Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-24 / 112. szám, péntek

A kommunista szellemben való nevelésért és oktatásért (Folytatás a 4. oldalról) az imperialista elnyomót és rokonszenvez mindazokkal, akik a szabadságért harcolnak, s közel állnak hozzá a nemzetek közötti megértés eszméi. Az új, szocialista ember nevelésénél előtérbe lép az ateista propaganda, a vallásos csökevények és a> legkülönfélébb idealista elképzelések elleni harc jelentősége is. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus . és kommunizmus emberének, aki megismeri a természet, a társadalom és a gondolkodás fejlődésének törvényeit, minél hamarább ki kell irtania magából ezen elmaradott, gyakran primitív nézeteket. Aki tevékenyen és hatásosan részt akar venni hazánk szocialista építésében, nem nélkülözheti a tudományos világnézet elsajátítását és tudatos alkalmazását. A múlt csökevényei és a burzsoá ideológia befolyása, elleni harcnak különös figyelmet kell szentelni a kultúra és főképpen művészetünk területén. Az ellenség különösen erre összpontosítja csökönyösen erőit. Ha nálunk valahol jelentősebben megnyilvánult a revizionista irányzatok és különféle idealista elméletek behatolása, akkor ez éppen ezen a téren volt tapasztalható. Pártunk annakelőtte elvileg bífált bizonyos nyugtalanító jelenségeket főképp az irodalom és a film terén. Bizonyára nem volt véletlen, hogy ezek abban az időben mutatkoztak, amikor a revizionisták világméretekben kíséreltek meg összpontosított támadást. Most az a fontos, hogy ezen gyengéink kiküszöböléséért döntő harcot vívjunk, hogy egész kultúránk és művészetünk kifejezetten kommunista szellemben teljesítse nagy küldetését. Zeneszerzőink nemrégi kongreszszusa, az országos írókonferencia, az építészek, valammt a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság kongresszusát s' elsősorban a közvélemény széles körében előkészített szocialista kultúra kongresszusát jelentős lépésnek tartjuk egész kulturális frontunknak a kommunista párt köré való felzárkózása felé. A szocialista kultúrforradalom megvalósításában az irányító szerep teljes törvényszerűséggel a kommunista pártot illeti meg. A párt alapvető küldetése tudatosan irányítani az egész társadalmi folyamatot, amelynek tartalmát a kommunista társadalom felépítése képezi. Ha a párt vezető erőként lépett fel a munkásosztálynak a politikai hatalomért vívott harcában, úgy most, a szocialista építés időszakában, melynek oszthatatlan részét a kultúrforradalom megvalósítása képezi, döntő szerepet játszik. Elvtársak, a kultúrforradalom egyik fő feladatának ebben az időszakban iskolánk, az ifjúság oktatása és nevelése kérdéseinek megoldását tartjuk. Éppen úgy, amint számunkra nem mindegy, hogy milyen nevelésről van szó, nem mindegy számunkra az sem, milyen lesz ez az oktatás. Népünket és elsősorban az ifjúságot nemcsak kommunista szellemben akarjuk nevelni, hanem kommunista műveltséget is akarunk neki adni. Ezt a célt követjük iskolarendszerünk átszervezésére tett javaslatunkkal, amelyről most részletesebben fogok beszélni. II. Az iskolai oktatás rendszere átszervezésének lényege, elvei Elvtársak, a csehszlovák iskolarendszer átszervezése elveinek tervezetét, mely a marxizmus-leninizmus tanítására épül, 'a Központi Bizottság iskolaügyi bizottsága a kerületi pártbizottságokkal és az iskolaügyi dolgozók széles aktívájával szorosan karöltve dolgozta ki. E kérdések megoldásában különösen jelentős segítséget eredményezett a múlt év végén a Központi Bizottság iskolaügyi bizottsága által előterjesztett tézisekről lefolyt vita, melynek több mint 800 ezer részvevője közül 150 ezer kifejtette álláspontját. A vita igazolta a készülő iskolareform elveinek helyességét és számos nagyon jó kezdeményezést és javaslatot eredményezett. A kötelező alapfokú oktatásnak 9 évre való meghosszabbítását, az iskola és az élet szorosabb kapcsolatára irányuló intézkedéseket, valamint azt a távlatot, hogy 1970-ig