Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-03 / 91. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. április 3. péntek 30 fillér XII. évfolyam, 91. szám A nemzeti bizottságok felelőssége a mezőgazdasági termelésért Pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülése döntő fordulat el­érését tűzte ki mezőgazdasági terme­lésünkben. Ezt a hatalmas jelentő­ségű feladatot részleteiben alaposan megtárgyalta az EFSZ-ek nemrég le­zajlott IV. kongresszusa. A mezőgazdaság szakaszán a dön­tő fordulat megvalósításában nagy szerepet töltenek be a nemzeti bi­zottságok. A nemzeti bizottságok jogköre a mezőgazdasági termelés irányításában ugyanis ma már olyan fokot ért el, hogy egyáltalán nem túlozunk, amikor kijelentjük: egész társadalmunk előtt felelősséget vi­selnek azért, hogy a mezőgazdaság az ipar hathatós segítségével telje­síteni fogja azt, amit tőle elvárunk. Bár mezőgazdaságunkban egyes fontos intézkedések végrehajtására csak a jövő év elején kerül sor, fontos, hogy a nemzeti bizottságok már most számoljanak ezekkel és minél előbb megteremtsék a kívánt fordulat elérésének összes feltéte­lét. Említsük meg például az Idén összeállításra kerülő új termelési terveket, melyeket már az új kör­zetesítés és a hatékony szakosítás figyelembevételével kell kidolqozni. A megnövekedett feladatok termé­szetesen az irányító munka eddigi rendszerében is változtatást köve­telnek meg. Alapvető szempontnak kell tekintenünk azt a követelményt, hogy az irányítás és a döntés minéi közelebb kerüljön a termeléshez, vagyis az EFSZ-ekhez és a JN3-k­hez, ahol tulajdonképpen az opera­tív irányítás súlypontja van, Mit kíván meg eme követelmények valóra váltása? Mindenekelőtt na­gyobb szakértelmet az irányító mun­kában és a dolgozók minél szélesebb­körű részvételét a döntésben. Igaz, ma még nincs annyi szakemberünk, amennyit szeretnénk és amennyire szükségünk lenne. A kerületi és a járási nemzeti bizottságokon dolgo­zó sok szakemberünk munkáját is ma még gyakran inkább irodai admi­nisztratív tevékenység jellemzi, mint a közvetlen irányító és szervező te­vékenység magukban a szövetkeze­tekben. Természetes, hogy az ilyen helyzetnek gyökeresen meg kell vál­toznia. A mezőgazdasági termelés helyzete nagy jelentőségű probléma. Olyan probléma, mellyel az egész nemzeti bizottságnak foglalkoznia kell, még­pedig a munkatársak lehető legszé­lesebbkörű aktívájának közreműkö­désével. Enélkül ma nehezen lenne elképzelhető bármely nemzeti bizott­ság munkája, kiváltképp a mezőgaz­daság szakaszán. A mezőgazdasági termelés további fejlesztésében fontos szerepet tölt be az EFSZ-ek és a nemzeti bizottsá­gok közötti szaros együttműködés. A nemzeti bizottságok felelőssége annál inkább növekszik mindazért, ami a szövetkezetben történik, minél inkább háttérbe szorul falvainkon az egyéni kistermelés és döntő túlsúlyra kerül a szövetkezeti gazdálkodás. Ez természetesen egyáltalán nem jelen­ti azt, hogy a helyi nemzeti bizott­ság bármily módon helyettesíthetné a szövetkezeti szerveket. A két szerv közötti kapcsolatot az adja meg, hogy a HNB teljes mértékben fele­lősséget visel a mezőgazdasági ter­melésben a terv teljesítéséért és tömegpolitikai munkájával segít az EFSZ-nek a feladatok valóra váltá­sában. így van ez például Nagyke­szin, ahol a HNB segítségének naqy jelentőséqe volt a szövetkezeti gaz­dálkodás fejlesztésében és ma is. amikor a falu már szövetkezeti köz­ség. a legszorosabban együttműködik a szövetkezettel. Nem hagyhatjuk azonban szó nél­kül, hogy a szövetkezetek jelentősé­gének növekedésével együtt egyes helyeken olyan jelenséqek mutatkoz­nak, melyek a nemzeti