vagy átfogú horizontú. Kukučín dalmáciai éveivel kapcso­latban olvassuk (141. oldal) — s ez az 1894 — 1908 közötti időszakra vo­natkozik —, hogy a dalmáciai társa­dalom osztályfelépítése lényegében ugyanaz volt, mint Magyarországé. Ez még akkor is vitatható, ha nyom­ban utána mérséklődik azzal a meg­állapítással, hogy „a társadalmi osz­tályok egymásközti viszonya azonban a monarchiának e két területén nem volt teljesen egyforma". Bizony a termelőerők és a termelési viszo­nyok között jelentékeny az eltérés. Hol volt Dalmáciában hely olyan síksági nagybirtokokra, mint Magyar­országon, nem beszélve a tengerpar­ti, a litorális fekvés megkülönböz­tető hatásáról gazdasági lehetőségek tekintetében. Hogy Fábry jelentőségét Kazin­czyéhoz hasonlítja Turczel, Stószét Széphaloméhoz, ez rendjén van, de mikor pótlólag hozzáteszi, hogy Ka­zinczy azért mégis inkább az Osvát Ernők, mint a Fábry Zoltánok elődje, ezzel nehezen lehet egyetérteni, mert Osvát csak szerkesztőségi asztalnál ült, Kazinczy azonban Kufsteinben, Munkácson s a Spielbergen. A jaku­binus Kazinczy és a baloldalisága miatt üldözött Fábry közelebb állnak egymáshoz. Mindezek az aprólékos megjegyzé­sek szolgáljanak bizonyságul, hogy a szerző megállapításainak részletei­re, megfogalmazású^ módjára is ki­terjedt a figyelmünk. Talán azért is szentelődött nekik hosszabb kitérés, mert a dolgozatokban megnyilvánu­ló kritikusi mozgékonyság átterjed a könyv olvasójára. Ennek végső be­nyomása, hogy kritikai munkára hi­vatott egyéniség vállalkozik Turczel írásaiban irodalmi termékek mérle­gelésére s művészi becsük és társa­dalmi jelentőségük megállapítására. SAS ANDOR re lenne szükségünk. Szinte naponta kérik például Csanda Sándor nyelv­tankönyvét. Válaszunk erre is csak az, hogy már kifogyott. — Sok vásárló — mondja Geren­csér Zoltánné — fordul hozzánk az­zal a kérdéssel, hogyha a külföldi kiadású könyvekből kevés van, miért nincs elegendő legalább azok­ból, amelyeket itt adnak ki ? , Ez a kérdés bizony nemcsak a kas­sai, hanem más könyvesboltokban és könyvtárakban is elhangzik. Hogy Kassán aránylag jó a könyv­ellátás, abban a legnagyobb érdem Vandracsek Dezső üzletvezetőjé. Vandracsek Dezső több éve áll a kassai Magyar Könyvesbolt élén. Is­meri a vásárlókat, tudja, kinek mire van szüksége, s ami a legfontosabb; ismeri a könyvkiadást és az irodal­mi életet. Minden vásárló igényét feljegyzi, s egy-egy könyvet már jóval a megjelenése előtt megren­del. így találhatók aztán meg a kas­sai Magyar Könyvesboltban azok. a könyvek is, amelyek kis példány­számban jelennek meg, és amelyek­ből másüvé talán még mutatvány­példányt sem küldtek. Az üzletvezető alaposan érti a szakmáját, és nemcsak a könyvek beszerzése, hanem azok ára és alak­ja is foglalkoztatja. Vandracsek De­zsővel így olyan kérdésekről beszél­gettünk, amelyekre talán sok esetben gyengék. S ami a legnagyobb baj: álig van hazai kiadású könyv, amely­nek fedele megtartja eredeti for­máját. A legtöbb könyv fedele pár­napos raktározás után felhajlik, és olyan, mintha fülei lennének. Ezt bi­zony az igényes olvasó észreveszi, és ilyenkor nemcsak a nyomdatechnikát nem dicséri, de a könyvtől is elme­het a kedve. Hasonló véleménnyel már másutt is találkoztunk. Az egyik vevő felfigyelt beszé­dünkre, s a hallottakat így toldotta meg: - A külföldről behozott könyveken láthatjuk, hogy milyen változatos és vonzó lehet a könyvek alakja és bo­rítólapja. Az itt megjelent könyvek legtöbbjének a formája bizony nem nagy szépérzékre vall. Itt van pél­dául Thomas Mann: Lőtte Weimarban vagy Flaubert: Bováryné című köny­ve. Nem lehetett ezeket az igazán értékes könyveket szebb, mutatósabb formában megjelentetni? A vásárló tovább