az ifjúság túlnyomó részének teljes középiskolai műveltséget adjunk, egyöntetűen helyeselték. Elmondhatjuk ezért. h.o„qv minden, feltétel létrejött #rra. hogy a csehszlovák iskglafepdszer továbbfejlesztésére teendő intézkedéseket a CSKP Központi Bizottsága globálisan megtárgyalja és jóváhagyja. Iskolarendszerünk átszervezésének objektív szükségét bizonyítja az is. hogy minden szocialista államban, főként a Szovjetunióban is sor kerül rá. Itt már 1958 decemberében törvényt hoztak az iskola és az élet szorosabb kapcsolatáról, az iskolarendszer továbbfejlesztéséről. A szovjet iskola már eddigi eredményeivel világtekintélyre tett szert. 1945 után jelentősen demokratizáltuk egész iskolarendszerünket és biztosítottuk a dolgozó népnek a művelődéshez való jogát. Megszüntettük a régi burzsoá iskolarendszert, mely az ifjúság túlnyomó többségét megakadályozta abban, hogy magasabb képzettséget nyerjen és kiváltságokat biztosított a jobbmódú családokból származó ifjúság elenyésző részének. A dolgozó nép februári győzelme után az egységes iskoláról hozott törvény megszüntette a kétarcú burzsoá iskolarendszert és fordulatot jelentett az ifjúság oktatásának és művelődésének rendszerében. A nyolcéves és tizene.qyéves középiskolák létesítéséről hozott 1953. évi törvény jelentős szerepet játszott iskolarendszerünk további demokratizálásában. Az általános műveltséget nyújtó, teljes középiskolai végzettséget jelentő iskolák száma úgyszólván a felével növekedett. A felsőbb középiskola egyetlen évfolyama rendes tanulóinak átlagos létszáma 1952-1953-tól 1957-1958-ig 10 072-ről 29 470-re, azaz majdnem háromszorosára növekedett. A szakiskolák tanulóinak száma a háború előtti évekhez viszonyítva majdnem megháromszorozódott, ebből az ipariskolák tanulóinak száma kilencszerte növekedett. Sok főiskola és fakultás létesült, különösen ott, ahol régebben nem voltak főiskolák. A főiskolai hallgatók száma mintegy háromszorosára növekedett. Ebből a műszaki főiskolák hallgatóinak száma az 1936-1937. tanévhez viszonyítva ötszörösen nagyobb. Nyugaton akarva, nem akarva kénytelenek beismerni, hogy a Szovjetunió a szakemberek nevelésében mind számbelileg, mind az oktatás színvonalában túlszárnyalta őket. Hruscsov elvtársnak, az iskolarendszer továbbfejlesztéséhez fűzött megjegyzései, az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának e kérdéséről kiadott tézisei a szocialista petfagógiai tudomány nagy gazdagítását jelenti, tovább fejeszti a nép neveléséről és oktatásáról a kommunizmusba való átmenet idején és a kommunista társadalomban a társadalmi tudat kialakításáról szóló marxi-lenini tanítást. Ezek a fontos okmányok a marxizmus-leninizmus alkotó erejének -újabb nagy példájául, a forradalmi elmélet és gyakorlat összeforrottságának példájául szolgálnak. A szovjet iskolaügy átszervezésében szerzett gazdag tapasztalatok alkotó módon való felhasználása nagyban megkönnyíti számunkra iskolarendszerünk .módosítását. Hangsúlyozni akarom, hogy olyan nagy változásról van sző iskolarendsrzerünttíen, amely eddigi történelmében még nem fordult elő. Nemcsak az előkészületben levő reformok terjedelme, hanem elsősorban a társadalmunkban bekövetkezett alapvető forradalmi átalakulásoknak megfelelő mélységük is ezt bizonyítja. A javasolt intézkedések egyszersmind iskolarendszerünk rögzítésére irányulnak és hosszú időre megteremtik az ifjúság rendszeres oktatásának és nevelésének feltételeit, melyeket közvéleményünk méltán követel. Több mint 11 ezer ifjúmunkás végezte el a főiskolai előkészítő tanfolyamokat, a felső középiskolák esti, táv- és extern tanfolyamait. A szakiskolákba és a főiskolákra mintegy, 77,000 dolgozó iratkozott be, akik foglalkozásuk mellett tanulnak. Ez az iskolareform azonban bizonyos nehézségeket is okozott. Az iskolalátogatás megrövidítése, a tantervek és tankönyvek fogyatékosságai következtében az általános műveltséget nyújtó iskolarendszerünkben bizonyos hiányosságok