bizottság­nak, mint az államhatalom helyi szervei mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséért viselt felelősséqének lebecsülésére irányulnak. Sőt olyan hamis nézetek Is felszínre kerültek, hogy a helyi nemzeti bizottsáqok fel­adata a kulturális élet, a lakosság­nak nyújtott szolgáltatások fejlesz­tése és hasonlók, a mezőgazdaság­*3s ezonban semmi közük, ez az EFSZ-ek dolga. Mondanunk sem kell, hogy ilyen nézetek csak ott merül­hetnek fel, ahol a párt szervei és szervezetei gyengén dolgoznak. Ha­sonló helytelen jelenségek ellén a leghatározottabb harcot kell folytat­ni. Á nemzeti bizottságok munkájában a legfontosabb segítőtárs szerepét az állandó mezőgazdasági bizottságok töltik be a járási, kiváltképpen pe­dig a helyi nemzeti bizottságok mel­lett. Míg a nemzeti bizottság a leg­jobb esetben is havonta, a tanács pedig hetente egyszer ülésezik, az állandó mezőgazdasági bizottság szükség szerint bármikor összejöhet és operatív segítséget nyújthat a sürgős problémák megoldásában. Mi­vel pedig a bizottság tagjai között szövetkezeti dolgozók is vannak, ezért a bizottság fontos összekötő kapocs a HNB és az EFSZ között. A bizottságban levő EFSZ-tagok kö­telessége, hogy segítsenek a szövet­kezeten belül a HNB határozatainak teljesítésében és viszont, hogy tol­mácsolják az EFSZ tagjainak javas­latait a tanács, illetve a HNB gyű­lésein. A szövetkezetek régi kívánsága, hogy a szakemberek közvetlen és nagyobb segítséget nyújtsanak prob­lémáik megoldásában. Eddig ugyanis nem ritka az a gyakorlat, hogy a já­rási nemzeti bizottságokról érkezett szakemberek beülnek a szövetkezet irodájába és ott mindenféle számo­kat. és adatokat jegyeznek, az EFSZ mezőin azonban annál kevesebbet látni őket. Igazat kell adnunk a szö­vetkezeti tagok azon nézetének, hogy nem elég a faluba csupán „befutni", hanem következetes segítségre van szükség A mezőgazdasági termelés opera­tív irányításában nagyon fontos fel­adatuk van a járás keretében belül a termelési központoknak és a köz­pontok tanácsainak. Ez egész új szervezet, melyet egyes kerületek­ben kipróbáltak és a múlt év júliu­sától mindenütt be kellett volna ve­zetni. Egyes helyeken azonban erre jelentős késéssel került sor. A ter­melési központokban kell összponto­sítani a konkrét szakmai segítséget és főleg — miután ezekben ott van­nak a HNB-k és az EFSZ-ek képvi­selői — megszervezni a tapasztalat­cserét és a szoros együttműködést. Főleg a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági dolgozói körében gyakran szó esik arról, hogy keve­sen vannak az előttük álló feladatok megoldására. Tény, hogy szakembe­rünk ma még nincs annyi, amennyi­re szükségünk lenne, természetesen nem a járási nemzeti bizottságokban, hanem az EFSZ-ekben és bizonyos idő eltelik, amíg e probléma teljes megoldást nyer. Meg kell azonban néznünk a dolog másik oldalát is. Mégpedig azt, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről való gondos­kodás még gyakran nem vált teljes mértékben az egész járási nemzeti bizottság, annak tanácsa, az egész állandó mezőgazdasági bizottság és a többi állandó bizottságok ügyévé. A helyzet ma még sok esetben olyan, hogy mindezt „reszort-ügynek", a mezőgazdasági osztály dolgozói ügyének tekintik. Mondanunk sem kell, hogy ezen a helyzeten a leg­sürgősebben változtatni kell. A helyes mezőgazdasági politika megvalósításában a helyi nemzeti bizottságok további segítőtársai a társadalmi szervezetek, a szakszer­vezet, az ifjúság, a nők és más tö­megszervezetek. Segítségükkel, a munkába való bekapcsolódásukkal a legnagyobb mértékben hozzájárul­hatnak mezőgazdasági termelésünk qyors fejlesztéséhez. A