fűzve a gondo­latot, a behozott könyvek példány­számáról ezeket mondta: — Az Európa könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatának kötetei igazán olcsók, szépek és minden szempont­ból megfelelnek az olvasók igényei­nek. Az ilyen népszerű sorozatok miért nem jelennek meg közös ki­adásban? Az a két-három példány, amit egy-egy üzlet ezekből a köny­vekből kap, egyenlő a semmivel. Ho­A Kassai Magyar Könyvesbolt ízlésesen rendezett kirakata (Takács felvétele) még a legilletékesebbnek sem terjed ki a figyelme. — Noha a hazai kiadású könyvek az utóbbi időben sokkal olcsóbbak, egyes kiadványok még ma is arány­talanul drágák. Vannak nagyon fur­csa visszásságok is. Azonos köny­veknek néha különböző az ára ... — Köztudomású, hogy az átlagol­vasóra nagy hatással van a könyv formája, borítólapja, illusztrációi Sajnos, néha ezen a téren is baj van A forma sokszor ügyetlen, a borí­tólap kevéssé vonzó, az illusztrációk gyan teljesülhet így egyes olvasók­nak az az igénye, hogy a sorozat minden kötetét megszerezzék? Nem ismerjük azt a bizonyára sok­sok nehézséget, amely a könyvkiadás, a behozatal és a szétosztás terén van. A fenti problémákkal kapcsolat­ban azonban a mi véleményünk is az, hogy a kiadók kiadványaik szebb formájára és vonzóbb köntösére, ke­reskedelmünk pedig a behozott köny­vek kiválasztására és mennyiségére fordíthatna nagyobb gondot. Balázs Béla. KOMAROMI H ÍREK Kevés szlovákiai városban van olyan tevékeny kulturális élet, mint Komá­romban, ahol a Magyar Területi Szín­ház mellett tevékeny kulturális mun­kát végez a Művelődési Otthon, a hajógyár üzemi klubja és a Csema­dok helyi szervezete. A Magyar Területi Színház e hó 23-án újabb bemutatót rendezett. Illés Gyula fordításában Beaumar­chais: Figaro házassága című vígjá­téka került színre. A darabot Munk István rendezte. A Művelődési Otthon április 26-án „Az ifjúság énekel és táncol" cím­mel rendez egy egész estét betöltő műsort. Az estén Az ifjúsági alko­tóverseny győztesei ének-, tánc és szavalatszámokkal lépnek fel. A komáromi színházlátogatók ér­deklődéssel várják április 28. és Dániában megkezdték a Martin An­dersen Nexő életéről szóló dokumen­tumfilm forgatását. Nexő felesége, mint tanácsadó vesz részt a munká­ban. A film bemutatóját 1959. június 26-ára. az író születésének 90. évfor­dulójára tervezik. Az olasz sajtó nagy elismeréssel fogadta Nazim Hikmet olasz nyelven első ízben megjelent verseit. 29-ét is. E napokon a Nyitrai Kerü­leti Színház vendégszerepel a város­ban. A nyitraiak a Magyar Területi Színház színpadán Janko Jesenský „Demokraták" című regényének ha­sonló című háromfelvonáios színpa­di változatát mutatják be. A kulturális műsorok rendezésé­ben nem marad le a hajógyár üzemi klubja és a Csemadok helyi szerve­zete sem. Mindkét helyen esztrád­műsorok bemutatására készülnek. <b> Gyökeres fordulat Karolinán Karolinán a múlt évben nem igen mu­tatkozott kulturális fejlődés. Az idén azon­ban a helyzet gyökeresen megváltozott. Előadták Kónya József: „Éles Marika menyasszonyi fátyla" cimü háromfelvo­násos vígjátékát, amellyel otthon és a szomszédos községekben is nagy sikert arattak. A közelmúltban pedig egy peda­gógus vezetésével megkezdték Móricz Zsigmond „Sári bíró" című háromfelvo­násos népszínmüvének próbáit. A CSISZ-csoport is két színdarabot adott elő nagy sikerrel. Nagy öröm, hogy a község új kultúrházat kapott, ahol minden este televízió mellett kelle­mesen szórakoznak az állami gazdaság dolgozói. A helyi szlovák és magyar nemzeti is­kola igazgató-tanítói külön dicséretet ér­demelnek, mert nagyon sok qondot for­dítanak a kulturális munkára. Veres Vilmos ŰJ SZÖ 3 * 1959. április 173»

Next

/
Thumbnails
Contents