mutatkoztak az ifjúságnak életre és a további tanulmányokra való előkészítésében. Erre a továbbiakban még kitérek. A dolgozó ifjúság nevelésében és képzésében is nagy változások következtek be. Az újjászervezett alapvető szakiskolákban, később az állami munkaerőtartalékok tanintézeteiben. sokkal jobban hangsúlyoztuk a szak- és általános képzettség jelentőségét. Most az ú.i törvény értelmében az üzemek mellett létesítünk szakiskolákat, hogy tovább emeljük a fiatal munkások és földművesek képzésének színvonalát s közelebb vigyük a termeléshez. Iskolarendszerünk demokratizálásának egész folyamatával összefüggésben növekedett a munkás és parasztcsaládokból származó gyermekek száma a felsőbb közép- és a főiskolákon. ,A München előtti köztársaságban a parasztcsaládokból származó tanulók száma elenyészően csekély volt, a magasabb műveltség megszerzése többnyire a burzsoázia soraiból származó gyermekek kiváltsága volt. A munkáscsaládokból származó diákok száma a volt középiskolákon mintegy 17 százalékot, a főiskolákon pedig 5 százalékot tett ki. A kisparaszti származású gyermekek száma még kevesebb volt. Mily fordulatszerűén megváltozott ez az állapot szocialista államunkban. Az idei tanévben a munkás- és parasztcsaládokból származó gyermekeknek már több mint 46,3 százaléka a 11 éves iskolák 9. osztályaiba, 54,3 százaléka, az ipariskolák első évfolyamaiba, 70,8 százaléka gäzdaságj iskolákba, 50,7 százaléka pedig a főiskolák első évfolyamaiba .iratkozott be. - Ennek ellenére a diákok osztályösszetétele sem társadalmunk összetételének, sem szükségleteinek nem felel meg. Vissza kell utasítanunk azokat a nézeteket, melyek szerint a diákok osztályszempontból helyes kiválasztásáról való gondoskodásunk az értelmiségi családokból származó gyermekek ellen irányul. Maga a valóság igazolja, hogy szocialista államunkban sokkal több értelmiségi családból származó gyermek tanul felsőbb iskolákban — előzetes számítások szerint kétszer annyi —, mint a háború előtt. A középiskolák felsőbb foka és a főiskolák ma nyitva állnak minden munkás-' és parasztcsaládból, valamint értelmiségi családból származó olyan fiatal számára, akinél megvannak a tanulás feltételei. Az a lényeges, hogy a diákok összetétele igazságos legyen és nagyjából megfe-. leljen társadalmunk szociális öszszetételének. Iskolarendszerünk átszervezése e kérdés helyes megoldására is lényegesen kihat. Fontos, hogy minden dolgozó családból származó gyermeknek egyforma lehetőségei legyenek, hogy mindegyikük ilyen vagy olyan módon elnyerje .a munkás szakképzettség alapját és ugyanakkor a legtehetségesebbek főiskolán folytathassák tanulmányaikat. Jobban készítsük fel az ifjúságot a mai életre és a jövő feladataira Elvtársak, a szocialista építés befejezésének folyamatában ma előkészítjük a kommunista társadalom jövőbeni folyamatos kialakításának feltételeit. Iskolarendszerünk, oktatásunk és nevelésünk kell, hogy ennek megfeleljen. Társadalmunkban minden lehetőségünk megvan arra, hogy teljesítsük a kulturális forradalom alapvető küldetését, általánosan müveit és fejlett embereket neveljünk. A kommupista nevelés feladatainak szempontjából és a művelődéssel szemben tárriasztott, a társadalom objektív

1 szükségleteiből eredő újabb nagyobb igények szempontjából fontos, hogy egész nevelő-, oktatórendszerünk forradalmi átszervezését útfy hajtsuk végre, hogy jobban előkészítsük az ifjúságot a mai életre és a kommunista társadalomban reá váró feladatokra. E téren reálisan az adott helyzetből kell kiindulnunk. Küszöböljük ki az eddigi fogyatékosságokat és ápoljuk az embernek a kommunizmus számára való általános előkészítése összes új hajtásait. Iskolarendszerünk legkomolyabb fogyatékossága, amire közvéleményünk már hosszabb ideje joggal felhívja a figyelmünket, az oktatás és nevelés elszakítottsága az élettől, a termelőmunkától. Iskolarendszerünk eddig az oktatást egyoldalúan a szóbeli magyarázatra és a könyvből való tanulásra építi