mezőgazdasági termelésben ki­tűzött feladataink nagyok, de teljes mértékben teljesíthetők. Sok szép példa bizonyítja ezt, olyan szövet­kezetek példája, melyek a termelés fejlesztésében már elérték a néhány évvel későbbre kitűzött átlagot. S a leqjobb eredményeket éppen ott ér­ték el, ahol a nemzeti bizottságok ki tudták bontakoztatni az emberek kezdeményezését, ahol az együttmű­ködésre a lakosság legszélesebb kö­rét nyerték meg. Véget kell vetni a háborús hisztéria és az agresszívelőkészületek politikájának A Csehszlovák Köztársaság Külügyminisztériumának nyilatkozata A Csehszlovák Köztársaság Külügyminisztériuma felhatalmazást kapott arra, hogy a csehszlovák kormány nevében az Északatlanti Tömb létesítésének 10. évfordulója alkalmából a következő nyilat­kozatot tegye: Áz Északatlanti Tömb 10 éves fennállása alatt elegendő bizonyíték gyűlt össze arról, hogy ezen zárt katonai csoportulat tevékenysége ke­letkezése óta egyértelműen a „hi­degháború" szítására, a nemzetek közötti ellenségeskedés előidézésé­re, a nemzetközi feszültség kiélezé­sére, a fegyverkezés fokozására és a szocialista országok elleni hábo­rú előkészítésére irányul. A NATO megalakításának fő kezdeményezői az USA uralkodó körei voltak, akik azt remélték, hogy e tömb segít­ségével világuralomhoz jutnak. A szocialista országok már a NATO megalakítása óta többször figyel­meztettek arra a veszélyre, amelyet ezen agresszív csoportulat létesíté­se rejt magában a nemzetek béké­je és biztonsága szempontjából. Az eltelt 10 év teljes mértékben iga­zolta intelmük jogosultságát. Az Északatlanti Tömb megalaku­lása az emberiség által eddig soha nem ismert nagy méretű lázas fegy­verkezés megkezdésére vezetett. A nyugati nagyhatalmak, elsősorban az USÁ uralkodó körei, melyek po­litikájukat a „hidegháborúra" és a nemzetközi feszültség kiéleződésére alapozták, népüktől és szövetsége­seiktől oly óriási összegeket kény­szerítenek ki fegyverkezési célokra, melyek a NATO megalakulása óta a mostani 10. évfordulóig hivatalos ada­tok szerin* meghaladták az 500 mil­liárd amerikai dollárt. A NATO agresszív politikájáról megcáfolhatatlanul az a tény tanús­kodik, hogy más államok területén amerikai katonai támaszpontokat építenek és ezeken a támaszponto­kon atom- és rakétafegyvereket he­lyeznek el. E támaszpontok a szocia­lista országok ellen irányuló agresz­szív politika kifejezői és aggasztóan veszélyeztetik a békét, emellett ve­szélyeztetik azon országok biztonsá­gát is, melyek területein épültek, mivel az amerikai tábornokok szá­mításai szerint éppen ezekre az or­szágokra kell összpontosulnia a pusztító megtorló csapásoknak nuk­leáris háború kirobbantása esetében. Csehszlovákia, mely a hitleri agresszió­val kapcsolatosan Igen szomorú történelmi tapasztalatokat szerzett és amely a Német Szövetségi Köztársaság tőszomszédja. kü­lönös figyelemmel és bizalmatlansággal kö­veti a NATO-nak a német kérdésben foly­tatott veszélyes politikáját. Ez a politika arra törekszik, hogy Nyugat-Németországot, ennek gazdasági erejét, a lakossága egy része körében céltudatosan terjesztett re­vanslsta hangulatokat és a német milita­risták áldatlan „tapasztalatait" a tömb fő feladatának megvalósítására, azaz a szocia­lista országok elleni agresszió előkészítésé­re használja fel. A német imperialisták a német monopóliumok érdekében készsége­sen mutattak hajlandóságot erre a háború­val és az emberi életekkel folytatott ve­szedelmes üzletre. A NATO segítségével hamarosan felocsúdtak a második viláqhá­borúban elszenvedett vereségükből és köz­vetítésével megkísérlik régi, hódító terveik megvalósítását. Amikor a Német Szövetségi Köztársaság