anélkül, hogy súlyt fektetne a dolgok, jelenségek és törvényszerűségek konkrét megismerésére, anélkül, hogy szorosabb kapcsolatba hozná a gyakorlattal. Az ilyen- oktatás nem segíti elő kellőképpen a tanulók általános fejlődését, előkészítését az életre és a -szocialista és kommunista társadalomban végzendő munkára. Kitűnik, hogy ifjúságunk egyrésze nincsen kellőképpen felkészülve a munkára, különösen a fizikai munkára, hogy társadalmunk szükségleteivel és jövőnk távlatával ellentétben inkább a hivatali, irodai vagy "intézeti munka iránt érdeklődik. Egyes fiatalok nem értik meg, hogy a fő értékeket az anyagi termelés hozza létre, hogy az ipari és mezőgazdasági rnunka a társadalom további fejlődésének, a nép anyagi és kulturális színvonala emelkedésének fő forrása. Ezért természetesen nem ifjúságunkat hibáztathatjuk. Ez elsősorban nevelőmunkánk — éspedig mind a társadalmi, mind a családi nevelés fogyatékossága. Iskolarendszerünk átszervezésében vegyük tekintetbe e fogyatékosságokat. Fontos, fiegy a fizikai munka a nevelés eszközévé váljék, fiogy ifjúságunkban kialakítsuk a helyes szocialista munkaviszonyt. Ugyanakkor iskolarendszerünk átszervezésében munkásaink, parasztjaink, értelmiségünk, népgazdasági dolgozóink szakképzettségével szemben támasztott igényekből kell kiindulnunk. Nagy tévedés lenne, ha azt hinnők, hogy az automatizálás, mely kétségtelenül a kommunizmus termelési módja, nem fog különleges ismereteket megkövetelni, a,, munkásoktól. Ellenkezőleg, az . automatizált termelés teljesen megcáfolja az ilyén primitív elképzeléseket. Az automatizált termelést középfokú, műszaki, vagy mérnöki szakképzettségű embereknek kell majd irányítaniuk. A korszerű technika segítségével rendkívül fokozhatjuk a munka termelékenységét és megteremthetjük a munkaidő lényeges lerövidítéséhez és a kemmunizmusba való teljes átmenethez szükséges termékek teljes bőségét. Ennek feltétele a munkás magasfokú munkakultúrája, széles politechnikai látóköre éš az a képessége, hogy munkájában alkotó módon használja fel a tuddmányos ismereteket. Az automatizálás nagy műszaki ismereteket és nagy kézügyességet követel. Am sem az ismereteket, sem a munkafogásokat nem lehet ösztönösen elsajátítani. Erre már az iskoláskortól kezdve, amikor az ember szellemi és fizikai hajlamai még a legformálhatóbbak és maximális fejlődésre képesek, céltudatosan kell rászoktatni a dolgozó embert. Iskolarendszerünk átépítésében mindenekelőtt tekintetbe kell venni azt, hogy a kommunizmusban minden egyén életében és tevékenységében a szellemi és fizikai munka kölcsönösen kiegészíti egymást, és oszthatatlan egységet alkot, hogy fokozatosan megszűnik a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbség. A szocialista iskolarendszer átszervezésének alapelvévé válik ezért az oktatás, a nevelés és a termelőmunka szerves egybekapcsolása. Az iskolai oktatás oszthatatlan részét fogja képezni az általános, műveltséget és politechnikai ismereteket nyújtó részen kívül a hivatásra való szakmai előkészítés. Az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolását természetesen a tanulók korának figyelembevételével kell megvalósítani. E szempontokból célszerűvé válik a középiskolai oktatás rendszerének két ciklusra osztása. Kötelező alapfokú oktatás Az első ciklus a 15 éven aluli ifjúság kötelező általános műveltséget nyújtó munka- és politechnikai iskolája — kilencéves alapfokú iskola. A második ciklus az ifjúságnak különféle formákban való továbbképzése lesz, mely már lehetővé tesz bizonyos szakirányzatú gyakorlati kiképzést és ugyanakkor előkészíti az ifjúságot a felsőbb oktatásra. Egész iskolarendszerünk szilárd alapja az egész ifjúságra kötelező kilencéves iskola lesz. Egybeköti az általános politechnikai, természettudományi és humanista oktatást a megfelelően általánosan hasznos és termelő fizikai munkával. Ezért ezt az iskolát mint általános műveltséget nyújtó, politechnikai és munkaiskolát jellemezzük. Ifjúságunk további oktatásának sikere is nagymértékben attól függ, hogyan sikerül felépítenünk a kilencéves iskolát. Ezért szenteljünk rendkívül nagy figyelmet ezen (skola tartalmának és munkamódszeréinek. Nem szabad, hogy iskolarendszerünk átépítése bármily esetben is elvonja a figyelmet a kilencéves iskoláról, amely iskolarendszerünk döntő- és fő része, mivel egész ifjúságunk átmegy rajta. Hangsúlyozzuk, hogy a kilencéves iskola nem az egy évvel meghoszszabbított nyolcéves iskola, hanem új iskolatípus, melyben új az oktatás tartama, új a nevelő- és oktatómunka értelmezése. Természetesen helyes, ha ugyanakkor az eddigi nyolcéves iskolákban szerzett tapasztalatokat is felhasználjuk. Szenteljünk nagy figyelmet az alapvető tananyag helyes kiválasztásának. E feladattal eddig még nem sikerült eredményesen megbirkóznunk, noha mind a tanítók, mind a gyermekek szülei sürgetően követelik "következetes megoldását. A túlméretezett feladatok nagyon megterhelik a tanulókat, mivel gyakran sem/tartalmuk. sem terjedelmük nem arányos a gyermekek életkorával. Vegyük például a nyolcadik évfoivam mostani történelemkönyvét. Az újkor és a legújabb kor történelmét veszi át, tehát mindennél fontosabb anyagot. Am ennek módja felülmúlja a 14-éves gyermek erejét. Szerzői arra törekedve, hogy semmi fontosat ne hagyjanak ki a történelemből, oly messze mentek, hogy megfeledkeztek a gyermekről, akinek a könyvből tanulnia kell. A tankönyv történelmi szempontból nem rossz, de komoly pedagógiai fogyatékosságai vannak. Több sorban például nagyon sűrítve adja a kartellekről, a finánctőkéről, a fináncoligarchiáról, a tőkekivitelről, a némzetközi monopóliumokról szóló tananyagot. Ezek bizonyára nagyon fontos dolgok. Fontos azonban, hogy formaias és a gyermek életkorának nem megfelelő magyarázattal ne ölje ki, hanem keltse, fel a gyermek érdeklődését; Bizonyára • sokkal jobb volna, 'ha hiegfelélő és szérilléltető formában' ismertetnénk meg a tanulókat e kérdések lényegévél, élénkké tennénk a magyarázatot munkásosztályunk tapasztalatainak ecsetelésével, hogy a fiatalck valóban az élet tanítóját, s ne pedig érthetetlen és unalmas tudákosság egyatemét lássák a történelemben. Más tankönyvekben is bőven előfordulnak hasonló dolgok. Nagyon érdemleges dolog, hogy pedagógusaink a tananyag rövidítésére és az alapvető tananyag helyes kiválasztására törekednek. A tananyag rövidítése azonban nem végezhető el úgy, ahogy a tankönyvekben adott magyarázatokat megfosztják minden példától és szemléltető magyarázattól . és ugyanakkor a fogalmak és tanok egész szerkezete érintetlen marad, csupán maximálisan koncentrált formába sűrűsödik. Tudjuk, hogy a felnőttek számára sem könnyű dolog ilyen sűrített, elvont, minden illusztráló anyagból megfosztott tankönyvekből tanulni. Annál nehezebb a gyermekek számára, akik fokozatosan csak most alakítják ki saját konkrét elképzeléseik még korlátolt körének alapján a fogalmakról és elvont ismeretekről alkotott saját rendszerüket. Kilencéves alapfokú iskoláink tankönyvei és segédeszközei új tervezeteinek feldolgozásában vegyük tekintetbe e körülményeket. Ugyanakkor helyes, ha következetesen szem előtt tartjuk tanítóink gyakorlati tapasztalatait és a dolgozók soraibői pedagógusaink^ felé elhangzott bírálatot. A tantervekért, tankönyvekért és a segédeszközökért a fő felelősség pedagógusainkra hárul. Előkészítésük ugyankakkor minden tanítónak- és egész közéletünknek az ügye. Ezért előkészítésének fő politikai kérdései pártunk rendszeres figyelmének tárgyát fogják képzeni és ennek előrehaladásáról tájékoztatni kell a tanítókat és a többi dolgozót, hogy hozzászólásaikkal idejében elejét vegyék különféle hibáknak és fogyatékosságoknak. Az alapvető tananyag kiválasztásában kell látnunk az oktatás tartalmának egész rendszerét és fejlődését. A tananyag, mely a régi oktatási rendszer maradványa, adja át helyét az új anyagnak, mely megFolytatás a 6. oldalon) ÜJ SZŐ 5 * 1959. áp^is