be'épett a NATO-ba, ez az USA döntő mértékű támogatásával a német militariz­mus gyorsütemű felújításához vezetett. A nyugatnémet szövetségi parlament már 1955-ben jóváhagyta az első katonai tör­vényeket. A német militaristák 1956-ban keresztülvitték az általános katonai köte­lezettség törvénybe iktatását és megkezd­ték a Bundeswehr gyorsütemű kiépítését. Az új hadseregben minden vezető helyet volt hitleri magasrangú tisztek és tábor­nokok töltöttek be és mindennek betető­zéséül Speidel náci tábornok lett a NATO közép-európai szárazföldi katonaságának főparancsnoka. A nyugatnémet szövetségi parlament 1958-ban jóváhagyta a Bundes­wehrnek atomfegyverekkel való felszerelé­sét. A legközelebbi időben létesítik az első atomfegyveres alakulatait, emellett az USA már most is irányított rakétákat szállít Nyugat-Németországnak, mely rakéták atomlövedék hordozására alkalmasak. Nyugat-Németország így alakult át a nukleáris háború veszélyes tűzfészkévé, ami közvetlenül érinti Csehszlovákia biztonságá­nak érdekelt. Az NSZK az USA mellett a NATO fő ütőerőjévé fejlődik Európában és veszélyt jelent a NATO többi tagállamai számára is. A nyugati hatalmak azt igyekeznek be­bizonyítani, hogy az NSZK felvétele a2 Északatlanti Tömbbe a német militarizmus ellenőrzését és korlátozását teszi lehetővé. A tények azonban arról tanúskodnak, hogy a NATO eszköz volt a német militarizmus gyors felújítására, mely ezen szervezet közvetítésével magához ragadja a gyöngébb partnerei feletti ellenőrzést, befolyást gya­korol rájuk és rovásukra megvalósítja sa­iát imperialista és revansista célkitűzéseit, Azcm indító okok sorában, ame­lyekkel a NATO vezető személyisé­gei igyekeznek mentegetni s a világ közvéleménye előtt védelmükbe ven­ni e támadó tjimb létesítését és po­litikáját, fel voltak sorolva a Cseh­szlovákiában 1948 februárjában le­zajlott események is. Megcáfolha­tatlan történelmi tény, mely isme­retes a NATO országaiban is, hogy Csehszlovákia népe 1948 februárjá­ban egységes és határozott fellépé­sével meghiúsította a maroknyi re­akciósok kísérleteit, akik gátat akar­tak vetni a háború által elpusztított ország újjáépítésére irányuló törek­véseknek és akik külföldi segítség­gel megkísérelték, hogy ismét a ka­pitalizums irányába fordítsák vissza a történelem k?rekét. A februári győzelem egyszer s mindenkorra meghiúsította azokat a reményeket, hogy bárkinek is sikerül Csehszlo­vákia népét ismét az imperializmus­tól való függőségbe hurcolni és biz­tosította, hogy Csehszlovákia már sohase lehessen a Nyugat politikája fondorlatainak áldozata úgy, mint ez München idején történt. Cseh­szlovákia népe, mely levonta a tanul­ságot Münchenből és abból, hogy annak idején milyen magatartást ta­(Folytatás a 2. oldalon) Cukorrépával \ Egyre több dolgozó helyezkedik el vetik be a parlagon heverő! a bánya- és kohóüzemekben földeket (ČTK) — A trenčíni járás földmű­vesei kihasználják a kedvező időjá­rást. A tavaszi munkák eddigi lefo­lyása biztosítja, hogy minden vetőmag jói előkészített talajba kerül és egy­ben betartják az agrotechnikai határ­időket Is. A járás feltételeihez mérten ez idén szokatlanul korán kezdték meg a cukorrépa-földek bevetését: eddig már csaknem 150 hektárnyi föl­det vetettek be. Ez azt jelenti, hogy a múlt évvel szemben 14 nappal előbb kezdték meg a vetést. A járásban a földművesek, de főként az EFSZ-ek rendkívüli figyelmet fordítanak a cu­korrépa vetésére; vetésterületének bő­vítésére felhasználnak minden tal­palatnyi megfelelő földet. Az újonnan alapított és a lényegesen bővített szö­vetkezetek földjeinek s a környéken levő háztelkeknek gazdasági-műszaki rendezésével, stb. több mint 60 hek­tárnyi termőföldet nyertek. Ezt a te­rületet az állami terven felül cukor­répával vetik be. Egyes földműves­szövetkezetek — szintén szokatlanul korán — már a kukorica alá készítik elő a talajt. Serényen dolgoznak a trenčíni járásban levő gyümölcsösök­ben és kertekben is, ahol eddig 50 ezer gyümölcsfát gondoztak és per­meteztek. (ČTK) — A szlovákiai nemzeti bi­zottságok dolgozóira az 1959. év első negyedére szóló állami terv értelmé­ben az a feladat hárul, hogy 5401 új dolgozót biztosítsanak szénbányáink, gépiparunk, kohőüzemeink, vegyiipa­runk és építészetünk számára. Annak ellenére, hogy 189-el több dolgozót nyertek meg, nem telje­sítették a szénbányákra előirány­zott feladatot, különösen annak következtében, hogy az új dolgo­zókat átvevő vállalatok nem ké­szítették elő a megegyezett idő­pontig az elszállásolási és egyéb feltételeket. A Tüzelőanyagügyi Minisztérium vál­lalataiba az első negyedévben 2851 dolgozó helyett csak 2799 lépett mun­kába, ebből az Ostrava-Karviná-i bá­nyákban az igényelt 2375 dolgozó he­lyett csak 2202 vállalt munkát. A szlovákiai szénbányák dolgozói­nak létszámát az említett idő alatt 434 új dolgozó, vagyis 78-al több gyarapította, mint ahogyan felté­telezték. A kohóüzemekben szin­tén 13,2 százalékkal, a gépiparban 19,3 százalékkal és az építészetben 7,3 százalékkal több dolgozó vál­lalt munkát, mint ahogy azt a tervben előirányozták. E feladatok sikeres teljesítésében a legnagyobb érdemeket a nyitrai, a Banská Bystrica-i, a žilinai és a prešovi kerület nemzeti bizottságai­nak dolgozói szerezték. A Hydrostav mun­kaérdemes kollek­tívája három hó­nappal a határidő előtf fejezi be a madunicei vízi vil­lanyerőmű építé­sét. E felajanlás teljesítése lehető­vé teszi az első áramfejlesztő gép­sor szeptember 25­én való elindítá­sát. Képünkön az épülő gépház acél­szerkezetét láthat­juk, amelyet a Královo Pole-i Gépgyár dolgozói szerelnek. A szlovákiai nemzeti bizottságok dolgozói jelenleg elsősorban az Ostrava-Karviná-i bányákat részesí­tik előnyben, melyek kifejezték azt a kívánságukat, hogy a szervezett munkaerőtoborzással kapcsolatosan ez év második negyedére eső fel­adatokat, azaz mintegy 3000 dolgozó megnyerését, ez év április 30-ig tel­jesítsék. 106 ezer koronával csökkentik az önköltséget (ČTK) — A piesoki gépipari dol­fozók „Mindenki dolgozzon újító módszerek szerint" jelszó jegyében tett felhívását u füleki KoyosfMalt nemzeti vállalat dolgozói is elfogad­ták. Ez alkalomból szocialista köte­lezettségeket vállaltak. Az ésszerűsí­tők és újítómozgalom további elter­jesztésével és tökéletesítésével a munkahelyeken, a legkiválóbb dolgo­zók tapasztalatainak népszerűsítésé­vel, stb. arra kötelezték magukat, hogy CSÖKKENTIK AZ ANYAGFOGYASZTÄST és a selejtképződést. Ez lehetővé te­szi, hogy az önköltséget az év végéig legalább 106 ezer koronával csök­kentsék. Az egy dolgozóra venatkoz­tatott munkatermelékenységet az §v végéig átlag 169 koronával növelik és úgy fognak dolgozni, hogy a rekla­mációk száma az erre vonatkozó múlt évi adatokkal összehasonlítva legalább 50 százalékkal csökkenjen. A piesoki gépipari dolgozókkal foly­tatott verseny rávezeti őket arra, hogy a termelést szerkezeti és tech­nológiai szempontból állandóan felül­vizsgálják, növeljék a dolgozók szak­mai és politikai ismereteit, terjesz­szék és havonta RENDSZERESEN ÉRTÉKELJÉK A SZOCIALISTA MUNKAVERSENYT. A szerszámok elhasználódását úgy akarják csökkenteni, hogy néhány műveletet egybekapcsolnak. Ezt Gál László szerszámkészítő Karol Hanz­líkkal, a szerszámkészítő részleg ve­zetőjével együttműködve szervezi meg.

Next

/
Thumbnails
Contents